Kategória: Helyzetjelentés

Evezzünk ismeretlen vizekre!

Kecskenyál

Az elmúlt napokban leginkább a munka jellemezte a mindennapjaimat. Lévén korán reggel fel kellett kelnem, így nem volt erőm arra, hogy virtuális pennámat elővegyem, s bárhol bármilyen bejegyzést, hozzászólást megejtsek. A jövőben persze ezen változtatni szeretnék majd, de majd meglátom, hogy erre mennyi lehetőségem lesz, s mennyire tudom majd kivitelezni. Egyelőre annyi biztos, hogy jelentős, s radikális változásokat szeretnék eszközölni.
Először is helyre kellene tenni az alvási ciklusomat. Sajnálatos módon változó, hogy mikor mikorra kell mennem dolgozni, s a pihenőnapok száma is változó, hogy mikor mennyi, vagy két műszak között mennyi idő is telik el. Hellyel-közzel jól viselem feltéve, ha nem kell korán kelnem. Természetesen továbbra is rendkívül pozitívum az, hogy van munkám, s jelen pillanatban is úgy áll a helyzet, hogy még jó sokáig lesz, amennyiben semmi nem történik időközben. Bár utóbbira rendkívül mód odafigyelek, hogy a munkafolyamatban, amelyben részt veszek ne essen hiba, vagy csak annyi, ami belefér a hibahatárban. Emellett észrevettem, hogy óhatatlanul is kezdek eltunyulni. Annak idején rendkívül sokat mozogtam, ami leginkább a sétálásokban, s bringázásokban nyilvánult meg. Ugyan munka után is van bennem energia, de azt leginkább arra fordítom, hogy hazajussak, majd pedig a gép, s tévé előtt döglődjek, miközben szinte vesztes harcot folytatok az éberségért az álmossággal kapcsolatban. Az utóbbi azért is gáz, mert ugye délutáni órákban érek haza, s onnantól kezdve akad 1-2 óra, amit mondhatni a holtpont, amikor már nagyon húz az ágy. Ha ezen  túl vagyok akkor rendszerint sokkal élénkebb leszek, s még akkor is fent vagyok, amikor már aludni kéne. Ilyenkor ráadásul még fáradt sem vagyok. Erre akarok megoldást találni, ami nem az orvosi kezelésben, s gyógyszerek szedésében manifesztálódik.

Első körben mindenképp megoldásra vár, hogy mindenre egyformán jusson idő. Szórakozásra, házon kívüli tevékenységekre, kellő mozgásra, illetve magánéletre. A folyton változó munkarend mellett ezekre nem mindig van idő, s nem is mindig van kedv. De ezen változtatni szeretnék. Mivel magánéletemben történt – egyébként rám rendkívül pozitív hatással lévő – esemény hatására több idő jut magamra, így ez mindenképp kivitelezhető megoldás lenne. Tegnap úgy döntöttem, hogy ideje életmódon változtatni, ami olykor igen stresszes tud lenni. Mivel mindent megvásároltam már, amit szerettem volna a fizetésemből, így minden bizonnyal, ha nem lesz nagyobb összegű kiadás, akkor minden bizonnyal több marad belőle. Ebből kiindulva pedig azt hiszem, hogy ideje némi változás táplálkozás terén. Ugyanis az utóbbi időben nem kis mennyiségű édesség, chips, s energiaital fogyott el. Utóbbit teljesen száműzöm az életemből, előbbikből pedig minimális mennyiségre korlátozom a fogyasztást. S sokkal több gyümölcs, zöldség helyettesítené ezeket, ugyanis egyre inkább veszem észre a helytelen életmód következményeit. És azért ezeket szeretném kivitelezni míg átlagos testalkatból nem lesz elhízott.
A táplálkozáson kívül a mozgást is visszahozom az életembe. Tehát ismét előkapom a bicajt, amit nem csak arra használnék, hogy eljussak a munkahelyemre, illetve elmenjek vásárolni. Mint ahogyan korábbi bejegyzéseimben írtam rendkívül imádok fürdeni, így igazi szívfájdalmam volt, amikor sokadik tervezésre sem sikerült eljutnom a strandra. Annak idején az osztállyal jártunk úszótanfolyamra, de sajnos betegség miatt ez félbemaradt. Így úgy döntöttem, hogy idén megnézem azokat a lehetőségeket, hogy hol tudnék, s ki tudna megtanítani úszni. Természetesen utóbbi szigorúan úszómesterre, s nem ismerősre, családtagra vonatkozni. Amennyiben ez a kihívás sikeresnek bizonyulna, így heti két alkalommal egészségmegőrzés, s erőteljesebb fizikai kondíció érdekében végezném ezt. És rám vár a feladat, hogy ezeket összhangba tudjam hozni a munkahellyel, magánélettel, s egyéb szórakoztató tevékenységgel (mozi, játék, filmnézés, zenehallgatás, kirándulás, utazások). Tehát itt az ideje, hogy ha anyagiak rendelkezésre álljanak igazán elkezdjek élni.

Ha már igazán hosszú bejegyzésben ecseteltem közeli, s távolabbi terveimet ideje,  hogy konkrétumok is szóba kerüljenek az elmúlt napok eseményeiből. A Tomb Raider harmadik epizódja után sikeresen beszerváltam eredeti változatban, s mellé csatlakozott a negyedik rész, s a Crysis első része. Jelentős csúszással megérkezett az adó visszatérítés, így nem volt kérdés, hogy azonnal irány a vásárlás körút. Ennek keretén belül vásároltam meg a Prince Of Persia: The Forgotten Sands, ami annak idején iszonyatosan tetszett.

 

