Címke: Tomb Raider

Kalandra fel!

Kecskenyál

Tudni illik rólam, hogy nem vagyok túlságosan korán kelő típus. Az vagyok, aki fenn van legalább egy, de akár három óráig is, hogy utána késő délelőtti órákba kelljen fel (ezért is imádom többek között, amikor délutános vagyok).
Tegnap hasonlóan jártam el, de mivel nem tudtam tovább fenn lenni, így végül már egy órakor az igazak álmát aludtam. Ilyen ébredést szeretnék azért, hiszen reggel 8,15-kor csörgött a telefonom, hogy megérkezett a futár:

IMG_20151113_082049

Roppant mód örültem neki, habár neki kell készülnöm a játéknak, s vissza kell térnem ebbe a dimenzióba, hogy éberen nézhessek a kalandok elé. Előtte persze némi koffein pótlás, s étel mindenképpen kell.

Ami viszont pozitívum, hogy megint sikerült eltakarnom a szekrényem valódi „énjét”, eme csodával, melyet a játékhoz kaptam:

IMG_20151113_083836

Feltehetően bírja nagyjából egy évig, míg egy nagy rohanás közepette véletlenül bele nem „kapaszkodom” az oldalába, s nem tépem le.

Egy leheletnyi tavasz!

Kecskenyál

A szőkeség elsősorban belülről fakad. S ez bizony igaz rám, mint férfire is. Főleg azért, mert ugyan összerittyentettem magamnak egy őszi szabadságot, ámbár annak előzményei nem épp úgy alakultak, hogy gondtalanul neki tudtam volna szaladni ennek a bámulatos hat napnak, mely távol fog esni a munka zajától.
Előszóként fontosnak tartom megemlíteni, hogy annak idején elég komoly gondot jelentett tartani másokkal a kapcsolatot telefonon. Előfizetőként minden bizonnyal iszonyatosan nagy számlát tudtam volna csinálni minden hónapban. Ezt leginkább abból szűröm le, hogy feltöltőkártyásként az egyenlegem nagyjából tartott pár napig. Az internet és a közösségi oldalak térhódításának köszönhetően a telefon, s a számítógép kapcsolattartás szempontjából egy virtuális postaláda és chat felület lett végül. Nekem azonban a legkényelmesebb mégis az, amikor a számítógép előtt vagyok. Ehhez pedig elengedhetetlen egy számomra kényelmes billentyűzet is. Szombat óta nagyjából naponta többször is eszembe jut, hogy kellene már valaki, aki olykor jól fejbe vág, hiszen ismét sikerült nagyjából 7500 forintot úgy kidobnom az ablakon, hogy annak tulajdonképpen semmi értelme nem volt.

Olyan billentyűzetet még nem találtam, ami ténylegesen megfelelt volna nekem. Így aztán ez a periféria nagyon sokszor volt nekem cserélve az elmúlt időszakban. Egészen addig, míg egy napon a MediaMarkt-ban nem akadtam rá arra a bizonyos billentyűzetre, mely a hama márka égisze alatt készült, s a casano márkanevet nem birtokolta. Elegáns, s laptopszerű lapos billentyűi azonnal meggyőztek, hogy vásárlás foganjon meg részemről főleg úgy, hogy a termék nagyjából 3500 forintos áron volt akkor elérhető. Csendes, kényelmes. Minden, amit elvárnék egy klaviatúrától. Mivel sokat írok, így egyértelmű, hogy mint minden ez is idővel elhasználódik. De sajnos be kell látni, hogy tetszik, vagy nem, eléggé olcsó kivitelezés, s bizony nagyjából 3-4 hónapnyi használat után van egy olyan dolog, amit nem szeretek: a zaj.
Mivel előfordul, hogy akár 2-3 órán keresztül aktívan használom a számítógép ezen részét azért roppant zavaró, főleg zenehallgatás közben, amikor hallom, ahogyan leütöm a billentyűket. Az csak ráadás, hogy a webes tevékenység miatt iszonyatosan gyorsan tudok írni, így aztán nem igazán kedvelt „ritmus” párosult olykor a zenei részhez. A második billentyűzetet sikerült még offline helyen beszereznem, viszont a harmadikat már rendelnem kellett. Továbbra is zavart a nagyjából 3-4 hónapnyi élettartam, ami után nekem nem tetszett a klaviatúra zaja. Ámbár tény, hogy gyors írásnál egy idő után (főleg ide történő bejegyzések megalkotásánál) zavaró. Nagyon. Először próbáltam megolajozni, majd némi testápolót belecsempészni a billentyűzet közé (és most nagyon nem röhög!), de ezek a megoldások csak átmeneti megoldást jelentettek. Végül úgy döntöttem, hogy ideje ismét rendelnem egyet, de meguntam, hogy a hetedik napon is a rendelésem mellett a „feldolgozás alatt” plecsni díszeleg, így lemondtam az egészet, s elpattyogtam a MediaMarkt-ba. Ismét.

