Címke: Strand

Állatkert, te csodás!!

Kecskenyál

Az idei terveim úgy alakultak, hogy amikor szóba került a szabadság, akkor úgy döntöttem, hogy tavasszal, s ősszel kívánom két részletben kivenni. Egyrészről jó ötletnek tűnt akkor, hisz az időjárás viszonylag jó volt, hisz nem volt sem hideg, sem túl meleg, s tökéletes kiránduló idő volt ahhoz, hogy ne a négy fal közt töltsem a szabadidőd. Most azonban kevésbé tűnik annak, hisz gyakorlatilag majdnem minden szabadidőmet a munkahelyemen töltöm. Ebből fakadóan eléggé kimerültnek érzem magam, de igyekszem a hátralévő időt már kibírni.
Azt már korábban is terveztem, hogy idén is fel kellene jutni a budapesti állatkertbe. Most kivételesen nem szülőkkel, hanem egyedül terveztem felutazni, s másokkal megtervezni, hisz így anyagilag is jól jöttem ki. Bevallom elég jól éreztem magam, s nem bántam meg a felutazást. A nap java része az állatkertben telt, de szerencsére a környéken való csavargásra is jutott idő. Egyetlen egy dolgot nem sikerült megszoknom, az pedig a MÁV-ra jellemző szétszórtságot. És pár kép:

Remekül szórakoztam, s szerencsére az állatkert is elég felszerelt volt, így szinte mindent sikerült megnézni. Természetesen folyamatosan fényképeztem, s így aztán itthon is tarthattam élménybeszámolót.
Ami szórakozást illeti leginkább a punnyadás jellemez most engem. Ennek egyik oka a fentebb említett rengeteg munka. Ebből fakadóan, illetve a kiszámíthatatlan időjárásnak is köszönhetően egyelőre még nem jutottam ki a strandra idén, de megteszek mindent azért, hogy ezen a nyáron lehetőleg ne egy alkalommal jussak ki. Játékok terén teljesen parkolópályára kerültem, mert egyszerűen nincs időm rá, így maradnak a sorozatdarák, melyekkel haladok elég szépen. Azért bízok benne, hogy a júliusom kicsit eseménydúsabb lesz.

„Nyári” uborkaszezon

Kecskenyál

…és íme ismét itt van. Nyár. Vártam már nagyon főleg a szabadidős programok miatt, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy bármely kedvenc tevékenységemnek hódolhassak. Így sem kirándulás, sem sétálgatás, s a legnagyobb szívfájdalmam még strandolás sem vált lehetővé. Ami talán a legnagyobb szívfájdalmam, hogy az előre jelzések alapján egész hónapban ilyen időjárásra számolhatunk, így sajnos a munkába való bicajozást felváltotta a sétálás, s a buszozás, s ,mindezek mellett egyelőre még kérdéses a budapesti felutazásom időpontja is.
Fentiekből fakadóan, így az időm java részét a munka, illetve az itthon döglés tette ki. Utóbbinál igyekeztem hasznosan elfoglalni magam, így leginkább szintre kerültem az összes általam nézett sorozattal. Ez alól a Jóbarátok sem kivétel, amely igazi kuriózum volt annak idején számomra, s most nagyszerű élmény volt újra nézni természetesen szigorúan HD minőségben. Tíz évaddal remekül haladtam, így a napokban értem a végére. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy melyik széria lesz a következő kiszemelt az újranézésre, de ellenben van már esélyes, amelyről elég jók az ajánlások. Hónap végére azonban megszaporodtak a munkanapjaim, így kevés időt töltöttem a PC és a TV előtt egyaránt, így egyelőre parkolópályára került a Tomb Raider III, melynek lassan a végére érek, de időhiány miatt nem foglalkoztam vele lassan több, mint egy hete. Hasonló a helyzet a Metro: Last Light-al is, melynek elindítása csak annyi ideig történt, hogy megnézzem mennyire is erőforrás igénylő.

A rossz időnek köszönhetően a négy fal közé szorultam, de természetesen olykor tettem kitérőt a városban is bevásárlás címszóval. Így végül a fizetésre tervezett memóriabővítést a múlt héten megejtettem, s mindezek mellett újra beruháztam a korábbi Tomb Raider – epizódokra, melynek első hat része, s a kiegészítőkkel együtt három lemezen elérhető volt mindössze kétezer forintos áron:

Az igazság az, hogy még ha nem is játszottam ki a régi epizódokat rengetegszer, de minden egyes operációs telepítéskor az összes epizód felkerül  a merevlemezre. Ez pedig bevett szokás évek óta, így a meglévő epizódok közül nem egynek karcos már eléggé a lemeze. S mivel az ár az epizódok számához mérve elhanyagolható volt, így nem bántam meg a vásárlást, habár a borító tényleg kritikán alulira sikerült, bár nem ez a lényeg.
Bízom benne, hogy az időjárás jobbra fordul, s nem csak a négy fal közt leszek kénytelen sínylődni. Reménykedek, hogy a pesti felutazás is megvalósul, habár bízom benne, hogy nem lesz táppénzes kimenetele, mint tavaly.