Gyakorlatilag ehhez kötődik a múlt hét egyik legnagyobb felháborodása, s kiakadása részemről. Múlt hónapban beszerváltam az Alien vs. Predator (2010)–t igencsak remek áron. Egy offline kiadásnál egyáltalán nem értem, hogy mi a francért kell telepíteni a Steam nevű alkalmazást, amit gyakorlatilag semmire nem használok, mert hát kizárólag csak eredeti lemezen veszek játékot. És hát nem azért vettem meg eredetiben, hogy mindenféle vackot felrakjak a gépre, mert anélkül ugye nem megy. Ami leginkább felháborított, hogy Steam-en keresztül tudtam aktiválni a játékot, ami után egyszer engedte feltenni a játékot lemezről. Azonban időközben eszközöltem egy teljes újratelepítést a gépen, így szépen mindent újra kellett felraknom a gépre, köztük a játékokat is. Ugyanez a procedúra azzal a különbséggel, hogy ez a „nagyszerű” Steam alkalmazás nem volt hajlandó lemezről telepíteni a játékot, hanem automatikusan csatlakozott a szerverére, s onnan elkezdte tölteni a játékot a maga 14 gigányi telepítőjével együtt…. Nem mondom, hogy nem ment el sok idő, s eközben pedig rengetegszer szidtam a program alkotójának édesanyját elég obszcén módon. Végül segítségül hívtam a legjobb barátomat, a Google-t, aki némi keresgélés után segített is nekem. Egy parancssort kellett begépelnem ahhoz, hogy telepíteni tudjam a játékot lemezről. Örültem, hogy sikerült, de valahol felbosszantott, hogy ez sem a kézikönyvben, sem a DVD-n nem volt megtalálható. Kérdés persze az, hogy akinek nincs internet hozzáférése, az mit csinál?
Másik pedig az utoljára megvásárolt Prince Of Persia: The Forgotten Sands–hoz kötődik. Természetesen ennél a kiadványnál is fel kell telepíteni egy klienst (bár most nem ugrik be pontosan a neve). Ennél azért már kicsit elkapott az ideggörcs. Egyrészről azért vettem meg, mert tetszett, s tetszik a játék. A másik pedig abban a hitben éltem, hogy mivel egy másodpéldányom volt, ezért volt lassú a telepítés. Nos, ez már az első telepítéskor kiderült, így megint várhattam vagy negyed órát még felment a játék.

Természetesen ezzel még nem értek véget a virtuális megpróbáltatásaim. Mostanában nem igazán akar nekem működni a Windows 7-en futtatott böngészők. A Chrome és a Firefox nem tölt be bizonyos oldalakat. És ezt a hibát többször is észleltem. De csak bizonyos oldalaknál. Ez igazán roppant bosszantó dolog, de egyelőre nem jöttem rá a megoldás kulcsára. Hatalmas tesztelő vagyok, s mindig szeretek kipróbálni új dolgokat, így persze azonnal feltettem a Windows 8-at, ami egyébként remekül funkcionált. Gyors volt, böngésző minden oldalt betöltött pillanatok alatt. Örültem neki. Ugyan a metro felülettel nem voltam teljesen kibékülve, de szerencsére volt asztal lehetőség is. A gyorsasága bejött, azonban nem igazán díjazott jó pár drivert. Így először fél óránként, majd negyedóránként, végül két percenként lefagyott. Így röppent vissza a jól megszokott Windows 7. Amennyiben lesz a végleges verzióban is asztal lehetőség, továbbá kompatibilis lesz mindennel, akkor elképzelhető, hogy a gyorsaság miatt áttérek.

Így tervezzen az ember…

Kecskenyál

Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy – főleg anyagilag – előre terveztem. Ugyanis szokás szerint ismételten nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztem volna. És már ismét sikerült megint eljutnom oda, hogy sikerült többet költenem, mint terveztem, így várhatom a következő fizetést ismét. Noha tisztában vagyok vele, hogy egy picivel az átlag felett keresek, s további költségeket figyelembe véve még így is bőven jól tudok gazdálkodni a pénzemből, de valahogy még mindig zavar, hogy hónap végére már igencsak megfontoltan kell költenem. Feltéve ugye, ha van miből.
Az éves kivehető szabadnapok száma egyébként is alacsony, főleg az én koromhoz képest. Az emberek többsége igyekszik a szabadságot tömbösítve, s többnyire nyáron, vagy nyár végén kivenni. Velük ellentétben én nem ragaszkodtam a tömbösített szabadsághoz. Ellenben elég régóta tervezgettem a budapesti utat, s ahogyan közeledett a nyár úgy vált egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy mikor kívánok menni, s hogyan is akarom kivitelezni az egész felutazást. Végül úgy döntöttem, hogy a július tökéletes hónap lesz arra, hogy felutazzunk. Kérdés persze az volt, hogy pontosan mikor is. Abban egészen biztos voltam, hogy anyagiak és a szabadnapok is megfelelőek lesznek ahhoz, hogy megléphessem a „kis kirándulást”. Természetesen abban egészen biztos voltam, hogy fizetés után rögtön szeretnék menni. Viszont időközben rájöttem, hogy nem árt, ha az utazás előtt, s után van egy-egy szabadnap, amit pihenésre tudok fordítani. Így amikor lehetőségem volt változtatni a szabadságtervezőben, így azonnal megléptem. A többi kollégával ellentétben viszont úgy döntöttem, hogy bőven elegendő lesz nekem 4-5 nap itthon, melyből ugye természetesen egy napot Budapesten töltenénk. Ez tökéletesnek is bizonyult tervként. Gyakorlatban pedig lassan harmadik hete vagyok itthon.

A szabadságom kezdetét mindenképp fizetés előtt egy nappal akartam kezdeni. Feltehetően az új jogszabályoknak köszönhetően egy nappal előbb sikerült megérkeznie a bankszámlámra a fizetésemnek, aminek nagyon örültem. Így az aznapra betervezett lustálkodásból nem sok minden lett, ugyanis azonnal indultam, hogy a szükséges dolgokat megvásároljam. Természetesen áldozni kellett a rajongás oltárán is, így amikor megláttam akciós áron a Jégkorszakot Blu-ray lemezen, illetve az Alien vs. Predator (2010) igencsak kecsegtető áron muszáj volt beleraknom a kosaramba. Noha nem mondhatom, hogy nem volt tudatos vásárlás, hisz mi másért mentem volna egy műszaki áruházba, ha nem vásárlási céllal. Bár már múlt hónapban kiszemeltem az Alien vs. Predator (2010)-t, így bónuszként gyarapítottam a Blu-ray gyűjteményemet. Annak viszont külön örülök, hogy  effajta akciókra gyönyörűen rá tudtam szaladni, ugyanis ahogy nézegettem máshol igencsak súlyos ezresekbe került volna a két kiadás. Leginkább a játéknak örültem legjobban, ugyanis két évvel ezelőtt nagyon megtetszett, s eléggé kókány minőségben volt meg. Arról nem is beszélve, hogy sikerült kipróbálnom a multiplayer módját, így végre megvolt az első online multiplayer élményem is.
Ugyan bőven megvalósítható lett volna, ha a pesti kiruccanást egy nappal előrébb hozzuk, de inkább maradtak az eredeti tervek másnapra. Habár utóbbival jobban jártam volna, ugyanis az időjárási előrejelzések igencsak kedvezőtlenek voltak, s végül abban egyeztünk meg idehaza, hogy másnap felkelünk az induláshoz szükséges időben, s amennyiben nem fog esni mehetünk. Így nem kis idegeskedés előzte meg a felutazást. Szerencsére a korán kelés könnyen ment, s mivel tiszta volt az ég, így nem volt kérdés, hogy a pesti út nem marad el. Bevallom nem igazán repkedtem a fellegekben, hiszen az azt megelőző két napban nem sokat aludtam, s igencsak fáradt voltam. De ennek ellenére a vonaton sikerült magamhoz térnem, s szerencsére nem jártam úgy, mint három éve, amikor a fáradtság rányomta a bélyegét az akkori fórumtalálkozóra. Most szerencsére bőven szét tudtunk nézni, s valóban jól éreztem magam. Egyetlen nagy negatívum volt, hogy költségileg nem sikerült úgy gazdálkodnom, ahogy terveztem, ugyanis minden eléggé drága volt ahhoz képest, hogy itt mi minden mennyibe kerül. És igen sikerült jól éreznem magam ennek ellenére, s persze a fényképezőgép sem pihent:

Természetesen muszáj volt pár képet ellőni mielőtt még bementünk volna az állatkertbe. Ugyan tervemben volt eme építményre felmászni, de közelebbről megnézve végül kiderült, hogy ez igencsak teljesíthetetlen feladat lenne számomra, s nem biztos, hogy sérülés nélkül megúsztam volna, ha csak egy próbát is tettem volna.

 Mielőtt még eljutottunk volna az állatkertig persze nem egy-két állattal találkoztunk. Errefelé ehhez hasonló madárral nem találkoztam, így mindenképp szerettem volna megörökíteni, ha már ennyire szelíd volt. Igaz, a simogatás sajnos nem fért bele az időbe.

Maga az állatkert nem sokat változott azóta, mióta ott jártam. Vagy legalábbis nem sok mindenre emlékszem, ami változott volna. A fényképezőgép nem pihent szinte egy percre sem, s elválaszthatatlanok voltunk egészen addig, míg el nem hagytuk az állatkertet. Igyekeztem minél jobb képet készíteni, de persze sokszor ütköztem bele olyanokba, mint ami fent is látható: nem tudtam elég közel kerülni az állatokhoz, így kénytelen voltam őket ketrecen kívül nem túlságosan előnyös formában megörökíteni.

Mint ahogyan a fenti képek is bizonyítják szerencsére bőven akadtak olyan helyszínek ahol tényleg elég jól sikerült képeket tudtam készíteni. A tíz évvel ezelőtti osztálykirándulás alkalmával nem sikerült bejárni az egész területet, így amikor nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlévő tag leszek az egyik fórumtalálkozón, melynek helyszíne az állatkert lesz iszonyatosan örültem, de sajnos akkor sem sikerült mindent megnézni. Ennek ellenére a mostani látogatásunknál szerencsére mindenre jutott idő. Ugyan délután öt óra tájékában terveztünk eljönni, de végül ebből háromnegyed négy lett, ugyanis addigra már szinte mindent megnéztünk. Ekkor viszont további ötletem támadt, miszerint más rég nem látott ismerősével beszélget  a vonat indulásáig, addig én tiszteletemet teszem az Aréna plázában.

Ugyan korábban már voltam ott, de úgy döntöttem, hogy ideje még jobban szétnézni. Azonnal a Saturn felé vettem az irányt, azzal a nem titkolt céllal, hogy hátha találok valami jó kis leárazott terméket. Ugyan azzal tisztában voltam, hogy bőven túlléptem az utazásra szánt összeget, de hát valami szuvenírt csak kellett már hazahozni. A sorok között baktatva igazából idehaza is leértékelt Blu-Ray film vagy épp általam igencsak kedvelt játékot kerestem. Végül szomorúan vettem tudomásul, hogy talán jobb lett volna, ha be sem térek. Ez a gondolat már igazán erős lett bennem, amikor elértem a sorozatos részhez. Jó pár évvel ezelőtt a MediaMarkt-ban nézelődtem, amikor ráakadtam az Alias első évadára potom 1990 forintért. Ha hozzátesszük, hogy ez egy hat lemezes kiadvány, amit mindenhol 6990 és 7990 forintért árulnak, így azonnal lecsaptam rá. Akkori tanulói státuszomból kiindulva a költségvetés csak ennyit engedett. Lévén megvettem tavaly az új tévét, így inkább a Blu-ray világ felé fordultam, így eszem ágában sem volt a továbbiakban DVD-t vásárolni. Azonban az áruházban sikeresen belefutottam az Alias további két évadába. A második 1990 forint, míg a harmadik évad 2490 forint volt. Így elkezdtem tanakodni, hogy vajon megéri-e megvenni a két kiadványt. Ugyanis a tévém felbontása miatt a DVD-k képe rendre életlen, ocsmány, már-már egy szinten van egy agyonmásolt VHS-sel, s ebből kiindulva nem biztos, hogy újra megnézném a sorozatot. Ellenben viszont ott lebegett a szemem előtt az aktuális ár, s a kettő együtt nem kerülne annyiba, mint egy évad más boltokban. Így végül döntöttem. Megvettem:

A kiadványokkal kapcsolatban kettősség alakult ki bennem. Rajongói szempontból iszonyú jó döntés volt a két évad megvétele, hisz a kettő együtt majdnem feleannyiba került, mint egy évad online, s offline boltokban. Viszont, ha az ésszerűséget veszem alapul, akkor viszont rossz döntés volt, ugyanis egy Full HD tévén egy DVD  – alacsony felbontásából fakadóan – többnyire úgy néz ki, mint egy agyonmásolt VHS. Habár igyekeztem az egészet úgy felfogni, mint egy jól választott szuvenírt. Mert ugyebár hozhattam volna valamiféle plüssállatot nyolc ropiért is….
Szokták mondani, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor óvatosnak kell lenni. Nos, számomra hatalmas volt az öröm, amikor június végén megtudtam, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek plusz pénz fogja ütni majd a markát. Így már azonnal kezdtem számolgatni, hogy milyen szépen is fog mutatni a bankszámlám augusztusban. Persze ahogy ilyenkor szokás azonnal elkezdtem tervezgetni, hogy mire is futná következő hónapban. Olyannyira felélénkültem, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán következő hónapban is bele tudnék szuszakolni egy pesti utat a költségvetésbe, ha már plusz pénz áll a házhoz. Azonban ahelyett, hogy kiélveztem volna a szabadságom utolsó cseppjeit is, helyette bepillantást nyerhettem milyen az, amikor az embert baleset éri, s megízleli a kórház vendégszeretetét. Így a 4-5 napos szabadság helyett lassan már harmadik hete döglődök itthon.  Úgy voltam vele, hogy marad még egy kis pénzem az bőven elég lesz a fogorvosi kezelésre. Persze pont ilyenkor kellett szembefutnom a Tomb Raider gyűjteményem két hiányzó darabjával, amire muszáj volt további anyagiakat áldoznom. Így jelen pillanatban ott tartok, ahol a part szakad. Három hetes itthon lét már igazán kezd az agyamra menni, ugyanis nem tudok magammal mit kezdeni. S valahogy nincs is kedvem semmihez sem. Így bízom benne, hogy mihamarabb felépülök, s visszamehetek a munka világába.

