Kategória: Helyzetjelentés

Karácsony letudva!

Kecskenyál

…és most következik egy elégedett, s megkönnyebbülést tartalmazó mély sóhaj. Ugyanis végre kijelenthetem, hogy vége a karácsonynak!!!
Ha őszinte akarok lenni, akkor nem utálom a karácsonyt. Egyrészről kinőttem már belőle, másrészről pedig a körülötte forgó felhajtás az, amit nem igazán tudok sem elviselni, sem pedig tolerálni. Pár évvel ezelőtt természetesen még próbáltam felvenni az ünnepi hangulatot, de aztán rájöttem, hogy felesleges. Így nálam ez a kétnapos ünnep ugyanolyan napnak számít, mint az összes többi, kivétel persze az, hogy tudom ezen a két napon biztosan nem kell majd dolgozni menni. Gyermekként imádtam az ünnepet. Annak ellenére, hogy van mélyebb mondanivalója ennek az ünnepnek vallási szempontból nekem leginkább mindig a szépen feldíszített karácsonyfát, a várva várt ajándékot/ajándékokat, s persze a hatalmas nagy zabálásokat jelentette. S persze amellett sem mehetek el a szó nélkül, hogy mennyire hangulatosan teltek az ünnep előtti napok. Leginkább általános iskolásként játszott szerepet leginkább a karácsony, amikor tudtam, hogy decemberi hónapban lesz két hét szünet (és nem, nem 9 meg 10 nap, ahogyan pár éve van!), s bizony epekedve vártam, hogy vajon mi is lesz a fa alatt. És persze a szünethez közeledvén már lazák voltak az órák is, leginkább csak filmet néztünk, beszélgettünk, s persze kötelező programnak számított a tornateremben megtartott ünnepi előadás, mely után pedig mehettünk haza. Az idő előrehaladtával már publikus lett a karácsonyi ajándék, mert vagy jóval előtte megkaptam, vagy pedig be lett jelentve, hogy addigra lesz annyi pénz, hogy a hőn áhított vágy teljesülhessen. Így egy hangyányit már csorbult a karácsony. S persze később már kinézve az ablakon csak a fagyott tócsákat láttam, s hiába vártam, hogy fehérbe burkolózzon a szent ünnep. Végül pedig eljött az, amikor a soron következő tanévet már középiskolásként kezdtem. Ekkor már csak részben volt ünnep számunkra a karácsony. Az iskola végéhez közeledtével pedig már annyiból állt az egész, hogy volt sütve pár sütemény. Hasonló a helyzet a szilveszterrel is, melynek nagy feneket akartam keríteni, de gyermekként nem igazán mehettem el bulizni. Idővel ez is programmá vált, akkor pedig már nem igazán élveztem a „kötelező” szórakozást, így végül jutottam el a jelenlegi helyzetbe, amikor is nincs karácsonyfa, nincs szilveszteri buli, mert ezek ugyanolyan napok, mint a többi, amelyeknek semmi jelentősége nincs számomra. Egyetlen egy dolog, ami megmaradt a régi időkből, hogy ugyanúgy várom, hogy fehér legyen az ünnep. Idén elmaradt, de még valahol belül azért kíváncsian várom az első igazi nagy hószállingózást, melynek köszönhetően fehérbe borul minden. 🙂

Visszatérve az ünnepi forgatagra, számomra közömbös volt addig, míg éppen be nem fejeztem az iskolát. Kereskedelmi vonalon létfontosságúnak számít mindkét ünnep, hisz az emberek ilyenkor zsongnak igazán. Nem tehetek szemrehányást magamnak, hisz gyermekkoromban is két elképzelésem volt mi is szeretnék lenni, ha nagy leszek: tanár, vagy eladó. Nos, utóbbi teljesült végül. Anyagi szempontból mindkettő egy szinten áll, de szellemi oldalt megvizsgálva utóbbival jártam hozzá. Huszonévesként pedig felismerve, hogy iszonyatosan sokat változott a világ olyannyira, hogy tanárként biztosan eret vágnék magamon a mostani helyzetben.
A nagy sürgés, forgás persze most is megvolt. Emberek hada, akik kétségbeesetten próbáltak mindent megvásárolni, s ha két forinttal olcsóbb volt valami, mint előző nap, akkor már szinte harcot vívtak egymással. És persze akadtak olyanok is, akiknek intelligenciájuk épp hogy megütötte egy döglött tyúkét, ilyenkor helyzet állt fenn: hatalmas önuralom kellett, hogy épp ne röhögjem képen az adott személyt, vagy ne keverjek le neki akkorát, hogy szétzuhan a feje. Persze ez hangulatfüggő nálam. És akkor persze nem beszélve arról, hogy az emberek többsége külsejére nem igazán ad, így nem csak a látvány sokkoló, amikor kinyitja a száját, s az elől lévő egy fogával próbálja helyesen kiejteni az „r” betűt, de emellé még terjedelmes szagfelhő dukál. És akkor még sehol ejtettem szót, mennyire felemelő érzés a munka leteltével megejteni egy vásárlást. De hát ezért kell bevásárló központban dolgozni.

Ahhoz, hogy minden remekül menjen, s az ünnepre betervezett bevétel meglegyen mindenki kapott egy szép velős decemberi beosztást. Ebből fakadóan két fajta dolgozó volt: aki robotolt karácsonyig, vagy robotolt szilveszterig. Én előbbit nyertem meg, így egy-két nap itthon pihenés után gyakorlatilag egy huzamba lehúztam a kötelező óraszámot a jeles ünnepig. Így eléggé hulla voltam, amikor végre 24-én hazaestem délután arról nem is beszélve, hogy nem volt olyan ember se itthon, se ismerősök, se kollégák között, aki nem volt beteg. Így szépen sikerült nekem is gyönyörűen megbetegednem, amiből annyi van jelenleg, hogy kicsit még köhögök.
Az ünnep természetesen pihenéssel próbáltam tölteni, így végül maradt a játék, sorozat, film és persze elmaradhatatlan zenei kombináció a szórakozásnak. Mindezek mellett olyan enyhére sikerült a karácsonyi időjárás, hogy kedvem kaptam egy kis csavargásra, így ismét megcsodálhattam, hogy milyen szépen is van feldíszítve jelenleg a belváros. Aminek viszont rendkívül örültem, hogy végre van időm normálisan is pihenni. Azt nem mondhatom, hogy az elmúlt három hét nem látszott meg rajtam, mert annak ellenére, hogy éjszaka sikerült megvalósítanom a megfelelő alvásidőt még napközben azért hozzátettem minimum 2-3 órát, de persze ennek ellenére ugyanúgy gyötört az álmosság. Ennek pedig a vizuális szórakozás látta leginkább a kárát. Mindenesetre azért remélem, hogy ez nem lesz jellemző majd szilveszterhez közeledve. A sokak által nagy becsben tartott ünnepre továbbra sem tervezek semmit. Nagy ivászatról szóló házibulik, kocsmák, disco kilőve, kulturált szórakozás híján pedig majd marad az ágy, vagy valamelyik sorozat, amelyikkel le vagyok maradva. Persze, ha addig nem jön valami, vagy valaki(k) közbe. 😉

