És igen. Szinte rekordidő alatt sikerült megtekintenem immáron másodjára kedvenc szériám negyedik évadját.
Egyrészt naprakészen nem tudok lenni az aktuális szériákkal, amiket épp követek, másrészt azért előfordul, hogy unatkozok. S mivel úgy is annyi mindent töltöttem le, de nézni nem néztem őket vissza, ráadásul az Alias első évadának első kiadására tavaly tettem szert, így már illet neki ülni. S úgy voltam vele, ha az elsőt megnéztem, akkor megnézem a többit is.
A harmadik évad volt az utolsó, melyet heti bontásban követtem, ráadásul itthon. Korábban már leírtam, hogy a hazai kereskedelmi csatorna milyen hosszú szüneteket hagyott az évadok között (és igen, ilyenkor gáz, amikor az ember nem tudja net segítségével megtekinteni kedvenc szériájának újabb epizódjait, vagy nincsenek kábelcsatornái). Minden bizonnyal ráztam volna az öklöm a negyedik évad kapcsán, de szerencsére bepótoltam lemaradásomat, amint rájöttem hogyan is kell kedvenc szériám epizódjait beszereznem.
Bevallom így vizsgák előtt elsősorban nem szórakozásra helyeztem a hangsúlyt. Ráadásul a negyedik évadot annak idején talán két nap alatt tekintettem meg, s az újdonság hatására rendkívül sok hibáját nem lehetett észrevenni, ám az újranézés következtében ezek napvilágot láttak, ráadásul szép számmal, így legtöbbször háttérhangként ment. Természetesen drasztikus minőségcsökkenésről a negyedik évadnál sem lehet beszélni, de az tény, hogy nem jó irányt választottak a készítők (akikre elméletileg az anyacsatorna hatott). Mindenesetre a negyedik évadra is jellemző volt, hogy egy jól irányzott, s remekül összehozott évadfinálé bizony fel tudja tenni arra a bizonyos betűre a pontot.
Tovább…
Mónika Show – „Rajongói” alkotás
Idegbaj
Szeretném megragadni az alkalmat, s az oktatásban dolgozó összes embert olyan szinten elküldjem melegebb éghajlatra, hogy ebbe jó magam is belepiruljak.
Dühöngésemnek oka leginkább a januári vizsgák, amire próbálnék felkészülni. Csak próbálnék, ha meglenne az anyagom. Az, hogy valaminek neki kell ülni, utána kell nézni, oké. De az, hogy a feladott kérdésekre nem találom meg a választ sem a könyvben, sem a lediktált anyagban, de hogy még a neten se találok rá… enyhén szólva is kiborító. És természetesen vegyük hozzá, hogy segítséget ne nagyon kérjünk, dolgozzuk ki magunknak.
Ami módfelett dühítő ebben az egészben, hogy az elmúlt, valamit több mint két hónapban többször nekifutottam a kérdések kidolgozásának, de valahogy mindig beletört a bicskám. Tehát vizsgákon mehet majd a rizsázás, és imádkozás azért, hogy sikerüljön. Egyetlen jó dolog van benne, ami talán megmenthet: a nyelv. Ugyanis lesz nyelvi rész is, aminek kidolgozott anyagai megvannak, s már rég meg is tanultam. Szerencsére. Vannak könnyebb részek, amiből könnyen lehet rizsázni, de vannak olyanok, amik ha hozzám kerülnek, akkor bizony imádkozhatok, hogy sikerüljön. Pfff… Éreztem, hogy én ez lesz.
Ennek fényében vettem ki egy „szabadnapot”, hogy átrágom magam ezeken, de hajnali négy óra óta nem sokra jutottam, és már eléggé elkapott az ideggörcs, s egyáltalán nem tudom, hogy honnan a francból szerezzem meg azt a tetves anyagot. A könyv is olyan szépen körülírja a vizsga témáit, csak épp azt nem írja, amit kér. Online keresés is egyenlő a mezőn található trágyadombbal, a google első tíz oldalán sincs semmi hasznos, esetleg 1-2 mondat. Köszönjük!
