Platform: Playstation 2
Rajongónak lenni elsősorban nem épp a legkifizetődőbb dolog. Jómagam tinédzserkoromban estem szerelembe egy virtuális világban létező brit hölgybe, tisztességes nevén Lara Croft-ba. A szerelem azóta természetesen töretlen. A probléma forrása leginkább azon alapszik, hogy (egyelőre) multiplatformról beszélünk, tehát ha adva van egy rajongó, aki szeretné minden Croft – kalandot magáénak tudni, akkor viszont eléggé a zsebbe kell nyúlni, hisz gyakorlatilag majdnem minden platformon akad olyan exkluzív kiegészítő, vagy játék.
Rengeteg rajongói oldal, fórum van ebben a témában, így nem egy olyan volt, amelyre felnéztem. Időközben már kinőttem a rajongói fórumos korszakomból, így ezeket immár csak passzív figyelőként követem nyomon. Azonban jómagam is rácsodálkoztam, amikor az aktív tagként jelenlévő felhasználók fénykép formájában közkinccsé teszik a saját begyűjtött kollekciójukat.
Nálam a kiadók által alkalmazott rókabőr, azaz ugyanazt vásároljam meg, mert teszem azt más csomagolást, nevet kapott nem igazán működött, s működik még most sem. Igaz, tavaly megvásároltam a Ultimate Edition-t, mert a korábbi epizódok lemezeinél már jelentkeznek olvasási hibák a sűrű használat miatt keletkező karcokból adódóan. Habár itt minden kiegészítő epizód megtalálható, így teljesen hasztalan vételnek nem bizonyult. Ugyanakkor még év elején beszerzésre került a Tomb Raider: The Trilogy Playstation 3-ra, mert tartalmazta azt a részt is, melynek két pályája játszhatatlan 64bites operációs rendszeren, sajnos.
2008 őszén látott napvilágot a Tomb Raider: Underworld, mely rajongók, s kritikusok szerint is maximum egy erős közepesre sikerült. Valahol talán nem is véletlen, hogy a kiadó úgy döntött, hogy második alkalommal is majd nekifut egy reboot-nak. Mindezek ellenére én azért szerettem a sok hibáival, s még ma is lenyűgöző látványának köszönhetően. Mint a földön élő rajongó nekem tökéletesen elegendő volt, hogy megszereztem mindegyik epizódból kereskedelmi forgalomban kapható eredeti példányt. Nem is érzem szükségét, hogy egy címet mindegyik platformon kipörgessek, hisz grafikai szempontoktól eltekintve ugyanazok. Azonban az elmúlt napokban lehetőségem egy hiányosság pótlására, mégpedig az, hogy az Underworld alcímre hallgató epizód Playstation 2-es változatát is végigvigyem. És ugyanazt érzem, mint a többi játékos, akiknek volt szerencséjük az eredeti példányokhoz: ugyanaz, de mégis más.
Tovább…
Címke: Tomb Raider
Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!
Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.
Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.
A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a „megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük. Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.
Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.
Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.
A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.
Jön: Lara Croft And The Temple Of Osiris
Hogy őszinte legyek a 2010-es Guardian Of Light, mely felülnézetes Tomb Raider tulajdonképpen nem nyerte el a tetszésemet. Ugyan nagyon sokaknak bejött, de én nem vágódtam tőle hanyatt, sőt!
Az idei E3-on azonban bejelentésre került, hogy folytatódik. Becsületből, s rajongói mivoltomból nekiülök, de már előre látom, hogy egy végigjátszást fog ez (is) megérni számomra.
Közeleg a „nomád” életmód!
Minap épp azon töprengtem, hogy érdemes-e előre terveznem. Ez azért is jutott az eszembe, mert általában 50-50 az esélye annak, hogy minden úgy történik, ahogyan én eltervezem. Erre a nyárra leginkább pihenést terveztem, illetve korlátlan időtöltésnek strandot, illetve évi szokásos programként pedig a pesti állatkert meglátogatása lett az egyik célkitűzés. Most pedig az van, hogy át kell terveznem az összes anyagiakhoz kötött programot, ugyanis jelen helyzetben minimum augusztusig nagyon fog szorítani az a bizonyos nadrágszíj pénzügyek tekintetében. Ennek oka pedig nem más, mint a régóta a szemem előtt lebegő költözés, melynek most érett be a végkifejlete.
Az okokat fedje jótékony homály, hisz ismert az a mondás, hogy ami felkerül a világhálóra az ott is marad. Éppen ezért az okokat inkább hanyagolnám. A lényeg az, hogy nem messzire megyünk, azonban nem összkomfortos családi házról van szó, így azért rendesen van rajta mit felújítani. Mivel ennek a költözésnek eléggé labilis volt a megvalósulása, így persze nem spóroltam, így aztán most, ahogyan ez már megvalósulni látszik már érzem, hogy anyagilag sehogy sem fogok kijönni. Mondható, hogy szerencsére itt vannak a szülők, ami tényleg pozitívum, de ha alapul veszem azt, hogy azért önállóság szorult belém, s eddig is igyekeztem mindent magam intézni, fizetni, így eléggé szájhúzós, hogy kelleni fog majd azért legalább két hónap, hogy költözés után anyagilag egyenesbe jöjjek. Ennek köszönhetően még a legalapabb dolog, mint a strand is kihúzása került a listáról. Ez annak köszönhető, hogy korábban eszközölt „életmódváltás” meghozta a maga gyümölcsét: valóban energikusabb lettem, s sokkal, de sokkal kevesebb idő kell ahhoz, hogy kialudjam magam, majd pedig egész nap tudok pörögni. Illetve minap lazán lebringáztam 50 km-nyi távolságot, ami meg sem kottyant nekem. Azonban ahhoz, hogy ezt eszközölni tudjam rendesen megnövekedtek a kiadásom. Eddig nem is nagyon törődtem azzal, hogy mit eszek, mikor és mennyit. S leginkább mindig az olcsóra mentem rá. Persze észre vettem magamon, hogy valami nem stimmel, s még ha nem is volt látványos, de a felugró pár kiló is jelezte, hogy ez az életmód nem jó nekem.
