A virtuális gondolataim gyűjtőhelye
Egyébként jelen pillanatban várnom kell jövő hétig a fizetésemre, így a szabadnapomon bármiféle tevékenység jöhet, amihez nem kell anyagi javakat felhasználnom. Így nem is érdekelt, hogy milyen egy ritka gyomorforgató időre keltem reggel.
Viszont megnézve az előrejelzéseket kíváncsi vagyok, hogy hogyan lesz ebből strandolás. Főleg úgy, hogy azokon a napokon, amikor szabadnapos vagyok igencsak gány idő lesz… De azért még reménykedek…
Kb. minden évben elhatározom, hogy a következő évszakban mit is fogok történetesen csinálni, vagy éppenséggel azt, hogy mit is szeretnék majd csinálni. Aztán rendszerint az egésznek az lesz a vége, hogy szépen, de biztosan teljesen másképp történik minden.
Az idei nyarat már elég régóta tervezgetem, s lassan, de biztosan belépünk a júniusba is, is tényleges módon indulhat a nyári szezon. Tavalyhoz képest szerencsére van állásom, s így a hónapok nagyobb részét majd a munka fogja kitölteni. Mivel átlagosan 17-20 munkanapom van egy hónapban, így hozzávetőleg havi 13-14 szabad nappal rendelkezem majd. Lévén immáron stabil állással rendelkezem, így szerencsére az anyagiakkal sok probléma nem lesz, ha itthonról akarok kimozdulni. Természetesen ettől függetlenül az egyik keret maga a fizetésem lesz, s a másik pedig, amit hajlandó leszek ebből az összegből szórakozásra költeni.
Évek óta nyaranként központi téma a strand. Átlagban egyszer vagy egyszer sem sikerült kijutnom. Nos, idén másképp lesz. Egyrészről nem kell, s nem is szándékozom kilométereket utazni azért, hogy olyan helyen strandolhassak, ahol szinte nincs semmi csak víz, s emiatt épp ingyen van. Így végül a helyi strand mellett döntöttem. A belépő 1700 forint, ami nem sok. Nem kívánok tízezreket költeni strandra, így minden bizonnyal beosztásom függvénye is lesz a strandolás, de havi szinten 3-4 alkalommal számolok. Ez alól kivétel csak a július, ugyanis arra a hónapra időzítettem egy pesti kiruccanást. Egyelőre egy naposban gondolkodtam, de ha a fizetés kielégítő lesz, s a közelben lesz valami normális áron elérhető alvást biztosító vendéglátó egység akkor talán még megfontolom a több napos dolgot.
Persze közbe szólhat a rossz idő is. Így minden bizonnyal lesznek itthon üldögélős szabadnapjaim is. Sorozataim szép lassan, de biztosan elfogytak. Erre a hétre maradt még a Modern Family harmadik évados fináléja, ami még hátra van és azután pedig elfogytak az idei aktuális sorozatok. Lemaradásomat mindenből behoztam, ami nem volt nehéz úgy, hogy időközben 2-3 sorozatnak intettem búcsút idén. Három nyári sorozatom van. Ebből kettő húsz perces epizódokkal, egy pedig egy órás epizódokkal fog majd jönni. Bőven vállalható a nyárra. Így az itthon ülős napokra betervezve játék van, s persze filmek. Utóbbi mindenképp, ugyanis rendkívül sok filmet megszereztem HD minőségben, többségüket persze korábban már láttam. Így itt az ideje, hogy nem csak meglegyenek, hanem újra megtekintsem őket teljes pompájukban.
És most kifejezetten bizakodom, hogy ténylegesen sikerül mindent megvalósítanom a fentebb írtakból.
Körülbelül ezzel a mondatzáróval tettem ígéretet magamnak tavaly nyáron, s a novemberi fizetés tájékán a munkáltatóm által közölt hír – miszerint a cég igényt tart rám próbaidő után – is csak megerősített abban, hogy bizony, ha jó idő kijön akkor kicsit átalakítom a jelenlegi élethelyzetemet az eddigiekhez képest.
