Kategória: Helyzetjelentés

Gépösszerakó 2.0

Kecskenyál

A decemberi hónap után vártam az új évet, mint a megváltást. Elsősorban a munka miatt, hisz kiemelt ünnepnek számított nálunk is a karácsonyi időszak. Szerencsére én már kinőttem ebből, s minden egyes ismerősöm, s családtagom is elfogadja, hogy bizony én nagy mértékben pottyantok erre az ünnepre. Nekem teljesen olyan, mint az átlagos hétköznap. Kivéve persze azt, hogy azt már az év elején tudom, hogy ezen a napon feltehetően nem kell dolgoznom. Kiköltekeznem sem „sikerült”, ugyanis ha valamit vásárolni akarok azt többnyire a rendelkezésre álló összeg határozza meg, nem pedig az, hogy milyen nap is van. Véleményem szerint pedig ez teljesen helytálló, s remek életfelfogás, mint az, ha az embernek rezeg a fertálya, hogy ünnepnap alkalmával mit is vegyen a másiknak.

Nagy felüdülés azonban nem jött el. Tény, hogy abban nagyon bíztam, hogy a januárra és a februárra bejelölt szabadság összességétől vártam a nagy megváltást. Ellenben hatalmas nagy pofára esés jött, ugyanis munkaerő hiány miatt ezek a napok szét lettek szedve, így legtöbbet itthon négy napot tölthettem. Amitől azért nem voltam oda. Lévén az első napot teljes mentális „felépüléssel” töltöttem, míg a negyediket pedig a munkára való készülődéssel. Persze megpróbáltam lazítani, ami annyira azért nem jött össze. Mert ugyebár mindig közbejött valami, amit nem terveztem, s jelentősen beárnyékolta a pihenésre fordított időmet. Bár tény, hogy ha megnézzük, hogy sok ember hét napból nyolcat dolgozik még így is összetehetem a két kezemet.
Az időjárás úgy változik, hogy nem lehet nyomon követni. Nem vagyok vén trotty (s szerencsére elég messze is állok tőle), de még élénken él az emlékeimben, amikor szépen decemberben elkezdett szállingózni a hó, s általában a karácsony mindig fehérbe öltözve várt már minket. Majd a fehér lepel kitartott általában február végéig, március elejéig. Ellenben most nehéz megállapítani, hogy mikor milyen idő is van. Hiszen voltak elég durva fagyok, de voltak elég enyhe napok. Ha hibernációból ébredtem volna fel minden bizonnyal azt mondtam volna, hogy tavasz van. Ennek ellenére nem nagyon mozdultam ki itthonról, s inkább vizuális szórakozásoknak éltem. Első körben ismét elővettem a The Last Of Us-t, amely még mindig grandiózus alkotásnak számít. Sőt! Azt kell mondanom, hogy sajnálom, hogy majdnem egy év telt el, míg ismét neki tudtam ülni úgy, hogy a végére is tudtam érni. Önmagam ajándékozása nálam mindig kiemelt szerepet kapott. Így nem is volt meglepő, hogy kintről megrendelvén a Lost: The Complete Collection-t Blu-ray lemezen azonnal neki is ültem. Habár igaz, hogy az első évad egyes jelentei hagytak némi kívánnivalót maguk után, de végül az összkép csak úgy jött össze, hogy megérte megvenni, mert bitang jó képminőséget kaptam a pénzemért cserébe. Igaz, hogy a munkába való erősebb visszatérés miatt visszaesett a megnézett epizódok száma, de még így is a harmadik évadba sikerült belekezdenem.

Már korábban is szóba került, hogy itthon édesanyám számítógépe (amit annak idején tőlem örökölt) nem épp megy bitang jól. Mondjuk tény, hogy nagyon sok vírust be is kap rendesen, s még mindig nem tudtam megtanítani, hogy hogyan is böngésszen biztonságosan. S nem minden az, ami annak látszik. Ennek ellenére a sok helyen látható kiárusítások miatt megfordult a fejemben, hogy egy laptopot vásárolok neki. Ám hamar meggondoltam magam lévén itthon a kutyák házi kedvencek, s lehet hamar véget érne a kapcsolata a géppel. Jómagam kinőttem a két évvel ezelőtt vásárolt 60 GB-s SSD-met, s készülékgyorsításként első körben ezt szántam neki. Azonban úgy döntöttem, hogy inkább pár dolgot lecserélek benne, hogy tényleg elérhesse azt a gyorsaságot, amit bizonyos összegből összehozható. A végeredmény pedig az lett, hogy végül „épül” az én gépem.
Tulajdonképpen annyi a történet, hogy az általam kinézett SSD maximális írási és olvasási sebessége csak akkor érhető el, ha sata3-as csatlakozóban van használva. Ami ugye nekem nincs. Ha magamnak vásárolok új alaplapot, akkor a jelenlegi gépemet darabokra kell szedni. És azért egyes kényes részek ilyenkor sérülhetnek, ha alapul vesszük az én bitang nagy kezeimet, s türelmetlenségemet. Így végül úgy döntöttem, hogy egyes alkatrészek megtartásával magamnak építek egy új gépet, s elkapja az enyémet, amely jelenleg is stabilan, gyorsan, s biztonságosan működik. Ehhez viszont meg kell tanulnom rendesen vásárolni, azaz az impulzus vásárlásokkal felhagyni.