Ugyan nem csak én vagyok ilyen helyzetben, de jelen pillanatban engem valahogy baromira nem tud érdekelni az, hogy más is nyavalyog. Ráadásul félév van, mehet a harc a jegyekért. Ami önmagában egyáltalán nem is lenne baj, hisz ez a tanév rendje, ha éppenséggel a beteges hiányzók nem jelennének meg az x hónapnyi hiányzásuk után, s zárnák sikeresen az első félévet, még ha az csak egy légyfinghoz hasonlítható gyenge kettes.
Ennek fényében most jött el az a pillanat, amikor jóformán letolom a nadrágom és pottyantok az egészre, mert csak az elkövetkező napokat fogom megkeseríteni ezzel, habár biztos fel fog büffeni még párszor ez a tökéletesen megtervezett, s kivitelezett vizsga. Komolyan nem tudom felfogni ésszel, hogy minek írunk oldalakat, minek kapunk könyvet, ha vizsgához nem lehet használni? Ha nem tud belőle tanulni az ember, akkor minek van? Komolyan nem értem. És most még azt se tudom mondani, hogy lusta voltam, s az utolsó pillanatban kapkodok.
Alias: 3.évad
Lassan annyi szériát nézek, hogy egyre inkább esnek ki az aktuálisak. A korábbi epizódokra, szériákra már nincs is időm. Viszont erőt vettem magamon, s neki álltam egykori kedvencemnek, az Alias-nak. Ez bizony nem most volt, de egyre inkább közeledek a végéhez, hisz már csak két évad van hátra.
Több ok is szólt amellett, hogy elővegyem régi kedvencemet. Először is ez az utolsó évad, amit szinkronnal láttam, továbbá hétről hétre követtem. Mivel gyakorlatilag napok alatt néztem meg a negyedik, s az ötödik évadot, így nem árt újra nézni, hisz sok minden nem rémlik már belőle, mint a kezdeti három évadból.
Nem rajongok az akció műfajért sem filmben, sem sorozatban. Azonban az Alias csak tudott valamit, amivel megvett, ráadásul egy olyan briliáns cliffhanger-rel, mint amilyennel végződőtt a második évad nem volt kérdés, hogy maradok a következő évadra is, habár innen is üdvözlöm az RTL Klub nevet viselő förtelmet, hisz gyakorlatilag majdnem két évet kellett várnom a folytatásra még annak idején a netmentes időkben.
Természetesen rengetegszer megfordult a fejemben, hogy a széria DVD formájában visszakerül a polcra. Leginkább azért, mert a harmadik évad volt az, amit utoljára heti bontásban néztem, s az utolsó kettőt három évvel ezelőtt megnéztem pár nap alatt, így az utolsó két évadból már nem sok minden rémlett számomra, előtte pedig érdemesnek tartottam lepörgetni az előzményeket.
Tovább…
Életem legcikibb randija
Imádom én a Gyakori kérdések nevű oldalt, mert valahogy mindig találok rajta egy-két olyan kérdést, amin gyakorlatilag kifekszek.
Természetesen már gyűjtik a megbotránkoztató, teljes IQ hiányról árulkodó kérdéseket kép formájában, azonban akadnak igazi csemegék, melyek többnyire törlés áldozatául esnek. Persze legtöbbször az ok, hogy a kérdést feltevője gyakorlatilag kamuzott. Önmagában valóban megérdemli, hogy a szóbanforgó kérdés törlés áldozatául essen, azonban akadnak olyan kérdések, melyeken aztán lehet igazán jót röhögni. Én is találkoztam nem is eggyel, ezekből csak kevés élte túl a moderátori intézkedést.