Télváró

Kecskenyál

Úgy érzem sikerült felkészülnöm lelkileg, szellemileg, s fizikailag egyaránt. Habár a legfontosabb igazából az utóbbi. Nem tudom, hogy van-e olyan munkahely, ahol nem játszik jelentős szerepet a közelgő ünnepek, mint a karácsony, s a szilveszter, de elmondható részemről, hogy a jelenlegi helyemen bizony elég fontos. S bizony ebből fakadóan kemény három hétnek nézek elébe, s bízok benne, hogy sikerül majd különösebb probléma nélkül átvészelnem ezt a kis időszakot. Ennek kapcsán pedig az elmúlt két hétben megragadtam minden alkalmat, hogy a pihenésre fordított idő példának okáért ne csak alvásról szóljon.
Első körben igyekeztem minél jobban összehangolni a szórakozásaimat a pihenőidőmmel. Mivel munkaidő után nem vagyok toppon, s fizikailag is eléggé le vagyok merülve, így a munkaidő végeztével többnyire inkább a sorozatokkal történő lemaradásomat igyekeztem pótolni több, kevesebb sikerrel. Mondjuk ennek akkora jelentősége egyébként sem lett volna, hisz nemsokára jön szinte az általam követett – egyébiránt elég karcsúra fogyott számú – szériáknál a téli szünet, így a legtöbbje január végén, vagy február elején jelentkezik új résszel, így bőven lett volna időm bepótolni. Bár a kedvem leginkább hozzájuk volt. Mindezek mellett persze ismételten megjött a játékkedvem, így a március elején megjelent Tomb Raider volt az, aminek ismét nekiültem. Igazság szerint ez volt az egyetlen, amit végig is sikerült vinni az elmúlt időszakban, habár a többiektől eltekintve ez rendelkezett olyan grafikai beállításokkal, mellyel tudtam tesztelni a szeptemberben vásárolt új videokártyámat. Mindezek mellett a nagy becsben tartott I am Alive illetve a Crysis 3 is kapott egy második nekifutást, de mivel elég kevés szabadidőm jutott rájuk, így hetekkel később tudtam ismét leülni eléjük. Habár érdekes élmény volt, amikor a játék elindítása után gyakorlatilag azt sem tudtam hol vagyok, vagy addig mit is hajtottam végre, mit gyűjtöttem össze, illetve mit csináltam, aminek kapcsán tovább tudnék menni. Így inkább pihenőre fogtam őket, aminek eredménye minden bizonnyal az lesz, hogy majd talán valamikor megér még egy végigjátszást.

Év vége fele eléggé megcsappan a szabadnapok száma, főleg a közelgő ünnepek miatt, így gyakran azon kapom magam, hogy nem nagyon van energiám szinte semmire. Mivel önmagában TV csatornát nem nézek, a játékok pedig szellemileg eléggé fárasztanak ilyen állapotban, ezért maradtak az elmúlt időben az általam követett sorozatok, vagy pedig a zenehallgatás. Szerencsére azért november közepéig olykor-olykor azért előjött némi kellemes őszi idő, melynek köszönhetően betudtam iktatni némi csavargással töltött órát, ámbár már beköszöntött a fagy is, így már a nemrég vásárolt télikabátot is sikerült tesztelni, melynek beszerzését szerencsére nem bántam meg, sőt. Innentől pedig jön a „nincs kedvem sehová se menni, mert kint nagyon hideg van, s inkább ülök a jó meleg szobában” nevű tevékenység. Talán én vagyok az egyetlen, aki szépnek látja a telet, így nekem kifejezetten csalódás volt, hogy sajnos az első havazás csak pár óráig tartott, s hamar kámforrá is vált a nedves talajon.
A munkarendet alapul véve tisztában voltam azzal, hogy legkorábban majd csak karácsony előtt pár nappal tudom elintézni a szokásos havi bevásárlást, így gondolkodóba estem, hogy hogyan is tudnám ezt ebben a hónapban megvalósítani. Hisz már most is tele vannak az üzletek vásárlókkal, mi lesz itt még később?? Végül szerencsére összehangoltam a dolgokat, így már a mai napon sikerült mindent lerendezni, s nyugodt szívvel ugorhatok neki a következő heteknek, hisz házon belüli tevékenységen belül más dolgom nem lesz. Habár most is sikerült olyanra költenem, aminek vásárlását később megbántam. Habár eme dolgok együttes értéke nem olyan nagy érvágás, annak fényében, hogy idén mindent sikerült megvásárolni éves szinten, hogy a karácsony csak egy átlagos nap legyen. De ennek ellenére, azért némileg bosszant, főleg azért, mert ismételten sikerült valamit elszúrni a kapkodásomnak köszönhetően. Ugyan a szilvesztert nem ünneplem, s nem is szoktam fogadalmat tenni, de azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit jobban átgondoljak bizonyos dolgokat, s nem kapkodni össze-vissza. Habár ebbe a hibába elég nehéz nem beleesni, ha az embernek kevés az ideje. Bár némi következetesség nem árt.