Én és az impulzus vásárlás

Kecskenyál

Nagyon sok mindent nem vártam az új évtől. Terveim nem voltak, s nem is volt semmilyen elképzelésem. Legjobban viszont mégis az foglalkoztatott, hogy a decemberben bevállalt túlórákból vajon mennyit is látok majd kézben, s mennyi megy majd el szépen adóba. Szerencsére pozitív meglepődés volt, hisz maradt is a zsebemben bőven pénz, viszont azért némi keserű szájíz is volt, hisz nem túlzottan tetszett, hogy mennyit is kellett befizetnem az államnak. Habár annak örülhetek, hogy semmilyen „mutyka” nincsen, így adózásnál nem kerülhetek bajba, illetve nem nyekereghetek, hogy ez nem lett kifizetve, az nem lett kifizetve. Viszont tény, hogy ebben a hónapban is egyre inkább bizonyítva lett, hogy én az a fajta vagyok, aki nem tud úgy bemenni egy üzletbe, hogy ne csábuljon el egy-egy olcsó árcímkének úgy, hogy mondjuk az adott termék nem létszükséglet, esetleg nem veszem hasznát később. Ebből fakadóan pedig ideje lenne megtanulnom nagyon tudatosan vásárolni, mert később nagy bajban is lehetek. Főleg, hogy összeszámolva ebben a hónapban nagyjából 6700 forintot buktam a fentiek miatt.

Annak (egyelőre) örülök, hogy különösebb anyagi gondjaim nincsenek, s ha akad is rizikósabb hónap, azt általában kettő, vagy három hónap alatt rendbe tudom szedni. Az más kérdés persze, hogy általában az egy havi fizetésemet sikerül teljesen felélni. S ezen gondolkoztam el minap, hogy a kormányintézkedések miatt feltehetően ismét fog csökkenni a bérem valamilyen szinten. Ebből fakadóan gondoltam azt, hogy kicsit tudatosabban kellene vásárolni, s nem hagyatkozni az impulzus dolgokra. Teszem azt az árcímke, vagy amit a szemem megkíván. Talán egy kezemen megtudnám számolni, hogy az elmúlt fél évben megvásárolt dolgok hány százalékára is volt teljesen szükségem.
Ebben a hónapban sikerült beújítanom egy új billentyűzetet, ami egy ötösbe került. Igazából a MediaMarkt-os körutamnál botlottam bele. Mivel egyébként sokat írok, így szükségszerű, hogy olyan klaviatúrám legyen, amit szeretek is, s kényelmes. A jelenlegi nagyjából 2 ezer forint környékén mozog, s ezt is ott vettem. Egyetlen egy negatívuma, hogy aktív használat után nagyjából fél év után már kicsit hangos. És a támasztó részeit többnyire letöröm. Ebből fakadóan az nagyon tetszett, melyet ki is tudtam próbálni. Itthon azonban nem váltotta meg a napvilágot, így végül a családban lett egy új klaviatúra. A másik egy leértékelt játék volt, mely túlságosan nem nyerte el a tetszésemet, s ahogyan néztem használtként nem is nagyon tudom elpasszolni. Remek.

A másik dolog, amin elgondolkoztam, hogy túlságosan görcsös lettem az elmúlt egy év alatt, ami leginkább abból fakad, hogy túlságosan megtervezek mindent, aminek végül az a végeredménye, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy kellene, vagy pedig nem tudom magam jól érezni. Első lépés ennek kiküszöbölésére az volt, hogy magamba néztem, s elfogadtam, hogy ha az ég le is szakad akkor sem leszek koránkelő típus. Mert mindig erre görcsöltem, hogy milyen „nagyszerű” is lesz, ha majd megyek dolgozni nagyjából kettő, vagy három órás alvás után. Főleg úgy, hogy sokszor azért nem tudok aludni, mert azon stresszelek, hogy az óra megtekintése után körvonalazódik bennem, hogy már régen aludni kellene. Na ez az, amit elkezdtem magasról jó vastagon lesz*rni. Így felkelek reggel kilenc, vagy tíz óra tájékán, s ekkor tudom, hogy bizony aznap nem fogok korán elaludni. De inkább zenét hallgatok, filmet nézek, s mentálisan kikapcsolódok, s így legalább hasznosan töltöm el az időmnek ezt a részét. S mikor elálmosodok, akkor pedig megyek aludni. Mint például most is. Igaz, hogy hajnalban kelek, de még itt írogatok.
A tervektől pedig el akarok mindenképp tekinteni. Gondolok arra, hogy egyre inkább észrevettem magamon, hogy mindent megtervezek szinte percre pontosan. Pont ebből fakadt az, hogy sokszor nem is sikerült jól éreznem magam teszem azt egy film megtekintése közben. Na ezen próbálok teljesen változtatni, s azt csinálni a szabadidőmben, amihez kedvem van, mert így sokkal nagyobb a szórakozási faktor.