A változás szele…

Kecskenyál

Már korábban is terveztem ejteni egy bejegyzést a „helyzetjelentés” kategórián belül, de eddig sem időm, sem pedig kedvem nem volt. Utóbbi leginkább azért, mert nem igazán voltam a toppon, mely a fáradtságból fakadt. A múlt hónap végén sikerült megfáznom, de mivel nem szerettem volna, ha karcsúbb lenne a fizetésem az átlagnál, ezért inkább talpon próbáltam kivinni a megfázásomat, hisz ha orvoshoz fordultam volna, akkor az azonnali hatállyal kiírt volna, amit eléggé a szívemen viseltem volna. Végül pár napot betegen mentem, így megváltás volt, amikor eljött a szabadnapom, s reménykedtem benne, hogy a következő munkanapra már rendbe is jövök.
Sajnálatos módon ez nem következett be. Ugyan a nátha jelentősebb tünetei elmúltak, de aludni nem tudtam, mert ahogy fekvő pozícióba helyeztem magam azonnal elkezdtem köhögni, így nem volt más választásom, mint két munkanapot kihagyni. Szerencsére ez nem látszott meg nagyon a fizetésemen.

Amiket elterveztem a hónapra azt nagyjából sikerült megvalósítanom, már ami az anyagiakat, s egyéb programokat illeti. Múlt hónapban nem sikerült, viszont most eljutottam a fogorvosomhoz, s örömmel vettem tudomásul, hogy a kezelésre szánt összegnek csak az egy harmadát hagytam ott, így aznap szerencsére tudtam jobban költeni. Habár hozzátartozik az igazsághoz, hogy fizetésem egy elhanyagolható része egészségügyi folyószámlán landol, melyről visszaigényelhető az orvosi költségek legyen az kezelés, gyógyszer. Csak ugyebár nem mindegy, hogy mikor kerül könyvelésre.
Amikor a kötelező gyakorlatomat töltöttem négy évvel ezelőtt örültem az összegnek, amit kézhez kaptam, mert így biztos volt, hogy a Budapesten történő fórumtalálkozóra fel tudok jutni. Akkor tettem egy ígéretet itthon anyámnak, hogy ha befejezem az iskolát, s lesz munkám, akkor majd meginvitálom egy ilyen útra, melynek a költségét teljes mértékben én fizetem, ami tavaly meg is történt. Már akkor is megszületett az elképzelés, hogy talán idén is fel kellene menni. Végül abban egyeztünk meg, hogy most szülői kirándulás lesz, s közösen összedobjuk a pénzt, azaz felezzük a költségeket, így nem megterhelő egyikünknek sem. Ugyanis tavaly igencsak érződött eme kirándulás anyagi szempontból olyannyira, hogy a júliusi hónapban nem is tudtam semerre sem menni, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy sikeresen kimerültem, melynek következménye majdnem egy hetes táppénz lett. Idén igyekeztem elébe menni, hogy ezeket elkerüljem, így költség tekintetében ez volt a legjobb ötlet. Itthon maradva megpróbáltam elintézni mindent, hogy a megkapott hosszú hétvégém végül zavartalan lehessen. Az nem volt kérdés, hogy én is szeretnék ismét felutazni, s benézni az állatkertbe, csak kérdés az volt, hogy mikor, s kivel. Először a július volt kiszemelve, hisz következő hónapban igyekszem tovább bővíteni az asztali gépemet memória téren. Azonban szerencsémre kapóra jött némi túlóra, így viszont már biztosra vehető, hogy következő hónapban megejtem a budapesti „kirándulásomat” lévén sikerült már eldöntenem, s lefixálnom, hogy kivel fogom majd bebarangolni az egész létesítményt.

