Még csak a felénél tartok az első rész android változatánál, de máris kecsegtető, hogy ismét érkezik egy újabb csemege majd. Egyelőre úgy néz ki, hogy várós!
Címke: Tomb Raider
Húsvét, a megváltás!
Kevés olyan ünnepet vártam jelen pillanatban, mint a húsvétot. Az előző bejegyzéseimből kiválóan kiderült, hogy nem vagyok az a nagy ünnepes, s elsősorban nem hitbéli meggyőződésnek köszönhető. Leginkább arról van szó, hogy nekem az a nap a más, amelyiken történik olyan valami, ami elüt a többitől. Persze pozitív értelemben értendő az előbbi jelző. Egy születésnap, karácsony, húsvét, vagy bármely más ünnep nekem ugyanolyannak számít. A szórakozás is első sorban kedv kérdése, így az ilyen napok, mint például a szilveszter sem „létezik” számomra. Ellenben az idei húsvétot nagyon vártam.
Még tavaly év végén fogalmazódott meg, hogy ideje lenne a gépfejlesztésnek, persze nem magam részéről. Végül mégis csak nálam (is) sor került rá, lévén egyetlen egy csatlakozó hiánya miatt kellett e mellett döntenem. Ugyan erről a korábbiakban már kifejtettem mennyire „jól” sikerült, s ennek fényében úgy döntöttem munka tekintetében jó lenne maximumot belefektetni. Igazából túlóra keretében gondoltam erre, mellyel kapcsolatban tavaly megfogadtam, hogy nem kérek többet belőle. Egyrészről nem fizet annyit, amennyiért érdemes volna bevállalni, hisz gyakorlatilag több, mint a fele elmegy adóba! A gépfejlesztésnek köszönhetően azonban megfogadtam, hogy ha akár két-három ezerrel is többet kereshetek egy-egy alkalommal mindenképp be kell vállalnom. Jelen esetben két ilyenen vagyok túl, azaz nyolc óránál tartok pluszban. Ezzel különösebb gond nem is lenne, ha nem úgy vállaltam volna be, hogy hiába érek haza, már akkor sincs időm rendesen kipihenni magam. De ugye ekkor mindig eszembe jutott a fentebb linkelt bejegyzésem, hogy bizony igyam meg a levét annak, amit csináltam.
A fentiekből fakadóan már nagyon vártam a húsvétot, hisz tisztában voltam azzal, hogy két napom lesz, amikor biztosan nem kell majd dolgoznom mennem. Rögtön gondolkodtam is, hogy mit is kellene majd csinálnom. Első körben mindenképp biztos voltam abban, hogy itthonról kimozdulni nem akarok. Pontosabban csak hobbim venne rá, ami nem más, mint a bringázás.
Na pont ez az, ami fájó szívvel nem valósult meg. A fák rügyeznek, s az ilyenkor előbújó virágok már nyílnak is. Ellenben az idő nem túl kedves hozzánk, s alig volt olyan idő, amikor ennek a szórakozásomnak áldozhattam volna. Vagy esett az eső, vagy hideg volt, de volt olyan is, hogy majd lefújt a bringáról a szél. Persze munkába járás eszköze most már nem a lábam lett, de azért kicsit frusztrál a dolog, hogy még mindig nem tudok ebből a szempontból kimozdulni itthonról.
Két napból azonban csak az egyik bizonyul tényleges szórakozásnak. Mivel a két műszak között nem volt elegendő idő arra, hogy pihenjek, hisz ha ténylegesen alapul veszem mennyi az utazási idő, akkor bizony nagyjából hét órám volt pihenésre. Ilyenkor jön elő, hogy hiába fekszem le, de elkezd frusztrálni az érzés, hogy másnap fáradtan megyek dolgozni. Na ilyenkor történik meg, hogy nagyjából négy vagy öt órányi pihenés veszi kezdetét. Így volt ez az utolsó munkanapon is, mely 13 órás műszakom volt így. Ebből fakadóan nem jellemezném milyen állapotban értem haza. Persze nagyjából 14 (!!) órát aludtam. Ekkor pedig nálam a „túlalvás” jelei jelentkeznek. Tegnapi napom pedig a fej és a szemfájásomról volt híres….
