Kategória: Helyzetjelentés

Egy szabadság mind felett!

Kecskenyál

Idén már nagyon vártam azt, hogy kijöjjön végre a tavasz. Egyrészről év elején már nagyon untam a telet, másrészről pedig elterveztem, hogy tavasztól bizony aktívan szeretnék visszatérni a kedvenc sportomhoz, amit hobbi szinten űzik. Ez nem más volt, mint a bicajozás, amelynek eredményeképp megvásároltam egy komolyabb kerékpárt még március végén. Szerencsére hamar jóra fordult az idő, így már áprilisban is komolyabban igénybe vehettem az új kedvencet. Azonban tény, hogy sajnos csak három hétig tartott a tavasz, mert utána jöttek a meleg délutánok, amikor az ember inkább azt hinné, hogy június van, mint sem május eleje.
Tavaly év elején megszületett a döntés, mely szerint ideje lenne felnézni a fővárosba. Az tény, hogy nagyon sok mindent nem láttam belőle akkor még, így hát minden egyes alkalomnál fenntartottam az esélyt, hogy hátha akad egy valóban korrekt és normális ismerős, akinél lehet pár napig lógni, miközben megismerem a fővárost. Ez sajnos az elmúlt években nem nagyon jött össze, de ez megtörni látszódott tavaly nyáron, amikor is elfogadtam, hogy a szeptemberi hónapban hajlandó leszek több napot fenntölteni egyhuzamban. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez meg is történt, s természetesen akkor ismét fel lett ajánlva, hogy legközelebb is szívesen fogadnak. Egyrészről remek programokat találtam ki akkori napokra, valamint a többek felé bebizonyosodott, hogy amennyiben rólam van szó, akkor az ott alvás, illetve vendéglátás szempontjából nem vagyok problémás. 

Fentiekből fakadóan már év elején megszületett a terv, mely szerint az egyik szabadságomat össze kellene kötni valamelyik ünneppel, s akkor ismét felmehetnék, hiszen továbbra is volt olyan pontja a fővárosnak, ahová nem jutottam el. Ugyan a húsvét kiesett, így végül a pünkösd volt az, ami nyerőnek tűnt, hiszen még plusz pihenőnapnak köszönhetően majdnem két hétnyi nap állt rendelkezésemre, amelyből hét napot töltöttem most fent. Most végül elmondhatom, hogy ténylegesen mindent láttam.
Az egyértelmű volt, hogy a szabadságom elején utazok fel, s úgy jövök vissza, hogy legalább négy napom legyen még itthon. Ez így is történt. Idén továbbra is betervezett útvonal volt, mint az állatkert, ami némileg azért picit untatott, azonban másodjára is ugyanolyan szép volt a Tropicarium, mint tavaly elsőre. 

Fentiek mellett persze az is fontos volt, hogy picit éjszakai is tudjak mászkálni, hiszen a főváros éjszakai fényekben való pompázása is nagyon gyönyörű tud lenni. Ismerve a magyar munkaerő piacot, valamint a magyar munkáltatókat és a munkahelyi körülményeket sajnos egész hétnyi szabadságot egyik budapesti ismerősöm sem tudott intézni, így végül kénytelen voltam önálló programot szervezni magamnak. Idehaza ezzel nincs gond, hiszen ismerem a várost, s a környező településeket, viszont egy idegen városban ez már kicsit necces volt. Azonban ez nem törte le a kedvemet, s a telefonom térképét használva kezdtem el a környéken bolyongani. Ugyan kezdetben csak gyalogosként mertem közlekedni, így jutottam el éjszaka ismét pár helyre, ahonnan tényleg elég jó képeket lehetett készíteni. 