A cél nem volt más, mint egy halk, de laptopszerű lapos billentyűzet megvásárlása. Sajnálatos módon az általam szeretett nem volt, így viszont kénytelen voltam az adott választék közül választani. Nem szerettem volna vezeték nélküli változatot venni, de végül mégis egy Rapoo szettet sikerült beszerezni. Ámbár rosszul emlékeztem, s nem 9400 hanem 7400 forint volt, de a végeredményen ez nem változtat.
A billentyűzet kezdetben jól működött, igaz csak az usb 3.0-ás aljzatban. Majd ismét elkezdte azt múlt héten szombaton, hogy nyolc leütésből egyet minimum nem érzékel. Persze nem szaladtam vissza az üzletben, hiszen ilyenkor megtanultam, hogy érdemes szétnézni a vezérlőpultban, illetve driver után keresni. Ami ugyebár nincs. Egyetlen egy szoftvert találtam, aminek funkciója nem más, mint hogy párosítsa a vevőt a perifériával. Na ezt szerettem volna megcsinálni, ám sajnos a „párosítás nem sikerült” felirat után a terméket ugyan észlelte a gépem, de nem volt hajlandó kommunikálni vele. Ekkor jött az, hogy ugyan vissza kellene vinni az áruházba, de ugye blokk hiányában ezt nem tudom megjátszani. Hiszen úgy voltam vele, hogy egy billentyűzet csak nem romlik el, ami kezdetben jól működik. Így végül két napnyi nyűglődés után szépen fogtam magam, s megrendeltem az én kis szeretett billentyűzetemet a Hama Casano-t (tényleg jó minőségű. Ajánlom bárkinek!). Igazából máshonnan való rendelést azért nem is próbáltam, mert nagyjából 2100 és 3500 forint között mozog a termék ára, s nem akartam még pluszban 1400-2000 forintot ráfizetni szállítási költségként. Helyette a fenti az eredménye. Egyrészt a spórolás miatt vásároltam olyat, ami később nem vált be, másrészről pedig okos húzás volt nem megőrizni a nyugtát. Bizonyos szemszögből nagy anyagi károm nem lett, mert az előző telefonomat eladtam, így plusz kiadásként nem tudom elkönyvelni egyik klaviatúrát sem, de azért frusztrál, hogy itt áll a szekrényben egy 7400 forintos szett, amit nem tudok használni. Próbálgatni persze próbálgatom a programmal, de majd ha esetleg jön egy újabb szoftver akkor lehet teszek vele egy próbakört, hátha még tudok majd életet lehelni bele. Viszont tény, hogy ez minden szempontból jó tanulságos eset volt a későbbiekre nézve.

