Szerző: Kecskenyál

Itt van az ősz, itt van újra!

Kecskenyál

Szokás mondani, hogy minden évszaknak megvan a gyönyöre. Amiben van is némi igazság. Részemről nagyon szeretem a telet, mert imádom, ahogyan minden hófehérbe borul. Részemről már jó régen nem ünneplem a karácsonyt, mert „kinőttem” belőle. Kisgyerekként elsősorban az ajándékok miatt vártam, s felnőttként pedig már megdolgozok azokért, amiket szeretnék magamnak tudni. Amit pedig nem tudok magamnak megvenni, azt más sem tudja. S mivel nem tartozom azok közé, akik csak akkor gondolnak azokra, akikhez valamilyen érzelmi szál fűzi, ha a naptárban van valamilyen ünnep, így a piros napos napok számomra már szinte jelentéktelen státuszba emelkedtek. Azonban a karácsony kicsit másabb, mert a hangulatát szeretem, illetve maximálisan szépnek tartom, ahogyan fel vannak díszítve a házak, épületek. A karácsonyi zenékről már nem is szóltam egy szót se. Az más kérdés, hogy sajnos évek óta három-négy hónapon keresztül nagyjából pár napig van hó.
A tavasz is jellemzően kellemes tud lenni, amikor az ember levetheti a téli kabátját, s a frissen nyíló virágok illatát magáénak tudhatja. A nyár pedig egy igazi adrenalin bomba számomra leginkább a strandolás és rengeteg csavargás lehetőségének köszönhetően úgy, hogy közben nem kell beöltözni nyakig, s akármikor, akárhová eljuthatok biciklivel. Az ősz szép. Mint az alábbi képen:

Képen mindenképpen jól néz ki, azonban a valóságban már nem annyira. Városban élek, többek között megyeszékhelyeken, itt rengeteg ház található, s emellett több panel lakásokkal teli rész. A kertvárosi részeken is kevés fa található, így az őszi színpompát maximum az élővíz csatorna mellett elhaladva láthatom, vagy pedig a ligetbe kisétálva. Azonban a nyárból való őszbe váltás nem sült el számomra valami jól.
Ismeretes, hogy nálam nincs olyan, hogy torokfájás következmények nélkül. Igyekeztem megfelelően öltözködni, de nehezen lehetett eltalálni, ha reggel az ember majd megfagy, délután pedig majd meg sül. Igyekeztem megtenni mindent, hogy ne legyek beteg, s ez sikerült ez idáig, ugyanis a hét első két napja hidegfronttal nyitott, melynek köszönhetően volt itt szél, eső, 5-6 °c is. Így már szerdán kapart a torkom, csütörtökön már orrot is kellett fújnom, majd pedig pénteken már teljesen taknyos voltam. Persze nem mentem el táppénzre, egyébiránt új hely, s egyébként is egy nátha nem betegség, ha pár nap alatt elmúlik. Kicsit necces volt percenként orrot fújni, de túléltem. Szerencsére hosszú hétvégét kaptam, ugyanis a kötelező hétközbeni pihenőnapomat hétfőre kaptam, így felépülni volt időm. Igaz most is teázok, de legalább már mérföldekkel jobban vagyok.

Ez az év semmilyen szempontból nem sikerült eddig túl jól, így szinte rengeteg szempontból be vagyok korlátozva. A közeledő hideg időt alapul véve gondoltam, hogy munkanapokon nem nagyon fogok mozdulni sehová, így végül szeptember elején megvásároltam a GTX 1060-at. Sokat gondolkoztam, hogy megéri-e a kártya az árát. Tesztekből az jött le, hogy nagyon is, viszont, ha alapul veszem, hogy alkalmi játékosnak tartom magam (értsd: előfordul, hogy akár két hónapig el se indítok egyetlen egy játékot sem, s máskor meg ki sem lehet robbantani a monitor/TV elől) megéri-e megvásárolni egy ilyen kártyát. De mivel nem szeretnék évente cserélgetni eszközöket a gépemben, így végül megvásároltam. Azóta igazából a Rise Of The Tomb Raider lett végigjátszva, s több címbe pedig próbálkozás volt csak. Azonban a takony nagy úr, így a hétvégére a négy fal közé szorultam. S hiába lettem már jobban a lemondott programjaimat már nem tudtam újra jelentkezni. Így végül maradtak a sorozatok, filmek. S persze a kártya tesztelése a Crysis 3-al, illetve a Cities Skylines-zal, miközben több címnek is nekiültem.
Igazából eléggé beszűkültem az elmúlt időszakban, így nagyon keresem a kitörési lehetőséget, amit nem az itthoni szórakozásban látok. Szerencsére meghívtak októberben Dabasra, így bízom benne, hogy össze is fog jönni, amihez nem kell más, mint a megbeszélt időpontban ráérjek. Jó lenne kicsit elhagyni a szürke hétköznapokat még akkor is, ha a spontán döntések jellemzőek rám, miszerint reggel felkelek tervek nélkül, s estére pedig már programom is van.

The Good Place – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

A nagy őszi startoknál nagyon kíváncsi voltam több új sorozatra is. Így aztán nagyon sok került fel a listámra, s szerencsére a WhatNext emlékeztetett is rá.
Amikor bejelentésre kerülnek az őszi műsorrendek kint, akkor mindenről lerántják a leplet. Többek között az új sorozatokról, azok főszereplőiről, illetve az alapkoncepciókról. Ugyan nagy várakozási faktor nem volt a The Good Place felé, de mégis úgy döntöttem, hogy a koncepcióban van némi lehetőség, hogy egy szórakoztató sorozat legyen belőle. Háááát…..

Tovább… →

Kevin Can Wait – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

A tavaszi upfronts nálam egyfajta alapot képez arra, hogy vajon a szeptemberben startoló amerikai kereskedelmi tévék kínálata mennyire is lesz érdekes nálam. Amióta az internet lehetőséget biztosított arra, hogy ne kelljen éveket várni egy-egy új epizódra a sorozatokat illetően míg szinkronos változatban eljut hozzánk már csak így „tévézek”.
Az már biztos volt számomra, hogy lesz olyan, amit majd nagyon fogok várni, de végül csalódni fogok benne, de lesz olyan is, amit be se akartam próbálni, de be fog jönni. Mióta kiléptem az iskolapadból, s beszippantott erőteljesen a munkaerőpiac a szabadidőm jelentősen megcsökkent, s magánélet mellett bizony erősnek kell lenni, s ami csak háttérzajnak lenne jó azt kaszálni kell. Viszont ki vagyok éhezve az újdonságra, az olyanokra, melyek beszippantanak, s tényleg várom minden héten az új epizódot. A várósok között nem volt a Kevin Can Wait, de megfázásnak köszönhetően a négy fal közé kerültem program nélkül, s így végül, ami szimpatikusnak nézett ki kipróbáltam. Az viszont már most biztos, hogy eme sorozat nem került be a nézősök közé.

Tovább… →

Zoo: 2.évad

Kecskenyál

Ha az épp aktuális sorozatszezont nézzük, akkor a nyár az, ami nagyjából arra való, hogy ha éppenséggel valamiről lemaradtunk, akkor tudjuk pótolni, fel tudjunk zárkózni, vagy éppen valamit bepótoljunk. Ilyenkor nagyon ritkák az új sorozatok, s amik vannak többnyire azok is kábelen futnak, hiszen az országos szériák – melyek gyártására egyébként is több pénz jut kábeles társaiknál – ilyenkor már régen lepihentek. Azonban tavaly meglépte a CBS, hogy az egyik sorozatát nyárra tolja, s bizony a Zoo ebből a szempontból elég szépen szerepelt olyannyira, hogy a második évad is be legyen rendelve.
A második évad másfél hónap alatt kifutott, ámbár én nem ültem neki rögtön, s nem is hetiben néztem, hanem szépen egyben letoltam az egészet a virtuális gégémen keresztül. Azonban a második évad olyan irányt vett, hogy a zárásnál csak arra gondoltam, hogy ha a megszakadt szálat folytatni akarják, akkor hogyan is tudják azt megtenni egy ilyet sorozatcímmel?

