Kategória: Helyzetjelentés

A játékos „feltámadása”

Kecskenyál

Eléggé megritkultak a személyes jellegű bejegyzések részemről, amelynek oka leginkább abban rejlik, hogy amióta blogot vezetek talán ez az év az, amelyik részemről a legrosszabbnak mondható.
Anyagi szempontból mindenképpen, hiszen február óta nem volt olyan hónap, amiben nem romlott volna el valami jelentősebb összegű dolog, melynek pótlása elég sürgős volt, vagy nem akadt valami olyan kiadás, amely nem tűrt halasztást. Így nem is volt véletlen, hogy jó pár nem vagy alig használt cuccomtól voltam kénytelen megszabadulni, mert az új munkahelyemen nincs túlórázás, így plusz bevételre nem tudok szert tenni.

Mindezek mellett jó pár fontosabb változás történik az életemben, így eléggé feszült voltam az elmúlt időben. Egyrészről volt az anyagiak, hiszen szinte mindent saját pénzből kellett állnom, s mindezt úgy, hogy a biztosítóval való folyamatos konzultáció kapcsán sem jutottunk előre, csak annyival, hogy a kárigény jogos, s az összeg is kiutalásra kerül, de annak dátumáról mindenki mást mondott.
Ebből fakadóan nem igazán tudtam kimozdulni itthonról, s a szabadságom is arról szólt, hogy itthon ülve kattogtam arról, hogy vajon mi is fog majd történni a közeljövőben, illetve hogyan tudjak százezres nagyságrendű káromon úrrá lenni úgy, hogy annak helyrehozatala hónapokba telne, ha nem történik időben valami pozitív változás. Mindezek folytán persze ismételten változások álltak be a családban, s egy költözés és egy házvásárlás is kilátásba került. Utóbbi vegyes érzelmekkel fogadott, hiszen ismét hitelfelvétel lenne a cél, s ugyan biztosított lakhatásom lenne, csak épp kénytelen lennék továbbra is kényszer együttélésben élni az egyik szülőmmel. Ha objektív akarok lenni, akkor összetehetem a két kezem, hogy van hol laknom (s elvileg lesz is), s van munkám, s ez mellett minimálisan tudok spórolni, s van némi életem, de ha magamat helyezem előtérbe bizony nem vagyok túl vidám, hogy helyzetem olyan, amilyen. Habár tény, hogy nem tehetek róla, hogy egy olyan ország lakosa vagyok, ahol nagy adag szerencse kell ahhoz, ha az ember egyedül próbál meg boldogulni. És akkor még nem is tettem említést, hogy átlag fizetésből vegetálni lehet csak.

A legnagyobb problémám az volt, hogy a szórakozási tevékenységem kimerült a beszélgetésben, sétálásban, bicajozásban, s emellett maradt a zenehallgatás, és a munka. Nem kicsit sikerült szétesnem, ha azt veszem alapul, hogy egy szegedi, s egy pesti utam is meghiúsult annak köszönhetően, hogy júliusra, illetve e hónapra is sikerült megint váratlan anyagi kiadások elé néznem.
Mint ahogyan írtam többször is nem tartom magam nagy játékosnak. Olykor elkap a virtuális gépszíj, s ott ülök órákat, napokat, de utána van, hogy hetekig egyetlen egy címet sem indítok el. Azonban most kicsit zavart, hogy a játékgép és a videokártya egyidejű halálának köszönhetően erre lehetőségem nem volt. Egyetlen egy pozitívum volt mégis, hogy megvalósult ismét egy céges egész napos összeröffenés, melyet egy reggeli telefonhívás sikeresen tönkretett. Így maradt az egész napos bájvigyor, s úgy tenni, mint ha semmi probléma nem lenne.

Időközben pedig kezdtem feladni a reményt, hogy a villámkárom valamikor is megtérítésre kerül, de szerencsére a tegnapi napon megérkezett a várt összeg. Alapul véve a hátteret úgy döntöttem, hogy végül a VGA csere lesz első körben, s a játékgép javítására pedig majd később kerül sor saját zsebből, mert újra ezen a herce-hurcán nem vagyok hajlandó átmenni. Abból a szempontból meg végképp, hogy a biztosítás nem az én nevemre szól.
Ugyan más terméket rendeltem, mert az általam kiválasztott ára drasztikusan százezer felé ment, de a mai napon sikerült egy áresést elcsípnem, s azonnal leadtam rá a rendelést, s az előzőt pedig töröltem. Így jelenleg várom, hogy befusson az MSI GTX 1060 Gaming X 6G: 

Természetesen bízom benne, hogy megérkezése után képes leszek kicsit elengedni, s összeszedni magam.

Mégis van fény az „alagút” végén??

Kecskenyál

Aki nagyjából követi a személyes bejegyzéseimet, akkor az tudja, hogy bizony ez az év valahogy nem nagyon akar nekem sikerülni anyagiak téren. Ami azt jelenti, hogy bevételi oldalról némileg pozitív a mérleg nyelve, de sajnos a kiadás oldal valami katasztrófa. Ez leginkább abból fakad, hogy még minden rendben volt az év első hónapjában, addig a másodiktól kezdve szinte minden hónapban volt olyan dolog, ami elérte azt, hogy olyan kiadásaim legyenek, amikre nem hogy nem számoltam, de még alapjáraton haza is vágja az adott havi lehetőségeimet szórakozás terén.
Ennek megfelelően többször választottam a vizuális örömöket, aminek lehetősége épp úgy „elszállt”, mint az összes többi. Ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy zenehallgatás mellett beszélgettem online másokkal egészen addig, míg hatalmas nagy morajlás keretében sötétségbe nem borult a szobám, s a konnektorból felcsapó szikrák biztosítottak arról, hogy bizony itt ideje lesz pánikba esni. A villám csapást ért készülékek közül egyedül a számítógépem szenvedett kisebb kárt, ahol az alig két hónapos R9 380-as videokártyám ment javíthatatlanul tönkre. A házon volt ugyan biztosítás, ám de nem az én nevemen. Szerencsére ez nem jelentett semmilyen bonyodalmat, így valahol legbelül mégis elkezdtem bizakodni, hogy talán anyagilag nincs hazavágva ez a nyaram.