Tény és való, hogy a részletek mögött található kérdés feltehetően semmilyen valóságalappal nem rendelkezik, de ettől függetlenül rendkívül poénos az illusztrált képekkel. A magyar „verzió” itt érhető el, míg az angol itt képekkel illusztrálva. Természetesen utókornak ezt kötelező megőrizni, ezért a részletek mögött megtekinthető a „történet”.
Tovább…
Ünnepek után
Még kora délután szerettem volna egy bejegyzést megereszteni, de mivel az előző óta nem sok minden történt, így az év első bejegyzését átengedtem a Silent Hill: Homecoming kritikámnak, hisz az sokkal terjedelmesebb, s érdekesebb.
Először is vége az ünnepeknek. Szilveszter kicsit szájathúzva telt, ugyanis az akkori 10°c idő arra tökéletesen jó volt, hogy felébressze a vágyat, hogy valahová elmenjek. Ugye szilveszter van, egyedül táncikálós szórakozóhelyek voltak nyitva, ahol persze alkohol fulladásig, s jómagam ebből nem kértem. Inkább vágytam egy mezei sétára, ami az észnélküli durrogtatók miatt nem valósulhatott meg. Egyéb szórakozási lehetőség meg nem volt, ugyanis minden zárva volt.
Este Silent Hill-éjszakát terveztem, de végül másképp alakult, ugyanis felléptem MSN-re, s egynél több beszélgető partnerem akadt, így végül maradtam, s csak a korai hajnali órákban ültem neki a játéknak. Továbbá voltam olyan ügyes, hogy este benyakaltam egy doboz energiaitalt, ami gondoskodott róla, hogy reggelig ne is tudjak aludni. Mivel a játékot már kipörgettem alig egy órája, s az élmény fantasztikus volt, így ki is esett az álom a szememből. Valahogy majd kikecmergek az ágyamból lehetőleg dél előtt. Nehéz lesz, de majd remélem meg tudom oldani.
Maradt még pár nap, azt megpróbálom kihasználni. Először is az Alias harmadik évadát mindenképp le akarom gyűrni, s a negyedikbe is bele akarok kezdeni. Persze pár filmet is újra kellene nézni. Szűkös idő lesz, de tanulni nem fogok, az ráér később. Mindenképp az agyamra fog menni, s jobb ha későn…
Silent Hill: Homecoming (2008) Teszt
Platform: PC
Bejegyzéseket megtekintve viszonylag iszonyatos gyorsasággal tettem magamévá az utóbbi három Silent Hill epizódot, ami természetesen megjelent PC-re is. Nos a múltkori rettenet, azaz a Silent Hill 4: The Room után erősen megugrott az elvárásom az ötödik résszel kapcsolatban, ami a Homecoming alcímet viseli.
Tény és való rengetegszer megfordult a fejemben miközben a negyedik epizóddal bénáztam, hogy hagyom a fenébe, s folytatom az ötödik részt, ami elsőre nekem elnyerte a tetszésem. Végül győzedelmeskedett a kíváncsiságom, így az újabb epizódnak csak késve tudtam neki ülni.
Eredeti elképzelésemben az szerepelt, hogy mivel nem ünneplem a szilveszter semmilyen formában, s mivel a durrogtatók amúgy sem hagynának nyugodtan filmet nézni, így a Silent Hill: Homecoming épp megfelelő lesz az est eltöltésére. Végül másképp alakult az estém (erről majd később), így végül csak nem sokkal két óra után tudtam neki ülni, de nem sokáig jutottam. Így a tervem, miszerint az új év első napján magamévá teszem a játékot, s publikálom is róla az élményem elmaradt. Egészen pontosan két és fél órával.
Ugyanis valamikor késő délután ültem neki, s alig negyed órája fejeztem be. Az nem kérdés, hogy a második Silent Hill után ez ugrott a második helyre kedvencnek.
Tovább…
A szörnyek sosem ünnepelnek!
Természetesen nem magamra, s hasonló gondolkodásmóddal, s esti programmal rendelkező emberekre gondoltam. Pár óra múlva véget ér az év, s mivel kicsit lustultam az elmúlt órákban, így végül úgy döntöttem, hogy publikálom az év utolsó bejegyzését.
