Cake (2014)

Magyar cím: Boldogság bármi áron
Mi történik akkor, ha az ember épp az egyik legjobbnak ítélt sitcomot nézi újra lehető legjobb minőségben? Nos akarva-akaratlanul szépen elkezdi megnézni a szereplőket korábbi alkotásokban is. Én tökéletesen így jártam Jennifer Aniston filmes hátterével, ugyanis nem tudtam nem megnézni a Cake című filmet, ami szerintem borzasztó magyar fordítást kapott.

Tovább…

Ez nem az én évem!

Az előző bejegyzésemben pont azon elmélkedtem, hogy vajon milyen is lesz a nyaram, hiszen sajnálatos módon az idei évem nem éppen jól alakul anyagilag. Még a bevétel változatlan, addig a kiadási rész sokkoló számomra, melynek olyan következményei vannak már most, hogy nagyon kimozdulni itthonról, s költségesebb programba belevágni jóformán nem érdemes.
Eddig kénytelen voltam cserélni egy monitort, SSD-t, merevlemezt, alaplapot, videokártyát, fejhallgatót, illetve hangszóró párost, amelynek összege meghaladja a 200 ezer forintot, s mindez persze váratlan kiadásként fizetés előtt úgy, hogy kénytelen voltam még a hitelkeretemet is használni. Persze emellett jött még váratlan betegség is, amely további költségeket hagyott maga után, de nem is beszélve a fül orr gégészeti szakrendelésről, amely önmagában volt csak 3 ezer forint. Bíztam abban, hogy semmi más nem történik. Két héttel az alaplap és a számítógépház szükségszerű cserélése után egy kicsit hidegebb napon úgy döntöttem, ha már szabad hétvégém lesz, akkor a péntek estét a gép előtt zenét hallgatva, s ismerősökkel való beszélgetéssel töltöm, mert energiám kimozdulni az nem volt. Majd egy hatalmas csattanással kísért „fénycsóvának” köszönhetően sötétségbe borult a szobám, s miután sikerült a biztosítékot helyre állítani kénytelen voltam szembenézni a ténnyel: jöhet még rosszabb.

Igen. Egy villámkár. A zenehallgatás egyik rákfenéje ugyebár, hogy az ember teljesen immúnis az őt körülvevő zajokra, hangokra. Így hát én sem hallottam azokat a nagy „csattogásokat”, ami kintről jött. Ennek következménye volt, hogy nem csak átbőgött éjszakám volt a percenként „én ezt már nem bírom anyagiakkal” felszólalással, hanem még egy borzasztó hétvégét is magaménak tudhattam, mely nem szólt másról, mint számolásról, és agyalásról.
Első körben természetesen a TV ment tönkre, mely semmilyen funkcióra nem hajlandó reagálni. Lévén rá volt kötve a Playstation 4 szépen benne megsült a GPU, amelynek következménye, hogy a gép bekapcsolható, de képet nem ad. Ugyanez a szituáció a videokártyával is, amely szintén működik, csak képet nem ad. Szerencsére a számítógép nem ment tönkre, de ismételten „élvezhetem” az integrált videokártya „erősségének csodáját”.

Biztosítás után van, de egyelőre még csak rögzítették a bejelentést, de még nem történt kárfelmérés. Addig pedig meg van kötve a kezem minden szempontból. Ennek túlságosan nem örülök, hiszen nem tudom mennyit költhetek, vagy hogy hogyan. Mindezek mellett persze az már biztos, hogy természeti kár esetén ugrik a garancia, így hát a videokártya, és a játékgép csak pénzért javítható. Vagyis lehetne javítani, mert elvileg GPU kisülés esetén kuka mindkettő. Természetesen ez mellett még nem lenne elég a fülhallgatóm is kezdte feladni életútját, így azt is pótolnom kellett.

Amit tudtam csinálni, hogy feljebb emeltettem a bankkártyám hitelkeretét, s majd ezzel „játszadozva” pótolom ezeket az eszközöket. Szükségszerűen kizárólag a TV és a játékgép, amennyiben előbbi nem javítható. Habár nagyon bízom benne, hogy igen, illetve a biztosító is fizet, hogy minél alacsonyabb legyen a károm.
Egyetlen egy jó dolog történt, az pedig nem más, mint a munkahely. Egyről jó, egyrészről rossz, hogy sajnálatos módon fix ideig csak határozott idejű szerződéssel dolgoznak, így volt bennem némi pánik, hogy nem fognak meghosszabbítani. Már ismerős által volt már interjúm is máshol, de szerencsére elém tették a szerződést. Ennek örültem. Egyelőre megterveztem az egész évemet, s bízom benne, hogy tényleg most már nem jön semmi, mert elég volt. Addig pedig marad a számítógép filmnézésre, s zenehallgatásra.