És akkor egy pár téli fotó, ha már errefelé „szürkeség” honol:

Közelgő ünnepek

Kecskenyál

Ha őszintének kellene lennem, akkor nem vagyok az az ünneplős fajta. Olyannyira, hogy csak azért tudom értékelni az ünnepeket – persze kivétel ez alól a születésnapok, névnapok – mert akkor az fizetett szabadnapnak számít, s nem kell menni dolgozni. Egyébiránt pedig, ha tehetném akkor bizony eltörölném őket amilyen gyorsan, s hatásosan lehetne. Igazából semmi olyan nem történt velem soha, ami miatt megvetném az ünnepeket, csak egyszerűen soha nem volt meg az ünnepi hangulat. Inkább csináltam azt, amit az átlagos hétköznapokban. Épp ezért tud irritálni, hogy holnaptól belevágunk az utolsó novemberi hétbe, de igazából már lassan négy hete karácsonyi lázban ég az egész város. Arról nem is beszélve, hogy már többször lett hozzám szegezve a kérdés, hogy mit is szeretnék karácsonyra?
Igazából elég sok mindent szerettem volna, de szerencsére a sors úgy hozta, hogy nem kellett sokáig munka nélkül tengődnöm, s amit akartam azt már meg tudtam magamnak venni. Így minden bizonnyal decemberre maximum finom ételek fognak jutni az asztalra, na meg persze némi kényeztetés a gyomornak nassolásra szánt ízletes falatok formájában. Igazából az első dolog, ami megfordult a fejemben egy új mobiltelefon lenne, mivel a mostani produkált egy-két érdekes jelenséget. De mivel ezeknek a száma elhanyagolható volt, így erről letettem. Aztán egyik legnagyobb dolog, ami megfordult a fejemben játékkedvelésemből fakadóan esetleg egy playstation 3, mert videoteszteket nézve belefutottam két konzol exkluzív játékba, ami eléggé elnyerte a tetszésemet. Az igazság viszont az, hogy a Tomb Raider-en kívül más nem igazán szippantott be, ami nagyon tetszett annak a tetszési faktora is maximum második végigjátszásra sarkallott, nem többre. Feltehetően ezeknek is ez lenne a sorsa, így ha alapul veszem azt mennyibe kerül egy konzol, illetve 10-13 ezer környékén mozog egy játék szinte azonnal letettem erről a tervemről. Amit viszont mindenképp megakartam valósítani, az viszont a Pi életének Blu-ray változatának beszerzése. Mindenhol viszonylag elég borsos ára volt, de végül a vaterán rátaláltam elég barátságos áron. Így azonnal megrendeltem, s feltehetően holnap már érkezik.

A kérdés természetesen az, hogy mi lesz majd a téli uborkaszezonban? Ugyanis sorozatok terén elég jól állok, s hamarosan sikerül bepótolnom a lemaradásomat, ami őszintén nem nagy. Viszont utána minden bizonnyal majd a filmek, s a játékok jönnek, ugyanis nem hiszem, hogy majd a röpködő mínuszokban szívesen kitenném a lábamat itthonról. Éppen elég lesz az az idő intervallum, még itthonról eljutok majd a munkahelyemig. Mivel havat szerető ember vagyok, így persze bízom benne, hogy idén lesz is belőle valami.
Munkahely szempontjából pedig ismételten ott tartok, hogy nem igazán tudom mit tegyek. Végül is már megemlítettem, hogy bizonyos meghirdetett állásokra már jelentkeztem, s elég sziklaszilárdnak bizonyult ebből a szempontból az elhatározásom. Az igazság viszont az, hogy az elmúlt – nem publikus – munkahelyi történések ismételten arra sarkallottak, hogy az álláskeresést bizonytalan időre felfüggesszem. Ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább azért, mert nem tudom eldönteni mi is lenne már leginkább jó, így a teljes összezavarodottság jellemző rám az elmúlt napokban. Mindenesetre az év utolsó napjára kaptam szabadnapokat, így addigra igyekszem kipihenni magamat, s valamiféle vállalható döntést hozni a 2014-es évre.

Honvágy

Kecskenyál

Az igazság az, hogy többször nekifutottam eme bejegyzésnek, de a publikálásig valahogy sohasem sikerült eljutni az elmúlt bő egy hónapban annak ellenére, hogy mégis volt, s van miről írnom. Persze szigorú keretek között, hisz továbbra is igyekszem megőrizni személyemet övező némi anonimitást elkerülve ezzel pár kellemetlen helyzetet.
Legutolsó bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy lassan ideje búcsút inteni a nyárnak. Bevallom őszintén, hogy még számomra is elég meglepő volt, hogy mennyire gyorsan eltelt a nyár. Habár tény, hogy munka a szabadidőm több, mint a felét lefoglalta, így nem is kellett volna némileg ledöbbennem, hogy mennyire gyorsan eltelt közel négy hónap. Azóta természetesen már átrendeződtek a dolgok, így igyekeztem hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy most már jönnek a hideg reggelek, tűrhető hőmérsékletű nappalok, s a didergős éjszakák. Habár szerencsére október végére az időjárás megajándékozott minket a vénasszonyok nyarával, így volt néhány olyan alkalom, amikor hazafelé igencsak „úsztam” a saját verejtékemben. Ennek az októberi nyárnak viszont örültem, mert legalább pár alkalommal elővehettem a bringámat, s legalább tehettem vele pár tiszteletkört, illetve előbb érhettem haza a munkából.