Az egy dolog, hogy nem szeretnék elhízni, s már most félek attól, hogy a szülők genetikája rajtam is kiüt majd. De a legnagyobb dolog, amitől félek, hogy majd elvesztem a testem feletti tökéletesnek mondható kondimat, s nem leszek képes még 10 km távolságot sem letekerni. A bringázás pedig az életem egyik legjobb, s legédesebb sportja, amihez azért ragaszkodom. Azért eléggé meglepett a dolog, mert sok oldalt átböngésztem, hogy hogyan is tudnék javítani a fizikai kondíciómon, illetve ehhez mit is kéne tennem étkezés terén. Azért nem volt megerőltető dolgok ezeknek a megvalósítása, de azért anyagi oldalon azért ez kicsit bosszantott, hisz legtöbb helyen belefutottam igazán beképzelt emberekbe, akik olykor olyan módon alázták meg a másikat, hogy arra szavakat nem lehetett találni. Ilyenkor felmerült bennem, hogy vajon ezeknek a személyeknek van hitele az általuk leírt dolgoknak, akkor minden bizonnyal nem átlagos fizetésből tengődnek.
Visszatérve a költözésre a közös vélemény az volt, hogy ez sokkal jobb lakókörnyezet lesz, mint az előző volt. Főleg, ami a takarítás jelleget illeti, ugyanis jelenlegi helyünkön sajnálatos módon a kis hely miatt eléggé zsúfolt minden. Itt azért nem lesz elmondható, illetve ténylegesen zöld környezetbe költözünk majd. Azonban azzal szembe kell nézni, hogy itt egyelőre nem lesznek bizonyos dolgok, mint például az internet elérés. Legalábbis egy ideig. Egyik oldalról függ attól, hogy milyen hamar készül majd el a lakcím kártyánk, másik oldalról pedig attól, hogy a szerelők mennyi idő alatt érnek ki. Pozitívum azonban, hogy az első két havi akciónak köszönhetően az eredeti árnak csak a felét kell fizetni. Én pedig hivatalosan is lemondtam a tévézésről, hisz feleslegesnek tartottam most is a jelenlegi elérést az én készülékemre, főleg azért, mert ezért már fizetni is kell. Így internet elérés lesz az egész házban, a tévé csatornák viszont csak a szülőknél lesz. Addig azonban felkészültem, hisz rengeteg film van itt a merevlemezen, illetve egy-két játéknak is nekiültem 3D változatban. Ezekről persze lesz írás, ami majd egyelőre offline módban fogok írni, s amint lesz majd elérés a világhálóra publikálva is lesznek. Teljesen elvágva egyébként sem leszek, hiszek ott lesz az én hőn szeretett Xperia L készülékem, amelyről bármikor elérhetek bármit. Amiről viszont nem fogok lemondani az a mindennapi bicajozás. Persze csak akkor, hogy a meló is azt kívánja. Ugyan nem örülök neki, hogy a nyári szabadságom erre megy el, de sajnos nem tudok mit tenni ez ellen.
Költségvetés tekintetbe véve most már biztosan eldöntöttem, hogy ismét gépfejlesztés veszi kezdetét. Egyrészről szülői részről haldoklik egy gép, amit illene pótolni. Ennek a megvalósítására már gondoltam korábban, s igyekeztem is ezért tenni valamit, de mivel bejelentésre került, hogy jövő év végén érkezik az új Tomb Raider úgy döntöttem, hogy szépen elkezdtek gyűjtögetni, s nem elkapkodni a vásárlást. Egyrészről azért, mert bízok benne, hogy nem konzol exkluzív lesz, másfelől pedig a megvásárolt alkatrész nem fog a szekrényemen porosodni. S persze bármikor jöhet olyan eset, hogy hozzá kell nyúlnom a tartalékhoz, akkor nem kell fognom a fejem, hogy mi lesz. Mivel részben rendelkezek erős géppel, így ebben az esetben nem lesz gond. Igazából most is az okozta ezeket az anyagi gondokat nekem, hogy a felmondást követően nem volt tartalékom. Azonban nagyon jól jött a felajánlás, miszerint pár dolgot hajlandóak változtatni, ha a jelenlegi pozíciómban maradok.
Az elején leszögezném, hogy nem vagyok sem beképzelt, s nem is erősítem a pipere pasik táborát. Azonban próbálok magamra adni, mint például azért elvárt dolog saját magammal szemben, hogy ne olyan szagom legyen, mint egy döglött kecskének. Vagy ne úgy jelenjek meg valahol, mint aki életében nem látott fésűt. Ami viszont érzékeny pontom volt, azok a fogak. Kiskoromban nagyon féltem a fogorvostól, mivel nagyon megkínzott, s olyan élményeim lettek felnőtt koromra, hogy szerintem ha megfilmesítenék, akkor minden bizonnyal tizennyolcas karikával futna az adott mű. Ennek ellenére két évvel ezelőtt sikerült egy nagyon precíz, normális, s kedves fogorvost találnom, akivel egyeztettem, hogy a fizetésemen felül még kapom némi egészségügyi támogatást is, így azt szeretném teljes mértékben a „számra” költeni. Körülbelül két héttel ezelőtt úgy keltem fel a fogorvosi székből, hogy minden rendben van, s továbbra is mosolyoghatok. Persze fél évente kell ellenőrzésre mennem. Szerettem volna elkerülni mindenféle attrocitást ezen a téren, így nem is csoda, hogy azonnal bevásároltam mindenféle elég jó minőségi hírrel rendelkező szájápolási terméket. Mert ugyan a kezelések nem fájtak, de azért nem szeretnék minden egyes hónapban a székben csücsülni.