Nálam soha nem volt kiemelt ünnep a szilveszter, azután sem, hogy szabadon dönthettem el azt, hogy hol is töltöm. Volt mindenféle, itthon ücsörgős, beszélgetős, házi bulizós, de az ünnepi hangulat gép szíjja valahogy sohasem kapott el igazán, s másnap ott álldogáltam, s gondolkoztam, hogy miért is kellett volna előző nap ünnepelni.
Így hát hagyományt teremtettem magamnak, hisz keresve sem lehetne hasonló ünnepet találni, mint a szilvesztert, aminek tulajdonképpen semmi különösebb jelentősége nincs, jóformán hasztalan, de a fogyasztás ünnepeként viszont jövedelmező (főleg az italgyártóknak). Idén kicsit dühöngtem, ugyanis alternatív szórakozási lehetőség nincs erre felé, választhat az ember, hogy házibuli, diszkó, vagy kiemelt szórakozóhely. Köszönöm, nem élek vele. Így hát maradok itthon, filmezek ameddig tudok, s nem válik zavaró tényezővé a sok eszetlen petárdázó. Utána „füles” fel, s bolyongok majd Silent Hill utcáin. Az ünneplők zaja sem fog zavarni az elalvásban, ugyanis ügyes voltam, hisz semmilyen fontosabb programot nem tettem délelőttre, így az alvási ciklusom szépen beállt a hajnali 3 óra és 12-13 óra közé.
Az, hogy jobb lesz-e a következő év, mint az idei volt nálam egyértelműen nemleges válasz lesz. Egyrészt utolsó évesként vizsgák tömkelege vár rám, utána pedig irány a nagy betűs élet, szóval nehezebbnek nehezebb lesz, furcsábbnak furcsább lesz. Az, hogy magánéleti dolgaim hogyan is fognak alakulni arról nem nyilatkoznék. Elvégre magánélet az mégis magánélet.
Természetesen az év első szakaszában sem fogom szabadidős tevékenységeim hanyagolni, így kedvenc filmjeim újra megtekintésre fognak kerülni, szériáim folytatásra kerülnek. Kérdés már csak az lesz, hogy két hetes szünet után miként lehet majd kibírni az első két hetet a suliban anélkül, hogy az ember ne akarná felakasztani magát a következő diófára. Ugyan minden évben így megy ez, de hát az ember szeret lustálkodni, ha több jön össze, akkor ugye nehezebb visszaállni a megszokott hétköznapokba.
Tény és való az idei év felemás volt. Volt itt minden szinte minden téren. Talán a legnagyobb pozitív csalódásom volt, hogy végre egy éves alkatrész gyűjtögetés után összeállhatott az új gép, melyet nem kísérte arcpirító kínlódás összerakás terén, így az elmúlt hónapokban a szokásosnál többet tudtam szórakozni, s nem kellett szitkozódnom.
Többször tiszteletemet tehettem a fővárosban, ami kenterbe verte az összes megyei általam is támogatott „megmozdulást”. Főként, hogy az állatkertet tüzetesebben is meg akartam már vizsgálni, de valahogy soha nem szántam rá magam igazán. Noha a terv felemásan került megvalósításra, s csalódásba, unalomba fulladt, azért valahol mégiscsak jó volt. Ezek után hanyagolásra került az állatkert, de majd jövőre az is pótlásra kerül. Habár az ember most már felkészültebben mehet.
Kilátásba helyeztem PC-m fejlesztését. Pontosabban azon alkatrészek pótlása, melyeken spóroltam. Ugye a memória és a merevlemez. Remélhetőleg utána már nem kell kéthetente DVD csomagot vennem, főleg hogy java részük szériák évadainak kiírására szolgál.