…és hogyan telik a hónapom? Nagy szívfájdalmam, hogy hó helyett jelen pillanatban is eső esik. Ez kicsit elszomorít, mert tartok tőle, hogy majd márciusban lehet majd szánkózni, illetve a régi emlékek kapcsán kicsit sem emlékeztet ez arra, hogy tél lenne. Bár tény, hogy a tavasz hamarosan itt van, s nem sokat kell már addig várni. Sokat gondolkoztam rajta, de az idő miatt egyébként is itthon ülök többször, s mivel munka előtt, után szinte kizárt, hogy megyek valahová, így kellett valami, amivel elszórakozok. Mivel nálam a TV kapcsán már a HD anyagok uralják a terepet, így eredeti kiadásnál már a Blu-ray-t részesítem előnyben. Egyetlen egy szívfájdalom, hogy nagyon sok minden nem jelenik meg itthon, illetve a sorozatok ebből a szempontból hiánycikkek.
Gondolkoztam, hogy mely sorozatot kellene újranézni. Így került fel a listára a Lost, mellyel kapcsolatban arról gondolkoztam, hogy honnan is tudnám megszerezni a részeket Full HD felbontásban. Végül nyert az eredeti kiadás, melyet tegnap vehettem kézbe. Fizikailag nagyon korrekt az egész, s mivel ma már nekiültem a részeknek azt kell mondanom, hogy vizuálisan meglepett teljesen. Ilyen minőségben a részeket sehol nem tudtam volna letölteni, illetve havi egy évadot akartam megvásárolni. De úgy nagyjából szállítási költséggel együtt 45-50 ezerbe fájt volna, így inkább megvásároltam a teljes kiadást, így jobban jöttem ki. Persze februárra semmit nem tervezek anyagi szinten.

…és kíváncsi leszek, hogy a leírtakat mennyire is fogom tudni betartani!

A vizuális szórakozások éve volt 2014!!!

Kecskenyál

Mióta elindítottam a blogomat (amit egyébként előszeretettel vezetek még öt év után is) szinte nálam már hagyományként nőtte ki magát, hogy az év utolsó napján általában petárda, s tűzijáték helyett egy bejegyzést „lövök” ki a virtuális térbe. Egy amolyan évösszegzőt, hogy milyet is hagyok magam után. A fél év tized alatt most jött össze először, hogy ezt nem az év utolsó, hanem a következő első napján sikerül véghez vinni.
Fentieket annak köszönhetem, hogy az év utolsó napján is dolgoztam. Bizonyos korig nálam nagy varázsa volt a szilveszternek, s igencsak vártam a csodát, ami nem jött el. Először azt gondoltam, hogy azért, mert itthon vagyok. Mikor elértem egy kort akkor már lehetőségem volt, hogy elmehessek itthonról, s szentül megvoltam győződve arról, hogy mennyire is jól fogom magam érezni lévény tudtam, hogy milyen társaságba megyek. Utóbbi azon az estén persze „felhígult”, így már olyanokkal is körül voltam véve, akit nem ismertem. S mivel én negatív példák tömkelegét látva nem fogyasztok alkoholt, így kissé kínos volt alkoholtól bepörgött emberek között lenni. Ebből fakadóan pedig nem csak munkanapot, de még túlórát is vállaltam. Amivel nem lett volna gond, ha műszak közepén nem fájdul meg a fejem, s nem tart egész nap. Így számomra nem az volt az elsődleges, hogy hogyan is jutok haza a sok eszement házi bulizós, s berúgott, illetve petárdától eufóriában úszó emberek között, hanem hogy egyáltalán ekkora fájdalommal haza jutok-e. Utóbbi sikerült, habár az elalvással gondok voltak a tűzijáték, s a petárda zaja miatt.

Visszakanyarodva a bejegyzés címéhez ugyanazt kapta, mint tavaly. Annyi különbséggel, hogy míg tavaly erősen kérdőjeles volt cím, addig az idei kapott három felkiáltó jelet. Okkal.
Az év nem telhet el sorozat nélkül! Így volt ez a tavalyi évben is, de mivel az első hónapban még minden sorozatom szüneten volt, így nem volt kérdés, hogy egy korábban általam már abbahagyott kap egy újabb esélyt. Ez volt a South Park, ami talán bírta tíz évadig, hogy aztán ismét földbe álljon nálam. Mindezek mellett persze nem bírtam magammal, így vásárlásból sem parancsoltam megálljt magamnak. Egyrészről beújítottam magamnak egy új telefont, Xperia L-t, másrészről pedig régóta dédelgetett álmom vált valóra a gameplay videókat megtekintve sokszor: Uncharted playstation exkluzív játék vált elérhetővé számomra, hogy megvásároltam az első játék konzolomat Playstation 3 formájában. Erre ugye rákontráztam még februárban, ugyanis a Tomb Raider Trilogy és a The Last of Us érkezett meg ugyanerre a konzolra. És ezek után jött egy huzamosabb szünet.

