Szerző: Kecskenyál

Pangás

Kecskenyál

Az van. Erősen. Az elmúlt két napot végig szenvedtem, ugyanis valami iszonyatos meleg volt. Strandra épp nem tudtam kimenni, így itthon ülve töltögettem két napot (megjegyzem utolsó sorban, hogy hiába).

Elvileg már tuti biztos a szombati program, meglátjuk megvalósul-e (elvileg igen, gyakorlatban majd látjuk). Lassan bennem is kezdenek felgyülemleni az érzelmek, hogy csak kell még több szünidő, habár így is fejemet verem falba az unalomtól.

Tanévkezdés 31-re esik idén, gondolom remek időjárás lesz akkor is.

Private Practice: 2.évad

Kecskenyál

Kórházsorozatnak bélyegezni az idehaza csak Dr. Addison nevet viselő szériát nem lenne helyén való, hisz maga a közeg, megközelítés nem indokolja eme kategóriát.
A sorozat karaktereit még a Grey’s Anatomy harmadik évadából ismerhettük meg, hisz spinoff sorozatról van szó, melynek központjában Addison Montgomery áll, aki ugye a korábbi munkahelyét cserélte a látszólag nyugalmasabb rendelőre. Az alap „konfigurációt”, mint a helyszín, karakterek már a Grey’s Anatomy harmadik évadában ellőtték, s mivel nézettség megvolt, így következő évben startolt a spinoff sorozat Private Practice néven.

Szóval aki nézte a Grey’s Anatomy-t, s bejött az a két epizód ami gyakorlatilag ennek a sorozatnak a felvezetése volt, az dönthetett. Mondjuk kezdetben elég kevesen döntöttek a sorozat mellett, csoda volt, hogy túlélő lett, de közeljövőben úgy néz ki, hogy nem fenyegeti a kaszás.
Nekem az a két említett rész nagyon bejött, hisz a harmadik évadában levő Grey’s anatomy épp akkor adta fel a férfi számára is befogadható minőséget, és csapott át valami nyálas vacakba. Kezdetnek nagyon bejött, hogy az általam csak No.1 sorozatnak kikiáltott Alias Francie-je, azaz Merrin Dungey kapta meg az egyik főszerepet. Továbbá volt itt még egy Prison Break-es Kellerman ügynök, valamint a kiemelt karaktert alakító Kate Walsh.
Tovább… →

Grey’s Anatomy: 5.évad

Kecskenyál

Legelső kórházsorozat nálam a Vészhelyzet volt. Néztem, de igazából soha nem rajongtam érte. Nekem túlságosan nyers volt, ráadásul elegem volt azokból a jelenetekből, ahol a szereplők magánéleti gondjaikat ecseteli. Ki is maradt pár évad, de aztán az RTL Klubon újra bekapcsolódtam, s jó ideig is néztem. Végül kifulladt nálam.
A Grey’s Anatomy (idehaza csak Grace Klinika) első évadának felétől láttam csak, utána a második évadot is lehúztam, szintén az RTL Klubbon. Az első két évad kifejezetten tetszett. Kellően meghökkentő, véres esetek, de ami igazán pozitívum volt, hogy a karakterek műszakának végén nem jöttek a személyes problémáikkal. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt benne ehhez hasonló szál, de legalább nem olyan nyomasztó volt, mint a Vészhelyzet, ahol a korai évadokban Benton doktort és annak süket kisfiát a fenébe kívántam, mert mikor megláttam őket, legszívesebben kirohantam volna a világból.

Én úgy gondolom a korai szakaszban nem is volt probléma a sorozattal. Az első évad elég rövid volt, pusztán kilenc rész, de ezt pótolták a második évadban, feltétlen örömömre szolgált a 27 epizód, ami nekem három DVD-be fájt. De ez lényegtelen.
Tovább… →

Worst Week: 1.évad

Kecskenyál

Máig nem értem, hogy mi volt ebben a sorozatban, ami nem tetszett a közönségnek? Ezt annak fényében írom, hogy 15 leadott epizód után lekerült a képernyőről. Persze a sorozat sorsáról kerek három hónapig hallgatott az amerikai CBS, ráadásul volt olyan kegyes, és még egy 16. epizódot is lenyomott még júniusban, amit én nem néztem meg. Persze nem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem, hisz az első évad már DVD-n pihen. Egyetlen, 20 perces, alig 200 MB-os fájlért nem fogok elpazarolni egy DVD-t.
Visszatérve az alap kérdésemre, máig nem értem mit nem lehetett szeretni ebben szériában? Azt pontosan nem tudom mikor néztem meg a teljes első évadot, de arra tökéletesen emlékszek, hogy tavasz volt, s eléggé leterített a nátha.