Szabadság, Szeretem!

Kecskenyál

Az elmúlt két hétben leginkább az járt a fejemben, hogy a betervezett szabadságomat valóban ki is tudjam venni. Mivel nem egy két napról van szó, így természetesen munka szempontjából igencsak sűrű volt a júniusi hónap vége, s e hónap eleje. Ráadásul ennek köszönhetően sikerült eléggé kifáradnom, lévén nem vagyok koránkelő típus, így az elmúlt napokban többször előfordult, hogy összevissza aludtam, annak ellenére, hogy huzamosabb ideig délelőtti műszakban húztam az igát. Ennek ellenére akadtak ugyan délutáni műszakok, de így az utolsó napokban már annyira nem akartam bemenni, hogy arra szavak nincsenek. De ennek ellenére erőt vettem magamon, s próbáltam maximálisat nyújtani, mint eddig.
Sajnálatos módon most önhibámon kívül sikerült szorosabbra a nadrágszíj hónap végén. Így igencsak unatkoztam itthon. Ugyan előző bejegyzésemben épp  azt ecseteltem, hogy már mindenbe belekezdtem szinte, s sorozatok terén a Lost pilot epizódját vettem elő. Körülbelül jó két hétig nem is ültem neki a következő epizódoknak, de végül az unalom rávitt. Természetesen a korábbi évadok ugyanúgy tetszenek, de hát ugye annak idején rongyosra néztem őket. Ellenben begyűjtöttem HD minőségben, s a kristálytiszta, élethű képnek egyszerűen nem tudtam ellenállni, így szépen elkezdtem ismét az epizódokat megtekinteni. Alig egy hét alatt eljutottam az első évad végéhez, s minden bizonnyal holnap be is fogom fejezni az első etapot.

Nagyon másra nem is volt se kedvem, se időm. Ugyanis nappal kánikula vagy épp zivatar volt, estére pedig nem sok erőm volt ahhoz, hogy bármit is csináljak. Annak fényében pedig főképp, ha másnap épp munka volt, ha pedig nem, akkor inkább aludtam délig. Persze annak is megvoltak a kellemetlen mellékhatásai.
Tervben volt, hogy a hónap utolsó hetében is kiruccanunk a strandra, de sajnálatos módon az első strandoláskor jelentősen sikerült leégnem olyannyira, hogy jó egy hétig fájt az egész hátam, majd pedig ismét egy hétig hámlott is. Persze ettől függetlenül dolgozni muszáj volt menni, így a munkaruha hatékonyan eltakarta a napégés szemmel látható bizonyítékát, ami egyébként pozitívum volt mindenképp, hisz így nem kellett a kollégák poénkodását hallgatnom az épp aktuális színem miatt. Persze a munkaruha ápol, véd, s eltakar, de ellenben baromira irritáló, ha az ember le van égve. Így általában két kiló kenőcsőt kentem magamra mielőtt még elindultam volna dolgozni, illetve szünetekben is igyekeztem magam hűteni. Ebből kifolyólag pedig a strandolás elmaradt. Mondjuk leginkább ott volt a probléma, hogy hónap végére nem sok pénzem maradt, így úgy próbáltam spórolni, hogy napvédő kenőcsöt nem vettem, mert sokallottam az árát. Persze tanultam az esetből, így máris beszerváltam egyet annak az eshetőségére, ha ismét strandolás lenne, ami a hétre van betervezve feltéve, ha nem viszi el az eső.

További pozitívum, hogy nem az utolsó pillanatban kell kapkodnom, hisz egy nappal előbb megkaptam az aktuális fizetésemet. Ennek rendkívül örültem, hisz eredetileg egy budapesti „kirándulás” van betervezve erre a hétre, s nagyon drukkolok, hogy meg is valósuljon. Körülbelül három évvel ezelőtt voltam utoljára, s úgy gondoltam, ha majd összejön a munka mindenképp szeretnék még egyszer felmenni, s körbenézni az állatkertben. Mert rossz időben nyilván inkább otthon ül az ember, de jó időben ez nem tanácsos, s szeretném kihasználni most az alkalmat, hogy anyagi lehetőségeim is megengedhetik azt, hogy ne kelljen a négy fal közt roskadnom, mint tavaly, amikor munkanélküli voltam.
Ebben a hónapban is igencsak meg kell gondolnom, hogy mire költök. Ugyanis eléggé húzós lesz a pesti út számomra, továbbá hónap végére két fogorvosi kezelés vár rám. Feltehetően kevesebbet hagyok ott, mint amennyit rá szeretnék szánni, de inkább kerüljön kevesebbe, mint többe. Így a szabadság végén majd szépen kell megint egy kis beosztást csinálnom az anyagiak terén. Habár a következő hónapom jobb lesz anyagiak terén, s ott kell majd okosnak lennem. Ugyanis jelentős összeg üti majd a markomat az adó visszatérítésből, amit egyébként megkaptam volna, ha lettek volna olyan kedvesek szólni, hogy az adóbevallásom nem érkezett be, ami számomra rejtély, hogy miért, hisz ajánlva lett feldobva bőven a határidő előtt. Nem morgok, hisz így jobban jön ki a lépés, ugyanis augusztusra strandoláson kívül semmi mást nem tervezek. Ami anyagilag jelentősebb összegű kiadás, az a Terminator – Fémdobozos Blu-ray kiadása, amit már elő is rendeltem. Eléggé megfogott a HD és a Blu-ray világa. Eddig három filmet vettem meg. Igaz, akciós áron volt mind. Habár most is nyúlt volna a kezem az Avatar bővített kópiájáért, de inkább meggondoltam magam. Ugyan fájt a szívem otthagyni, mert rendkívül jól nézett ki a doboz, de viszont büszke voltam magamra, hogy tudtam megálljt parancsolni magamnak.

Harmónia!!!???

Kecskenyál

Egyre inkább biztosabb vagyok abban, hogy jó úton haladok afelé, hogy az idei évre tervezett dolgokat megvalósítsam. Jó pár pozitív dolog történt velem az elmúlt napokban ahhoz, hogy fentieket kijelenthessem egészen biztosan.
Rövidtávú terv volt, hogy fizetés után jó lenne kifesteni a szobámat lévén, elég régen volt már kipingálva, s nem túl esztétikus látvány volt már a fal színe sem. Kaptam pár nap szabadságot, melyből két nap a szobám esztétikussá tételére ment el. Első nap kizárólag festésre ment el az idő, s míg az első réteget hagytuk száradni szépen mindenféle textil anyag végzete a mosásban teljesedett ki. Második nap meg a rendrakásról szólt. Reménykedtem abban, hogy pár óra alatt rend lesz, de sajnálatos módon estig elhúzódott a rendrakás. Harmadnap se tudtam túlságosan kipihenni magam, hisz délelőtti órákban átestem fogászati kezelésen, ami rányomta a bélyegét az egész napra. Persze a fennmaradó szabadidőben meg holdkórost játszottam, ugyanis nem sikerült kipihennem magam.