Mint ahogyan fentebb említett nem ért nagy anyagi kár, s nem is fulladok bele a kölcsönökbe, de még egy ezer forintos pénzügyi „bukta” is fel tud bosszantani. Így ez remekül beárnyékolta ezt a hetemet, ami már iszonyatosan kezdődött a múlt hét fényében.
Sok kritika ér engem (leginkább itthon), hogy túlságosan is pénz orientált vagyok. Ez alatt nem azt kell természetesen érteni, hogy anyagias vagyok, s kizárólag ez éltet engem. Ha őszinte akarok lenni, akkor bizony még mielőtt munkába álltam volna nagyon kevés lehetőségem volt, hogy megvásárolhassam azt, vagy költhessek arra, amire szeretnék. És itt elsősorban nem milliós luxuscikkekre, dolgokra gondolok. Viszont tény, hogy szeretek magamnak dolgokat venni, s a legdrágább tulajdonom sem lépi túl a 130 ezer forintos értékhatárt (ugyebár a TV-m). Úgy állok az alábbi dologhoz, hogy senki nem szólhat meg, hiszen megdolgozok érte. S, ha nem hónapokig akarok gyűjtögetni, akkor bizony mindent megteszek, hogy minél több pénz üsse a markomat. Igen. Ezek a túlórák. Ezekkel részemről komolyabb problémáim vannak, hiszen nem kötelezőek, s nincs is harag, ha nem tudom bevállalni őket, de képtelen vagyok nemet mondani rájuk. Ebből fakadóan hiába tudom, hogy 4-5 napon keresztül nem fogok tudni bevásárolni, elmenni szórakozni, vagy találkozni másokkal, illetve 6-7 óránál több alvásom nem lesz, de mégis bevállalom ezeket. A múlt hónap végén már odáig jutottam, hogy már pihenő napomon is bementem dolgozni. Ennek „gyönyörű” hatása az lett, hogy pihenni nem tudtam, kikapcsolódni nem tudtam, de ellenben rászoktam ismét az energiaitalra, s már napi három volt az adag. Eme egy hetes pihenés részemről egy fajta rehabilitáció is, hogy kicsit visszafogjam magam a munka terén, illetve az energiaitalt végleg letegyem, s helyette a sokkal egészségesebb zöld teát fogyasszam a jövőben.

Kirándulni, s elsősorban bicajozni iszonyatosan imádok. Ez megmaradt a gyerekkoromból, s részben ennek is köszönhetően, hogy még mindig fitt vagyok, s nem valami elhízott pc-függő egyén vagyok. Sajnálatos módon az elmúlt időben iszonyatosan rossz idő volt. Köd, fagy, eső. Minden, amit nem szeretek. Viszont egy valamivel meglepett engem az ősz, s mégpedig azzal, hogy az elmúlt két napban iszonyatosan kellemes jó idő volt. Így ki is használtam, s szépen elmentem egyet „levegőzni”.

Megyeszékhelyen élek, így sajnos kevés zöld terület van itt. Persze ki lehet menni a ligetbe, de az mégsem olyan. Bevallom az elmúlt hetekben már lett egy kis ember undorom is, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napot arra használom, hogy elmenjek egyet fordulni, miközben kitisztítom a fejem. Annak ellenére, hogy itt élek már elég régóta, még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártam, nem fedeztem fel. Így a mai napot erre szenteltem, hogy megtudjam, hogy az egyik gáti rész vajon hova is vezet. Okosabb nem is lettem, de viszont mindennél jobban kárpótolt a látványvilág, még akkor is, ha a fenti képek nem is adják át a vizuális orgazmust, melyet ezek nyújtottak számomra élőben. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy a civilizáció miatt kevés ilyen hely van. Főleg azért, mert imádok nagyokat sétálni egyedül, vagy a kutyáimmal, miközben senki nem szól hozzám, s közben ki is tudom szellőztetni a fejemet.

Jelen helyzetben van még egészen pontosan négy napom még a szabadságomból, amit minden bizonnyal az Európában holnap hivatalosan megjelenő Tomb Raider fog kitölteni. Legalábbis a délelőtti, s délutáni órákban. Bízom benne, hogy holnapi napom hamar kezem ügyébe vehetem az új játékot. Főleg azért, mert a mai napon értem végig a The Last Of Us-ban, s már elfogyott az újrajátszható cím.

360-ban is elfogadható lesz az új Tomb Raider!

Kecskenyál

Ha elég gyors lesz a futár, akkor minden bizonnyal már jövő hét pénteken kipróbálhatom, hogy milyen is lesz majd az új kaland. Viszont eddig is sokszor megemlítettem, hogy nem értem, hogy miért nincsen gameplay videó az előző generációs játékhoz főleg úgy, hogy már előrendelhető is, tehát biztosan megérkezik majd rá. Végül a mai napon (négy nappal a megjelenés előtt, ugyebár) végre megérkezett.

