A virtuális gondolataim gyűjtőhelye
Annak idején nem értettem, hogy miért is nem vásároltam meg eredeti korongon a The Amazing Spider-Man 2-őt, de most akciósan, 1999 forintért jó vételnek tűnt. Bízom benne, hogy lesz még ebben a hónapban akció, mert nagyon szeretnék már pár filmet begyűjteni, amit jelenlegi árán nem vásárolnék meg.
Megérkeztünk az év utolsó, és egyben legőrültebb hónapjához a decemberhez. Többek között azért is mondom így, hiszen ilyen az emberek többsége megbolondul, s ilyenkor vásárlási és ünnepi lázban ég az egész világ szinte. Jómagam kihagyom ezeket a dolgokat, hiszen bő tíz éve már annak, hogy az ünnepeket úgy kezelem, mintha szürke hétköznapok lennének, így aztán mindennemű konfliktust, s kötelező programok kiesnek nálam.
A fővárosba való költözés lehetőséget adott nekem arra, hogy jobban ki tudjak mozdulni, s ezáltal kapcsolatokat tudjak építeni. Mindkettő nagyon jól halad a maga útján, s a szeptemberi munkahelyváltás is utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, már csak abból a szempontból is, hogy az én megítélésem eléggé pozitív, továbbá azt is hozzá kell tennem, hogy a munkakörülmények is megfelelőek. S mivel a kollégák javával is kijövök, így konfliktusveszély nem fenyeget.
Már novemberben megindult a karácsonyi láz, így igyekeztem nyakamba venni a várost, s megtekinteni, hogy hogyan is néz ki Budapest feldíszítve. Sajnos némi csalódást keltett, hogy a belvárosnak nem a teljes egésze, hanem csak a forgalmas része lett feldíszítve. Ennek ellenére azért a karácsonyi vásár tetszett. Igaz, csak látványban, hiszen árban eléggé elszálltak a kereskedők.
Mindezek ellenére vizuálisan nagyon jó élményben volt részem, és nagyon tetszett maga a hangulat is.
Már korábban is leírtam a blog keretén belül, hogy nekem a december hónap egybeforrt a fehér karácsonnyal még akkor is, ha évek óta ebben nincs részünk, továbbá nem is ünneplem a karácsonyt. Idén nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is hoz majd az utolsó hónap, de nagyon örültem hogy már a második nap havazott, még úgy is, hogy előrejelzés alapján több havazás ebben a hónapban már nem várható.
Szerencsém volt azzal kapcsolatban, hogy huzamosabb pihenőnapot kaptam. S annak ellenére, hogy az elmaradásaimat akartam pótolni sorozatok terén mégis úgy döntöttem, hogy inkább nyakamba veszem a várost. De ugyebár ilyenkor egy centi hó is elég ahhoz, hogy megálljon az élet, így csak a Margit szigetig jutottam. Szerencsémre kevesen voltak, s már reggel gondoskodtak arról, hogy járhatóak legyenek a járdák, így szépen be tudtam járni az egész környéket.
Annak idején nagyon sok sorozatot néztem. Diákként megengedte az időm, hogy nagyon sokba belekezdjek. Ha számomra már érdektelenné váltak még akkor is folytattam őket, hiszen amit elkezdtem azt be is fejeztem. Aztán szépen beléptem a munka világába, s az életem máshogyan kezdett el működni, s sokkal jobban megbecsültem a szabadidőmet, s ezáltal kénytelen voltam azokat a szériákat abbahagyni, amik már nem nyújtottak élvezeti értéket számomra.
Sok olyan emberrel beszéltem már, aki közölte, hogy nem néz sorozatokat. Amit nem nagyon értettem, hiszen azért én nagy sorozatkedvelő voltam. Az általam kedvelt szériákat vagy én hagytam abba, vagy pedig befejeződtek ,s kevés volt, amely újrázást követelt. Így jelenleg négy sorozat van, amit nézek. E mellé vettem fel ötödiknek a Supernatural-t, amelyet egyszer már abbahagytam. Mivel pótolható epizódmennyiség áll ellőttem, s közeledik a tél, így visszatértem, ha már idén befejeződik a sorozat. Bár tény, hogy élvezeti értéke nem nagyon van, s az épp szóban forgó évadról sem készülne írás, ha éppenséggel nem lett volna rossz idő ma ahhoz, hogy a négy fal közt töltsem a szabadnapomat, és unalmamban ne essek neki a sorozatnak.