Ugyan sokan mondták, hogy mostanság sok a viharkár, de valahogy engem nem nagyon hatott meg, hogy csaknem egy hetet kellett várni a bejelentés után, hogy kijöjjön egy kárszakértő. Az, hogy közölte közben már rég szervizbe is beadhattuk volna a készülékeket, s csak egy szakvélemény, vagy munkalap is elég lett volna kicsit bosszantó volt. Így majdnem másfél hét után a központba a TV-m került, amit egy hétfői napon vittünk be a hivatalos szervizbe. Igazából reménykedtem benne, hogy sikerül majd megjavítani, mert hiába fizet a biztosító vagy nem, ha a kínálat olyan, ami nekem nem jön be. Szerencsére az egészet megúsztam egy alaplap cserével, így a 30 ezres számla és a munkalap szépen landol is majd a biztosítónál a következő munkanapon. Lévén valamicskét csak értek a számítástechnikához, így már sejtettem, hogy a videokártyának az életre keltéséhez egy kisebb csodára lenne szükség, ami persze nem történt meg. Végül egy szakvéleménnyel a kezemben tértem haza, s elindult is a gondolkodás, hogy akkor mi is legyen. Időközben nem hagyott a kíváncsiság, így a Sony magyarországi szervizével is beszéltem, ahol kiderült, hogy 67 ezer forintért cserélik a decemberben megvásárolt Playstation 4 gépet, s a réginek pedig csak a tartozékai maradnak meg lévén azok sérülésmentesek, hibátlanok.
A gépen húztam legjobban a számat lévén az kerül a legtöbbe, továbbá decemberben nem kis kedvezményeket gyűjtöttem össze, hogy a 120 ezres gép ára csak 90 ezer legyen, s továbbá eladva az előző generációt végül 25 ezer forintot kelljen a generációváltásra költenem a fizetésemből. Mélyütés volt, hogy esetleg teljes áron kell majd újat vennem, ami mindenképpen ajánlott részemről, hiszen itt van pár megvásárolt játék, illetve a gépet Blu-ray lejátszóként is használtam előszeretettel. Azonban számolgattam, hogy ha csak a TV javíttatását állja a biztosító valamilyen oknál fogva még az is tökéletes, hiszen a 67 ezer forint feleződik szinte.

Minden bizonnyal ez az egész augusztusra tevődik, s szeptember-október tájékára pedig a VGA csere, ami jelenleg komoly gondot okoz. Ha megfelelő összeget fizet a biztosító akkor komoly gondban leszek, lévén elég szép összeg állhat a rendelkezésre a cserénél. Első körben egy GTX 970 lett volna a „célpont”, amikor a régi kártyám meghalt az év első felében, ámbár letettem százezres mivolta miatt. Most jelen helyzetben egy elég komoly MSI változat 92 ezer forintba kerül:

A kártya elég erős, s nagyon sok teszt tanúskodik mellette, hogy megbízható, s bizony tudja, amit tudni kell. Azonban ott áll az ára, ami elég borsos még így is. Ha pedig hozzávesszük a memóriaproblémáit, az sem túl fényes. És akkor még nem beszéltem a Direct X12 szoftveres emulációról.

A másik oldalon viszont ott van elég jó árban lévő R9 380X, mely pár ezer forinttal drágább a sima változattól, s nagyjából 10-15%-al teljesít jobban. Az elődjét már kiismertem, s csalódást nem okozott, ellenben meglepetést igen. Így erősen hajlik ez felé a kezem lévén ennek teljes fedélzeti 4 GB-nyi memóriája van, továbbá teljes Direct X12-es támogatottsága. Persze a probléma itt is fenn áll, miszerint az Nvidia által támogatott játékoknál rosszul teljesíthet:

Egyelőre minden azon áll vagy bukik, hogy mi lesz majd a biztosítónál. Én nagyon reménykedek abban, hogy minden remekül fog menni, mert egyetlen egy augusztusi programom van, amin ott tudok lenni, mert addig csak áll a pénzem az egészben. Persze ősszel meg már annyira nem fogok tudni kimozdulni, mint szeretnék. A probléma forrása, hogy ha akarok strandra is menni, akkor a kiadási oldalt nagyon le kell csökkentenem, így hát marad a sok-sok itthon ülés, séta, meg bicajozás… De legalább már sokkal, de sokkal nyugodtabban, hogy ez a folyamat elindult, s lehet anyagilag mégsem lesz veszteségem, mint ahogyan azt gondoltam három héttel ezelőtt, amikor vihar károsult lettem műszaki cikkek terén.

Ez nem az én évem!

Kecskenyál

Az előző bejegyzésemben pont azon elmélkedtem, hogy vajon milyen is lesz a nyaram, hiszen sajnálatos módon az idei évem nem éppen jól alakul anyagilag. Még a bevétel változatlan, addig a kiadási rész sokkoló számomra, melynek olyan következményei vannak már most, hogy nagyon kimozdulni itthonról, s költségesebb programba belevágni jóformán nem érdemes.
Eddig kénytelen voltam cserélni egy monitort, SSD-t, merevlemezt, alaplapot, videokártyát, fejhallgatót, illetve hangszóró párost, amelynek összege meghaladja a 200 ezer forintot, s mindez persze váratlan kiadásként fizetés előtt úgy, hogy kénytelen voltam még a hitelkeretemet is használni. Persze emellett jött még váratlan betegség is, amely további költségeket hagyott maga után, de nem is beszélve a fül orr gégészeti szakrendelésről, amely önmagában volt csak 3 ezer forint. Bíztam abban, hogy semmi más nem történik. Két héttel az alaplap és a számítógépház szükségszerű cserélése után egy kicsit hidegebb napon úgy döntöttem, ha már szabad hétvégém lesz, akkor a péntek estét a gép előtt zenét hallgatva, s ismerősökkel való beszélgetéssel töltöm, mert energiám kimozdulni az nem volt. Majd egy hatalmas csattanással kísért „fénycsóvának” köszönhetően sötétségbe borult a szobám, s miután sikerült a biztosítékot helyre állítani kénytelen voltam szembenézni a ténnyel: jöhet még rosszabb.

