Helyzetjelentés – Oldal 14 – Kecskenyál blogja

És elkezdődött!!!

2015.10.07. Kecskenyál

Minap éppen azon gondolkodtam, hogy talán azt kellene csinálnom, mint a medvék: téli álmot aludni. Ha jó az idő, akkor nagyon szeretek sokat a szabadban tölteni. Sajnálatos módon mostanság a nyár már nem kellemes 25-30 °c hőmérsékletet jelent, hanem egy olyan dolgot, amikor az ember majd meg döglik. Amikor pedig felszáll valamilyen tömegközlekedésre akkor csak bízni tud abban, hogy az egy modernebb változat, amelyen van lehetőség a belső hőmérséklet csökkentésére, s nem egy konzervdobozban fogja magát érezni, amelyben majdnem meggyullad, miközben a másik ember szagát kell szagolni.
Abból a szempontból már vártam, hogy véget érjen a idei nyár, hogy tényleg kellemesen jó idő legyen, tehát az ember ne fagyjon meg, de ne is gyulladjon meg. Bíztam benne, hogy lesz majd lehetőségem többször kimozdulni, de sajnos ez nem történt meg lévén rengetegszer volt esőzés, s ennek köszönhetően nem élvezhettem az ősz kellemes pillanatait, példának okáért eme évszak által nyújtott kellemes látványt:

Nem a legjobb, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja, hogy bizony az éves szabadsága az elfogyott. Sajnálatos módon én is így jártam. Pontosabban járhattam volna így, hogy ha nem egy játék megjelenéséhez időzítem a szabadságom, melynek köszönhetően a még megmaradtakat áttettetem november elejére. Ami annyit jelent, hogy az elmúlt két hónapban szabadságom nem volt. Ellenben volt felmondás, illetve pár be nem tervezett üzleti kötelező megvalósítás, melynek köszönhetően nem csak a pihenőnapjaim elrendezése, illetve számai voltak rosszak számomra, hanem a megvalósításra váró feladatok tömkelege is. És akkor még nem is említettem a felmondásokat, melynek köszönhetően ismételten a még megmaradt embereknek kellett a távozók munkáját (is) csinálni. Így megint úgy jártam, hogy szabadidőm nagyon nem volt, így kimozdulni esélyem megint csak elúszott. Ellenben legalább a szabadnapomon jót bicajoztam a városban (amikor persze nem esett), hiszen másnapra csak kellett valamit össze rittyentenem étel formájában.
A „legjobb” az egészben megint csak az volt, hogy eltelt három hét, mire rendesen kaptam pihenő napokat egymás után, így megint a vizuális szórakozások felé fordultam. Ennek köszönhetően a klasszikus Tomb Raider részeket végigvittem, de úgy döntöttem, hogy elég is volt belőle ennyi, hiszen következő hónapban jön az új rész, s nekem meg nincs annyi időm, hogy még a maradékot lenyomjam. Így viszont jöhet az Uncharted ismét, melyet a fenti cím miatt hagytam abba. Öröm, hogy elkezdődött a sorozatos szezon, így végre kedvemet lelhettem abban, hogy megérkeztek az újak is, melyek mellett olykor sikerült kellemesen szórakoznom. Viszont a régi kedvencek részemről törlésre kerültek, hiszen be kellett látnom, hogy az időm korlátozott, s tényleg meg kell gondolnom, hogy mit is csinálok.

Amit viszont nagyon szeretnék, hogy ebben a hónapban értelmes programokat is összehozni, ami nem mozizást, vagy sétálást jelent. Viszont a távozó kolléga miatt a munkabeosztásom eléggé gyér lett, így tartok tőle, hogy nem csak a szabadidőm elosztása lesz ebben a hónapban brutális, de az előrendelt, s megvételre váró termékek miatt ismételten be kell majd vállalnom túlórákat.
De ugyebár, aki „nagy lábon” akar élni, az tegyen is érte!

Munkaügyi rémálom

2015.09.25. Kecskenyál

Sokszor merült fel bennem az, hogy kezdek olyan lenni, akinek van egy szikla szilárd véleménye egy bizonyos dologról, majd szépen „segget csinálok a számból” féle megvalósítással szembe hugyozom azt. De olyan Istenesen.
Elkezdődött az ősz, s ez nagyjából minden diák életében azt jelenti, hogy bizony vége a lustulásnak (már ha volt, természetesen), s most már keményen neki kell feküdni az iskolapadnak. Erről temérdek bejegyzés kering a neten, s nem csak az oktatásban még benne levő ismerőseimről beszélek. Az ősz nekünk, munkavállalóknak többnyire azt jeleneti, hogy elfogyott a szabadság (már, ha olyan helyen dolgozunk, ahol valamennyire legális a működés, s a szabadság nem csak papíron létezik), hiszen ilyenkor történik meg az, hogy hirtelenjében azon kapja magát az ember, hogy mást sem csinál, mint dolgozni jár. Mindeközben pedig a szabadideje eléggé megcsappant. Én is ezt tapasztalatom, viszont a különféle kormányintézkedéseknek hála tavalyhoz képest valamennyire csökkent is a fizetésem. A rengeteg levonás az, ami nem tetszik, s emiatt sem tetszett, hogy miután végig túlóráztam a júliusi hónapot szinte annak az összegnek több, mint a fele elment adóba arra az álláspontra jutottam, hogy bizony inkább azt a bizonyos övet kell szorosabbra venni, mintsem orrba-szájba dolgozni.

Ez a dolog addig működött, míg a felkéréseknél nem azt kezdtem számolgatni, hogy vajon mennyivel is tudnék többet keresni nettóban. Ennek „örömére” az augusztusi hónapban ismét töltöttem benn némi plusz időt, ami csak részben bizonyult jó döntésnek, hiszen így a szabadság miatt kieső munkanapok pótolva lettek anyagilag. Ekkor itthon szokásosan elkezdtem a „tököm tele van, hogy semmi szabadidőm nincs a túlórák miatt”, s megfogadtam, hogy ennyi volt részemről. Elég a normális nyolc órás munkanapok nekem. Eme állásfoglalásom tartott nagyjából két és fél hétig. A Blu-ray címkére kattintva látható, hogy mennyi eredeti kiadvánnyal gazdagodtam potom pénzért, azonban tökéletesen érvényesült a „sok kicsi sokra megy” elv. Mivel nem szerettem volna később ebből problémát, hogy vissza kell fognom magam anyagilag, így végül úgy döntöttem, hogy bevállalok plusz munkát. Kérdés persze adott, hogy vajon ez mennyire is volt jövedelmező nekem. Ámbár tény, hogy ez csak majd a fizetéskor fog majd eldőlni.