Ha a túlóráról van szó, akkor elméletileg most fog következni 3 darab napom, melyen 13 órázni fogok. Ha mindenképpen szeretnék egy olyan 20%-al többet keresni, akkor minden bizonnyal még 26 órányi túlórát kell majd bevállalnom. Egyrészről, hogy minél több pénzem maradhasson a gépfejlesztés után, másrészről pedig valahogyan pótolnom kell vasárnapi kiesést. Bár utóbbiról tervezek bejegyzést villantani.
Ha szórakozásról van szó elsősorban a gépet is szeretném tesztelni. Multifunkcionális leszek játékok terén. A rajongók kreativitásának nincs határai, így a Tomb Raider Anniversary HD pack-ját tesztelem, illetve a Star Wars: The Force Unleashed van még tervbe véve.
Az időjárás előre jelzés alapján pedig (sajnos) egyelőre még nem kegyelmez a szabadtéri programjainak. Sajnos.
…és akkor ez sem kerül fel a polcomra!
A Lara Croft and the Temple Of Osiris számomra hihetetlen nagy pozitív meglepetés volt. Igaz, hogy a képernyő előtt lehúztam legalább nyolc órát egy huzamban (aminek meg is lett az eredménye végül fej és szemfájás keretén belül), de megérte aznap.
Nagyon sok olcsóságot találtam eddig a Media Markt-ban, így nem is meglepő, ha ez az üzletlánc az én kedvencem. Tegnap is betértem, s habár tudtam, hogy lesz dobozos verziója a szóban forgó játéknak, de nem rendeltem meg. Így meglepett, amikor megláttam a polcon. Bevallom a majdnem 10 rugós ár azért kicsit húzósnak tűnt, így tegnap nézegettem, hogy vajon ekkora nagy bitang dobozba vajon mi is került bele?
Egyébiránt úgy voltam vele, hogy az elmúlt fél évben bevállalt túlóráknak köszönhetően többet nem kérek belőle. Azonban ma úgy döntöttem, hogy inkább bevállalom, s visszamegyek megvásárolni. Ekkor belebotlottam ebbe a hozzászólásba:
Minden bizonnyal tegnap néztem volna, ha kibontom a dobozt és nincs benne semmi. Mindezek mellett a bitang nagy dobozban valami olcsó műanyagból kreált iszonyatosan kegyetlen ótvar miniatűr figura van.
Valahol megértem a kiadót, hogy mindent megtesz, hogy minél többen vásárolják meg az adott terméket. De az internetes aktiváció, illetve a letöltőkulcs szerintem rossz irány. Ugyanis mi van akkor, ha nincs internetem? Vagy megvásárolom, és mondjuk karbantartás van a szolgáltatónál?
A vizuális szórakozások éve volt 2014!!!
Mióta elindítottam a blogomat (amit egyébként előszeretettel vezetek még öt év után is) szinte nálam már hagyományként nőtte ki magát, hogy az év utolsó napján általában petárda, s tűzijáték helyett egy bejegyzést „lövök” ki a virtuális térbe. Egy amolyan évösszegzőt, hogy milyet is hagyok magam után. A fél év tized alatt most jött össze először, hogy ezt nem az év utolsó, hanem a következő első napján sikerül véghez vinni.