Ugyanis eddig a szabadidőmet, s annak eltöltése leginkább anyagi korlátok miatt volt kissé szürke és állandó, s ezen kívántam már régóta változtatni, illetve akarok jelen helyzeten változtatni. Alapul véve csak az elmúlt öt évet a tavaly előtti és a tavalyi nyaram volt igazán kritikán aluli. Az idein mindenképp változtatni szeretnék, így már tavaly év végén illetve év elején elkezdtem tervezgetni, de igazából csak úgy egy hónappal ezelőtt tisztult le, hogy anyagi szempontból mire szánok és mire is lesz elég. Két éve enyhíteném strandolási éhségemet kevés sikerrel, azonban idén már meg is tettem a szükséges intézkedéseket. Hisz a hónap eleje óta szinte már lassan kánikulához hasonló időjárás volt, így azonnal gondoskodtunk a fürdőruha utánpótlásról. Egyik vasárnapra volt tervezve a strandolás, hisz pont akkor volt szabadnapom is. És persze ahogy lenni szokott akkor ért ide egy remek hidegfront, s bizony a strandolásból végül nem lett semmi. Ennek ellenére próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz, így végül itthon töltöttem el a szabadidőmet, s a merevlemezem darálásra váró sorozatoknak ültem neki. Örültem, hogy hamarosan ismét szabadnapoknak nézhetek elébe, azonban mire eljutottam odáig, hogy végre idén első alkalommal tiszteletemet tehessem a helyi strandon ismét beköszöntött a borús idő. Remek. A hónap második felében sincs rá sok esély, hisz egyrészről már megvannak a programjaim, másrészről pedig dolgos hétköznapoknak nézek elébe, továbbá pedig anyagiakat is inkább másra fordítottam, fordítom. Így marad minden júniusra sajnálatos módon.
Ellenben a nyárra már céltudatosabban készülök, így a tervezett pesti kirándulást júliusra szúrtam be. Ugyanis a munka törvénykönyvének változtatásai miatt augusztustól ismét meg fog csappanni a havi fizetésem, de a júliusi még érintetlen marad. Így mindenképp akkor szeretnék menni, amikor több érkezik a számlámra, mint egy hónappal később.
Tavalyi nyarak az esetek többségében mindig a sorozatok darálásáról szóltak. Az év közbeni lemaradások pótlása, illetve az uborkaszezon alatt bepróbált szériákkal való megismerkedése volt általában a nyári program. Iskolás koromban rengeteg időm volt sorozatokra, így nem volt olyan, amit elkezdtem, de nem fejeztem volna be. Nos, mióta dolgozom a szabadidőm igencsak karcsú, így végül rászoktam arra, hogy azokat a sorozatokat abbahagyjam, amelyeket szinte csak megszokásból nézek. Szerencsére a májusi beosztásom eléggé jóra sikeredett, így fel tudtam magam hozni sorozatok terén. Ami hátra van még az a Supernatural és a Nikita teljes évada. Tavalyihoz mérten ez a két széria elég elenyésző mennyiség. Nyári sorozatok közül is csak három van terítéken ezek közül kettő csak húsz perces. Így az uborkaszezonra nagyon sorozat nem is fog jutni. A sorozatok helyett pedig elsősorban strand, kirándulás van betervezve. Persze anyagi forrásaim nekem is véglegesek, így persze valami itthoni tevékenységet is be kell iktatni. Rengeteg – már látott – filmet begyűjtöttem HD minőségben, s a nyári uborkaszezon épp jó lesz rajta, hogy egy hűs nyári estén bármelyiket újranézzem. De persze bízom abban, hogy minden úgy alakul majd, ahogy elterveztem.
És végre sikeresen letudtam magam mögött az áprilisi hónapot is, ami sajnálatos módon eléggé változó volt minden szempontból, s így valahol egy kicsit meg is viselt. Leginkább az, hogy a köztes évszakok, mint a tavasz és az ősz lassacskán kezdenek eltűnni. Ennek köszönhetően április végén és e hónap elején valami iszonyatosan jó idő volt olyannyira, hogy a strandok sorra nyitották meg a kapuikat. Sajnálatos módon a múlt havi fizetésemnek igencsak a sarkára léptem annyira, hogy szinte egy fillérem nem maradt hónap végére, így lefelé konyuló szájjal kellett elfogadnom azt, hogy bizony kénytelen vagyok megvárni a májusi összeget, ha strandra akarok menni. Helyette maradt az itthon ülés, sorozatok pótlása, bicajozás és persze sétálás. Ráadásul alig egy hónap leforgása alatt sikerült két telefonfeltöltési összeget lebeszélnem a kártyámról. Bár így van ez, ha ez ember a közeli ismerőseivel nem tudja tartani a kapcsolatot internet segítségével se, így természetesen marad a telefon.
