Szóval mindenképp be kellene már fejeznem, mert aztán a feledés homályába vesznek, és azt sem tudom, hogy valaha meg akartam nézni. Volt már erre precedens nem is egyszer. Pedig régen ez nálam felért egy merénylettel a szórakozásommal szemben.

Szóval a hétvégém valószínűleg megint elfog úszni, bár arra ügyelek, hogy ne az vigye el a nagyobb részt, hogy a cuccaimat mosom ki. Azt majd megcsinálom péntek este nyolc után, ugyanis akkor fogok majd hazaérni a melóból. És örömömre már csak a jövő hét és ez a két röpke nap maradt a gyakorlatomból, szóval tegnap letelt a fele. Mint már említettem, vegyes érzelmeim vannak ezzel szemben, hisz mérföldekkel jobb, mint az iskolai gyakorlat helyszíne, viszont itt is van úgy, hogy mindent a fenébe kívánok. De gondolom ez természetes. Másfelől tegnap valamilyen balhé lehetett itt. Kint voltak a rendőrök, meg talán a gárdisták is, nem tudom miért. Mindenesetre, ahogy fordultam volna be az utolsó utcán, megpillantottam őket, hogy egy élő akadályt képeznek az úton, szóval a másik utcát választottam ki. Valami csak lehetett, hisz hazajövetelem után is jóval kint álltak. De egyelőre a helyi médiában erről semmi nem jelent meg. Remélem azért errefelé nem történt valami gyilkosság.

Tegnap bátorkodtam előbb elmenni aludni, mivel ma előbb kell bemennem. Szerencsére össze ettem mindent, így lényegében olyan idióta dolgokról álmodtam, hogy az valami hallatlan. Hát fáradtnak is érzem magam eléggé. Egy része elég horroros volt, másik része talán enyhén fogalmazva is hülyeség volt, de gondolom ebben az lehetett, hogy fél hat tájékában felkeltem és nem tudtam visszaaludni. Mivel éhes voltam, ezért az ágyam mellett lévő ropit termeltem be, ahogy csak tudtam.

Időjárást tekintve megint csak gatyarohasztó meleg van, melyet megtisztel mindennap egy kiadós zuhé. Semmi ellenvetésem nem lenne az eső ellen, ha éppenséggel hozna egy kis hűsítő szellőt, hideg áramlatot, és nem valami nyomot levegőt. Épp tegnap mondták a tévében, hogy a tegnapi napra hőségriadó volt. Ahhoz képest elég vigyorgó arccal kerekeztem be a melóhelyre, épp abban az időben, amikor elvileg nem lenne szabad napon tartózkodni. De szerencsére még fiatal szervezetem bírja a megpróbáltatásokat, szóval addig nincs baj…

Még mindig nyári gyakorlaton vagyok, egészen jövő hét péntekig. Lényegében nem történik túl sok minden a helyen ahol vagyok, csak pár apróság, ami szóra se érdemes, de viszont ma történt velem (megint) egy dolog, amiért azért már kezdek berágni.

Múlt héten történt, hogy az egyik vásárló kegyesen bátorkodott odajönni hozzám jönni és bemutatkozni, mert gondolta én vagyok az új munkaerő. Nem tudtam hova tenni, szóval hagytam a fenébe. Erre ma épp rakodok a polcon, alattam pedig egy sörös rekesz annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjak fent pakolászni. Erre gyanútlanul rendezgetem az árut, amikor valaki szándékozik kegyesen megpaskolni a combonat. Na vajon ki volt… És így jelezte, hogy vigyázzak, nehogy leessek. Hát kössz, nem győztem kapkodni a levegőt, úgy megijedtem, ráadásul arról nem is beszélve azzal, hogy megcsapkodta a combonat egy pillanat erejéig elvesztettem az egyensúly érzékemet is. Szóval a “bájos” figyelmeztetéséből majdnem baleset lett. Nem akartam elküldeni a fenébe, mert mégis a vásárló az első. Inkább csak zavarodottan mosolyogtam és mondtam magamban a kellemes jelzőket.

Az előző bejegyzésemtől eltelt napokban semmi említésre méltó nem történt, ezt kivéve. Szóval a gyakorlat megyeket. Az, hogy mi lesz, ha vége lesz, fogalmam sincs. Lehet itthon fogok poshadni.