Mindezek mellett továbbra is akadtak olyan pontjai a városnak, ahová nem jutottam el még szeptemberben. Ilyen volt példának okáért a libegő, és a közvetlen környezete, amelyet egyébként nagyon szépnek találtam. Lévén természetimádóként azok a területek jöttek be, amelyek „zöldek”. Sajnálatos módon én is megtapasztaltam, hogy milyen zajos és büdös a főváros, így folytonos problémát képezte a reggeli korán kelés, hiszen a zajtól nem tudtam aludni. Emellett persze az sem elhanyagolható, hogy némileg küszködtem allergia tünetektől, melyekre a többiektől azt a választ kaptam, hogy minden bizonnyal nem vagyok hozzászokva a fővárosi szennyezett levegőhöz. Amit igaznak véltem, hiszen ahogyan zöld terepre értem máris nem kellett tüsszenteni, továbbá normálisan tudtam levegőt venni. Nem mintha fulladoztam volna, de kellemetlennek, kellemetlen volt.
Ahogyan fentebb írtam sajnos „idegenvezetőt” nem találtam, így az utolsó napokban kénytelen voltam a programokat úgy szervezni, hogy az adott helyszínre egyedül kellett eljutnom. A telefonomra töltött applikáció szerencsére segített, így már a hét vége felé bátran mertem találkozókat szervezni, valamint kiszemelni pár dolgot újra megnézésre, hiszen a tömegközlekedést minden akadály nélkül tudtam használni. Ennek (is) volt köszönhető, hogy este ki tudtam menni a Margit-szigetre, ahol megcsodálhattam milyen is a szökőkút éjszaka. Természetesen a telefonom tárhelyét „gyönyörűen” sikerült felhasználnom, hiszen a hazautazásom előtt egy nappal már alkalmazásokat, zenéket kellett törölnöm, hiszen nagyjából 15 gigányi fénykép és videó kapott helyett a készülékemen. 

Ezt nem is nagyon bántam, hiszen remek fényképek születtek a fenntartózkodásom alatt úgy, hogy közben jó pár dolgot már korábban megörökítettem, továbbá láttam újdonságokat is. Mindenképpen pozitívnak mondanám el a fenntöltött időt, hiszen innentől kezdve számomra nem idegen a főváros, így akár egy napra is feltudok utazni úgy, hogy nincs szükségem arra, hogy valaki kalauzoljon közben, főleg a tömegközlekedést illetően. Valamint a program találással sem volt probléma, hiszen feltaláltam magam, így következő utazás is be van tervezve annyi különbséggel, hogy most már nem kell összehangolnom a fent élőkkel a szabadságomat. Bevallom vége felé kicsit untam már magam, hiszen már láttam mindent, ellenben a tömeg már zavart, valamint az emberek személyisége is, amely a bunkó és a közönyös stílus között mozgott. Ugyanakkor nem feledkezhetek meg arról sem, hogy sajnálatos módon mozgékonyságomat a séta nem elégítette ki, így már nagyon hiányzott a biciklim. Ellenben az éjszakai szökőkutazás ezt enyhítette. 

Múltkor szembe kellett néznem azzal, hogy a költségvetés nem úgy alakult, ahogy terveztem. Így most úgy mentem fel, hogy tisztában voltam vele, hogy mennyibe fognak kerülni a belépők, utazási költségek, élelmiszer, és természetesen céltudatosan az ajándékboltokat céloztam meg. Ennek ellenére is sikerült elcsúsznom ismét, hiszen tudomásomra jutott, hogy a fenti MediaMarkt üzletekben vannak akciós filmek, így hát betértünk nézelődni. Ennek következménye pedig öt darab film lett végül: 

Mindegyik darabja 1990 forintba került. Már korábban is úgy voltam vele, hogy a leakciózott Gyűrűk Ura beszerzés gyanús, hiszen a bővített változat nem fért volna el egy hagyományos egyrétegű írható Blu-ray lemezre, így olcsóbban jöttem volna ki, ha megveszem leakciózott 3490 forintért. Azonban csábító volt az 1990 forintos címke, s nem elhanyagolható volt a Titanic felújított változata, valamint a Godzilla, amelyet moziban néztem, s be is volt tervezve a megvásárlása, igaz nem eredeti áron. 