Tovább…
Régen nagyon sok sorozatot néztem. Ha valamit elkezdtem nézni, akkor azt végig is néztem. Még akkor is, amikor már számomra „elromlott”. Tehát érdektelenné, unalmassá, vagy élvezhetetlenné vált nekem. Aztán elkezdtem dolgozni, s a pénzkereset lehetővé tette, hogy szabadidőmet jobban el tudjam tölteni, és így el kellett kezdenem abbahagyni azokat a szériákat, amelyekre ráuntam. Négy évvel ezelőtt a tizedik évadával a Supernatural volt a soros.
A sorozat, ami tetszett nekem, de sajnos az első négy évad után nálam erős lejtőbe kezdett menni. Miután megtudtam, hogy a tizenötödik évad lesz az utolsó úgy döntöttem, hogy lassan belefutva a télbe felzárkózom a maradék négy évaddal, s az utolsó meg majd nyár elején legyűröm.
Tovább…
A munkahelyváltással nagyon szerencsés voltam, hiszen tulajdonképpen sokkal előnyösebb helyzetbe kerültem. Első körben annak örültem, hogy végre volt szabadságom. Gyakorlatilag majdnem teljes hetet tudhattam magaménak, amiből két napot töltöttem otthon. Tekintve, hogy otthon költözéssel kerültem szembe, így sajnos az első két nap egyáltalán nem a pihenésről szólt, továbbá mikor visszaérkeztem a fővárosba gyakorlatilag egy nap arra ment rá, hogy pihenjek. Arról nem is beszélve, hogy a maradék időben próbáltam kicsit leleményesebb lenne. Első körben a Normafa volt a cél, ahol megnéztem az őszi tájat, valamint megvártam a naplementét. Emellett persze még kilátogattam a Margitszigetre.
Az időjárás előrejelzés miatt a tegnapi nap volt az utolsó tavaszias, napsütéses, rövid pólós idő, így ezt az utolsó napot én a szabadban töltöttem, s estére igyekeztem sétálós összejövetelt tartani.
Ami mindenképpen pozitív, hogy maradt még szabadságom, tehát mindenképpen lesz még egy 4-5 napos kikapcsolódásra alkalmas munkaszüneti nap számomra. Bár tény, hogy előre jeleztem, hogy decembertől előbb nem lesz nálam hazalátogatás.
Magyar cím: Préda
Egy ideje eléggé elszoktam a filmnézésétől. Elsősorban ez az újakra érvényes, hiszen nagyon sok olyan alkotás lát napvilágot, amelyen tökéletesen érződik az anyagiasság, és az virtuális orgazmusra való hajlás, hiszen még mindig sokan azt gondolják, hogy egy jó látványvilággal mindent el lehet adni.
A horror műfajt mindig is szerettem, de sajnos kevés az olyan alkotás, amely igazán megfogott volna az elmúlt időszakban. Elsősorban pont azért, mert valahogy mindegyikből hiányzik az egyediség, mint ahogyan az elmúlt években tapasztaltam az újabbnál, újabb alkotásokban. Természetesen a horror műfajon belül van egy olyan, rész, amelyben nem természetfeletti lények szerepelnek, hanem egyszerű állatok, amelyektől az emberek rettegnek, hiszen mi prédák vagyunk nekik. A Crawl pedig az aligátort veszi alapul.
A nyár elég hosszúnak tűnt nekem. Mondjuk hozzásegített az is, hogy a fővárosba való költözésem után egy olyan munkahelyet fogtam ki, ahol nem volt fizetett szabadság, így gyakorlatilag ismét sikerült a nyarat végig dolgoznom, ráadásul úgy, hogy a strandra – amit egyébiránt nagyon szeretek – nem jutottam ki. Úgy látszik azonban, hogy a munkahelyváltás némileg pozitívan hatott rám, hiszen sokkal jobb a közösség, kevesebb feszültség, stressz van, továbbá megkaptam, amit szerettem volna: nyolc órás munkaidőt, vele pedig mindenféle hivatalos bejelentést.
