Idén döntöttem úgy, hogy pár kellemes kritika hatására, illetve a TV-ben elkapott, s végignézett néhány rész hatására úgy döntök, hogy ideje lenne felzárkózni a South Park évadaiból, melynél legalább 9 teljes etappal vagyok lemaradva.
Ment is egy darabig, de áprilisban pihenőidőre kerültek a kisiskolás srácok, lévén más néznivalót találtam. A múlt hétvégén viszont ismét nekiállhattam, s elég jól haladtam, ami nem meglepő húsz perces epizódokhoz mérve.

Tovább… →

Gyermekkoromban iszonyatosan nagy varázs és egyediség vette körül a South Park-ot, melyet csak azok láthattak, akik valamilyen úton módon, de hozzáférhettek az epizódokhoz (VHS-re felvett részekről beszélek), illetve akinek közvetlen módon volt előfizetése a magyar HBO-ra, ahol az aktuális részek mentek. Ennek fényében gyermekkoromban kimaradt ez a „mese”, ámbár így utólag azt gondolom, hogy nem is bánom.
Tinédzserkoromban jutottunk el oda, hogy kábel TV is lett itthon, s a COOL TV-nek köszönhetően én is becsatlakozhattam eme brutális közösség mindennapi életébe. Későbbi az első évadokat is magamévá tettem, s majd jött egy törés, amikor „elfelejtettem” a sorozatot. Egyszer ismét nekiindultam, de ismételten elakadtam. Azonban most úgy döntöttem, hogy elég sok rész összegyűlt, s mivel kevés sorozatot nézek belefér az időmbe. Különösen örültem a szabadságolásomnak, mert a délelőtti időszakot a sorozatra akartam szánni. Ugyan nem jött össze, de így is sikerült legyűrnöm a 12. évadot, ami szerintem vállalhatóra sikerült elég szépen.

Tovább… →

Gyerekként sokat hallottam a sorozatról, de mivel előfizetésünk nem volt egyik szolgáltatónál sem, így hozzám, az epizódok nem igazán jutottak el. Ahogyan halad előre az idő középiskolás koromban lassan több, mint tíz évvel ezelőtt végre teret nyert az igény, hogy itthon legyen kábel TV, mert ugye a „hivatalos” (még akkori) csatornák már nem szolgálták ki az igényeinket. A sorozat hírneve megelőzte magát, s tényleg egy iszonyatosan brutális, s szinte senkinek nem ajánlható sorozatot képzeltem magam elé, mint a Beavis & Butthead, aminek létjogosultságát tényleg nem tudtam alátámasztani.
Ellenben a South Park kellemesen meglepett olyannyira, hogy miután lehetőségem volt lemezen megkapni az adott epizódokat szinte felzárkóztam az aktuális részekig. Ekkor már némileg éreztem minőségi csökkenést, majd egyszer a sok nézendő miatt (akkor még javában 15-20 szériát követtem a jelenlegi 6 helyett) egyszerűen csak elfelejtettem megnézni a következő epizódot, majd így ki is törlődött az agyamból. Lassan három évvel ezelőtt úgy döntöttem ideje újra előszedni a sorozatot, de mivel hiányosak voltak már jócskán az emlékeim, így rögtön elölről kezdtem az első évaddal. Mivel húsz perces epizódokról beszélünk, így három hónap alatt felzárkóztam, s a tizedik évad volt az, ahol szépen ismét „kikopott” nálam a sorozatos köztudatból.

Tovább… →