Igen. Egy villámkár. A zenehallgatás egyik rákfenéje ugyebár, hogy az ember teljesen immúnis az őt körülvevő zajokra, hangokra. Így hát én sem hallottam azokat a nagy „csattogásokat”, ami kintről jött. Ennek következménye volt, hogy nem csak átbőgött éjszakám volt a percenként „én ezt már nem bírom anyagiakkal” felszólalással, hanem még egy borzasztó hétvégét is magaménak tudhattam, mely nem szólt másról, mint számolásról, és agyalásról.
Első körben természetesen a TV ment tönkre, mely semmilyen funkcióra nem hajlandó reagálni. Lévén rá volt kötve a Playstation 4 szépen benne megsült a GPU, amelynek következménye, hogy a gép bekapcsolható, de képet nem ad. Ugyanez a szituáció a videokártyával is, amely szintén működik, csak képet nem ad. Szerencsére a számítógép nem ment tönkre, de ismételten „élvezhetem” az integrált videokártya „erősségének csodáját”.

Biztosítás után van, de egyelőre még csak rögzítették a bejelentést, de még nem történt kárfelmérés. Addig pedig meg van kötve a kezem minden szempontból. Ennek túlságosan nem örülök, hiszen nem tudom mennyit költhetek, vagy hogy hogyan. Mindezek mellett persze az már biztos, hogy természeti kár esetén ugrik a garancia, így hát a videokártya, és a játékgép csak pénzért javítható. Vagyis lehetne javítani, mert elvileg GPU kisülés esetén kuka mindkettő. Természetesen ez mellett még nem lenne elég a fülhallgatóm is kezdte feladni életútját, így azt is pótolnom kellett.

Amit tudtam csinálni, hogy feljebb emeltettem a bankkártyám hitelkeretét, s majd ezzel „játszadozva” pótolom ezeket az eszközöket. Szükségszerűen kizárólag a TV és a játékgép, amennyiben előbbi nem javítható. Habár nagyon bízom benne, hogy igen, illetve a biztosító is fizet, hogy minél alacsonyabb legyen a károm.
Egyetlen egy jó dolog történt, az pedig nem más, mint a munkahely. Egyről jó, egyrészről rossz, hogy sajnálatos módon fix ideig csak határozott idejű szerződéssel dolgoznak, így volt bennem némi pánik, hogy nem fognak meghosszabbítani. Már ismerős által volt már interjúm is máshol, de szerencsére elém tették a szerződést. Ennek örültem. Egyelőre megterveztem az egész évemet, s bízom benne, hogy tényleg most már nem jön semmi, mert elég volt. Addig pedig marad a számítógép filmnézésre, s zenehallgatásra.

Kedves Murphy! Elmész te a jó büdös….!!!!

Kecskenyál

„Ami el tud romlani, az el is fog romlani!” – van egy ilyen elég népszerű mondás, melyet egy Murphy nevezetű egyén szájából hangzott el. Mostanság elég sokat foroghat a sírjában (feltéve, ha van neki), mert elég sokat emlegetem. Ugyanis ez az évem másról sem szól, mint azokról a dolgokról, amelyek tönkremennek, s majd szépen pótolnom kell őket.

Június. Ez az a hónap, amikor már biztos lehet benne az ember, hogy már itt a nyár, s szépen kezdődhet a pihenés. Feltéve, ha éppen van szabadsága, vagy pedig munkája, s ennek köszönhetően pedig pénze, hogy kikapcsolódjon. Az idei munkahelyváltás sikeresnek bizonyult olyannyira, hogy végül úgy döntöttem nem várok a nyári hónapokig, hanem szépen megveszem magamnak, ami kell. Mert ugye sajnos elég sok mindenre szükségem lett.
Epekedve vártam a nyarat, s leginkább azt, hogy végre szabadidős programokat tudjak magamnak szervezni, de úgy néz ki az év végi értékelőmben megint úgy fogok írni erről az évről, melynél alaposan meg kellett húzni a nadrágszíjat. Még februárban döntöttem úgy, hogy ideje a régi munkahelyemet otthagyni, mert már semmilyen szemszögből nem viselhető el az, ami ott folyik. Sikerült is 72 órán belül találnom egy másikat, ami jelen pillanatban a legjobb választásnak tűnik minden szempontból. Ekkor engedtem a csábításnak, s mivel egyébként is villódzani kezdett a monitorom, úgy döntöttem lecserélem. A megrendelt terméket át is vettem, majd nagy örömmel jöttem haza. Összeszerelés után pedig jött a hatalmas pofára esés, ugyanis a számítógépem nem volt hajlandó elindulni. Pontosan elindult, csak képet nem adott, hiszen a videokártya kilehelte a lelkét, s ezt hangos ventilátorai hangjával „tudatta velem”.