Az utolsó napon már nagyon unatkoztam, így aztán előbbi vonattal hazajöttem, hogy aztán a kerékpározásnak, és a filmnézésnek szenteljem a maradék időmet, miközben felkészülök a munkára.

Alakul!

Kecskenyál

Annak idején az a személy voltam, aki nagyon szerette a szabadidejét a friss levegőn tölteni. Imádtam kerékpárra pattanni, majd csak akkor hazaesni, amikor muszáj volt, vagy éppen az időjárás épp rosszra fordult, esetleg már annyira kiszáradtam, és éhes lettem, hogy már nem lett volna erőm tovább tekerni. Azonban ez a dolog megváltozott a munkába való állással, s sokszor a stressz is hozzájárult ahhoz, hogy inkább csak elmentem sétálni, s a „drótszamarat” csak akkor vettem igénybe, amikor dolgozni mentem.
Időközben természetesen ezen a viselkedésemen szerettem volna változtatni, amihez egyébiránt elengedhetetlen lett volna az, hogy minőségi darab legyen a kerékpár, amelyet használok. Mivel kerékpár lopás áldozata lettem nagyjából hat éve, így sajnálatos módon nem nagyon volt bátorságom ahhoz, hogy komolyabb összeget szánjak a biciklire, így aztán maradt egy olcsó, húszezres kategóriája szupermarket noname márkájú kerékpárja, aminek mindig volt valami baja. Ennek köszönhetően soha nem volt teljesen kész, mindezek mellett pedig el kell ismernem, hogy valóban rossz vétel volt, hogy arra alapoztam, hogy megfelelő vétel lenne számomra, hiszen amennyiben ismét lopás áldozatává válnék, akkor bizony kevés az anyagi kár. Végül aztán rászántam magam, hogy egy közép árkategóriát megcélozzak.
A fenti statisztika is jól mutatja, hogy még a hét közepén tartok, de már 125 km letekert távolság van a hátam mögött, s egyre inkább kezdek visszaszokni az utakra. Ez leginkább azért is fontos nekem, hogy ha valahová vezet bicikli út, vagy biztonságosan meg tudjam közelíteni, akkor mindenképpen a kerékpáros megoldást választanám, hiszen egyrészről egészségesebb, másrészről pedig olcsóbb is. Természetesen a fotókészítés sem maradhat el. 

Tavaszjáró

Kecskenyál

Az a fajta ember vagyok, aki sokáig nem nagyon tud egy helyben megmaradni. Valaminek nagyon le kell kötnie ahhoz, hogy ne azon járjon az eszem, hogy folyamatosan mozgásban legyek. Több ismerősömmel szemben gyakorlatilag örökmozgó vagyok, s számomra szinte felfoghatatlan olykor, hogy hogyan is képesek sokan egész nap ücsörgéssel, fekvéssel, semmittevéssel tölteni anélkül, hogy ne kattannának be. Minden évszakban megvan a maga sajátos bája, ámbár a tél az, amit a legkevésbé szeretek. Hiszen a hideg idő miatt az itthonról való kimozdulás lehetősége gyakorlatilag majdnem nulla, hiszen az ember nem szívesen pattan fel egy biciklire miközben álló helyzetben is süvítenek a mínuszok a füle mellett.
Ebből fakadóan is vártam már nagyon a jó időt, hiszen eldöntöttem, hogy idén végre meglépem a több éve tervezett bicikli vásárlást, s komolyan elkezdtek végre kimozdulni. Annak idején élvonalbeli sétálgatós, bicajozós ember voltam, azonban a munka világa eléggé megváltoztatott. Időközben rájöttem, hogy olykor sokkal jobb a csend, s az egyedüllét, vagy csak a magányos baktatás az utcákon. Ekkor értettem meg egykori tanárom osztályfőnöki óráján elhangzott monológját, mely szerint miért is nem volt bunkó egykori diákjával, aki szeretett volna vele hosszan beszélgetni, s ezalatt hazakísérni őt. Mai napig kristálytisztán emlékszem a „jól esik az embernek az a kis csend, ami körülveszi míg hazaér”. Azonban ez rátelepedett az itthoni létre is, s azon kaptam magam, hogy egyre feszültebb, s idegesebb vagyok, amely főleg a munkahelyre igaz, valamint a programokat is úgy intézzem, hogy előtte-utána minél több időt tudjak egyedül tölteni. Ezt az űrt hivatott betölteni az új kerékpár, hiszen ugyanúgy egyedül vagyok, ugyanúgy zenét hallgatok. Annyi különbséggel, hogy közben mozgok, s ez pedig remek stresszoldó. 