Az előző havi beosztásom valami istenesen borzalmasra sikeredett, így nem sok szabadidőm volt. Ami volt azt pedig leginkább azzal töltöttem, hogy az ágyban igyekeztem pihenni, illetve nem bealudni, hogy aztán az éjszakai alvásom nyugodalmas legyen, s ne forogjak éjjel álmatlanul, mert délután mertem szenderegni egy kicsit. Ezzel szemben akadt jó pár olyan nap, amikor ez előfordult, s bizony igencsak megviselt. De szerencsére kijött a jó idő, s ez ad nekem némi plusz energiát, s megfigyeléseim alapján kevesebb idő is kell arra, hogy kipihenjem magam. Ráadásul erre a hónapra több szabadnapom is jutott, így több napot tudtam egyszerre itthon tölteni. Természetesen az igazi „kánaán” majd hónap vége felé várható. A tevékenységeket egyelőre most az anyagiak fogják befolyásolni. Bár ebben a hónapban már elindultak a sorozat finálék, s szeretnék a hónap végére, vagy a következő hónap elejére mindenből szintre kerülni, mert idén nyáron nem szeretnék arra sok időt sorozatokra szentelni. Lévén immár rendelkezek stabil munkahellyel, s már anyagiak sem szabnak leküzdhetetlen akadályokat, így ezen a nyáron elsősorban szabadidős tevékenységeket szeretném előtérbe helyezni. Elsősorban jó pár strandolást tervezek elsősorban családdal, továbbá kilátásba helyeztem egy pesti kirándulást is valamikor a nyár közepén. Bár azért ezek mellett még szétnézek a megyében vajon mennyi szórakozási, kikapcsolódási lehetőség van. Persze valami értelmes, amihez nem kell részegség, hogy élvezhető legyen.
Ha törik, ha szakad ebben a hónapban legalább egyszer kimegyek a strandra, ha már ilyen jó idő kerekedett. Már sikeresen beszereztem a strandhoz szükséges „kellékeket” is, persze kérdés az, hogy vajon az időjárás engedni fogja-e, hogy valóban ki tudjak jutni. Szeretnék nagyon, hisz tavaly rajtam kívülálló okok miatt sajnálatos módon nem jutottam ki, s eléggé bántam is utólag. Habár anyagilag a helyit nem engedhettem volna meg, s kilométereket pedig izzasztó melegben valahogy nem igazán szerettem volna megtenni.
Persze majd látom a lehetőségeket, mert ebben a hónapban is sikerülni fog majd igencsak a fizetésre lépni, hogy aztán az utolsó két hétben azt várjam mikor kapom a következőt. Szerencsére ebben a hónapban jó lett a beosztásom, így feltehetően a következő hónapban még számíthatok egy bizonyos összegre. Ugyanis egyéb politikai intézkedések miatt úgy néz ki ismételten szívok majd egy jó nagyot, ugyanis ismét sikerült egy olyan döntést hozni, amivel a nettó bérem tovább csökken. Szép. Bár igyekszek erre nem nagyon gondolni. Egyelőre elég az, ha az eltervezett dolgokat meg tudom valósítani.
Ismét beköszöntött a húsvét, amit tavalyihoz hasonlóan hatalmas zabálásokkal és lustulással kívánom tölteni. Főleg úgy, hogy az ünnepek után keményen vár a meló. Amivel egyébként nincs gondom, habár az áprilisi fizetés is okozott némi csalódást nekem, hisz kevesebb került a bankszámlámra, mint vártam. Ez okozott némi elkeseredést nálam, hisz időközben monitorom igencsak jelezte felém, hogy bizony hamarosan távozik az „élők” sorából, így ideje lenne beújítani egy újat. Szerencsére ki is szemeltem egyet elég baráti áron, s úgy gondoltam meg is lepem vele magam, habár a terveim közt nem szerepelt, hogy további pénzmennyiséget költsek a számítógépre. Azonban hosszas rágódás, s szülői rábeszélés után úgy voltam vele, hogy végül csak meglepem magam eggyel.
A banktól kapott sms után a munkaidő java részét számolással töltöttem, s merengtem magamban, hogy vajon mennyi is fog maradni, ha megvásárolom azt magamnak, amit szeretnék és muszáj. Korábban már volt egy komolyabb elbeszélgetés a szülőkkel leginkább arról, hogy amíg az ember nem repül ki a családi fészekből, s még nem kell azon aggódnia, hogy vajon hogyan kell fenntartania magát nem biztos, hogy jó irány, ha az ember sok mindenről lemond, s megpróbál eszeveszett módon spórolni. Hasonló beszélgetésnek köszönhetően szántam rá magam, hogy a januári béremből nem a tervezett két magos Intel Core i3-as processzort, hanem az igencsak erős négy magos Intel Core i5-ös processzort került bele végül a hónapok óta épített számítógépembe.
