Helyzetjelentés – Oldal 15 – Kecskenyál blogja

Milyen lesz a nyár vizuális szórakozások terén?

2015.05.25. Kecskenyál

Ha az időjárást megnézzük, akkor gyakorlatilag már itt is van a nyár. Naptár szerint viszont csak jövő héten kezdődik majd el. Sokkal lazább lesz mindenki, illetve több minden elérhetővé válik. Az előző bejegyzésemben már nagyjából ecseteltem azt, hogy mit is kívánok kihozni az idei nyárból, ámbár arról nem igazán esett szó, hogy mik is a terveim a vizuális szórakozások terén.

Milyen lehetőségeim lesznek azt többnyire három dolog szabja meg: szabadidő, pénz és a programok. Az idén ismét eszközöltem egy gépfejlesztést. Szülői részről volt már szükségszerű, de inkább a sajátomat adtam tovább pár alkatrész kivételével, így pedig nekem lett egy majdnem új gépem. A döntés hátterében pedig az volt, hogy amit tovább adtam az még sok évig ki fogja szolgálni a szülőket használat szempontjából, de az új masina esetében nem tudták volna kihozni belőle a maximumot. Főleg, hogy csak internetezésre kellett a gép.
Nem vagyok hitel párti, így inkább a bankszámlám hitelkeretébe költöttem bele. Ez számomra nagyobb biztonságot jelent, mint két évig fizetni a részleteket. Ámbár tény, hogy emiatt több munkát is kell bevállalnom, s szabadságom java részét augusztusra toltam. Így már a május sem sikerült valami jóra munka terén, de a napokban kezembe vettem a júniusi beosztást, mely ugyan nem lett olyan rossz, mint gondoltam, de szabadtéri programokat nem nagyon tudok tervezni. Tehát bicajozás nem nagyon lesz, s strand is csak hónap vége fele jöhet szóba. Ebből fakadóan pedig fejest ugrok majd a vizuális szórakozások tengerébe, hisz szinte csak erre lesz energiám. Persze, ha épp nem tartózkodom majd itthon.

Nemrég sikerült kipróbálnom kedvenc játékom első részének android változatát, melynek kapcsán kedvet kaptam ismét ezekhez a régi részekhez. Így a Tomb Raider old gen részeit tervezem végigvinni még akkor is, ha ezek sokkal nehezebbek, mint az újak. Jelen helyzetben a második résznél tartok. Emellett persze az új generációs részeket sem hanyagolom el, hiszen nem rég fedeztem fel egy módosítást az Anniversary alcímet viselő évfordulós kiadáshoz, melynek köszönhetően sokkal jobb grafikai élményt kaphat a játékos. Mindezek mellett a hónap elején itthon voltam három napot, s megint sikerült kifognom azt, hogy zuhogó eső rontsa el a napomat, így nem nagyon szerettem volna kimozdulni. Ennek köszönhetően szépen a Star Wars: The Force Unleashed volt az, aminek nekiültem. Az első rész szinte meg is lett két nap alatt, de a második részt csak ma tudtam befejezni. Mindezek mellett a nemrégiben megjelent Cities: Skylines rántott be igazán. Nem nagyon voltam képben a városépítős játékokkal kapcsolatban, de a tavaly kipróbált 2013-as SimCity bizony bebizonyította, hogy ez a stílus is bejön nekem. A fentebb említett cím viszont teljesen korrekt, s szinte minden olyan elemmel találkoztam benne, ami a 2013-as játékban nem volt. Tény és való, hogy nagyjából két napnyi játékidőm van benne, de ugyebár eddig nem nagyon volt lehetőségem elfoglaltságaim miatt jobban belevetni magam. Persze tény, hogy a héten mindenképp leírom a tapasztalataimat egy teszten belül.

Eme nyár minden bizonnyal nagy sorozatozás nélkül fog telni. Egyrészt szinte minden kifutott már, s ami még nem az május végére fog. Másrészről pedig a következő három hónapban csak három széria fog bemutatkozni. Újoncok lévén fenn áll a lehetősége annak, hogy az első rész után kaszálom őket. Ennek fényében pedig a filmekre helyezem a hangsúlyt.
Még nem látott filmek többnyire leírások, s ajánlások alapján fogom megnézni. Mozis élményem nem nagyon lesz, hiszen nem találtam olyat, amit érdemes lenne megnézni idén. Ez alól kivétel csak a Jurassic World, melynek bemutatójáig nagyjából épp hogy két hét van.
Nagyon sok film van, ami tetszett, s közülük pedig van kedvenc rengeteg. Amikor a DVD változatokat lecseréltem HD-re, akkor többnyire arról szólt az egész, hogy HD minőségben beszereztem őket, s majd itt hevertek a merevlemezen egészen a kiírásukig. Na már most ezeknek java részét nem néztem újra, s csak belenéztem, hogy milyen is minőségük ténylegesen. Ezekből rengeteg van, így hát jó pár filmet újra fogok majd nézni. Ámbár mielőtt ezt megtenném minden bizonnyal a héten újabb klasszikusokkal fog bővülni majd az eredeti kiadások tárháza. Ugyanis leadtam a rendelésem a Mátrix trilógiára, hiszen darabja 2400 forint. Nagyjából ennyi egy írható minőségi Blu-ray lemez ára. Így viszont mindenképp ez a három film lesz majd, amit meg fogok tekinteni.

Kezdődik a bicaj szezon!