Ennek egyetlen egy negatívuma volt ismét, hogy a pihenésre és szórakozásra fordított időm csappant meg jelentősen, melyet úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy amikor lehetőségem volt a telefonomat használtam, hogy tudjak megnézni egy sorozat epizódot, vagy zenét hallgassak. Természetesen előfordult, hogy akár egy napot is feláldoztam, hogy azon az egyetlenen valamit csináljak, melyre nem jutott idő. Ilyen volt a „gamer-nap”, melynek keretén belül a Tomb Raider Chronicles-t tettem úgy magamévá, hogy a játéknak addig nagyjából csak a 30%-át teljesítettem. Persze nem kell mondanom, hogy másnap mennyire zsongott a fejem, meg a szemem a sok játéktól.
Mindezek mellett a munkába való eljutási időn is próbáltam spórolni, melyen az időjárás előrejelzés szerencsésen keresztbe húzott. Egyrészről örültem, hogy az izzasztó meleg eltűnik végre az életemből, s kicsit szomorú voltam, hogy az én „vasparipámat” ezeken a napokon nyugdíjaznom kell. Az esernyőm készen áll mindenre jóra, azonban a hét elejére ígért esős napok viszont csak hétvégére értek ide, így nagyon örültem, amikor gyalog indultam neki a munkába, s közben pedig simán időt tudtam volna spórolni, ha kerékpárt tudtam volna igénybe venni.

Hogy milyen is lesz-e a következő hónap az többnyire az adott végén derült ki mindig, hiszen nincs stabil munkaidőm köszönhetően a két műszakos műszakrendnek. Kissé csapkodtam a fejem, hogy mire számíthatok, hiszen a novemberi játékmegjelenést alapul véve az összes szabadságomat egy bizonyos hétre írtam, így szeptember, október szabadság nélkül maradt, s amiben bízhattam kivétel nélkül a pihenőnap. Erre tökéletesen rákontrázott kollégám, aki közölte távozását, s lelki szemeim előtt lebegett, hogy bizony nem szeretném tudni, hogy hogyan is fog alakulni a munkanapjaim száma, s megvalósítása a következő hónapban. Eme rémálmom be is következett, ugyanis kezembe véve a következő havi beosztást kijelenthetem, hogy bizony a hónap első fele nem túlságosan munkaerő barát. Ha erre még ráteszem azt, hogy a túlóra lebeg szemem előtt… háááát. De ugye, ha akarok vásárolni…

Egyelőre nagyon bízom abban, hogy eme rendszer hamarosan helyre áll, s én is készen leszek arra, hogy tartósabban tudjak kikapcsolódni, mert az alvás még nem jelenti, hogy teljesen helyreálljon a lelki világom. Lassan már azon gondolkodtam, hogy nyomtatok ki magamról fényképeket, s szétosztogatom mindenkinek, hogy ne felejtsék el, hogy hogyan is nézek ki…

Didergős nyárutó

2015.09.13. Kecskenyál

Lassan már egy hónapja annak, hogy ebben a kategóriában született tőlem bejegyzés. Ennek legnagyobb oka talán az, hogy egyszerűen nem nagyon tudtam visszatérni önmagamhoz, hogy kipihenve tudjak bármi értelmeset is írni. A szinte két hetes szabadságom utáni időszak igencsak megviselt. Első körben azért, mert ugyebár még nem töltöttem be a harmadik x-et, s ennek köszönhetően kevés éves szabadságom van. A több, mint tíz napos szabadságom pedig úgy jött össze, hogy bizony volt benne szabadság, pihenőnap egyaránt. Ráadásul mindig van egy valaki, akinek valahogy sohasem jó az aktuális beosztás, s így cserélnem kellett vele. Ennek köszönhetően miután visszatértem azzal kellett szembe néznem, hogy három hétre van összesen öt (!!!) pihenőnapom, melyből négy természetesen a vasárnapot jelentette. Így múlt héten jött el az a pillanat, amikor végre két napot egyben itthon lehettem. Ennek viszont nagyon örültem, s végre kicsit fellélegeztem, hogy nem arról szólt a délelőttöm, hogy azt kellett várnom, hogy a mosógépből mikor tudom kivenni a ruhát, hogy megszáradjon.

Próbáltam minél többet pihenni, de ugyebár ez nem mindig jött össze. Főleg, amikor több műszakról van szó, akkor sokszor megesik, hogy az ember nem tudja magát kialudni. Ilyenkor elég nyűgös tud lenni. Nálam is előfordult, s persze ilyenkor alig vártam, hogy itthon legyek, s befeküdjek a puha ágyba. Ennek volt többek közt köszönhető, hogy nagyjából sehová nem mentem. Kivéve egy helyet: a strandot.
Tudni illik, hogy a helyi strand elég sok kedvezményt hirdetett, így végül a hozzánk is bedobásra kerülő újságban is volt egy kupon, melynek köszönhetően majdnem 50%-al olcsóbb volt a belépő. Mivel elég jó idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy szeptember 1. nálam nem a tanévkezdés első napja lesz, hanem az év utolsó strandolása, hiszen elnézve a beosztásomat, s az időjárás előrejelzést nem hiszem, hogy lett volna rá esélyem még egyszer. Ami be is jött. Legjobban arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyien is lesznek, hiszen amit legjobban utálok az a tömeg. Amit meg is tapasztaltam már mindkét alkalommal, mikor kimentem. Az idő jónak tűnt, s meg is lepett, hogy mennyire kevesen voltunk. Ennek örültem, hiszen kedvemre lubickolhattam, illetve végre magam is megtapasztalhattam, hogy tökéletesen megtanultam az úszáshoz szükséges mozdulatokat. Egyetlen egy dolgot kell még tökélyre fejlesztenem: a tempózást. Egyetlen egy negatívum volt, hogy a magas hőmérséklet ellenére fújt a szél, s ennek köszönhetően volt némi vacogás. De ennek ellenére jól éreztem magam, s még leégni sem sikerült.

Sajnálatos módon az időjárás eléggé megváltozott, s bizony olyan hűvös volt, hogy kénytelen volt egy bizonyos időre a kerékpáromat nyugdíjazni, s gyalog útnak indulni a munkahelyre. Mindezek mellett pedig rengeteg eső esett, melynek köszönhetően nem egyszer sikerült elázni, ami nem az esernyő hiányának, hanem inkább a rossz út miatt történt. Hiszen borzasztó, hogy egyes utcák errefelé olyan szinten kátyúsak, hogy nem tud az ember normálisan közlekedni ilyenkor.
Természetesen azért olykor felsütött a nap, amelynek én nagyon örültem még akkor is, ha nem tudtam elmenni sehová, hiszen másnap munkanap volt. De ennek ellenére volt egy gyönyörű hétköznap, amikor a fél utca előkapott valamit, hogy megörökítse az égboltot:

Nagyon ilyet sem láttam még, s örültem, hogy itthon voltam, így lehetőségem volt megörökíteni. Habár csak az udvarból sikerült, hiszen nem tartott sokáig. Gondolkodtam, hogy majd az utca végén lévő gátra felmegyek, ahol van egy szép szántóföld, de sajnos mire odaértem, addigra már rég eltűnt… Kár.