A márciusom ebből a szempontból nem volt túl szerencsés, s csak előre számolgattam, hogy mennyibe is fog majd nekem fájni az egész tavasz, ha mindent pótolni akarok. De ahogyan számolgattam júniustól előbb a videokártyából nem lesz semmi. Időközben még egy diagnosztikai programot is feltelepítettem, ami viszont jelezte, hogy a másfél terrás háttértárolónak használt merevlemezem állapota kritikus, s cserét kíván. Hogy mennyire is volt valódi a veszély nem tudom, de mindenesetre léptem az ügyben.
Úgy gondolom 225 forint nem sok pénz, ezért minden héten vásárolok egy lottó szelvényt. Persze nagy reményekkel vágom bele a pénztárcámba, s jó előre elköltöm a milliárdokat, de legbelül soha nem hiszem, hogy nyernék valamit a tapasztalaton kívül. Ennek ellenére hármas találatnak köszönhetően majdnem 17 ezer forint ütötte a markomat, ami rendkívül jól jött. Így idő előtt megvásároltam az új kártyámat, ami egy R9 380 lett végül, majd szintén idő előtt beújítottam egy merevlemezt is. Úgy voltam vele a június kissé necces lesz anyagi szempontból, de komolyabban nem érdekelt. Idő közben persze belementem egy munkahelyi kirándulásba, mely előtt két nappal sikerült olyan szinten megfáznom, hogy vagy két hétig kínlódtam, mire kijöttem belőle. Lévén orvoshoz nem akartam menni elkerülve ezzel a kötelező táppénzt. Minap fellégeztem, s reménykedtem, hogy most már minden oké. Vagyis lett volna, ha tegnapi napom nem borul „aranyba”.

Szombati estémre programom nem volt. Pontosan lett volna, ha éppen nem mondják le az utolsó pillanatban. Nem estem kétségbe, s úgy döntöttem játékkal ütöm el az időt. Több hibaüzenetet is kaptam, hogy az egyik USB csatlakozónak nagyobb az áramfelvétele, mint kellene, de nem foglalkoztam vele. Egészen addig, míg a tegnapi napon meg nem adta magát a gépem. A hibaüzenetre rákerestem, s mindent megcsináltam, de semmi sem volt célravezető. Így kénytelen voltam beletörődni abba, hogy egy matuzsálemi gépet kell összeraknom pár nap erejéig, hogy legalább a filmjeimhez, s sorozataimhoz hozzáférjek, illetve netezni tudjak, s ennek köszönhetően megtudjak rendelni új alaplapot. Ami szintén nem volt betervezve. Bízom nagyon a szerencsémben, mert spórolni nem akartam, így végül egy Gigabyte GA-H97-HD3 lett a befutó:

Mindenképpen egy ATX méretű alaplapot akartam venni, hogy minden kényelmesen elférjen benne, s semmit ne kelljen nyomorgatni, valamint megfelelő mennyiségű csatlakozó legyen rajta. Mindezek mellett persze fő szempont volt a későbbi fejlesztési lehetőség is, de mivel „hardcore-gamer” csoportba nem tartozok, így harmincezer forint alatt maradtam alaplap ügyileg.
Emellett persze fontos tényező volt, hogy a házat is cseréljem, lévén már a bekapcsoló gombja is lötyög, s ennél viszont úgy döntöttem olyat vásárolok, ami elég népszerű a vásárlók körében. Így lett egy COOLERMASTER Elite Knight 350:

Idén videokártya cseréje volt csak betervezve, s semmi más. Ennek ellenére már monitor, alaplap, merevlemez, számítógépház is megvolt. Emellett még nem is említettem az elromlott fejhallgatót, valamint a hangszórókat. Mérlegelnem kellett, hogy mire is költsek. Hiszen még a számítógép napi használatra van idehaza, addig programok változóak. Persze, hogy tökéletes legyen az „örömöm” még az idő is rendkívül rossz volt, így amikor pihenőnapos voltam végig esett. Kivéve persze a mai napon, ami olyan kétesélyes volt, hogy vagy hatszor elmentem a strand mellett, hogy be merjem-e vállalni. Nem szeretnék még egy megfázást, ami további nem tervezett kiadást hozna maga után.

Milyen is lesz ez a nyaram? Ha nem tudok magamnak parancsolni, s költök ész nélkül azt jobban meg tudom magamnak bocsájtani, mint amikor jön egy olyan kiadás, amit nem terveztem, de muszáj költeni rá. Nagyon bízom benne, hogy idén már tényleg semmilyen elektrotechnikai eszközöm nem hibásodik meg. A június-július hónapom húzós lesz, s úgy néz ki vissza kell fognom magam költés terén. Szerencsére megint kajára ment el a sok lové, aminél nem is árt, ha pár dologról leszokok, s áttérek az egészségesebb étkezésre mielőtt még súlyfeleslegem lenne.

Az a bizonyos „szopóroller”!

Kecskenyál

Amikor sikerült elhelyezkednem huzamosabb időre munkahely szempontjából nagyon megörültem. Egy ideig nem foglalkoztam a negatívumokkal, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy van biztos bevételi forrásom, s ez az, ami lényeges. Időközben egyre inkább erősödtek a negatívumok, s olyan szintet ért el, melynek köszönhetően szépen olyan érzelmek vették át bennem a helyüket, melyek arról árulkodtak, hogy a lehetőségem lenne soha többet nem mennék be dolgozni. Ez meg is történt március 7-én, amikor is már az új munkahelyen kezdtem.
Bevallom iszonyatosan nagy szerencsém volt, mert igaz, hogy csak pár ezer forinttal keresek többet, de még az is sokat jelent, ami elég vicces. Legalábbis abból a szempontból, hogy a bruttó bérem ugyanaz, de a nettó bérem mégis magasabb. Érdekes. A munkahelyi körülmények jók, a kollégai színt minőséget képvisel, s ezeknek a kettőssége adja azt, hogy a stressz faktor majdnem nullára redukálódott, melynek köszönhetően több energiám van, s jelentősen növekedett az életkedvem, amely a közösségi kapcsolatokban eléggé jövedelmező már most.