A kerékpár beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ámbár tény, hogy van rajta állítgatni való. De még így is sokkal jobb, mint a korábbi, amelyre hosszabb útra nem tudtam volna indulni. Jelenleg próbálom a mindennapjaimba ismét visszavezetni a mozgást úgy, hogy közben jusson mindenre időm: munkára, programokra, emberekre, és persze vizuális szórakozásra is. Ugyan még az összhangot nem találtam meg, de folyamatosan keresem a megfelelő programokat a telefonomra, hogy minél hitelesebb statisztikát tudjak meg arról, hogy mennyire is vagyok mozgékony. Jelen pillanatban a legtöbb megtett út 60 km volt, amit azért majd szeretnék felülmúlni. Azonban minden bizonnyal a szabadságom alkalmával lesz, amelynek jelentős részét ismét a fővárosban akarom tölteni. Annyi különbséggel, hogy most sokkal, de sokkal céltudatosabban.
Fentiek mellett ismételten hódolok a fotózásnak, ámbár lassan már nincsen tavasz. Nagyjából két hét volt az a kellemes idő, amikor a nap bármely szakaszában elindulhatott az ember sétálni, bicajozni. Így április közepén már simán megvan a 25°c napközben, amely a kezdődő nyarat idézi, így aztán a délutáni órákra időzítem a kijárást. Ráadásul a héten már többször töltöttem az alvást ventilátor mellett. 

60 km!

Kecskenyál

Az új drótszamár mindenképpen megkövetelte, hogy be legyen járatva. Főleg azért, mert a korábbi biciklivel nem mertem hosszabb távra indulni. Leginkább azért, mert nem éreztem megbízható az olcsó alkatrészei miatt. Már korábban is megfordult a fejemben a lecserélése, de most jött el az idő, amikor úgy éreztem a mozgást mindenképpen be szeretném építeni a mindennapjaimba, mert jó stresszoldó. A múlt hét vasárnapot ki is használtam, s négy óra alatt amiben azért bőven benne volt a „leállunk másokkal dumálni fél órára” helyzet elértem eddigi legnagyobb egyben megtett távolságomat: 60 KM!

Nem tartom magam sport embernek, csupán gyerekkoromtól kezdve szeretek biciklizni. Arról nem is beszélve, hogy a kerékpárutak, amelyek áthálózzak a megyét lehetőséget biztosítanak bármilyen túrára. Arról nem is beszélve, hogy inkább átkerekezek a szomszéd települése, mint hogy nyomorogjak egy buszban, amely egy szaunának felel meg.
Továbbra sem lankadt a kedvem, ámbár a napi mozgást majd megpróbálom napi 20 Km köré belőni, az nagyjából egy órányi tekerést jelent majd.

Túrára felkészülni!

Kecskenyál

Jó pár évvel ezelőtt megszületett a döntés, mely szerint az akkor aktuális kerékpáromat le kellene cserélni egy kicsivel jobbra. Akkor csak dédelgetett álom volt, de nem tettem meg a lépést, hogy meg is valósuljon. Azonban kerékpárlopás áldozata lettem, így kénytelen voltam megvásárolni egy újat. Laikusként természetesen megfelelt nekem egy áruházlánc 25 ezer forintos terméke, amiről bizony bebizonyosodott, hogy nem egy minőségi darab, s a vételárának legalább kétszeresét kellett rákölteni.
Időközben további problémák adódtak vele, s komolyabb távolságokat már nem mertem megtenni vele. Az csak egy dolog ,hogy „hangos” volt, de már az is zavaró volt, hogy a lánc állandóan leesett, csavarok lazultak ki maguktól. Végül megjött az elhatározás, hogy bizony nekem szükségem lesz egy újra, így belevágtam. Megrendeltem, mely a mai napon meg is érkezett. 