Egy biztos. Ez a nyár más lesz, mint a többi.
The Tomb Raider Trilogy teszt
Platform: Playstation 3
Kevés olyan videojáték karakter létezik, amelyre azt lehet mondani, hogy lassan két év múlva fogja ünnepelni majd a huszadik születésnapját. Mivel nem vagyok nagy játékos, így egyetlen egy ilyen karaktert tudok mondani, aki nem mást, mint Lara Croft. Az angol Core Design csapatának köszönhetően született meg 1996-ban az egyik (és talán?) a leghíresebb női virtuális karakter. Sajnos abban az időben épp kezdtem az általános iskolát, így sajnos csak évekkel később egy újságos cd-n található demonak köszönhetően találkozhattam a félelmet nem ismerő kalandornő első kalandjával. Nem volt megállás, s az akció-kaland műfaj tökéletes keverékének köszönhetően rabja lettem a játéknak, s szinte sorrendben vittem végig az összes epizódot.
A Core Design által „elkövetett” epizódok számomra hatalmas élményt jelentett, de az újrajátszási faktor elég kicsi volt. A szabadidő kevéssége, s a játékok nehézsége együttese volt az, melynek eredménye volt ez. A játékokkal különösebb problémám nem volt, s az ötödik részig véleményem szerint tudta tartani a minőségi szintet. Azonban a probléma forrása az volt, hogy az évente megjelenő epizódok nem sok fejlődésen, változáson mentek keresztül, amely kivívta a rajongók ellenszenvét. Az ezredfordulón a meglévő játék grafikus motorja már amúgy is elavult volt, amelyet az ötödik résszel együtt legálisan elérhetővé tett a rajongók számára, akik azóta rengeteg szerkesztett pályát készítettek. Mivel radikális változás kellett ahhoz, hogy a híres régésznő ne vesszen homályba, így a fejlesztők mindent az alapoktól kezdtek el fejleszteni. Négy évnyi munkának köszönhető volt a 2003-ban megjelent hatodik rész, amely nem csak, hogy félkészen látott napvilágot, hanem tele milliónyi hibával, amely a mai napig is bővül. A törött relikviának számító epizód után a Core Design megszűnt létezni, s az Eidos (amely azóta Square Enix néven tevékenykedik) a csőd szélére került.
Már én is naprakész lettem, amikor a színen megjelent a Crystal Dinamics csapata, amely új életet lehetelt a halottnak vélt szériába. A fejlesztést én is nyomon követtem, s szinte ugyanazok igazak voltak rá, mint az elődjére: a végső verzió teljesen másképp festett, mint az előzőleg napvilágot látott képek, s videók. Annak ellenére, hogy jó pár pályarész kivágásra került, s a hősnőnk radikális digitális műtéten esett át mégis szerethető volt.
Ugyan a régi epizódok hangulata nem tért vissza, viszont kaptunk egy teljesen újjávarázsolt játékot, amelyben ráadásul csomó olyan dolgot fedeztem fel, amivel teljesen szerethetővé vált, mint elődei. A technikai feltételek nem voltak adottak, így aztán elég sok év telt el, mire minden grafikai beállítás elérhetővé vált számomra, s mindenféle probléma nélkül futtathatóvá vált a játék. Legjobban a Next Generation opció iránt csorgott a nyálam, amely bekapcsolásával grafikailag tündöklővé vált a játék. Az öröm nem tartott sokáig, ugyanis a gépfejlesztésnek köszönhetően 64 bites operációs rendszer hódította meg a számítógépet. Ezáltal két pálya a fenti grafikai opció bekapcsolásával játszhatatlanná vált, amely a mai napig nem került kijavításra. Mivel egyik kedvencemről van szó, így nem kicsit fusztrált, hogy eredetiben megvásárolt szoftvert nem tudok futtatni, csak kis ügyködésre, s alap grafikai beállításokkal. Amikor megvásárlásra került a Playstation 3, akkor viszont elgondolkodtam, hogy erre a platformra is érdemes lenne megvásárolni. Ekkor jött számításba a The Tomb Raider Trilogy névre keresztelt kiadás, amely tartalmazta azt az epizódot, amely hibáson működik az utóbbi operációs rendszereken.
Tovább…
A zene mindenek felett!!!
Nem gondoltam volna még decemberben, vagy pedig január elején, hogy ennyire mozgalmasan fog majd telni a 2014-es év. Főleg, ami az első hónapjait illeti. Szórakozásból eddig sem volt hiány, viszont elmondható, hogy ha anyagi helyzetem is úgy kívánja (értsd nem jön be egy táppénz, melynek köszönhetően kevesebb fizetést kapok, vagy pedig nem jön közbe valami váratlan kiadás) akkor szeptemberig szinte biztosított az önfeledt szórakozás a pihenőidőmben. Talán elmondható, hogy elég jól indult ez az év, s egyelőre ez a minőségi szint tartja is magát, s bízom benne, hogy ennél már csak jobb lehet. Persze utóbbi mondatom nem arra értendő, hogy elégedetlen lennék, hisz jó pár évvel ezelőtt nem ment ennyire jól a sorom. Na ennyit arról, hogy majd visszasírom az iskolás éveket!