De ami késik, az ugyebár nem múlik. Szóval összegzem az elmúlt hetet.

A gyakorlatommal kapcsolatban – mely összesen 3 hetet ölel fel – vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt itthon kissé unatkoztam már, így jól jött az a napi 7 óra – eljutni a gyakorlat helyszínére, és onnan haza, valamint a munkaidő – munka. Viszonylag. Mert utána valahogy gyorsan eltelt a délutánom, s szinte semmire nem jutott időm. Emellett az időjárás valamennyire kedvezett nekem. Nem túlságosan vagyok oda a kánikálért, véleményem szerint az is csak strandon elviselhető, egyébként a fenébe kívánom. Így hát kicsit örültem, amikor a hét első negyedét az esőzések tették ki, mert így legalább nem a gyakorlatom alatt kellett tetemes izzadságot felhalmoznom.

A lényeg, hogy akár lottózhatnék, mert kapásból tudtam már pár nappal előtte, hogy a gyakorlatot megelőző vasárnap este bizony nem igen fogok tudni pihenni. Így is lett. Két órás alvás után, valahogy kitápázkodtam az ágyból, és elmen a gyakorlatomra. Az első napom nem is volt olyan szörnyű, bár a délutánt frankón végigszenvedtem, majd ahogyan illik nem sokkal este hét után bealudtam, s kemény 10 órát aludtam. Érdekes, hogy 2-3 órás alvás után sokkal jobban tudok figyelni, aktívkodni, míg 10-12 órás alvások után szó szerint olyan vagyok, mint a mosott sz*r, és folyamatosan álmossággal küzdök.

A második nap sem volt olyan szörnyű. Viszont szerdán már valami motoszkált bennem, s Isten bizony az egész gyakorlatot a francba kívántam, pedig tényleg nem volt semmi extra az előző napokhoz. Ugyanez az érzés hatalmasodott el rajtam csütörtök reggel is. Az első két óra maga volt a borzalom, a fenébe kívántam mindent legszívesebben. A harmadik óra az semmilyen volt, utána meg már csak számoltam a perceket, hogy mikor mehetek haza. Pénteken sem tudtam megállni, hogy ahogy betettem a lábam a gyakorlat helyszínére, bizonyos időközönként ne csekkoljam az időt, hogy mikor is lesz vége ennek az egésznek. És jelzem, semmi negatív dolog nem történt. Pusztán néha már nem tudtak velem mit kezdeni, én pedig eközben halálra untam magam. De azt el kell ismernem, hogy ezzel a gyakorlati hellyel  mérföldekkel többet tanultam, mint amit az iskola által kijelölt helyen. Hálát adok Istennek, hogy végül nem oda mentem.

Péntek délutánom szabad lett, így végül úgy döntöttem ideje lesz egy apróbb bevásárlásnak, amivel el is ment az egész délutánom. Este nagyjából megint nem csináltam semmit, igyekeztem a letöltött filmjeimet pótolni, kevés sikerrel.

Mivel a péntek délutánomat nem akartam elcseszni azzal, hogy kimosom a ruháimat – ami érdekes lett volna öblítő nélkül – ezért ezt a programomat szombatra toltam át. Gondoltam 1-2 óra és meglesz. Tévedtem. Délután háromra sikerült végeznem, s időközben beállított egy felmérést végző hölgy, akinek kézségesen segítettem, gondoltam úgy is akad olyan, aki szépen “magyarosan” elküldi melegebb éghajlatra, ezért én már csak nem fogom. Aztán elkezdtük kitölteni a papírt, vígan adtam a válaszokat, bár egy idő után kezdett már bizseregni a talpam, ami jelezte, hogy elég régóta egy helyben állhatok. A negyvenedik (!) oldalnál már kezdtem fellélegezni, hogy végre vége. De nem. Még hat oldal következett. Így történt meg, hogy nem sokkal fél öt előtt szambáztam be az udvarba. Szóval megint csak elúszott a szombatom fele, a másik fele pedig enyhe álmosságba torkolott. A mai napom – ami igazság szerint fél órája véget ért – is hamar eltelt, és megint csak nem néztem meg azokat a filmeket, amiket terveztem. Ráadásul jövő héten már délután kell mennem, így kicsit borul az egész menetrend.