Ugyan szerettem volna egy minőségi darabot, de nem mertem az árkategóriában mélyebben elmerülni, hiszen a bicajt munkába járáshoz is használni szeretném. Az interneten olvasottak alapján azonban úgy döntöttem, hogy a többség erősen igénybe veszi a saját példányát, én pedig az a fajta vagyok, aki vigyáz rá. Ebből fakadóan pedig döntöttem ennél a modellnél.
Természetesen szétszerelt állapotban érkezett, s meg is gyűlt a bajom az összeszereléssel, s legalább három órába telt, míg elérte a jelenlegi állapotot. Ámbár mentségemre legyen mondva, hogy ez az első alkalom, amikor kerékpárt szereltem össze, valamint a kialakítása nem túl baráti, hiszen a sárvédők felhelyezése komoly gondot okozott. Első körben a felhelyezéshez elég szűk volt a hely, továbbá hátul a sárvédőt tartó lyuk hiányzott, a másik pedig kicsi volt a csavarral történő felhelyezéshez. Természetesen „ügyes” voltam, így fekete gyors kötöző segítségét vettem igénybe. 😀 

Igyekeztem minél előbb elkészülni, de sajnos az időjárás úgy hozta, hogy sajnos komolyabban nem tudtam tesztelni. Annyi viszont kiderült, hogy eddigi legjobb kerékpárom lett, amelyek nem csak könnyű, hanem közlekedésben is sokkal gördülékenyebb. Ez alatt azt értem, hogy hasonló sebességen feleannyi idő alatt tudtam megtenni egy adott távot. Mindezek mellett pedig ami még pozitívum, hogy meglepően minőségi darab az árához képest, s majdnem egy órányi kerékpározás után sem volt kényelmetlen, vagy fáradtam volna el.
Fentiekből fakadóan pedig úgy vagyok vele, hogy most már komolyabban elgondolkoztam a megyében való 50-60 km-nyi távok letekerését a kerékpárutaknak köszönhetően. Ugyan felmerült bennem, hogy majd további kiegészítőket vásárolok hozzá, mint például a kulcsa, de úgy döntöttem bőven elegendő a hátizsákban lévő pet palack. Bízom benne, hogy nem fog megvalósulni az áprilisra előrejelzett esős időszak. 

Fehérség

Kecskenyál

Jelen helyzetben ez az előre jelzés. Részben örülök, mert itt a tavasz, ténylegesen. Másrészről pedig látható, hogy olyan szabadidős tevékenységet tervezhetek, amelyet szinte azonnal meg is lehet szakítani….

Az más kérdés, hogy tegnap előtti napon milyen jó volt hazasétálni, így:

Leszel-e a társam Neuzer Nelson 30?

Kecskenyál

A családban a „családi” kerékpár a jól bevált Mountain Bike modellek voltak. Ilyet kaptam még általános iskolásként, amely elég jól szolgált több, mint tíz évig, amelyet végül lecseréltem nagyjából hét éve. Bevallom nem nagyon értek a kerékpárokhoz, s nem is tudom mit kell rajtuk nézni. Sokat nem akartam költeni, így hát az volt a legjobb döntés részemről, hogy elmentem az egyik áruházba, ahol viszonylag olcsón vásároltam új bicajt, mely ára még a 30 ezer forintot se érte el.
A spórolás persze meglátszott, hiszen többek között nem volt sárvédő, csomagtartó és társaik, s ezeket is csak tavaly szereztem be hozzá. A lényeg az volt, hogy guruljon, s megpróbáltam megbarátkozni olyan alapvető, de bosszantó hibákkal, mint egyes sebességeknél való láncleesés, s a csavarok rozsdásodása. Az interneten olvasott vélemények alapján egy ipari hulladék, de mivel én vigyázok a dolgaimra, még így is elég megkímélt állapotban van. 