A legnagyobb elhatározás részemről nem a jövő havi programok, hanem személyiségbeli változásra való törekvés volt. Ugyanis az utóbbi időben észrevettem, hogy felvettem pár olyan szokást, ami nem túlságosan pozitív hatású rám, s ezt a munkahelyből sikerült átültetnem a magánéletembe. Munkakezdéskor megkapom mit kell majd csinálnom, s arra mennyi időm lesz. Ehhez viszont tartanom kell magam, ha tudom teljesíteni, ha nem. Nos, ezt gyönyörűen sikerült megvalósítani munkaidőn kívül is. Előző nap már többnyire megtervezem mit fogok csinálni, ha hazaérek, s arra mennyit időt szánok rá, s ugyanez igaz a pihenésre is, mint például az alvás. Amennyiben kiesek az adott tevékenységre fordított idő intervallumból, vagy pedig épp valami kiesik, amit előre terveztem akkor ezen kezd kattogni az agyam, hogy eltértem az tervemtől. Így úgy döntöttem, hogy csak a programok kapcsán tervezek, minden másnál pedig hagyom, hogy a kedv vezéreljen, mint annak idején.
Fentiekből fakadóan kizárólag a pesti út van tervbe véve, illetve még a strand, bár utóbbi a jó idő függvénye is. Elképzelhető, ha lesz értékelhető alkotás, akkor még szóba jöhet a mozi. Habár utoljára a Jurassic Park 3D-t sikerült megnéznem. Bevallom érdekes élmény volt moziban megnézni, bár továbbra sem tudom megszokni a csámcsogó közönséget. Itthoni szórakozáson nem nagyon kívánok változtatni. A sorozatok zöme leköszön májusban, s indul majd az uborka szezon. Nyárra nem maradt semmi pótolni valóm, így ahogyan befejezem a Jóbarátok újranézését feltehetően a Lost került terítékre, ha már megszereztem HD minőségben. Mindezek mellett játékok terén ismét a Tomb Raider korábbi részei lesznek terítéken. Jelen pillanatban a harmadik részt nyúzom, s körülbelül 80%-át sikerült eddig teljesítenem. Napvilágot látott a Metro Last Light, így ebből a szempontból unatkozni nem fogok.

Harmónia!!!???

Kecskenyál

Egyre inkább biztosabb vagyok abban, hogy jó úton haladok afelé, hogy az idei évre tervezett dolgokat megvalósítsam. Jó pár pozitív dolog történt velem az elmúlt napokban ahhoz, hogy fentieket kijelenthessem egészen biztosan.
Rövidtávú terv volt, hogy fizetés után jó lenne kifesteni a szobámat lévén, elég régen volt már kipingálva, s nem túl esztétikus látvány volt már a fal színe sem. Kaptam pár nap szabadságot, melyből két nap a szobám esztétikussá tételére ment el. Első nap kizárólag festésre ment el az idő, s míg az első réteget hagytuk száradni szépen mindenféle textil anyag végzete a mosásban teljesedett ki. Második nap meg a rendrakásról szólt. Reménykedtem abban, hogy pár óra alatt rend lesz, de sajnálatos módon estig elhúzódott a rendrakás. Harmadnap se tudtam túlságosan kipihenni magam, hisz délelőtti órákban átestem fogászati kezelésen, ami rányomta a bélyegét az egész napra. Persze a fennmaradó szabadidőben meg holdkórost játszottam, ugyanis nem sikerült kipihennem magam.

A hónap közepén pedig szomorúan vettem tudomásul, hogy ismét sikerült túllépni azt az összeget, amit költésre szántam. Így jó pár nap azzal telt el, hogy számolgattam, hogy hogyan is tudnék jól kijönni a fennmaradó pénzemből. Arról nem is beszélve, hogy igencsak rányomta ez a bélyegét a hangulatomra. Szerencsére sikerült megtalálnom a megoldást, így végül sikerült megnyugodnom is. Habár következő fizetésig nadrágszíjam elég szoros lesz. Az elkövetkezendő két hétben pedig munkával fog elmenni ismét az időm java része, s a szabadidőm pedig négy fal közé korlátozódik, vagy pedig ingyenes szabadtéri tevékenységekbe. Így a korábban beszerzett HD tartalmakat is meg tudom tekinteni.
Az viszont örömmel tölt el, hogy hosszú idő után sikerült ismét eljutnom a moziba. Prometheus volt a kiszemelt, amelyben ugyan nagyot csalódtam, de maga a mozizás élménye tetszett. Jövő hónapban is tervezek elmenni, habár még konkrét film nincs, de bízom benne, hogy lesz olyan alkotás, amely majd felkelti a figyelmemet, s amiért érdemes lesz majd beülni. Akkor voltam utoljára strandon, amikor nyári gyakorlatom után elmentem. Ez körülbelül három évvel ezelőtt volt, ha emlékeim nem csalnak. Ott temérdek szabadidőm volt ugyan, de valahogy nem volt kedvem több kilométereket kerekezni azért, hogy strandolhassak, hiszen a helyi strand nem jöhetett szóba anyagi korlátok miatt, amelyet a jegyek megfizetése jelentett. Aztán frissen vizsgázva, befejezve a sulit se sok kedvem volt ahhoz, hogy bicajozzak, hisz legjobban a munkakeresésre görcsöltem rá. Csak úgy, mint tavaly, bár annyiban más volt, hogy addigra már szereztem némi tapasztalatot a munkaerő piacon. Idén már holtbiztos voltam abban, hogy muszáj lesz kijutni, mert az anyagiak lehetővé teszik. Maga a belépő ára nem sok a fizetésemhez képest, viszont elég drága. Ellenben itt van alig negyedórára, így végül emellett tettem le a voksomat. Nem bántam meg, bár a nap általi leégést inkább kihagytam volna.