Elég sok tervem volt, hogy mit is kívánok megvásárolni miután befejeztem az iskolát. Azt kell mondanom, hogy azóta elég sok mindenre sikerült szert tennem talán olyanra is, amely nem volt betervezve. Utóbbira szoktam azt a jelzőt használni, hogy „impulzus” vásárlás, azaz valamit meglátok, s a kosaramba kerül, vagy pedig a neten szörfölgetve kapok kedved a vásárláshoz. Ezeknek az impulzus vásárlásokkal különösebb gond nincs feltéve, ha az embernek van elegendő anyagi kerete. S bizony nem egyszer hozta úgy a sors, hogy nagyobb kiadás után csak csorgattam a nyálamat bizonyos dolog, dolgok után, mert bizony nem fért bele a költségvetésbe. Decemberben leginkább úgy láttam, hogy már szinte mindenem megvan, ami tervbe volt véve, s a 2014-es év leginkább arról fog szólni, hogy elég komoly összeget fogok majd összegyűjteni a bankszámlámon, amelynek egyik részét ismételten a fogászati kezelésre fogom költeni. Ugyanis elhagyva az iskolapadot egy nagyon jó fogorvos elég drágán dolgozik, s én pedig mindenképp szeretnék címlapra illő mosolyt magamnak nem csak esztétikai szempontot alapul véve annak ellenére, hogy az emberek többségétől eltekintve nincsenek rothadó barna, sárga fogaim. De ez most nem lényeg.
Volt egy pár Playstation 3 exkluzív cím, amire nagyon fájt a fogam, de úgy voltam vele, hogy nem fogom a fizetésem java részét egy konzolra költeni, arról nem is beszélve, hogy eredeti játékokat lehet csak rajra futtatni (feltéve, ha megakarjuk tartani a garanciát), így az egészről lemondtam. Viszont figyelmembe került, hogy a szóban forgó konzol Blu-ray lemezeket is lejátszik, ergo egy Blu-ray lejátszót simán tud helyettesíteni. Mivel az általam választott játékok száma elérte a négyet, illetve a neten belefutottam egy 12 gigás változatba 45 rugóért, amely annyira vonzó volt, hogy nem volt megállás, vásárlás gombra kattintottam. A vatera jó barát, így onnan kétezres áron elhoztam három Uncharted játékot, amelyek olyannyira megtetszettek, hogy csöppet csippentettem az alvásidőmből, hogy tudjak velük játszani. Három hét alatt vittem ki a három részt, de igazából két nap elég volt egy részre, csak ugyebár dolgozni kell, illetve vannak más programok is, így aztán eléggé szűkössé vált a szabadidő. Mindezek mellett pedig a Tomb Raider Legend hibáinak köszönhetően beruháztam a The Tomb Raider Trilogy-ra, ami három epizód tartalmaz. De ha már megvettem, akkor mindhármat végigviszem. Mindezek mellett mivel leárazva volt a The Last Of Us,így azt is megrendeltem. Szóval játékok terén most nem lesz hiány, ami a márciusra lett tervezve. És akkor még nem is beszéltem a konzol exkluzív Silent Hill epizódról sem.
A fentiek fényében pedig elég szűkösre sikerült a szabadidő. Így hát nem is csoda, hogy például a sorozatokkal, amiket nézek elég jól sikerült lemaradni. Ezt pedig úgy mondom, hogy nagyjából van hét, amit nyomon követek, s ebből csak öt olyan, ami jelenleg is fut, s nincs szüneten. Persze emellett párat még bepróbáltam, illetve egy-kettő amely annak idején halálra lett ítélve részemről ismét visszakerült a nézős listára. Szóval az itthoni vizuális szórakozással nem lesz probléma az biztos. Abban pedig bízom, hogy a márciusban ténylegesen elkezdődik a tavasz.
Azt hiszem itthon minimum júniusig tökéletesen elleszek, persze ezt befolyásolhatja a munkahely is, pontosabban az ott lévő légkör, fáradtság, illetve szabadnapok, vagy azoknak a hiánya. Ugyan egy hónapnál előrébb nagyjából soha nem tudom mi várható, hogy pontosan mi lesz, mikor leszek itthon, mikor nem, de azért már most elkezdtem tervezni a dolgokat, melyeket itthon is megosztottam.
Amint ténylegesen kijön a jó idő, s immáron vasparipán is száguldhatok mindenképp kevés, illetve kevesebb időt akarok a négy fal közt tölteni. Nem mondom, hogy nem szórakozok jól, de azért jó időben nagyobb kedvem van bárhová menni. Ebből fakadóan például már be lett jelentve itthon, hogy áprilisban ismét célpont Budapest lesz, ahol első körben ismét tiszteletemet teszem az állatkertben, s ha marad idő, akkor viszont lehet csavarogni. Mindezek mellett ismételten számításba vettem, hogy ha már nagyon szeretek pancsolni, akkor ideje megtanulni rendesen úszni, ugyanis a nyarat mindenképp strandon, vagy az mellett akarom tölteni. Persze a hűvös pláza sem elhanyagolható, ahol egyelőre három biztos alkalom van, hisz idén három olyan film is mozivászonra kerül, amely engem nagyon érdekel. Tehát, akkor….
Amit viszont megpróbáltam mindenképp megtenni, hogy mindezek mellett is tudjak rendesen pihenni. Sajnos a műszakok váltakozása sokszor nem tette lehetővé ezt, így sokszor adódtak olyan esetek, amikor munkaidő előtt leemeltem a polcról egy-egy energiaitalt, s azt „betankolva” indultam útnak. Pedig sokszor megfogadtam, hogy nem iszok többé ilyeneket, főleg azért, mert érettségi környékén eléggé rászoktam, amelynek meg is lett az eredménye. Sokat gondolkoztam azon, hogy szeretek zenét hallgatni, s milyen lenne, ha arra is aludnék el. Az egyik félelmem leginkább az volt, hogy nem fogom hallani majd az ébresztőt, de szerencsére ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Így ahelyett, hogy a TV menne, vagy pedig a csöndes szobában forgolódnék, miközben azon jár az agyam, hogy már rég aludni kellene, helyette kedvenc zeneszámaim szólnak a fülembe. Ez is kipipálva.