Én azt mondom, hogy egy teljesen szerethető sorozatról van szó. Nekem leginkább az Apámra ütök c. film stílusa érződik rajta. Én nem vettem észre semmilyen minőségi romlást, habár meglehet, ha heti bontásban néztem volna, talán felfigyeltem volna rá.
Tovább… →

És ami eddig történt!

Kecskenyál

És íme. Ismét véget ért egy hónap, nevezetesen a július.

Nem mondom, érdekes hónap volt ez is. Először is véget ért a gyakorlatom, utána ugyebár munkát nem találva, kénytelen voltam egész napos semmit tevést kezdeményezni, amit őszintén bevallva már eléggé unok. Körülbelül 59 perc múlva elérkezik Augusztus. Attól függetlenül, hogy 31 napos, mégis megkezdődik a visszaszámlálás, hisz idén 31-én kezdődik az iskola.

Eddig csak károgtam, hogy milyen unalmas itthon, meg lenne valami, amivel le tudnám magam foglalni. Ahogy ismerem magam, majd mostantól azért fogok nyavalyogni, hogy mindjárt itt az iskola, és rohadtul nem várom, és lenne még nyár. De gondolom ez természetes… (nálam legalábbis).

Nagy valami megint csak nem történt velem az előző bejegyzésem óta. Minap épp elmentünk anyámmal a Penny üzletbe, ahol volt osztályfőnököm totyogott be. Azért bennem felvetődött a kérdés, hogy négy év alatt, még az osztályfőnököm volt, talán ha kétszer összefutottam vele ebben a nagynak egyáltalán nem nevezhető városban, most pedig szinte állandóan összefutok vele, feltéve, ha elhagyom a házat és a városba teszek egy kis kitérőt.

Jövő héten minden bizonnyal átruccanok a szomszédos településre és kérek majd iskola látogatási igazolást.

Unalom

Kecskenyál

Kétség kívül kijelenthetem, hogy ez a nyári szünet eléggé unalmasan telik. Egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni. Valahogy a net is ki van halva, nem is szívesen megyek már fel. Inkább csak töltögetek lefele.

Gondoltam teszek egy próbát, megnézem tudok-e munkát vállalni. Hát három munka lehetőséget találtam. Persze mindegyikhez kellene legalább egy „B” kategóriájú jogosítvány, és persze az talán jobb, ha van saját kocsi. Vagy legalább valamiféle kocsinak kinéző jármű, amivel lehet munkát végezni. Hát mivel egyikkel sem rendelkezek, így megint csak malmozhatok. Utolsó hónapra meg nem hiszem, hogy bevállalnék bármit is. Az már hamar elfog telni, tekintve, hogy szombaton már beköszönt az augusztus.

És persze az is jó, hogy idén 31-én lesz a tanév kezdés, gondolom hőség meglesz, egy élmény lesz a buszozás. És megint kezdődik majd a felkészülés a vizsgákra. Egyrészt várom, mert nem fogok unatkozni, másfelől pedig a fenébe fogom kívánni, mert semmi értelmét nem fogom látni a modul képzésnek, melynek köszönhetően egy tantárgyat szétcincálnak ötfelé, hogy aztán ugyanazt az anyagot halld vissza ötször, csak kicsit kikozmetikázva, kiherélve, vagy épp felturbózva.