Mint ahogyan fentebb is említettem, hogy az időm java részét a munkahelyen töltöttem. Mivel emberek közt mozgok napi szinten – és itt nem csak a kollégákat értem ez alatt -, így a szabadidőmet úgy osztottam be, hogy a korábbi, s jelenlegi emberi kapcsolataim lehetőleg ne sérüljenek, de ezek mellett mégis jusson időm arra, hogy kicsit egyedül lehessek, mert valahogy szükségét érzem a „kötelező” magánynak. Az elmúlt időszakban történt változások viszont arra sarkaltak, hogy elgondolkozzak a munkahely váltáson, mert sajnos korántsem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan korábban volt. Az igazság az, hogy minket is elért a gazdasági válság, megszorítások és egyéb „nyalánkságok”, melynek következtében egy emberre több munka jutott, így többen döntöttek úgy, hogy inkább máshol keresik a kenyérre valót. Viszont az a helyzet következett ebből, hogy a felmondott alkalmazottak helyére nem érkeztek újak, vagy éppen alkalmatlanok kerültek alkalmazásra. Ebből fakadóan pedig megsokasodtak a problémák, illetve a belső viszály, feszültség, ami napi szinten jelen van.
Év eleje óta érzem azt, hogy nem igazán tökéletes jó pár dolog, s azon kaptam magam, hogy a munkámat hazahozom, s még lefekvéskor is az aznapi, vagy előző napi tevékenységeken pörög az agyam. Miután felismertem, hogy ez nem épp a legjobb dolog kikapcsolódás, s alvás szempontjából, ezért saját magamtól próbáltam orvosolni ezt a problémát. Ezzel egy időben döntöttem úgy, hogy ideje beújítani egy olyan nyomtatót, amely képes scannelni is, hisz vannak olyan dokumentumaink, fényképeink, amelyen már látszódik az idő vasfoga. Egy estét rászántam, hogy ezeket digitalizáljam, s ekkor nosztalgikus hangulatom lett, ahogyan a régi általános iskolás képeket nézegettem. A legmeghatározóbb dolgok – természetesen szigorúan pozitív értelemben – az alatt a nyolc év alatt történt, így elkezdtem felidézni a régi emlékeimet ezzel kapcsolatban. Lefekvéskor is ezeket az emlékeket idéztem fel magamban, mert úgy voltam vele ilyeneken pörögjön az agyam, mint a munkahelyi problémákon. Persze tudni érdemes, hogy a szóban forgó iskola lakhelyemtől nagyjából negyedórányi gyalogútra található, így többször előfordult, hogy útba ejtettem, s arrafelé jöttem haza, vagy mentem épp munkába, bevásárolni, vagy az adott megbeszélt programokra. Amikor ezek a dolgok állandósultak akkor elgondolkoztam azon, hogy nem épp a legjobb dolog, hogy elmúlt dolgokat idézek fel stresszoldásként, elalváshoz pedig főleg, hisz utóbbihoz lazításként zenehallgatás, film és sorozatnézés kilőve, hisz azok pont éber állapotba hoznának. Felismertem, hogy hosszútávon nem lesz jó, ha fokozom a gyermekkori élményeimből fakadó „honvágyamat”, s ezeket leginkább úgy tudnám megszüntetni, ha változtatok jó pár dolgon. Első dolog pedig nem más, mint a munkahely. Így szeptember végén el is kezdtem küldözgetni az önéletrajzaimat. Természetesen titokban, habár tisztában vagyok vele, hogy nem túl rózsás a munkaerőpiac, s nem is könnyű olyan munkahelyet találni, mely megfelelne az adott ember igényeinek, s főleg nem egy modernkori rabszolgatartásra jellemző a munkamorál. Persze arra is rájöttem, hogy nem egyszerű egy állásinterjút se összehozni, ha nem vagyok munkanélküli. Egyelőre bizakodó vagyok, s reménykedek.

A jó időt, s a pihenőnapjaimat igyekeztem megfelelően kihasználni. Amikor lehetőségem volt rá természetesen igyekeztem azt a szabadban tölteni, s a vénasszonyok nyarát is sikerült kihasználni teljes egészében ebből a szempontból annak ellenére, hogy akadtak rázós napok, amikor éppen a hidegfront köszöntött be, vagy épp hatalmas vihar tombolt. Mindezek mellett egyszer sikerült remekül eláznom, melynek köszönhetően sikerült remekül megfáznom, melyből gyakorlatilag majdnem két hétig tartott kimászni. Persze hozzátenném, hogy voltam oly „ügyes” és „okos”, hogy orvoshoz nem mentem, s mindezek mellett bejártam dolgozni is. Nem egy kollégámat sikerült így megfertőzni. Mondjuk volt olyan, akinél ez pozitívumként értékeltem, mert így legalább csendben maradt, s némán szenvedett ahelyett, hogy éppen kavarta volna azt a bizonyos végterméket.
Kevés szabadidőt igyekeztem megfelelően beosztani, hogy mindenre, s mindenkire egyformán jusson idő. Ebből fakadóan górcső alá vettem a virtuális szórakozásomat, s eléggé sikerült átformálni ahhoz, hogy össze tudjam hangolni a munkámmal, s pihenőnapjaimmal. Így jó pár sorozattal végérvényesen „szakítottam”, illetve akadtak olyanok, amelyek hivatalosan is véget értek. Így végül azon kaptam magam, hogy egy számjegyűvé csökkent az általam követett szériák száma. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor még van pár újonc, mely bepróbálásra vár, de egy-két kivételtől eltekintve mindegyik jövő évi premier dátummal rendelkezik. Mivel akadtak eddig többnapos szabadnapjaim is, így jutott időm arra, hogy kicsit szétnézzek milyen termés volt játékok, s filmek terén. Előbbi téren maradtak a korábban már kipörgetett játékok (I Am Alive, Tomb Raider Legend, Tomb Raider Underworld, Crysis 3). De időhiány miatt egyiknek sem értem a végére.

Az már korábban kiderült, hogy az ember nem lehet elég figyelmes. Többször bebizonyosodott, hogy a legjobb döntéseket akkor tudom hozni, ha eléggé céltudatos, s megfontolt. Utóbbi leginkább akkor fontos, amikor épp megkapom az épp aktuális fizetésemet. Általában mielőtt ez megtörténik többnyire mindig kering a fejemben egy aktuális lista az megvásárolandó termékeket illetően. Nos, ez októberi bérszámfejtés előtt sem volt másképp. Szokás bizonyos jelzővel illetni másokat a hajszíne miatt, de az igazi szőkeség természetesen belülről fakad.
Idén eldöntöttem, hogy ideje lecserélnem a régi kabátomat, így természetesen a fő dolog az új ruházati termék kiválasztása volt. Természetesen ismét kapkodva sikerült ezt megvalósítanom, mely leginkább az ár megtekintése után fakadt. Így leginkább igyekeztem a legkisebb árú terméket kiválasztani. Így amikor magamra kaptam a kiválasztott terméket örömmel nyugtáztam, hogy az ujjhossza tökéletes, így azonnal repült a kosaramba. Itthon viszont keserűen vettem tudomásul, hogy nem épp jó üzlet volt részemről ez a vásárlás. Ugyanis az időjárásból fakadóan egy vékony ingben indultam vásárolni, azonban itthon kiderült, hogy rétegesen öltözködni ezzel a kabáttal nem lehet, mert akkor nem jön rám. Így kénytelen vagyok egy újabb kabát vásárlást eszközölni jövő héten. Addig pedig igyekszem nem megfagyni – s persze beismerni az általam elkövetett rossz vételt itthon ezzel is igazat adva a szülőknek 😀 – a nyári ruháimban.