Kedves Murphy! Elmész te a jó büdös….!!!!

„Ami el tud romlani, az el is fog romlani!” – van egy ilyen elég népszerű mondás, melyet egy Murphy nevezetű egyén szájából hangzott el. Mostanság elég sokat foroghat a sírjában (feltéve, ha van neki), mert elég sokat emlegetem. Ugyanis ez az évem másról sem szól, mint azokról a dolgokról, amelyek tönkremennek, s majd szépen pótolnom kell őket.

Június. Ez az a hónap, amikor már biztos lehet benne az ember, hogy már itt a nyár, s szépen kezdődhet a pihenés. Feltéve, ha éppen van szabadsága, vagy pedig munkája, s ennek köszönhetően pedig pénze, hogy kikapcsolódjon. Az idei munkahelyváltás sikeresnek bizonyult olyannyira, hogy végül úgy döntöttem nem várok a nyári hónapokig, hanem szépen megveszem magamnak, ami kell. Mert ugye sajnos elég sok mindenre szükségem lett.
Epekedve vártam a nyarat, s leginkább azt, hogy végre szabadidős programokat tudjak magamnak szervezni, de úgy néz ki az év végi értékelőmben megint úgy fogok írni erről az évről, melynél alaposan meg kellett húzni a nadrágszíjat. Még februárban döntöttem úgy, hogy ideje a régi munkahelyemet otthagyni, mert már semmilyen szemszögből nem viselhető el az, ami ott folyik. Sikerült is 72 órán belül találnom egy másikat, ami jelen pillanatban a legjobb választásnak tűnik minden szempontból. Ekkor engedtem a csábításnak, s mivel egyébként is villódzani kezdett a monitorom, úgy döntöttem lecserélem. A megrendelt terméket át is vettem, majd nagy örömmel jöttem haza. Összeszerelés után pedig jött a hatalmas pofára esés, ugyanis a számítógépem nem volt hajlandó elindulni. Pontosan elindult, csak képet nem adott, hiszen a videokártya kilehelte a lelkét, s ezt hangos ventilátorai hangjával „tudatta velem”.

A márciusom ebből a szempontból nem volt túl szerencsés, s csak előre számolgattam, hogy mennyibe is fog majd nekem fájni az egész tavasz, ha mindent pótolni akarok. De ahogyan számolgattam júniustól előbb a videokártyából nem lesz semmi. Időközben még egy diagnosztikai programot is feltelepítettem, ami viszont jelezte, hogy a másfél terrás háttértárolónak használt merevlemezem állapota kritikus, s cserét kíván. Hogy mennyire is volt valódi a veszély nem tudom, de mindenesetre léptem az ügyben.
Úgy gondolom 225 forint nem sok pénz, ezért minden héten vásárolok egy lottó szelvényt. Persze nagy reményekkel vágom bele a pénztárcámba, s jó előre elköltöm a milliárdokat, de legbelül soha nem hiszem, hogy nyernék valamit a tapasztalaton kívül. Ennek ellenére hármas találatnak köszönhetően majdnem 17 ezer forint ütötte a markomat, ami rendkívül jól jött. Így idő előtt megvásároltam az új kártyámat, ami egy R9 380 lett végül, majd szintén idő előtt beújítottam egy merevlemezt is. Úgy voltam vele a június kissé necces lesz anyagi szempontból, de komolyabban nem érdekelt. Idő közben persze belementem egy munkahelyi kirándulásba, mely előtt két nappal sikerült olyan szinten megfáznom, hogy vagy két hétig kínlódtam, mire kijöttem belőle. Lévén orvoshoz nem akartam menni elkerülve ezzel a kötelező táppénzt. Minap fellégeztem, s reménykedtem, hogy most már minden oké. Vagyis lett volna, ha tegnapi napom nem borul „aranyba”.