Azonban felmerült nálam, hogy egy új kerékpárt kellene beszereznem. Sajnos a vélemények kapcsán láttam, hogy bizony a 20-30 ezer forintos árkategória nem az, amiért minőséget lehet vásárolni. Számomra pedig fontos a megbízhatóság, hiszen nem csak városon belül, hanem azon kívül is kerékpárral közlekedem, s akár a szomszédos városba is átkerekezek. Azonban ehhez fontos a megbízhatóság.
A végeredmény sajnos lehangoló volt. Ugyanis hiába mentem fel opcionálisan akár 70-75 ezer forintig. A vásárolói vélemények minden terméknél az volt, hogy bizony a szóban forgó kerékpár bejáratása után alkatrész csere lesz szükséges. Viszont bele kellett kalkulálnom, hogy egy olyan kerékpárra lesz szükségem, amivel nem csak egy bizonyos távot teszek meg, hanem munkába is megyek vele, így végül a befutó egy 54 ezres Neuzer Nelson 30 lett:


Természetesen elolvastam, hogy mik a gyengeségei, s feltehetően ülést és pedált is kell majd rajta cserélnem. Lévén előbbi kényelmetlen a leírások alapján, utóbbi pedig simán műanyag. Azonban, ha alapul veszem, hogy mennyire vigyáztam az előzőre is, ami hasonló specifikációkkal bírt, akkor azt gondolom nem nyúltam mellé. Főleg úgy, hogy többen úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben egy-két dolgot kicserélek rajta, akkor eléggé komoly kerékpár is kihozható belőle.
Mivel tervezek az eddigieknél sokkal nagyobb távokat megtenni, így úgy voltam vele, hogy inkább a fenti kerékpárt vásárolom meg 16 ezer forinttal olcsóbban, mint amit kinéztem, s ezt az összeget pedig a kerékpárra fordítom, amennyiben szükséges. 

A megbízhatóság sokkal fontosabb nekem, így online rendelés mellett döntöttem, s március végi kiszállításban egyeztem meg az online bolttal. Bízom benne, hogy nem döntöttem rosszul, s március végétől beindulhat nálam a túraszezon. 

Fagyos hangulat

Kecskenyál

Kicsit nehezen mentem neki a február hónapban. A többi emberhez hasonlóan engem is elért az a bizonyos téli átmeneti depresszió. Egyrészről ott volt a decemberi hónap, amely az ünnep által generált vásárlási hullámnak köszönhetően eléggé lefárasztott. Nem csak magánélet, de munka szempontjából is sikerült teljesen „kifinganom”, s ahogyan nekilendültem az új évnek egyetlen egy dolgot vártam: mikor tudok már hosszabban pihenni. Természetesen minden úgy csináltam, ahogyan eddig. Megvolt a megszokott ritmusom, s mentem dolgozni, s közben mindig néztem, hogy mikor is lesz a szabadságom, hiszen egyetlen egy fix hetet kértem, mely májusban lesz.
Ugyan úgy gondoltam minden oké lesz, azonban elindult egy remek kis vírusos betegség, amelyhez társult még az influenza szezon is. Ahogyan rászoktam lassan egy éve a mindenféle gyógytea fogyasztására, így minden bizonnyal ez (is) segíthetett abban, hogy ezeket a betegségeket sikeresen elkerüljem, ami az ismerőseimre, családtagjaimra, kollégáimra nem volt igaz. Idehaza egyértelmű volt, hogy kerülnöm kell a betegeket, illetve minimalizáljam az egy légtérben való létet. Azonban az ismerősöket érintő betegség már kissé frusztráltan érintett, hiszen a közös programok estek áldozatul a makacs betegségeknek. A munka miatt pedig egy megszűnt program helyére találni másikat, másokkal bizony nem könnyű. Azonban a munkahelyemet is elérte a hullám, amelynek köszönhetően olyan beosztás átvariálás történt, amire még nem volt példa. Nem csak amióta itt dolgozom, hanem a működés megkezdése óta. Így csak reménykedtem, hogy engem nem fog kényelmetlenül érinteni azon felül, hogy két ember helyett kellett dolgozni. Azonban felcsillant a szemem, amikor kiderült, hogy a hónap elején majd egy hetet itthon lehetek. De persze jött a fekete leves.

