Kategória: Helyzetjelentés

Leszel-e a társam Neuzer Nelson 30?

Kecskenyál

A családban a „családi” kerékpár a jól bevált Mountain Bike modellek voltak. Ilyet kaptam még általános iskolásként, amely elég jól szolgált több, mint tíz évig, amelyet végül lecseréltem nagyjából hét éve. Bevallom nem nagyon értek a kerékpárokhoz, s nem is tudom mit kell rajtuk nézni. Sokat nem akartam költeni, így hát az volt a legjobb döntés részemről, hogy elmentem az egyik áruházba, ahol viszonylag olcsón vásároltam új bicajt, mely ára még a 30 ezer forintot se érte el.
A spórolás persze meglátszott, hiszen többek között nem volt sárvédő, csomagtartó és társaik, s ezeket is csak tavaly szereztem be hozzá. A lényeg az volt, hogy guruljon, s megpróbáltam megbarátkozni olyan alapvető, de bosszantó hibákkal, mint egyes sebességeknél való láncleesés, s a csavarok rozsdásodása. Az interneten olvasott vélemények alapján egy ipari hulladék, de mivel én vigyázok a dolgaimra, még így is elég megkímélt állapotban van. 

Azonban felmerült nálam, hogy egy új kerékpárt kellene beszereznem. Sajnos a vélemények kapcsán láttam, hogy bizony a 20-30 ezer forintos árkategória nem az, amiért minőséget lehet vásárolni. Számomra pedig fontos a megbízhatóság, hiszen nem csak városon belül, hanem azon kívül is kerékpárral közlekedem, s akár a szomszédos városba is átkerekezek. Azonban ehhez fontos a megbízhatóság.
A végeredmény sajnos lehangoló volt. Ugyanis hiába mentem fel opcionálisan akár 70-75 ezer forintig. A vásárolói vélemények minden terméknél az volt, hogy bizony a szóban forgó kerékpár bejáratása után alkatrész csere lesz szükséges. Viszont bele kellett kalkulálnom, hogy egy olyan kerékpárra lesz szükségem, amivel nem csak egy bizonyos távot teszek meg, hanem munkába is megyek vele, így végül a befutó egy 54 ezres Neuzer Nelson 30 lett:


Természetesen elolvastam, hogy mik a gyengeségei, s feltehetően ülést és pedált is kell majd rajta cserélnem. Lévén előbbi kényelmetlen a leírások alapján, utóbbi pedig simán műanyag. Azonban, ha alapul veszem, hogy mennyire vigyáztam az előzőre is, ami hasonló specifikációkkal bírt, akkor azt gondolom nem nyúltam mellé. Főleg úgy, hogy többen úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben egy-két dolgot kicserélek rajta, akkor eléggé komoly kerékpár is kihozható belőle.
Mivel tervezek az eddigieknél sokkal nagyobb távokat megtenni, így úgy voltam vele, hogy inkább a fenti kerékpárt vásárolom meg 16 ezer forinttal olcsóbban, mint amit kinéztem, s ezt az összeget pedig a kerékpárra fordítom, amennyiben szükséges. 

A megbízhatóság sokkal fontosabb nekem, így online rendelés mellett döntöttem, s március végi kiszállításban egyeztem meg az online bolttal. Bízom benne, hogy nem döntöttem rosszul, s március végétől beindulhat nálam a túraszezon. 

Fagyos hangulat

Kecskenyál

Kicsit nehezen mentem neki a február hónapban. A többi emberhez hasonlóan engem is elért az a bizonyos téli átmeneti depresszió. Egyrészről ott volt a decemberi hónap, amely az ünnep által generált vásárlási hullámnak köszönhetően eléggé lefárasztott. Nem csak magánélet, de munka szempontjából is sikerült teljesen „kifinganom”, s ahogyan nekilendültem az új évnek egyetlen egy dolgot vártam: mikor tudok már hosszabban pihenni. Természetesen minden úgy csináltam, ahogyan eddig. Megvolt a megszokott ritmusom, s mentem dolgozni, s közben mindig néztem, hogy mikor is lesz a szabadságom, hiszen egyetlen egy fix hetet kértem, mely májusban lesz.
Ugyan úgy gondoltam minden oké lesz, azonban elindult egy remek kis vírusos betegség, amelyhez társult még az influenza szezon is. Ahogyan rászoktam lassan egy éve a mindenféle gyógytea fogyasztására, így minden bizonnyal ez (is) segíthetett abban, hogy ezeket a betegségeket sikeresen elkerüljem, ami az ismerőseimre, családtagjaimra, kollégáimra nem volt igaz. Idehaza egyértelmű volt, hogy kerülnöm kell a betegeket, illetve minimalizáljam az egy légtérben való létet. Azonban az ismerősöket érintő betegség már kissé frusztráltan érintett, hiszen a közös programok estek áldozatul a makacs betegségeknek. A munka miatt pedig egy megszűnt program helyére találni másikat, másokkal bizony nem könnyű. Azonban a munkahelyemet is elérte a hullám, amelynek köszönhetően olyan beosztás átvariálás történt, amire még nem volt példa. Nem csak amióta itt dolgozom, hanem a működés megkezdése óta. Így csak reménykedtem, hogy engem nem fog kényelmetlenül érinteni azon felül, hogy két ember helyett kellett dolgozni. Azonban felcsillant a szemem, amikor kiderült, hogy a hónap elején majd egy hetet itthon lehetek. De persze jött a fekete leves.