2015.05.17. Kecskenyál

Ebben az évben alig vártam, hogy ismét eljöjjön a jó idő. Leginkább azért, mert eléggé felemás évkezdésben volt részem, s szerettem volna igazán hódolni a hobbijaimnak, melyekből leginkább azoknak sikerült – legtöbbször rossz idő lévén -, melyek fedett helyszínekhez köthető sajnálatos módon.
Annak nem nagyon örültem, hogy idén szinte elmaradt a tavasz, s máris nyár eleji helyzet állt elő. Leginkább pont azért, mert elviselhetetlen volt a hőség, amit sokszor kellett átélnem a buszozáskor. Sajnálatos módon ez kicsit meg is viselt, hiszen nem nagyon tudtam az öltözködésemet ehhez az időjáráshoz igazítani. Ugyanis vagy nagyon fáztam, vagy pedig nagyon melegem volt. Eme kettős dolog pedig korántsem volt jó számomra. Ami leginkább zavart, hogy a meleget egyébként sem szeretem, kivétel ez alól a strandon való időtöltés, melynek egyelőre még nem láttam esélyét ebben a hónapban. Azonban a bringámat már előkaptam, s igazán tapasztaltam, hogy nem ártana egy erősebb, s minőségibb darab a fenekem alá. Azonban a tegnapi napon teszteltem magam, hogy mennyire is sikerült eltunyulnom a téli időszak alatt, ami ezt a hobbimat jelenti:

Végül úgy döntöttem, hogy a szokásos utamat fogom megtenni, azaz a helyi élővíz mellett lévő kiépített bringa úton fogok majd végig kerekezni. Helyette azonban úgy döntöttem, hogy megtekintem azt a helyet, ahol még óvodás koromban éltem. Tudni illik, hogy annak idején anyagi szempontból jövedelmező volt tanyán élni, így úgy gondoltam megnézem meg-e van-e az ingatlan. Odáig nem jutottam el, de megtudtam, hogy a város másik végében bizony nem kis zöld övezet van ráadásul horgásztavakkal megtűzdelve:

Horgászni nem szeretek, ellenben lubickolni a vízben imádok olyannyira, hogy onnan szinte ki sem lehet parancsolni. Amikor megláttam, hogy mennyi vízlelőhely van a közelben akkor arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne ide kijönni, s fürdeni egyet. Egyrészről hetente többször is meg lehetne oldani, s másrészről pedig ingyen lenne, így jelentős összeget spórolnék meg, ha ezt összevetném a strand belépő árával. Másrészről pedig nem kellene azon gondolkoznom, hogy mennyit is tudnék eme víz iránti szenvedélyemre költeni, ha a strandot venném célba. Azonban az utolsó képen tökéletesen jól látszik, hogy ez a tervem is kilőve. A kis kosz még nem is szegné kedvemet, hisz itthon egyébként is megfürödnék (mielőtt még bárki belekötne ebbe a gondolatmenetbe jobb, ha mindenki belegondol abba, hogy a strandon a medencébe a többség a szükségleteit elvégzi), de jól látható, hogy sajnos tele van szeméttel. Így minden bizonnyal nem épp lábbal jönnék ki onnan.

Szeretnék minél több időt fordítani a szenvedélyemnek, de azt alapul kell vennem, hogy egyrészről van anyagi oldala, másrészről pedig a munka az, ami gátat vet ennek. Hiszen az időm java részét sajnos ott töltöm. Ráadásul elkezdődtek a szabadságos hetek, azaz a kollégák szépen elkezdenek elmenni szabadságra. Ezzel nekem nem is lenne gondom, de én úgy gondolkoztam, hogy majd mindenki nyáron akar menni. Eme véleményem megdőlt már akkor, amikor a kezembe vettem a májusi beosztásom. Így sajnos azzal kell szembe néznem, hogy két hetem is olyan, ahol gyakorlatilag ki fogom dolgozni a belemet is. Ráadásul még júniusra sem terveztem semmit, így minden bizonnyal jövő hónapban is majd fogni fogom a fejem a munka mennyiségén.
Következő hónapban mindenképp szeretnék egyszer eljutni a moziba, illetve a strandot sem szeretném kihagyni. Itt annyi problémám van, hogy nem tudom, hogy vajon mit is tartsak a szem előtt: a társaságot, vagy pedig a pénzt? Ha a pénzt, akkor egyértelműen egyedül megyek el, hisz egyedül is jól tudok szórakozni, ugyanis nekem az a lényeg, hogy a vízben lehessek. Ekkor viszont remekül vissza tudom magam fogni fogyasztás terén magam. Azonban, ha a társaságot veszem alapul, akkor minden bizonnyal fogyasztani fognak, melynek köszönhetően legalább egy strand belépőnek az árát el fogom üdítőzni, fagyizni, meg hamburgerezni…

…egyelőre még nem döntöttem mi legyen, de két hét múlva minden bizonnyal már tudni fogom.

Gyerünk túrázni!

2015.05.09. Kecskenyál

Aki ismer az nagyjából tudja, hogy jóformán kerékpáron nőttem fel. Nem vagyok az a fajta „elektromos panel proli”, akinek már az is megerőltető, ha nagyjából fél métert kell tekerni. Nagyon vártam már, hogy eljöjjön a jó idő, mert nem vagyok az a fajta, aki szeret benn ücsörögni. Bár mondjuk vérezni szokott a szívem, amikor már munka után annyira ki vagyok, hogy ugyan mennék a szabadba, de sajnos erőm nem engedi, mert nincs.
Minap viszont elhatároztam, hogy mindenképp szeretnék némi stresszt bevezetni, amennyiben szabadidőm engedi. Ugyanis a legjobb bringázós időszak nálam kivétel nélkül délután hat és este kilenc közé esik. Ugyanis ekkor már nincs túl meleg, de nincs hideg, illetve még a naplementét is meg lehet tekinteni. Viszont, ha már van egy okos telefon, akkor egy jó kis applikáció által megnéztem, hogy milyen teljesítményt is nyújtottam:

Nem rossz, nem rossz, de azért van még mit fejlődni. 🙂

Hanyatló munkakedv, avagy nálam ilyen a tavaszi fáradtság

2015.04.27. Kecskenyál

A hónap elején örömmel vettem, hogy végre tényleg megérkezett a nagybetűs TAVASZ, amivel kapcsolatban csak annyi megjegyezni valóm volt, hogy gyakorlatilag egy laza strandolás is beleférhetett volna, hiszen olyan meleg volt mikor visszatértem a kutyasétáltatásból nekem is lógott a nyelvem.
Egyetlen egy negatívum ért ezzel kapcsolatban, hogy ez az állapot tartott talán 2-3 napig, amikor is ismét megérkezett egy hidegfront, melynek köszönhetően esős, hideg időjárás vette ismételten kezdetét. Én pedig jelen helyzetben örültem annak, hogy legalább egy-két napot itthon tölthetek, mert bizony rossz időben nem nagyon esik jól bemenni dolgozni. Mondjuk egy igaz a jó időre is. De, ha alaposan belegondolok, akkor sehogy sem akarok bemenni dolgozni. De ugyebár muszáj.