Szeretek előre tervezni, s én az a fajta vagyok, aki szinte mindent megtervez. Ezért sem szeretem a váratlan dolgokat. Anyagi szempontból majdnem csak negatívan teljesítek ebben az évben, hiszen a váratlan kiadások jelentősen megnövelték a költési faktort, ami nem éppen jó számomra. Szerencsére a jelenlegi munkahelyemnél letelt a próbaidő, s maradtam, s a hozzám való viszonyulás is azt mutatja, hogy nem kell tartanom attól, hogy rövid időn belül munkanélkülivé válnék. Arról nem is beszélve, hogy komolyabb hibát még nem is követtem el.
Mint ahogyan az előző bejegyzésemben is írtam, hogy szinte minden kezd elromlani, tönkremenni, elhasználódni. Ráadásul persze mind egyszerre. Első körben a monitorom kezdte megadni magát, amelyet gyorsan pótoltam is, de ekkor derült ki, hogy a hőn szeretett GTX 760-as videokártyám döglött meg. Szerencsére időközben volt egy minimális lottó nyereményem, ami ugyan csak 16 ezer forint volt, de hozzájárult ahhoz, hogy egy R9 380-al tudjam pótolni, ami fantasztikusan teljesít.

Itt még nem ért véget az egész. Mivel észrevettem furcsaságokat a másodlagos merevlemezemmel kapcsolatban, így úgy döntöttem, hogy egy diagnosztikai programot telepítek, mely tudatta velem, hogy az adott eszköz nincs túl jó állapotban. Mivel nagyjából 1,3 TB anyagról beszélünk, így végül kénytelen voltam egy 2 TB-os Western Digital Purple merevlemezt vásárolni bízva abban, hogy költési faktor itt megfog állni. De nem így történt. A napi használatot jelentő fejhallgatóm is kipurcant, amit szerencsére gyorsan tudtam pótolni, de utána rögtön a hangszóróim is megadták magukat. Ekkor már bíztam benne, hogy több ilyen eset nem lesz.
Nagyjából harmincezer (!) forintom vándorolt ki az ablakon azáltal, hogy nem akartam táppénzre kényszerülni. Annak ellenére, hogy nagyon vigyáztam magamra, s nem lófráltam a gyorsan jött jó időben egy szál semmiben sikerült jelentősen megfáznom, de olyan szinten, hogy hangom is alig volt. Ész nélkül vettem a különféle megfázásokra készült poritalokat, teákat, gyümölcsöket, s bizony nem fogtam vissza magam, hiszen nagyjából három hónapja vagyok a jelenlegi helyemen, s nem szeretnék betegszabadságra menni. Ugyan nem kellett, de még két hét elteltével is nyöszörgök még egy kicsit.

Az időjárás jelenleg nem a legjobb, de bizakodok abban, hogy hamarosan eljön a jó idő, mert így május végén már célirányosan szeretnék strandra menni, amit kifejezetten imádok. Persze eldöntöttem, hogy akár egyedül, akár társaságban, de kizárólag hétköznapi program lehet, mert akkor vannak a legkevesebben, s hétvégén az egész medence olyan, mint egy heringlé, amiben csak ázni lehet.

Tavaszi szabadságolás

Kecskenyál

A hónap elején eléggé negatívan álltam hozzá a dolgokhoz, de szerencsére minden pozitív irányba terelődött.
Első körben mindenképpen meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy teljes egy hétig élvezhetem az itthoni csendet, ugyanis időarányosan ki kellett adni a cégnek a szabadságokat, s jelenleg én épp kerültem sorra. Ennek iszonyatosan megörültem, ugyanis időközben sikerült beszereznem az új videokártyámat. Első körben sokan gondolkoztam rajta, hogy milyen legyen, s milyet is szeretnék. Hiszen nem akartam meglépni a százezres kategóriát, mert hát alkalmi játékos vagyok, s van, hogy előfordul, hogy hetekig nem is indítok el egy ilyen alkalmazást sem. Aztán jött a nagy meglepetés. Nyertem a lottón. Na nem százezrekről beszélek, de számomra is teljesen nagy meglepetésként ért, hogy 15080 forintot ért egy hármas találat. Ekkor elkezdtem gondolkozni, s komoly számolás után rájöttem, hogy ha meglévő összeget hozzáadom, illetve némileg kipótolom a hitelkeretemből, akkor fizetéskor bőven marad pénzem. Noha igaz, hogy rá kell szoknom az olcsóbb ételre, amit majd elfogyasztok a munkahelyemen majd. Így végül lett egy Radeon R9 380. Ez az első kártyám a konkurens fejlesztőcsapattól, s egyelőre nagyon megvagyok vele elégedve. Az árért megérte főleg, hogy a „jobb világba tért” GTX 760-nál jelentősebben több erőforrás van benne. Ha ez még nem lenne elég, akkor még vevőt is találtam a nem működő kártyára, így abból is tudtam profitálni egy kicsit. Habár némileg erős a gyanúm, hogy elképzelhető, hogy javítani tudja, s majd későbbiekben eladásra került javított formában, de mivel én egyébként sem tudtam volna vele mit kezdeni a kukába hajításon kívül, így eladtam. Az a pár ezer forint is remekül jött. Az új kártyával csak a világító színével van gondom, mert sötét szobában iszonyatosan irritáló tud lenni. Aki kitalálta, hogy világítson rajta a felirat azt megfojtanám. „Fantasztikus élmény” amikor egy játékban jön egy sötét rész, filmben meg jelenet, s félhomályban pedig beteríteni a szobát a gépházból kiszűrődő kék fény. A szabadság alkalmával pedig a sokadik javítás után végre a Rise Of The Tomb Raider teljes pompájában tündökölt, de azért a The Nathan Drake Collection sem volt elhanyagolva, ha már három hét múlva jön a negyedik rész.