Azt gondolom elfogadható.

Miért is nem tud az ember téli álmot aludni?

Kecskenyál

Azok az emberek közé tartozom, akik nem nagyon szeretik a hideget. A köztes időjárás az, ami nekem kedvező. Ilyen a tavasz, s a korai ősz. Utóbbi az, ami sajnálatos módon már elmúlt. Látvány miatt szeretem a késő őszt, s a tél is gyönyörű valamilyen szinten, de sajnos a hideg idő iszonyatosan kivesz belőlem sok-sok energiát, aminek köszönhetően sokkal fáradtabb vagyok. Ez annyira még nem is jelentene gondot, de ugyebár év vége van, s a szabadságok száma megcsappant, s bizony indul az év egyik keményebb hónapja, amit az utolsó, s egyben tökszorítóbb fogja majd zárni. Igen, igen. Az a bizonyos karácsonyi és szilveszteri láz, ami majd igazán odacsap, ahová nem kéne. Legalábbis, ha a munkát vesszük figyelembe.
Aki rendszeres követője a blogomnak az tudja, hogy mennyire is vagyok Tomb Raider rajondó, melynek új epizódja (ha tényleg nem jön semmilyen csúszás) jövő hét pénteken debütál majd Európában, s jó pár online webáruház alapján itthon is. Előre láttam, hogy majd lesznek itt borzasztó beosztások, így úgy döntöttem, hogy egy kitalált indok alapján a játék megjelenésére datálom majd ebben az évben az utolsó szabadságomat. A probléma persze az, hogy azért előtte, s utána is lesz majd munka rendesen. Ráadásul persze az vagyok, aki szintén nem tud parancsolni olykor az impulzus vásárlásának (billentyűzet vásárlás ugyebár),s emellett az étkezésre szánt pénzt is remekül el tudom költeni olyanra, amire nem is terveztem. Úgy néz ki ismét kell majd némi kifulladás, hogy rájöjjek, hogy bizony nem energia itallal kell felturbóznom magam, s nem a pénzt kell szem előtt tartanom addig, míg nem éhezek, mert ez a hét rendesen szét fog csapatni lévén három napra is vállaltam túlórát. Csak kérdés, hogy minek, mert szombat estére örülni fogok, ha tudom, hogy merre vagyok arccal.

Az elmúlt hetekben az időjárás nem könnyítette meg a kikapcsolódási lehetőségeket, így legtöbbször sajnos itthon voltam kénytelen ülni, ami annyira nem elégített ki, hiszen sok programot voltam kénytelen lemondani. Eleinte az eső volt, ami megkeserítette az életem, utána pedig sajnálatos módon beállt a majdnem fagyponti hőmérséklet, ami még napközben sem volt hajlandó kicsit enyhülni. Én pedig ismert fázós vagyok, tehát nem is volt kedvem a friss levegőre se menni szinte. Szerencsére azért a hétvégére iszonyatosan jó idő volt, így bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó idei bringázás, amelynek semmilyen célja nem volt csupán „fejfrissítés”.
Meg vagyok én áldva a fotózással. Komolyabb fényképezőgépet nem akarok venni, lévén kevés az olyan előre tervezett alkalom, ahová elvinném, így viszonylag felesleges pénzkidobás lenne. Mobiltelefonok egyre inkább fejlődnek, s ez az az eszköz, ami viszont mindig nálam van. Így idén hosszú Sony barátság után beruháztam egy Huawei P8 Lite nevű csodába, mert beleszerettem a fényképező részébe elsősorban. Azóta is töretlen a szerelem eme csoda iránt, s szerencsére még mindig kifogástalan állapotban van. Mivel megérkezett egy jelentős frissítés, így ismét teszteltem, hogy mennyire kapott egy kis pluszt a fényképező része:


A tavaly vásárolt Xperia SP megmaradt egy ideig, de utána rá kellett jönnöm, hogy nincs maradása. Hiszen, ha olyan helyre megyek, ahol telefon törhet, vagy lopásra ösztönözhet másokat oda jó lesz egy gagyi 2400 forintos is. Így végül szépen fogtam, s eladtam. Kicsit sajnáltam, mert az eredeti ár töredékéért, de sajnos be kellett látnom, hogy rengeteg oldalon volt meghirdetve eme készülék, s azok is alacsony áron voltak belőve, még ha kártyafüggőek is voltak. Így részben sikerült elkerülnöm, hogy orrba-szájba kelljen túlórákat vállalnom, hogy ne látszódjon meg a hónap vége bankszámla egyenlegemen, hogy olyasmi is közbe jött, ami nem volt betervezve.

…és akkor kemény hét munkanap vár rám, míg el nem kezdődik számomra a megérdemelt szabadság. Nem hiszem, hogy unatkozni fognék. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy az Uncharted trilógia megérdemel még egy kijátszást, aminek nemrégiben értem a végére. Így végül ismét belemerültem Ellie és Joel kalandjaiba a The Last Of Us keretein belül, melynek jelen pillanatában nagyjából a felénél járok.

Vajon megérte-e az a bizonyos Xbox 360?

Kecskenyál

Véleményem szerint a játékiparban az exkluzív címeknél rosszabb nincs. Főleg akkor, ha az ember rajong valamiért, s nem elegendő egyetlen egy platform, hanem sajnálatos módon vásárolnia kell legalább még kettőt a meglévő mellé, hogy meglegyen a teljesség érzése.
Így történt velem is, hiszen sajnálatos módon a Tomb Raider Underworld-ből ki lett vágva két hosszabb pálya (nevezetesen Beneath The Ashes illetve Lara’s Shadow), ami kizárólag Xbox 360-ra elérhető. Mivel a legújabb játék is Xbox exkluzívként indult, így úgy döntöttem, hogy az előző generációs konzolra való bejelentése után beruházok egy gépre. Az új játék elő van rendelve, egyetlen egy problémám, hogy eddig összesen látott pár kép napvilágot, s ma is jöttek újak.

x3601 x3602 x3603

Nem tűnik rossznak, bár tény, hogy majd a PC-s porttól lesz majd vizuális orgazmusom minden bizonnyal. Ami zavar, hogy ezek még mindig csak képek. Tehát mozgóképes anyagot továbbra sem kaptunk.

És elkezdődött!!!

Kecskenyál

Minap éppen azon gondolkodtam, hogy talán azt kellene csinálnom, mint a medvék: téli álmot aludni. Ha jó az idő, akkor nagyon szeretek sokat a szabadban tölteni. Sajnálatos módon mostanság a nyár már nem kellemes 25-30 °c hőmérsékletet jelent, hanem egy olyan dolgot, amikor az ember majd meg döglik. Amikor pedig felszáll valamilyen tömegközlekedésre akkor csak bízni tud abban, hogy az egy modernebb változat, amelyen van lehetőség a belső hőmérséklet csökkentésére, s nem egy konzervdobozban fogja magát érezni, amelyben majdnem meggyullad, miközben a másik ember szagát kell szagolni.
Abból a szempontból már vártam, hogy véget érjen a idei nyár, hogy tényleg kellemesen jó idő legyen, tehát az ember ne fagyjon meg, de ne is gyulladjon meg. Bíztam benne, hogy lesz majd lehetőségem többször kimozdulni, de sajnos ez nem történt meg lévén rengetegszer volt esőzés, s ennek köszönhetően nem élvezhettem az ősz kellemes pillanatait, példának okáért eme évszak által nyújtott kellemes látványt:
autumn