Eme hónap ismét a megszorításokról volt igaz, hiszen bő egy hónappal ezelőtt összeállítottam egy majdnem új gépet, melynél többletköltség keletkezett annak köszönhetően, hogy voltam oly bátor és elszánt, hogy egyedül szerettem volna megjavítani az alaplapot. Mely olyannyira jól sikerült, hogy garancia vesztéssel járt, illetve egy teljesen más típust kellett vennem. De ugyebár az ember kizárólag a saját hibájából tanul.
Ennek köszönhetően bekorlátoztam magam, s ebből fakadóan pedig kizárólag nem költséges elfoglaltságokat kereshettem magamnak. A vasárnapokat kivéve szinte az összes szabadnapom hétköznapra esett, melynek leginkább azért örültem, mert nagyon elintézni valóm nem volt, így a délelőtt, s a kora délután az enyém volt teljes mértékben. Persze ezt ki is használtam, hiszen szinte az összes sorozattal szintre kerültem, s mindezek mellett pedig a már régóta megtekintésre várt filmeket is bepótoltam. Habár egyiktől sem estem hanyatt.

Egyetlen egy dolog volt, amely beárnyékolta a hónapomat: a beosztásom. Sajnálatos módon megint kaptam egy olyat kézhez, amely nem volt túl alkalmazott barát, s ennek köszönhetően darabosak lettek a pihenőnapjaim, munkanapjaim. Noha ennek egyik oka a vasárnapi zárva tartás, hiszen nekünk kereskedelemben dolgozóknak is jár a szabadnak. Ennek egyik melléfogása az, hogy gyakorlatilag túlóráztam is párat, hogy majd a májusi fizetésemen ne látszódjon meg az, hogy nincs vasárnapi pótlékom. Azért kicsit dühített, hogy most többet kell dolgoznom azért az összegért, amit kevesebb munkával megkerestem lazán két hónappal ezelőtt.
A fentiekből fakadóan pedig szinte kihullott belőlem az energia, hiszen nem nagyon tudtam feltöltődni az egy, illetve maximum két napos pihenőnapjaim alatt. Az első napom többnyire nyekergéssel telt, s nagyjából a délutánra, estére szedtem össze magam. Másnap pedig ugyebár már készülni kellett a következő napra. Ebből fakadóan összegeznem kellett, hogy milyen a munkahelyi közösség, illetve mennyi időt is vesz el a bejárás. Ennek együttese alkotta meg azt a döntést, hogy bizony helybéli munkahelyet kell keresnem magamnak, nincs mese. Egyelőre semmiféle lehetőségem nincs, de nem adom fel, s bízom benne, hogy legrosszabb esetben év vége fele sikerül is megszabadulnom a jelenlegi helyemről. Persze a fő cél, hogy ne menjek „sz*rból f*sba” című jelenség. Arról már nem is beszélve, hogy jövő hónapban majd mennyit kell dolgoznom.

Különösebb terveim nem akadtak a nyárral kapcsolatban. Pontosabban egy fixnek vélhető elhatározás: kerékpár nekem az életem. Azonban a három évvel ezelőtti vásárlás nem bizonyult jónak. Hiszen érvényesült az „olcsó húsnak…” dolog, így végül eldöntöttem, hogy nagyjából egy fizetésnyi összeget szánok kerékpár vásárlásra, s ha jól megy, akkor idén szeptemberben megvásárolom. Természetesen kizárólag csak kerékpárboltban! Utána pedig indulhat a kirándulások tömkelege egészen addig, míg az idő engedi.

Őszből nyár

2015.04.11. Kecskenyál

Ha választanom kellene, hogy ebben az évben mely volt a legjobb napom minden bizonnyal a mait mondanám. Aki rendszeresen nyomon követi eme blog személyesebb jellegű bejegyzéseit azok tudják, hogy mennyire oda vagyok többek között a bringázásért, kirándulásért, illetve minden olyan kültéri tevékenységért, ami aminek központja a természet.
Ennek egyik alap pillére a jó idő, ami ma megvolt, hisz hét ágra sütött a nap. Persze fotózni is szeretek, így azonnal a zsebemben lévő mobilhoz nyúltam, s gondoltam lefotózom a napocskát. Igazából eme ötlet onnan jött, hogy kíváncsi voltam, hogy az 5 megapixeles fényképező vajon hogyan muzsikál ilyen fényforrásnál, amibe elég nehéz szabad szemmel hosszú távon belenézni… Nekem a végeredmény tetszett.

A szín dinamika miatt úgy döntöttem, hogy azért ellövök még pár sorozatot a hátsó kertben. Mondjuk ennek másik oka pedig az volt, hogy megörökítsem, hogy hogyan is reagál a természet a jó időre.

Az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy megpróbálok mindent percre pontosan megtervezni. Legyen az akár munka, pihenés, vagy szórakozás. Hihetetlen, hogy ez mennyire be tud pörgetni, s mennyire ki tud hozni a ritmusból.
Mondjuk tény, hogy a hosszú hétvégémre úgy terveztem, hogy felhozom magam majd a hetek óta itt álló filmekkel. Nem csak azért, mert ideje lenne már megnézni őket, hanem azért is, mert legalább további helyeket szabadíthatok fel a merevlemezemen. Ennek ellenére nem bírtam magammal, így a fél napomat nem itthon töltöttem.