Igazából mióta jelenlegi munkahelyemen dolgozom bruttó fizetésem jóformán 50%-al nőtt, aminek természetesen örülök. Ebből az összegből meg tudnék élni akár egy albérletben egyedül is. Ezzel szemben viszont a nettó fizetésem erre nem lenne elég főleg, hogy rendkívül nagy összeg kerül levonásra, ami eléggé elszomorító, hogy végül mennyi is az a tényleges összeg, amit kézhez kapok. És persze ez igaz a többi kollégámra is, akikkel erről nem egyszer tartottam eszmecserét. Több effajta beszélgetés megtörtént közöttünk. S többek között ez is eszembe jutott mikor alapos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy felesleges jelen pillanatban lemondani bármiről. Jelen hátterem, s helyzetem elegendő arra, hogy bizonyos dolgokat megengedhessek magamnak, akkor miért is sanyargatnám magam? És ebből kiindulva jóformán sikeresen lepottyantva mindent vágtam bele az újfent költekezésbe. Ennek köszönhetően korábbi monitor került leváltásra, ami ugye előző hónapban nem volt betervezve. De mivel rendkívül jó áron volt, így megérte beújítani. Persze mindezek mellett megtartottam az ígéretem, amit itthon tettem, így a háztartási részlegünk is bővült némi konyhai műszaki cikk által. Ahogyan előző bejegyzésemben is írtam bizony megérkezett a tavasz. Sajnálatos módon a ruhák is kopnak, s ebből adódóan bizony ráfért a ruhatárra némi frissítés, mert eléggé hadilábon álltam a tavaszi ruházattal sajnos. Ezt a problémát is sikerült megoldani jó pár akciós ruha vásárlásával. Végül pedig belenyugvóan vettem tudomásul, hogy a fizetésemből négy számjegyű összeg maradt a számlámon.
A hosszú hétvégémet igyekeztem volna aktív pihenéssel tölteni, valamint terveztem némi szabadidős tevékenységet is. Tavasznak köszönhetően feltöltődtem energiával, s rendkívül pozitívnak hatott rám. Hisz végre elővehettem a bringámat, s végre eltehettem a szekrény mélyére a kabátomat is, s továbbá a természet is magához tért, mely a rügyező fákban, virágzó bokrokban nyilvánult meg. Ebből kifolyólag szerettem volna több időt tölteni kint, azonban beköszöntött a rossz idő. Ebből kifolyólag sajnos maradt az itthon ülés. Amit leginkább azért sajnálok, mert ebben a hónapban kicsivel keményebb lett a beosztásom.
A blogban a bejegyzések száma megcsappant tavalyhoz képest, ami leginkább a munkának és a kevés szabadidőnek tudható be. Viszont lassan a sorozatszezon a végéhez közeledik. S ebből adódóan bizony fel kell kötnöm a gatyámat, ha a nyaramat nem arra akarom áldozni, hogy a lemaradásomat pótoljam. Emellett persze továbbra is folytatom a HD filmek begyűjtését, habár egyelőre még nem tudtam időt keríteni arra, hogy meg is tudjam őket nézni.
Körülbelül másfél hónapja vágyok arra, hogy a tél teljes mértékben eltakarodjon melegebb éghajlatra. Valahogy vágytam már arra, hogy anélkül tudjak szabadtéri programokban részt venni, vagy csak eljutni a munkahelyemre, hogy közben halálra ne fagyjak. És nagy örömömre a mai napon be is köszöntött végre a tavasz, s végre elég lenge öltözetben élvezhettem a napsütést és a rendkívüli jó hőmérsékletet.
Az utóbbi egy hónapban pedig igyekeztem megszokni, hogy a különböző kormány által eszközölt módosítások miatt csökkent a nettó bérem. De ettől függetlenül szerencsére még jócskán tudtam belőle gazdálkodni, hogy jusson is, s maradjon is belőle. Ami eléggé pozitívum volt, hogy a hónap elején végre befejeződött a PC-m teljes egészében történő újítása. Utolsó darabként végre egy Blu-Ray író került bele, s mellé beszerváltam egy hasonló kapacitású lemezt is, így végre a múlt hónapban igencsak jó áron vásárolt Blu-Ray lejátszót végre teljes egészében ki tudom használni. Ráadásul a közeli műszaki áruházban eléggé jó áron találtam írható Blu-Ray lemezeket is. Ennek fényében pedig elég jól telt a hónap eleje. Mondjuk beosztást nézve eléggé megcsappant a szabadidőm, meg valahogy a kedvem sem volt arra, hogy akár filmet nézzek, akár játsszak, s így az utóbbi hónapokban megvásárolt műszaki cikkek teljes kapacitását nem tudtam kihasználni. Hogy a közeljövőben ez változni fog nem tudom, hisz a jó idő beköszöntével igyekszek minél többet a szabadban tölteni, s kicsit feltöltődni. Hisz a rossz időnek köszönhetően elég sok időt töltöttem a négy fal között.