A hideg idő arra kényszerített, hogy a négy fal közt legyek. Mondjuk tény, hogy a munka után, illetve előtt nem is nagyon volt kedvem sehová se menni. Azok az egy pihenőnapok meg olyanok voltak, mint ha nem is lettek volna. Ezeken meg egyébként sem akartam senkivel se találkozni. Számomra bőven elég, ha napi szinten hallgatom egy-két kolléga idióta marhaságait, s ilyenkor örülök, ha csend van körülöttem. Ennek köszönhetően pedig aztán a virtuális szórakozás volt a középpontban nálam. Ismét. Első körben végre megérkezett az Alien Anthology, melybe ma kezdtem bele. Szállítási költséggel együtt nem érte el az 5 ezer forintot, így azt gondolom nagyon jó vétel volt. Persze az alacsony ár nagyon vonzó volt, így jelen pillanatban három film van úton, mely elvileg jövő hét péntekig meg kellene, hogy érkezzen. Ha jól számolom, akkor minden bizonnyal szerdára már itt is lesz.
Nagy hiányosságomat pótoltam végre a Tomb Raider: The Last Revelation-nal, illetve a Tomb Raider: The Times-szal. A sorozatból egyik sem volt a kedvencem, de ha már nekiálltam a klasszikus részeknek, akkor már nem volt megállás, hogy ezeket is magaménak tudjam. Bár tény, hogy annak idején is eléggé fogtam a fejemet, most is sokszor éreztem úgy, hogy elég volt. De kitartó voltam, így a vállalhatatlan nehézségi szint ellenére mindkettőnek a végére értem. Ennek kapcsán pedig örültem, hogy végre neki kezdhettem az ötödik résznek. De mivel azért itthonról is ki kell mozdulni, így jelentősen át kell szerveznem, hogy mikor mit csinálok, hogy jusson idő mindenre. Így játékok terén csak ez lesz most terítéken.

Többször kaptam már az arcomba, hogy nem vagyok „ünnepi ember”. Ez alatt azt lehet érteni, hogy én csak akkor szeretek ünnepelni, hogy ha ténylegesen egy olyan dologról van szó, ami jó kedvre derít. Az, hogy felkelek, s születésnap, vagy névnap van, esetleg szilveszter vagy egyéb ünnep nekem az nem ad okot az ünneplésre. De mivel mostanság kissé megéheztem a tortákra, így belementem, hogy legyen némi ünneplés, s magamat meg megleptem a fenti filmekkel. Így végül a hétre kivettem három pihenőnapot, s ezeknek a megtekintésével fogom tölteni az időt elsősorban.
Ahogyan pedig néztem sajnálatos módon már megkezdődött az ősz, s bízom benne, hogy elég sokáig lesz még a hőmérséklet 20°c felett, mert dideregni csak akkor szeretek, amikor hó van. Mert az legalább látványban nekem tetszik.

3

2015.08.20. Kecskenyál

3…igen. Ennyi napot töltöttem a munkahelyemen a szabadságomból visszatérve, s azt kell mondanom, hogy nem mindig jó, hogy ha az ember több, mint egy hétre megy el. Hiszen utána visszarázódni már nem olyan jó, mint előtte.
Tény és való, hogy a legjobbkor sikerült elmennem, hiszen a nap szinte égetett, s ennek örömére a strandra is kijutottam. Igaz, az elsőnél történt napégés miatt csak kétszer. Ennek ellenére azért jól éreztem magam, ámbár tudtam, hogy mire visszatérek már minden a feje tetején fog állni. Elsősorban ez alatt azt értem, hogy szinte mindenkinek változott a beosztása kivéve az enyém, így persze megint csak sikerült olyanokkal összefutni, akiről úgy tudtam nem lesz benn, vagy máshogyan fog majd jönni. Így természetesen az első nap is tapasztaltam azt a fantasztikus érzést, mely csak annyiból áll, hogy „legszívesebben belehánynék a szádba, úgy utállak”.

A szabadságom remek időzítésében az erősített meg leginkább, hogy a héten végre elkezdődött a várva várt nagy hidegfront megérkezése, s ennek köszönhetően gyakorlatilag legalább 15°c hűlt a levegő. Ennek köszönhetően végre az esti alvásom maximálisan biztonságban volt, hiszen nem úsztam a saját izzadságomban úgy, hogy közben mindent megtettem ennek elkerülésének érdekében. Mindezek mellett persze délelőtti műszakokat nyertem meg, aminek az volt a legnagyobb negatívuma, hogy az utolsó napomon sikerült délig aludni, így másnap röpke másfél órás alvás után vonszoltam be magam úgy, hogy egész nap olyan voltam, mint egy hulla. Nem véletlen.
A szétcsúszás persze nem szűnt meg a megfelelő mennyiségű alvás megvalósításával, hiszen sikerült például a fülhallgatómat 60°c -on kimosni. Ámbár a legnagyobb öröm akkor ért, amikor kiderült, hogy az én „szemem fénye” még ezt is túlélte. Halálának nem igen örültem volna, hiszen eme modell ára legalább 5 ezernél kezdődik, s nem azért vettem tavaly ilyen fülhallgatót, hogy egy éves használat után dobhassam a kukába, főleg ilyen ok miatt. A rossz idő miatt természetesen csak itthon tudtam maradni a négy fal között, hiszen a kapuig se tudok úgy eljutni, hogy ne legyen valamim vizes. A Vészhelyzet volt betervezve, mint sorozat, de annyira csömöröm lett tőle, hogy az első évad utolsó előtti részét már kikapcsoltam, s a meglévő évadok repültek a kukába. Mivel találtam egy elég szép kis filmes listát, így arról kezdtem el válogatni a megnézendőket, melyeknek java részét nem is láttam. Vagy amit már láttam, azt már olyan régen, hogy már nem is emlékszem rá. Így nagyjából 19 film vár megtekintésre ebben a hónapban, ha már sorozat egyáltalán nincs szinte.

Végre megérkezett a hidegfront!

2015.08.16. Kecskenyál

Végre ez is megérkezett. Élőben azért sokkal „rémisztőbb” az alábbi kép.