Dollhouse: 1.évad

Kecskenyál

Bevallom, idén rendesen beszippantott a TV-s évad. Na nem a hazai, hanem a külföldi. Ugyanis mindig van legalább egy jótét lélek, aki gondoskodik arról, hogy egy-egy sorozat epizódja vetítés után 1-2 órával már elérhető legyen a netes társadalom számára. Ráadásul mindig van olyan, aki elkészíti annak feliratát, hogy aztán (mint idehaza) egy rajongó lefordítsa, majd közkinccsé tegye.
Ennek fényében nagyon sok szériával naprakész lettem, sokkal jobb minőségben, és persze reklám nélkül. Sok buborékká váló, vagy annak születő sorozattal találkoztam (Buborék széria, vagy kint hívják Bubble show: olyan széria, mely alacsony nézettséggel rendelkezik, így bármelyik pillanatban levehetik a műsorról. Azaz olyan, mint egy buborék, mely bármely pillanatban kipukkadhat).
Annál rosszabb nincs, mikor az embernek van egy No.1 kedvence, és annak kampec. Főleg, ha elég durva módon, mint ahogy történt idén a Terminator: The Sarah Connor Chronicles-szel, ami egy új irányvonalat lefektetve, s egy hatalmas nyitott, azaz cliffhangeres évadzáróval temették el a kedves FOX (amerikai csatorna) fejesei. Érthető, hisz pénz beszél, a sorozat veszteséges volt. Rajongói részről pedig egyből a Dollhouse került a harag szempontjába, hisz mikor új felvezetést kapott alacsonyabb nézőszámot produkált, mint Sarah Connor. A finálé statisztikailag egyenesen röhejes volt, a csatorna legalacsonyabb nézettségű szériájává vált ezzel. Ugyebár ennek ellenére kapott egy második évadot, bent hagyva a legrosszabb helyen (pénteken, amikor senki nem néz TV-t), melyen ráadásul elég erős ellenfeleket kap.
Ezt a hosszú bevezetőt fontosnak tartottam megírni, hisz én kezdetektől „köpködtem” a Dollhouse-ra, mert a bevezető epizód valami eszméletlen borzadály volt. Tartom magam továbbra is, hogy hiába voltak gyengébb epizódok, hiába volt más a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, mely sokak szerint gyökereiben rombolta le a Terminator-mítoszt, mégis megérdemelt volna egy újabb évadot, a „babák” meg elmehettek volna a temetőbe.

Egy időben már éreztem, hogy a Dollhouse fikázása kicsit erős részemről, annak fényében, hogy nem láttam csak a bevezető epizódot, mely után elvileg eléggé jó szériává nőtte ki magát. Már az alapötlet is gagyi, egy ezer helyről összelopott, de legalább értelmesen összerakottnak hat, ami néha elhiteti a nézővel, hogy ebben van eredetiség, s ez több, mint aminek eredetileg gondoljuk. És rendszerint ilyenkor jön a pofára esés, hogy ez még bizony mindig egy rakás sz@r.
És mi is az az alapötlet, amitől hasra kéne vágódni? Adott egy szervezet, mely Dollhouse (Babaház) fedőnéven fut. Embereket toboroznak, akiknek törlik emlékeit, s így egy érzelem nélküli, de dróton rángatható zombikezdeményeket hoznak létre. Ahogyan törölhető az emlékek, s vele együtt a teljes személyiség, ugyanígy feltölthető is. Azaz pár perces „kezeléssel” egy teljesen más emberré válhatnak a „babák”, ezzel segítve az épp aktuális ügyfélt.
Tovább… →

Ha te tudsz jobbat…

Kecskenyál

Szokott elhangzani a szólás. Hát én tudtam jobbat!

Kezdjük ott, hogy virtuális ismerőseim túl nyomó többsége vezet blogot, amiket én előszeretettel szoktam olvasni. Így egy idő után én is nyitottam egyet a blog.hu keretein belül, de az annyira nem nyerte el a tetszésemet, így hamar a feledés homályába veszett.

Aztán sikeresen beregeltem magam az atw.hu-ra, ahol a többszöröződő reklámcsík zavart, így átkerült a blog a xoo.hu-ra, amin minimális reklám volt, plusz ha a cím után beírtam egy „u” betűt, akkor automatikusan reklám mentesen jött be a blog. Juppé! Kétszer egy napos elérhetetlenség volt ez idő alatt, a második pedig végzetesnek tűnt. Ugyanis belépés után egy csomó hibaüzenet fogadott. A tárhely MySql adatbázisába se tudtam belépni, ugyanis mindenféle biztonsági figyelmeztetés ugrott fel ablakokban, így adatbázis kimentést sem tudtam csinálni.

Elvileg csak írtam három hónap alatt 39 bejegyzést, csak nem örülnék, ha elveszne. Így elkezdtem regisztrálgatni az ingyenes tárhelyekre, végül mégis csak úgy döntöttem, hogy az atw.hu a legideálisabb.