Búcsú a nyártól

Kecskenyál

Egyre inkább közeledünk ahhoz, hogy elbúcsúzzunk a nyártól, hisz ugyanis ideje korán beköszöntött a szeles, s esős időjárás. Szerencsére éppen erre az időszakra időzítettem a szabadságomat, így igyekeztem itthon elütni a szabadidőmet. Ugyan jobban örültem volna, ha kijutok a strandra, de sajnos be kell látnom, hogy az idei dolgok miatt megint csak egyszer tudtam kijutni, sajnos. Bár bízom abban, hogy jövőre teljesen másképp fog majd alakulni nem csak a nyaram, de az egész évem is.
Még tavasszal megszületett a terv, miszerint szeretnék majd egy jobb videokártyát a gépembe a jelenlegi a helyet, ugyanis akadt egy-két olyan játék, amelynek futtatásához kellett némi kompromisszumot kötni ahhoz, hogy tökéletes formában tehesse tiszteletét nálam. A terv úgy lett volna, hogy a szeptemberi fizetésemkor érkezik az új kártya, azonban ahogyan lenni szokott általában soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kellenének. Ugyanis két héttel a fizetés előtt a korábbi kártya szépen bemondta az unalmast, így kénytelen voltam idő előtt megrendelni egy újat, amely egy Gigabyte GTX 760 lett végül:

Probléma valóban nincs vele, s rendkívül jól teszi a dolgát. Első dolgom volt, hogy leformázzam a gépem, s minden visszakerüljön rá, így nem volt kérdés, hogy pár napos tesztelés jön, s a szabadságom egyik része is erről fog szólni. Korábbi kedvenc játékaim mind felkerültek, s köztük akadtak olyanok is, amelyek nem igazán működtek jól, de a jelenlegi kártyával tökéletesen teszik a dolgukat. Bevallom nem bántam meg a vételt, habár tény és és való, hogy elég kevés időm jutott arra, hogy tesztelhessem a kicsikét.
Aminek viszont örültem, hogy végre ismét elkezdődött a sorozatszezon, így végre nem fogok unatkozni. Habár eddig sem tettem azt, hisz továbbra is a korábbiakat nézem újra, ha már megszereztem őket HD minőségben. A Lost-tal elég szépen elhaladtam, s úgy érzem, hogy lazán eljutok az ötödik évadig. Utána már kérdéses lesz, hogy mit nézek tömény mennyiségben, de minden bizonnyal feltalálom majd magam. Habár egyelőre az új szériák közül eddig mindegyik elvérzett, s amelyiket pedig eddig nyomon követtem még nem tért vissza.

Egyelőre még nem tudom, hogy hogyan is lesz a maradék hátralévő idő az idei évből, de azért bízom abban, hogy rendesen karácsonynak nézhetünk elébe, s talán némi „fehér lepel” is lesz majd. A szabadságomat kihasználtam, hisz sokszor eljöttem itthonról, hogy kiszellőztessem a fejemet, s mindezek mellett némi nagy takarítást is beiktattam, ha már hamarosan már fel kell készülni a fűtési szezonra, bár még elviseltem volna a nyarat még egy kicsit. Játékok terén pedig nekiálltam ismét a Crysis 3-nak, illetve a Tomb Raider Legend-nek, hisz utóbbival voltak problémák a korábbi kártyával, s ami leginkább fagyásokban manifesztálódott, s nagy meglepetésre az új kártyánál ilyen problémák nincsenek. Mindezek mellett persze lassan azt is el kell fogadnom, hogy beköszönt a vaskos ősz, s szépen jönnek majd a hideg idők. Egyelőre még csak esőben jelentkezett jelen pillanatban, de bízom abban, hogy kevés esőben lesz majd részünk. Egyelőre pedig úgy döntöttem, hogy ideje eltenni egy bizonyos időre a bicajt, ha már ilyen rossz idők járnak, mert megfázni nem szeretnék. Addig pedig szabadidőmben igyekszem hasznosan eltölteni azt, ami jut majd nekem, s bízom benne, hogy nem fogok majd kimerülni.

Uborkaszezon

Kecskenyál

Annak idején, amikor befejeztem az iskolát úgy voltam vele, hogy el leszek itthon legalább egy hónapig, s pihenek legalább egy hosszút. Amivel nem is volt baj, de amikor az egy hónapból több hónap lett akkor jött a felismerés, hogy ha kiveszik az ember életéből a rendszer, szinte az egész napja szabad akkor hamar elunja magát, s úgy érezheti magát az ember, mint ha az idő megállt volna, vagy ha nem is állt volna meg, akkor legalább négyszer olyan lassan telne, mint hagyományos módon. Amióta viszont a jelenlegi munkahelyem dolgozom azóta viszont a helyzet pont fordítva van: hihetetlen gyorsan telik el az időm. Nem csak a szabadidőm, hanem a munkával töltött idő is, így gyakran vagyok fáradt, melyet próbálok alvással kompenzálni, hogy valamennyire bírjam a gyűrődést. Pont így eshetett meg, hogy gyakorlatilag egy hónapja nem történt semmilyen bejegyzés eme blogban. A fent említett dolog csak az egyik ok, a másik leginkább az, hogy uborkaszezon van, s nem is lett volna igazán miről írnom.
Többször futott át az agyamon, hogy kellene valamit csak firkantanom legalább azok kedvéért akik naponta látogatják a blogomat, de valahogy nem nagyon vitt rá a lélek, hisz nem nagyon volt miről írnom. Sajnálatos módon minden szériával naprakész lettem, s semmi nem maradt a nyárra. Mivel szinte állandó fáradtsággal küzdöttem, így kómásan nem igazán akartam leülni játszani, illetve egyetlen egy friss megjelenés sem keltette fel a figyelmemet. Mint ahogyan az előző bejegyzésemben is taglaltam elkapott a nosztalgia, így igyekeztem, hogy pár vágyamat ezzel kapcsolatban ki tudjam elégíteni.

Persze ahhoz, hogy meg tudjam őket valósítani szabadidőre volt szükségem, ami sajnos kevés volt. Igazából gyermekkoromtól kezdve két szakirány érdekelt leginkább: az egyik a tanári pálya a másik pedig a kereskedelem. Végül úgy hozta a sors, hogy az utóbbit választottam, s ebben szereztem szakmát. Hosszas keresgélés után végül sikerült elhelyezkednem ebben a munkakörben a jelenlegi munkahelyemen, viszont mivel több embert foglalkoztatnak, így végül el kellett fogadnom, hogy csak a ledolgozásra váró munkaórában van rendszer, de abban hogy hogyan és mikor dolgozom le, abban nincs. Leginkább ebből fakadt sokszor a fáradtságom, hisz több műszakos rendnek köszönhetően nem mindig tudom kipihenni magam, illetve nem mindig van kedvem a gép előtt ülni. De úgy döntöttem, hogy rengeteg stressz mellett muszáj kikapcsolódnom, így próbáltam minél többet szórakozni.
Az időjárás persze mindig befolyásolta. Többnyire iszonyatos meleg volt, így általában az esti séták vagy épp esti bicajozásokat mindig az esti órákra időzítettem, mert így volt alkalmam arra, hogy ki tudjam szellőztetni a fejemet, s valahol jól esett, ha éppenséggel egyedül tehetettem ezt meg, mert legalább tudtam kicsit relaxálni. Sokszor sokkal pihentetőbbnek tűnt, mint leülni és nézni vagy játszani valamit, vagy csak beszélgetni valakivel. Mindezek mellett persze sikerült pár kedvenc filmemet újranéznem, illetve az előző hónap egyik legnagyobb pozitívuma az volt, hogy sikerült kijutnom a strandra. Ez volt az első strandolás ráadásul, ahol nem égtem le, nem kaptam napszúrást, így ha minden jól alakul akkor hónap végén ismét tiszteletemet teszem kint, mert sajnos hosszabb szabadidőm már csak akkor lesz. Mindezek mellett pedig muszáj volt valamivel kitöltenem a maradék időmet is, s mivel sokszor maximum egy óra állt a rendelkezésemre, így úgy döntöttem, hogy sorozatra akarom fordítani. Amit már abbahagytam azt folytatni nem szerettem volna, s mivel az első évadokért rajongtam, s itt áll már mióta HD minőségben így végül ismét nekiültem a Lost-nak.