A hónap közepén pedig szomorúan vettem tudomásul, hogy ismét sikerült túllépni azt az összeget, amit költésre szántam. Így jó pár nap azzal telt el, hogy számolgattam, hogy hogyan is tudnék jól kijönni a fennmaradó pénzemből. Arról nem is beszélve, hogy igencsak rányomta ez a bélyegét a hangulatomra. Szerencsére sikerült megtalálnom a megoldást, így végül sikerült megnyugodnom is. Habár következő fizetésig nadrágszíjam elég szoros lesz. Az elkövetkezendő két hétben pedig munkával fog elmenni ismét az időm java része, s a szabadidőm pedig négy fal közé korlátozódik, vagy pedig ingyenes szabadtéri tevékenységekbe. Így a korábban beszerzett HD tartalmakat is meg tudom tekinteni.
Az viszont örömmel tölt el, hogy hosszú idő után sikerült ismét eljutnom a moziba. Prometheus volt a kiszemelt, amelyben ugyan nagyot csalódtam, de maga a mozizás élménye tetszett. Jövő hónapban is tervezek elmenni, habár még konkrét film nincs, de bízom benne, hogy lesz olyan alkotás, amely majd felkelti a figyelmemet, s amiért érdemes lesz majd beülni. Akkor voltam utoljára strandon, amikor nyári gyakorlatom után elmentem. Ez körülbelül három évvel ezelőtt volt, ha emlékeim nem csalnak. Ott temérdek szabadidőm volt ugyan, de valahogy nem volt kedvem több kilométereket kerekezni azért, hogy strandolhassak, hiszen a helyi strand nem jöhetett szóba anyagi korlátok miatt, amelyet a jegyek megfizetése jelentett. Aztán frissen vizsgázva, befejezve a sulit se sok kedvem volt ahhoz, hogy bicajozzak, hisz legjobban a munkakeresésre görcsöltem rá. Csak úgy, mint tavaly, bár annyiban más volt, hogy addigra már szereztem némi tapasztalatot a munkaerő piacon. Idén már holtbiztos voltam abban, hogy muszáj lesz kijutni, mert az anyagiak lehetővé teszik. Maga a belépő ára nem sok a fizetésemhez képest, viszont elég drága. Ellenben itt van alig negyedórára, így végül emellett tettem le a voksomat. Nem bántam meg, bár a nap általi leégést inkább kihagytam volna.

Következő hónapra is megvannak a programok. Először is a strand elsődleges, oda legalább kétszer szeretnék kijutni a következő hónapban. Emellett pedig szabadságom idejére beütemeztem egy budapesti kiruccanást is, s kíváncsian várom majd, hogy hogyan fog elsülni. Azért bízom abban, hogy jobban fogok járni, mint három évvel ezelőtti fórum találkozón, lévén most elég tudatosan válogattam meg, hogy kivel szeretnék elmenni. Addig pedig még két teljes hetet kell kibírnom. Bízom abban, hogy a terveimet nem fogják gátolni sem anyagiak, sem az időjárás.

Nyár???

Kecskenyál

Vártam már a júniust igazán. Leginkább a jó idő és a strand miatt. Utóbbit lassan másfél hónapos tervezgetés után sem sikerült megvalósítani, s olyan érzetem van, hogy az egész nyarat a strandra való kijutás nehézségeiről fog szólni. Persze jelen pillanatban úgy vagyok vele, hogy ennél nagyobb problémám jó ideig ne is legyen!
Múlt hónapban is be volt tervezve, s mindent megvettem, ami szükséges volt, hogy ki tudjak jutni, de sajnálatos módon először a rossz idő hiúsította meg. Majd végül a beosztásom miatt nem tudtam kijutni, s a hónap végére pedig anyagiak miatt esett kútba az egész. Sajnáltam, de sajnos így alakult. Ráadásul ahogy számolgatom ebben a hónapban ismételten jól meg kell gondolnom, hogy hogyan is költök, mert könnyen igencsak karcsú összeg maradhat a pénztárcámban. Bár nem tudom, hogy érdemes-e kicsit tudatosabban bánni a pénzzel, hisz az előző bejegyzés szerint azokon a napokon, amikor itthon leszek akkor bizony igencsak gyomorforgató pocsék idő lesz. Ugyan jövő hét vasárnapját még meg tudnám lépni, s addigra már az aktuális fizetésem is a zsebemben lesz, de már régóta tervezgetett szobafestést terveztem be jövő hétre. Persze itthon akadtak szájhúzogatások, lévén nem igazán volt egyetértés az időpont miatt, de mivel elmaradt a tavaszi nagytakarítás, s szeretnék kicsit alakítani a szobámon, s ezért kijelentettem, hogy megcsinálom egyedül is. Pénzem lesz rá, másfelől pedig csak a hozzávalókat kell megvásárolni. Ugyan ez nálam is hirtelen ötlet volt, de így hónap elején lesz csak elég szabadidőm rá, illetve következő hónapban, de ugye már előre tervezett programjaimat nem igazán szeretném sem átvariálni, sem lemondani. És igen… minden bizonnyal szűkös lesz anyagilag a következő hónap is. Legalábbis nagyon oda kell figyelnem mire is költök. De mindenesetre remélem, hogy a júniusi hónapban szépen megjön az az összeg, amit elvileg majd az APEH fog visszautalni a számlámra. Addig pedig abból kell gazdálkodnom, amit majd jövő héten kapok.
Erősen gondolkodok viszont azon, hogy orvoshoz kellene ismét fordulni. A három műszakban történő munkába járásnak köszönhetően egyrészről nem tudom magam kipihenni, másrészről pedig rendesen felborult az alvási ciklusom. Ismét. Így gyakran előfordult, hogy 1-2 órás vagy 12-14 órás alvás után mentem be a munkahelyemre. Egyik sem leányálom, mert mindkettő után úgy érzem magam, mint akit agyonvert egy csapat részeg. A szédülésről és a rosszullétről már ne is beszéljek. Talán a legnagyobb baj, hogy legtöbbször pont azon csúszik el az egész dolog, hogy egyszerűen nem tudom kikapcsolni az agyam, így mindig pörög, mindig gondolkodok. Másrészről pedig amikor látom az időt, s látom már rég aludnom kéne akkor valahol elkezd menni a pumpa bennem, s végül ott tartok, hogy azért nem tudok aludni, mert tudom, hogy keveset fogok tudni, s másnap olyan leszek, mint a mosott szar. Így egyre inkább érzem azt, hogy ideje lenne magasról lesz@rni mindent, s amikor fáradt vagyok akkor egyszerűen aludni annyit, amennyi jól esik, s kell.