Tovább… →

South Park: 19.évad

Kecskenyál

A nagy nyári darám egyértelműen a South Park volt, melyet valahol a tizedik évad végén hagytam abba. Így aztán volt nagyjából nyolc évadnyi lemaradásom. Igazából elkaptam pár részt a tévében, amelynek kapcsán kedvet kaptam pár régi epizód újranézéséhez, s mivel jókat olvastam a legutolsó évadról végül úgy döntöttem, hogy a régi kor szépségéhez mérve megérdemel még egy esélyt. Azt hiszem azt kell mondanom, hogy most előreláthatólag marad a nézősök között.

Tovább… →

Íme a GTX 1060!

Kecskenyál

Az idei év nem a legszerencsésebb volt elsősorban anyagi oldalról. Első körben jött egy nem kívánatos fejlesztés számítástechnika terén, ami új monitort, SSD-t, merevlemezt, és persze videokártyát takart. Ugyanis monitort leszámítva minden tönkrement, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva persze egyszerre. A legrosszabb persze egyértelműen a másik oldalról bevállalt R9 380 halála volt, amely kapott némi villámot a nyár eleji hatalmas viharból. Lévén leültem zenét hallgatni, így a nagy csattogásból semmit nem hallottam egészen addig, míg nem szikrázott egy jelentőset a konnektor, s onnantól kezdve nem halt meg pár dolgom.
A biztosítóval való baszakodás jelentősen hazavágta a nyaramat. Abból a szempontból végképp, hogy saját zsebből kellett megcsináltatnom a tévét, illetve bevizsgáltatni a videokártyát. Így már az elég megterhelő volt, így csak vártam, hogy mikor is lesz majd meg végre pénz, ugyanis saját zsebből kártyát nem szerettem volna venni. Az már most biztos, hogy a Playstation 4 javítása következő évre fog majd csúszni, ugyanis találtam olyan helyet, ahol nagyjából harmincezerből ki tudják hozni a javítást, ami valljuk be a gép árához mérve elég karcsú.

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mit is csináljak, de végül a VGA vásárlása mellett döntöttem. Ott valóban fel volt adva a lecke, de úgy döntöttem a legjobbat nem vagyok hajlandó megvenni, mert lazán 120 ezerbe kerül, s inkább lehorgonyoztam egy RX 470-es változatnál. Azonban pont beleszaladtam egy leárazásba, s úgy döntöttem, hogy azt a 15 ezer felárat megéri az általam kinézett kártya, amit szépen levittek 104 ezerre. Így végül lett egy MSI Gaming X 6 GB-s változatú GTX 1060-as kártyám.

Az egyik legjobb kártyáról van szó, s mivel az MSI-ről nagyon sok jót olvastam, így úgy döntöttem, hogy ha már engedtek az árából 15 ezret, akkor mindenképpen ezt veszem meg, ha már nagyon jókat olvastam a hűtéséről. Az viszont már kibontás után tapasztaltam, hogy iszonyatosan masszív kártyáról van szó, de ezek mellett tény, hogy elég nagy is, s tény, hogy találó a megfogalmazás, hogy akár járólapnak is lehet használni.
Az már csak szerencse volt, hogy nem volt 3 mm-rel hosszabb a kártya, mert bizony gondban lettem volna, hogy hogyan is szuszakolom be a gépházba. Persze ez a kártya is világít, melynek létjogosultságát nem igazán értem, de legalább van hozzá megfelelő applikáció a gyártótól, aminél van olyan opció, hogy ki tudom kapcsolni. Így sötét szobában legalább nem úszik fényárban az egész helyiség.

Sajnálatos módon kevés időm volt, hogy teszteljem, amiben meg volt igyekeztem megizzasztani. Első természetesen a Rise Of The Tomb Raider volt, aminél azért olykor-olykor volt némi megakadás, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy maga a játék egyébiránt sincs jól optimalizálva, s meglesve videomegosztón több végigjátszás videót, mely 200 ezres kártyákkal készültek ott is láthatóak ezek az FPS droppoknak nevezett akadások. Ugyanott, ahol nekem. Azonban tény, hogy elég szépen lefutott a teljesítmény teszt:

Amire még ráröppentem az a Battlefield 1, GTA V, Everybody’s Gone To The Rapture volt, ámbár mindegyik a nem nyert kategória győztese lett. Azonban az utolsó volt olyan, hogy szaggatott, mint az állat, de ahogyan utána olvastam egy kétszer erősebb kártyával sem fut jobban lévén ismét kaptak a játékosok egy eléggé elsz*rt konzolportot.
Amire viszont ismét ráröppentem az a Crysis 3 és a Cities Skylines lett végül, s mindkettő gyönyörűen fut. Ebből a szempontból nem csináltam rossz vásárt. Viszont tény, hogy jön az ősz, s mivel anyagilag össze kell húznom a nadrágszíjat, így jó döntés volt a kártya vásárlás, mert legalább valamivel ki tudom kapcsolni az agyam.

Az más kérdés, hogy már most van olyan játék, aminek nem lenne ez a kártya elég. De szerencsére az olyan címek nem jönnek be. Viszont bízom benne, hogy három évig tényleg nem kell semmihez sem hozzányúlni a gépben, s semmi nem fog tönkremenni.

South Park: 18.évad

Kecskenyál

Szeptember. Ez az a hónap, amit a többség nem szokott várni. Leginkább azért, mert ilyenkor naptár szerint véget ér a nyár. Elkezdődik az iskola, s véget érnek a munkahelyi szabadságolások is. Szerencsére úgy jártam, hogy legalább egy hétnyi szabadságomból kaptam pár napot itthon, s mivel az időjárás is rosszra fordult úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom a South Park daráját, melyben egy hónappal ezelőtt akadtam el.

Tovább… →

The Conjuring (2013)

Kecskenyál

Magyar cím: Démonok között
Gyermekként nagyon rajongtam a horror műfajért. Nagyon sok filmet néztem meg, ami ebben a témában készült. Mai napig vannak kedvenc darabjaim. Imádom a borzongást, rettegést, s izgalmat, amit egy ilyen film tud adni. Sajnálatos módon ahogyan felnőttem az ingerküszöböm jóval nagyobb lett, így a klisés megoldásokkal operáló alkotások valahogy nem jöttek be, mert nem igazán tudták azt a fajt érzelmeket kelteni bennem, amiket kellene egy ilyen filmnek. Igazából valahogy a műfajt el is felejtettem egészen addig, míg a nyári szabadságomnak köszönhetően bele nem akadtam a The Conjuring-ba, ami ugyan három éves, így meglepő, hogy eddig nem hallottam róla.

Tovább… →

Warcraft (2016)

Kecskenyál

Magyar cím: Warcraft – A kezdetek
Már évekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy ismét filmvászonra költözik egy népszerű játék a Warcraft. A címmel még tinédzserkoromban találkoztam, s eltöltögettem kellemes órákat a monitor előtt, de végül „kikopott”  az általam többször is végigjátszott címek közül, mert már semmi újdonságot nem hordozott magában számomra. Természetesen mindezek mellett lehetőség volt arra, hogy csatlakozzak az online rajongókhoz, de valahogy nem igazán hozott lázba, hogy erre pénzt adjak ki.
Az első előzetes kapcsán nekem is az jutott eszembe, hogy ezt nagyon nehéz lesz elrontani, illetve az, hogy ezt szeretném látni. Sokáig vegetáltam azon, hogy el kéne menni megnézni, de mire oda jutottam, hogy elmegyek már rég lekerült a mozilistákról. Ami nem is meglepő, hiszen pontosan ekkor volt a munkahely váltás, s az számomra sokkal fontosabb volt, mint a film megtekintése. Amikor végre szembe jött egy nézhető változat úgy döntöttem, hogy mindenképpen időt szánok rá, hogy kiderüljön: megérte-e volna széles vásznon megnézni. Megérte volna? Nem tudom.

Tovább… →

A játékos „feltámadása”

Kecskenyál

Eléggé megritkultak a személyes jellegű bejegyzések részemről, amelynek oka leginkább abban rejlik, hogy amióta blogot vezetek talán ez az év az, amelyik részemről a legrosszabbnak mondható.
Anyagi szempontból mindenképpen, hiszen február óta nem volt olyan hónap, amiben nem romlott volna el valami jelentősebb összegű dolog, melynek pótlása elég sürgős volt, vagy nem akadt valami olyan kiadás, amely nem tűrt halasztást. Így nem is volt véletlen, hogy jó pár nem vagy alig használt cuccomtól voltam kénytelen megszabadulni, mert az új munkahelyemen nincs túlórázás, így plusz bevételre nem tudok szert tenni.