Az már bizonyos, hogy holnap feltehetően majd gyalog kell mennem dolgozni, s a kerékpárom jó időre nem fog majd kelleni.
Bevallom valahol már vártam egy ilyen időjárást, mert a szobámban – szellőztetés ellenére – majd meg lehet dögleni, illetve napközben, ha nem fedett helyre akartam menni, illetve nem strand volt a cél bizony eléggé nehéz volt kibírni az egész napot, s csak olyan fél nyolc, nyolc körül lehetett bármilyen szabad ég alatti tevékenységet művelni. Bevallom gyerekként nem emlékszem, hogy ennyire kemény nyarak lettek volna, ámbár tény, hogy ezt az időt csak strandon lehet kibírni. Viszont inkább preferálom a nyarat, mint mondjuk a telet. Utóbbi leginkább az ünnepek miatt tetszetős számomra, hiszen tényleg gyönyörűen néznek ki ilyenkor a feldíszített házak…

A szabadság emlékére…

2015.08.15. Kecskenyál

Múlt héten egy bejegyzés született arról, hogy megkezdődött a szabadságom. Ami első körben egyfajta helyzetjelentés is volt, illetve egy bejegyzés is volt, mely tartalmazta, hogy mit is kívánok csinálni. Ugyan van egyetlen egy napom még hátra, de nagy valamit egyébként sem tudnék csinálni rajta, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napon kieresztem a virtuális kibertérbe eme bejegyzést, mely összegzi, hogy hogyan is telt a szabadságom.
Első körben mindenképp fontos megemlítenem, hogy júliust gyakorlatilag úgy dolgoztam végig, hogy a végén már a belemet is magam után húztam. Főleg azért, mert az alap felállás mellett még bevállaltam túlórákat is. Múlt hét elején kezdődött a szabadságom, s csak három nappal később kaptam végül is meg a fizetésem. Ezt már jó előre tudtam, így már júliusban elkezdtem spórolni, s ennek eredménye volt, hogy rögtön első nap már ki is tudtam menni a strandra. Ha őszinte akarok lenni, akkor eléggé türelmetlen voltam, ami nem hozta meg a várt eredményt szórakozás tekintetében. Az első szabadnapomat megelőző munkanapomon túlóráztam, így nem voltam túlságosan kipihent a megkezdett szabadnapomon annak ellenére, hogy legalább 14 órát aludtam egy huzamban. Viszont az idő jó volt, szinte forrt a talaj a forróságtól, s nekem pedig nem sok kedvem volt ahhoz, hogy azt várjam ki mikor ér rá. Főleg azért, mert nem volt kedvem kiadni majdnem két ezer forintot azért, hogy kint üljek beszélgetve a parton. Hiszen nekem a strandolás arról szól, hogy csak akkor hagyom el a medencét, ha egy másikba akarok menni, vagy pedig éhes, szomjas vagyok, illetve a mellékhelyiséget kell meglátogatnom. Spórolás tekintetében is jól jött eme hozzáállásom, így végül egyedül kimentem. Ami nem a legjobb ötlet volt, mert egy órányi pancsolás után iszonyatosan fáradt lettem, s úgy éreztem, hogy minden energiám elhagyott. Mindezek mellett nagyon jól telt a nap, mert a harmadik órában éreztem, hogy amint hozzáér a kezem a vállamhoz fáj. Így végül a nap hátralévő része azzal telt, hogy kenegettem a leégett vállam.

Az év eleji nagy PC Upgrade, illetve az ehhez hozzátartozó alaplap tönkretétel tisztítással mely plusz költséget eredményezett, valamint ehhez még hozzá társuló telefon csere lehetővé tette, hogy a szórakozásra szánt anyagi rész igencsak csekély legyen ezen a nyáron. Persze szerencsésebb voltam, mint tavaly, de ennek ellenére azért mindenképp bevállaltam jó pár túlórát azért, hogy ne kelljen itthon ülnöm. Na már most hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ha kell valami inkább összehúzom a nadrágszíjat, s valahol spórolok, mint az, hogy orrba-szájba túlórázzak, hogy aztán ne legyek rendesen megfizetve. Ugyanis most is ez történt. Ami roppantul bosszant, mert hiába van elszámolva, ha az elszámoláson nem nagyon tudok elmenni. Így hozzávetőleg olyan 13 ezerrel kaptam kevesebbet, mint amennyire számoltam.
A kezdeti sokkból azért feléledtem, s igyekeztem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Mivel napközbeni kószálás csak muszájból volt sokszor, így az estét választottam arra, hogy a csavargás megtörténhessen. Persze ilyenkor hatalmas nagy szellőztetés volt a szobámban, ami többnyire semmit nem ért. Ennek ellenére azért próbálkoztam. Persze annak „örültem”, hogy rajtam kívül senki nem volt szabadságon, így nagyon tervezni mással sem tudtam. Ami volt, azt pedig többnyire az alkalom szülte. Ennek köszönhetően elhatároztam, hogy nem fogok egész nap itthon dögleni. Mindegyik szomszéd településre van már bicikli út, s mivel kedvenc sportom eme tevékenység, így miden este megragadtam a lehetőséget, hogy valahová átbicajozzak. Persze előfordult, hogy nem volt elég, aztán még lógtam a városban. A telefonom alkalmazásával mértem a „pályafutásomat”:

Sikerült is a napi mozgásigényemet elérnem, így nagyon is örültem neki, hogy már a harmadik nap sikerült visszarázódnom ebbe az „életmódba”, s ha már eljött a hat óra már bizsergett a lábam annyira mehetnékem volt.
A napégés miatt kénytelen voltam jó pár napot a szobámban tölteni úgy, hogy napra nem is nagyon mehettem, s napközben pedig a bőrápoló szerek hatását élvezni. Ahogyan terveztem is végül végére értem a Tomb Raider 3-nak, habár bevallom a közepén már úgy éreztem, hogy ketté fogom törni a klaviatúrát. Elhiszem, hogy egyeseknek annak idején egyfajta orgazmus volt, hogy ennyire nehéz, de nekem nem. Főleg azért, mert tudtam, hogy egy pályát mindenképpen teljesítenem kell, mert ha félbehagyom, akkor nem biztos, hogy másnap emlékezni fogok arra, hogy mit is csináltam az adott szinten. Így aztán nagyon „örültem”, amikor másfél órákat bolyongtam egy egyébként húsz perc alatt is teljesíthető szinten. Mindezek mellett azonnal neki is ültem a kiegészítő részének, ami viszont olyan könnyedséget hozott magával a fő résszel szemben, hogy egy délután alatt magamévá tettem. Persze a fő rész statisztikáját meg is őriztem (ami minden bizonnyal kétszer ennyi időt ölel fel, ha az elhalálozásokat, s az újratöltéseket is figyelembe veszem).

Mindezek mellett törekedtem arra, hogy egy kicsit se punyadjak be, így természetesen az összes filmes hiányosságomat sikerült pótolnom. Persze soknak végül a törlés lett a végzete mielőtt megtekintettem volna, mert úgy döntöttem, hogy nem szeretném olyanokra vesztegetni az időmet, ami nem is biztos, hogy lekötne. Sorozatok terén nagyon örültem, hogy végre naprakész lettem a Zoo-val, amivel négy résszel voltam elmaradva, s persze ehhez még csatlakozott az új is. Mindezek mellett kellett valamit, ami kipótolja az időt, hiszen idén nagyon sok szériától elbúcsúztam, így tényleg nem maradt néznivaló a nyárra, mert mindennel naprakész lettem már májusban. Így végül egy véletlenül megtalált cikk kapcsán úgy döntöttem, hogy mivel annak idején nagyon szerettem az ER (Vészhelyzet) című sorozatot, amit össze-vissza néztem már iskolás koromban, s végül nem is követtem végül. Így mivel van tizenöt évad, nekem meg pár órám munka végeztével elég lesz, hogy legalább két részt megnézzek naponta. Az első évad végére még nem értem, de jelentősen elhaladtam vele. Bár tény, hogy az elmúlt két napban zenehallgatáson, s csavargáson kívül nem sok mindent csináltam. Természetesen egy második strandolást is sikerült összehoznom.