Silent Hill 4: The Room (2004) Teszt
Platform: PC
Visszaolvasva nem kicsit ömlengtem pozitívan az előző részekről. Ugyan továbbra sem tartom magam hatalmas nagy játékosnak, s meglehet, hogy pár címen kívül nem is igazán fogok neki ülni ismét jó pár általam kipörgetett játéknak (az biztos, hogy a Resident Evil 4 és 5 epizódját többet látni se akarom a merevlemezemen semmilyen formában!), s bizony akármennyire is becsülöm nagyra a Silent Hill világát, jelen pillanatban a második epizódon kívül nem érzek késztetést bármely epizód újra kijátszására.
Be kell vallanom, hogy már csak becsületből, s az előző részek minőségi színvonalának köszönhető, hogy a soron következő negyedik epizódot, mely keresztségében a The Room alcímet kapta (innen már lehet sejteni, hogy a készítők másfajta irányvonalat akarnak felvenni). Nem tartom magam vérmes rajongónak. Tetszeni tetszik, de nem lettem fülig szerelmes, mint a Tomb Raider virtuális világába, ezért is esett nehezemre ott tartani a gép előtt magam, görnyedve órákat, hogy magamének tudhassam a negyedik részt is (melyet egyébként párhuzamosan kezdtem az ötödik résszel).
Akármilyen többrészes művet veszünk elő platformtól függetlenül, csak keveset tudunk felsorolni, amelyeknek folytatásai nem lettek gyalázatosak, hogy az eredeti szériát is szépen szembehugyozza. Filmek terén megemlíthetjük a tökéletesen utánzatként, de már csak tucatfilmként jeleskedő Jurassic Park III-at, sorozatok tekintetében az önparódiába átcsapó Heroes-t, játék tekintetében pedig az öt sikeres rész után félkészen, átvariálva, kiherélve, bugoktól hemzsegő hatodik Tomb Raider epizódot.
Az első három Silent Hill meghatározó, így nem sokat váratott magára, hogy egy minőségileg erősen kifogásolható játék kerüljön piacra, ami történetesen a negyedik részt fedi. Talán épp az lehet az oka, hogy a készítők nem gondolták át teljesen, s alig egy évvel a harmadik rész után dobták piacra.
Az, hogy csak nálam verte ki ennyire a biztosítékot, vagy másnál is, jelen pillanatban nem tudom, de ugye egy erősen szubjektív bejegyzésnél ez nem meghatározó tényező.
Tovább…
Dexter: 4.évad
Imádom az ünnepeket, mert akkor tudom, hogy lesz pár nap, amikor itthon lehetek, s szenvedélyemnek, hobbijaimnak hódolhatok.
Ugyan időjárás nagyban beleszól, hogy hol töltöm a szabadidőmet, így a zord időjárási körülményeknek köszönhetően megejtettem a negyedik évadot, melybe csak belekezdtem. Igazából csak muszájból tettem, hisz egy nagy látogatottságú oldal hozzászólásaként jelöletlen spoilerbe botlottam, aminek ugye ütnie kellett volna. Ütött is, csak nem akkorát, amekkorát kellett volna az előzmények ismeretlensége miatt. Szóval neki ültem.
Igazából 1-2 epizód/nap sémát követtem, de ma elhatároztam, hogy a maradék öt epizódot megnézem egyben. Igazából a Dexter nem tartozik a nagy kedvenceim közé, habár az első két évadot valóban szerettem. Ellenben a tavalyival vegyes érzelmeim voltak, így ültem neki ennek az évadnak is. Lagymatag kezdés után viszont összeszedte magát a széria a legnagyobb örömömre. Remélem a februárban kezdődő Lost új évada is ezt a tendenciát fogja követni.
Ugyan nem kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy a szériának itt búcsút intek, hisz a harmadik évad nem vitte le annyira a minőséget, hogy abba hagyjam, ellenben a negyedik évad nem csak a további epizódok megtekintésére vett rá, hanem feltehetően a hétről-hétre nyomonkövetésre is.
Tovább…