Egyrészről a táppénzen, és a szabadságra küldött betegek számától függött, hogy az adott szabadságot meg tudom-e kezdeni. Mindezek mellett egyik napról a másikra szinte minden előjel nélkül sikerült nekem is megbetegednek, ami azért is volt frusztráló, mert nem tudtam, hogy mi is lesz a végkimenetele, illetve végig tudom-e majd vinni az adott hetet. Amit tudtam, hogy nem szeretném táppénzzel meghosszabbítani a szabadságomat, így hát elkezdtem betegen végigdolgozni a hetet. Annyi szerencsém volt, hogy pusztán megfázásról volt szó, hiszen nagyjából három napig szenvedtem úgy, hogy a taknyom-nyálam egyben volt. Utána pedig szépen fokozatosan ki is jöttem az egész betegségből. Örömmel kezdtem meg a szabadságomat, amelyre mindenféle programot találtam ki, s sok ötletem is volt a saját magam szórakoztatására. Azonban az első két nap minden kötelező dolgot meg akartam csinálni, mint a nagymosás, nagytakarítás és nagy bevásárlás, hogy utána jöhessen a láblógatás.
Természetesen nem is nem én lennék, ha nem sikerült volna ezt a szabadságot is elszúrni. Mondjuk nem szándékos volt, de azért egy hetet végigszenvedni gyomorrontással nem volt könnyű dolog. Főleg úgy, hogy teljesen legyengültem a nem evés, vagy az éppen kevés evés miatt. Ámbár egy hét alatt sikerült helyre hoznom magam, hogy enni tudjak, de úgy mentem vissza dolgozni, mint akiben semmi erő sincs. És persze tombolt az influenza és egyéb vírus, mely még több betegállományos dolgozót eredményezett, amely aztán soha nem látott beosztás átvariálására kényszerítette a vezetőket.

Ha ez nem lenne elég, akkor bizony elérkezett az igazi tél. Havazással, faggyal és hóval. Rengetegen panaszkodtak az időjárás miatt, köztük én is. Természetesen a télnek arról kell szólnia, hogy ilyen időjárás van. Azonban én azt sérelmeztem, hogy december-január hónap elég enyhének minősült, s nem épp február végére akar az ember -11°c  és -18°c közti hőmérsékletet. Persze elmondható, hogy legalább ismét lett hó ezen a télen (is).

Maga a látvánnyal nem is volt gondom, mert egyébként ebből a szempontból szeretem a telet. Azonban azzal már igen, hogy a munkahelyre való eljutás már korántsem volt könnyű. Hiszen országos probléma volt, hogy az utak nem voltak megfelelően eltakarítva, ezáltal sok autós szinte drift versenyzőként képzelhette magát. Mindezek mellett akadt olyan is, aki a saját háza előtt nem volt hajlandó eltakarítani a lehullott havat, így aztán nagyon élvezetes volt, amikor bokáig elsüllyedtem a hóban. 

A februári hónap a mai nappal véget ér, s bízom benne, hogy maximum négy hét múlva elkezdődik a tavaszodás. Bizakodom az időjárás előrejelzésben is, hiszen elvileg március 22-e után már komolyabb enyhüléssel nézhetünk szembe. Én pedig bízom abban, hogy semmilyen betegség nem fog ledönteni a lábamról, s komolyabban sem lesz átszervezve a beosztásom. 

Az év első havazása

Kecskenyál

Gyermekként nagyon szerettem a telet. A tulajdonságai közül egyedül a hideg részével volt bajom, de minden mást élveztem benne, de leginkább azt, hogy szép. Hiszen nincs annál szebb, és jobb érzés, amikor az ember a frissen hullott havat ropogtatja a lába alatt. Kivétel ez alól persze az, amikor havat kell lapátolni. Sajnos a karácsony ismét „fekete” maradt, de mára megérkezett a havazás, s bízom benne marad is belőle valami reggelre, és a későbbi napokba. Valamint abban is bízok, hogy az elkövetkezendő két hónap elegendő lesz a télre, s márciusban már kezdődik a tavasz.

Újévi fogadalmaim nem voltak. Egyrészről nem hiszek bennük, s  rengeteg olyan dolog közbejöhet, amely ezeket meghiúsítja. Jelen pillanatban nagyon örülök annak, hogy ismét sikerült fizetésemelést kapnunk, melynek köszönhetően az egész évre való tervezésem könnyebb lett. Bízom abban is természetesen, hogy sikerül jól bánnom a pénzemmel, s semmi nem jön közbe. S itt elsősorban nem az impulzus vásárlást értem, hanem a meglévő tulajdonaimnak a renoválását, illetve pótlását eltűnés, és tönkremenetel esetén.