Az időjárás viszont teljesen kikészített. Egyik pillanatban még téli nagykabát kellett, másik pillanatban pedig egy szál ingben flangáltam lent. Mondjuk utóbbinak köszönhetően még nem „sikerült” megfáznom, s bízom benne, hogy ez a francos nátha el is fog majd engem kerülni. Viszont kicsit gáznak éreztem, amikor reggel még kabátban kellett mennem dolgozni, délutánra meg már alig volt rajtam valami. Vagy épp fordítva, mikor szépen lenge öltözetbe bementem, majd mikor végeztem este, akkor meg majd meg fagytam. Érdekes.
A trilógia – Megérkezett!
Ha őszinte akarok lenni a következő számításban lévő játék a The Last Of Us volt, de mivel öt rugóért sehol nem kapni három játékot egyben, így végül esett a The Tomb Raider Trilogy-ra. Maga a játék megvan már ugyan, de a vásárlás mellett mégis az szólt, hogy sajnos a Legend alcímre hallgató epizód 64 bites Windows 7 és Windows 8-on két pálya játszhatatlan fagyás nélkül, kivéve ha kikapcsoljuk a Next Gen opciót, ami jelentős grafikai romlást jelent.
Nagyon sok weboldalt átnéztem ezzel kapcsolatban, sok minden állítgattam, de semmi sem segített. Nagyon szerettem volna játszani a fent szóban forgó játékkal, de mivel úgy néz ki ez a hiba megoldatlan marad, így nem volt más lehetőségem, mint hogy próbát tegyek a playstation 3 változattal. Ha őszinte akarok lenni nem estem tőle hanyatt, azt hiszem ha végeztem a három játékkal lesz is róla egy bejegyzés itt.
Tomb Raider trilogy
Történt egyszer nagyon régen, legalább tíz évvel ezelőtt – s az akkori PC -nk is őskori leletnek számított -, amikor is egy újságos CD-n ráakadtam a Tomb Raider 1996-os első részének demo változatára. Nem volt megállás, azonnal rajongó lettem. Azóta rengetegszer ugrottam neki az azóta elkészült epizódoknak, bár tény, hogy a Core Design váltó Crystal Dinamics hozta el nekem azt, amire leginkább vágytam: egyedül is képes legyek végigvinni egy adott részt, s ne kelljen végigjátszást beszereznem elakadás esetén, illetve egy rész kijátszása ne hónapokat vegyen igénybe.
A Legend alcímet viselő reboot nekem személyes kedvencem, s meg sem tudom számolni a kezemen, hogy vajon mennyiszer is mentem végig rajta. Igazi élmény volt, amikor végre egy olyan videokártyával gazdagodtam, melyen akadásmentes lett a játék az úgynevezett Next Generation opció bekapcsolásával. Időközben azonban megjelentek az újabb operációs rendszerek, melyeken az a probléma ütötte fel a fejét a játékkal kapcsolatban, hogy két pálya játszhatatlan, ha a fent említett opció bekapcsolva van. Átnyálaztam rengeteg weboldalt, s az internet legmélyebb bugyraiba is eljutottam, de semmi nem hozott megoldást. Azonban a nemrég megvásárolt Playstation 3 kapcsán az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a játék megvásárlásra kerülne erre a platformra, ahol hibátlan?
Igazából úgy vagyok vele, hogy megvásároltam eredetiben PC-re, s rendelkezek megfelelő rendszerkövetelménnyel, akkor már maximális beállítások mellett tudjak vele játszani. Ez kicsit bosszant, hogy erre a hibára nincs orvosság, s maga a készítő csapat sem dobott ki egy esetleges harmadik javítócsomagot. Bár ez a probléma nem most lépett fel, s számtalan ilyen bejegyzéssel találkoztam, szóval szerintem nem is érdemes várni rá.
Jó pár helyen találkoztam a játékkal, de sok helyen már a „nincs raktáron” felirat fogadott. Mint ahogyan az Uncharted kapcsán most is vaterán néztem körül, ahol elég baráti áron, mindössze 4500 forintért lehetne az enyém a fent látható kiadás, ami három játékot tartalmaz összesen. Egyelőre még nem döntöttem, de azon gondolkozom, hogy végül megveszem.
2013 a vizuális szórakozások éve volt?!
Folytatva a négy évvel ezelőtt elkezdett, s általam megteremtett „szilveszteri hagyományt” a blog keretén belül az év utolsó napján ismét jelentkezek egy személyes bejegyzéssel, ami egyben évértékelőben is funkcionál.