Igyekeztem az új telefon fényképező funkcióját mindenképp kihasználni, így aztán annyi fényképet nem készítettem tíz év alatt, mint amennyit a szabadságom alatt. Természetesen ebből csak hármat tudok megosztani, ami valóban az internetre való:

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, akkor holnap iszonyatosan nagy viharok várhatóak némi lehűléssel. Aminek nagyon örülök, mert ha az ember nem strandon van, akkor bizony meg tudja ölni ez a nagy hőség. Mivel másnap reggel megyek dolgozni, így holnap első dolgom lesz megreggelizni, aztán ismételten gép elé ülni, s immáron már a negyedik Tomb Raider-rel folytatni a kalandot, amelyt csak egyszer tettem magamévá, de akkor sem teljes egészében. Emellett pedig a maradék időben elkészülök másnapra, illetve a még hátralévő sorozat epizódoknak fogok nekiülni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudtam, hogy ennyire gyorsan el fog telni majd a szabadság. De bevallom, azért már valamilyen szinten hiányzott a munka. Főleg azért, mert a szabadidős tevékenységet jobban megbecsülöm, ha mellette van némi kötelező munka, mint így. Bár tény, hogy ez már kellett, hogy egy kicsit fel tudjak töltődni. Mindennek megvan a maga ára. Még ennek is, hogy ennyi szabadnapom volt egyben. Például az, hogy a hátralévő két hétben kizárólag egy napos szabadnapjaim lesznek. Mivel szeptemberben szintén nincs szabadság bírva nem akarok belegondolni, hogy milyen beosztásom lesz.

Megkezdődött…!!!!

2015.08.05. Kecskenyál

Még nem töltöttem be a harmincadik életévemet, így sajnálatos módon az éves szabadnapjaim eléggé karcsúak. Ámbár, ha alapul vesszük a magyar munkaerő piacot bizony összetehetem a kezemet, hogy olyan helyen dolgozok, ahol legalább megadják, s kivehetem, s nem kötnek útilaput a talpamra, ha jelzem igényemet ez felé. Persze ettől még nem lesz jó munkahely, sőt!
Azt már korábban is gondoltam, hogy nem lesz sétamenet, főleg a nyári szezon. A dolgozók száma tavalyhoz képest megcsappant, habár részben ennek is a következménye a sok (szerencsére még választható) opció: a túlórák tömkelege. Egyrészről mindig volt valaki, akinek volt valami dolga, illetve olyan is, akinek összegyűltek a pihenőnapjai, szabadnapjai, s ennek következménye volt, hogy a többiek meg húzták a lóbőrt majdnem egyhuzamban. A szabadságokat augusztusra tartogattam (meg beírtam novemberre is, csak hogy örüljenek). Ennek egyenes következménye lett a májusi rossz, a júniusi botrányos, s a legnagyobb munkaórával rendelkező szinte vállalhatatlan júliusi beosztásom. Ugyebár mivel vonzó volt az ár, így egy új telefont beújítottam, habár hozzáteszem, hogy a viszonylag alacsony ár, s a jó hardveres háttér miatt nem bántam meg. Napokat gondolkodtam megvegyem-e, mert tisztában voltam vele, hogy vásárlás után nem sok lehetőségem lesz a szórakozásra nyáron, már ami az anyagiakat illeti. Végül bevállaltam, de ekkor már tudtam, hogy minden egyes túlórára rá kell harapnom. Na most jelen pillanatban eddig olyan 40 órányi plusszal rendelkezem, melyek elosztva 4 órával toldották meg a nyolc órás műszakjaimat.

Egy kollégám van, akinek többnyire mindig van valami változtatás kérelme havonta, így történt meg, hogy némileg árnyaltabbak lettek az előző hónapjaim. Mielőtt beleléptem volna az augusztusban is így volt. Végül az alap szabadságomhoz még jó pár nap hozzá lett dobva a hónap végéről. Így végül majdnem két hétig a munka közelébe sem fogok menni… Hurrá!!!!
És nézzük mit tervezek!

Házon kívül tevékenységek
Ez az, amire jelentősen oda kell figyelnem. Ugyan nem kell még a szuszt is kiszorítanom belőlem olyan erősre húzott anyagi nadrágszíj miatt, de azért oda kell figyelnem, hogy mit mire költök. A júliusi csorba pihenőnapok számának és azok csorba elosztásának köszönhetően csak itthon dekkoltam szinte, s alig mozdultam ki. Nos, ezen mindenképp változtatni szeretnék, ha az időjárás is kellően kegyes hozzám. Elméletileg jövő hét derekáig az is lesz.
Mozi nem lesz. Szeretnék menni, de sajnos semmi számottevő nincs, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Azért pedig elhúzni a belemet, hogy megnézzem valamit, ami nem is tetszene… nem érdemes. Az előző hónapban szerettem volna strandra még kijutni, de sajnos nem jött össze. Leginkább azért, mert fél napos pancsikolástól úgy kifáradtam, mint egy 13 órás munkás műszaktól. Így áttoltam erre a hónapra a szabadságom alatt. Mai napon kellően 11 órakor másztam ki az ágyból, hogy magamhoz tudjak térni még két óra alatt, hogy kivonszoljam magam. Mivel bámulatosan félrenéztem a fizetési dátumot, így a héten ez lesz az első, s utolsó is egyben. Jövő hét hétfőre tervezek még egyet, s utána viszont már az időjárás fogja eldönteni, hogy lesz-e további lehetőség fürdőzésre. Hétvégék kicsukva, ugyanis ilyenkor van a „hering-effektus”, amikor mozdulni nem lehet a medencében.

A legkedveltebb tevékenységem „sport” közül a bringázás. Ez az, amit az elmúlt egy évben olyan cudarul elhanyagoltam, hogy arra nem találok szavakat. Ahogyan észre is vettem magamon, hogy bizony el is lustultam. Régen akár 40 km-t is úgy letekertem, hogy még levegőért sem kellett kapkodnom, ez bizony mára megváltozott. Bár hozzáteszem, hogy a kapcsolatok virtuálissá válásának is nagy szerepe van ebben, sajnos.
Viszont úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s mivel a környező településeket többnyire erdők kötik össze érdemes meglátogatnom őket kirándulás címén. Amint beindul a munka az időm java részét úgy is itthon fogom tölteni, így nincs értelme itthon ücsörögni még akkor sem, ha az anyagiak nem teszik lehetővé egy nyaralás lehetőségét. És hát a tegnapi napon megpillantva munkahelyemen a naplementét eszembe jutott, hogy mennyire imádtam ez időtájt felpattanni a bringára, s körbeszelni az egész várost, s annak környékét…A hétvégét meg továbbra is fenntartom a személyes találkozóknak.