Legyünk őszinték: senki sem szereti a kisebbségeket. És most elsősorban a bőrszínre gondolok, akik hazánkat szépen lassan, de biztosan belepik. Na már most szerintem senki sem örülne, ha a szomszédságába egy ilyen ember/emberek költöznének, így nálunk is így volt. Arról nem is beszélve, hogy volt olyan, amikor naponta többször is megjelentek. Ebből fakadóan pedig nem tudtunk mit csinálni, s meghoztam a döntést: mivel jelen pillanatban a családban legalább két aktív dolgozó van, így egyértelmű, hogy keresni kell egy alternatív megoldást. A költözést. Én voltam az, aki azt javasolta, hogy hitelt próbáljunk, de lehetőleg okosan. El is kezdtünk efelé haladni. Mindezt azután, hogy elvileg lett volna hova menni, de ott a költözés előtt két héttel jelezte a tulaj, hogy kutya oda nem mehet (mindezt úgy, hogy lassan minden készen állt, hogy oda menjünk). Így végül egy másik ház lett kinézve, melynek már a költségei is nagyok voltak, így sajnos ezen a nyáron kirándulás, strand nem volt, hanem csak séta, meg biciklizés.
Ezeknek ellenére azért megpróbáltam kikapcsolódni, így végül maradt a mozi, mert azt tartottam az olcsóbbik megoldásnak. A The Amazing Spider-man 2, illetve a Godzilla is jó döntésnek bizonyult, habár tetszett mindkettő, de Blu-ray árukat kicsit magasnak találtam, így egyelőre megvárom a leárazást, hogy megvásároljam. Azonban a Dawn of The Planet Of The Apes valóban minőségi anyag volt, amely már itt is van a polcomon. Időközben pedig csináltam egy olyan akkora marhaságot, melynek köszönhetően azt a maradék esélyt is eljátszottam, hogy a nyáron valamilyen programom lehessen. Lényegében netről rendelt telefonom meghibásodott minden előjel nélkül egyik napról a másikra, így elkapott az ideg. Azon leginkább, hogy nem akarták javítani, hogy ahelyett, hogy vártam volna két napot, míg kihisztizem (ami egyébként részemről, mint vásárló teljesen jogos volt) azonnal elmentem a MediaMarkt-ba, s ott is mondogattam a szövegemet, hogy netről nem veszek soha többet semmit. Ugyanaz a telefon nem kell, így végül lett egy picivel erősebb Xperia SP telefonom. Igazából sikerült kiharcolnom a telefonom megjavíttatását, így végül azt sikerült eladnom, így a vételár felét a jelenlegi telefonomból visszakaptam.

Miután a kisebbséget sikerült „legyőzni” jogilag, így végül a házvásárlás teljesen lefújásra került, így megpróbáltam anyagilag rendbe jönni. Az időjárás nem kedvezett, így ismét a vizuális szórakozások voltak a célpontok. Így például a Harry Potter sorozat Blu-ray-en teljessé vált, illetve a játékfüggőség is teljes képet kapott az exkluzivitás terén. Azaz gazdagabb lettem ezen a téren egy Xbox 360-nal, így a Lara Shadow’s illetve a Beneath The Ashes konzol exkluzív Tomb Raider kiegészítők is kijátszásra kerültek. És akkor még nem emeltem szót a Silent Hill Downpour-ról sem, ami nagyon jónak látszott, de még mindig nyekergek vele, annyira nem megy. És akkor még nem beszéltem még a sok aukcióról, illetve játékról, melyeket fillérért, akár egy ezer forintért magaménak tudhattam.

Összességében azt kell mondanom, hogy ha a nyári hullámvölgy nem lett volna, akkor iszonyatosan jó évem lett volna szórakozás szempontjából. Nagyon bízom benne, hogy az idei ebből a szempontból más lesz.

Várom az sms-t…

Kecskenyál

…és ma délelőtt megérkezett!! Azért nem ártott volna, ha ez karácsonykor „fordul elő”.

DSC_0001 DSC_0002 DSC_0003 DSC_0004 DSC_0006 DSC_0007 DSC_0008 DSC_0010Egyelőre még csak ennyi van. Ide mondja még a havat, szóval ebből a pár centiből még lesz több is. Engem kiváltképp nem zavar, szeretem ezt az időjárást is, hisz meg van a maga szépsége is.
Az mondjuk kevésbé tetszik, hogy sajog minden porcikám, mivel csúszkálva jöttem haza és egyszer sikerült el is esnem.  😀

Idén is túl fogom élni a karácsonyt és a szilvesztert!