Következő hónapra is megvannak a programok. Először is a strand elsődleges, oda legalább kétszer szeretnék kijutni a következő hónapban. Emellett pedig szabadságom idejére beütemeztem egy budapesti kiruccanást is, s kíváncsian várom majd, hogy hogyan fog elsülni. Azért bízom abban, hogy jobban fogok járni, mint három évvel ezelőtti fórum találkozón, lévén most elég tudatosan válogattam meg, hogy kivel szeretnék elmenni. Addig pedig még két teljes hetet kell kibírnom. Bízom abban, hogy a terveimet nem fogják gátolni sem anyagiak, sem az időjárás.

Nyár???

Kecskenyál

Vártam már a júniust igazán. Leginkább a jó idő és a strand miatt. Utóbbit lassan másfél hónapos tervezgetés után sem sikerült megvalósítani, s olyan érzetem van, hogy az egész nyarat a strandra való kijutás nehézségeiről fog szólni. Persze jelen pillanatban úgy vagyok vele, hogy ennél nagyobb problémám jó ideig ne is legyen!
Múlt hónapban is be volt tervezve, s mindent megvettem, ami szükséges volt, hogy ki tudjak jutni, de sajnálatos módon először a rossz idő hiúsította meg. Majd végül a beosztásom miatt nem tudtam kijutni, s a hónap végére pedig anyagiak miatt esett kútba az egész. Sajnáltam, de sajnos így alakult. Ráadásul ahogy számolgatom ebben a hónapban ismételten jól meg kell gondolnom, hogy hogyan is költök, mert könnyen igencsak karcsú összeg maradhat a pénztárcámban. Bár nem tudom, hogy érdemes-e kicsit tudatosabban bánni a pénzzel, hisz az előző bejegyzés szerint azokon a napokon, amikor itthon leszek akkor bizony igencsak gyomorforgató pocsék idő lesz. Ugyan jövő hét vasárnapját még meg tudnám lépni, s addigra már az aktuális fizetésem is a zsebemben lesz, de már régóta tervezgetett szobafestést terveztem be jövő hétre. Persze itthon akadtak szájhúzogatások, lévén nem igazán volt egyetértés az időpont miatt, de mivel elmaradt a tavaszi nagytakarítás, s szeretnék kicsit alakítani a szobámon, s ezért kijelentettem, hogy megcsinálom egyedül is. Pénzem lesz rá, másfelől pedig csak a hozzávalókat kell megvásárolni. Ugyan ez nálam is hirtelen ötlet volt, de így hónap elején lesz csak elég szabadidőm rá, illetve következő hónapban, de ugye már előre tervezett programjaimat nem igazán szeretném sem átvariálni, sem lemondani. És igen… minden bizonnyal szűkös lesz anyagilag a következő hónap is. Legalábbis nagyon oda kell figyelnem mire is költök. De mindenesetre remélem, hogy a júniusi hónapban szépen megjön az az összeg, amit elvileg majd az APEH fog visszautalni a számlámra. Addig pedig abból kell gazdálkodnom, amit majd jövő héten kapok.
Erősen gondolkodok viszont azon, hogy orvoshoz kellene ismét fordulni. A három műszakban történő munkába járásnak köszönhetően egyrészről nem tudom magam kipihenni, másrészről pedig rendesen felborult az alvási ciklusom. Ismét. Így gyakran előfordult, hogy 1-2 órás vagy 12-14 órás alvás után mentem be a munkahelyemre. Egyik sem leányálom, mert mindkettő után úgy érzem magam, mint akit agyonvert egy csapat részeg. A szédülésről és a rosszullétről már ne is beszéljek. Talán a legnagyobb baj, hogy legtöbbször pont azon csúszik el az egész dolog, hogy egyszerűen nem tudom kikapcsolni az agyam, így mindig pörög, mindig gondolkodok. Másrészről pedig amikor látom az időt, s látom már rég aludnom kéne akkor valahol elkezd menni a pumpa bennem, s végül ott tartok, hogy azért nem tudok aludni, mert tudom, hogy keveset fogok tudni, s másnap olyan leszek, mint a mosott szar. Így egyre inkább érzem azt, hogy ideje lenne magasról lesz@rni mindent, s amikor fáradt vagyok akkor egyszerűen aludni annyit, amennyi jól esik, s kell.