Szombati estémre programom nem volt. Pontosan lett volna, ha éppen nem mondják le az utolsó pillanatban. Nem estem kétségbe, s úgy döntöttem játékkal ütöm el az időt. Több hibaüzenetet is kaptam, hogy az egyik USB csatlakozónak nagyobb az áramfelvétele, mint kellene, de nem foglalkoztam vele. Egészen addig, míg a tegnapi napon meg nem adta magát a gépem. A hibaüzenetre rákerestem, s mindent megcsináltam, de semmi sem volt célravezető. Így kénytelen voltam beletörődni abba, hogy egy matuzsálemi gépet kell összeraknom pár nap erejéig, hogy legalább a filmjeimhez, s sorozataimhoz hozzáférjek, illetve netezni tudjak, s ennek köszönhetően megtudjak rendelni új alaplapot. Ami szintén nem volt betervezve. Bízom nagyon a szerencsémben, mert spórolni nem akartam, így végül egy Gigabyte GA-H97-HD3 lett a befutó:

Mindenképpen egy ATX méretű alaplapot akartam venni, hogy minden kényelmesen elférjen benne, s semmit ne kelljen nyomorgatni, valamint megfelelő mennyiségű csatlakozó legyen rajta. Mindezek mellett persze fő szempont volt a későbbi fejlesztési lehetőség is, de mivel „hardcore-gamer” csoportba nem tartozok, így harmincezer forint alatt maradtam alaplap ügyileg.
Emellett persze fontos tényező volt, hogy a házat is cseréljem, lévén már a bekapcsoló gombja is lötyög, s ennél viszont úgy döntöttem olyat vásárolok, ami elég népszerű a vásárlók körében. Így lett egy COOLERMASTER Elite Knight 350:

Idén videokártya cseréje volt csak betervezve, s semmi más. Ennek ellenére már monitor, alaplap, merevlemez, számítógépház is megvolt. Emellett még nem is említettem az elromlott fejhallgatót, valamint a hangszórókat. Mérlegelnem kellett, hogy mire is költsek. Hiszen még a számítógép napi használatra van idehaza, addig programok változóak. Persze, hogy tökéletes legyen az „örömöm” még az idő is rendkívül rossz volt, így amikor pihenőnapos voltam végig esett. Kivéve persze a mai napon, ami olyan kétesélyes volt, hogy vagy hatszor elmentem a strand mellett, hogy be merjem-e vállalni. Nem szeretnék még egy megfázást, ami további nem tervezett kiadást hozna maga után.

Milyen is lesz ez a nyaram? Ha nem tudok magamnak parancsolni, s költök ész nélkül azt jobban meg tudom magamnak bocsájtani, mint amikor jön egy olyan kiadás, amit nem terveztem, de muszáj költeni rá. Nagyon bízom benne, hogy idén már tényleg semmilyen elektrotechnikai eszközöm nem hibásodik meg. A június-július hónapom húzós lesz, s úgy néz ki vissza kell fognom magam költés terén. Szerencsére megint kajára ment el a sok lové, aminél nem is árt, ha pár dologról leszokok, s áttérek az egészségesebb étkezésre mielőtt még súlyfeleslegem lenne.

Rise Of The Tomb Raider: Cold Darkness Awakened teszt

Gusztustalan. Nagyjából ez az a szó, amit tudok használni a játékipar egyik legnagyobb lehúzására a DLC-kre, amik nem mások, mint az adott vizuális tartalom kivágott szeletei. Azaz valaki megvesz egy játékot, akkor számolnia kell azzal, hogy nem egy teljes valamit vásárol meg, hanem egy olyan munkát, amelynek különböző darabjait kivették, melyeket később kénytelen lesz megvásárolni.  Az már szánalmas kategóriát minősíti, hogy a fejlesztők, s a kiadók olyan marhaságokért is képesek pénzt kérni, mint például a karakter öltözete. Pedig mennyire tartalmas is lenne egy játék, ha mindent megkapnánk vele.
Baba Yaga – Temple Of The Witch volt az egyik történet orientált kiegészítője a Rise Of The Tomb Raider-nek, ami szódával elmegy kategória kiváló győztese. Többet nem is vártam a Cold Darkness Awakened-től sem, mert elfért volna az alapjátékban, de így különálló misszióként kissé csalódás volt.

Tovább…

Az a bizonyos „szopóroller”!

Amikor sikerült elhelyezkednem huzamosabb időre munkahely szempontjából nagyon megörültem. Egy ideig nem foglalkoztam a negatívumokkal, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy van biztos bevételi forrásom, s ez az, ami lényeges. Időközben egyre inkább erősödtek a negatívumok, s olyan szintet ért el, melynek köszönhetően szépen olyan érzelmek vették át bennem a helyüket, melyek arról árulkodtak, hogy a lehetőségem lenne soha többet nem mennék be dolgozni. Ez meg is történt március 7-én, amikor is már az új munkahelyen kezdtem.
Bevallom iszonyatosan nagy szerencsém volt, mert igaz, hogy csak pár ezer forinttal keresek többet, de még az is sokat jelent, ami elég vicces. Legalábbis abból a szempontból, hogy a bruttó bérem ugyanaz, de a nettó bérem mégis magasabb. Érdekes. A munkahelyi körülmények jók, a kollégai színt minőséget képvisel, s ezeknek a kettőssége adja azt, hogy a stressz faktor majdnem nullára redukálódott, melynek köszönhetően több energiám van, s jelentősen növekedett az életkedvem, amely a közösségi kapcsolatokban eléggé jövedelmező már most.

Szeretek előre tervezni, s én az a fajta vagyok, aki szinte mindent megtervez. Ezért sem szeretem a váratlan dolgokat. Anyagi szempontból majdnem csak negatívan teljesítek ebben az évben, hiszen a váratlan kiadások jelentősen megnövelték a költési faktort, ami nem éppen jó számomra. Szerencsére a jelenlegi munkahelyemnél letelt a próbaidő, s maradtam, s a hozzám való viszonyulás is azt mutatja, hogy nem kell tartanom attól, hogy rövid időn belül munkanélkülivé válnék. Arról nem is beszélve, hogy komolyabb hibát még nem is követtem el.
Mint ahogyan az előző bejegyzésemben is írtam, hogy szinte minden kezd elromlani, tönkremenni, elhasználódni. Ráadásul persze mind egyszerre. Első körben a monitorom kezdte megadni magát, amelyet gyorsan pótoltam is, de ekkor derült ki, hogy a hőn szeretett GTX 760-as videokártyám döglött meg. Szerencsére időközben volt egy minimális lottó nyereményem, ami ugyan csak 16 ezer forint volt, de hozzájárult ahhoz, hogy egy R9 380-al tudjam pótolni, ami fantasztikusan teljesít.

Itt még nem ért véget az egész. Mivel észrevettem furcsaságokat a másodlagos merevlemezemmel kapcsolatban, így úgy döntöttem, hogy egy diagnosztikai programot telepítek, mely tudatta velem, hogy az adott eszköz nincs túl jó állapotban. Mivel nagyjából 1,3 TB anyagról beszélünk, így végül kénytelen voltam egy 2 TB-os Western Digital Purple merevlemezt vásárolni bízva abban, hogy költési faktor itt megfog állni. De nem így történt. A napi használatot jelentő fejhallgatóm is kipurcant, amit szerencsére gyorsan tudtam pótolni, de utána rögtön a hangszóróim is megadták magukat. Ekkor már bíztam benne, hogy több ilyen eset nem lesz.
Nagyjából harmincezer (!) forintom vándorolt ki az ablakon azáltal, hogy nem akartam táppénzre kényszerülni. Annak ellenére, hogy nagyon vigyáztam magamra, s nem lófráltam a gyorsan jött jó időben egy szál semmiben sikerült jelentősen megfáznom, de olyan szinten, hogy hangom is alig volt. Ész nélkül vettem a különféle megfázásokra készült poritalokat, teákat, gyümölcsöket, s bizony nem fogtam vissza magam, hiszen nagyjából három hónapja vagyok a jelenlegi helyemen, s nem szeretnék betegszabadságra menni. Ugyan nem kellett, de még két hét elteltével is nyöszörgök még egy kicsit.

Az időjárás jelenleg nem a legjobb, de bizakodok abban, hogy hamarosan eljön a jó idő, mert így május végén már célirányosan szeretnék strandra menni, amit kifejezetten imádok. Persze eldöntöttem, hogy akár egyedül, akár társaságban, de kizárólag hétköznapi program lehet, mert akkor vannak a legkevesebben, s hétvégén az egész medence olyan, mint egy heringlé, amiben csak ázni lehet.