Ma kicsit megcsúsztam a bejegyzés megírásával, de szerencsére pótolt a délutáni, s esti itthoni vizuális szórakozások tömkelege, így nem panaszkodhatok, hogy az új év előtt két órával vagyok „kénytelen” megírni eme bejegyzést. Ugyan korábban is leírtam, de nálam nem kiemelt ünnep sem a karácsony, sem pedig a szilveszter. Főleg az utóbbi nem jelent számomra semmit, mert úgy érzem kinőttem belőle. Gyermekként vágytam arra, hogy ne itthon szórakozzak a szülőkkel. Később megvolt a lehetőség, de vagy betegség, pénzhiány, esetleg a szórakozási forma illetve a hozzá kapcsolódó társaság nem volt megfelelő. Ugyan már akkor sem volt nagy kedv elmenni szórakozni, de mégis megtettem hat évvel ezelőtt, de akkor rá kellett jönnöm, hogy ténylegesen nem jelent nekem semmit az szilveszter, amit én csak fogyasztás ünnepeként tartok számon. Egyrészről alapból nem vagyok az a típus, aki szeret „muszájból” szórakozni, másrészről pedig a szilveszter is ugyanolyan napnak számít, mint a többi. Egyetlen egy negatívum van, amit rendkívül utálok benne, az pedig az eszetlen petárdázók tömkelege, illetve a kulturált szórakozási forma, illetve hely hiányát. Arról nem is beszélve, hogy nem is merek kilépni az utcára, így amikor tavaly már este kellett haza pattyognom a munkából bizony igencsak remegtek a lábaim, hogy elkerüljek minden veszélyes szituációt. Ahhoz pedig nincs kedvem asszisztálni, hogy mások hogyan részegednek le, illetve jó arcot vágjak olyan dologhoz, amit nem élvezek. Végül pedig marad a hagyományos megoldás: sz*rni az egészre, s csinálni azt, amihez van kedvem itthon. Egy napot pedig kibírok, hogy nem megyek sehova.
Természetesen azért ne feledkezzünk meg az előző évek bejegyzéseiről sem: 2009, 2010, 2011, 2012.
Ugyan nem vagyok nagy játék rajongó, de azért akadnak olyan címek, amik elé szívesen leülök, s elütöm a szabadidőm velük. A billentyűzet & egér kombináció tökéletes volt számomra egészen addig, míg az első komolyabb munkámból nem vettem meg a hőn áhított TV-t, s nem jöttem rá, hogy monitorként is funkcionálhat, s kényelmesen, ágyból fekve is tudok jót szórakozni. Igaz, kényelmi funkciója ekkor a klaviatúrának. Volt pár vásárlás, melynek központjában a bizonyos gamepad-ek álltak. Sokat töprengtem, de a sok pozitív hozzászólásnak köszönhetően végül egy évvel ezelőtt megvásároltam az Xbox 360 számítógéppel is kompatibilis kontrollerét, melynek köszönhetően az év eleji tél vizuális szórakozások szempontjából elég kényelmesre sikeredtek.
Már korábban is szóba került, hogy a szülők TV-je már nem éppen a legjobb. LG készülékről van szó, mely lassan a tizenötödik születésnapját ünnepelte idén. Azonban már meglátszódott a kora, így felvetődött, hogy készüléket kellene venni. Ugyan bejelentették, hogy nekik olyan is jó, amellyel én rendelkezek. Ugyan nem volt betervezve, de végül úgy döntöttünk, hogy az enyém lesz az övéké, s én pedig újjal lepem meg magam. A készülék sokkal nagyobb, mint az előző, illetve LCD helyett LED lett, mely a 3D-s opciót is tudja. Nem ez volt eltervezve, de akció keretén belül esett az LG LM3400-as készülékére a választás, illetve fontos szempont volt számomra, hogy ha esetleg pénzre lenne szükség, akkor jobban tudok eladni egy ilyen készüléket, mely a 3D-s funkciót is tartalmazza, mint egy hagyományosat, még ha áron alul is kellene ezt meglépnem. Szerencsére egyelőre ilyen probléma nem áll fent, illetve azóta párszor teszteltem mire is képes a kicsike. Habár 3D-t ritkán használom rajta.
Valamivel el kellett ütnöm az időmet, s mivel sorozatok létszáma eléggé megkopott nálam, s nem is volt épp aktuális epizód, így végül úgy döntöttem, hogy ideje neki esni a Metro 2033-nak, mely végül kellemes szórakozásnak bizonyult. Mindezek mellett persze ismételten nekiültem a Jóbarátok-nak, miután megtaláltam őket a világhálónak köszönhetően HD minőségben is. Emellett pedig szabadidő kitöltésére tökéletesnek bizonyult a február végén napvilágot látó Crysis 3, mely új lépcsőfokra helyezte a játékok látványvilágát olyannyira, hogy vizuális orgazmusa valószínűleg megvolt jó pár játékosnak, köztük nekem is. 😀
Aki többször járt a blogon, vagy netán állandó olvasója írásaimnak annak nem kell ecsetelnem, hogy egyetlen egy töretlen szerelem létezik virtuális formában számomra, amelynek középpontjában az 1996-ban a számítógépek monitorján életre kelő Lara Croft irányában van jelen. Így hatalmas nagy öröm volt számomra, amikor fél éves csúszással végül idén márciusban megjelent az új rész, amely hatalmas lelkesedéssel töltött el, s szerencsére nem kellett csalódnom. Persze ez megtörtént pozitív értelemben, de mindenesetre nem bántam meg, hogy a megjelenéskor rögtön szert tettem rá, s fémdobozos, exkluzív kiadásnak lehettem a tulajdonosa. Persze rajongóként az volt az első, hogy még év elején leadtam igényemet szabadság tekintetében, ami természetesen tökéletesen lefedte a játék megjelenését, s a kipörgetésére szánt időt. Egyetlen negatívumot tudok felhozni erre az időszakra, hogy ezalatt megvásároltam az új bringámat, amit sajnos nem tudtam tesztelni jó ideig, ugyanis még március végén is röpködtek a mínuszok, s fehérben pompázott minden.