Szerencsére a munkában is történt előrelépés, ami természetesen számomra teljesen pozitív, hisz ezáltal növekedett a fizetésem is. De ez leginkább következik abból is, hogy jó pár kolléga döntött úgy, hogy távozik tőlünk, s akadt olyan is, akinek pedig útilaput kötöttek a talpára. Bár utóbbiak nem feleltek meg a követelményeknek, illetve jóformán magasról tojtak arra, hogy egyáltalán megfeleljenek. Azért valahol legbelül ilyenkor örülök, hogy elmúlt az az időszak, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon tartósnak fog-e bizonyulni a jelenlegi munkahelyem, illetve terveztem, hogy mi lesz akkor, ha közlik, hogy próbaidő lejártával mennem kell. Szerencsére nem így történt, aminek egyébként rendkívül örülök, mert remekül érzem magam a munkahelyemen, ami leginkább annak köszönhető, hogy eléggé jól kijövök a kollégákkal, s igencsak elvagyok velük. És persze reménykedek abban, hogy ez az állapot jó sokáig fog majd tartani.
Jövőre nézve vannak némi terveim, habár egyelőre csak az elkövetkezendő hónapokra tervezek, s ezek is inkább szórakozási célzattal rendelkeznek. Mert ugyanis annyiszor megfogadtam, hogy minden más lesz, de valahogy soha nem sikerült betartani. Talán most, hogy immáron van munkahelyem, a pozícióm jelen pillanatban stabil, s annak is néz ki elképzelhető, hogy ezeket a dolgokat majd szépen be fogom tudni tartani. Persze ez még a jövő kérdése, de egyelőre amit elterveztem sikerült megvalósítani, s ez azért örömmel tölt el.
És ismét elment felettem egy hónap. Negatív és pozitív dolgok egyaránt értek ez alatt az elmúlt egy hónap alatt. Előző havi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy bizony a gépfejlesztésem az utolsó fázisába lépett, s egy igencsak erős processzorra tettem szert. Sajnálatos módon a beosztásomnak és egyéb más tényezőknek köszönhetően nem volt elegendő időm ahhoz, hogy az új masinát teszteljem, így csak próba szintjén ütöttem bele az orrom. Eddig jelen pillanatban semmi konkrét panaszom sincs rá, habár az elmúlt hónapban nem voltak olyan erős húzócímek, amelyek mellé szívesen leültem volna.
Ebben a hónapban is eljött a tizedike, ami ugye a fizetés napja. Politikai dolgokba nem mennék bele, de szerintem nem kell senkinek sem ecsetelnem, hogy miféle változások voltak adóügyben. Ennek megfelelően kaptam fizetésemelést még múlt hónapban, de ennek ellenére is jóformán tízezer forint hiányzott a zsebemből minden juttatással együttvéve. Eléggé szíven ütött a dolog, s a vásárlás sem úgy ment, mint ahogy egyébként terveztem volna. Hiába volt ezrekkel, tízezrekkel több a számlámon, s hiába nem volt adósság vagy eltartandó család a hátam mögött valahogy sok dologról lemondtam, amit egyébként megengedhettem volna magamnak.
Még mielőtt kiléptem volna az iskolából már akkor is megvoltak azok a pénzzel megvásárolható igényeim, amelyeket szerettem volna megvenni. Ezeknek java részét be is szereztem. Erre a hónapra egy Blu-Ray író lett volna betervezve a számítógépbe, de helyette egy rendkívüli jó akció keretében áron alul leltem rá egy olyan Blu-Ray lejátszóra, ami az általam kedvelt mkv formátumot is lejátssza, s így végül erre esett a döntésem. Jókor jött az akció, mert így eléggé elfogadható mennyiségű pénz maradt meg a fizetésemből, ami sokakhoz hasonlóan csökkent. Eléggé szíven ütött, s bizony volt olyan munkatárs, aki elsírta magát. Sajnáltam őket, de igazából közösen bosszankodva a dolgon többre nem voltunk képesek.