Természetesen nem hanyagoltam el semmit, így a mozgásra is kellőképpen odafigyeltem. Így nem is volt kérdés, hogy ideje egy kis kirándulást tenni a közelben, ha már van némi „zöldség” errefelé, így kutyasétáltatás ürügyén többször jártam arra. Szerencsére persze kullancsot nem sikerült összegyűjteni.

IMG_20160416_175956 IMG_20160416_180456 IMG_20160416_181705 IMG_20160416_181712 IMG_20160416_182422

Munka szempontjából egyelőre minden rendben van. A rossz szokásokról persze le kell maj szoknom, amire igyekszem odafigyelni. Körülbelül még három hetem van a próbaidőm lejártáig, s bennem van persze a félsz, de a folyamatos munkaerőhiány, illetve a pozitív visszajelzések logikus következtetésre adnak okot, mely szerint tervezhetek majd hosszabb távra is.

Hello R9 380!

Kecskenyál

Pár napja lőttem ki a virtuális térbe egy olyan bejegyzést, melynek témája ugyebár az volt, hogy ami tönkre mehet, az tönkre is fog menni. Ahogyan nálam is ez bekövetkezett, hiszen mióta elkezdődött a munkahely váltás sorra mennek tönkre a dolgaim, melyeknek pótlása nem kis összeg, főleg akkor, ha szépen összeadjuk a kis összegeket.
Idén terveztem egy VGA cserét, de a középkategóriás kártyák ára elriasztott. Ugyanis én alkalmi játékos vagyok, azaz előfordul, hogy napokig, vagy hetekig nem ülök le játszani. Így aztán százezret belefektetni nem volt értelme, százezer alatt pedig nem volt nekem tetsző kártya. Majd végül különböző teszteket megnézve elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon nem-e szeretnék a konkurenciától vásárolni VGA-t. Persze még a jövő zenéje volt, hiszen időközben különböző programok elkezdték azt jelezni felém, hogy a másodlagos merevlemez, melyet tárolónak használok kritikus állapotban van, s négy nap múlva „meghal”. Ez a négy nap már két hete akar elkövetkezni, de még se híre, se hamva.

Valahogy szerettem volna, hogy plusz pénzhez jutok, de a jelenlegi munkahelyemen nincs lehetőség arra, hogy túlórázzak. Jelenleg próbaidőmet töltöm, de sanszos, hogy megfognak tartani. Eltelni magamtól nem akarok, hiszen „jobb félni, mint megijedni” alapon mindenre gondolnom kell. S bizony azon gondolkoztam, hogy talán jövedelmezőbb döntés lenne egy új VGA beszerzése, mint a merevlemez cseréje, aminél működésbeli anomáliát nem tapasztaltam.
Ekkor jött az, hogy olykor vásárolok lottószelvényt. Saját magam meglepődésére múlt hét vasárnapján megláttam, hogy az ötös lottón hármason volt, ami 15080 forintot jelentett készpénzben. Persze nem hittem el teljesen csak akkor, amikor bementem a lottózóba, s valóban átadták a nyereményt. Első dolgom volt a számlámra feltenni. Majd időközben jelezték felém, hogy a két hónapja meghalt GTX 760-omat megvásárolnák alkatrészként. Ekkor viszont eldöntöttem, hogy alapos utánaszámolás után az új kártya árának több, mint a 70%-a megvan, s a maradékot meg kipótolom a bankszámlám hitelkeretéből. Ha odafigyelek a költésre, akkor ugyan fillére kiszámolt másfél hónap következik, de inkább most, mint a nyáron, hiszen akkor már szeretnék csavarogni, s nem csak városon, vagy megyén belül. Így végül a mai napon kezembe vehettem az új kártyát, ami nem más, mint az R9 380, s annak 4 GB-os változata:

Kicsit féltem attól, hogy csak két ventilátor van a kártyán az előzővel szemben, de alap hőfoka 38-40°c, s terhelés alatt eddigiek alapján csak 75°c volt a maximum. Rögtön teszteltem is a Rise Of The Tomb Raider-rel, ami meglepő eredményeket hozott nekem. Első körben szinte minden beállítás a maximumom volt, s egyetlen egyszer sem éreztem volna akadást. Mindezek mellett persze hozzá kell tennem, hogy a kártya sem volt hangos két ventilátorral, míg a korábbi hárommal olyan zajt csapott, mint ha gép szállt volna fel. Természetesen nem mértem semmilyen FPS számot, csupán játszottam, s minden folyékonynak hatott. Persze indítottam egy kis Benchmark-ot, ami az alábbi eredményt hozta el:

Bízom benne, hogy hosszú életű lesz a kártya, s legalább három évet minimum ki fog majd húzni mindenféle kompromisszumok nélkül. Kicsit féltem váltani a konkurens gyártó termékére, de igazából árérték arányban választásom igazából nem volt. Mivel nem vagyok gamer semmilyen formában, így nem érte meg volna az Nvidia kínálatából választani, ami minimum százezer lett volna. Továbbá nem is említve azt a tényt, hogy a gépem alapvető dolgokra is olykor használhatatlan volt az integrált VGA miatt.
Ami viszont részben negatívum volt nekem az a kártya design része. Vagyis az, hogy a kártyán lévő feliratok világítanak. Szerintem erre nem igazán volt szükség, s biztosan nem dobja meg a fogyasztást, de mondjuk én hogyan fogom „élvezni” eme kékséget egy zárt házból, ami ráadásul az asztal alatt van?

Mivel az elkövetkezendő másfél hónapban különösebben nem akarok semmit tervezni, így majd marad a séta, bicajozás, illetve a tesztelése a kicsikének. Főleg úgy, hogy a következő hétre kötelező szabadságot kaptam, mert beleestem abba, hogy időarányosan adják ki, s én vagyok a soron.