Mindezek mellett természetesen teljesen elvitte a figyelmemet a munka, valamint a munka utáni pihenés, és szabadidős tevékenység olyannyira, hogy gyakorlatilag a sétáláson, és a zenehallgatáson nagyon mást nem is csináltam. Így némileg a filmekkel, és a sorozatokkal is lemaradtam. Ugyebár jön a hidegebb idő, valamint a tél is itt van a nyakunkon, tehát nagy valószínűséggel nemsokára a sétáim nem pár órát fognak igénybe venni, hanem sokkal kevesebbet, így beszorulok majd a négy fal közé. Ezáltal elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon mit is csináljak. Ugyan annak idején abbahagytam a tizedik évadnál a Supernatural–t, de mivel idén a tizenötödik lesz az utolsó a sorozatból, így úgy döntöttem, hogy felzárkózok belőle, ami nagyon jól fog menni, hiszen a jövő héttől hat napig szabadságon leszek.
Az év második szakasza is érdekesen fog kinézni, hiszen a mostani szabadságom mellett lesz még legalább ugyanennyi idejű. Mindezek mellett pedig a hazalátogatás is egy naposak lesznek, hiszen költözés miatt az új házban nem elsődleges feladat lesz egy szoba kialakítása számomra, hogy közben nem otthon élek. Így aztán várható némi konfliktus abból, ha nem otthon fogom tölteni az éjszakát.
Egyébiránt abszolút teljes meglepetés volt számomra, hogy a felköltözés mennyire megváltoztatta a dolgokhoz való hozzáállásomat, elsősorban azt, hogy mennyire elfelejtkeztem olyan dolgokon agyalni, amiken agyaltam még odahaza laktam.
Magyar cím: Az – második fejezet
Egészen pontosan két évvel ezelőtt nekem hatalmas nagy meglepetés volt az It, amelyet úgy tekintettem meg a moziban, hogy igazából nem is nagyon érdekelt. Mivel a horror az egyik kedvenc műfajom, így nagy meglepetés volt, hogy végre volt egy film, amely tényleg tetszett. Így hát nem is volt kérdés, hogy annak a Blu-ray változatát be is rendelem, miközben kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lesz a folytatás.
Idén többször jutottam el a moziba, mely nem csak a kínálat miatt történt meg. Viszont tény, hogy legjobban eme filmet vártam, főleg azért is, mert a játékidő majdnem 3 (!) órásra sikerült. Természetesen nem hagyatkoztam senkinek a véleményére, hiszen eléggé megosztotta a közönséget a második rész. Volt, aki szerette, s volt olyan is, aki utálta. És persze ott vannak azok, akikhez én is tartozom: felemásra sikerült véleményem szerint.
Szinte észrevétlenül, de elszaladt fejünk felett ismét a nyár, s lassan elmondható, hogy már szeptember közepén vagyunk. Mindezt úgy, hogy jómagamnak kivételesen eseménydúsnak volt mondható ez a rövid időszak.
Az egész ugyebár kezdődött azzal, hogy április utolsó napján befejeztem a munkát a második munkahelyemen három év után, s majd a következő munkanapon felvéve a fizetésem, s a kilépő papírjaimat hátrahagytam mindent, s felköltöztem Budapestre. Ennek oka elsősorban az volt, hogy sajnos hiába laktam megyeszékhelyen nem igazán tudtam elhelyezkedni, s nem is igazán éreztem azt, hogy az életem előre haladna, aminek elsősorban a fizetés, és a munkahelyhiány volt az oka. Tehát akármennyire is volt egy munkahely rossz, akkor is kapaszkodni kellett belé, mert nem volt másik. Vagy, ha ott is hagyta az ember, akkor ha nem volt szerencséje akár hónapokig kereste a következőt. A hagyományos módszert alkalmaz önéletrajz kiküldéssel felköltözéskor gyakorlatilag egy szabad hétvégém volt, s máris munkába álltam.
Megfogadtam, hogy támaszkodok az összegyűjtött pénzemre, s nem vállalom el az elsőt, amelyik szembe jön. Ennek ellenére csak sikerült rögtön az elsőre igent mondanom, ahová felvettek volna, így aztán bekerültem egy kisebb magánvállalkozóhoz, ahol sajnálatos módon több olyan dolog is volt, amely nem tetszett nekem. Ugyan hősiesen viseltem ezeket a kisebb, de annál jobban frusztráló dolgokat, mígnem két héttel ezelőttig sikeresen összecsaptak a hullámok a fejem felett.