Ez a hónapom lényegében jobban telt, mint az előző. Időjárás tekintetében sajnálatos módon igencsak bejött a zord a tél, s bizony itt voltam eléggé nagy havazások, hófúvások és jóformán hóviharok, melynek köszönhetően az is kérdésessé vált, hogy akár be tudok-e jutni a munkahelyemre. De szerencsére utóbbi sikerült, bár nem lettem volna túl vidám, ha nem sikerült volna. Hisz a fizetés csökkenés után nem igazán szerettem volna akár egy napot is hiányozni, s továbbá eléggé jól érzem magam a munkahelyemen, mert jó a közösség, s eléggé kijövök a kollégákkal főleg azokkal, akikkel egy osztályon vagyok.
Szabadságomat igyekszem minél hasznosabban kihasználni (például foglalkozok a bloggal is). Az időjárás kedvezően alakult, s igencsak tavaszias időnk van errefelé, így tervezek itthonról kimozdulni is egy kicsit. Emellett eljött az ideje, hogy jobban tesztelhessem az új gépet, így a Rage, Dead Island, Alan Wake és a Turok vár arra, hogy teljesen magamévá tehessem. Természetesen munka és magánélet mellett kevés idő jut például sorozatnézésre, de elkerülve a tavalyi ballépést, miszerint alig tudtam azokat az epizódokat beszerezni kedvencekből, amiket szerettem volna megnézni évad végén, így idén folyamatosan szerzem be az új epizódokat, hogy aztán időm engedi megnézhessem azokat is.
„Minden éremnek két oldala van” – Gondolom nincs olyan ember, aki ne ismerné ezt a mondást. És bizony ez így van. Erre tökéletes példa ez a hónap is.
Beosztásomnak köszönhetően eléggé kevés szabadidőm volt. Pontosabban szabadidőm van, amit leginkább aktív pihenéssel töltök, így a netezés csak mellékes. Így nem is meglepő, hogy ebben a hónapban – két bejegyzésen kívül – alig volt valamiféle írás a blogon. Persze minden áldott nap úgy voltam vele, hogy majd írok, de valahogy a fáradtság mindig győzött. A kevés szabadidőnek köszönhetően pedig januárra nem maradt sorozatból kivégzett aktuális évad, végig vitt játék, megtekintett új film… tehát ebből a szempontból nem volt semmi, ami arra ösztönözhetett volna, hogy szépen írhassak is bármiről. De talán majd most…
Igencsak a januári hónapban a végéhez közeledünk. Az új év új pozíciót is hozott a munkahelyemnél, ahol jelen pillanatig sikeresen állom a sarat. Egyelőre panasz nincs rám. Habár a beosztásom eléggé összevissza, így leginkább akkor pihenem ki magam teljesen, amikor hulla fáradtan beleesek az ágyba, s másnap tízig alszok feltéve, ha másnap nem kell pihenni. A kevés alvás hátterében leginkább az áll, hogy igyekszek mindenre időt fordítani, főleg magánéletre, ami viszont az alvás rovására megy. Ráadásul ebben a hónapban is sikerült gyönyörűen lebetegedni, de egyéb okok miatt nem tudtam eljutni az orvoshoz, így jóformán egy héten keresztül kénytelen voltam betegen bemenni dolgozni. Nem volt leányálom annak fényében meg végképp, hogy magánéletem nem úgy alakult, ahogy terveztem, s nem csak a betegség, de a fellépő problémák is gondoskodtak róla, hogy nem csak fizikailag, hanem lelkileg is sikeresen kimerüljek. Ugyan hiába gyógyultam meg, de valahogy nem érzem magam még teljesnek sajnos.
Gépfejlesztés az utolsó fázisába lépett. Egy két magos i3-as processzort néztem ki magamnak még valamikor november tájékán, de végül egy elég erős i5-ös négy magos processzor lett végül belőle, melyre igazából a szülők beszéltek rá. Szerencsémre az új beosztásomnak köszönhetően aznap épp itthon voltam, amikor a „kicsike” megérkezett, így egész nap gépszerelésbe torkollott, s a másnap is, hisz sok mindent vissza kellett telepíteni a gépre. Sajnálatos módon csak a korábbi játékokkal próbálgattam az új masinát, ugyanis jelen pillanatban egyetlen egy olyan új játék nincs, ami mellé szívesen leülnék, s végéig kitartanék. Ugyan párat bepróbáltam, s még jelen pillanatban is fent van, s játszogatok velük, de valahogy nincs meg most az érzés bennem. De reménykedek benne, hogy a közeljövőben érkezik valami végigjátszás kötelező játék, ami tényleg a tévé elé szögez.