Kecskenyál

Rockin-Around-the-Christmas-Tree-Wallpaper…és elkezdődött. Az utolsó két hét, amelyre akár azt a kifejezést is használhatnánk, hogy a 2014-es év „végelgyengülése”, mely az év „elhalálozásával” fog majd zárulni december utolsó napján.
Kereskedelemben dolgozóként az év egyik legerősebb, s legkimerítőbb hónapja az, amit majdnem sikerült túlélni. Nagyon vártam már a szentestét, de leginkább azért is, mert tisztában voltam azzal, hogy azon a napon már nem fogok dolgozni, s mivel karácsony országos ünnepnapnak minőségül, így végre ebben a hónapban szert tehetek egy három napos itthon létre. Nagyon vártam már, mert az elmúlt pár hét mentálisan, s fizikálisan is rendkívül leszívtak. Ugyan párszor kimozdultam itthonról, de azok leginkább muszájból történtek, s leginkább itthon lustálkodtam. Egyetlen okból vártam ezt a három napot: leginkább pont azért, mert ilyenkor senki nem sértődik meg, ha lezárom, hogy kicsit egyedül lehessek, mert ilyen erős hetek után nem sok kedvem van emberek közé menni.

Én úgy érzem, hogy már kinőttem abból, hogy ünnepeljem a karácsonyt. Gyermekként nagyon szerettem. Egyrészről ott volt a hangulat, melyet megteremtett az általános iskola. Soha nem fogom elfelejteni, amikor szinte számoltam a napokat karácsonyig, s azt vártam mikor legyen hóesés. Hangulat jóformán eltűnt, mert nem nagyon volt fehér karácsony. Pedig mennyire is szép tud lenni a feldíszített házak miközben fehér lepel borítja be. Másrészről pedig az ajándékozás volt, ami meghatározta ezt az élményt. Fiatal középiskolásként sem vártam már el, dolgozóként pedig már megveszem magamnak azt, amire fáj a szívem. Így gyakorlatilag ez az ünnep nekem puszta fix pihenőnapokat jelent. Amit jelen pillanatban is élvezek. Habár szilveszterig dolgozni fogok, de azt ki lehet bírni főleg a januárban beígért szabadság miatt.
A szilveszter azonban nem lesz kedvencem. Ugyan várni fog rám majd a munka, de szerencsére legkésőbb délután négyig hazajutok, így feltehetően nem futok bele majd tajtrészeg emberekbe. Utóbbi miatt is utáltam meg leginkább. Idén sem tervezek semmit itthon ülésen kívül, habár már hangolódok, hogy mit is fogok majd nézni, vagy játszani éppen, ha éppenséggel nem fogok már este tízkor aludni lévén aznap fél ötkor kell majd kelnem munka miatt.

Az utóbbi két hétben az lebegett a szemem előtt, hogy itthon lehetek három napot, s mekkora pihenés lesz már. Részben sikerült, habár igyekszem a nagy zabálásokat elkerülni, hogy aztán azon jajjgassak, hogy mennyire is elcsaptam a gyomromat. Egyelőre minden a tervem szerint halad. Bízok a szerencsében, hogy így is marad!

Túlóra, ami sok óra!

Kecskenyál

És végre itt van: December. Nagyjából az a hónap, ami rengeteg embert érint így, vagy úgy. Nálam már évekkel ezelőtt lecsengett a karácsonyi láz, s nekem ez az ünnep az, ami gyakorlatilag itthon olyan, mint ha nem is lenne. Tehát nincs sütés, főzés, s nincs nagy takarítás, hogy a karácsonyfa jól mutasson majd a szoba egyik sarkában. Mindezek mellett nincsen nagy fejvakarás, hogy hogyan is jöjjünk ki a pénzből, hogy mindenkinek jusson valami a fa alá. Ez megszűnt. Leginkább annak köszönhető, hogy felnőttem, s mivel önálló keresettel rendelkezek, így megveszem magamnak azt, amit szeretnék. Persze akkor, ha futja rá. A szülők pedig már nem igazán erőltetik az ünnep dolgot. Inkább csak öröm van, hogy kettő, vagy három napig nincsen munka.
Természetesen másoknál ilyenkor kezdődnek a nagy bevásárlások, illetve indul meg a hatalmas ünnepi láz. A kereskedelemben pedig ez számít az egyik legkiemelkedőbb hónapnak szinte. Érzem, érezzük. Nem csak mint vásárló, hanem mint dolgozó is. Utóbbi azért is volt rizikós számomra, mert a felhalmozódott munkát túlórában próbálták, s jelenleg is próbálják orvosolni. Ahogyan előre gondoltam persze én is beleestem egy-két akcióba. A bankkártyámon (mint mindenki másnak) van hitelkeret, így amikor kicsit bele is estem igyekeztem, hogy a következő havi fizetés után is mindenképp pluszos legyen a számlám. Azonban még most is vannak, s voltak olyan akciók, amelyet szinte azonnal kellett megvásárolni, mert így sokkal gazdaságosabban jöttem ki. Ugyebár szeptemberben megvásároltam az első Xbox 360-at, aminek központi lelke ugyebár a live rendszer. Az érdeklődést fenn tartva pedig minden héten akadtak eddig eléggé jó árzuhanások. A héten például a Crysis első része potom ötszáz, míg a Need For Speed: Hot Pursuit került nyolcszáz forintért a letöltések közé. Nem beszélve az Xpress akcióinak köszönhetően, így a Harry Potter filmek váltak teljessé Blu-ray lemezen. Ebből fakadóan pedig a novemberi hónapomat elárasztották a túlórák.