Házon belüli tevékenységek
Feltehetően nagy hőségek, illetve nagy esőzések lesznek, ha hinni lehet az előre jelzésnek. Napközben kizárólag a kötelező bevásárlás lesz meglépve, s szinte semmi más.
Természetesen elsősorban a vizuális tartalmakat fogom kiélvezni. Kevés sorozatot nézek, s van is betervezve nézésre, s mivel nem lehet mindig játszani se, így végül úgy döntöttem egy kedvcsináló bejegyzés után nekiülök az ER azaz itthoni nevén a Vészhelyzetnek, hiszen öt évada HD minőségben is elérhető. Régen szerettem, s kell valami hiánypótlás. Mindezek mellett ugyebár itt van a Zoo, melynek már négy részét kellene pótolnom. Ha pedig játékról van szó, akkor a régi generációs Tomb Raider epizódok vannak most a listámon. Teljes kikapcsolódásról van szó, akkor pedig van pár film, amit még szeretnék megnézni az mellett, hogy egy listát írtam össze azokról, amiket újra meg szeretnék tekinteni.

Remélem ez a másfél hét remekül fog eltelni, s szinte mindent sikerül meglépnem, amit elterveztem.

Két hét múlva örökké!!!

2015.07.26. Kecskenyál

Minap mosolyra gördült a szám, amikor végre megtudtam, hogy bizony az augusztusra betervezett szabadságom ténylegesen meg fog valósulni. Fiatalként még kevés kötelező szabadnappal rendelkezem, mint az idősebbik kollégáim, s ebből fakadóan nem is tudtam úgy megtervezni a szabadságolásomat, hogy minden hónapban legalább egy hetet otthon tudjak lenni. Mivel úgy gondoltam, hogy nekem is jár bő egy hét szabadság, így azt augusztusra terveztem. Ennek fényében viszont kizárólag szabadnapjaim voltak, s ebből fakadóan olyan tömör beosztásom lett – főleg júliusra -, hogy az elmúlt egy hónapot szinte csak a munkahelyemen, illetve a szobámban töltöttem.

Részben az én hibám is volt, hiszen nagyon megtetszett egy telefon. Pontosabban az, hogy százezer alatti összegbe kerül, s az én igényeimhez mérve iszonyatosan jó fényképeket csinál az mellett, hogy hardveresen is elég combos s kicsike. Pár napot azért agyaltam a megvételén, de mivel úgy döntöttem, hogy nem akarok spórolni, így végül megvásároltam annak fényében, hogy jönnek majdnem korlátlanul a túlórák. Ebből fakadóan viszont voltak olyan napok, amikor bizony csak aludni jártam haza. Persze időközben teszteltem a kicsikét, de mivel mélyebb magánéleti rész ide nem való, így nagyjából csak az itthon ellövöldözött növény és állat seregletet tudom bemutatni.
Első körben a szárnyasokról készült fotó, hiszen itthon ezért vannak a szülők jobban megbolondulva:

Mindezek mellett természetesen lőttem pár fotót az itthoni növényzetről is, illetve a mellettünk nem messze található élővíz csatornáról is:

A fenti képek véleményem szerint magukért beszélnek. Sajnos sokszor jártam úgy, hogy elmentem valahová, s láttam olyan dolgot/dolgokat, melyet meg kellett volna örökíteni, de fényképezőgép híján kimaradt, vagy pedig mobiltelefonnal próbáltam, de az sajnos nem sikerült túl jól. A legutolsó készülékem viszonylag tűrhető képeket készített, de sajnos nem volt olyan jó a szoftverezettség, hogy azt háttérképként is tudtam volna használni. Azt gondolom ténylegesen megérte a Huawei P8 Lite, hiszen a telefonom mindig nálam van, s végre az én igényeimhez mérve kiváltott egy fényképezőgépet. A szabadságomat pedig nagyon várom, hiszen akkor végre útra is kerekedhetek…

Mint ahogyan fentebb említettem eme hónap teljesen be volt számomra táblázva munka terén. Egyetlen egy pozitívumot tudok felemlíteni, hogy a kért szabadnapot megkaptam, így végre én is részt tudtam venni azon a fórum találkozón, amire tavaly akartam menni, de sajnos szabadnap miatt le kellett mondanom. Kecskemét volt a helyszín, de mivel nem jártam még ott, így nem mertem vonattal menni. Ezért úgy döntöttem „biztonságosabb” a busz, hiszen annak a célállomása a város volt. Sajnálatos módon nálunk annyira káosz van a vasútállomáson, hogy iszonyatosan könnyű rossz vonatra szállni.
A „kaland” ott kezdődött, hogy némi izgalom hatására nem sokat tudtam aludni, s a négy órányi alvás azért meglátszódott rajtam. Reggel egy szép nagy reggelivel kezdtem a napot. Természetesen olyan zöldségeket ettem, aminek legalább a 70%-a víz, illetve erre még legalább fél liter vizet el is fogyasztottam. Mivel nem szerettem volna csalódást okozni a többieknek, illetve teljesen aktív akartam lenni még a buszra szállás előtt elfogyasztottam egy fél literes energia italt. Nem kell mondanom, hogy a három órás útból legalább másfél azzal telt, hogy próbáltam visszatartani felnőtt férfiként a vizeletemet, s imádkoztam, hogy minél előbb célba érjen a busz. Természetesen olyan utakon mentünk, hogy nem volt olyan, ahol legalább ne zökkent volna akkorát a jármű, hogy az ne hasson negatívan az én hólyagomra. Visszafelé már úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok. Délután egy órakor fogyasztottam el az utolsó italt, s így biztonságban szálltam fel a negyed négyes buszra. Időközben pedig csak kortyolgattam a vizet száj szárasság ellen. Idehaza viszont úgy döntöttem, hogy egy lehetséges legközelebbi találkozóra kizárólag vonattal megyek. Egyrészről nem vagyok hajlandó rosszullétet kockáztatni a nem evés, ivás miatt, illetve másnapra kék-zöld foltos lettem a folyamatos rázkódástól. Mindezek mellett persze örültem, hogy ki tudtam mozdulni.