Nem a legjobb, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja, hogy bizony az éves szabadsága az elfogyott. Sajnálatos módon én is így jártam. Pontosabban járhattam volna így, hogy ha nem egy játék megjelenéséhez időzítem a szabadságom, melynek köszönhetően a még megmaradtakat áttettetem november elejére. Ami annyit jelent, hogy az elmúlt két hónapban szabadságom nem volt. Ellenben volt felmondás, illetve pár be nem tervezett üzleti kötelező megvalósítás, melynek köszönhetően nem csak a pihenőnapjaim elrendezése, illetve számai voltak rosszak számomra, hanem a megvalósításra váró feladatok tömkelege is. És akkor még nem is említettem a felmondásokat, melynek köszönhetően ismételten a még megmaradt embereknek kellett a távozók munkáját (is) csinálni. Így megint úgy jártam, hogy szabadidőm nagyon nem volt, így kimozdulni esélyem megint csak elúszott. Ellenben legalább a szabadnapomon jót bicajoztam a városban (amikor persze nem esett), hiszen másnapra csak kellett valamit össze rittyentenem étel formájában.
A „legjobb” az egészben megint csak az volt, hogy eltelt három hét, mire rendesen kaptam pihenő napokat egymás után, így megint a vizuális szórakozások felé fordultam. Ennek köszönhetően a klasszikus Tomb Raider részeket végigvittem, de úgy döntöttem, hogy elég is volt belőle ennyi, hiszen következő hónapban jön az új rész, s nekem meg nincs annyi időm, hogy még a maradékot lenyomjam. Így viszont jöhet az Uncharted ismét, melyet a fenti cím miatt hagytam abba. Öröm, hogy elkezdődött a sorozatos szezon, így végre kedvemet lelhettem abban, hogy megérkeztek az újak is, melyek mellett olykor sikerült kellemesen szórakoznom. Viszont a régi kedvencek részemről törlésre kerültek, hiszen be kellett látnom, hogy az időm korlátozott, s tényleg meg kell gondolnom, hogy mit is csinálok.

Amit viszont nagyon szeretnék, hogy ebben a hónapban értelmes programokat is összehozni, ami nem mozizást, vagy sétálást jelent. Viszont a távozó kolléga miatt a munkabeosztásom eléggé gyér lett, így tartok tőle, hogy nem csak a szabadidőm elosztása lesz ebben a hónapban brutális, de az előrendelt, s megvételre váró termékek miatt ismételten be kell majd vállalnom túlórákat.
De ugyebár, aki „nagy lábon” akar élni, az tegyen is érte!

Tomb Raider: A Core Design akta

Kecskenyál

Rajongónak lenni sohasem könnyű dolog. Egyrészről valahol értelmesen kell kezelnünk más ember véleményét, illetve nekünk valahol fel kell nőnünk lélekben ahhoz, hogy objektívek tudjunk lenni a rajongásunk tárgyával szemben, illetve racionális elvárásaink legyenek felé.
Annak idején roppant mód utáltam a számítógépet, mert gyermeki szemmel csak egy pénznyelőt láttam benne, ami megakadályoz abban, hogy kedvenc filmem VHS formátumban a polcomon legyen. Egészen addig, míg „kapcsolatba nem kerültem” a Tomb Raider sorozattal, mely felé mai napig töretlen a szerelem. Nagyon sok cikket olvastam vele kapcsoltban rajongóktól, nem rajongóktól illetve kritikusoktól egyaránt. Némelyikkel egyetértettem, némelyikkel nem. Idén év elején a sorozatot elindító legelső kultikus rész megjelent Androidos telefonokra, melynek köszönhetően úgy döntöttem, hogy az idei új epizód előtt még nekifekszek mindegyik résznek, s szépen sorrendben kijátszom őket. Nyár végén láttam, hogy eme elhatározásom nem igen lesz teljesítve egészen, így végül úgy döntöttem, hogy elegendő lesz, ha az eredeti fejlesztőcsapat által készített részeket magamévá teszem ismét, hiszen egy néhány alkotást ezek közül régen nem vettem elő már. Emlékeim egyes pályaszakaszok kapcsán már megkoptak, így szinte újként hatottak nekem. S mivel elég sok elemzést, s kritikát lehet találni az interneten a sorozattal kapcsolatban úgy döntöttem, hogy én, mint egy vérbeli rajongó is elkészítem a sajátomat, melynek középpontjában az Core Design által készített első hat rész, illetve ezekhez tartozó kiegészítő epizódok állnak.
tr00
Tovább… →