Egyrészről a táppénzen, és a szabadságra küldött betegek számától függött, hogy az adott szabadságot meg tudom-e kezdeni. Mindezek mellett egyik napról a másikra szinte minden előjel nélkül sikerült nekem is megbetegednek, ami azért is volt frusztráló, mert nem tudtam, hogy mi is lesz a végkimenetele, illetve végig tudom-e majd vinni az adott hetet. Amit tudtam, hogy nem szeretném táppénzzel meghosszabbítani a szabadságomat, így hát elkezdtem betegen végigdolgozni a hetet. Annyi szerencsém volt, hogy pusztán megfázásról volt szó, hiszen nagyjából három napig szenvedtem úgy, hogy a taknyom-nyálam egyben volt. Utána pedig szépen fokozatosan ki is jöttem az egész betegségből. Örömmel kezdtem meg a szabadságomat, amelyre mindenféle programot találtam ki, s sok ötletem is volt a saját magam szórakoztatására. Azonban az első két nap minden kötelező dolgot meg akartam csinálni, mint a nagymosás, nagytakarítás és nagy bevásárlás, hogy utána jöhessen a láblógatás.
Természetesen nem is nem én lennék, ha nem sikerült volna ezt a szabadságot is elszúrni. Mondjuk nem szándékos volt, de azért egy hetet végigszenvedni gyomorrontással nem volt könnyű dolog. Főleg úgy, hogy teljesen legyengültem a nem evés, vagy az éppen kevés evés miatt. Ámbár egy hét alatt sikerült helyre hoznom magam, hogy enni tudjak, de úgy mentem vissza dolgozni, mint akiben semmi erő sincs. És persze tombolt az influenza és egyéb vírus, mely még több betegállományos dolgozót eredményezett, amely aztán soha nem látott beosztás átvariálására kényszerítette a vezetőket.

Ha ez nem lenne elég, akkor bizony elérkezett az igazi tél. Havazással, faggyal és hóval. Rengetegen panaszkodtak az időjárás miatt, köztük én is. Természetesen a télnek arról kell szólnia, hogy ilyen időjárás van. Azonban én azt sérelmeztem, hogy december-január hónap elég enyhének minősült, s nem épp február végére akar az ember -11°c  és -18°c közti hőmérsékletet. Persze elmondható, hogy legalább ismét lett hó ezen a télen (is).

Maga a látvánnyal nem is volt gondom, mert egyébként ebből a szempontból szeretem a telet. Azonban azzal már igen, hogy a munkahelyre való eljutás már korántsem volt könnyű. Hiszen országos probléma volt, hogy az utak nem voltak megfelelően eltakarítva, ezáltal sok autós szinte drift versenyzőként képzelhette magát. Mindezek mellett akadt olyan is, aki a saját háza előtt nem volt hajlandó eltakarítani a lehullott havat, így aztán nagyon élvezetes volt, amikor bokáig elsüllyedtem a hóban. 

A februári hónap a mai nappal véget ér, s bízom benne, hogy maximum négy hét múlva elkezdődik a tavaszodás. Bizakodom az időjárás előrejelzésben is, hiszen elvileg március 22-e után már komolyabb enyhüléssel nézhetünk szembe. Én pedig bízom abban, hogy semmilyen betegség nem fog ledönteni a lábamról, s komolyabban sem lesz átszervezve a beosztásom.