A sorozatszezon szépen lement. Így évek óta ez az első nyaram, amikor semmiféle lemaradást nem kell pótolnom. Régi szériákba nem kezdtem bele, s feltehetően nem is fogok. Bár már tavaly begyűjtöttem a Lost szezonjait HD minőségben, de nem vitt rá a lélek, hogy újranézzem legalább azokat a szezonokat, amelyeket kedveltem. Ellenben jobbára játékkal ütöttem el az időmet. Az Alan Wake’s American Nightmare-nek ültem neki erőteljesen, illetve előkapartam a Metro 2033-at, amit annak idején nagyon akartam szeretni, majd a magas gépigény miatt végül kukáztam. Azóta nem kicsit fejlesztettem a PC-met, s időközben honosítás is megjelent hozzá, így ismét elővettem, hátha… Emellett pedig szárnyalni tudnék az örömtől ugyanis majdnem minden régi Tomb Raider epizódot sikerült elindítanom Windows 7 64bites változatán. Így hát iszonyúan nosztalgikus élményben lehet részem, ahogy újra elmerülök a korábbi epizódokban. Hiányzott már, az tény.
És, ha már nosztalgiánál tartunk… Az előző hónap nem volt valami fényes. Főleg a meg nem valósult terveim miatt. Ellenben legalább hamar eltelt, s lekötött a sok finálé. Viszont mégis a hónap utolsó hete sikerült igencsak emlékezetesre, amire azt hiszem egy jó ideig emlékezni fogok. Ugyanis hosszas tervezés, s szervezés után a hónap utolsó napján végre összejött az általános iskolai első osztálytalálkozóm. Az eltelt tíz év érdekesen alakította az embereket. Jó érzés volt újra találkozni velük, hisz az életem részei voltak nyolc éven keresztül. Szerettem, imádtam őket, jó csapat voltunk, s valahol vérzett a szívem, amikor végül elváltunk, s jó sokáig eszembe jutottak, hogy vajon milyen jó lenne, ha még együtt tudnánk lenni. Természetesen nem mindenki tudott ott lenni, így az egykori osztály fele tudott csak megjelenni. De ennek ellenére is érdekesre sikerült. Érdekes volt visszaemlékezni, s elővenni újra a régi fényképeket. Sajnálatos módon a munkám miatt csak kevés időt tudtam velük lenni, s a közös buli is csak két órán át tartom részemről. Bevallom őszintén mikor hazaértem igencsak furdalt a lelkiismeret a korai lelépésem miatt, de munka az első, s így is alapból fáradtan jelentem meg. De tény, hogy jól éreztem magam hónapok óta először, s bízom benne, hogy a közeljövőben ismét összefuthatunk majd ismét.

Rövid távú céljaim közt leginkább a következő hét túlélése szerepel, s aztán édesen itthon tölthessek négy napot fizetés után. S remélem terveim megvalósulni fognak, miszerint sikerül kipingálnom a szobámat, s eljutok a strandra is.

Hogyan lesz ebből strandolás?

Kecskenyál

Egyébként jelen pillanatban várnom kell jövő hétig a fizetésemre, így a szabadnapomon  bármiféle tevékenység jöhet, amihez nem kell anyagi javakat felhasználnom. Így nem is érdekelt, hogy milyen egy ritka gyomorforgató időre keltem reggel.
Viszont megnézve az előrejelzéseket kíváncsi vagyok, hogy hogyan lesz ebből strandolás. Főleg úgy, hogy azokon a napokon, amikor szabadnapos vagyok igencsak gány idő lesz… De azért még reménykedek…

Tervek a nyárra!

Kecskenyál

Kb. minden évben elhatározom, hogy a következő évszakban mit is fogok történetesen csinálni, vagy éppenséggel azt, hogy mit is szeretnék majd csinálni. Aztán rendszerint az egésznek az lesz a vége, hogy szépen, de biztosan teljesen másképp történik minden.
Az idei nyarat már elég régóta tervezgetem, s lassan, de biztosan belépünk a júniusba is, is tényleges módon indulhat a nyári szezon. Tavalyhoz képest szerencsére van állásom, s így a hónapok nagyobb részét majd a munka fogja kitölteni.  Mivel átlagosan 17-20 munkanapom van egy hónapban, így hozzávetőleg havi 13-14 szabad nappal rendelkezem majd. Lévén immáron stabil állással rendelkezem, így szerencsére az anyagiakkal sok probléma nem lesz, ha itthonról akarok kimozdulni. Természetesen ettől függetlenül az egyik keret maga a fizetésem lesz, s a másik pedig, amit hajlandó leszek ebből az összegből szórakozásra költeni.

Évek óta nyaranként központi téma a strand. Átlagban egyszer vagy egyszer sem sikerült kijutnom. Nos, idén másképp lesz. Egyrészről nem kell, s nem is szándékozom kilométereket utazni azért, hogy olyan helyen strandolhassak, ahol szinte nincs semmi csak víz, s emiatt épp ingyen van. Így végül a helyi strand mellett döntöttem. A belépő 1700 forint, ami nem sok. Nem kívánok tízezreket költeni strandra, így minden bizonnyal beosztásom függvénye is lesz a strandolás, de havi szinten 3-4 alkalommal számolok. Ez alól kivétel csak a július, ugyanis arra a hónapra időzítettem egy pesti kiruccanást. Egyelőre egy naposban gondolkodtam, de ha a fizetés kielégítő lesz, s a közelben lesz valami normális áron elérhető alvást biztosító vendéglátó egység akkor talán még megfontolom a több napos dolgot.
Persze közbe szólhat a rossz idő is. Így minden bizonnyal lesznek itthon üldögélős szabadnapjaim is. Sorozataim szép lassan, de biztosan elfogytak. Erre a hétre maradt még a Modern Family harmadik évados  fináléja, ami még hátra van és azután pedig elfogytak az idei aktuális sorozatok. Lemaradásomat mindenből behoztam, ami nem volt nehéz úgy, hogy időközben 2-3 sorozatnak intettem búcsút idén. Három nyári sorozatom van. Ebből kettő húsz perces epizódokkal, egy pedig egy órás epizódokkal fog majd jönni. Bőven vállalható a nyárra. Így az itthon ülős napokra betervezve játék van, s persze filmek. Utóbbi mindenképp, ugyanis rendkívül sok filmet megszereztem HD minőségben, többségüket persze korábban már láttam. Így itt az ideje, hogy nem csak meglegyenek, hanem újra megtekintsem őket teljes pompájukban.