Didergős nyárutó

Kecskenyál

Lassan már egy hónapja annak, hogy ebben a kategóriában született tőlem bejegyzés. Ennek legnagyobb oka talán az, hogy egyszerűen nem nagyon tudtam visszatérni önmagamhoz, hogy kipihenve tudjak bármi értelmeset is írni. A szinte két hetes szabadságom utáni időszak igencsak megviselt. Első körben azért, mert ugyebár még nem töltöttem be a harmadik x-et, s ennek köszönhetően kevés éves szabadságom van. A több, mint tíz napos szabadságom pedig úgy jött össze, hogy bizony volt benne szabadság, pihenőnap egyaránt. Ráadásul mindig van egy valaki, akinek valahogy sohasem jó az aktuális beosztás, s így cserélnem kellett vele. Ennek köszönhetően miután visszatértem azzal kellett szembe néznem, hogy három hétre van összesen öt (!!!) pihenőnapom, melyből négy természetesen a vasárnapot jelentette. Így múlt héten jött el az a pillanat, amikor végre két napot egyben itthon lehettem. Ennek viszont nagyon örültem, s végre kicsit fellélegeztem, hogy nem arról szólt a délelőttöm, hogy azt kellett várnom, hogy a mosógépből mikor tudom kivenni a ruhát, hogy megszáradjon.

Próbáltam minél többet pihenni, de ugyebár ez nem mindig jött össze. Főleg, amikor több műszakról van szó, akkor sokszor megesik, hogy az ember nem tudja magát kialudni. Ilyenkor elég nyűgös tud lenni. Nálam is előfordult, s persze ilyenkor alig vártam, hogy itthon legyek, s befeküdjek a puha ágyba. Ennek volt többek közt köszönhető, hogy nagyjából sehová nem mentem. Kivéve egy helyet: a strandot.
Tudni illik, hogy a helyi strand elég sok kedvezményt hirdetett, így végül a hozzánk is bedobásra kerülő újságban is volt egy kupon, melynek köszönhetően majdnem 50%-al olcsóbb volt a belépő. Mivel elég jó idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy szeptember 1. nálam nem a tanévkezdés első napja lesz, hanem az év utolsó strandolása, hiszen elnézve a beosztásomat, s az időjárás előrejelzést nem hiszem, hogy lett volna rá esélyem még egyszer. Ami be is jött. Legjobban arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyien is lesznek, hiszen amit legjobban utálok az a tömeg. Amit meg is tapasztaltam már mindkét alkalommal, mikor kimentem. Az idő jónak tűnt, s meg is lepett, hogy mennyire kevesen voltunk. Ennek örültem, hiszen kedvemre lubickolhattam, illetve végre magam is megtapasztalhattam, hogy tökéletesen megtanultam az úszáshoz szükséges mozdulatokat. Egyetlen egy dolgot kell még tökélyre fejlesztenem: a tempózást. Egyetlen egy negatívum volt, hogy a magas hőmérséklet ellenére fújt a szél, s ennek köszönhetően volt némi vacogás. De ennek ellenére jól éreztem magam, s még leégni sem sikerült.

Sajnálatos módon az időjárás eléggé megváltozott, s bizony olyan hűvös volt, hogy kénytelen volt egy bizonyos időre a kerékpáromat nyugdíjazni, s gyalog útnak indulni a munkahelyre. Mindezek mellett pedig rengeteg eső esett, melynek köszönhetően nem egyszer sikerült elázni, ami nem az esernyő hiányának, hanem inkább a rossz út miatt történt. Hiszen borzasztó, hogy egyes utcák errefelé olyan szinten kátyúsak, hogy nem tud az ember normálisan közlekedni ilyenkor.
Természetesen azért olykor felsütött a nap, amelynek én nagyon örültem még akkor is, ha nem tudtam elmenni sehová, hiszen másnap munkanap volt. De ennek ellenére volt egy gyönyörű hétköznap, amikor a fél utca előkapott valamit, hogy megörökítse az égboltot:

IMG_20150906_191332 IMG_20150906_191339 IMG_20150906_191441

Nagyon ilyet sem láttam még, s örültem, hogy itthon voltam, így lehetőségem volt megörökíteni. Habár csak az udvarból sikerült, hiszen nem tartott sokáig. Gondolkodtam, hogy majd az utca végén lévő gátra felmegyek, ahol van egy szép szántóföld, de sajnos mire odaértem, addigra már rég eltűnt… Kár.

A hideg idő arra kényszerített, hogy a négy fal közt legyek. Mondjuk tény, hogy a munka után, illetve előtt nem is nagyon volt kedvem sehová se menni. Azok az egy pihenőnapok meg olyanok voltak, mint ha nem is lettek volna. Ezeken meg egyébként sem akartam senkivel se találkozni. Számomra bőven elég, ha napi szinten hallgatom egy-két kolléga idióta marhaságait, s ilyenkor örülök, ha csend van körülöttem. Ennek köszönhetően pedig aztán a virtuális szórakozás volt a középpontban nálam. Ismét. Első körben végre megérkezett az Alien Anthology, melybe ma kezdtem bele. Szállítási költséggel együtt nem érte el az 5 ezer forintot, így azt gondolom nagyon jó vétel volt. Persze az alacsony ár nagyon vonzó volt, így jelen pillanatban három film van úton, mely elvileg jövő hét péntekig meg kellene, hogy érkezzen. Ha jól számolom, akkor minden bizonnyal szerdára már itt is lesz.
Nagy hiányosságomat pótoltam végre a Tomb Raider: The Last Revelation-nal, illetve a Tomb Raider: The Times-szal. A sorozatból egyik sem volt a kedvencem, de ha már nekiálltam a klasszikus részeknek, akkor már nem volt megállás, hogy ezeket is magaménak tudjam. Bár tény, hogy annak idején is eléggé fogtam a fejemet, most is sokszor éreztem úgy, hogy elég volt. De kitartó voltam, így a vállalhatatlan nehézségi szint ellenére mindkettőnek a végére értem. Ennek kapcsán pedig örültem, hogy végre neki kezdhettem az ötödik résznek. De mivel azért itthonról is ki kell mozdulni, így jelentősen át kell szerveznem, hogy mikor mit csinálok, hogy jusson idő mindenre. Így játékok terén csak ez lesz most terítéken.

Többször kaptam már az arcomba, hogy nem vagyok „ünnepi ember”. Ez alatt azt lehet érteni, hogy én csak akkor szeretek ünnepelni, hogy ha ténylegesen egy olyan dologról van szó, ami jó kedvre derít. Az, hogy felkelek, s születésnap, vagy névnap van, esetleg szilveszter vagy egyéb ünnep nekem az nem ad okot az ünneplésre. De mivel mostanság kissé megéheztem a tortákra, így belementem, hogy legyen némi ünneplés, s magamat meg megleptem a fenti filmekkel. Így végül a hétre kivettem három pihenőnapot, s ezeknek a megtekintésével fogom tölteni az időt elsősorban.
Ahogyan pedig néztem sajnálatos módon már megkezdődött az ősz, s bízom benne, hogy elég sokáig lesz még a hőmérséklet 20°c felett, mert dideregni csak akkor szeretek, amikor hó van. Mert az legalább látványban nekem tetszik.

Tomb Raider – The Times (1999) Teszt

Kecskenyál

Aki nyomon követi eme blogot, azt hiszem annak nem kell ecsetelnem, hogy mekkora rajongója is vagyok a sorozatnak. Annak ellenére, hogy nagyon sok időt fordítottam a klasszikus sorozatnak úgy esett, hogy nem mindegyiknek sikerült a végére érnem. Volt olyan, amelyiknek a felénél feladtam, mert nem boldogultam vele, illetve akadt olyan is, amellyel szemben olyan technikai problémáim akadtak, hogy egyszerűen nem tudtam a játékot egy bizonyos ideig játszani.
Idén erős lökést adott számomra, hogy az első rész megjelent mobiltelefonokra szinte teljesen érintetlenül, de grafikailag kicsit felturbózva. Ennek köszönhetően ültem neki a folytatásoknak, s elmondhatom, hogy mára már minden egyes részt magaménak tudhatok. Ugyanis a The Last Revelation alcímet viselő negyedik résszel pótoltam a hiányosságomat, majd pedig a kiegészítőket vettem célba, melyet kereskedelmi forgalomban én sehol nem találtam meg. Ennek ellenére azonban mégis sikerült beszereznem őket, így szépen nekiálltam. Tegnapi nap mielőtt még munkába indultam volna volt annyi időm, hogy a negyedik rész kiegészítőjének is nekiüljek, mely a The Times alcímet kapta.
tt00

Tovább… →