Mivel ezek után csak egy napos pihenőnapjaim voltak, így nagyon kimozdulni nem tudtam, s nem is akartam. Ami fontos elintézni valóm volt azt direkt úgy csináltam, hogy munka után közvetlenül meg tudjam oldani. Ugyan strandot is kiszemeltem eme hónapra, de végül úgy döntöttem, hogy inkább döglök itthon, s pihenek, mint ott a napi folyamatos ficánkolásnak köszönhetően fizikailag még jobban lefáradjak. Ennek köszönhetően ismét magaménak tudhatom az Uncharted első részét, de mivel megjött a retro hangulatom, így a második Tomb Raider után a mai nappal végére értem a kiegészítő résznek is.

Még teljes két hetet kell kibírnom a szabadságomig. Ez alatt a két hét alatt összesen külön-külön van három szabadnapom, így elég nehéz lesz kibírni. Feltehetően itthon fogok dögleni továbbra is, mert nagyon kimozdulni nem lesz kedvem.

Akkor most magabiztosan felszállok arra a bizonyos szopórollerre!

2015.07.10. Kecskenyál

Ha keresnem kellene, hogy melyik nyár volt az, ami számomra a legjobban telt el szinte mindenféle malőr nélkül… hát talán az általános iskolás éveim jutnak eszembe. Ugyanis szinte mindegyik nyáron volt valami, ami kesernyés emléket ébresztett bennem. Tény és való, hogy szinte a tavalyi volt az egyik olyan, amelyik eléggé nyomorúságosnak végződött, ugyanis hiába volt munkám, keretesem, s emellett megfelelő mentális, fizikális állapot, ha úgy jöttek az események, hogy minden komolyabb tervem meghiúsult.
Valahogyan pontosan ugyanez jutott eszembe tegnap is. Első körben már jó előre féltem ettől a hónaptól, hiszen a teljesítendő munkaórák száma kissé magasabb volt, mint az átlag. Mindezek mellett pedig bravúrosan sikerült a szabadságom jelenetős részét augusztusra áthelyeznem, melynek köszönhetően az elmúlt három hónapban kizárólag pihenőnappal voltak jelölve azok a napok, melyeket itthon töltöttem. Sok jót nem vártam, ámbár a beosztás kézhezvétele után enyhe sokk ért, hogy függetlenül az anyagi helyzetemtől bizony ebben a hónapban nem sokat fogok házon kívüli szórakozással tölteni.

Ami viszont tény volt számomra, hogy idén is muszáj valamerre kimozdulnom, így a júliusi terv első körben a kecskeméti fórumtalálkozó összehozása, illetve azon való megjelenés, mely jelenlegi percében is megvalósulni látszik. Ám teljesen biztos akkor lesz, ha ténylegesen nem jön közbe semmi, s holnap korán reggel pattyoghatok a buszhoz lelkesen. Mindezek mellett sajnos a pihenőnapjaim száma, elosztása horribilisnak mondható, így nagyjából egy, vagy jó eséllyel két strandot tudok összehozni. Az augusztusi pesti utazás viszont egyelőre labilis, mint a kutya vacsorája, ugyanis ismételten nem sikerült betartanom a vásárlás kapcsán felállított szabályt. Annak ellenére, hogy tavaly milyen esküt tettem tegnapi nap folyamán egy Huawei P8 Lite boldog tulajdonosa lettem.

Legalább egy hetet gondoltam azon, hogy vajon vásároljak-e újabb mobil készüléket. Nyilván eme vásárlás negatívan hatással van arra az összegre, melyet költésre tudnék fordítani. Ámbár tény, hogy egy fokkal jobb helyzetben vagyok, mint tavaly, de hatalmas kételyeim támadtak, s szinte az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy mit is tegyek. A beosztásom egyébként sem volt valami jó, így eme hónap úszik minden tekintetben, ami már a szórakozást jelenti, hiszen úgy lettek elosztva a napjaim, hogy bizony erősen meg kell gondolnom, hogy mikor hova megyek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kisiskolás voltam, s délutánra nem tervezhettem komolyabbat, mert korán ágyban kell lenni, márt másnap iskola. Azt gondolom, hogy ezzel elmondtam mindent.
Ha a Fotók kategóriára kattint bárki, akkor leírható rólam, hogy szeretek megörökíteni olyan dolgokat, amely valami szempontból számomra érdekesek. Ehhez viszont az esetek többségében a mobilomat használtam. Sajnálatos módon a tavalyi készülék is csak megütötte azt a szintet, hogy használható legyen ebből a szempontból. Így kellemes meglepetés volt nekem, amikor a készüléket a kezembe fogtam, s csak komoly tesztek, videók után kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a Sony-ba vetett hitemet. Főleg azért, mert ha valóban számomra elfogadható készüléket keresek hardveres szempontból, az sajnos csak a Z széria lenne, melynek kereskedelmi ára továbbra is százezer felett van bőven. Feltéve, ha normális boltból, s újonnan akarom megvásárolni. Tegnapi nap végül megkaptam a fizetésem, s nagyon gondolkoztam mi legyen. Még pár telefont is megeresztettem, mert tanácstalan voltam. Szinte biztos voltam, hogy ilyen készüléket szeretnék a jelenlegi helyett, így végül logikusan döntöttem: a júliusom szét van barmolva munkanapok és a pihenő napok gusztustalanul aránytalan elosztása miatt, így lényegtelen, hogy egy napon nyolc, vagy tizenkét órát húzok le, hiszen nem nagyon tudnék kimozdulni. Ebből fakadóan túlórákkal nem vesztek el programokat. Másfelől pedig megvoltak a saját egyéni kedvezményeim, kuponjaim, hogy az átlag vásárló mellett legalább tízezer forinttal olcsóbban hozzájussak egy normális üzletben. Ellenben ha megvárom még lemegy az ára (saccolva két-három hónap) lehet GSM boltokra, s online rendelésre lennék szorítkozva. Így lehet szürke importot kapnék szinte semmi garanciális háttérrel. S persze kedvezmények nélkül.

Hosszabb számolgatás után úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban tudok vállalni annyi túlórát, hogy augusztusban már ne kelljen fillére kiszámolnom a pénzemet. Augusztusra beírt egy hetes szabadságom miatt pedig abban a hónapban is tudok vállalni plusz órákat, hogy közben nem cseszem szét a nyaram, s töltöm az egész időmet a munkahelyemen, vagy itthon. Szeptemberre pedig ismét tudok további programokat tervezni.
A mai napnak egy részét rászántam a tesztelésre. Persze egy kicsit szoknom kellett a készüléket, mely kétszer jobb hardveres teljesítménnyel rendelkezik, mint az előző. Ámbár tény, hogy ami legjobban megfogott benne (az ár mellett persze, ami nem érte el még így sem a száz ezres tételt) a kamera. Pár képet lőttem vele.

Mivel sem időm, sem energiám nem engedte, így igazából csak itthon tudtam lövöldözni vele. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy páran lehordták a kamerát én meg vagyok vele maximálisan elégedve. Nem tökéletes, de az én igényeimet maradéktalanul kielégíti. Végre van lehetőségem arra, hogy ha valóban egy jó fotót készítek azt ki tudom tenni háttérképnek a számítógépen úgy, hogy ha átváltok valami miatt TV-re, akkor azon a kijelzőn nem virít bele a pofámba az adott kép hibái.

Sajnálatos módon a múlt havi betegeskedésnek, illetve az e havi beosztásnak köszönhetően kimozdulni nagyon nem tudtam sehová, de még itthon sem tudtam elfoglalni magam rendesen időhiány miatt. A hónap elején el tudtam menni a moziba, illetve még pár sorozat premiert be tudtam csekkolni. Játékok terén a helyzet nem rózsás. Egyedül az Uncharted trilógiának ültem neki, ami nagyjából annyi szórakozást jelentett, hogy nagyjából fél órát játszottam az első résszel.
Szorítós lesz ez a nyár, de bízom a legjobbakban. Főleg az augusztusban. Szikla szilárd tervem, hogy ezen a nyáron még kétszer mindenképpen teszek egy kört a strandon.

Vajon ezt a nyaramat is sikerül szétcsesznem?

2015.06.11. Kecskenyál

Amikor elkezdtem dolgozni, akkor egyből megnyílt előttem egy csomó olyan lehetőség a szórakozásra, mely előtte anyagi okok miatt nem volt elérhető számomra, vagy pedig csak minimálisan tudtam belekóstolni adott dolgokba. Örültem is nagyon, hiszen amennyire csak lehet próbálom kiélvezni az életemnek minden adott percét, ha már dolgozom, s van keresetem. Persze nem egy versenyképes pozícióról van szó, így hát azért a nadrágszíjat meg kell szorítani, ha arról van szó.
Tavalyi nyár számomra elég visszás lett, s sajnos nagyon rossz élményekkel is zártam szeptemberben. Ugyanis a terveimmel ellentétben szinte semmit nem tudtam összehozni egy lehetséges költözés miatt, mely szinte az utolsó pillanatban meghiúsult, de a hat számjegyű összege miatt jelentősen odavert számomra. Ennek köszönhetően az „ingyenes” kikapcsolódáson kívül kétszer sikerült eljutnom a moziba, s nagyjából ennyi volt.
Idén persze sokkal jobban kívántam ezt megtervezni, ami szintén nem jött össze. De hát mondani szokás, hogy ember tervez…
Első körben megfogadtam, hogy nem lesz itthon ülés. Sajnálatos módon voltam oly balga, hogy a szabadságomat a nyár utolsó hónapjára időzítettem, így hát már a második olyan beosztást kaptam kézhez, melytől az égnek állt a hajam. Sebaj gondoltam, hiszen leegyeztettem, hogy a hónap végi, illetve a hónap eleji szabadnapokat toljuk össze, s majd alkotok valamit itthon. Első körben a megvásárolt Mátrix trilógia került megtekintésre, amely egy pozitív példája volt, hogy hogyan lehet hasznosan eltölteni az időt. Mindeközben észrevétlenül eltelt felettem az idő, így végül úgy döntöttem, hogy teszek egy kört a strandon. Rögtönzött döntés volt, s mivel egyébként is imádok lubickolni úgy döntöttem most egyedül teszem a tiszteletemet a helyi fürdőben, hogy láthassam mennyire lesz rám pozitív hatással. Korábban már ecseteltem, hogy ha egyedüli programnak választom a strandolást, akkor költségileg jobban jövök ki, hiszen csak a belépő árát kell kipengetnem, s nincsenek impulzus ingerek ételek, italok vásárlására, lévén egész időmet a vízben fogom tölteni.

Bevallom ez volt az első eset, hogy egyedül látogattam ki a strandra, de a frusztrációm az első két percben elmúlt. Mikor a lábamat elérte a víz máris jókedvre derültem, s éreztem, hogy akkori esetben jót tett a hirtelen jött ötlet megvalósítása. Nagyjából két és fél órát töltöttem kint, ebből jó, ha negyed órát töltöttem a vízen kívül. Így nem meglepő, hogy iszonyatosan kifáradtam, habár utóbbit leginkább az elmúlt hónapokban felvett lusta szokásaimnak tudtam be. Természetesen a strandolást sem úszhattam meg következmények nélkül. Igaz, hogy most nem égtem le, s nem kaptam napszúrást, de másnap a fülészeten kötöttem ki. Szerencsére megoldódott a hallás problémám hamar, s táppénzes óráim sem keletkeztek.
A munkába való visszazökkenés nem volt túl könnyű, főleg hogy vállaltam be túlórát. De mint minden évben most is eltökéltem, hogy életmód váltásba kezdek főleg azért, hogy bírjam a fizikai megterhelést. Persze nem munka szempontjából, hanem hogy jobban bírjam a kerékpározást, mert észrevehetően ellustultam. Így hát nekiláttam felfedezni a környéket, s igénybe vettem a nemrégiben felfedezett bicikli utakat is.

Mindezek mellett pedig iszonyatosan büszke voltam magamra, hogy milyen eredményt is sikerült elérnem:

Mindezek mellett persze iszonyatosan rá voltam feszülve arra, hogy a héten bemutatásra kerül a Jurassic World. A szerdai premier előtti vetítésre nem tudtam volna elmenni, lévén egész nap dolgoztam volna, de csütörtökön munka utánra terveztem. Azonban az egészet keresztül húzta az a dolog, hogy egy egész éjszakát töltöttem szinte ébren, lázasan, s másnap kénytelen voltam elmenni az orvoshoz. Még egy héttel ezelőtt azt ecsetelgettem, hogy mennyire is jól vigyázok magamra, hiszen legutoljára tavaly év elején voltam beteg. Pontosabban akkor volt az utolsó megfázásom. Erre most szépen levett a lábamról a nátha. Természetesen másként adtam elő a munkahelyen, hogy ne érje a szó a ház elejét, hogy egy megfázás miatt maradok itthon. Nem örültem neki, hiszen egy zsinórban négy napot itthon kell töltenem, melynek költségeit vagy kispórolom, vagy pedig túlóraként ledolgozom. Tehát vagy nem megyek sehová, ha úgy alakul, vagy pedig bevállalok túlórákat, hogy el tudjak menni valahová. Remek.

Egyelőre könnyek közt, berekedve ülök a gép előtt, s bízom a mielőbbi felépülésben. Noha az orvos szerint feltehetően ott rejtőzött a hiba, hogy magamra állítva a ventilátort aludtam mindig, s innen jöhetett a megfázás.
Amit sikerült elérnem ebben a két napban, hogy a Tomb Raider II végére értem, illetve ismét nekiültem a Desperate Housewives-nak. Bízom abban, hogy ez a négy nap nem fogja érinteni a júliusi terveimet (már, ha az e hónapit eltörölte), s moziba is legrosszabb eshetőség esetén szombatra csúszik. Ámbár meglátom, hogy mennyire is fog majd ez betenni a nyaramnak.