És most kifejezetten bizakodom, hogy ténylegesen sikerül mindent megvalósítanom a fentebb írtakból.

…még, ha beledöglök is!!!

Kecskenyál

Körülbelül ezzel a mondatzáróval tettem ígéretet magamnak tavaly nyáron, s a novemberi fizetés tájékán a munkáltatóm által közölt hír – miszerint a cég igényt tart rám próbaidő után – is csak megerősített abban, hogy bizony, ha jó idő kijön akkor kicsit átalakítom a jelenlegi élethelyzetemet az eddigiekhez képest.
Ugyanis eddig a szabadidőmet, s annak eltöltése leginkább anyagi korlátok miatt volt kissé szürke és állandó, s ezen kívántam már régóta változtatni, illetve akarok jelen helyzeten változtatni.  Alapul véve csak az elmúlt öt évet a tavaly előtti és a tavalyi nyaram volt igazán kritikán aluli. Az idein mindenképp változtatni szeretnék, így már tavaly év végén illetve év elején elkezdtem tervezgetni, de igazából csak úgy egy hónappal ezelőtt tisztult le, hogy anyagi szempontból mire szánok és mire is lesz elég. Két éve enyhíteném strandolási éhségemet kevés sikerrel, azonban idén már meg is tettem a szükséges intézkedéseket. Hisz a hónap eleje óta szinte már lassan kánikulához hasonló időjárás volt, így azonnal gondoskodtunk a fürdőruha utánpótlásról. Egyik vasárnapra volt tervezve a strandolás, hisz pont akkor volt szabadnapom is. És persze ahogy lenni szokott akkor ért ide egy remek hidegfront, s bizony a strandolásból végül nem lett semmi. Ennek ellenére próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz, így végül itthon töltöttem el a szabadidőmet, s a merevlemezem darálásra váró sorozatoknak ültem neki. Örültem, hogy hamarosan ismét szabadnapoknak nézhetek elébe, azonban mire eljutottam odáig, hogy végre idén első alkalommal tiszteletemet tehessem a helyi strandon ismét beköszöntött a borús idő. Remek. A hónap második felében sincs rá sok esély, hisz egyrészről már megvannak a programjaim, másrészről pedig dolgos hétköznapoknak nézek elébe, továbbá pedig anyagiakat is inkább másra fordítottam, fordítom. Így marad minden júniusra sajnálatos módon.

Ellenben a nyárra már céltudatosabban készülök, így a tervezett pesti kirándulást júliusra szúrtam be. Ugyanis a munka törvénykönyvének változtatásai miatt augusztustól ismét meg fog csappanni a havi fizetésem, de a júliusi még érintetlen marad. Így mindenképp akkor szeretnék menni, amikor több érkezik a számlámra, mint egy hónappal később.
Tavalyi nyarak az esetek többségében mindig a sorozatok darálásáról szóltak. Az év közbeni lemaradások pótlása, illetve az uborkaszezon alatt bepróbált szériákkal való megismerkedése volt általában a nyári program. Iskolás koromban rengeteg időm volt sorozatokra, így nem volt olyan, amit elkezdtem, de nem fejeztem volna be. Nos, mióta dolgozom a szabadidőm igencsak karcsú, így végül rászoktam arra, hogy azokat a sorozatokat abbahagyjam, amelyeket szinte csak megszokásból nézek. Szerencsére a májusi beosztásom eléggé jóra sikeredett, így fel tudtam magam hozni sorozatok terén. Ami hátra van még az a Supernatural és a Nikita teljes évada. Tavalyihoz mérten ez a két széria elég elenyésző mennyiség. Nyári sorozatok közül is csak három van terítéken ezek közül kettő csak húsz perces. Így az uborkaszezonra nagyon sorozat nem is fog jutni. A sorozatok helyett pedig elsősorban strand, kirándulás van betervezve. Persze anyagi forrásaim nekem is véglegesek, így persze valami itthoni tevékenységet is be kell iktatni. Rengeteg – már látott – filmet begyűjtöttem HD minőségben, s a nyári uborkaszezon épp jó lesz rajta, hogy egy hűs nyári estén bármelyiket újranézzem.  De persze bízom abban, hogy minden úgy alakul majd, ahogy elterveztem.

Kemény májusnak nézünk elébe!

Kecskenyál

És végre sikeresen letudtam magam mögött az áprilisi hónapot is, ami sajnálatos módon eléggé változó volt minden szempontból, s így valahol egy kicsit meg is viselt. Leginkább az, hogy a köztes évszakok, mint a tavasz és az ősz lassacskán kezdenek eltűnni. Ennek köszönhetően április végén és e hónap elején valami iszonyatosan jó idő volt olyannyira, hogy a strandok sorra nyitották meg a kapuikat. Sajnálatos módon a múlt havi fizetésemnek igencsak a sarkára léptem annyira, hogy szinte egy fillérem nem maradt hónap végére, így lefelé konyuló szájjal kellett elfogadnom azt, hogy bizony kénytelen vagyok megvárni a májusi összeget, ha strandra akarok menni. Helyette maradt az itthon ülés, sorozatok pótlása, bicajozás és persze sétálás. Ráadásul alig egy hónap leforgása alatt sikerült két telefonfeltöltési összeget lebeszélnem a kártyámról. Bár így van ez, ha ez ember a közeli ismerőseivel nem tudja tartani a kapcsolatot internet segítségével se, így természetesen marad a telefon.
Az előző havi beosztásom valami istenesen borzalmasra sikeredett, így nem sok szabadidőm volt. Ami volt azt pedig leginkább azzal töltöttem, hogy az ágyban igyekeztem pihenni, illetve nem bealudni, hogy aztán az éjszakai alvásom nyugodalmas legyen, s ne forogjak éjjel álmatlanul, mert délután mertem szenderegni egy kicsit. Ezzel szemben akadt jó pár olyan nap, amikor ez előfordult, s bizony igencsak megviselt. De szerencsére kijött a jó idő, s ez ad nekem némi plusz energiát, s megfigyeléseim alapján kevesebb idő is kell arra, hogy kipihenjem magam. Ráadásul erre a hónapra több szabadnapom is jutott, így több napot tudtam egyszerre itthon tölteni. Természetesen az igazi „kánaán” majd hónap vége felé várható. A tevékenységeket egyelőre most az anyagiak fogják befolyásolni. Bár ebben a hónapban már elindultak a sorozat finálék, s szeretnék a hónap végére, vagy a következő hónap elejére mindenből szintre kerülni, mert idén nyáron nem szeretnék arra sok időt sorozatokra szentelni. Lévén immár rendelkezek stabil munkahellyel, s már anyagiak sem szabnak leküzdhetetlen akadályokat, így ezen a nyáron elsősorban szabadidős tevékenységeket szeretném előtérbe helyezni. Elsősorban jó pár strandolást tervezek elsősorban családdal, továbbá kilátásba helyeztem egy pesti kirándulást is valamikor a nyár közepén. Bár azért ezek mellett még szétnézek a megyében vajon mennyi szórakozási, kikapcsolódási lehetőség van. Persze valami értelmes, amihez nem kell részegség, hogy élvezhető legyen.