A pénz eléggé motiváló tud lenni, főleg akkor, amikor az ember tudja, hogy többet kaphat a vártnál. Így hát belementem. Ennek köszönhetően a novemberem közepe gyakorlatilag megszűnt létezni olyannyira, hogy az alvás jóformán szórakozási formává lépett elő, ugyanis nem tudtam mit tenni elenne, de nem volt időm semmire. Mindenkinek ígértem mindent, így amikor itthon voltam három napot jóformán teljesen szétszórt voltam, s szinte semmit nem tudtam normálisan megcsinálni. Így hát tükörbe néztem, s eldöntöttem, hogy a decemberi hónapom tiszta lesz, s semmilyen túlórát nem vagyok hajlandó vállalni. Így a délutánjaim és/vagy a délelőttjeim szabadok lesznek.
Minden bizonnyal nehéz lesz, mert az első hétben feltehetően majd többször említésre kerülnek majd a túlórák, de megpróbálok mindenképp erős lenni. Arról nem is beszélve, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki úgy döntött, hogy köszöni szépen, de nem kér belőle, annak ellenére, hogy mindig kifizetésre kerültek ezek. Az én véleményem, hogy inkább összehúzom magam erre a hónapra, s szépen a munka után megpróbálok mentálisan kikapcsolódni. Első sorban munka után vizuális szórakozásokat óhajtom igénybe venni. Mivel teljes a széria, így nekiálltam a Harry Potter Blu-ray-ek megtekintését elkezdeni, s minden napra van egy, s jelen pillanatban a második epizódnál járok. Az utolsó kettő meg marad a szabadnapomra, már ha tudom tartani a folytonosságot. Mindezek mellett utolértem magam sorozatok szempontjából is. Habár nem volt könnyű, s igazi kikapcsolódást nem jelentettek. Ugyanis sorozatnézés közben mást is csináltam: pakoltam, takarítottam, vasaltam stb. Így időt spóroltam meg. De azért szeretnék ezen változtatni. Játékok terén viszont meg vagyok lőve. A Tomb Raider került kipörgetésre Xbox 360-on, s ugyanezen a konzolon indultam neki a Silent Hill: Downpour-nak is, de még mindig egy helyben topogok. És akkor nem beszélve a Playstation 3-as The Last Of Us-ról sem, ami valóban mestermű, de másodjára csak pár órát tudtam vele foglalkozni időhiány miatt. És akkor még nem beszélve a személyes találkozókról sem.

…és miben reménykedem? Elsősorban abban, hogy valóban erős leszek, s nem fogja a munka elvinni a teljes szabadidőmet, s nem fogja az összes energiámat kiszívni, amire a pontot csak a rossz idő teszi fel. Mindezek mellett ugyebár meglesz a karácsony, illetve a szent este, aminek köszönhetően nagyjából három olyan nappal gazdálkodhatok, amikor a többség a családjával van, így nincs sértődés, ha nem megyek sehová, illetve nem találkozok senkivel. Persze bízom abban, hogy majd el tudok menni sétálni fél órára, egy órára, miközben ilyen idő lesz:

large_deep_freeze_spreads_across_europe_2012_030Csak mert szeretem a havat, s szép a havas táj.
És persze ott van a szilveszter. Mivel nem vagyok a részeges, dübörgően bulizós fajta, így ismét itthon töltöm majd, igaz délelőtt majd dolgoznom kell. De ugyebár legalább délután ismét megírom az éves értékelőmet, immáron hatodik alkalommal.

Álomkór

Kecskenyál

A november az évnek az a hónapja, ami közvetlenül a december előtt van. Azok, akik hasonló munkakört töltenek be, mint én azoknak pedig az évnek az a hónapja, amikor kezd lemerülni fizikailag, mentálisan egyaránt, s azon kezd el tanakodni, hogy vajon, ha most ennyit kell majd dolgozni, s ennyire szétcsapja a munka, akkor vajon mit is várhat majd a következő hónapban???
Igazából nem emlékszem, hogy milyenek voltak az előző ilyen hónapok, leginkább azért sem, mert olyan szinten gyorsan telik az idő, hogy már lassan valóban nem tudom követni, hogy mikor mi volt pontosan. Lassan oda jutottam, hogy már csak a napokat számolom, hogy mennyit kell dolgozni, illetve mennyit itthon lenni. Így többször vagyok zavarban, hogy hanyadika van, milyen nap van. Azért a korábbi önmagamhoz képest azért ez valóban „nagyszerű” dolog tud lenni. Mindezek mellett megvolt az e havi fizetés is, ami részemről elég elszomorító volt. Leginkább pont azért, mert most jutottam el oda, hogy tényleg csak annyit vásároltam, amit úgy gondoltam, hogy belefér, s már ott tartok, hogy várom a következő fizetést, ami három teljes hét múlva lesz majd. Igazából olyan szinten el vagyok havazva, hogy gyakorlatilag két helyszínen vagyok lassan egy hete: munkahely, s itthon.