Tavalyi évre terveztem, de végül átcsúszott erre az évre az egykor megvásárolt, majd villámcsapás következtében tönkrement Playstation 4 pótlása, amely bevallom nagyon feladta nekem a leckét. Hiszen annak idején a Playstation 3-at is csak azért vásároltam meg, mert lejátszotta a Blu-ray és a DVD lemezeket, ezáltal nem lett volna felesleges pénzkidobás azért a 2-3 exkluzív címért, amire évek óta vágytam. Először is önmagában véve az Uncharted széria négy része és a The Last Of Us nem lenne elég húzóerő az új konzolba való pénzfektetésbe, még úgy sem, hogy az utóbbi címnek jön a folytatása. Főleg úgy, hogy decemberben egy elég komoly akció keretén belül szert tettem egy minden fájlformátumot lejátszó Blu-ray lejátszóra. Ámbár végül úgy döntöttem, hogy csak pótolom a fent említett konzolt, hiszen a lejátszó is bármikor meghibásodhat, s a számítógép is. Habár a fejtörést inkább azt adta, hogy hiába vásároltam meg két éve az akkor újnak és elég stabilnak számító GTX 1060-at, ha játszani munka mellett szinte nem szoktam. Se kedv, se idő nincs rá.
A tavalyi pesti kiruccanásom alkalmával nagyon sokat tanultam. Például azt, hogy nem érdemes kitennem a lábamat itthonról szűkre, szinte fillérre számolt pénzzel, mert az úgy sem fogom tudni betartani. Így a végcél a téli időszak alatt a spórolás, és a vásárlás megváltoztatása részemről. Utóbbinál leginkább az impulzus vásárlások értendők, melyek az utóbbi időben élelmiszerre összpontosult. Lassan olyan leszek, mint egy nyugdíjas, aki meglát valamit akcióban, s rögtön megveszi. Ennek következménye volt a sok lejárt szavatosságú termék kukában való kikötése. Ezen próbálok változtatni, ami egyelőre nagyon jól megy. Természetesen a táplálkozásomon is finomítottam, hogy minél több egészséges, s vitamindús étel kerüljön a szervezetembe, ugyanis tavaly április óta nem voltam megfázva, s nem is szeretnék az lenni. Főleg úgy, hogy mindenki beteg körülöttem. A cél persze az, ha nem is sikerül elkerülnöm, de legalább ne kényszerüljek táppénzre.


Ugyan sokan nem értik, de amikor beköszönt a rossz idő, s 10°c alá csökken a hőmérséklet, akkor én fogom a bicajom, s szépen elteszem téli álomra, s mindenhová gyalog járok. Ennek oka pedig az, hogy sokkal jobban fázok biciklin ebben az időszakban, mint gyalog. Valamint nem túl kellemes reggel felébredni, majd pedig ráülni a hideg ülésre. Fent látható képen pedig ma le is mértem, hogy nagyjából mennyit is gyalogoltam, miközben bebaktatva az adóhivatalba elrendeztem az adózási kérelmemet.
S persze bízom abban is, hogy ha nem is ebben a hónapban, de február elején is megkapom az év eleji szabadságomat. Igaz nem sokat fogok tudni csinálni az időjárás miatt, de reménykedek benne, hogy lesz elegendő programom majd, hogy ne unjam magam halálra.

Felemás évzárás

Kecskenyál

Aki nyomon követi a helyzetjelentés kategória bejegyzéseit, annak nem lehet szokatlan, hogy az év utolsó napján kilövök a virtuális világba egy összegző bejegyzést az adott évről. Időm engedi, hiszen korábban is leírtam, hogy lassan kilenc éve úgy döntöttem, hogy nem erőltettem az ünnepeket, melyek gyermekként sem jelentettek túl sokat nekem. Felnővén pedig beláttam, hogy akkor tudok jól szórakozni, ha azt csinálom, amit akarok, és nem azt, amit KELL. A szilveszter volt az utolsó ünnep, amibe belekapaszkodtam, de az utolsó próbálkozásom ezen a napon való szórakozásra is rosszul sült el. Végül be kell látnom, hogy egy olyan embernek, aki nem tűri meg maga körül a részeg embereket, s ő maga nem is fogyaszt alkoholt élvezhető, és kulturált szilveszteri program nem jöhet össze. Igazából nekem ez a nap ugyan olyan, mint az összes többi. Egyedül csak az emberek petárdákhoz, tűzijátékokhoz és italhoz való hozzáállása zavar, ami nem teszi lehetővé azt sem, hogy egy könnyed esti sétát tegyek a környéken biztonságban.

