A fenti képet többnyire különböző oldalakon szoktam használni, mint aláírás. Ugyan a linktárban már helyett kapott, de sokadik említésre sem tudom nem dicsérni, hogy mennyire hasznos a Whatnext, hisz sokszor én sem tudom azt, hogy melyik szériában hol akadtam el, vagy épp melyik volt az utolsó megtekintett epizód. Ennek egyik oka, hogy ugyebár kevés a szabadidő, ha pedig épp adódik nem biztos, hogy épp a tv előtt fogom tölteni.
Habár mindenképp meg kell említenem, hogy a sorozatok iránti rajongásom az elmúlt két év gyökeresen megváltozott. Egyrészt nagyon kevés az a sorozat, ami leköt, illetve akadnak olyanok, melyek már a sokadik évaduknál tartanak, s időközben vesztettek értékükből számomra. Hasonló a helyzet az újoncok terén, melyek idén bepróbáltam többet, de talán kettő volt az, amit végig tudtam nézni. Amióta viszont van munkahelyem sokkal korlátozottabb a szabadidőm, mint iskolásként, illetve változó munkanapokkal a hátam mögött sokszor inkább egy nagy alvás jön jól, mint a tv előtt görnyedés. Ebből fakadóan pedig kénytelen vagyok továbbra is kemény kézzel bánni az általam nézett szériákkal, így idén is akadtak olyanok, melyek hosszú évek után elvéreztek. Idén sikeresen végignéztem (ismét) a Jóbarátokat, illetve a Lost-ot. Míg előbbi számomra szórakoztató volt az elejétől a végéig, addig a másikról nem mondható el. Az első két évadért rajongtam, a harmadik, s negyedik igazából „csak” tetszett. Az ötödiket viszont utáltam, s újranézés közben el is kaszáltam, de végül úgy voltam vele, hogy sokkal több epizódot néztem újra, mint amennyi hátra van, így végül ismét elővettem a szériát. Bár hozzátartozik az igazsághoz az, hogy ha a széria nem lenne meg HD minőségben, illetve nem lenne ennek a minőségnek megfelelő tv készülékem nem néztem volna újra. Azonban többször eszembe jutott, hogy mennyire kreatívabbak voltak tévés szinten, illetve mennyi olyan széria volt, ami lekötött, tetszett, s sokszor ráment egy egész napom, hogy utolérjem magam. Most is megtudom ezt tenni…. ha nem nézik egyáltalán sorozatokat. De nézzük a jelenlegi statisztikámat:

Igazából kevés újonc volt, amely tavaly felkeltette az érdeklődésemet, de ennek ellenére úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek akkor, ha olyat is bepróbálok, amit igazából nem is várok? Kivétel persze ez alól a nyálas tinisorozatok és a nyomozószériák. Utóbbitól ténylegesen kiráz a hideg. Mint ahogyan fentebb is említettem sok újoncot próbáltam be, de a legtöbbjüknél az első tíz perc után kikapcsoltam. Jelen pillanatban még hat darab újonc várakozik megtekintésre. Viszont ezekből csak egyetlen egy rendelkezik pontos premier dátummal, addig a többinél csak tipp van. Az már viszont biztos, hogy a maradék öt széria csak jövőre fog bemutatkozni.
A rengeteg követett sorozatból soknak épp az volt a szerencséje, hogy hivatalosan is utolsó évadokat kapott, vagy épp elkaszálták, s ezért nem hagytam abba. Ami továbbra is nézős nálam, s igyekszek naprakész lenni az nem más, mint a Raising Hope és a Modern Family. Hatalmas nagy rajongótáborra tett szert a The Walking Dead, melynek első évadáért én is rajongtam, de most már inkább csak a nézős kategóriába tartozik. Ami viszont szívfájdalom az a Once Upon a Time, Glee és a Supernatural, melyek minőségileg nagyon mély zuhanást hajtottak végre, habár közülük csak a középső széria újabb évadába fogtam bele. És miért nem hagyom abba? Egyrészről régi emlékek, s így nehéz valamit kaszálni, illetve tényleg nem lenne akkor mit néznem. Habár ennek ellenére volt olyan széria, amit abbahagytam, illetve olyan is, mely hivatalosan ért véget, vagy a csatorna kaszált el. Mivel a néznivalók száma igencsak szerénynek mondható, így nem nehéz naprakésznek lenni. S egyelőre úgy vagyok vele, hogy a fentiekkel szemben igyekszek frissnek lenni, így jut idő másra is.

Egyelőre bízok benne, hogy ezen a téren nem lesz rosszabb a helyzet…