Uncharted 4: A Thief’s End teszt

Platform: Playstation 4
Gyermekként nagyon örültem, amikor meglett az első számítógépünk. Habár tény, hogy semmilyen komolyabb funkciót nem töltött be, s egyszerűen csak játékgépként szolgált. Ismerősöknek köszönhetően nagyon sok tartalommal rendelkeztünk, de sajnos egyik se tetszett igazán. Olyanok se, amikért nagyon sokan rajongtak. Így hát nem értettem, hogy ezek egyszerűen nem tetszenek, vagy csak a műfaj az, ami nem az én világom.
Egy nap egy újságos mellékletnek köszönhetően kipróbálhattam az 1996-os első Tomb Raider demóját, s akkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az akcióelemekkel tűzdelt kalandjáték az én világom, ahol ugrálhatok, mint egy csimpánz a vizuális textúrák között.
Jó pár epizódot letudott a  játék, mire hozzám eljutott, így elvoltam egy ideig, mire felzárkóztam. Persze párhuzamosan kerestem más címeket is, s a lényeg nálam mindig egy valami volt: Olyan, mint a Tomb Raider? Méltó utódot nem találtam, ellenben a megnevezett címbe szinte vállalhatatlan módon szerelembe estem olyannyira, hogy az internet elérés biztosítása utáni első percben első dolgom volt regisztrálni egy rajongói fórumra.
Itt már komolyabb játékosok voltak rengeteg tapasztalattal, s élményekkel. Hozzájuk képest sehol nem voltam, de lényegében nekik köszönhetem, hogy először hallottam az Uncharted szót. Képek, videók alapján tökéletesnek tűnt, s gépigény után kutakodva kellett rádöbbennem, hogy mit is jelent az exkluzív szó. Az érdeklődésemet nagyon felkeltette a játék, de diákként egyébként sem engedhettem volna meg egy konzolt magamnak, s nem is terveztem. Ennek fényében a feledés homályába veszett az egész, s nem is követtem nyomon a játékkal kapcsolatos híreket.
Időközben beléptem a munka világába, s a filmek terén a nagy felbontású tartalmak felé fordultam, melynek egyenes következménye lett egy kifutó szériás Blu-ray lejátszó, ami rövid üzemidő után kezdte megadni magát. Időközben persze nézegettem a különböző boltok polcain a játékokat, köztük a konzolos választékokat is. Ekkor tűnt fel egyes borítókon a Blu-ray logo, s miután megbizonyosodtam róla, hogy a gép képes filmeket is lejátszani nem volt megállás: két évvel ezelőtt megvásároltam az első játékkonzolomat. Első élményem a Drake’s Fortune volt, mely olyan élményt hozott el nekem, hogy azonnal pótoltam a hiányosságomat a sorozat terén. Az igényemet oly módon sikerült felülírnia, hogy ha akció elemekkel tűzdelt kalandjáték kerül szóba, akkor első kérdésem a következő: Olyan, mint az Uncharted? Talán pont e miatt is tettem le fájó szívvel a kontrollert a Thief’s End végén, mely elméletileg az utolsó rész volt a franchise-ból.

Tovább…

The Big Bang Theory: 9.évad

Talán a harmadik évadánál tarthatott a The Big Bang Theory, amikor több ismerős ajánlására illetve különböző weboldalak, blogok dicséretére hallgatva végül belevágtam. Nem is bántam meg, ámbár tény, hogy időközben egyszer már abbahagytam, de akkor végül úgy döntöttem, hogy mégis folytatom. Igaz csak kíváncsiságból, hogy tényleg olyan lett-e, mint ahogyan többek lefestették.
Az igazság az, hogy a bevált recepten változtattak, s nem is kicsit, s ugyan a rajongók eléggé kritizálják a sorozatot, de még mindig a nézettségi listák élén van. Így pedig nem véletlen, hogy biztos, hogy a széria belép a bűvös tizedik évadába. Hogy aztán az az utolsó lesz-e, nem tudni. Ami viszont biztos, hogy a héten kifutott a kilencedik évad.

Tovább…

Kalandra fel!

…végül befutott. Új megjelenésként kaptam hozzá egy kulcstartót, és egy ajándék DLC-t. Már a megjelenés napján egy 5 gigás (!) patch töltődik hozzá, így jelenleg még nem sikerült kipróbálnom.

Ami negatívum: Megértem, hogy kell útmutató a borító. De könyörgöm! Miért nem lehet a csomagolásra ragasztani, és miért kell közvetlenül a borítóra??? Tudom, hogy a polcon egyébként is a doboznak a gerincét fogom látni, de akkor is!