Az augusztusi hónap egyik pozitívuma az volt, hogy kicsivel több pénz ütötte a markomat, mint amennyi szokott. Ennek rendkívül örültem, s igyekeztem betartani azt, hogy ne legyen impulzus vásárlás, amit eddig sikerült is betartanom. Leginkább azért, mert úgy döntöttem, hogy a jövő hónapban esedékes születésnapomon meglepem magam egy videokártyával. Az előző teszi a dolgát, azonban be kell látnom, hogy két év múlva már nem biztos, hogy elegendő lesz, így úgy döntöttem, hogy ideje lecserélni. Okosan próbálom ezt megvalósítani, s nem szeretnék abba a hibába esni, mint a nagyobb költekezéseknél, hogy szinte alig maradt pénzem. Így ebben a hónapban egy bizonyos összeget megtartok a következőre, illetve a jelenlegi kártya eladásra kerül, így nem lesz annyira érezhető a költésnél az új alkatrész. Viszont arra figyeltem, hogy ez az információ ne legyen nyilvános, így erről kizárólag csak a szülők tudnak. Ugyanis kevesen tudnak csak különbséget tenni aközött, ha valaki örül valaminek, vagy ha rosszindulatúan dicsekszik.
Amikor megkapom a fizetést többnyire a közeli műszaki boltba megyek, s megnézem, hogy hátha találok valamit, ami megéri a pénzét, vagy pedig jó áron van. Az elmúlt két hónapban nem igazán találtam semmit, azonban pár napja sikerült belebotlanom olyan dolgokba, amelyeket nem igazán akartam ott hagyni. Első sorban rengeteg sorozatos DVD volt 1990 vagy még alacsonyabb forintos áron, s igazán tapadtak a kezemhez, de végül sikerült diadalmaskodnom, így visszatettem a helyükre. Igazából megvásároltam volna őket, de fel kellett mérnem a helyzetet, hogy nem lenne jó ötlet. Egyrészről mikor lenne rá időm megnézni őket, másrészről pedig a tévé Full HD felbontása miatt bűn lenne DVD-re áldozni, hisz nem hozná azt a minőséget, amit egy Blu-ray lemez tudna hozni. Mindezek mellett saját meglepetésemre sikerült fél áron elhoznom a Crysis 3–at:

Egyelőre csak feltelepítés és elindítás történt. Az újra végigjátszás marad szeptemberre amikor is már meglesz az új VGA, mert így lesz mivel tesztelni. Falat kaparni nem fogom, hisz addig el fog telni munkával az idő. Tervezni nagyon előre nem akarok, mert menet közben szoktak bőven változni a dolgok. Amit szeretnék viszont, hogy ebben a hónapban még egy strandolást megejteni, illetve nagyon remélem, hogy szeptemberben még lesz olyan idő, hogy utoljára kilátogathassak egy kis „pancsikolásra”. Mindezek mellett persze igyekszek szemezgetni az új filmek közül, amelyekről időhiány miatt sikeresen lemaradtam, illetve továbbra is újranézni a régi kedvenceket.

Nosztalgiázzunk!

Kecskenyál

Mivel mostanság időhiány miatt kevesebbet vagyok aktív virtuálisan, így úgy döntöttem kihasználom a szabadnapomat hátralevő részét, hogy ezt a hiányosságomat pótoljam. Egyébiránt is terveztem egy hosszabb bejegyzést megejteni a „Helyzetjelentés” kategóriában, ha már az elmúlt időszakban ebből a szempontból kicsit szűkszavú voltam, s egyébiránt is nyakunkon az ősz. Az utóbbi kijelentés eléggé szemöldök húzogató, elismerem. Bár én így élem meg. Szerencsésnek mondhatom magam, mert annak ellenére, hogy bőven vannak negatívumai a jelenlegi munkahelyemnek, de szerencsére találtam hozzám hasonló embereket akikkel kijövök, illetve az esetek többségében a rám osztott feladatokkal elvagyok, s a munkakörömet is szeretem csinálni, habár akadnak kiborító helyzetek. Ebből fakadóan „gyönyörűen” eltelnek nemcsak a munkanapjaim, hanem a pihenőnapjaim is. Egyik oldalról örülök neki, mert így a terveim megvalósítása hamarabb megtörténik, viszont kevés illetve nem elegendőnek érzett idő jut ezeknek a dolgoknak, helyzeteknek a kiélvezésére. Ebből fakadóan pedig alaposan meg kell gondolnom, hogy mire szakítok időt, s mire nem.