Fentieket annak köszönhetem, hogy az év utolsó napján is dolgoztam. Bizonyos korig nálam nagy varázsa volt a szilveszternek, s igencsak vártam a csodát, ami nem jött el. Először azt gondoltam, hogy azért, mert itthon vagyok. Mikor elértem egy kort akkor már lehetőségem volt, hogy elmehessek itthonról, s szentül megvoltam győződve arról, hogy mennyire is jól fogom magam érezni lévény tudtam, hogy milyen társaságba megyek. Utóbbi azon az estén persze „felhígult”, így már olyanokkal is körül voltam véve, akit nem ismertem. S mivel én negatív példák tömkelegét látva nem fogyasztok alkoholt, így kissé kínos volt alkoholtól bepörgött emberek között lenni. Ebből fakadóan pedig nem csak munkanapot, de még túlórát is vállaltam. Amivel nem lett volna gond, ha műszak közepén nem fájdul meg a fejem, s nem tart egész nap. Így számomra nem az volt az elsődleges, hogy hogyan is jutok haza a sok eszement házi bulizós, s berúgott, illetve petárdától eufóriában úszó emberek között, hanem hogy egyáltalán ekkora fájdalommal haza jutok-e. Utóbbi sikerült, habár az elalvással gondok voltak a tűzijáték, s a petárda zaja miatt.
Visszakanyarodva a bejegyzés címéhez ugyanazt kapta, mint tavaly. Annyi különbséggel, hogy míg tavaly erősen kérdőjeles volt cím, addig az idei kapott három felkiáltó jelet. Okkal.
Az év nem telhet el sorozat nélkül! Így volt ez a tavalyi évben is, de mivel az első hónapban még minden sorozatom szüneten volt, így nem volt kérdés, hogy egy korábban általam már abbahagyott kap egy újabb esélyt. Ez volt a South Park, ami talán bírta tíz évadig, hogy aztán ismét földbe álljon nálam. Mindezek mellett persze nem bírtam magammal, így vásárlásból sem parancsoltam megálljt magamnak. Egyrészről beújítottam magamnak egy új telefont, Xperia L-t, másrészről pedig régóta dédelgetett álmom vált valóra a gameplay videókat megtekintve sokszor: Uncharted playstation exkluzív játék vált elérhetővé számomra, hogy megvásároltam az első játék konzolomat Playstation 3 formájában. Erre ugye rákontráztam még februárban, ugyanis a Tomb Raider Trilogy és a The Last of Us érkezett meg ugyanerre a konzolra. És ezek után jött egy huzamosabb szünet.
Legyünk őszinték: senki sem szereti a kisebbségeket. És most elsősorban a bőrszínre gondolok, akik hazánkat szépen lassan, de biztosan belepik. Na már most szerintem senki sem örülne, ha a szomszédságába egy ilyen ember/emberek költöznének, így nálunk is így volt. Arról nem is beszélve, hogy volt olyan, amikor naponta többször is megjelentek. Ebből fakadóan pedig nem tudtunk mit csinálni, s meghoztam a döntést: mivel jelen pillanatban a családban legalább két aktív dolgozó van, így egyértelmű, hogy keresni kell egy alternatív megoldást. A költözést. Én voltam az, aki azt javasolta, hogy hitelt próbáljunk, de lehetőleg okosan. El is kezdtünk efelé haladni. Mindezt azután, hogy elvileg lett volna hova menni, de ott a költözés előtt két héttel jelezte a tulaj, hogy kutya oda nem mehet (mindezt úgy, hogy lassan minden készen állt, hogy oda menjünk). Így végül egy másik ház lett kinézve, melynek már a költségei is nagyok voltak, így sajnos ezen a nyáron kirándulás, strand nem volt, hanem csak séta, meg biciklizés.
Ezeknek ellenére azért megpróbáltam kikapcsolódni, így végül maradt a mozi, mert azt tartottam az olcsóbbik megoldásnak. A The Amazing Spider-man 2, illetve a Godzilla is jó döntésnek bizonyult, habár tetszett mindkettő, de Blu-ray árukat kicsit magasnak találtam, így egyelőre megvárom a leárazást, hogy megvásároljam. Azonban a Dawn of The Planet Of The Apes valóban minőségi anyag volt, amely már itt is van a polcomon. Időközben pedig csináltam egy olyan akkora marhaságot, melynek köszönhetően azt a maradék esélyt is eljátszottam, hogy a nyáron valamilyen programom lehessen. Lényegében netről rendelt telefonom meghibásodott minden előjel nélkül egyik napról a másikra, így elkapott az ideg. Azon leginkább, hogy nem akarták javítani, hogy ahelyett, hogy vártam volna két napot, míg kihisztizem (ami egyébként részemről, mint vásárló teljesen jogos volt) azonnal elmentem a MediaMarkt-ba, s ott is mondogattam a szövegemet, hogy netről nem veszek soha többet semmit. Ugyanaz a telefon nem kell, így végül lett egy picivel erősebb Xperia SP telefonom. Igazából sikerült kiharcolnom a telefonom megjavíttatását, így végül azt sikerült eladnom, így a vételár felét a jelenlegi telefonomból visszakaptam.
Miután a kisebbséget sikerült „legyőzni” jogilag, így végül a házvásárlás teljesen lefújásra került, így megpróbáltam anyagilag rendbe jönni. Az időjárás nem kedvezett, így ismét a vizuális szórakozások voltak a célpontok. Így például a Harry Potter sorozat Blu-ray-en teljessé vált, illetve a játékfüggőség is teljes képet kapott az exkluzivitás terén. Azaz gazdagabb lettem ezen a téren egy Xbox 360-nal, így a Lara Shadow’s illetve a Beneath The Ashes konzol exkluzív Tomb Raider kiegészítők is kijátszásra kerültek. És akkor még nem emeltem szót a Silent Hill Downpour-ról sem, ami nagyon jónak látszott, de még mindig nyekergek vele, annyira nem megy. És akkor még nem beszéltem még a sok aukcióról, illetve játékról, melyeket fillérért, akár egy ezer forintért magaménak tudhattam.
Összességében azt kell mondanom, hogy ha a nyári hullámvölgy nem lett volna, akkor iszonyatosan jó évem lett volna szórakozás szempontjából. Nagyon bízom benne, hogy az idei ebből a szempontból más lesz.
Túlóra, ami sok óra!
És végre itt van: December. Nagyjából az a hónap, ami rengeteg embert érint így, vagy úgy. Nálam már évekkel ezelőtt lecsengett a karácsonyi láz, s nekem ez az ünnep az, ami gyakorlatilag itthon olyan, mint ha nem is lenne. Tehát nincs sütés, főzés, s nincs nagy takarítás, hogy a karácsonyfa jól mutasson majd a szoba egyik sarkában. Mindezek mellett nincsen nagy fejvakarás, hogy hogyan is jöjjünk ki a pénzből, hogy mindenkinek jusson valami a fa alá. Ez megszűnt. Leginkább annak köszönhető, hogy felnőttem, s mivel önálló keresettel rendelkezek, így megveszem magamnak azt, amit szeretnék. Persze akkor, ha futja rá. A szülők pedig már nem igazán erőltetik az ünnep dolgot. Inkább csak öröm van, hogy kettő, vagy három napig nincsen munka.
Természetesen másoknál ilyenkor kezdődnek a nagy bevásárlások, illetve indul meg a hatalmas ünnepi láz. A kereskedelemben pedig ez számít az egyik legkiemelkedőbb hónapnak szinte. Érzem, érezzük. Nem csak mint vásárló, hanem mint dolgozó is. Utóbbi azért is volt rizikós számomra, mert a felhalmozódott munkát túlórában próbálták, s jelenleg is próbálják orvosolni. Ahogyan előre gondoltam persze én is beleestem egy-két akcióba. A bankkártyámon (mint mindenki másnak) van hitelkeret, így amikor kicsit bele is estem igyekeztem, hogy a következő havi fizetés után is mindenképp pluszos legyen a számlám. Azonban még most is vannak, s voltak olyan akciók, amelyet szinte azonnal kellett megvásárolni, mert így sokkal gazdaságosabban jöttem ki. Ugyebár szeptemberben megvásároltam az első Xbox 360-at, aminek központi lelke ugyebár a live rendszer. Az érdeklődést fenn tartva pedig minden héten akadtak eddig eléggé jó árzuhanások. A héten például a Crysis első része potom ötszáz, míg a Need For Speed: Hot Pursuit került nyolcszáz forintért a letöltések közé. Nem beszélve az Xpress akcióinak köszönhetően, így a Harry Potter filmek váltak teljessé Blu-ray lemezen. Ebből fakadóan pedig a novemberi hónapomat elárasztották a túlórák.
A pénz eléggé motiváló tud lenni, főleg akkor, amikor az ember tudja, hogy többet kaphat a vártnál. Így hát belementem. Ennek köszönhetően a novemberem közepe gyakorlatilag megszűnt létezni olyannyira, hogy az alvás jóformán szórakozási formává lépett elő, ugyanis nem tudtam mit tenni elenne, de nem volt időm semmire. Mindenkinek ígértem mindent, így amikor itthon voltam három napot jóformán teljesen szétszórt voltam, s szinte semmit nem tudtam normálisan megcsinálni. Így hát tükörbe néztem, s eldöntöttem, hogy a decemberi hónapom tiszta lesz, s semmilyen túlórát nem vagyok hajlandó vállalni. Így a délutánjaim és/vagy a délelőttjeim szabadok lesznek.
Minden bizonnyal nehéz lesz, mert az első hétben feltehetően majd többször említésre kerülnek majd a túlórák, de megpróbálok mindenképp erős lenni. Arról nem is beszélve, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki úgy döntött, hogy köszöni szépen, de nem kér belőle, annak ellenére, hogy mindig kifizetésre kerültek ezek. Az én véleményem, hogy inkább összehúzom magam erre a hónapra, s szépen a munka után megpróbálok mentálisan kikapcsolódni. Első sorban munka után vizuális szórakozásokat óhajtom igénybe venni. Mivel teljes a széria, így nekiálltam a Harry Potter Blu-ray-ek megtekintését elkezdeni, s minden napra van egy, s jelen pillanatban a második epizódnál járok. Az utolsó kettő meg marad a szabadnapomra, már ha tudom tartani a folytonosságot. Mindezek mellett utolértem magam sorozatok szempontjából is. Habár nem volt könnyű, s igazi kikapcsolódást nem jelentettek. Ugyanis sorozatnézés közben mást is csináltam: pakoltam, takarítottam, vasaltam stb. Így időt spóroltam meg. De azért szeretnék ezen változtatni. Játékok terén viszont meg vagyok lőve. A Tomb Raider került kipörgetésre Xbox 360-on, s ugyanezen a konzolon indultam neki a Silent Hill: Downpour-nak is, de még mindig egy helyben topogok. És akkor nem beszélve a Playstation 3-as The Last Of Us-ról sem, ami valóban mestermű, de másodjára csak pár órát tudtam vele foglalkozni időhiány miatt. És akkor még nem beszélve a személyes találkozókról sem.
…és miben reménykedem? Elsősorban abban, hogy valóban erős leszek, s nem fogja a munka elvinni a teljes szabadidőmet, s nem fogja az összes energiámat kiszívni, amire a pontot csak a rossz idő teszi fel. Mindezek mellett ugyebár meglesz a karácsony, illetve a szent este, aminek köszönhetően nagyjából három olyan nappal gazdálkodhatok, amikor a többség a családjával van, így nincs sértődés, ha nem megyek sehová, illetve nem találkozok senkivel. Persze bízom abban, hogy majd el tudok menni sétálni fél órára, egy órára, miközben ilyen idő lesz:
Csak mert szeretem a havat, s szép a havas táj.
És persze ott van a szilveszter. Mivel nem vagyok a részeges, dübörgően bulizós fajta, így ismét itthon töltöm majd, igaz délelőtt majd dolgoznom kell. De ugyebár legalább délután ismét megírom az éves értékelőmet, immáron hatodik alkalommal.
Tomb Raider: Underworld – Lara’s Shadow teszt
Platform: Xbox 360
Rajongóként talán annál rosszabb nincs, ha valami érdekel, de sajnos korlátok közé vagy szorítva, melynek következménye az, hogy gyakorlatilag nincs lehetőséged az adott tartalommal való foglalkozásra. Bő hat évvel ezelőtt szinte egy virtuális véres tőr került minden rajongó szívébe, aki kénytelen volt azzal szembesülni, hogy ha nem rendelkeznek egy Xbox 360-as konzollal, akkor bizony a hőn szeretett játékuk kiegészítő részével nem nyomulhatnak.
A legnagyobb probléma talán ezzel pont az volt, hogy ez a két kiegészítő néhol még verte is a fő játékot, így csak elképzelhető lehet, hogy vajon mekkorát is tudott volna dobbantani annak idején a Tomb Raider: Underworld, ha éppenséggel ezek az exkluzív pályák is bele kerülnek az alapjátékba.
Tovább…
Tomb Raider: Underworld – Beneath The Ashes teszt
Platform: Xbox 360
Mi az egyik legrosszabb dolog egy játékos szemszögéből? Ha adva van egy játék, melyet szeret, de maga a cím, vagy az ahhoz tartozó extrák, esetleg kiegészítő küldetések, pályák exkluzív címekké válnak, melyet csak egy platformon lehet elérni. Manapság az jár a legjobban, akinek csúcs PC-je van, illetve van mindegyik konzolból legalább egy otthon, így panaszra nem lehet oka. Egyértelműen ehhez stabil, s erőteljes anyagi háttérnek kell rendelkeznie az adott játékosnak, hisz manapság ez eléggé költséges hobbi. Habár tény, hogy használt készülékek, játékok megvásárlásával elég sokat lehet spórolni.
Tomb Raider -rajongónak mondanám magam, de nem annyira elvakultnak, mint a többség, azaz a földön élek. Tisztában vagyok a negatívumokkal, pozitívumokkal egyaránt, de nem habzik a szám, ha valaki rosszat mer mondani a szériára. De tény, hogy nem is vagyok fanatikus, hogy megvegyek mindent, amire rákerül eme franchise -nak a neve. Mondjuk a 2008-as Underworld alcímet viselő rész szinte már megvolt minden platformon. Habár tény, hogy rajongói mivoltomtól eltérő okokból tudhatom magaménak azokat a kiadásokat. Amikor elhatároztam, hogy egy Xbox 360-at is beszerzek, akkor már azért kicsit húztam a számat, hogy ismét meg kell vennem ugyanazt a játékot, hogy a kiegészítő epizóddal játszhassak, habár a fentebb említett használtan történő lemezvétellel végül sokat spóroltam.
Tovább…
…és így kezdődik a játékfüggőség!
Úgy vélem, hogy méltón fogom búcsúztatni idén is a nyarat.
Amire eddig nem volt példa az az, hogy idén többször is sikerült megfognom legalább egy hétnyi szabadságot. Első körben ezt annak köszönhettem, hogy látástól vakulásig dolgoztam, így hét napból általában legalább öt, de becsúszott olykor hat nap is. Így idén nyáron a pihenőnapokat összerakva pár nap fizetett szabadsággal kaptam egy hét szabadságot. Jó pár helyen így működik, ami véleményem szerint részben jó csak. A pozitív dolog, hogy én most nagyon örülök magamnak, hogy ez már zsinórban a harmadik olyan hónapom, amelyben egy hétig itthon vagyok, azonban az mindenképp negatívum, hogy előtte jóformán sz*rrá dolgoztam magam. Ennek köszönhetően már a második napja vagyok itthon, de még mindig nem „hevertem” ki a rám zúdult munkanapokat. Gondolom már elfogytak a szabadnapjaim, s így az év hátralévő részére maradnak a pihenőnapok.