A sorozatszezon szépen lement. Így évek óta ez az első nyaram, amikor semmiféle lemaradást nem kell pótolnom. Régi szériákba nem kezdtem bele, s feltehetően nem is fogok. Bár már tavaly begyűjtöttem a Lost szezonjait HD minőségben, de nem vitt rá a lélek, hogy újranézzem legalább azokat a szezonokat, amelyeket kedveltem. Ellenben jobbára játékkal ütöttem el az időmet. Az Alan Wake’s American Nightmare-nek ültem neki erőteljesen, illetve előkapartam a Metro 2033-at, amit annak idején nagyon akartam szeretni, majd a magas gépigény miatt végül kukáztam. Azóta nem kicsit fejlesztettem a PC-met, s időközben honosítás is megjelent hozzá, így ismét elővettem, hátha… Emellett pedig szárnyalni tudnék az örömtől ugyanis majdnem minden régi Tomb Raider epizódot sikerült elindítanom Windows 7 64bites változatán. Így hát iszonyúan nosztalgikus élményben lehet részem, ahogy újra elmerülök a korábbi epizódokban. Hiányzott már, az tény.
És, ha már nosztalgiánál tartunk… Az előző hónap nem volt valami fényes. Főleg a meg nem valósult terveim miatt. Ellenben legalább hamar eltelt, s lekötött a sok finálé. Viszont mégis a hónap utolsó hete sikerült igencsak emlékezetesre, amire azt hiszem egy jó ideig emlékezni fogok. Ugyanis hosszas tervezés, s szervezés után a hónap utolsó napján végre összejött az általános iskolai első osztálytalálkozóm. Az eltelt tíz év érdekesen alakította az embereket. Jó érzés volt újra találkozni velük, hisz az életem részei voltak nyolc éven keresztül. Szerettem, imádtam őket, jó csapat voltunk, s valahol vérzett a szívem, amikor végül elváltunk, s jó sokáig eszembe jutottak, hogy vajon milyen jó lenne, ha még együtt tudnánk lenni. Természetesen nem mindenki tudott ott lenni, így az egykori osztály fele tudott csak megjelenni. De ennek ellenére is érdekesre sikerült. Érdekes volt visszaemlékezni, s elővenni újra a régi fényképeket. Sajnálatos módon a munkám miatt csak kevés időt tudtam velük lenni, s a közös buli is csak két órán át tartom részemről. Bevallom őszintén mikor hazaértem igencsak furdalt a lelkiismeret a korai lelépésem miatt, de munka az első, s így is alapból fáradtan jelentem meg. De tény, hogy jól éreztem magam hónapok óta először, s bízom benne, hogy a közeljövőben ismét összefuthatunk majd ismét.

Rövid távú céljaim közt leginkább a következő hét túlélése szerepel, s aztán édesen itthon tölthessek négy napot fizetés után. S remélem terveim megvalósulni fognak, miszerint sikerül kipingálnom a szobámat, s eljutok a strandra is.

Hogyan lesz ebből strandolás?

Kecskenyál

Egyébként jelen pillanatban várnom kell jövő hétig a fizetésemre, így a szabadnapomon  bármiféle tevékenység jöhet, amihez nem kell anyagi javakat felhasználnom. Így nem is érdekelt, hogy milyen egy ritka gyomorforgató időre keltem reggel.
Viszont megnézve az előrejelzéseket kíváncsi vagyok, hogy hogyan lesz ebből strandolás. Főleg úgy, hogy azokon a napokon, amikor szabadnapos vagyok igencsak gány idő lesz… De azért még reménykedek…

Tervek a nyárra!

Kecskenyál

Kb. minden évben elhatározom, hogy a következő évszakban mit is fogok történetesen csinálni, vagy éppenséggel azt, hogy mit is szeretnék majd csinálni. Aztán rendszerint az egésznek az lesz a vége, hogy szépen, de biztosan teljesen másképp történik minden.
Az idei nyarat már elég régóta tervezgetem, s lassan, de biztosan belépünk a júniusba is, is tényleges módon indulhat a nyári szezon. Tavalyhoz képest szerencsére van állásom, s így a hónapok nagyobb részét majd a munka fogja kitölteni.  Mivel átlagosan 17-20 munkanapom van egy hónapban, így hozzávetőleg havi 13-14 szabad nappal rendelkezem majd. Lévén immáron stabil állással rendelkezem, így szerencsére az anyagiakkal sok probléma nem lesz, ha itthonról akarok kimozdulni. Természetesen ettől függetlenül az egyik keret maga a fizetésem lesz, s a másik pedig, amit hajlandó leszek ebből az összegből szórakozásra költeni.

Évek óta nyaranként központi téma a strand. Átlagban egyszer vagy egyszer sem sikerült kijutnom. Nos, idén másképp lesz. Egyrészről nem kell, s nem is szándékozom kilométereket utazni azért, hogy olyan helyen strandolhassak, ahol szinte nincs semmi csak víz, s emiatt épp ingyen van. Így végül a helyi strand mellett döntöttem. A belépő 1700 forint, ami nem sok. Nem kívánok tízezreket költeni strandra, így minden bizonnyal beosztásom függvénye is lesz a strandolás, de havi szinten 3-4 alkalommal számolok. Ez alól kivétel csak a július, ugyanis arra a hónapra időzítettem egy pesti kiruccanást. Egyelőre egy naposban gondolkodtam, de ha a fizetés kielégítő lesz, s a közelben lesz valami normális áron elérhető alvást biztosító vendéglátó egység akkor talán még megfontolom a több napos dolgot.
Persze közbe szólhat a rossz idő is. Így minden bizonnyal lesznek itthon üldögélős szabadnapjaim is. Sorozataim szép lassan, de biztosan elfogytak. Erre a hétre maradt még a Modern Family harmadik évados  fináléja, ami még hátra van és azután pedig elfogytak az idei aktuális sorozatok. Lemaradásomat mindenből behoztam, ami nem volt nehéz úgy, hogy időközben 2-3 sorozatnak intettem búcsút idén. Három nyári sorozatom van. Ebből kettő húsz perces epizódokkal, egy pedig egy órás epizódokkal fog majd jönni. Bőven vállalható a nyárra. Így az itthon ülős napokra betervezve játék van, s persze filmek. Utóbbi mindenképp, ugyanis rendkívül sok filmet megszereztem HD minőségben, többségüket persze korábban már láttam. Így itt az ideje, hogy nem csak meglegyenek, hanem újra megtekintsem őket teljes pompájukban.

És most kifejezetten bizakodom, hogy ténylegesen sikerül mindent megvalósítanom a fentebb írtakból.

…még, ha beledöglök is!!!

Kecskenyál

Körülbelül ezzel a mondatzáróval tettem ígéretet magamnak tavaly nyáron, s a novemberi fizetés tájékán a munkáltatóm által közölt hír – miszerint a cég igényt tart rám próbaidő után – is csak megerősített abban, hogy bizony, ha jó idő kijön akkor kicsit átalakítom a jelenlegi élethelyzetemet az eddigiekhez képest.
Ugyanis eddig a szabadidőmet, s annak eltöltése leginkább anyagi korlátok miatt volt kissé szürke és állandó, s ezen kívántam már régóta változtatni, illetve akarok jelen helyzeten változtatni.  Alapul véve csak az elmúlt öt évet a tavaly előtti és a tavalyi nyaram volt igazán kritikán aluli. Az idein mindenképp változtatni szeretnék, így már tavaly év végén illetve év elején elkezdtem tervezgetni, de igazából csak úgy egy hónappal ezelőtt tisztult le, hogy anyagi szempontból mire szánok és mire is lesz elég. Két éve enyhíteném strandolási éhségemet kevés sikerrel, azonban idén már meg is tettem a szükséges intézkedéseket. Hisz a hónap eleje óta szinte már lassan kánikulához hasonló időjárás volt, így azonnal gondoskodtunk a fürdőruha utánpótlásról. Egyik vasárnapra volt tervezve a strandolás, hisz pont akkor volt szabadnapom is. És persze ahogy lenni szokott akkor ért ide egy remek hidegfront, s bizony a strandolásból végül nem lett semmi. Ennek ellenére próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz, így végül itthon töltöttem el a szabadidőmet, s a merevlemezem darálásra váró sorozatoknak ültem neki. Örültem, hogy hamarosan ismét szabadnapoknak nézhetek elébe, azonban mire eljutottam odáig, hogy végre idén első alkalommal tiszteletemet tehessem a helyi strandon ismét beköszöntött a borús idő. Remek. A hónap második felében sincs rá sok esély, hisz egyrészről már megvannak a programjaim, másrészről pedig dolgos hétköznapoknak nézek elébe, továbbá pedig anyagiakat is inkább másra fordítottam, fordítom. Így marad minden júniusra sajnálatos módon.

Ellenben a nyárra már céltudatosabban készülök, így a tervezett pesti kirándulást júliusra szúrtam be. Ugyanis a munka törvénykönyvének változtatásai miatt augusztustól ismét meg fog csappanni a havi fizetésem, de a júliusi még érintetlen marad. Így mindenképp akkor szeretnék menni, amikor több érkezik a számlámra, mint egy hónappal később.
Tavalyi nyarak az esetek többségében mindig a sorozatok darálásáról szóltak. Az év közbeni lemaradások pótlása, illetve az uborkaszezon alatt bepróbált szériákkal való megismerkedése volt általában a nyári program. Iskolás koromban rengeteg időm volt sorozatokra, így nem volt olyan, amit elkezdtem, de nem fejeztem volna be. Nos, mióta dolgozom a szabadidőm igencsak karcsú, így végül rászoktam arra, hogy azokat a sorozatokat abbahagyjam, amelyeket szinte csak megszokásból nézek. Szerencsére a májusi beosztásom eléggé jóra sikeredett, így fel tudtam magam hozni sorozatok terén. Ami hátra van még az a Supernatural és a Nikita teljes évada. Tavalyihoz mérten ez a két széria elég elenyésző mennyiség. Nyári sorozatok közül is csak három van terítéken ezek közül kettő csak húsz perces. Így az uborkaszezonra nagyon sorozat nem is fog jutni. A sorozatok helyett pedig elsősorban strand, kirándulás van betervezve. Persze anyagi forrásaim nekem is véglegesek, így persze valami itthoni tevékenységet is be kell iktatni. Rengeteg – már látott – filmet begyűjtöttem HD minőségben, s a nyári uborkaszezon épp jó lesz rajta, hogy egy hűs nyári estén bármelyiket újranézzem.  De persze bízom abban, hogy minden úgy alakul majd, ahogy elterveztem.

