Sokan mondták, hogy visszafogom sírni az iskolai éveket. Én már az utolsó évben is eléggé sajnálkoztam, hisz tudtam, hogy számomra véget ér ez az időszak, s majd nagyon fog hiányozni. S hiányzott is, ugyanis tavaly júniusban léptem ki a nagybetűs életbe, hogy aztán öt hónapos munkanélküliség várjon rám. Nagy sikerélménynek könyveltem el, amikor egy nagyobb céghez kerültem decemberben, de hamar rájöttem, hogy bizony ott mindenki magasról tojik a fejemre, s senkit nem érdekel az, hogy a próbaidő végén valóban meg is tudjak ott maradni. Arról nem is beszélve, hogy a kollégákkal ugyan személyes konfliktusom nem volt, de a naponta előkerülő gusztustalan, neveletlen viselkedéstől napi szinten rosszul voltam és idegesített. Így egy hónapnyi munka után végül nem én lettem a befutó, amit nem is bántam, mert nem egy álom munkáról volt szó.
Az álom munka ezután jött el egy közeli frissen nyíló üzlet képében bő két hónapos álláskeresés után, hogy olyannyira álmokra és naivitásra épült, hogy jóformán két hónap után útilaput kaptam a talpamra, hisz a cég csődközeli állapotba került. Ezután viszont ismét itthon üldögélés lett várva valamiféle munkára. Már mindegy volt, hogy milyen, csak legyen már valami. Ennél fogva sajnos igencsak betett a jókedvemnek, s igencsak sikerült beárnyékolnia mindent. Aztán végül augusztusban kaptam egy telefont, s így augusztus végétől ismét munkába állhattam.
A munkakör és a munkahely nem álmaim állása, de mégis munka. Ettől függetlenül természetesen szerettem volna megmaradni, hisz két rosszul választott és jövőképpel egyáltalán nem rendelkező állás után már igazán reménykedtem, hogy jön egy hosszútávú is. Sajnálatos módon a három hónapos próbaidőm alatt másik kollégámat elküldték, így én akarva, akaratlanul elkezdtem azon aggódni, hogy vajon mi lesz a sorsom. Tanulva előző esetből már most elkezdtem munka után keresni, míg közben dolgoztam, hogy végül ne eshessek keményen pofára, mint az előző munkahelyemnél, ahol túlságosan lojális voltam a főnökömhöz, s bíztam benne nem lesz olyan gerinctelen velem szemben, hogy egyik napról a másikra megszüntesse munkavállalói jogviszonyomat. Végül megtette.
Az új helyen viszont egy nagyon pozitív dolog volt, amit nagyon sajnáltam volna: a kollégák. Ugyanis szinte kivétel nélkül mindenkivel kijöttem, s senkivel nem voltam haragban, s eléggé könnyen eltelt a munkaidő. Gyakran azon kaptam magam, hogy igencsak jó napom volt, s igencsak hangulatos is, s máris letelt a munkaidő. Így rendkívül pozitív dologként ért, hogy a minap közölték velem, hogy próbaidő letelt, s továbbra is igényt tartanak rám. Ennél fogva pedig jövővel kapcsolatban kicsit merészebb mertem lenni. Példának okáért a gépfejlesztés sokkal tudatosabbá vált részemről, s aznap úgy döntöttem, hogy ugyan jelenlegi konfigurációm alkatrészei (függetlenül attól, hogy idén januárban eszközöltem egy gépfejlesztést) nem épp a kor legmodernebb kellékei, s így bizony drágább alkatrészek már nem biztos, hogy ugyanúgy fognak működni, mint az újabb alkatrészek mellett. Ettől függetlenül többet mertem rászánni az augusztus vége óta tervezett VGA vásárlására, s végül Nvidia kínálatából választottam egy ASUS GTX 550 Ti videokártyát.
Másnap kora reggel viszont pont ébredésre meg is jelent a futár a fentebb látható kártyával a kezében. A csomag átvétele sokkoló volt, ugyanis a kártya jóval nagyobb volt, mint vártam. Végül beépítettem a gépembe, s örömmel nyugtáztam, hogy valójában belefért, habár a három merevlemezem közül az egyiket sajnálatos módon ki kellett vennem, de még így is bőven jól jártam, hisz jelenleg egy 500 és egy 1500 gigás whincester pörög a gépemben.
Természetesen az új kártyát tesztelni kell, s kíváncsi voltam mire képes a GDDR5-ös 1 GB-s fedélzeti memória, megspékelve 192 biten. Nos, ugyan tisztában voltam, hogy a jelenlegi alkatrészeim nem fogják kipörgetni rendesen az új szerzeményt, ennek ellenére mégis leesett az állam. Idén újítottam műszaki dolgok terén itthon, így a régi tévémet egy Full HD LCD tv-re cseréltem, amit ráadásul összekötöttem a géppel, s így kényelmesen lehetett filmet nézni, s játszani némi kompromisszummal természetesen. A régi kártya sajnos nem volt a legtökéletesebb, így sajnos meg kellett békélnem azzal, hogy bizony a játékok túlnyomó többségét nem hogy Full, hanem mezei HD felbontáson sem futtathatom. Azonban az új szerzemény erre tökéletesen képes, s eddig még nem akadt olyan olyan játék, ami kifogott volna a jelenlegi konfigurációmon. Még a hatalmas gépigényéről elhíresült Crysis játékok is hajlandóak Full HD-ben minden maximális beállításon futni minden gond nélkül. Ebből adódóan pedig pénztárca kímélőbben jöhetek ki gépfejlesztés téren egy ilyen erős kártyával. Így végül a következő két hónap még gépfejlesztésről fog szólni, hisz fizetésem nem akkora, hogy mindent egyszerre meg tudjak venni, továbbá nem kívánom a teljes bevételemet erre fordítani. Így következő hónapban egy 500W-os tápegység, Blu-Ray író (hozzá pedig természetesen lemezek a HD tartalmak kiírásához) valamint a januárban esedékes további alkatrészekhez megvételre kerülő DDR3-as memóriák.
Téli időszak többnyire számomra az itthon ülésről szokott szólni, így számomra semmiféle komolyabb nehézségeket nem jelent, hogy jelen pillanatban ilyen dolgokra költök. Lévén most már hosszabb időre tervezhetek, így a jövővel kapcsolatos tervek miatt legkésőbb tavaszra egy laptopom kívánok beújítani, s tavaszra pedig teljes egészében szabadtéri programok és ruhatár fejlesztése lesz a cél. Terveimet itthon már ecseteltem is, lévén útitárs feltehetően szülők egyikéből kerül ki, így már előre vázoltam terveimet tavaszra és nyárra.