Jövőre érkezik minden bizonnyal a Rise Of The Tomb Raider, s rajongói mivoltomból már leszedtem a vakolatot is a szobám faláról, mert már annyira várom. Az már kevésbé, hogy gyakorlatilag minden bizonnyal konzol exkluzív lesz, s ez sarkalatos pontja volt a dühöngésemnek a bejelentés pillanatában. Főleg azért, mert a bejelentett konzollal nem rendelkezem, s nem is terveztem a jövőbeli megvételét. Azonban némi fény megvillant az alagút végén, hogy nem csak a több, mint százezer forintos gépre lesz elérhető, hanem az előző generációra is. A múlt havi bejegyzésemben már taglaltam, hogy talán be fogok szerezni egyet, hisz erre a gépre jelentek meg kiegészítők, amikkel nem tudtam konzol híján játszani. Azonban bő egy héttel ezelőtt már be is jegyeztem, hogy meg is szereztem az alapjátékot, hogy magaménak tudhassam a kiegészítőket. Mivel gondolom huzamosabb ideig már nem leszek itthon idén úgy döntöttem már ebben a hónapban magaménak tudok majd egy Xbox 360 konzolt. Sikerült:
Meglepődtem mondjuk, hogy elég sok minden járt vele, a februárban megvásárolt Playstation 3-hoz nagyjából feleannyi se járt. Habár tény, hogy ott a legkisebb tárhellyel rendelkező gépet vásároltam meg, de ott is a kiegészítő miatt bővítenem kellett a masinát (az most más kérdés, hogy ha előrelátó lettem volna, akkor alapból a nagyobb tárhellyel rendelkezőt vettem volna, mert gazdaságosan jöttem volna ki a „buliból”). Itt azért okosabb voltam, mivel szem előtt tartottam a kiegészítőket, így már alapból a nagyobb tárhelyes gépcsomagot választottam.
Anyagi szempontból talán az a szerencse, hogy a házvásárlás el lett tolva tavaszra, így gyakorlatilag nekem több pénzem marad a szükséges dolgok megvétele, kifizetése után is. Ebből fakadóan tudok költeni. Habár kicsit soknak érzem ezeket a dolgokat, de valahogy igazat adok másoknak, hogy inkább ilyenbe öljem a pénzem, mint hogy tízezreket elköltsek szórakozóhelyeken, hogy aztán másnap viszont lássam a megivott, megevett dolgokat folyékony formában. Habár tény, azzal egyelőre senki nem ért egyet, hogy eme dolgok finanszírozásához túlórákat is vállaltam, melynek következménye gyakorlatilag majdnem a teljes kimerülés.
A legnagyobb szívfájdalmam azonban továbbra is az, hogy hiába nyertem kuponokat, de nem sikerült eljutnom a strandra. Örült a fejem, amikor megtudtam, hogy 50%-os jegyárral juthatok be, de az időjárás masszívan keresztbe tett nekem. Az elmúlt napokban gyakorlatilag olyan időjárási viszonyok voltak, melyek rendesen megkeserítették az életemet. Többször sikerült eláznom, mert azt gondoltam, hogy majd szárazon sikerül beérnem például a munkahelyemre. Egyik percben sütött a nap, másikban már zuhogott az eső. Nagyon bízom az időjárás előrejelzésben, mert elméletileg lesz vénasszonyok nyara, amit szeretnék majd a strandon eltölteni.
Megdöglöttél-e?
Azt hiszem a mai napomra azt mondhatom, hogy végül teljesen eredményesen zárult, habár már olyan dolgokat valósítottam meg, amelyeket már pár napja szerettem volna, csak éppenséggel nem volt rá időm, vagy épp energiám.
Igazából elég nehéz azt megállapítani, hogy vajon melyik is a legjobb dolog. Ha az ember dolgozik egy bizonyos megszabott időben, s van egy bizonyos menetrend, vagy pedig össze-vissza, s ennek köszönhetően pedig meglepő módon kapja meg a szabadnapjait, vagy épp egészben a szabadságát. Bevallom én mindig irigykedtem valahogy azokra a kollégákra, akik nem csak pár napot, hanem több, mint egy egész hetet töltenek otthon. Mindig azon gondolkodtam, hogy milyen jó lehet nekik. Mindezek mellett persze azt is számításba vettem, hogy vajon mit is tennék, s mennyire is el tudnám tölteni hasznosan a rám zúdult napok mennyiségéből fakadó szabadidőt. Persze ez csak a fejemben létezik, mert ugyebár amikor bekövetkeznek ezek a dolgok többnyire elunom magam.