Kemény májusnak nézünk elébe!

Kecskenyál

És végre sikeresen letudtam magam mögött az áprilisi hónapot is, ami sajnálatos módon eléggé változó volt minden szempontból, s így valahol egy kicsit meg is viselt. Leginkább az, hogy a köztes évszakok, mint a tavasz és az ősz lassacskán kezdenek eltűnni. Ennek köszönhetően április végén és e hónap elején valami iszonyatosan jó idő volt olyannyira, hogy a strandok sorra nyitották meg a kapuikat. Sajnálatos módon a múlt havi fizetésemnek igencsak a sarkára léptem annyira, hogy szinte egy fillérem nem maradt hónap végére, így lefelé konyuló szájjal kellett elfogadnom azt, hogy bizony kénytelen vagyok megvárni a májusi összeget, ha strandra akarok menni. Helyette maradt az itthon ülés, sorozatok pótlása, bicajozás és persze sétálás. Ráadásul alig egy hónap leforgása alatt sikerült két telefonfeltöltési összeget lebeszélnem a kártyámról. Bár így van ez, ha ez ember a közeli ismerőseivel nem tudja tartani a kapcsolatot internet segítségével se, így természetesen marad a telefon.
Az előző havi beosztásom valami istenesen borzalmasra sikeredett, így nem sok szabadidőm volt. Ami volt azt pedig leginkább azzal töltöttem, hogy az ágyban igyekeztem pihenni, illetve nem bealudni, hogy aztán az éjszakai alvásom nyugodalmas legyen, s ne forogjak éjjel álmatlanul, mert délután mertem szenderegni egy kicsit. Ezzel szemben akadt jó pár olyan nap, amikor ez előfordult, s bizony igencsak megviselt. De szerencsére kijött a jó idő, s ez ad nekem némi plusz energiát, s megfigyeléseim alapján kevesebb idő is kell arra, hogy kipihenjem magam. Ráadásul erre a hónapra több szabadnapom is jutott, így több napot tudtam egyszerre itthon tölteni. Természetesen az igazi „kánaán” majd hónap vége felé várható. A tevékenységeket egyelőre most az anyagiak fogják befolyásolni. Bár ebben a hónapban már elindultak a sorozat finálék, s szeretnék a hónap végére, vagy a következő hónap elejére mindenből szintre kerülni, mert idén nyáron nem szeretnék arra sok időt sorozatokra szentelni. Lévén immár rendelkezek stabil munkahellyel, s már anyagiak sem szabnak leküzdhetetlen akadályokat, így ezen a nyáron elsősorban szabadidős tevékenységeket szeretném előtérbe helyezni. Elsősorban jó pár strandolást tervezek elsősorban családdal, továbbá kilátásba helyeztem egy pesti kirándulást is valamikor a nyár közepén. Bár azért ezek mellett még szétnézek a megyében vajon mennyi szórakozási, kikapcsolódási lehetőség van. Persze valami értelmes, amihez nem kell részegség, hogy élvezhető legyen.

Ha törik, ha szakad ebben a hónapban legalább egyszer kimegyek a strandra, ha már ilyen jó idő kerekedett. Már sikeresen beszereztem a strandhoz szükséges „kellékeket” is, persze kérdés az, hogy vajon az időjárás engedni fogja-e, hogy valóban ki tudjak jutni. Szeretnék nagyon, hisz tavaly rajtam kívülálló okok miatt sajnálatos módon nem jutottam ki, s eléggé bántam is utólag. Habár anyagilag a helyit nem engedhettem volna meg, s kilométereket pedig izzasztó melegben valahogy nem igazán szerettem volna megtenni.
Persze majd látom a lehetőségeket, mert ebben a hónapban is sikerülni fog majd igencsak a fizetésre lépni, hogy aztán az utolsó két hétben azt várjam mikor kapom a következőt. Szerencsére ebben a hónapban jó lett a beosztásom, így feltehetően a következő hónapban még számíthatok egy bizonyos összegre. Ugyanis egyéb politikai intézkedések miatt úgy néz ki ismételten szívok majd egy jó nagyot, ugyanis ismét sikerült egy olyan döntést hozni, amivel a nettó bérem tovább csökken. Szép. Bár igyekszek erre nem nagyon gondolni. Egyelőre elég az, ha az eltervezett dolgokat meg tudom valósítani.