Az év eleje eléggé harmatosan telt. Igazából próbáltam pofozgatni a bankszámla egyenlegem, mert szerettem volna a korábban villámkárt szenvedett Playstation 4-et pótolni, de sajnos idén is igaznak bizonyult az a mondás, mely szerint ami elromolhat, az el is fog romolni. Szerencsére idén azért visszafogottabban történtek ezek a dolgok, így komoly anyagi kár nem ért abból a szempontból, ha valami tönkrement, vagy pótolni kellett.
A tél inkább hideg volt, mint sem hófedte, de idén azért először hosszú évek után érdekes volt megtapasztalni a – 20°c hőmérsékletet. Érdekes volt látni a befagyott élővíz csatorna felületén mennyire bátran csúszkáltak az emberek és azok gyermekei. A korábban megvásárolt Huawei P8 Lite telefonommal meg voltam elégedve, de azért elment az idő felette, illetve némileg már a töltő csatlakozó része is lötyögött a telefonban, így végül hosszas gondolkodás után áprilisban nem játékkonzol vásárlás lett, hanem Huawei P9 Lite 2017 megvásárlásra. Az előzőt eladva tulajdonképpen az eredeti ár feléért szereztem meg. Először még bántam, hogy megvettem, de a remek fotói, és a jó akkumulátora meggyőzött, hogy nem volt rossz vétel. A nyár viszonylag eseménytelenül telt, hiszen voltam oly ügyes, hogy mivel nem volt előre tervezett programom, így aztán belementem abba, hogy tavasszal és nyár elején szabadságot kapjak, majd egész nyáron dolgozzak. Ebből fakadóan pedig sokat tanultam. Főleg úgy, amikor utólag rájöttem, hogy mennyiszer jó lett volna az az egy hét szabadság.

Fentiekkel ellentétben azért szerencsésnek mondhatom magam, mert a szeptemberi szabadságom jól telt, habár voltak benne esős napok. Azonban feljutottam ismét Budapestre, ahol több napot tölthettem el, s elég sok helyre eljuthattam, amire egy nap alatt nem lett volna lehetőségem. Nyilván nagyban hozzájárult, hogy remek társaság is adott volt, így aztán nagyon jól szórakoztam. Főleg úgy, hogy eljutottam végre a Tropicariumba, ami nem volt akkora durranás, mint ahogyan bereklámozták, de mégis jól éreztem magam.
Ahogyan lenni szokott mikor látjuk, hogy minden rendben lesz, és már tervezünk bármi közbe jöhet. Így történt múlt hónapban is, amikor sajnálatos módon folyadék került a számítógépbe, s több alkatrészt kellett cserélni. Igaz, hogy a százezres tételt nem érte le, de még így is eléggé fájt az összeg, amit ki kellett pengetnem az új alkatrészekért. Az alatt az öt nap alatt pedig tulajdonképpen nem volt más szórakozási lehetőségem, mint a telefon, és az IPTV, amit egyébiránt nem is használok. Mivel a korábban tulajdonomban lévő játékkonzol csak az eredeti Blu-ray filmeket volt hajlandó lejátszani, így aztán egy leárazás keretén belül szert tettem életem első Blu-ray lejátszójára, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnék, akkor legalább filmet tudjak nézni. Szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindezek mellett mind anyagilag, mind pedig béren kívüli juttatásban is eléggé bőkezű volt a cég, így a november végi vásárlások nem nagyon látszódtak meg a bankszámlám egyenlegén.

Jövőre komolyabb dolgokat nem tervezek. Ami tény, hogy szeretném a játékkonzolt pótolni, valamint egy középkategóriás, 100 ezer alatti értékű laptop vásárlásán töröm a fejem. Utóbbi akkor kellene, ha az asztali PC meghibásodna, akkor nem kellene rögtön szaladnom és megvásárolni az alkatrészeket. Ráérne míg összegyűlik a pénz, addig pedig használnám a laptopot.
Budapesti út ismét be van tervezve, habár nem tudom mikor lesz valóban esedékes. Bízom benne, hogy tavasszal sikerült majd ismét 5-6 napot fenn tölteni, s ismét bebarangolni az egész várost. Habár tény, hogy látványos volt, viszont az emberi hozzáállás, amit a fővárosi lakosok tanúsítanak, és alkalmaznak mindennap nem túlságosan pozitív.

 

Karácsony Karácsony nélkül

Kecskenyál

Aki nyomon követi a helyzetjelentés kategóriát huzamosabb ideje, az nyilván tudja, hogy hogyan is állok az ünnepekhez. Tulajdonképpen számomra már nem bírnak semmi jelentőséggel, hiszen a gyermeki varázs teljesen eltűnt azzal, hogy felnőttem. Mindezek mellett természetesen ünnepek közeledtével lett is egy nagy adag emberundorom, mert egyszerűen idegesítő, hogy ilyenkor nem tudok közlekedni rendesen, s nem tudok elmenni egy liter tejért sem a helyi közértbe, vagy nagyobb boltba. Vagy azért, mert nagy a tömeg, vagy pedig azért, mert üresre vásárolják a boltot.
Idén sem volt természetesen ez másképp, s a nagy ünnepi hajtásban kezdtem is kimerülni, így már biztos volt, hogy ugyanazt akarom csinálni, mint minden más ünnepen: sokat aludni, és pihenni. Természetesen idehaza is volt nagy sürgés-forgás, de ebből a részemet nem vettem ki, lévén még 24-én is dolgoztam. 

Azonban 24-én délutántól jólesően belezuhantam az ágyba, s majd némi pihenés után szépen elkezdtem feldolgozni azt a tudatot, hogy bizony most két kellemes napom jön, amin feltehetően senki nem fog nyaggatni. Ugyan már „kinőttem” a karácsonyból, de azért hiányzott, hogy most sem borított semmit sem a hó. Ellenben két nappal azt megelőzően viszont igen: 

Korán kellett kelnem szombaton, és reggel 4-kor bizony még friss és érintetlen volt a hó. Kellemes érzés volt, ahogyan ropogott a talpam alatt, azonban ezt előttem már megtette egy macska, aminek a lábnyoma több utcán át tartott.
Sajnáltam, hogy másnapra már nem maradt belőle semmi, de érdekes volt végig bandukolni a városon vasárnap délután, s szépen körültekintően látni, hogy egy-két ember csatangol az utakon. Bár tény, hogy engem legjobban az érdekelt, hogy mikor érek haza, mert aznap már fájdalomcsillapítóval kellett kezdenem a műszakot, hisz olyan fáradt voltam már. 

Az év maradék részére nem is tervezek semmi komolyat. Lévén még jön három munkanap, majd utána egy szabad szombatom, ahol megpróbálok bevásárolni anélkül, hogy idegbajt kapnék. Szilveszterre pedig bevállaltam némi túlórát. Ugyan délután már szabadulok, de szilveszterre ugyanazt tervezem, mint eddig: semmit. Ennek egyszerű oka, hogy a karácsonnyal egyetemben ez is elvesztette a varázsát, hiszen felnőve belátja az ember, hogy semmi különleges nincs abban, hogy új évet kezdünk. A szórakozás persze vonzana, de sajnos ilyenkor a vad bulizás, s az alkohol körül forog a világ, én pedig a kulturált és józan élménygyűjtés híve vagyok. 

Kezdetét vette a hülyék vására!

Kecskenyál

…és most mély levegőt veszek, s irigykedem azokra az ismerősökre, akik a holnapi naptól megkezdik a szabadságukat. Sajnálatos módon én nem tartozom a szerencsések közé, így sajnos az év hátralévő napjait is munkával fogom tölteni, miközben igyekszem az emberektől nem falra mászni.
Annak idején nagyon vártam a karácsonyt, s a szilvesztert. Habár tény, hogy ez elsősorban gyermekként volt nagy hatással rám. A karácsony számomra nagyobb jelentőséggel bírt, hiszen mindig azt vártam, hogy kitől mit kapok. Azonban miután beléptem a munka világába ez a dolog megszűnt, hiszen akármit is szeretnék magamnak, azt amennyiben anyagiak engedik én azt megvásárolom magam. A szilveszter számomra kicsit utáltabb ünnep, hiszen annak idején mindig nagyon vártam a január 1-et, majd szépen lassan rájöttem, hogy az új évet várni gyakorlatilag felesleges. Ellenben tökéletes indok az ivásra, amennyiben valaki seggrészeg akar lenni. S lévén én nem iszok egy kortyot se, így sajnos érdemi szilveszteri buliban nem volt részem. Ellenben volt egy szilveszterem, amikor magasan tojtam az egész ünnepre, s azon éreztem a legjobban magam. Azonban szembe kell néznem azzal, hogy bizony idén karácsony előtt, és szilveszterkor is kénytelen leszek dolgozni. 


A karácsonnyal még hellyel-közzel megbékéltem, hiszen én vállaltam be, hogy december 24-én dolgozok. Számomra a karácsony nem létezik. Elsősorban már novemberben elkezdődik a felkészülés rá, s a boltok, áruházak tele vannak karácsonyi ajándék lehetőségekkel, illetve karácsonyi díszekkel, és kiegészítőkkel. Mindezek mellett már november elején elindul a karácsonyi díszvilágításba történő házak fényárba való úszása. És decemberbe lépbe pedig megindul a számomra „éhezők viadala” becenevet kapó vásárlási láz, melyben az emberek többsége tulajdonképpen úgy viselkednek, mint a majmok. Ugyan megértem, hogy benne van az emberekben ez a vásárlási kényszer az ünnepekkor, de valahogy azt, hogy bunkók és parasztok legyenek emiatt, ez valahogy nekem nem jön be. Arról nem is beszélve, hogy mennyire irritáló tud lenni, amikor egyszerűen nem találok olyan boltot, ahol be tudnék vásárolni hagyományos termékekből úgy, hogy közben kapkodnom kellene a levegő után, mert egy lépést nem tudok tenni a tömegtől. 

Idén úgy döntöttem, hogy annyi túlórát vállalok decemberben, amit elbírok, illetve megadnak. Ennek köszönhetően jelen pillanatban ebben az évben két szabadnapom egyben csak a karácsony lesz, s a jövő hét valóban arról fog szólni, hogy csak a hajtás ezerrel. Ennek köszönhetően az évből hátralévő két hetet minden bizonnyal nem szórakozással, hanem itthoni dögléssel fogom tölteni, melynek célja a sorozatokkal való felzárkózás, filmnézés, és korlátlan mennyiségben történő zenehallgatás lesz. A szilvesztertől jobban tartok, hiszen olyankor tényleg tele vannak az utcák részeg emberekkel, de bízom benne, hogy haza tudok majd sétálni, illetve a munkahelyről csapatosan megyünk haza, így talán elkerülhető, hogy egy részeg, vagy egy ittas banda belém/belénk kössön. Eddigi szilveszteri munkanapjaim szerencsére problémamentesen zajlottak le.
Bízom azonban abban, hogy az idei év problémamentesen fog lezárulni, hiszen sajnos az elmúlt hónapokban volt némi káosz minden tekintetben. Ugyan nem akartam egy napnál több túlórát vállalni, de sajnos a hónap elején sikerült egy olyan „fantasztikus” gyomorrontás elkapnom, hogy utána napokig az ágyat nyomtam. Igaz, hogy csak 2-3 napot sikerült táppénzen lennem a hétvége miatt, de az emelt bér miatt a túlórák arra lesznek jók, hogy „hagyományos” bért kapjak majd jövő hónapban, amin nem látszódik majd a plusz munkanap. 

Bízom benne, hogy a jövő év jobb lesz. Természetesen igyekszem szilveszterkor ismét a virtuális világba kilőni egy év értékelőt, melynek hangvétele legalább most nem lesz negatív. 

Murphy törvénye a hétköznapokban

Kecskenyál

Nemrégiben Twitterre  posztoltam ki egy képet, hogy ideje a megvásárolt, eredeti Blu-ray filmekből kellene csemegézni egy kicsit. Az „akció” némileg belefulladt a semmibe, ugyanis szinte alig találtam lejátszó programot, ami lejátszotta volna az eredeti lemezeket. A miértjét nem értem, hiszen terjedt el olyan szinten, mint a DVD annak idején, arról nem is beszélve, hogy a beszerzett programok közül egy sem volt tökéletes, sőt!
Ezért is szerettem volna, ha minél előbb tulajdonomba kerül végre egy új Playstation 4, melyen le is játszhatóak ezek a lemezek. Az más kérdés, hogy azon a platformon miért csak eredeti lemezeket játszik le a gép, és miért nem támogatott a tömörített fájlformátum, azaz az mkv. A mai napon a postaponton azonban átvettem a megoldást nyújtó eszközt: 

 


Két napja döntöttem el, hogy végül befektetettek egy lejátszóba a múlt heti események után. Mint, amiről korábban is írtam többször egy ideig másról sem szólt a vásárlás, mint a kiszemelt termékek megvétele. Egy bizonyos idő után pedig ezeknek a termékeknek a pótlásáról, hiszen ha a nem mentek tönkre az elhasználódástól, akkor történt velük valami.
Tavalyi villámkár után, mely vitt sok mindent megfogadtam, hogy óvatos leszek, és ha egy sötét felhőt is látok az égen azonnal húzok ki mindent az áramból, illetve éjszakára is áramtalanítok mindent, amit csak tudok, hiszen nem tudhatom, hogy este milyen vihar lesz, amire esetleg nem ébredek fel. A múlt héten pedig újabb dolgot tanultam meg: nem iszunk, eszünk a számítógép előtt, főleg akkor, ha olyan asztalt használunk számítógépasztalnak, melynek a „teteje” nem egy egész, hanem három részből összeálló, részben széthúzható egység. 

Múlt hét hétfőjén sikeresen felborult egy pohár tea, melyet ugyan sikeresen feltakarítottam, de az asztal résein elég volt pár csepp a számítógépház szellőzőrészébe kerüléséhez, hogy utána a működés alatt lévő gépet működésképtelenné tegye, melynek következménye alaplap, tápegység, és végül egy SSD csere lett, habár utóbbi annak volt köszönhető, hogy a csatlakozó tartó műanyag letörése után nem tartottam működésképesnek, hogy tulajdonképpen ragasztópisztollyal odaragasztottam a kábelt. Az más kérdés, hogy utólag kiderült, hogy így is működőképes, így újat venni nem volt értelme.
Mindezek mellett négy napot kellett várnom, míg az új eszközöket leszállították, így aztán dolgozott bennem az ideg, hogy ha ezek cseréje nem oldja meg a problémát, akkor minden bizonnyal két hétig nem is lesz számítógép. A probléma súlyát átláttam, hogy tulajdonképpen a telefonomon kívül semmit nem tudtam használni, hiszen hiába van itthon IPTV, ha a csatornák 90% hulladék, illetve bármit elkezdtem nézni negyed óránként benyomott reklámok elvették tőle a kedvemet. 

Önmagában véve nem kis összeget költöttem ismét a számítógépre, de mindezek mellett természetesen továbbra is akadt többletköltségem, így aztán biztossá vált, hogy a december és január közötti konzolvásárlásnak lőttek. Azonban mindenképpen szeretném elkerülni, hogy még egy ilyen alkalom legyen, így aztán egy órányi töprengés után megvásároltam a fenti Blu-ray lejátszót. Évekkel ezelőtt is akartam venni egyet, mert ahogyan áttértem a HD formátumra egyértelmű volt, hogy szeretnék majd eredeti filmeket vásárolni, ha megfelelőek az árfekvések. Ennek akadálya, hogy annak idején a gagyi lejátszók 30-40 ezernél, míg a minőségibbek pedig 50-60 ezernél kezdődtek. Így aztán értelmesebb megoldás volt megvásárolni egy Blu-ray olvasóval felszerelt Playstation 3-at, melynek eladásával és különböző kedvezményekkel alig húsz ezres árréssel váltani a 4-es konzolra.
Annak idején egy Excell táblázatba kezdtem vezetni a filmeket, melyeket letöltöttem, mert egy idő után a mennyiség kapcsán elveszik az ember, hogy mi van meg és mi nincs. A lejátszó a leglogikusabb lépés volt, hiszen az összes tömörített fájlt ismeri, és eddigi teszteléseim alapján mindet is vitte, valamint a felirat kódolás is tökéletes, így az ékezetes betűk kezelését is tudja, melynek köszönhetően hibátlanul megjelenik a magyar felirat. A készülék egyébként akciósan 16 ezer volt, s habár nincs rajta LED lámpa, továbbá számláló, ez belegondolva nem zavaró, mert használatkor nem világít bele az ember szemébe ezek az információk. Éjszakai jeleneteknél zavaró lehet. 