Tudni illik, hogy ugyan városban lakom, de szerencsére a legszélén. Ez nekem pozitív, mert bicajjal minden elérhető negyed órán belül, gyalog pedig fél óra az egész. Mindezek mellett pedig pár perces gyaloglásra van a zöld zóna, ahol van élővíz csatorna, erdős rész, gát, s mindenféle jóság, ahová lehet egy rövid sétát tenni.
Kertes házban lakunk, így a kutya sétáltatás nem kötelező napi program, hisz bőven megvan a futáshoz elegendő területük. Mivel szívünk csücske (értsd kertes ház ellenére a lakásban él velünk), így ma úgy döntöttem, hogy nem csak sétálni megyek el, hanem őket is elviszem. Persze időközben azért készítettem pár képet, hogy merre is csavarogtunk.

Ugyan jelentősen felborította azt a tervet, amit mára akartam, de bevallom nem bántam meg végül. Ugyanis a szikrázó napsütés tett arról, hogy nagyon jól érezzem magam még akkor is, ha ez csak egy sima kutya sétáltatás volt. Habár tény, hogy a tervezett út kellős közepén már vissza kellett fordulni, melynek egyetlen egy nagy oka volt, hogy majdnem 25°c hőmérséklet volt majdnem, ami akár belépő strandidőnek megfelelne. Azért kapkodtam már a levegőért, illetve a pulóver is lekerült rólam. Mivel nem vittem magammal semmilyen folyadékot, így a nagyjából egy órásnak tervezett útból csak fél óra lett.

Ami viszont elgondolkodtatott, hogy nagyjából pár nappal ezelőtt majdnem lefagytam a bicajomról, amit ugyebár a munkahelyen bevállalt túlóra miatt vettem elő, hogy ezzel is időt tudjak spórolni. Viszont, ha most április elején ilyen meleg van, vajon mi lesz júniusban???

Húsvét, a megváltás!

2015.04.06. Kecskenyál

Kevés olyan ünnepet vártam jelen pillanatban, mint a húsvétot. Az előző bejegyzéseimből kiválóan kiderült, hogy nem vagyok az a nagy ünnepes, s elsősorban nem hitbéli meggyőződésnek köszönhető. Leginkább arról van szó, hogy nekem az a nap a más, amelyiken történik olyan valami, ami elüt a többitől. Persze pozitív értelemben értendő az előbbi jelző. Egy születésnap, karácsony, húsvét, vagy bármely más ünnep nekem ugyanolyannak számít. A szórakozás is első sorban kedv kérdése, így az ilyen napok, mint például a szilveszter sem „létezik” számomra. Ellenben az idei húsvétot nagyon vártam.

Még tavaly év végén fogalmazódott meg, hogy ideje lenne a gépfejlesztésnek, persze nem magam részéről. Végül mégis csak nálam (is) sor került rá, lévén egyetlen egy csatlakozó hiánya miatt kellett e mellett döntenem. Ugyan erről a korábbiakban már kifejtettem mennyire „jól” sikerült, s ennek fényében úgy döntöttem munka tekintetében jó lenne maximumot belefektetni. Igazából túlóra keretében gondoltam erre, mellyel kapcsolatban tavaly megfogadtam, hogy nem kérek többet belőle. Egyrészről nem fizet annyit, amennyiért érdemes volna bevállalni, hisz gyakorlatilag több, mint a fele elmegy adóba! A gépfejlesztésnek köszönhetően azonban megfogadtam, hogy ha akár két-három ezerrel is többet kereshetek egy-egy alkalommal mindenképp be kell vállalnom. Jelen esetben két ilyenen vagyok túl, azaz nyolc óránál tartok pluszban. Ezzel különösebb gond nem is lenne, ha nem úgy vállaltam volna be, hogy hiába érek haza, már akkor sincs időm rendesen kipihenni magam. De ugye ekkor mindig eszembe jutott a fentebb linkelt bejegyzésem, hogy bizony igyam meg a levét annak, amit csináltam.
A fentiekből fakadóan már nagyon vártam a húsvétot, hisz tisztában voltam azzal, hogy két napom lesz, amikor biztosan nem kell majd dolgoznom mennem. Rögtön gondolkodtam is, hogy mit is kellene majd csinálnom. Első körben mindenképp biztos voltam abban, hogy itthonról kimozdulni nem akarok. Pontosabban csak hobbim venne rá, ami nem más, mint a bringázás.

Na pont ez az, ami fájó szívvel nem valósult meg. A fák rügyeznek, s az ilyenkor előbújó virágok már nyílnak is. Ellenben az idő nem túl kedves hozzánk, s alig volt olyan idő, amikor ennek a szórakozásomnak áldozhattam volna. Vagy esett az eső, vagy hideg volt, de volt olyan is, hogy majd lefújt a bringáról a szél. Persze munkába járás eszköze most már nem a lábam lett, de azért kicsit frusztrál a dolog, hogy még mindig nem tudok ebből a szempontból kimozdulni itthonról.
Két napból azonban csak az egyik bizonyul tényleges szórakozásnak. Mivel a két műszak között nem volt elegendő idő arra, hogy pihenjek, hisz ha ténylegesen alapul veszem mennyi az utazási idő, akkor bizony nagyjából hét órám volt pihenésre. Ilyenkor jön elő, hogy hiába fekszem le, de elkezd frusztrálni az érzés, hogy másnap fáradtan megyek dolgozni. Na ilyenkor történik meg, hogy nagyjából négy vagy öt órányi pihenés veszi kezdetét. Így volt ez az utolsó munkanapon is, mely 13 órás műszakom volt így. Ebből fakadóan nem jellemezném milyen állapotban értem haza. Persze nagyjából 14 (!!) órát aludtam. Ekkor pedig nálam a „túlalvás” jelei jelentkeznek. Tegnapi napom pedig a fej és a szemfájásomról volt híres….