Ha törik, ha szakad ebben a hónapban legalább egyszer kimegyek a strandra, ha már ilyen jó idő kerekedett. Már sikeresen beszereztem a strandhoz szükséges „kellékeket” is, persze kérdés az, hogy vajon az időjárás engedni fogja-e, hogy valóban ki tudjak jutni. Szeretnék nagyon, hisz tavaly rajtam kívülálló okok miatt sajnálatos módon nem jutottam ki, s eléggé bántam is utólag. Habár anyagilag a helyit nem engedhettem volna meg, s kilométereket pedig izzasztó melegben valahogy nem igazán szerettem volna megtenni.
Persze majd látom a lehetőségeket, mert ebben a hónapban is sikerülni fog majd igencsak a fizetésre lépni, hogy aztán az utolsó két hétben azt várjam mikor kapom a következőt. Szerencsére ebben a hónapban jó lett a beosztásom, így feltehetően a következő hónapban még számíthatok egy bizonyos összegre. Ugyanis egyéb politikai intézkedések miatt úgy néz ki ismételten szívok majd egy jó nagyot, ugyanis ismét sikerült egy olyan döntést hozni, amivel a nettó bérem tovább csökken. Szép. Bár igyekszek erre nem nagyon gondolni. Egyelőre elég az, ha az eltervezett dolgokat meg tudom valósítani.

Húsvét meglepetések nélkül

Kecskenyál

Ismét beköszöntött a húsvét, amit tavalyihoz hasonlóan hatalmas zabálásokkal és lustulással kívánom tölteni. Főleg úgy, hogy az ünnepek után keményen vár a meló. Amivel egyébként nincs gondom, habár az áprilisi fizetés is okozott némi csalódást nekem, hisz kevesebb került a bankszámlámra, mint vártam. Ez okozott némi elkeseredést nálam, hisz időközben monitorom igencsak jelezte felém, hogy bizony hamarosan távozik az „élők” sorából, így ideje lenne beújítani egy újat. Szerencsére ki is szemeltem egyet elég baráti áron, s úgy gondoltam meg is lepem vele magam, habár a terveim közt nem szerepelt, hogy további pénzmennyiséget költsek a számítógépre. Azonban hosszas rágódás, s szülői rábeszélés után úgy voltam vele, hogy végül csak meglepem magam eggyel.
A banktól kapott sms után a munkaidő java részét számolással töltöttem, s merengtem magamban, hogy vajon mennyi is fog maradni, ha megvásárolom azt magamnak, amit szeretnék és muszáj. Korábban már volt egy komolyabb elbeszélgetés a szülőkkel leginkább arról, hogy amíg az ember nem repül ki a családi fészekből, s még nem kell azon aggódnia, hogy vajon hogyan kell fenntartania magát nem biztos, hogy jó irány, ha az ember sok mindenről lemond, s megpróbál eszeveszett módon spórolni. Hasonló beszélgetésnek köszönhetően szántam rá magam, hogy a januári béremből nem a tervezett két magos Intel Core i3-as processzort, hanem az igencsak erős négy magos Intel Core i5-ös processzort került bele végül a hónapok óta épített számítógépembe.

Igazából mióta jelenlegi munkahelyemen dolgozom bruttó fizetésem jóformán 50%-al nőtt, aminek természetesen örülök. Ebből az összegből meg tudnék élni akár egy albérletben egyedül is. Ezzel szemben viszont a nettó fizetésem erre nem lenne elég főleg, hogy rendkívül nagy összeg kerül levonásra, ami eléggé elszomorító, hogy végül mennyi is az a tényleges összeg, amit kézhez kapok. És persze ez igaz a többi kollégámra is, akikkel erről nem egyszer tartottam eszmecserét. Több effajta beszélgetés megtörtént közöttünk. S többek között ez is eszembe jutott mikor alapos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy felesleges jelen pillanatban lemondani bármiről. Jelen hátterem, s helyzetem elegendő arra, hogy bizonyos dolgokat megengedhessek magamnak, akkor miért is sanyargatnám magam? És ebből kiindulva jóformán sikeresen lepottyantva mindent vágtam bele az újfent költekezésbe. Ennek köszönhetően korábbi monitor került leváltásra, ami ugye előző hónapban nem volt betervezve. De mivel rendkívül jó áron volt, így megérte beújítani. Persze mindezek mellett megtartottam az ígéretem, amit itthon tettem, így a háztartási részlegünk is bővült némi konyhai műszaki cikk által. Ahogyan előző bejegyzésemben is írtam bizony megérkezett a tavasz. Sajnálatos módon a ruhák is kopnak, s ebből adódóan bizony ráfért a ruhatárra némi frissítés, mert eléggé hadilábon álltam a tavaszi ruházattal sajnos. Ezt a problémát is sikerült megoldani jó pár akciós ruha vásárlásával. Végül pedig belenyugvóan vettem tudomásul, hogy a fizetésemből négy számjegyű összeg maradt a számlámon.

A hosszú hétvégémet igyekeztem volna aktív pihenéssel tölteni, valamint terveztem némi szabadidős tevékenységet is. Tavasznak köszönhetően feltöltődtem energiával, s rendkívül pozitívnak hatott rám. Hisz végre elővehettem a bringámat, s végre eltehettem a szekrény mélyére a kabátomat is, s továbbá a természet is magához tért, mely a rügyező fákban, virágzó bokrokban nyilvánult meg. Ebből kifolyólag szerettem volna több időt tölteni kint, azonban beköszöntött a rossz idő. Ebből kifolyólag sajnos maradt az itthon ülés. Amit leginkább azért sajnálok, mert ebben a hónapban kicsivel keményebb lett a beosztásom.
A blogban a bejegyzések száma megcsappant tavalyhoz képest, ami leginkább a munkának és a kevés szabadidőnek tudható be. Viszont lassan a sorozatszezon a végéhez közeledik. S ebből adódóan bizony fel kell kötnöm a gatyámat, ha a nyaramat nem arra akarom áldozni, hogy a lemaradásomat pótoljam. Emellett persze továbbra is folytatom a HD filmek begyűjtését, habár egyelőre még nem tudtam időt keríteni arra, hogy meg is tudjam őket nézni.