Munkahelyemen minden oké, habár jó pár régi kolléga készül elmenni, s ezek szerint lesz még jó pár új is. Szerencsére velem nincsenek különösebb problémák, így kijövök mindenkivel. Még a főnökséggel is. Bár bevallom furcsa érzés az, hogy túlélek embereket: felmondanak, elbocsájtják őket az én pozícióm pedig jóformán biztos. Noha pont ez volt a vágyam, hogy legyen egy stabil, megbízható munkahely, s a kollégák pedig fogadjanak el.
Az idei évtől változtak a bérek elszámolása (pl. adójóváírás megszüntetése), így bele sem merek gondolni abba, hogy februárban vajon mennyivel kapok kevesebbet. Nem igazán örülök neki, habár nagyobb értékű dolog nem kerül vásárlásra. Igazából csak a Blu-ray író, ami azért nem került megvásárlásra decemberben, mert épp készlethiány volt, s helyette inkább alaplapra, tápegységre és memóriára költöttem. Ebben a hónapban pedig inkább megvásároltam az új processzoromat, hisz az év végén érkezik az új Tomb Raider, tehát jó, ha van egy erős „vas” alattam. És azért az se elhanyagolható, ha évekig nem kell fejlesztésre költenem.
Nem igazán vártam ezt a hónapot a megannyi változás miatt. De az eltelt egy hónap alatt azt hiszem megtapasztaltam a negatívumokat és pozitívumokat egyaránt, s azt kell mondanom, hogy kiegyenlítik egymást, s sikerült belerázódnom az egészbe. S valahol úgy érzem örülnék neki, ha jelenlegi munkahelyemnél ez a helyzet megmaradna állandóra. Habár a magánélettel nehéz összehozni, s ha úgy alakul igencsak le tud húzni mindkettő.
Különösebb terveim nincsenek a jövőre nézve, s jelen pillanatban én leginkább csak arra vágynék, hogy egy hosszabbat tudjak pihenni, s jelenlegi problémáimra megoldást tudnék találni…
Tény és való soha nem volt ilyen felemás évkezdésem. Bár lehet tényleg jobban jártam volna, ha szilveszter napján pihenés helyett inkább valami vad bulit választok, ahol teljesen kitombolom magam… aztán persze másnap úgy megyek munkába, mint egy megerőszakolt havasi jeti.
A tavalyi évem olyan mindenféle volt. Voltak benne nagyon jó dolgok, voltak benne nagyon rossz dolgok. Első körben rögtön munkanélküliként kezdtem az új évet, ami két hónapnyi itthon üldögélés követett. Végül hasonló időtartamra sikerült munkahelyet találnom addig, amíg az szépen két hónap alatt nem adósodott el teljes mértékben, s kerültem egyik napról a másikra ismételten az utcára. Aztán hónapig semmi fény munka szempontjából, s így is telt el a nyár, ami eléggé megviselt fizikailag, s lelkileg is. Aztán végre nyár végétől ismét találtam munkahelyet, s még jelen pillanatban is van munkám. De….
…van olyan – feltehetően mindenki által ismert – mondás, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nos a munkahelyemre ez tökéletesen igaz volt. A munkakör, csapat, beosztás minden annyira tökéletes volt számomra, hogy csak lestem, amikor november közepe táján szépen megindultak az átépítések, átszerveződések. Így gyakorlatilag szinte majdnem minden megváltozott, s keveseknek adatott meg az, hogy abban a beosztásban maradjanak, mint amiben eredetileg is vannak. Ez a fajta átszerveződés engem is érintett, aminek azért annyira nem örültem. Szakmai szempontból jól jártam, hisz fizetésem valamelyest emelkedik, s másabb dolgokat kell majd tennem, de leginkább beosztás szempontjából gyönyörűen jönnek a hátrányok is. Nem csak a munkába jutás miatt, hanem magánélet miatt is. Habár mindkét szempontból megkaptam az ígéreteket, ami alapján tényleg nem lehet okom panaszra, de valahogy mégsem görbül őszintén mosolyra a szám egy hete.