A legnagyobb „problémát” nekem jelen pillanatban az augusztusi szabadságomból való visszatérés jelentette a munkába. Nem egy-két olyan ismerősöm van, aki hasonló helyen, illetve háttérrel dolgozik, noha én megvallom kicsit lightosabb vagyok ezen a téren. De irigykedtem a sokszor összegyűlt szabadidőn, de a sok munkán nem. Most én is megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor sokat dolgozik az ember, majd kap sok szabadnapot. Rossz!
A legnagyobb bajom abban nyilvánul meg, hogy teljesen leszívja az energiáimat mind fizikailag, mind mentálisan. A probléma nekem most ott nyilvánult meg, hogy szabadság előtt szinte csak a kötelező szabadnapokat kaptam meg, majd ennek következtében gyakorlatilag a felgyülemlett további napokat megkaptam egyben. Nem mondom, hogy rossz volt, bár bevallom én nagyon örültem neki. De visszamenni dolgozni maga volt a rémálom. Ráadásul mindezt úgy, hogy ugyanolyan beosztásban, mint előtte, s mindezt úgy, hogy szeptember közepén ismét kaphassak egy hetes szabadságot. Ugyan másfél hetem van addig, de már most úgy érzem, hogy olyan vagyok, mint egy döglődő kacsa.
Vizuális szórakozásra nem igen jut idő, eléggé fogcsikorgatva kell kiszorítanom rá az időt. És persze a nem itthon ülős tevékenységekre is. Mindenesetre megpróbálok erőt venni magamon, s teljes mértékben kibírni ezt a másfél hetet, ami még hátra van az ismételt hosszabb pihenőnapomhoz.
Az idei nyáron nem jutottam ki a strandra, aminek egyik oka az időhiány volt, s a másik pedig az anyagi vonzata. Ugyan nem terveztem már idénre semmit, de mivel itthon jelezték, hogy van egy-két akciós kupon, mellyel fillérekért be tudok jutni a fürdőbe, így úgy döntöttem, hogy a következő szabadnapom, ha engedi az időjárás akár egyedül, akár többen, de mindenképp lubickolok egyet, ha már ennyire víz imádó vagyok.
Másik kedvenc tevékenységem a játék imádat, s mivel a következő Tomb Raider Xbox exkluzív lesz az új generációs, s előző generációs gépre egyaránt úgy döntöttem, hogy pár exkluzív cím kapcsán beruházok egy gépbe. Természetesen még nincs meg, de már az egyik alap játék megvan ahhoz, hogy a kiegészítő részeket is magaménak tudhassam.
Xbox 360 a láthatáron?
Azt hiszem a Playstation 3 mellé újabb konzol lesz megvásárolva. Ebből fakadóan pedig azt most már kimondhatom, hogy játék függőségem határtalan. Mindezt annak ellenére mondom, hogy annak idején eléggé konzol ellenes voltam, azonban az exkluzív címek vásárlásra kényszerítettek/kényszerítenek.
Az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy a 2008-ban megjelent Tomb Raider : Underworld kiegészítőit Xbox 360 exkluzívvá tették, melynek köszönhetően sajnálatos módon a történet nem lehet teljes más platform tulajainak. A Microsoft újabb pofátlan döntése, mely szerint a Rise Of The Tomb Raider kizárólag Xbox One-ra lesz elérhető. Később érkeztek olyan hírek, s most már a hivatalos oldala is arról árulkodik, hogy Xbox 360-ra is elérhető lesz. Nyilván kicsit butított grafikával, de érkezik. Mivel eme konzol ára fele az új generációsénak, így erre esett a választásom. Pár dolgot eladtam, így a fentebb nevezett játékot meg is rendeltem, hogy a kiegészítőit magaménak tudhassam.
Végül is elfér, annyira nem drága, ha spórolok rá. Mindezek mellett vannak olyan címek, amelyek tetszettek, de nincsenek meg. S mivel az Xbox 360 kontrollerétől nekem vizuális orgazmusaim vannak, így talán nem is árt, ha jó pár címet erre szerválok be. A konzol beszerzésének tervezett hónapja: 2014. október.