Murphy törvénye!

Kecskenyál

Az elmúlt bő egy hónap elég mozgalmasan telt, s azt hiszem év elején még nem is számítottam, hogy majd ekkora változások fognak majd bekövetkezni.
Első körben már igencsak elegem volt a rossz időjárásból, s a didergésből, illetve a nyakig való felöltözésből, így örömmel vettem tudomásul, hogy végre itt a tavasz. Pont jó idő volt a munkahely váltásra, aminél először is az dominált, hogy több szabadidőm legyen, s hasznosabban el tudjam tölteni, mint hogy döglődök, s vergődök itthon, mert fizikailag teljesen a nullán vagyok, energiám is csak úgy van, ha bedobok legalább két energiaitalt. Annak mindenképpen örültem, hogy a körülmények sokkal jobbak lettek, illetve teljesen elmúlt a görcsös, idegeskedős munkamorál, melynek nagyon sok negatív hatása volt rám így visszatekintve. Ebből és a jó időnek köszönhetően többször volt olyan, hogy munkaidő letelte után, vagy előtt hajlamos voltam itthonról elmenni úgy, hogy valóban jól éreztem magam, s nem csak azért mozdultam ki, hogy más kedvében járjak. Ez mindenképpen pozitívum változás terén. Arról nem is beszélve, hogy többen megjegyezték, hogy sokkal több életkedv sugárzik belőlem, mint az elmúlt évek alatt. Utóbbi fontos, hiszen új ismeretség szerzésnél egyértelműen akkor vagyok szimpatikus, ha jókedvemmel bevonzom a másikat. Mindezek mellett volt egy hó vége értékelés, melynél pozitív kritikát kaptam, s pár apróbb dolgot, amin még csiszolni kell. Így úgy érzem, hogy próbaidő után is lesz maradásom, ámbár igyekszem nem beleélni magam, mert ilyenkor lehet a legjobban pofára esni.

Murphy törvénye. Igen, igen. Ami elromolhat, az el is fog romlani idővel. Ez az a dolog, amitől egyébként nagyon tartok, hiszen többször sikerült abba belefutnom, hogy az adott dolgot nem tudtam azonnal pótolni. Híres vagyok az impulzus vásárlásaimról, melynek köszönhetően tartalék pénzem ideig-óráig tart, aztán amikor belefutok egy ilyen dologba, akkor pedig elkezdem fillére kiszámolni a pénzemet, s összegyűjteni az adott összeget. Természetesen ilyenkor nagyon vonzónak hat a bankszámlám hitelkerete, amit korábban használtam is, de az új munkahely miatt (is) előnyös, hogy saját magammal szemben megálljt kell parancsolni, mert a tavalyi év is úgy alakult, hogy teret engedtem a hitelkeretből történő költésnek, aztán pedig fogtam a fejem, hogy túlóráznom kell, ha nem akarok hónapokig mínusz előjelű bankszámla egyenleget. De akkor nézzük sorjában:
Már korábban is megfordult a fejemben, hogy a pár éve vásárolt monitoromat lecserélem. Különösebb probléma nem volt vele, de mivel LCD volt, így szerettem volna LED-esre cserélni. Az árak miatt folyamatosan ódzkodtam tőle, mert hibátlanul működött. Ám idén elkezdett vibrálni, s meghibásodása előtt úgy döntöttem lecserélem. Lecseréléskor pedig a három éve vásárolt GTX 760-as kártyám 100%-on „üvöltő” ventilátorai tudatták velem, hogy ennyi volt a pályafutása. Ez volt az a pillanat, amikor lelki szemeim előtt lejátszódott egy jelenet, amelyben szétverem a gépem. Mivel két megjelenítő volt rákötve, s csak az egyik villódzott meg sem fordult a fejemben, hogy a VGA fog kimúlni. Szerencsém, hogy novemberben két konzol eladásából finanszíroztam egy Playstation 4 vásárlását, így játékplatform szerencsére van. Ámbár, ha belegondolok, hogy nem volt szükségszerű a monitor vásárlás, akkor koránt sincs jókedvem. A pofon akkor ért, amikor a VGA chipsetet gyártó NVIDIA oldalán a három évvel ezelőtt vásárolt kártyám árfekvésében csak gyengébbet, vagy teljesen megegyezőt találtam. Gondoltam három év alatt lesz olyan középkategóriás kártya, amivel ki tudom váltani majd. De nem. Ami szintugrás lenne az egy GTX 970-es kártya 100 ezer felett. Príma. Nézegettem nagyon a kártyákat, illetve a hozzájuk köthető teszteket. Az adott alkatrész árát össze tudnám spórolni, de mivel nem vagyok hardcore gamer, s előfordul, hogy akár két hónapig egy játékot nem indítok el, így sajnálok ennyit költeni. Így végül lehorgonyoztam a konkurens gyártónál, s teszek egy kört az ATI-val is. A választás egy R9 380-as 4 GB-os 256 bites kártya esett:

A többi videokártya gyártóban nem bízom. Asus kártyám két évig se húzta, a Gigabyte lehúzott hármat. Így megint ezt a gyártó választom. Jelenlegi árfekvése 73 ezer forint, s ahogyan néztem minden igényemet kielégítené. Idén jönnek az új kártyák, így ha bebukok vele akkor majd jövőre lesz ismét egy csere. Az előzőt is megakartam volna tartani, ha az új nem működne, vagy meghibásodna ne legyek kártya nélkül.
A fentebb nevezett kártya vásárlását májusra be tudtam volna iktatni a majdnem 40 ezres árkülönbözetnek köszönhetően az előző kártyához mérten, azonban múlt héten édesanyám gépében meghalt az SSD, s kénytelenek voltunk egy régebbi 80 GB-os merevlemezt beletenni. Egy sugárhajtású repülőgép minden bizonnyal halkabb annak működéséhez viszonyítva, így a spórolt pénzemből vásároltam egy új SSD-t. Mindezek mellett míg ő a derekával szívta meg, addig én az előző munkahelyemen rám erőltetett rossz munkacipőtől keletkező talpamon „életre kelő” tyúkszemtől szenvedtem. Így nem tudtam elkerülni a gyógyszertárat, habár szerencsémre nálam a tyúkszem tapasz használt. Örültem, hogy ennyiből megúsztam, de ugyebár nem ilyen szerencsém van.