Ezzel az egész dologgal nekem leginkább az a problémám, hogy jöttek előnyök, s jöttek hátrányok, s a kettő olyannyira egyensúlyban van egymással, hogy sajnos igencsak semlegesítik egymást. Bő egy hete mindennap megfordul a fejemben, hogy bizony jó lenne felmondani, mert nekem ez a helyzet nem tetszik. Csak ugyebár a jó munkás ember viszont tudja, hogy gazdaságilag az ország nem áll úgy, ahogy kellene, így gyakorlatilag nincs hová menni. Továbbá még mindig kijövök a kollégákkal, s mindenkivel elvagyok, ami igazán fontos szempont. Arról nem is beszélve, hogy magánéleti tervekből is van egy pár, s ezek igen csak nagy hangvételű dolgok ahhoz, hogy inkább elfogadjam a jelenlegi helyzetet, mert ugyanis, ha számításaim bejönnek akkor év vége felé költözésből adódóan úgy is új munkahelyet kell keresnem, s ebből a szempontból azért jó, ha van hosszabb ledolgozott időm egy cégnél, s ebből adódóan pedig valamennyi spórolt pénzem. Bár bevallom leginkább a kimerüléstől félek, hisz azért a munkám fontos, de a magánéletemnél nem, s bizonyos részéről nem is vagyok hajlandó lemondani.
Jó szokásomhoz híven úgy néz ki idén is pár órával az új év előtt kilövök egy aktuális „helyzetjelentős” bejegyzést a virtuális világba. Amire egyébként is szükség van a blog tekintetében, ugyanis az elmúlt hónapokban nem igazán voltam aktív, ami a bejegyzések számát illeti, hisz elég ingadozó volt szinte az egész évben, ami érthető is, hisz elég változatos és felemás éven vagyok túl.
Tavaly végeztem a suliban, s kellő befolyásos ismeretség hiányában sajnos várt rám a munkanélküliség világa, ami tartott pár hónapig amikor is decemberben sikeresen találtam magamnak állást, ami egy hónap alatt ki is merült a kollégák hozzáállása és a munkakörülményeknek köszönhetően.
Ezután laza két hónap következett, majd ismételten visszakerültem a munka világába alig két hónapig, hogy az újonnan induló vállalkozás hamarosan megváljon tőlem anyagi gondokra hivatkozva, majd pedig rövid idő múlva a kollégáimtól is ugyanígy megvált. Ezek után pedig keserédesre sikerült a nyaram, s szinte már teljesen szétestem amikor is ismét visszakerülhettem a dolgos hétköznapokba. Kemény három hónap volt, míg próbáltam teljesíteni, s reménykedni abban, hogy hosszútávon terveznek velem. De szerencsém volt, mert végül úgy döntöttek, hogy megtartanak. Így jelen pillanatban is rendelkezem munkával, s a jövő hónapban sem kell elbocsátástól tartanom, s anyagilag is teljesen jól állok ahhoz, hogy különböző dolgokkal tudjak számolni. Leginkább ismételten gépfejlesztésről van szó, hisz immáron kizárólag egy izmosabb processzorra lesz szükségem a következő hónapban ahhoz, hogy teljesen új PC-m életre kelljen.
Az elmúlt két hónap eléggé nehézkes volt munka szempontjából, hisz közeledtek az ünnepek, s ennél fogva bizony igencsak megemelkedett azon kedves vásárlók száma, akiknek IQ hányadosuk egyenlő a zöldmoszattal, s személyi higiéniájuk pedig egy mocsári teknősével vetekszik.
A munka miatt igencsak megcsappant a szabadidőm, így nem sok mindenre jutott időm. Ez főleg neten töltött aktivitásomon látszott meg teljes egészében, bár ezt sikerült hellyel-közzel megoldani. A munkakörülmények elfogadhatóak, kollégákkal kijövök, s azt gondolom ez sokkal fontosabb bárminél. Fizetésem emelkedett, tehát jelen pillanatban kisebb problémáktól eltekintve minden a normális, s rendes kerékvágásban megy. Ugyan valamikor tettem megjegyzést, hogy bizony visszafogom sírni az iskolás éveket azt kell mondjam, hogy én jelen pillanatban nem sírok ezeket vissza. Legalábbis mikor meglátom a számlámra megérkezett fizetésemet.
Jövőre nézve – lévén immár rendelkezem tartós munkahellyel – sokkal több szabadidős tevékenységet tervezek beiktatni szabadidőmnek megfelelően (habár télen nem vagyok hajlandó kimozdulni a meleg lakásból kivételesen csak közös mozizás erejéig).
Függetlenül attól, hogy az emberek túlnyomó többsége szórakozással tölti az idejét, én inkább pihenéssel, s ezáltal is kihasználva a szabadnapomat,s ezzel a bejegyzés az utolsó ebben az évben.