Ám a gikszer jött magával, ugyanis az általam kiválasztott design képei nem jelentek meg! Újra regisztráltam, de a helyzet nem oldódott meg. Így nem sokkal „hajnal” 2 után fogtam az egész blogot és rátettem a saját tárhelyemre. Kicsit feszélyez, hogy itt van. Az összes foglal vagy 12 MB-ot, az 1,8 gigás tárhelyemen, ahol van 1,3 giga szabad helyem. Nem ökörködök a bejegyzésekben, van rá igény, „szennyest” nem teregetek ki, szóval elvileg nincs miért pironkodnom. Mindenesetre létre hoztam egy aldomaint, hogy azért látszódjon, hogy azért ez külön áll az általam készített és fent tartott weboldaltól. Majd, ha lesz rá lehetőségem, akkor majd átdobom valami más tárhelyre. Azért gáz, hogy egy normális szolgáltató nincs a magyar piacon…

Igazából befejezve a bosszankodó sorokat, sok minden nem történt velem az elmúlt napokban. Nappal döglesztő meleg van, így ülök itthon. Semmi kedvem sincs kimenni.  Estére meg már nem sok kedvem van elmenni itthonról, habár Csütörtökön azért „megléptem” pár órára. Egyszerűen olyan meleg van még este kilenc után is, hogy nincs kedvem elhagyni a lakást.

Négy nappal később

Kecskenyál
Elég régóta nem írtam bejegyzést. Pontosabban 4 napja! :D

Próbáltam élvezni az eddigi 24 órás szabadidőt. Hol sikerült, hol nem. Először is azzal teltek az elmúlt napok, hogy weblapot szerkesztettem, de most végeztünk, szóval elvileg megpihenhetek. Szóval mostantól korlátlan mennyiségben jöhetnek a zeneszámok, filmek, sorozatok, és persze házon kívüli tevékenységek.

Tegnap épp eszembe jutott, hogy a weblap szerkesztés és a gyakorlat teljesen leszívta az energiámat, s gyakorlatilag itthonról el sem mentem. Egyszer spontán elmentem, s fordultam egy nagyot bicajjal, továbbá vasárnap tettem egy kis kirándulást a strandon. Elméletileg holnap is mennék, de ugye Szanazug körülbelül 40 percnyi biciglizésre van. A víz jó, ingyen lehet strandolni, bolt van. Viszont buszmegálló nincs a közelben. Azaz buszozás +40 perc gyaloglás, vagy 40 perces bicigli út. Holnap ráadásul hőség riadó is lesz, szóval nem tudom, hogy érdemes lenne-e kimenni. Egyedül is kimennék, de a biciglit nem tudnám hol lezárni, továbbá hová tenném az értékeimet. Telefon (ami egyben mp3 lejátszó is) nélkül pedig én nem vágok neki.

Az elmúlt napokban hajnali 3-4-kor mentem aludni, ugyanis a hörcsögök nem hagytak aludni. Azt nem kell mondanom, hogy dél körül keltem fel, s egész nap rosszul voltam. Szerintem a szervezetem nem túlságosan bírja, ha dög melegben ébredek fel. Mert érdekes módon, ha 8 ás 10 óra között kelek fel, semmi problémám nincs.

Ajj, és mindjárt itt a szeptember!

Harper’s Island: 1.évad

Kecskenyál

Mit is tudhatnék írni a bevezetőben, hogy ne legyek túl spoileres? Idén áprilisban indult a széria, s lassan egy hete ért véget. Az első évados címke kicsit erős túlzás, hisz alapból 13 epizódosnak készült miniszériáról van szó, mely nem hagy maga után cliffhangert.

Az első évados jelzőt is azért kapta meg korábban a sorozat, ugyanis megfelelő nézettséggel készült volna folytatás, habár az első évadhoz semmi köze nem lett volna. De egynyári horrorsorozat marad a Harper’s Island, hisz a nézettség nem igazolta a szériát.

Engem igazából erősen a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinihorrorra emlékeztet. Legalábbis a helyszín és a cselekmény java része mindenképp.  Alapkoncepció, hogy egy tekintélyes számú társaság érkezik Harper szigetére egy esküvő alkalmából. A 25 főből már az elején elkezdenek hullani, mint a legyek. Ugyanis 25 emberünk van elosztva 13 epizódra, miközben ebből a 25-ből egy valaki gyilkos. Azaz lehet drukkolni, hogy ki élje túl a megpróbáltatásokat, és ki nem. És akkor most spoileresen a tovább mögött folytatom.
Tovább… →