Nyári szünet (?)

Kecskenyál

Egészen pontosan hat hete volt a vizsgám, melynek köszönhetően érettségi utáni szakmai képzés végére értem, azaz sikeresen levizsgáztam. Persze volt utána 2-3 hét pihenés, szóval hozzávetőleg olyan egy hónapja keresek állást. Ennek fényében valahogy mégis sikerült „nyári szünet” szintű munkanélküliséget összehozni. Remek.

Természetesen azoknak, akiknek elküldtem az életrajzomat csesztek válaszolni. Ami azért szerintem gáz, hisz egy munkáltató azért ilyet megengedhet, hogy egy meghirdetett állásra jelentkezőt nem tájékoztatja, hogy a „nem nyert” táblát viheti haza: gáz. Persze ez általános jelenség, többen mondták, s többen le is írták virtuális formában, de akkor is felnyomja a vérnyomásom.
Mivel időközben szépen lebetegedtem, így igazából nem igen kapkodtam ez ügyben. Szerencsére helyre jöttem, azonban a háziorvosom ragaszkodik egy teljes vizsgálathoz (amit vérvétel előz meg). Arra viszont kötelező elmennem, mese nincs. Eközben találtam egy remek weboldalt, ahol remekül összegyűjtik az állásajánlatokat, így naponta akár 5-6 új is felkerülhet. Persze jó párat kinéztem magamnak, ha a követelmények nem lennének hajmeresztőek. Összeszedtem magam, tegnap felhívtam egyet. Ugyanis a követelmények között nem szerepelt más csak érettségi, semmilyen gyakorlat, de mégis a szakmához volt köze. Így felhívtam, erre kiderült, hogy 2-3 év tapasztalat kell, minimum 30 éves korhatár… Hát ennyit a megbízható online álláshirdetésről. Tegnap azonban felhívtam még egyet, akinek el is küldtem az önéletrajzomat (esélyek jók, hisz pályakezdőket keresnek, ha behívnak meghallgatásra, akkor meg csak elő kell kapnom a szófosó énemet, mint a vizsgán). A gáz, hogy megint utazgathatnék 20 km-t…

Ezen kívül érdekesség nem igen van. Punnyadás van ezerrel. Akivel szeretnék találkozni azzal nem lehet (anyagi oldala van elsősorban, ami a távolságnak tudható be), akivel meg lehetne, azzal meg inkább jegelem a dolgot. Mert inkább olyanokkal vagyok, akikkel jól is érzem magam.
Szerencsésnek tartottam magam… Minap elfogyott a szerencsém, ugyanis van egy fél éve, hogy a bicajomon szépen eltűnt a villogó… Így kivilágítatlanul hódoltam szenvedélyemnek. Egészen két héttel ezelőttig, amikor is simán lekapcsoltak a rendőrök. Szerencsére a legkisebb összeget kaptam, de… Inkább nem is írok semmit.
Punnyadás van, szóval valamivel el kell ütni az időt. Szívfájdalom, hogy az ingyenes strandot eléggé átszabta az anyatermészet a kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhetően, így nem igazán élvezhető a víz. Én pedig nem vagyok hajlandó fizetni a helyi strandon, ami zsúfolásig van tele. Szóval marad a virtuális szórakozás többnyire. Sorozatnézés felsőfokon, habár érzem: már csömöröm van tőle. Minap sikerült végignéznem a Private Practice legújabb évadát, csak lusta voltam írni róla kritikát (na majd most). Ezen neki leselkedtem az X-akták-nak ismét. Természetesen az első évadtól. Az elhatározás igazából abból fakadt, hogy megtaláltam az eltűnt lemezt, amin a negyedik évad maradék epizódjai találhatóak. Mivel csak a második évadig jutottam (lemezen öt évad van meg…) ezért muszáj megnézni, hisz azért pazarlás lenne részemről, hogy megnézetlenül kiírtam öt évadnyi epizódot. Ezen felül még be van tervezve a Farscape gyermekkorom sci-fi sorozata, valamint a Smallville is a maga kilenc évadával. Persze előtte mindenképp legyűröm a Sanctuary aktuális évadát is.
Filmek terén végre elkezdtem előkapni a régi kedvenceket (az újak mellett, természetesen). Tegnap sikeresen megnéztem a Mátrix első részét. Ma – miután felálltam a géptől – minden bizonnyal folytatom a második epizóddal. Aztán majd sorban jönnek a régi kedvencek ismét.

Szabadidőm engedte, így szépen új külsőt kapott a blog is. Kicsit visszafogott, elegáns (vakoknak, gyengén látóknak pedig a keresés funkció feletti „aA” gombbal tudják nagyítani a betűméretet, az „< >” gombbal pedig szélesíteni a blog felületét). Ezen felül még két aloldal is kapott helyett, amolyan GY.I.K. szerűségként.