Mindezek mellett jó pár fontosabb változás történik az életemben, így eléggé feszült voltam az elmúlt időben. Egyrészről volt az anyagiak, hiszen szinte mindent saját pénzből kellett állnom, s mindezt úgy, hogy a biztosítóval való folyamatos konzultáció kapcsán sem jutottunk előre, csak annyival, hogy a kárigény jogos, s az összeg is kiutalásra kerül, de annak dátumáról mindenki mást mondott.
Ebből fakadóan nem igazán tudtam kimozdulni itthonról, s a szabadságom is arról szólt, hogy itthon ülve kattogtam arról, hogy vajon mi is fog majd történni a közeljövőben, illetve hogyan tudjak százezres nagyságrendű káromon úrrá lenni úgy, hogy annak helyrehozatala hónapokba telne, ha nem történik időben valami pozitív változás. Mindezek folytán persze ismételten változások álltak be a családban, s egy költözés és egy házvásárlás is kilátásba került. Utóbbi vegyes érzelmekkel fogadott, hiszen ismét hitelfelvétel lenne a cél, s ugyan biztosított lakhatásom lenne, csak épp kénytelen lennék továbbra is kényszer együttélésben élni az egyik szülőmmel. Ha objektív akarok lenni, akkor összetehetem a két kezem, hogy van hol laknom (s elvileg lesz is), s van munkám, s ez mellett minimálisan tudok spórolni, s van némi életem, de ha magamat helyezem előtérbe bizony nem vagyok túl vidám, hogy helyzetem olyan, amilyen. Habár tény, hogy nem tehetek róla, hogy egy olyan ország lakosa vagyok, ahol nagy adag szerencse kell ahhoz, ha az ember egyedül próbál meg boldogulni. És akkor még nem is tettem említést, hogy átlag fizetésből vegetálni lehet csak.

A legnagyobb problémám az volt, hogy a szórakozási tevékenységem kimerült a beszélgetésben, sétálásban, bicajozásban, s emellett maradt a zenehallgatás, és a munka. Nem kicsit sikerült szétesnem, ha azt veszem alapul, hogy egy szegedi, s egy pesti utam is meghiúsult annak köszönhetően, hogy júliusra, illetve e hónapra is sikerült megint váratlan anyagi kiadások elé néznem.
Mint ahogyan írtam többször is nem tartom magam nagy játékosnak. Olykor elkap a virtuális gépszíj, s ott ülök órákat, napokat, de utána van, hogy hetekig egyetlen egy címet sem indítok el. Azonban most kicsit zavart, hogy a játékgép és a videokártya egyidejű halálának köszönhetően erre lehetőségem nem volt. Egyetlen egy pozitívum volt mégis, hogy megvalósult ismét egy céges egész napos összeröffenés, melyet egy reggeli telefonhívás sikeresen tönkretett. Így maradt az egész napos bájvigyor, s úgy tenni, mint ha semmi probléma nem lenne.

Időközben pedig kezdtem feladni a reményt, hogy a villámkárom valamikor is megtérítésre kerül, de szerencsére a tegnapi napon megérkezett a várt összeg. Alapul véve a hátteret úgy döntöttem, hogy végül a VGA csere lesz első körben, s a játékgép javítására pedig majd később kerül sor saját zsebből, mert újra ezen a herce-hurcán nem vagyok hajlandó átmenni. Abból a szempontból meg végképp, hogy a biztosítás nem az én nevemre szól.
Ugyan más terméket rendeltem, mert az általam kiválasztott ára drasztikusan százezer felé ment, de a mai napon sikerült egy áresést elcsípnem, s azonnal leadtam rá a rendelést, s az előzőt pedig töröltem. Így jelenleg várom, hogy befusson az MSI GTX 1060 Gaming X 6G: 

Természetesen bízom benne, hogy megérkezése után képes leszek kicsit elengedni, s összeszedni magam.