Nem élem meg negatívumként, hiszem az időhiányt kompenzálva szerencsére minden hónapban a bankszámlámra kerül egy bizonyos összeg, amelyből tudom finanszírozni a jelenlegi életszínvonalamat. Ebből fakadóan viszont jó párszor eszembe jutott jó pár gyermekkori emlékek, s sokszor eltanakodtam azon, hogy milyen is volt annak idején. Ugyan voltak nehézségek, de az általános iskolás időszak meghatározó volt számomra, s a negatív dolgok ellenére imádtam. Viszont a tavalyi sikeres osztálytalálkozó, s idén előkerült osztályképek továbbá emelték a nosztalgikus hangulatomat.
Mivel szabadidőm, s anyagi hátterem is korlátokkal rendelkezik, így azért gondolnom kellett arra is, hogy mit is szeretnék csinálni, amikor éppenséggel itthon töltöm a pihenőnapomat. Mivel minden szériával naprakész lettem gyakorlatilag, így végül visszatértem egy régen általam elkaszálthoz a Grey’s Anatomy–hoz, mellyel a tegnapi nappal sikeresen végeztem, így az aktuális szezonnal is sikerült felzárkóznom. Nyárra maradt sorozatom így nem maradt, csak az épp aktuális Dexter, melynek épp aktuális epizódja bőven belefér a heti időmben. Gyerekként imádtam biciklizni, s leginkább azért, mert ekkor tudtam legjobban kiszellőztetni a fejem. Egyrészről jót tesz némi mozgás, másrészről pedig néha azért szükségem van arra, hogy éppenséggel ne legyenek körülöttem emberek. Ez jobb relaxáció, mint leülni játszani, vagy megnézni egy filmet. Annak idején nagyon vágytam fel a fővárosba, s bevallom őszintén – annak ellenére, hogy halványult ez a vágyam kicsit – azért valahol hiányozna a városom, hisz megyeszékhely ellenére akadnak olyan helyei, ahol nincsenek autók, csak állatok, s fák. Tökéletes kikapcsolódásnak részemről. 

A nyár maradék részére befejeztem a sorozatokat, s előtérbe a filmek kerülnek. Egyrészről szeretném valamennyi megvásárolt Blu-ray lemezt újranézni, másfelől pedig könnyebben naprakész tudok lenni ezáltal. Mindezek mellett természetesen elsősorban azok az alkotások vannak kijelölve, amelyeket imádok, így jó pár gyermekkori kedvenc is képbe került, de persze pillantást vettek az újakra is, hátha felkelti valamelyik a figyelmemet. És akkor a legutolsó sorban fő terv továbbra is a strand, melyre való kijutás egyelőre még mindig a terv fázisában van. Eddigi indokok között az időhiány, s az időjárás szerepel. Igazából az elmúlt két napra terveztem a fürdőzést, de sajnos az időjárás közbeszólt. Ugyan ma napos idő volt, de nem volt annyira meleg, hogy megmerjek kockáztatni egy strandolást, hogy aztán lebetegedjek. A többit pedig meglátom hogy alakul.

Állatkert, te csodás!!

Kecskenyál

Az idei terveim úgy alakultak, hogy amikor szóba került a szabadság, akkor úgy döntöttem, hogy tavasszal, s ősszel kívánom két részletben kivenni. Egyrészről jó ötletnek tűnt akkor, hisz az időjárás viszonylag jó volt, hisz nem volt sem hideg, sem túl meleg, s tökéletes kiránduló idő volt ahhoz, hogy ne a négy fal közt töltsem a szabadidőd. Most azonban kevésbé tűnik annak, hisz gyakorlatilag majdnem minden szabadidőmet a munkahelyemen töltöm. Ebből fakadóan eléggé kimerültnek érzem magam, de igyekszem a hátralévő időt már kibírni.
Azt már korábban is terveztem, hogy idén is fel kellene jutni a budapesti állatkertbe. Most kivételesen nem szülőkkel, hanem egyedül terveztem felutazni, s másokkal megtervezni, hisz így anyagilag is jól jöttem ki. Bevallom elég jól éreztem magam, s nem bántam meg a felutazást. A nap java része az állatkertben telt, de szerencsére a környéken való csavargásra is jutott idő. Egyetlen egy dolgot nem sikerült megszoknom, az pedig a MÁV-ra jellemző szétszórtságot. És pár kép:

Remekül szórakoztam, s szerencsére az állatkert is elég felszerelt volt, így szinte mindent sikerült megnézni. Természetesen folyamatosan fényképeztem, s így aztán itthon is tarthattam élménybeszámolót.
Ami szórakozást illeti leginkább a punnyadás jellemez most engem. Ennek egyik oka a fentebb említett rengeteg munka. Ebből fakadóan, illetve a kiszámíthatatlan időjárásnak is köszönhetően egyelőre még nem jutottam ki a strandra idén, de megteszek mindent azért, hogy ezen a nyáron lehetőleg ne egy alkalommal jussak ki. Játékok terén teljesen parkolópályára kerültem, mert egyszerűen nincs időm rá, így maradnak a sorozatdarák, melyekkel haladok elég szépen. Azért bízok benne, hogy a júliusom kicsit eseménydúsabb lesz.

„Nyári” uborkaszezon

Kecskenyál

…és íme ismét itt van. Nyár. Vártam már nagyon főleg a szabadidős programok miatt, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy bármely kedvenc tevékenységemnek hódolhassak. Így sem kirándulás, sem sétálgatás, s a legnagyobb szívfájdalmam még strandolás sem vált lehetővé. Ami talán a legnagyobb szívfájdalmam, hogy az előre jelzések alapján egész hónapban ilyen időjárásra számolhatunk, így sajnos a munkába való bicajozást felváltotta a sétálás, s a buszozás, s ,mindezek mellett egyelőre még kérdéses a budapesti felutazásom időpontja is.
Fentiekből fakadóan, így az időm java részét a munka, illetve az itthon döglés tette ki. Utóbbinál igyekeztem hasznosan elfoglalni magam, így leginkább szintre kerültem az összes általam nézett sorozattal. Ez alól a Jóbarátok sem kivétel, amely igazi kuriózum volt annak idején számomra, s most nagyszerű élmény volt újra nézni természetesen szigorúan HD minőségben. Tíz évaddal remekül haladtam, így a napokban értem a végére. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy melyik széria lesz a következő kiszemelt az újranézésre, de ellenben van már esélyes, amelyről elég jók az ajánlások. Hónap végére azonban megszaporodtak a munkanapjaim, így kevés időt töltöttem a PC és a TV előtt egyaránt, így egyelőre parkolópályára került a Tomb Raider III, melynek lassan a végére érek, de időhiány miatt nem foglalkoztam vele lassan több, mint egy hete. Hasonló a helyzet a Metro: Last Light-al is, melynek elindítása csak annyi ideig történt, hogy megnézzem mennyire is erőforrás igénylő.