Április már szerencsére több mindent tartogatott számomra. Első körben végre megérkezett a tavasz, így már a kedvem is jobb lett, s sokkal több energiával rendelkeztem, mint előtte. Az már csak extrának számított, hogy végre az új bringát is lehetett tesztelni, így aztán voltak „túrák” rendesen. Amellett, hogy a szabadidőm java részét vagy munkahelyen, vagy pedig csavargással töltöttem jutott idő a vizuális szórakozásokra is. Jó pár sorozat letudta évad vagy sorozatzáróját már áprilisban, így ezáltal is szabadult fel némi időm. Szerencsére sokszor volt jó idő, így amikor nagyon untam magam csak elmentem itthon. Mindenképp érdemes még szót említeni, hogy ebben a hónapban ismét mozikba került a Jurassic Park, méghozzá 3D-ben, így azt volt lehetőségem megtekinteni széles vásznon is. Nem kell mondanom, hogy igazi élmény volt újra látni gyermekkori kedvencemet, így átélhettem azt, amit sokak megtapasztaltak még 1993-ban.
Nem akarok abba belemenni, hogy mi volt régen, s mi van most, de már május közepén bizony akadtak izzadós napjaim, hisz már akár akkor is megléphettem volna egy strandolást. Nagy terv volt idén nyárra is a strandra való kijutás, aminek mindig két feltétele volt: pénz, s a szabadidő. Iskolásként – főleg az utolsó években – hiába volt meg a szabadidő, ha a helyi strandra nem sikerült kijutni pénz hiányában. Ugyan volt szabad, ingyenes strand, de ahhoz legalább ötven percnyi kemény kerékpározás kellett, s tartós lubickolás után bizony nem kellemes még legalább húsz kilométernyi bicajozás. Így évente egy alkalommal sikerült meglépni egy ilyen szórakozási formát függetlenül attól, hogy mennyire „víz mániás” is vagyok. Idén persze minden feltétel adott volt, de ennek ellenére megint sikerült úgy összehozni, hogy simán megtapsikolhatom magam, hogy sikerült egyszer elmenni a strandra. De mindenképp pozitív, hogy ismét sikerült meglátogatni az budapesti állatkertet júliusban. A nyár eseménytelenül telt, jóformán igazi uborkaszezon volt. De azért megpróbáltam minden lehetőséget megragadni a pihenésre, vagy a szórakozásra. Persze ez nem mindig jött össze.
Az év utolsó harmada már azért szerencsére jobban telt. Július végén megfordult a fejemben, hogy ideje lenne a videokártyámat lecserélni. Így elkezdtem gyűjteni rá, de azért voltak kételyeim, mert az akkori kártyával semmi komolyabb problémám nem volt. Mondhatom azt is, hogy szerencsém volt, ugyanis a szeptemberi fizetésem előtt két nappal elfüstölt a régi kártyám, így kénytelen voltam újat venni. Akkor összetettem a kezem, hogy két hónappal előtte eldöntöttem, hogy cserélem, mert így legalább volt pénzem arra, hogy a gépbe egy igazán erős, GTX 760-as kerüljön. Ezután nem kell mondanom, hogy jó pár napos szobában gubbasztás volt. Ezek után különösebb dolgok nem történtek velem. A munka eléggé leterhelt, s munkahelyváltás sem jött össze, s végül úgy döntöttem, hogy bizonyos dolgok miatt jegelem is egy időre. Így maradok ott, ahol jelenleg is vagyok. Ugyan szellemileg, fizikailag leszív teljesen, s talán épp ezért kezdett el úgymond „honvágyam” lenni az általános iskolás évek iránt. Szerencsére ezt is sikerült legyűrnöm.
Mint ahogyan az első sorokban is említettem sem a karácsony, sem pedig a szilveszter nem érdekelt. Úgymond tojtam rá, így szinte megváltás volt az előbbi ünnep, amikor is végre itthon lehettem huzamosabb időt. Ugyan ez sem tartott sokáig, de nyugtat a tudat, hogy legalább pénzben ez jelent majd kicsit többet a januári fizetésemet illetően, illetve még szabadságot is kaptam a jövő hónapra, így legalább tudok majd pihenni. A vásárlási vágyamat is sikerült legyűrnöm, habár elég komoly érzésem támadt, hogy egy konzolt vegyek. Egyrészt sikeresen belebotlottam a Playstation 3 exkluzív Uncharted, s The Last Of Us tesztjébe, amelynek köszönhetően nagyon akartam az utóbbi két játékot, de amikor megláttam mennyibe kerülnek eredeti lemezen… hát letettem róla. Persze vásárolni azért eljártam, mert enni kell, így amikor belebotlottam egy igen jó áru Xbox 360-ba bizony elég nehéz volt otthagyni. De végül szerencsére jól döntöttem, hisz mint ahogyan mondtam nem vagyok nagy játékos, illetve tízezreket játékért kiadni úgy, hogy abból semmilyen játszható formátumot nem próbáltam… hát hülyeség. Sokat szemeztem vele, de végül mégis nekiültem a Metro: Last Light-nak, s ezzel is zárom majd az évet.
És mit is tervezek a következő évre?
Először is remélem, hogy jobb lesz, mint a mostani. Ha nem is, akkor ne legyen rosszabb. Mindenképp szeretném továbbra is fenntartani a tudatos vásárlást, spórolást, s mindenféle impulzus vásárlást kerülni. Leginkább azért, hogy egyrészről legyen spórolt pénzem, másrészről pedig úgy nekiindulni a következő évnek, hogy megvettem, megvalósítottam mindent, amit eddig akartam.
Mindezek mellett némi életmódváltást is tervezek beiktatni, ugyanis egyrészről kezdtek igencsak ellustulni, s mielőtt ez átesne ártó kategóriába mindenképp jó lenne megszüntetni. Így nem csak étkezés, de személet változásra is erősen szükség van, habár első bejegyzéseimet olvasva sokat változtam már lassan öt év alatt, mióta ezt a blogot vezetem. Ugyan még nem döntöttem el végleg, de a mozgáshoz ugyan megvan a kerékpárom, de elképzelhető, hogy ha megfizethető áron lesz elérhető, akkor beruházok egy tartósabb, stabilabba. Aztán pedig indulhatnak a csavargások. Tavasszal ismét célpont lesz a fogorvosi rendelő, hisz most már csak esztétikai kezelések várnak rám. Ismét tervezek felutazni, s megnézni a budapesti állatkertet, mellyel nem tudok betelni. Igaz, sokan már unják, hogy nem tudok mást kitalálni. Nyárra pedig maradt egyetlen szórakozási forma: strand. Egyelőre úgy tervezek, hogy hetente egyszer mindenképp ki kell menni, ha a szabadidő, s az időjárás is úgy engedi.