Habár most ügyetlenség okozta elsősorban a többletköltségemet, végül úgy döntöttem, hogy a játékkonzol vásárlását jövő tavaszra halasztottam, addig pedig megálmodom, hogy tényleg szükségem van-e rá, illetve nyújtanak-e akkora élményt a már meglévő exkluzív címek, hogy befektessek egy ilyen készülékbe.
Addig pedig a téli hónapot kihasználom a régi filmek újranézésére, valamint a havi édességre költendő pénzemet pedig eredeti kópiákra szánom. Ebből fakadóan pedig megvolt ismét az elő karácsony. 

A sárga ötven árnyalata

Kecskenyál

Hamar végére érünk lassan ennek az évnek, ami részben tetszik, részben pedig nem. Egyrészről jó pár tervemet sikerült megvalósítanom, amit terveztem, másrészről pedig akadtak olyanok, amik nem. Utóbbinak a többségének megvalósításának akadálya pedig leginkább az anyagiak voltak a probléma forrásai, amit próbáltam ellensúlyozni némi túlóra vállalásával. A korábbi munkahelyemen szinte állandó jelleggel volt túlóra, s ha úgy alakult, hogy többet költöttem, mint szerettem volna, vagy valamit kinéztem, akkor bizony lehetőségem volt némileg „szépíteni” az egyenlegemen, ami fizetés után jellemezte a bankszámlámat.
A munkahely váltással nagyon sok minden változott, ámbár a fizetésemet érintő változások inkább negatívnak mondanám. Hiszen jelenlegi munkahely az évben két olyan ünnepet jelölt ki, amikor szükség van az emberre, s fizet túlórát. Egyik a húsvét, másik pedig a karácsony és az azt követő újév. Mivel utóbbit pár nap választja el, így szinte tekinthető egy ünnepnek is. 

Beköszöntött rendesen az ősz, azaz magával hozott mindent, ami némi változással járt a viselkedésemet illetően. Első körben igyekeztem minél több vitamint juttatni a szervezetembe, hiszen jellemző erre az évszakra, hogy eléggé becsapós tud lenni. Így aztán imádtam, amikor reggel és este az ember majd megfagy, ellenben napközben meg megsül. Ennek ellenére szerencsésen elkerült eddig a megbetegedés, így bízom benne, hogy ez a tendencia maximum egy enyhe takonykórban fog csak végződni, s nem leszek egészen beteg. Hiszen én azon férfiak közé tartozom, akik egy 38°c-os láznál már haldokolnak, s ilyenkor jelentősen megviseli a pénztárcámat, ha felvásárolom a fél gyógyszertári megfázásra való készletét.
Másik dolog, ami nem igazán tetszett, hogy a változékony időjárás miatt úgy döntöttem, hogy a biciklivel való közlekedés minimálisra csökkentem, így csak akkor használom, amikor muszáj. Ha lehetőség engedi, akkor mindenhová gyalog járok, hiszen így közlekedve kevésbé szoktam fázni, mintha a bicajra gyakorlatilag odafagyok. Mindezek mellett megtörtént az óraátállítás, így már délután négy után szinte sötét van, s én be is álltam erre szépen. Szabadságom elfogyott, így jönnek a kemény munkanapok feltehetően jövő év februárjáig, így aztán a téli szokásomat felvéve csak szükség esetén, vagy megbeszélt program kapcsán hagyom el a házat. Ebből is fakad többek között, hogy ilyen jól fel tudtam magam hozni a Vészhelyzet kapcsán, ami olyan jól alakult, hogy lassan már álmomban is műtenek, műtök. Ezek mellett próbáltam kihasználni olykor jó időt, ami eléggé változékony, de nem mindig sikerült. 


A jelenlegi időt kihasználva igyekeztem több fotót is készíteni. Egyrészről kíváncsi voltam mit is tud a telefonom, ámbár hamar beborult, s így gyorsan haza kellett jönnöm. A fenti képekből pedig jól látszik, hogy még mindig nem tudok olyan képeket készíteni, mint melyek megtalálható az interneten, s bárki háttérképnek használja szívesen.
Mindezek mellett már céltudatosan készülők az elkövetkezendő másfél hónapra, hiszen feltehetően szabadidőm jelentős részét itthon fogom tölteni. Egyrészről a hamar elfog telni a következő három hét, s ahogy megindul a december készülhetek az emberek idióta viselkedésére, vásárlási mániájára, s mellette a munkahelyemen rám váró túlórákra. Amiből mennyi fog megvalósulni nem tudom, de igyekeztem mindegyikre jelentkezni. 

