Magyar cím: Underworld – Vérözön
Rengeteg vámpíros, s vérfarkasos film született az elmúlt jó pár évtizedben. Ha őszinte akarok lenni, akkor a téma filmes téren érdekel, de sajnos nem igazán születtek olyan alkotások, amelyek úgy, s olyan szinten dolgozták volna fel ezeket, hogy nekem is tetsszen. Majd jött a 2003-as év, amikor is lassan, de annál biztosan beúszott a mozikba az Underworld, amire el is mentem. Tetszett, meg is fogott, de nagyjából ennyi.
Gondolkoztam azon, hogy újra kellene nézni az összes részt, de mivel a szabadidőm sokkal, de sokkal kevesebb, mint iskolás koromban, továbbá a magánéletre is akarok időt szentelni, így végül passzoltam a felvetést. Inkább nekiültem ennek a résznek úgy, hogy tulajdonképpen az első epizód cselekményével vagyok tisztában, pár jelent rémlik a másodikból, illetve a negyedikből. És ennyi. Ámbár tény, hogy a film végén örültem, hogy ezt nem a moziban néztem meg, s nem is olyan délutánon, amikor mást csinálni utána, vagy mást is megnézni nem lett volna lehetőségem.
Tovább…
The Walking Dead: 7.évad
The Walking Dead. Ahogyan olvasom a hozzászólásokat lassan ez is elér abba a fázisba, hogy sokan csak azért nézik, hogy legyen mit fikázni rajta. Ezeket soha nem értettem, ámbár tény, hogy minden bizonnyal sok olyan nézője is van a szériának, aki egyszerűen képtelen elengedni a sorozatot, vagy ha már elkezdett valamit, akkor be is akarja fejezni. Ha már ő, mint néző képtelen, akkor megvárja amíg a sorozat fullad ki, s kerül le a képernyőről.
Nem mondanám magam lelkes rajongónak, de annak idején nagyon tetszett.Talán három évad volt, ami teljesen nyerő volt nálam, de végül a sok zombi helyett történő másról sem szóló epizódok, mint a beszélgetés megtették a hatásukat: kaszáltam a sorozatot. Azonban sokan annyira jónak írták a hetedik évadot, hogy végül úgy döntöttem nem nézek bele, hanem folytatom ott, ahol abbahagytam. Háááát….. Nem tudom megérte-e.
Tovább…
Tavaszi gyönyörök
Akkor elmondható, hogy ténylegesen tavasz van. Azaz reggel az ember majd megfagy, délután meg majd megsül. Mindezek mellett pedig elkezdte a növényzet az új „ruhájában” pompázni:
Mióta munkába álltam igyekeztem, hogy semmilyen betegség ne tudjon ledönteni a lábamról. Persze mindig jött egy „remek” gyomorrontás, vagy vírusos fertőzés. Persze a „kedvencem” a nátha/megfázás kombináció, ahol az orrfolyással, és a láz együttesével nem nagyon tudok megbirkózni érdemleges keretek között, hogy ne szenvedjek látványosan.
Múlt hónapban azonban kénytelen voltam bevállalni a táppénzt, mert ugyan betegen mentem dolgozni, s bíztam abban, hogy majd lábon kihordom, de sajnos nem így történt. Ennek köszönhető volt, hogy ugyan nem gyógyultam meg teljesen, s idő előtt visszamentem dolgozni. Feltehetően ebből is fakad, hogy három hétre rá ismét jelentkeztek a tünetek, ámbár most (sem) jutottam el az orvoshoz. Mivel igencsak éjjeli bagoly vagyok, s korán kelés nem az én műfajom, ezért lassan egy hónapja elkezdtem gyógynövény teákat inni, amely segíthet az elalvásban. Remélem ennek (is) volt köszönhető többek között, hogy ugyan hang nélkül, s orrfolyással küszködve kellett mennem dolgozni, de legalább láz nélkül.
Természetesen mielőtt megkaptam volna a fizetésem már jó előre fillére pontosan beosztottam, annak reményében, hogy jut egy kis szórakozásra is majd.
A betegségnek köszönhetően megint meglepő aktivitás „áldozata” lett a bankkártyám, amivel rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, teát, s vény nélkül kapható gyógyszert vásároltam, így megint örülhetek, mert pár nap leforgása alatt simán elköltöttem vagy tizenötezret. S ugyan még mindig nem csattanok ki az egészségtől, de remélem a mai nap pihenés kissé helyreráz, s a holnap már sokkal jobban indulhatok munkába. A húsvétnak köszönhető két munkaszüneti nap pedig arra lesz elegendő, hogy az immunrendszerem befejezze a munkát, s vagy legalább fél évig ne legyek beteg. Ismét.
Úton!
Biztos alapra kell építkezni. Szokták ugyebár mondani. Ez anyagiakra is vonatkozik, mert nálam lassan már egy éve minden hónapban van legalább valami váratlan kiadás, aminek köszönhetően az adott terveimet mindenképpen csúsztatom tovább. Így van a telefonvásárlással is, annak ellenére, hogy a jelenlegi Huawei P8 Lite-tal meg vagyok elégedve. Azonban elég „kellemesen” mozog az USB kábel a telefonba helyezve, így elég egy minimális mozdulat, s már esik is ki belőle. Köszönhetően ez a mindennapos töltésnek elsősorban.
Így döntöttem, hogy újabb készüléket vásárok ugyanebben a márkából, de jobb hardverrel. Ezért a nevében 2017 toldalékot viselő Huawei P9 Lite lett a befutó. Természetesen mindent elolvastam róla, s így aztán kivédve az üveg hátlapot, és minimális kijelzővédőt fizetéskor azonnal a rendelésre kattintottam:
Mivel Magyarországon eléggé új a készülék, így tartozékok nem igazán vannak rá, továbbá ahogyan elkezdik őket forgalmazni minden bizonnyal elég „szép” árcímkével látják majd el őket. Arról nem is beszélve, hogy a készülék többféle névvel jelent meg (P8 Lite 2017, P9 Lite 2017, Nova Lite, Honor 8 Lite), így minden bizonnyal jó párszor belefuthat az ember majd vásárlási katasztrófába. Főleg, ha alapul vesszük, hogy idehaza egyes szolgáltatók és viszont eladók is külön kezelik az egyébként több névvel érkezett, de ugyanazt a készüléket rejtő telefont.
A teljesítési idő június, addig bízom benne, hogy a jelenlegi készülékemnek nem lesz semmi baja, továbbá a kiszemeltnek az ára is lejjebb megy, valamint rejtett hibái is előjönnek (ha van).
A mi kis falunk: 1.évad
A kezdés nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy leírtam nem igazán szeretem a magyar sorozatokat. Ennek egyik oka, hogy vígjáték szekcióban nem nagyon tudtak, s tudnak mai napig maradandót alkotni, továbbá azok a sorozatok, amelyek próbálnak komolyabbak lenni valahogy a színészi teljesítmény, továbbá a megalkotás miatt annyira árasztja magából a műanyag érzetet, hogy majdnem élvezhetetlen. Legalábbis egy amerikai sorozatba sokkal jobban bele tudok merülni, mint teszem azt egy Barátok köztbe, amit közös TV miatt néztem a szülőkkel együtt, s valamikor 2005 tájékán láttam belőle az utolsó részt.
Annyira nagy hype volt a sorozat körül, hogy egyszerűen nem tudtam már magammal bírni, s megnéztem az előzetest, hogy mire is fel ez a nagy örvendezés, hogy jövőre érkezik a második évad. Az előzetestől pedig számomra is meglepő módon, de kedvet kaptam, így aztán a bevezető epizód után azonnal le is daráltam az első évadot.
Tovább…
Imaginary Mary – 1×01 (Pilot)
Mint ahogyan több bejegyzéseimben is taglaltam, hogy a régebbi sorozataim kifutottak, vagy szépen abbahagytam őket, s az újak pedig szinte kivétel nélkül elhasalnak. Így aztán, ha sorozatról van szó, akkor nálam eléggé vékony a paletta.
Mivel a munkám nem mindig stresszmentes, továbbá fizikai oldala is van, nem csak mentális, így aztán többször előfordul, hogy úgy jövök haza, hogy nincs kedvem semmihez, csak „dögleni” az ágyban. Ehhez legjobbak a sorozatok a rövid időtartamuk miatt, így aztán nekem mindenképpen elsődlegesek, hogy ezen a szórakoztatási téren azért legyen választék. Pont azért is döntöttem el, hogy ha csak egy picit is felkelti az érdeklődésemet egy sorozat az bepróbálom. Ez volt eme sorozatnál is, ami az első öt percében elhasalt, de azért végigszenvedtem, hogy mindenképpen objektív véleményt tudjak írni róla.
„Túrázás” hobbi szinten!
A hideget nehezen viselem, illetve az ehhez tartozó „nyakig beöltözöm, mert szétfagyok” érzést. Ennek ellenére azonban szeretem a telet, mert amennyiben hóesés is társul hozzá elég szép szokott lenni látványban. Főleg akkor, ha a közeli ligetbe, vagy a városon kívül füves, tavas, fás részre is kijutok. Ámbár mivel városban élek, így gyalog azért messze van, s ezért ezekről készült képek száma majdnem a nullához konvergál.
Mint ahogyan többször leírtam a legjobban a köztes évszakokat szeretem, mert ez az a fajta időjárás, ami tényleg kedvez arra, hogy az ember a nap bármely szakában átlagosan felöltözhessen, s bármilyen – strandolást kihagyva – programot tudjon csinálni anélkül, hogy azt érezné, hogy még legalább két adag ruha kelljen rá, hogy ne fagyjon szét, továbbá ne akarjon közelébe egy disznóölő kést, amivel a húst is lehúzhatja magáról, hogy ne izzadjon, mint egy ló. A téli időszakban elsősorban a munka miatt kicsit ellustultam, s a hideg idő sem gerjesztett arra, hogy fogjam magam és csak sétáljak egyet. Ennek meg is lett a hatása, hiszen a két évvel ezelőtti étrend változtatást elhagyva, s visszatérve a régihez ismét sikerült arra a súlyra visszahíznom, amiből bő tizenkét kilót leadtam. Szerencsére még kövér nem vagyok, itt-ott zsírpárna, mely átlagos ruhában még mindig elrejthető számomra úgy, hogy felesleg mentesnek hisznek.
Az elmúlt hónapokban azért ez jelentősen zavart, de azzal tisztában voltam, hogy hiába változtatok az étkezési szokásaimon ismét, ha mozgás csak a munkahelyre illetve a hazasétálásra, továbbá a „bandázás” (ami részemről beszélgetést tartalmaz, és nem drogozást, ivást félreértések elkerülése miatt) sem segítette a mozgást.
A testépítésre senki nem tudna rávenni, de van egy dolog, amit iszonyatosan szeretek: bicajozni. Emlékszem milyen volt, amikor a másik városba jártam dolgozni, s pénz híján bicajjal mentem, s a napi 40-45 km meg sem kottyant nekem. Így úgy döntöttem, hogy annak ellenére, hogy megyeszékhelyen élek körülöttünk nagyon sok szép kisebb város van, aminek vannak élővíz csatornái, folyói, erdei. Így zenével a fülemben, valamint az Endomondo applikációval a zsebemben láthatom, hogy mit tudok teljesíteni. Így két nappal ezelőtt meg is volt az első eredményem.
Nyilván a kalória, illetve a hidratáció nem mérvadó, hiszen nem rendelkezek (és nem is fogok) semmilyen biciklire szerelhető „okos” mobiltelefon kiegészítő, amely mérné, hogy milyen sebességen használom a kerékpárt, s mennyi vizet fogyasztok.
Majdnem két és fél órát elbicajoztam. Igaz, közben megálltam fényképezgetni, s persze hazafelé bele kellett futnom volt kollégába is, így ebből az időből jóformán háromnegyed óra levonható, amit nem bicajon ülve, s azzal haladva töltöttem.
Kedvcsináló: War Of The Planet Of The Apes
Az eredeti filmeket láttam. Legalábbis jelenetekre emlékszem, ami minden bizonnyal még gyermekkorom délutánjairól, vagy esti otthoni mozizásaiból maradt meg. A koncepció véleményem szerint jó, ellenben a megalkotása számorma már kevésbé. Ellenben a 2011-ben indult rebootnak is szánt előzmény filmsorozat viszont bejött.
A mai napon megjelent az új előzetes, ami egyértelmű tette az eddig se kétséges dolgot: júliusban mindenképpen lesz egy mozilátogatásom.
A mi kis falunk – 1×01 (Pilot)
Februárban tulajdonképpen sz*rrá volt reklámozva eme sorozat. Én nem néztem bele, mert ódzkodom minden ilyen fajta vizuális terméktől, ami magyar. Nagyon sok magyar filmet, és mellette sorozatot láttam. Ameddig egy TV volt, addig sajnos én is Barátok közt néző voltam (most megyek, s belenézek a tükörbe, és jól beleköpök), de ahogyan lett saját készülékem már azonnal leszoktam róla.
Ezeknek a sorozatoknak, és filmeknek az volt a bajuk részemről, hogy olyannyira mesterkéltek, hogy egyszerűen nem lehetett élvezni őket. Valahol ott van ezekben a tipikus magyar, hogy amikor nézem őket egyszerűen nem ránt be. Nem tudom elhinni, hogy ami a képernyőn zajlik, az valódi. Olyannyira színházi az egész, annyira mű, hogy nem tudom beleélni magam, s nem hiszem el, hogy amit a képernyőn látok az valódi. Részben ebben jár előrébb az amerikai sorozatgyártás, mert azoknál a sorozatoknál (nem a low budget kategória, persze), amikor nézem szinte teljesen be tud rántani, s el tudom hinni, hogy valódi a környezet. Azonban ma ismét terítéken volt eme sorozat, hogy az első évad után jön majd a második, így mivel tisztában voltam azzal, hogy ma korán nem fogok tudni elaludni, így úgy döntöttem, hogy megnézem a bevezető epizódot. Tetszett.
Tovább…
House M.D.: 1.évad
Magyar cím: Doktor House
Azok a sorozatok, amiket nagyon szerettem, s tényleg lekötöttek, s nem csak háttérzajnak funkcionáltak, továbbá nem tették lehetővé, hogy monitor előtt ülve olykor-olykor jeleneteket átugorjak sajnálatos módon véget értek. Ez alól kivétel az idén befutott This Is Us volt, ami tényleg le tudott kötni.
Eléggé hiányoznak a régi szériák, pontosabban az a fajta sorozatérzés, amikor ha kell tovább marad fenn az ember, hogy lássa a következő részt, vagy éppen képes azért korábban felkelni, hogy az adott programja előtt megtudjon nézni legalább egy epizódot. Mivel a jelenleg futó szériák között ilyen nincs, így úgy döntöttem olyan sorozatok közül kell válogatnom, amiknek stílusok, műfajok valamilyen szinten tetszik, de tulajdonképpen nem próbáltam be annak idején. Első ilyen a House M.D. volt, melynek első évadát tegnap gyűrtem le.
Tovább…