Első körben tudni érdemes, hogy nagyobb városban könnyebben találtam szórakozási lehetőséget, továbbá az új ismerősi kör is lehetővé tette, hogy végre ne a négy fal között kuksoljak, vagy pedig különböző virtuális programok segítségével tartsam a kapcsolatot másokkal. Ennek is volt köszönhető, hogy a programok, és a rövid időre párkapcsolatra változó párkapcsolati státuszom rendesen elvitte az időmet. Egyrészről otthonról is megtapasztaltam azt a bizonyos fekáliakavarást, amely az váltotta ki, hogy mertem változtatni, s otthagyni mindent, mely burkolt irigységet szült. Mindezek mellett pedig egy olyan probléma merült fel a munkahelyemen, amelyet véleményem szerint nem kezeltek helyesen, s emberhez méltón, mely arra ösztönzött, hogy azonnali hatállyal felmondjak, s másnap már munkanélküliként ébredjek.
Igazából gondolkodásra ösztökélt, hogy saját magammal kapcsolatban talán nem is vagyok annyira objektív, hiszen nem éreztem magam elég tökösnek. Úgy sem, hogy képes voltam majdnem kétszáz kilométerre arrébb költözni, továbbá pár embert „kitakarítani” az életemből a hozzáállása miatt. Mindezek mellett pedig ott van, hogy képes voltam felmondani úgy, hogy nem volt másik munkahelyem. Természetesen nem bírtam magammal, így vasárnap este műszak után hazaérve már küldözgettem is önéletrajzokat. Úgy gondoltam másnap sétálok, s a cél a Normafa lesz, még szép idő van. Végül nem jutottam fel, ugyanis vissza kellett fordulnom, hogy odaérjek az üzemorvoshoz alkalmassági vizsgálatra. Tíz órával a műszakom letétele után már fel is vettek a következő munkahelyre. Azaz fél napot voltam munkanélküli. Mivel minden hivatalosan ment, így nem is tudtam azonnal munkába állni, de összesen négy napot töltöttem csak itthon.
A négy napot igyekeztem pihenéssel tölteni. Két napot odahaza töltöttem, míg a maradék kettőt pedig idefent. Igazából csak a Margitszigetig jutottam ismét, ahol a mókusokban gyönyörködtem, ahogyan keresik az élelmet a téli időszakra.
Az igazság az, hogy egyelőre jónak néz ki a munkahely, amit találtam. Legalábbis normálisabb, mint az előző. Elég már csak abból kiindulni, hogy legalább nyolc órás munka, s nem pedig napi tizenvalahány. Mindenesetre tény, hogy ismét egy nyugodtabb időszak elé nézek, amellyel kapcsolatban bízok, hogy jövedelmező lesz számomra.
Amíg otthon éltem többnyire két dolog volt, ami zavart. Az egyik a munkabér, amelynek mértéke nem tette lehetővé az elköltözést, továbbá a városban való különélését, valamint az önálló élet fenntartását. Mindezek mellett pedig problémát okozott a szórakozás, és a kimozdulás. Azaz vagy nem volt rá lehetőség, vagy pedig nem volt rá partner. A fővárosba való költözés ezt a dolgot kiküszöbölte, hiszen mindkét szempontból elég jól állok. Ezért az augusztusban a zempléni hegységbe mentem túrázni.
Gyönyörű kilátást kaptam az útért cserébe, s annak ellenére, hogy kevés emberrel találkoztunk, és szinte minden nagyvárosi dolgot hátrahagytunk jól éreztem magam. Nem csak a levegő frissessége, de maga a természet is feltöltött, arról nem is beszélve, hogy a bandukolás közben igyekeztünk felfedezni mindent. Természetesen rengeteg fotót készítettem, hiszen tetszett mind a Regéci vár, mind pedig a csordogáló patak.
A sziklás részekre jómagam nem mertem felmászni, inkább csak távolról csodáltam, s bíztam benne, hogy a velem tartók nem fognak leesni, miközben igyekeztek a legjobb, és a leglátványosabb fotókat készíteni magukról.
Állatok visszafogottan jelent meg. Elsősorban békák, őzek, s madarak voltak azok, amiket láttunk, meglestünk.
A környezetben egyetlen egy dolog lepett meg, amikor az erdő közepén találtunk egy elhagyatott faházat. Nem a legjobb állapotban volt, de nem is a legrosszabban. Érezhető volt, hogy szándékosan nincs elbontva, de minden bizonnyal én egy éjszakát nem töltenék el benne.