Mielőtt megkezdtem volna az új helyemen a pályafutásomat, annyi kikötés volt, hogy zárt cipőben kell majd dolgozni. Rajtam áll, hogy milyenben. Csak zárt legyen. A legkényelmesebb sport cipőt választottam, ami nagyjából bírta egy hónapig, így az elmúlt héten már a talpam is fájt, ugyanis a cipő hátsó részénél lett egy mélyedés, aminek köszönhetően nem kellemes perceket éltem át járáskor, s álláskor. Mivel az előző cipőket kidobtam, így kénytelen voltam a tegnapi napom vásárolni másikat. Mivel a bringázáshoz elengedhetetlen a napszemüveg, így azt is pótolnom kellett, ha már az előző gyakorlatilag viselés közben szétesett.
Plusz költésekhez hozzájárultak ruhadarabok szakadása, elem kimerülés, izzó kiégés, s mellé még egyéb tisztálkodási és tisztítási szerek elfogyása. Tegnapi napon már fogtam a fejem, hogy mennyit költöttem, majd a mai napon aktívan falhoz vertem volna a fejemet. Jellemző, hogy mindent letöltök, de szinte semmit nem írok ki. A HD filmek nagysága Blu-ray lemezt kíván, amit két havonta vásárolok. Így hamar kezdett kimerülni a 1,5 terrás merevlemez helye. Elkezdtem megnézni mindent, illetve kiírni, amit tudtam. Megfordult a fejemben egy SSD vásárlás háttértárnak a játékoknak, majd a mai napon már szinte el is döntöttem melyik legyen, amikor a merevlemez árait kezdtem el nézni. Ekkor találtam rá az enyémre, mely már 5 éve kiszolgál. Elég sok rosszat olvastam róla, így végül megnéztem a merevlemez kondíciót, így majdnem hasra estem, amikor kritikus állapotot megláttam. Játszadozni nem akarok, így a jövő hónapban kénytelen leszek egy Western Digital Red-re beruházni a 2 TB-s változatból:

Addig pedig szépen keresztben az ujjaim, hogy semmi, de semmi ne menjen tönkre, mert akkor minden bizonnyal az idegbaj fog kerülgetni.

Tavaszi gyönyörök!

Kecskenyál

Az elmúlt három napban mást sem csináltam, mint hogy csavarogtam. Tény és való, hogy nálam a tavasz, ami iszonyatosan hangulatba tud hozni. Nem is véletlen, hogy azonnal előkaptam a telefonomat, s elkezdtem lövöldözni a jobbnál jobb képeket.
Egyetlen dolgot bánok persze, hogy az illatokat nem lehet kép formájában eltenni….

Tavasz?!

Kecskenyál

Azok közé tartozom, akik imádnak csavarogni. Sajnálatos módon az elmúlt években a munka, s leginkább az akkori munkahelyem körülményei rányomták a bélyegét a szabadidőmre, szabadnapjaimra. Így ennek a szenvedélyemnek nem igazán hódoltam, inkább itthon „szenvedtem”.
A munkahelyváltásnak voltak pozitívumai is, például az, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lettem már az elmúlt két hét alatt, illetve kedvem is megjött sokféle tevékenységhez. S ennek köszönhetően az elmúlt két hétben többször mozdultam ki itthonról, s többféle szórakozási formát találtam, mint az eltelt két évben összesen szinte. A mai nap elvileg a naptári tavasz első napja, de reggel egyáltalán nem tűnt annak. Fortyogtam is miatta, majd szépen délután elmentem itthonról. Érdekes „szag” csapta meg az orromat, majd pedig előkaptam a telefonomat…

IMG_20160320_153040

A fák elkezdtek rügyezni, s akad olyan is, amely már virágba is borult. Ennek rendkívül örülök, mert ez azt jelenti, hogy hamarosan előkaphatom a „drótszamaram”, s irány a nagyvilág. 🙂

Minap még arról írtam, hogy kételkedem abban, hogy jó döntés volt-e a munkahelyváltás. Ugyanis feltűnt a határozott idejű szerződés. Azóta pozitív irányba fordult a mérleg nyelve, hiszen egyébként pozitív a visszajelzések a munkámat, s a hozzáállásomat illetően, továbbá a kötelező oktatások alkalmával azt is megtudtam, hogy legalább még két hely üres a cégnél, de embert nehezen találnak sajnos. Ebből fakadóan nem is csodálom, hogy ennyire örülnek a jelenlétemnek, s nem léptem le az első munkanapok alkalmával.
Mindezek mellett csak rákérdeztem a szerződés jellegére, aminél kiderült, hogy hosszabbítások vannak bizonyos időközönként, s két évnyi folyamatos munka után kapok határozatlant, ámbár a mai világban azzal is kitörölhetem, hiszen ha ki akarnak egy helyről rúgni egy embert, akkor úgyis találnak rá megoldást, sajnos. Továbbá olyan szintű beszélgetésbe mélyedtünk bele, ami burkoltan arról szólt, hogy eléggé megvan velem elégedve a boltvezető, s nagyon szimpatikus is vagyok számára! Szóval azt hiszem tervezhetek előre. Mindenesetre a körülmények jobbak, s a fizikai kondícióm, s a hozzáállásom is pozitív irányba változott csupán két hét alatt.