Kérdés persze azonban, hogy a decemberem hogyan is fog alakulni. Az utolsó hónapra terveztem, hogy a tavaly nyáron elhalálozott Playstation 4 pótlásra kerüljön, azonban nem tudom, hogy mennyi pénz is üti a markomat. Egyrészről a tavalyi plusz összegek érkezéséről nincs hír, mely minden bizonnyal nem is kapunk, hiszen az év eleji fizetés emelés magával hozta ennek az elbukását. Másfelől viszont amennyiben elegendő pénzem is lesz rá nem láthatom előre, hogy a vásárlás pillanatában az azt követő három hétben lesz-e, s ha lesz mennyi váratlan kiadással kell számolnom. 


A képen látható egyedet néztem ki, melynek ára jelenleg 80 és 94 ezer között ingázik. Nem tudom karácsonykor lejjebb megy-e, vagy a két ünnep között, mert akkor láthatom igazán, hogy megéri-e nekem megvenni. Ugyanis tervem jelenleg az, hogy december 20 és január 24 közé teszem a megvásárlását, mert ekkor jobban fogom látni, hogy hogyan is fognak alakulni az anyagiak, arról nem is beszélve, hogy egy váratlan megbetegedés mennyi pénzt is tudna részemről felemészteni. 

Mivel elég kemény lesz az év vége, így addig minden bizonnyal igyekszem annyit pihenni, amennyit csak tudok, ámbár már előre látom, hogy mennyi lemondott program és találkozó lesz részemről, mert nem lesz kedvem kimozdulni itthonról. 

Pompázó ősz

Kecskenyál

Szerencsésnek mondhattam magam, hiszen a mai napom végül pihenőnap lett munkahely szempontjából. Ugyan eléggé cudar időjárás volt, de az elmúlt napokban még lehet élvezni a pompás időjárást, így aztán itthonról azonnal elindultam, hogy aztán megörökítsem, hogy hazatérve milyen pompában úszik az udvar. 


Pár napig még ilyen lesz, s szerentém maximálisan kihasználni. Előre azért már készülök arra, hogy nemsokára itt lesz a cudar hideg ismét, s bizony a kerékpáromat egy pár hónapra nyugdíjjaznom is kell majd. Akkor pedig jöhetnek majd a játékok, filmek, sorozatok, ugyanis az elmúlt időszakban nem nagyon hódoltam ennek a szenvedélyemnek. 

Eső áztatta szabadság

Kecskenyál

Sajnos idén sem úgy alakultak a dolgok, hogy akár egy nyaralást be tudjak időzíteni. Egyrészről ott volt a probléma, hogy ki/kik legyenek a célszemélyek, akikkel társulnék. Ugyanis számomra egy közös programnál fontos, hogy olyannal/olyanokkal legyek együtt, ahol nem kínos más társasága, vagy nem kerülök kínos, kellemetlen helyzetekbe, s nem is érzem, hogy megnyílik alattam a föld, ha emberek közé kell menni. Sajnálatos módon az életem során nagyon sok olyan helyzetbe kerültem, ahol sajnos én voltam elszenvedője annak, ha a körülmények nem voltak megfelelőek, vagy pedig a választott személy/személyek nem tudtak viselkedni. Ebből fakadóan pedig jóval erősebben nekifeküdtem, hogy az ilyen emberek inkább csak az ismerőseim számát növeljék, valamint az „összefutunk és elbeszélgetünk fél vagy egy órát” zónába essenek.
Másfelől pedig ott voltak a dolgok, hogy idén sem úgy alakultak az anyagiak számomra, hogy elég komoly összegű félretett pénzem legyen, hogy aztán bármibe bele tudjak vágni. Hiszen, ha valami érdekel, akkor nem feltétel számomra, hogy az társasban legyen megvalósítva. Legyen az akár kirándulás, mozi, koncert stb.
A fentiek fényében így aztán annyira nem voltam elkeseredve, amikor a nyár elején röptében kiadott – és egyébként elég rosszul sikerült – egy hetes szabadságom előtt közvetlenül kiderült, hogy bizony a nyaram a szabad hétvégéket, délutánokat, délelőttöket leszámítva bizony munkával fogom tölteni. Egy valami azonban fix volt: szeptemberben szabadság, továbbá idén mindenképpen fel akarok utazni a fővárosba. Lévén imádom az állatkerteket, így célom az volt, hogy mivel négy éve (!!!) voltam fenn utoljára a pestiben, így aztán ideje volt már megismételni az utat. Legyen az egyedül, vagy közösen.
Nem igazán bánkódtam a nyár miatt, habár sikerült olyan „jól” alakítanom a programjaimat, hogy ismételten sikerült idén meglépnem azt, hogy csak egyetlen egyszer tudtam a strandra kimenni, ami több alkalmas is lehetett volna, ha éppen az első alkalommal nem égek le „szépen”. Kemény nyár volt, ha azt veszem figyelembe, hogy milyen dögrohasztó meleg volt, s nem egyszer fordult elő, hogy mire beértem a munkahelyemre már mindenhol csorgott rólam az izzadság. A szeptemberre jellemző leginkább az átmeneti időszak, így aztán bíztam benne, hogy a hónap közepére kért szabadságom alkalmával minden jól alakul. Hellyel-közzel talán be is jött a számításom.
Tovább… →