Már múlt hónapban megcsodálhattam, hogy milyen „fantasztikus” beosztást sikerült rittyenteni a novemberi hónapra, melynél már akkor éreztem, hogy a második héttől bizony komoly gondok lesznek majd, ami a pihenést illeti. Szép lassan, de biztosan pedig eljutottam ide, hogy meg is kell élnem ténylegesen. Fizikálisan, mentálisan egyaránt. Sok energiámat kiveszi, hisz gyakorlatilag két hetem úgy telik el, hogy ebben az időben összesen három napot vagyok itthon. Ami jóformán semmire nem elég.
Amikor megláttam mi lesz már tudtam, hogy a szabadidőm nagyjából a henyélésről fog szólni. Időjárás szeszélyes volt, így gyakorlatilag meg tudtam oldani, hogy olykor biciklivel tudjak közlekedni. Mindezek mellett pedig a szabadidőmet itthon töltöttem. Ennek köszönhetően nagyjából minden egyes sorozatommal felzárkóztam, amit újra elkezdtem nézni, befejeztem. És persze a filmeket is be tudtam pótolni. Így gyakorlatilag ezen a téren nem marad más, mint más alkotásokat elővenni, illetve beizzítani a játékkonzolokat, habár fáradtan nem nagyon szeretek ennek a szenvedélyemnek hódolni.

Újabb kísérleteket tettem, hogy a mostani munkahelyemet esetleg lecseréljem. Egyelőre két part között állok, ugyanis most ismerős tudna engem valahová betolni, ami nekem annyira nem tetszik, hisz szeretek teljesen önálló lenni, s elérni a céljaimat egyedül, segítség nélkül. Másik oldalon azonban ott van, hogy mennyire lehúz fizikailag, s mentálisan egyaránt a jelenlegi helyem. Az össze-vissza beosztásoknak köszönhetően legtöbbször a reggeli műszakokkal szívem meg, melyeknél általában négy órányi alvás után húzom be a belem, hogy aztán egész nap szenvedjek az álmosságtól. Hazaérve pedig bezuhanjak az ágyba, s lehúzzak legalább tíz órányi alvást. Az elmúlt öt napban sikeresen szétlőttem magam ezen a téren, s végül már mindenem fájt szinte. És akkor még nem is beszéltem a jövő hétről.
Ügyes voltam, s nem számítottam arra, hogy mennyire szét fogom magam csapni, így túlórákat is bevállaltam. Így csak remélem, hogy valóban őszinte mosoly lesz az arcomon, ha megjön az sms a bankszámlámra érkezendő összeg láttán, s valóban beszerezhetem a betervezett karácsonyi ajándékomat magamnak, ami jelen pillanatban 3 DB eredeti Blu-ray film lesz.

Az év utolsó kirándulása?

Kecskenyál

Mostanság igencsak rákaptam a fotózásra (elég csak az erre született kategóriát megnézni), ami leginkább abból fakad, hogy szeretek mindent megörökíteni, ami nekem tetszik, vagy vizuálisan értékelhetőbbé tudják tenni az általam megírt bejegyzéseket. Így nem is volt kérdés, hogy ma is fognak majd készülni, ugyanis a szép idő annyira vonzó volt, hogy nem tudtam tovább itthon ülni.

Mindegyik évszakban van olyan, amit szeretek. A hamisítatlan ősz már egyébként is itt van, bár azt nem szeretem, hogy kora reggel, illetve késő reggel gyakorlatilag a fagyhalál kerülget, s napközben pedig csak pár fok kellene ahhoz, hogy strandidő lehessen.
Előrejelzések alapján azonban ez az idő nem fog sokáig tartani, így bejön majd az az időszak, amikor nem mozdulok ki itthonról, vagy ha igen, akkor a helyszín egy másik épület lesz. Mindenesetre a mai napot mindenképp ki akartam használni, így most kutyasétáltatás, s zenehallgatás nélkül tettem egy elég nagy sétát délután, mely elég sokat javított a fáradtságból fakadó szúrós hangulatomon.

A képek alapján nem a legnagyobb, s leggyönyörűbb helyszín egy tópart, azonban zöld övezet, illetve a víz eléggé nyugtató hatású tud lenni. Valamennyire tudta ellensúlyozni a munkából rám ragadt negatívumokat, azonban ha megnézem az időjárás előrejelzést, s illetve a novemberi munkanapjaim számát akkor bizony sajnálom, hogy feltehetően eme kirándulás idén már az utolsó lesz ebben formában.

Üdv Xperia M!

Kecskenyál

Sokszor eszembe jutott már az, hogy talán fel kellene hagynom azzal a szakmával amit kitanultam, illetve amiben dolgozok, s majd elmenni jósnak. Mert valahogy kiváló tehetségem van ahhoz, hogy sok mindent előre megérezzek. Így volt ez múlt hónapban is.
Már az előző bejegyzésemben is erősen taglaltam, hogy van egy olyan megérzésem, hogy mivel jóformán már elfogytak a szabadnapjaim (hisz harmadik egy hetes szabadságomat kaptam meg abban a hónapban), hogy majd októberben örülhetek, ha fel tudok lélegezni. Nem nagyon mosolyogtam, amikor kézhez vettem az októberi beosztásomat, ugyanis eléggé szomorúan vettem azt tudomásul, hogy elég sok időt fogok benn tölteni a munkahelyemen, s ráadásul olyan jól sikerült megírni, hogy gyakorlatilag két napnál többet itthon nem tölthetek. Normál esetben csak egyet hümmögök, s elfogadom. Azonban az éves leltárnak, illetve kolléga betegségének köszönhetően túlórák tömkelege várt rám. Ezek nem kötelezőek voltak, de úgy voltam vele, ha már részemről megy a többséghez mérve nagy lábon élés, akkor dolgozzak is meg érte. Lassan a hónap közepén járunk, de csak az első dupla pihenő napomon vagyok túl, s persze semmire nem volt elég, ami talán nem is meglepő.

Fentiek szempontjából pedig valóban előnyös döntés volt, hogy a szeptemberben kiadott egy hetes szabadságomra időzítettem az újabb konzol vásárlást. Ami nem volt betervezve az a Silent Hill Downpour, melynek a negyedénél tartok időhiány miatt, s legutóbb bő másfél hete nyúltam hozzá. Vizuális szórakozás szempontjából az élvonalban továbbra is a zenehallgatás, illetve a sorozatok vezetnek. A régi kedvencek visszatértek, újak is akadnak. Azonban jelen pillanatban a Jóbarátok van toppon, mert mikor elkezdtem ismét nézni nem volt semmi új éppen, másfelől pedig jobb a kedélyállapotom, ha egy húsz perces vigyorgós epizódot megnézek teszem azt munkába indulás előtt, vagy lefekvés előtt. Habár hamar véget ér a pályafutásom (ismét) vele, ugyanis a mai igencsak kiadós eső miatt nem volt kedvem sehová menni, így kapásból magaménak tudtam tenni egy teljes évadot.
Az októbert megpróbálok túlélni, s reménykedem majd abban, hogy a következő hónapban azért lesz legalább egy olyan alkalom, amikor két napnál többet tudok itthon tölteni, ami nekem elég fontos ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolódni teljesen, illetve szocializálódni is tudjak továbbra is. Habár elég nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka, illetve a magánélet között. Utóbbinál a probléma fő forrása az olykor kevés szabadidő, mely azt eredményezi, hogy nem igazán van kedvem találkozni senkivel. Azért nem szeretném, hogy a kapcsolatköröm leépüljön, így „muszáj” találkozásokat bevállalok, de szerencsére eddig még egyik ilyen sem végződött negatívan.

Lassan már ott tartok, hogy külön kategóriát kellene indítanom telefonvásárlás néven. Ebben a hónapban is sikerült egyet vásárolnom. Az előző bejegyzésekből azért látszik, hogy az elmúlt négy évben történt váltások azért megfontolt céllal történtek, s a hátterükben nem az állt, hogy én bármivel is villogjak. Eddigi készülékeim többségét a szülők örökölték meg, melynek többnyire az lett a vége, hogy nem is sokáig húzták náluk. Most is így volt édesanyám esetében, s már fontolgattam a vásárlást. A jelenlegi készülékénél rosszabb technikai specifikációval rendelkezőt nem akartam venni, de iszonyatosan drágát sem. Végül kiválasztottam a szerencsést, melynek árával nem voltam kibékülve. Azonban hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy feladom elveimet a kártyafüggő készülékekkel szemben. A jelenlegi szolgáltatómnál online rendeltem meg, melyhez járt némi kedvezmény, s mivel több, mint tíz éve vagyok a felhasználójuk, így már arany szintet is elértem, amely további kedvezményt jelentett. Így végül majdnem húsz ezerrel olcsóbban megvolt a tökéletes születésnapi ajándék, egy új Xperia M:

Ami meglepett, hogy mikor itthon kibontottam a telefont, s beüzemeltem nem kellett a szoftverfrissítéssel vacakolnom, ugyanis már a legfrissebb volt rajta. Átnézve a specifikációt annak idején talán jobban jártam volna egy ilyen készülékkel, ha megnézem, hogy mire is használom az enyémet.