Ha a túlóráról van szó, akkor elméletileg most fog következni 3 darab napom, melyen 13 órázni fogok. Ha mindenképpen szeretnék egy olyan 20%-al többet keresni, akkor minden bizonnyal még 26 órányi túlórát kell majd bevállalnom. Egyrészről, hogy minél több pénzem maradhasson a gépfejlesztés után, másrészről pedig valahogyan pótolnom kell vasárnapi kiesést. Bár utóbbiról tervezek bejegyzést villantani.

Ha szórakozásról van szó elsősorban a gépet is szeretném tesztelni. Multifunkcionális leszek játékok terén. A rajongók kreativitásának nincs határai, így a Tomb Raider Anniversary HD pack-ját tesztelem, illetve a Star Wars: The Force Unleashed van még tervbe véve.
Az időjárás előre jelzés alapján pedig (sajnos) egyelőre még nem kegyelmez a szabadtéri programjainak. Sajnos.

Pillanatok, amikor saját magadat vágnád pofán…

2015.03.25. Kecskenyál

Abból a szempontból mindenképp jó, ha az ember rendelkezik egy bloggal. Főleg akkor, ha azt a névtelenség homályába vesző, s általa választott névvel teszi. Az ilyen felhasználói felületek pont azért jók, mert leginkább megadja a lehetőséget, hogy őszinték lehessünk anélkül, hogy bárki a személyes ismeretségi körünkben röhöghessen rajtunk, vagy épp jól nyakon vágjon minket. A további sorokat persze ismeretségi körben nem vállaltam fel, érthető okok miatt.

Kezdjük ott, hogy az ember nem hibátlan. Nem létezik ilyen. Van, akinek sok hibája van, s akad olyan, akinek kevés. És van egy olyan változata az embereknek, akik simán magasról lepottyantanak mindent. Én az a fajta vagyok, aki nem nyugszik addig, amíg mindent rendben nem tud a környezetében. Akár képes vagyok éjszaka közepén felkelni azért, hogy egy csavart meghúzzak a biciklimen, ha éppen arra nem jutott időm, vagy épp elfelejtettem. De bőven akadtak olyan helyzetek, amelyek intő példának szolgáltak nekem, hogy olykor azért jó lenne olyan vaskosat pottyantani mindenre, s büszkeségtől dagadó mellkassal hátradőlni. Még, ha ezt nem is csinálom abban az esetben is jobban tudom elviselni, ha teszem azt szabadidőm bánja egyes tevékenységem, mint mikor pénzt is bukok.
Nagyjából hat évvel ezelőtt vásároltam magamnak egy számítógépet. Eléggé alap volt szegény, nagyjából pont annyira, amennyire a nyári gyakorlati fizetésem engedte, hogy az legyen. Ezt a „csoda masinát” örökölte meg itthon anyám, aki az év elején már többször panaszkodott, hogy nem minden úgy működik, ahogy kellene. Az én gépem atom stabil volt, de egyetlen hiányossága volt: egyetlen egy port hiánya. E miatt gyakorlatilag hiába szerettem volna egy nagyobb SSD-t, annak teljes sebességét nem tudtam volna kihasználni. Akárhogyan gondolkodtam a megoldáson, mindig arra jutottam, hogy ha haladni akarok az elmúlt években bekövetkezett fejlődési szinttel, akkor bizony nálam kell eszközölni alaplap, s processzor váltást, hogy a kiszemelt SSD-t megfelelően tudjam majd használni. Ennek eredménye lett az egy héttel ezelőtti hatalmas kavalkád, melynek közepette összeállt részben az új gépem, mely későbbiekben csak egy SSD cserére várt…

Majd elkezdődtek a gondok. A gond, mely szerint négy memória foglalatból csak kettő volt hajlandó működni. Eme dolog nagyon frusztrált, főleg azért is, mert így ha egy modult tettem bele, akkor sem volt mindegy melyikbe. Bevallom mindennel elégedett voltam, de tartottam tőle, hogy későbbiekben komolyabb problémába is ütközhetek. Ekkor nagyon sok fórumot átolvastam. Próbáltam szoftveresen életre kelteni, s utóbbinak köszönhetően átestem életem első Bios frissítésén is többek között. Már új memória modulokat is vásároltam, hogy megtudjam, hogy mely eszköz lehet a hibás. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudtam elfogadni, hogy itthon nincsenek meg azok az eszközök, melyekkel teljesen kizárhatom, hogy honnan ered a hiba. A legfőbb gond az volt, hogy nem tudtam elfogadni, hogy ezt nem tudom megcsinálni, illetve az, hogy nagyon úgy festett a dolog, hogy az alaplapnál van a gond, amit majd garanciáztatni kell végül.
És ugyebár ekkor jött nagyon okos tipp, mely szerint akkor is lehet ilyen hibát előidézni, ha a processzor rosszul áll a foglalatban, s valamely tüske nem áll jól. Erre rögtön ráröppentem, s azonnal tapasztaltam, hogy bizony a feltevés igaz, s egyetlen egy tüske rosszul áll. Ezt próbáltam kijavítani, amely olyan „jóra” sikerült, hogy végül kénytelen voltam a másik gépet összerakni, s az új felett állva azon gondolkodni, hogy vajon ilyen miért is nem tud az ember visszautazni az időben, s szépen közölni saját magával mit ne tegyen meg.

Azzal tisztában voltam, hogy bármit csinálhatok, ennél a garancia ugrott. Maximum egy használt alkatrész üzletben tudnám értékesíteni, mint alkatrész. Viszont nem tudtam, hogy hogyan tovább. Azzal teljes mértékben tisztában voltam, hogy a vásárlás itt nem áll meg, lévén mindenképpen szükséges az új számítógép. Azonban a hitelkeret nem dísznek van egy bankszámlán. Egyébiránt pedig az elkövetkezendő hónapokat amúgy is a gépfejlesztésnek lett volna alárendelve.
Ennek fényében úgy döntöttem, hogy a fenti eset remek tanulság volt nekem, s jó példa lesz majd a következő hónapok, amikor is nadrágszíj erősen összehúzva lesz, okkal. Egy suhintással akartam véget vetni ennek, így ugyan kicsit lejjebb adva az igényeket, de minőséget szem előtt tartva mindent lerendeltem vasárnap este. Alaposan megnéztem, hogy mit érdemes vásárolni, s milyenek az igényeim. Így esett a választás egy MSI PC Mate alaplapra.

Bevallom kicsit féltem attól, hogy nem lesz megfelelő, hisz az előzőt egy ajánlott listából választottam. Azonban megnéztem azok mitől is ajánlottak, így abból kiindulva döntöttem úgy, hogy mégse legyen nagyon drága, de mégse legyen nagyon olcsó. Ellenben minősége se avuljon el már a megvásárlás pillanatában. Amit alapul vettem, hogy azért könnyebben tudok tájékozódni ezen eszközök között. Persze külföldi oldalakat is átnyálaztam, s elsősorban arról bizonyosodtam meg, hogy tényleg nem hozok-e rossz döntést. Az összeszerelés rendben ment, s szerencsére minden egyes része működik.
Az összerakás után, miután már mindennel készen voltam az jutott eszembe, hogy ha részletesen beleásom magam, hogy milyen chipkészletű alaplapot kellene vásárolni, s nekem mi az elvárásom, akkor minden bizonnyal már első körben ezt vettem volna meg. Hisz a korábbi is kizárólag azért került leváltásra, mert egyetlen egy port nem volt rajta. Nevezetesen a sata3. S, ha alapul veszem a mostani állapotát a gépnek, akkor maximum videokártya, illetve processzor csere az, ami szóba jöhet. De az is akkor, ha indokolt.

Végül úgy döntöttem, hogy nem akarok minden hónapban telepíteni, így végül az általam kiszemelt SSD is megvásárlásra került. Ez egy 120 gigás HyperX 3K lett végül, amely már most remek szolgálatot biztosít nekem.

Szerencsére a beszerelés nem volt nehéz. Igaz, nagyon sok időt vett igénybe, mert nem akartam úgy járni, mint hónap elején. A lényegi része az, hogy ennél is azt érzem, hogy felesleges lett volna a hype miatt egy tízessel drágábbért a közkedvelt Samsung-ot venni, mert ez is kiválóan teszi a dolgát. Egyelőre még semmilyen hibát nem találtam benne, s nem csak az általam tapasztalt sebesség elegendő, hanem a tesztek is alátámasztották, hogy nekem ez több, mint tökéletes.

A fenti szösszenet kiválóan tanúsítja, hogy mennyit, és mekkorát tudok hibázni abban az esetben, ha nem gondolom át a tetteimet, illetve ahelyett, hogy kapkodnék szépen átgondolnék részletesen mindent. Ha úgy nézzük igazából nagyjából negyvenezernyi plusz költségem lett a tervezethez képest. Tehát innen indulhatnak majd a túlórák és egyéb nyalánkságok, amelyeknek köszönhetően plusz pénzhez juthatok majd.

A „erőmű” megkezdte működését!

2015.03.17. Kecskenyál

A számítástechnikával nekem csak egy nagy bajom van: hihetetlen gyorsan fejlődik, s ezáltal sajnálatos módon az általunk használt eszközök iszonyú gyorsan elavulnak. Így nagyon beleölni százezreket nem érdemes, még annak sem, aki lazán ki tudja ezeket az összeget pengetni.
Körülbelül három évvel ezelőtt eszközöltem gépfejlesztés, melynek köszönhetően szinte minden egyes alkatrész lecserélésre került. Ahogy, hogy elég vaskos és erős legyen az eltelt időben videokártya cserén, memória bővítésen és SSD beszerzése gondoskodott. Idén azonban megint úgy véltem, hogy nem fog ez az év elmúlni, hogy jelentős gépfejlesztés ne történjen itthon. Arra már időközben rájöttem, hogy nem túl előnyös, ha a játékok, melyekkel játszok egy másodlagos merevlemezre kerülnek telepítésre. Így megjelent az igény, hogy egy nagyobb SSD-t vásároljak, lévén most már elérhető áron vannak nagyobb tárhellyel rendelkezők is. Így úgy döntöttem, hogy a meglévő 60 gigás változat majd édesanyám örökli meg, aki egyébként is panaszkodik, hogy lassú a gépe. Természetesen meg is néztem, hisz tőlem örökölte, de hamar rájöttem, hogy már igencsak elavult változatról beszélünk, így már rá is ráférne a ráncfelvarrás. Igazából neki szerettem volna egy komplett gépet venni, de sajnos időközben mégis úgy döntöttem, hogy nálam lesz majd változás, s jelenlegit örökli meg ismét. Ugyan meg voltam vele elégedve, s erősnek mondhattam még most is, azonban évekkel ezelőtt az alaplapon spóroltam. Így példának okáért fájó volt sata 3-as portok hiánya, melynek köszönhetően a jelenlegi SSD-m teljes sebességét nem tudtam használni. Újat nem is nagyon lett volna érdemes venni ennek fényében, s mindezek mellett a jelenlegi sebességteszt is csípte a szemem úgy döntöttem, hogy az alaplap cserével szembenézek, s amit muszáj lecserélek.

Az alaplap természetesen már ebben a hónapban meg is jött. Az eredeti tervem az volt, hogy júniusban fog összeállni mindkét konfiguráció, s majd akkor össze lesz rakva. De végül győzött a vásárlási ingerem, s még a múlt héten lerendeltem a processzort, s ahhoz egy vaskosabb hűtőt is. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel ezen kívül minden tökéletesen passzol a jelenlegi konfigurációba, így mindent át fogok majd pakolni. Igazából ezek után SSD csere lesz, illetve a memória modulok lesznek lecserélve nagyobb sebességűekre. Igazából ezek fizikai cseréje maximum 5-7 perc, s ehhez csak egy újratelepítés tartozik majd.
Elvileg már a múlt héten összeállt volna a PC, de sajnálatos módon ahonnan rendeltem máshogy értelmezte a beígért szállítást, így végül processzor ügyben most az Ipon győzött. Első körben egy Hyper TX3 evo ventilátor került lerendelésre. Mivel a mostani processzorommal sem volt gond, ezért úgy döntöttem bőven megelégszek egy 4460-as modellszámmal rendelkező i5-el, hisz nekem elég, hogy újabb generációs, s 400Mhz-el nagyobb órajelen ketyeg, mint az előző. Mondjuk tény, hogy előre sejtettem, hogy mire felébredek, már itt lesz a futár.
(Linkek a kép alatt azok számára, akik esetleg kedvet kaptak a rendeléshez!)

Itt a blog keretén belül azért már sokszor volt olyan bejegyzés, amit ugyan elérhetővé tettem, s feltehetően minden nagyon jót mosolyoghatott rajta. Kivéve engem. Mondjuk tény, hogy a számítástechnika pont egy olyan dolog, amivel azért rendesen be lehet fürödni főleg akkor, amikor az embernek nem áll lehetősége arra, hogy egyes problémákat teljesen ki tudjon vizsgálni.
Ebben már volt annak idején egy bejegyzésem, amit visszaolvasva is nagyon jót derültem rajta. Tanultam is belőle természetesen. Feltehetően fél, vagy egy év múlva, ha ezt is visszaolvasom majd ezen is fogok kuncogni, habár egyelőre csak azon gondolkodok, hogy tényleg ennyire szőke tudok lenni, s ez a tulajdonság bizony nem csak kívülről fakad.

Ahogyan átvettem a csomagot rögtön elkezdtem összeszerelni az új gépet. A legelső probléma amivel szembe kellett néznem az a hűtő volt. Ugyanis univerzális mivoltából azért kicsit trükközni kell, hogy úgy legyenek a talpak felszerelve, hogy pontosan illeszkedjen az alaplapba. Nyilván lehetne mondani, hogy ott van a szerelési útmutató, ami ott is volt. Azonban azon nem szerepelt a jelenlegi processzor foglalat. Így kicsit féltem, hogy esetleg félre lettem tájékoztatva a weboldal szerint, s mégsem passzol ide. Szerencsére majd egy óra küszködés, s mindenféle weboldal átnézése után sikert könyvelhettem el. Igaz, eközben nagyjából háromszor sikerült elvágnom a kezem a hűtőrácsnak köszönhetően.
Ekkor jött a következő pofára esés. A gép elindul, majd miután felpörögnek a ventilátorok minden kikapcsol, majd újraindul. Biztos voltam benne, hogy valami rossz helyre lett dugva, vagy valami rossz. Már szinte darabokra szedtem mindent, s már mindent kicseréltem, hogy megtudjam mi nem rossz. Azzal a gondolattal játszadoztam, hogy neten rákeresve egy informatikai boltba beviszem, amely foglalkozik összeszereléssel, mert én már feladom. Ekkor rápillantottam a hűtőre, s csak az jutott eszembe, hogy ilyenkor azért szívesen pofán vágnám magam úgy teljes erőből. Miközben próbáltam a méretet beállítani a hűtőről nem vettem le a fóliát, lévén úgy voltam vele, majd ha minden passzolni fog majd pasztázás után megteszem. Az egy órányi kínlódás már bepöccentett, s nem is figyeltem erre. Miután szépen felkentem a hűtőpasztát fogtam, s rátettem a hűtőt. Mikor mélyen elmerengtem magamban, hogy vajon ma lesz-e működő gépem, na akkor vettem észre, hogy a hűtőpaszta alatt ott van a fólia.

Ezzel még nem ért véget az egész. Ugyanis annak ellenére, hogy a boot menüben látszódott a másfél terrás vinyóm, telepítés után már nem. Persze ahelyett, hogy megpróbáljam driverekkel megoldani a problémát mit csináltam? Na mit? Dühtől forrt agyammal előkaptam a Windows 7-et, s szépen feltelepítettem. Ekkor megint nem értettem, hogy mi lehet a baj, hisz itt már látta a rendszer is a merevlemezt. Végül ismét visszakerült a Windows 8, ami már használható állapotba került. Ekkor már volt összehasonlítási alapom SSD ügyben is. Az előző alaplapban ezt az értéket produkálta:

Azt már éreztem, hogy gyorsabban fut a kicsike, de viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a teszt mit is fog hozni. Szerintem magáért beszél:

És ebből milyen tanulságot is vontam le magamnak. Először is azt, hogy ha annak idején nem spórolok az alaplappal most nem kellett volna az enyémet szétszednem, s bizonyos részeket továbbadnom itthon, hanem egy az egyben vásárolhattam volna egy új konfigurációt itthonra nem saját használatra. Továbbá, ahelyett hogy fortyogtam volna a saját mérgemben, inkább mindent türelmesen végig kellett volna gondolnom, mert talán így a délutánom is szabad lehetett volna. Mondjuk abból a szempontból szerencsém volt, hogy nem csináltam nagyobb bajt, hisz a rendszer automatikusan lekapcsolt, mikor a processzor hűtése nem volt megfelelő. Következő vásárlás májusban lesz, addig a jelenlegi rendszert fogom tesztelni, habár most sincs rá panasz. Bár a hűtő még furcsa, mert olyannyira nincs hangja, mint ha nem is működne. Habár emellett nagyon jól teszi a dolgát.

Lévén nagy sorozatos maratonomat befejeztem most már jönnek a filmek, s a játékok.

Előtavasz

2015.03.12. Kecskenyál

Annak ellenére, hogy nem igazán szeretem a hideget mégis szeretem a telet. Leginkább azért, mert számomra mindig egy vizuális gyönyört jelentett a szép havas táj. Sajnálatos módon az utóbbi az, ami leginkább kezd eltűnni, hisz sem tavaly, sem pedig idén nem volt jelentős hózápor, aminek lehetett volna örülni. Tudom, tudom másoknak ez akár a mennyország is lehetne, de én inkább már tavaszias időt várok márciusra, nem pedig térdig érő havat. Habár tény, hogy mindennap nézem, hogy vajon milyen idő is várható. Jelenleg ez:

Abban természetesen nagyon bízok, hogy a derűs idő megmarad, s csak jelentéktelen összeget kell a fűtésre költeni ebben a hónapban. Persze bízom még továbbiakban abban is, hogy áprilisban már elővehetem a „drótszamarat”, s végre azzal kezdhetek el járni dolgozni.

Egy hónappal ezelőtt nagyjából arról írtam, hogy elképzelhető, hogy idén összeállítok egy új számítógépet. A gép összerakás megkezdődött, s máris teljesült az első fázis. Nagyjából három évvel ezelőtt leginkább az alaplapon spóroltam, melynek meg is ittam a levét. Rájöttem, hogy sok előnyt jelentene, ha minden egyes programomat jelenleg az SSD-men tárolnám. Tárolhatnám is, ha éppenséggel nem lenne 60 gigás a teljes eszköz. Azonban nagyobb teljesítményűt nem érdemes vásárolnom már a jelenlegi gépemben, ugyanis a három évvel ezelőtti spórolásomnak hála egy olyan alaplappal rendelkezem, amelyen nincs sata3-as port, tehát nem csak az új, de a jelenlegi SSD sebességét sem tudom maximálisan kihasználni. Így végül úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy szülői részre vásárolnék gépet, inkább építek magamnak részben egy újat, s a jelenlegit megöröklik. Mondjuk ebből a szempontból mindenképp jól jártak.

Természetesen most is a PCDiszkont-tól rendeltem. Mivel a hét elején dolgoztam, így mindenképp azt akartam, hogy akkor jöjjön a lap, amikor itthon vagyok. Így hétfő éjjel leadtam a rendelést, s csütörtökre írták a szállítást. Természetesen nem így történt, hisz már szerda délután itt volt a futár. Nem morogtam érte, hisz így legalább az öt napomból csak egy telt itthon üléssel.
Most azonban nem fukarkodtam, ugyanis teszem azt két év múlva, ha akarok cserélni mondjuk egy SSD-t, akkor nem akarok ismét megint majdnem egy új gépet építeni. Így lett egy Gigabyte GA-H97 D3H, melyhez még társult egy Modecom ház is.

Maga az összeszerelés jól ment, s annak kiváltképp örülök, hogy nem kellett még csavarhúzó sem hozzá! Persze azonnal felcsaptak a vásárlási igényeim, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Azonban mivel nem tudom milyen lesz a jövő hónapom, s nem is szeretnék itthon dögleni a futárt várva mondjuk egy szép napos délután ezért úgy döntöttem, hogy hitelkeretemet felhasználva két hét múlva megrendelem a processzort is. Minden át lesz pakolva ebbe, s júniusig csak a memória modulok és az SSD lesz nagyobbra cserélve. Így tudom tesztelni. S nagy szerelést sem igényel a fent említett két eszköz cserélje sem. Másfelől pedig, ha bármi közben anyagilag nem fog itt porosodni a szekrényben az új alkatrész.

Pihenés tekintetében sajnos nem álltam túl jól. A beosztásom sem sikerült valami fényesen, így gyakorlatilag mást nem vártam, mint hogy mikor is lesz ez az öt napos „hosszú hétvégém”. A vége felé kezdtem már úgy érezni, hogy teljesen leépülök mentálisan, mert nem tudtam elegendő mennyiséget aludni. Ennek ugyebár az lett a hátulütője, hogy másnap egész nap fáradt voltam, s szinte semmihez sem volt kedvem. Azonban ez nem szegte kedvemet, ugyanis elég szépen gyűjtöttem a programokat, illetve a megtekintendő filmeket erre az öt napra.

Ami viszont biztos, hogy elhatároztam: ebben a maradék négy napban bizony remekül akarom majd érezni magam, nem gondolván a munkára!

Naplemente

2015.02.21. Kecskenyál

Szabadságról szó sem volt, s csak két napot töltöttem itthon, mely mindenképp jelentős számomra. Első körben már egy ideje aggódok azért, hogy nem tudom magam kellően kipihenni. Egyik ok egyértelműen a több műszakos munkarend, melynek köszönhetően nem tudom magam kipihenni, hisz mindig máshogyan kell mennem. S nem hetente, hanem akár naponta is más a beosztás. Gáz. De a mai világban sajnos örülni kell, ha az embernek van munkája.
Ez a két nap azonban nekem elég különlegesre sikerült. Többnyire mindig a telefonomra ébredek, így ritka az, amikor azt mondhatom, hogy kipihent vagyok. Ez leginkább azért van, mert nem vagyok korán kelő típus, s képes vagyok akár délig, vagy késő délutánig aludni. Ebből akkor van baj, amikor délelőtti műszak vár rám, s mondjuk egy, vagy két órás alvás után vagyok kénytelen bemenni. Tegnap előtt is ilyen volt (kivéve az alvási részét), s bizony úgy döntöttem, hogy kipihenem magam. Már este tizenegykor aludtam, s tegnap már tíz óra előtt frissen, s üdén ébredtem. Ennek mindenképp örültem, mert ilyen már elég régen nem volt. Mivel úgy is délutános leszek az elkövetkező héten, így úgy döntöttem mára sem állítom be a telefonom. Este tizenegykor szintén már az igazak álmát aludtam, s ma 8,20-kor már úgy ébredtem, mint ha dél lenne…

Ennyit jelent, ha az ember mindenféle kötöttségek nélkül pihen. Ugyan nem terveztem mára semmit, s mivel senki nem ért rá szombat lévén úgy döntöttem, hogy ezt a napot vizuális szórakozásoknak szentelem. Persze egész nap a szobában nem lehet ülni, így délután megejtettem egy kis sétát, hogy láthassam a naplementét.

Kellemes idő volt, szinte tavaszias. Ezzel az a baj, hogy még csak február vége van. Nem szeretném, ha két hét múlva pedig térdemig érne a hó.
Bár tény, hogy nálam az igazi fizikai, szellemi felüdülés majd a tavasszal fog megérkezni.