A rossz időnek köszönhetően a négy fal közé szorultam, de természetesen olykor tettem kitérőt a városban is bevásárlás címszóval. Így végül a fizetésre tervezett memóriabővítést a múlt héten megejtettem, s mindezek mellett újra beruháztam a korábbi Tomb Raider – epizódokra, melynek első hat része, s a kiegészítőkkel együtt három lemezen elérhető volt mindössze kétezer forintos áron:

Az igazság az, hogy még ha nem is játszottam ki a régi epizódokat rengetegszer, de minden egyes operációs telepítéskor az összes epizód felkerül  a merevlemezre. Ez pedig bevett szokás évek óta, így a meglévő epizódok közül nem egynek karcos már eléggé a lemeze. S mivel az ár az epizódok számához mérve elhanyagolható volt, így nem bántam meg a vásárlást, habár a borító tényleg kritikán alulira sikerült, bár nem ez a lényeg.
Bízom benne, hogy az időjárás jobbra fordul, s nem csak a négy fal közt leszek kénytelen sínylődni. Reménykedek, hogy a pesti felutazás is megvalósul, habár bízom benne, hogy nem lesz táppénzes kimenetele, mint tavaly.

A változás szele…

Kecskenyál

Már korábban is terveztem ejteni egy bejegyzést a „helyzetjelentés” kategórián belül, de eddig sem időm, sem pedig kedvem nem volt. Utóbbi leginkább azért, mert nem igazán voltam a toppon, mely a fáradtságból fakadt. A múlt hónap végén sikerült megfáznom, de mivel nem szerettem volna, ha karcsúbb lenne a fizetésem az átlagnál, ezért inkább talpon próbáltam kivinni a megfázásomat, hisz ha orvoshoz fordultam volna, akkor az azonnali hatállyal kiírt volna, amit eléggé a szívemen viseltem volna. Végül pár napot betegen mentem, így megváltás volt, amikor eljött a szabadnapom, s reménykedtem benne, hogy a következő munkanapra már rendbe is jövök.
Sajnálatos módon ez nem következett be. Ugyan a nátha jelentősebb tünetei elmúltak, de aludni nem tudtam, mert ahogy fekvő pozícióba helyeztem magam azonnal elkezdtem köhögni, így nem volt más választásom, mint két munkanapot kihagyni. Szerencsére ez nem látszott meg nagyon a fizetésemen.

Amiket elterveztem a hónapra azt nagyjából sikerült megvalósítanom, már ami az anyagiakat, s egyéb programokat illeti. Múlt hónapban nem sikerült, viszont most eljutottam a fogorvosomhoz, s örömmel vettem tudomásul, hogy a kezelésre szánt összegnek csak az egy harmadát hagytam ott, így aznap szerencsére tudtam jobban költeni. Habár hozzátartozik az igazsághoz, hogy fizetésem egy elhanyagolható része egészségügyi folyószámlán landol, melyről visszaigényelhető az orvosi költségek legyen az kezelés, gyógyszer. Csak ugyebár nem mindegy, hogy mikor kerül könyvelésre.
Amikor a kötelező gyakorlatomat töltöttem négy évvel ezelőtt örültem az összegnek, amit kézhez kaptam, mert így biztos volt, hogy a Budapesten történő fórumtalálkozóra fel tudok jutni. Akkor tettem egy ígéretet itthon anyámnak, hogy ha befejezem az iskolát, s lesz munkám, akkor majd meginvitálom egy ilyen útra, melynek a költségét teljes mértékben én fizetem, ami tavaly meg is történt. Már akkor is megszületett az elképzelés, hogy talán idén is fel kellene menni. Végül abban egyeztünk meg, hogy most szülői kirándulás lesz, s közösen összedobjuk a pénzt, azaz felezzük a költségeket, így nem megterhelő egyikünknek sem. Ugyanis tavaly igencsak érződött eme kirándulás anyagi szempontból olyannyira, hogy a júliusi hónapban nem is tudtam semerre sem menni, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy sikeresen kimerültem, melynek következménye majdnem egy hetes táppénz lett. Idén igyekeztem elébe menni, hogy ezeket elkerüljem, így költség tekintetében ez volt a legjobb ötlet. Itthon maradva megpróbáltam elintézni mindent, hogy a megkapott hosszú hétvégém végül zavartalan lehessen. Az nem volt kérdés, hogy én is szeretnék ismét felutazni, s benézni az állatkertbe, csak kérdés az volt, hogy mikor, s kivel. Először a július volt kiszemelve, hisz következő hónapban igyekszem tovább bővíteni az asztali gépemet memória téren. Azonban szerencsémre kapóra jött némi túlóra, így viszont már biztosra vehető, hogy következő hónapban megejtem a budapesti „kirándulásomat” lévén sikerült már eldöntenem, s lefixálnom, hogy kivel fogom majd bebarangolni az egész létesítményt.

A legnagyobb elhatározás részemről nem a jövő havi programok, hanem személyiségbeli változásra való törekvés volt. Ugyanis az utóbbi időben észrevettem, hogy felvettem pár olyan szokást, ami nem túlságosan pozitív hatású rám, s ezt a munkahelyből sikerült átültetnem a magánéletembe. Munkakezdéskor megkapom mit kell majd csinálnom, s arra mennyi időm lesz. Ehhez viszont tartanom kell magam, ha tudom teljesíteni, ha nem. Nos, ezt gyönyörűen sikerült megvalósítani munkaidőn kívül is. Előző nap már többnyire megtervezem mit fogok csinálni, ha hazaérek, s arra mennyit időt szánok rá, s ugyanez igaz a pihenésre is, mint például az alvás. Amennyiben kiesek az adott tevékenységre fordított idő intervallumból, vagy pedig épp valami kiesik, amit előre terveztem akkor ezen kezd kattogni az agyam, hogy eltértem az tervemtől. Így úgy döntöttem, hogy csak a programok kapcsán tervezek, minden másnál pedig hagyom, hogy a kedv vezéreljen, mint annak idején.
Fentiekből fakadóan kizárólag a pesti út van tervbe véve, illetve még a strand, bár utóbbi a jó idő függvénye is. Elképzelhető, ha lesz értékelhető alkotás, akkor még szóba jöhet a mozi. Habár utoljára a Jurassic Park 3D-t sikerült megnéznem. Bevallom érdekes élmény volt moziban megnézni, bár továbbra sem tudom megszokni a csámcsogó közönséget. Itthoni szórakozáson nem nagyon kívánok változtatni. A sorozatok zöme leköszön májusban, s indul majd az uborka szezon. Nyárra nem maradt semmi pótolni valóm, így ahogyan befejezem a Jóbarátok újranézését feltehetően a Lost került terítékre, ha már megszereztem HD minőségben. Mindezek mellett játékok terén ismét a Tomb Raider korábbi részei lesznek terítéken. Jelen pillanatban a harmadik részt nyúzom, s körülbelül 80%-át sikerült eddig teljesítenem. Napvilágot látott a Metro Last Light, így ebből a szempontból unatkozni nem fogok.