…végezetül pedig mindenkinek Boldog új évet! 😉
Télváró
Úgy érzem sikerült felkészülnöm lelkileg, szellemileg, s fizikailag egyaránt. Habár a legfontosabb igazából az utóbbi. Nem tudom, hogy van-e olyan munkahely, ahol nem játszik jelentős szerepet a közelgő ünnepek, mint a karácsony, s a szilveszter, de elmondható részemről, hogy a jelenlegi helyemen bizony elég fontos. S bizony ebből fakadóan kemény három hétnek nézek elébe, s bízok benne, hogy sikerül majd különösebb probléma nélkül átvészelnem ezt a kis időszakot. Ennek kapcsán pedig az elmúlt két hétben megragadtam minden alkalmat, hogy a pihenésre fordított idő példának okáért ne csak alvásról szóljon.
Első körben igyekeztem minél jobban összehangolni a szórakozásaimat a pihenőidőmmel. Mivel munkaidő után nem vagyok toppon, s fizikailag is eléggé le vagyok merülve, így a munkaidő végeztével többnyire inkább a sorozatokkal történő lemaradásomat igyekeztem pótolni több, kevesebb sikerrel. Mondjuk ennek akkora jelentősége egyébként sem lett volna, hisz nemsokára jön szinte az általam követett – egyébiránt elég karcsúra fogyott számú – szériáknál a téli szünet, így a legtöbbje január végén, vagy február elején jelentkezik új résszel, így bőven lett volna időm bepótolni. Bár a kedvem leginkább hozzájuk volt. Mindezek mellett persze ismételten megjött a játékkedvem, így a március elején megjelent Tomb Raider volt az, aminek ismét nekiültem. Igazság szerint ez volt az egyetlen, amit végig is sikerült vinni az elmúlt időszakban, habár a többiektől eltekintve ez rendelkezett olyan grafikai beállításokkal, mellyel tudtam tesztelni a szeptemberben vásárolt új videokártyámat. Mindezek mellett a nagy becsben tartott I am Alive illetve a Crysis 3 is kapott egy második nekifutást, de mivel elég kevés szabadidőm jutott rájuk, így hetekkel később tudtam ismét leülni eléjük. Habár érdekes élmény volt, amikor a játék elindítása után gyakorlatilag azt sem tudtam hol vagyok, vagy addig mit is hajtottam végre, mit gyűjtöttem össze, illetve mit csináltam, aminek kapcsán tovább tudnék menni. Így inkább pihenőre fogtam őket, aminek eredménye minden bizonnyal az lesz, hogy majd talán valamikor megér még egy végigjátszást.
Év vége fele eléggé megcsappan a szabadnapok száma, főleg a közelgő ünnepek miatt, így gyakran azon kapom magam, hogy nem nagyon van energiám szinte semmire. Mivel önmagában TV csatornát nem nézek, a játékok pedig szellemileg eléggé fárasztanak ilyen állapotban, ezért maradtak az elmúlt időben az általam követett sorozatok, vagy pedig a zenehallgatás. Szerencsére azért november közepéig olykor-olykor azért előjött némi kellemes őszi idő, melynek köszönhetően betudtam iktatni némi csavargással töltött órát, ámbár már beköszöntött a fagy is, így már a nemrég vásárolt télikabátot is sikerült tesztelni, melynek beszerzését szerencsére nem bántam meg, sőt. Innentől pedig jön a „nincs kedvem sehová se menni, mert kint nagyon hideg van, s inkább ülök a jó meleg szobában” nevű tevékenység. Talán én vagyok az egyetlen, aki szépnek látja a telet, így nekem kifejezetten csalódás volt, hogy sajnos az első havazás csak pár óráig tartott, s hamar kámforrá is vált a nedves talajon.
A munkarendet alapul véve tisztában voltam azzal, hogy legkorábban majd csak karácsony előtt pár nappal tudom elintézni a szokásos havi bevásárlást, így gondolkodóba estem, hogy hogyan is tudnám ezt ebben a hónapban megvalósítani. Hisz már most is tele vannak az üzletek vásárlókkal, mi lesz itt még később?? Végül szerencsére összehangoltam a dolgokat, így már a mai napon sikerült mindent lerendezni, s nyugodt szívvel ugorhatok neki a következő heteknek, hisz házon belüli tevékenységen belül más dolgom nem lesz. Habár most is sikerült olyanra költenem, aminek vásárlását később megbántam. Habár eme dolgok együttes értéke nem olyan nagy érvágás, annak fényében, hogy idén mindent sikerült megvásárolni éves szinten, hogy a karácsony csak egy átlagos nap legyen. De ennek ellenére, azért némileg bosszant, főleg azért, mert ismételten sikerült valamit elszúrni a kapkodásomnak köszönhetően. Ugyan a szilvesztert nem ünneplem, s nem is szoktam fogadalmat tenni, de azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit jobban átgondoljak bizonyos dolgokat, s nem kapkodni össze-vissza. Habár ebbe a hibába elég nehéz nem beleesni, ha az embernek kevés az ideje. Bár némi következetesség nem árt.
És akkor egy pár téli fotó, ha már errefelé „szürkeség” honol:
