Címke: Tomb Raider

Mi a helyzet a virtuális világban?

Kecskenyál

Amikor nincs kedvem kimozdulni itthonról, illetve unatkozok, s nincs lehetőségem elmenni hazulról, akkor az esetek igencsak túlnyomó többségében a virtuális világban keresek némi szórakozást. Szerencsére az elmúlt időben végrehajtott munkahely váltás szabadidő tekintetében igencsak remek döntésnek bizonyult, hiszen nem csak kipihentebb vagyok, s több energiával rendelkezek, hanem helyi telephelynek köszönhetően naponta minimum két órával több maradt a pihenésre.
Első körben nézzük, hogy hogyan is állok a sorozatokkal. Régen nagyon sokat követtem. Közülük már jó pár véget ért, vagy elvérzett. Ha egyik sem, akkor még követem őket, vagy épp én magam döntöttem úgy, hogy ennyi volt belőlük. Jelenleg (!) hat sorozatot követek, melyből már három letudta az aktuális évadát, míg az egyikre még várni kell, s a maradék kettő pedig az, aminek a nézése folyamatban van:

South Park:
Annak idején iszonyatosan berántott a sorozat, s nem is nagyon volt olyan rész, ami nem tetszett volna. Valahogy a tizedik évad közepén elvesztettem az érdeklődésemet, s ugyan belekezdtem a folytatásba, de abbahagytam. Párszor már sikerült a TV-ben elcsípnem pár epizódot, így újra megjött a kedvem. Elkezdtem az első évadtól nézni, de a második évad felénél úgy döntöttem, hogy abbahagyom, s folytatom a tizedikkel. Egyrészt annak idején egy részt többször megnéztem, s másodsorban pedig nem akarok időt fecsérelni arra, hogy újra megnézzek tíz évadot egyben. Jelenleg a tizenegyedik etapot taposom, melyből hátra van még öt rész. S mivel húsz perces epizódokról beszélünk szerintem még ma végigviszem.

The Big Bang Theory:
Szinten régen iszonyatosan imádtam, s végül részemről ennek is leesett a népszerűsége. Végül egyszer abba is hagytam, de aztán visszatértem. Nem bántam meg, de fenntartásokkal kezelem, s az elvárásaimat eléggé letettem, így végül olyannyira jól sikerült ez a döntésem, hogy minden egyes epizódot képes vagyok szinte maradéktalanul élvezni még akkor is, ha nem nevetek fel, vagy mosolygom el magam.

Shameless:
Aktuális évadát múlt héten tudta le. Ez az a széria, ami szintén nem olyan nekem, mint régen volt, így úgy voltam vele, hogy úgy is kaptam plusz szabadnapokat, így majd egyik hétköznap kora délelőtt nekiülök, s késő délután befejezem. Jelzem, sikerült. Csak ne felejtsem el jövőre, hogy mit is láttam eddig.

Daredevil:
Ez az a sorozat, amit szintén egyben gyűrtem le, azonban a gyártó cég nem is hagyott nekem más megoldást. Itt is ugyanaz történt, mint a korábbi szériáknál, amit nyomon követtem: egyben legyűrtem az adott etapot, s aztán kb. a 20%-ra emlékeztem csak. Mondjuk nekem az első évad jobban tetszett, de az évi 13 epizódszám, mely egyébként is egyben jön még egyelőre nem olyan, amitől meg kellene rémülnöm.

Les Revenants:
Első olyan sorozatom, aminek „anyanyelve” nem angol. Majdnem két évnyi várakozás után végre megérkezett a folytatás is. Az alacsony epizódszámnak (is) köszönhetően olyan gyorsan magamévá tettem a folytatást, hogy már (sajnos) most nem emlékszem arra, hogy mi is történt konkrétan az új évadban.

Zoo:
Tavaly nyáron indult sorozat, melynek „kifutási” idejét direkt nyárra szánta az anyacsatorna. Nézettség szempontjából jól szerepelt, így június 28-án érkezik a folytatás.

Heroes Reborn: 
Az alap széria első két évadát iszonyatosan imádtam, majd pedig elkezdődött egy bizonyos lejtmenet, melynek a végén a sorozatot elkaszálták. Volt sok hír folytatásról websorozatként, illetve lezáró film, de végül semmi nem valósult meg belőle. Majd másfél éves készítési előzményt megelőzve megérkezett a Heroes Reborn, mely olyan katasztrófa lett végül, mely megmaradt minisorozatként az emberek tudatában. Bevallom, ha nem a csatorna, akkor én kaszálom el.

Friends:
Idei sorozat, ami az újranézés palettáján szerepel. Ez az a széria, amit bármikor, bármeddig képes lennék elnézni. Tizenöt évvel ezelőtt még VHS-re rögzítettem az epizódokat, majd jött a DVD, ámbár az eredeti kiadásokat nem birtokoltam. Tavaly felfedeztem a HD minőségű 720p-s felbontású epizódokat, akkor legyűrtem a tíz évadot. Idén teret engedtem a vágyamnak, s a Blu-ray változatról készült 1080p-s felbontású részeket letöltöttem, melyek egyébként több, mint fél terrányi helyet foglalnak a másodlagos merevlemezemen.
Ez az a sorozat, amiért képes lennék a Blu-ray kiadványért 22 ezret kifizetni. Tíz évadért nem sok, de viszont ez nem egy Lost, itt minden mondatot érteni kell, hogy a poén szórakoztatni tudjon. Egyelőre a második évad végén tartok jelen pillanatban.

Amennyiben nem volt kedvem sorozatnézéssel elütni az időt, így választottam a korábbi virtuális címeket szórakozásképp. Márciusi időjárás elég szélsőséges volt, így többször választottam itthoni programot, mint olyat, ami „nyílt terepen” volt. Ha már megvásároltam eredeti kópián, akkor mindenképpen nekifutottam még egyszer a The Last Of Us Remastered kiadásának, illetve jelen pillanatban is pörög az Uncharted: The Nathan Drake Collection, mely ugyebár az előző konzolgeneráción megjelent trilógiát tartalmazza. Jelen pillanatban a második részt kezdtem el, de mivel kötelező jelleggel szabadságolások vannak, így nyolc napnyi pihenőnap végére minden bizonnyal ezzel is készen leszek.
A legnagyobb problémám a két hónappal ezelőtt meghalt videokártyám volt, így szerencsém volt, hogy rendelkezek mellette egy játékkonzollal. Mint ahogyan többször is írtam alkalmi játékos vagyok, tehát ha nincs kedvem, vagy épp aktuális cím, akkor bizony van, hogy akár két hónapig nem is játszok semmivel. Azonban a meghalt videokártya nem csak annyi bosszúságot takart, hogy nem játszhattam, de még a filmlejásztás is olykor akadozott. Szerencsére szerencsejátékon nyertem egy kisebb összeget, illetve több fizetést kaptam, mint vártam, így megelőlegezve saját magamat tegnapi napon megrendeltem az új kártyát. Minden bizonnyal holnap már kézhez is vehetem, s akkor kiderül, hogy hogyan is szuperál a Rise Of The Tomb Raider illetve Cities Skylines az új kiegészítőivel.

Rise Of The Tomb Raider teszt

Kecskenyál

Platform: PC
A játékos társadalom nagyjából egy emberként hördült fel, amikor az első kedvcsináló videók beúsztak az új Lara Croft kalanddal kapcsolatban, s kiderült, hogy hősnőnk kizárólag Xbox One konzolon fog nekivágni az újabb kihívásoknak. Nem csak a rajongókat sokkolta ez a bejelentés, hanem azokat is, akiket csak érdeklődés szinten érdekelt a játék.
Én azon szerencsések közé tartozok, akik ott lehettek a novemberi első megjelenésnél, hiszen amikor bejelentésre került, hogy a Microsoft előző konzoljára, azaz az Xbox 360-ra is érkezik a játék a rajta lévő exkluzív címek miatt beszereztem egy ilyen gépet, mivel ennek nem volt horrorisztikus az ára. Ámbár tény, hogy nem hagyott mély nyomokat bennem, de ehhez jelentősen hozzájárult az is, hogy nem volt lehetőségem a konzol eladása miatt többször nekifutni a játéknak, hogy erősen megismerhessem, hogy mit is sikerült összehozniuk a Crystal Dinamics fejlesztőinek. A PC-s port megvásárlása nálam biztos dolog volt, mint az égen a csillagok. Mivel digitálisan nem szeretek játékot vásárolni, így egy nappal később vehettem kezembe a dobozos változatot, melynek azonnal nekiestem, s nagyjából két napot szenteltem rá, hogy jobban megismerjem a játékot. Nem csak úgy, hogy mennyire lett sikeres a PC-s változat technikai szinten, hanem tartalmilag mennyire is elfogadható.

Tovább… →

Túlélve az ünnepeket!

Kecskenyál

Minden évben számomra a leghúzósabb egyértelműen az év végi hajtás. Nem csak magánéletileg, hanem munkahelyileg egyaránt is. A decemberi hónap végére megfáradtan pedig nem kívánok mást csak azt, hogy egyedül lehessek, s végre pihenhessek. Ez a múlt évre is jelentősen igaz volt.
A múlt év vége leginkább azzal telt, hogy a vizuális szórakozásokat helyeztem előtérbe. Egyrészről eléggé rossz idő volt, másrészről olyan szinten megugrott a munkanapjaim, s ezáltal a túlóráim száma is, hogy egyszerűen nem igazán volt kedvem szabadnapjaimon bárhová is menni. Természetesen az ember, ha nem akarja, hogy kapcsolatai szépen elsorvadjanak, akkor tenni is kell ellene. Így jó pár találkozót bevállaltam, persze nem éppen éreztem jól magam. Ugyanis nem igazán jó, amikor az ember hulla fáradtan elmegy valahová, aztán azon gondolkozik, hogy vajon hogyan is tudja hazahúzni a belét, vagy éppen mennyi lesz az az időmennyiség, amit majd az alvásra tud szánni.

Az már magától egyértelmű volt, hogy januárban mindenképp szeretnék legalább egy hét szabadságot, hogy végre magamra találjak. Leginkább azért akartam egyben hét napot lehúzni, hogy végre legyen erőm ahhoz, hogy ki tudjak itthonról mozdulni, s ne csak az ágyban hemperegjek, miközben próbálom magam összeszedni. Részben sikerül is, habár elég nehéz utat tettem meg, mire elértem, hogy elkezdődjön a szabadságom.
Mint ahogyan fentebb is írtam nagyon sokat dolgoztam az elmúlt évben. Ennek egyik része volt a kevés kolléga, illetve a felmondások, kirúgások is, melynek következtében ismételten több embernek a munkáját kellett elvégeznünk. Természetesen ott volt a költekezések is, melynek következtében nem volt választásom, így akármikor felkértek, hogy vállaljak túlórát én igent mondtam rá. Ökröt csináltam magamból, ez van. Ellenben nem túl jó tulajdonságomat hoztam ismét fel: a függőséget. Ugyanis megint sikerült rászoknom az energiaitalra, melyből napi szinten jelentős mennyiséget fogyasztok. Érzem én, hogy lejjebb kellene venni, de egyszerűen nem megy, s érzem már, hogy megint nem jó irányba haladok. Így történhetett meg, hogy amikor elaludtam időben este egy órakor felébredtem, s fenn voltam egészen kelésig, hogy aztán elkezdjem a munkaidőmet úgy, hogy tudtam legkorábban délután négy előtt nem fogok hazaérni. Fantasztikus.

Ami mindenképpen pozitívum volt, hogy a The Nathan Drake Collection valóban rendkívül jóra sikerül, melynek köszönhetően sikerült részben kikapcsolódnom, s elfelejtkeznem a munkahelyi problémákról. Persze mellette igyekeztem házon kívüli tevékenységet is találni, ami annyira nem élveztem, lévén szeretem én a havat, de valahogy könnyebben elviselem, hogy ha az ablakból tekintek ki rá.
Ennek ellenére viszont úgy döntöttem, hogy nem fogok hét napot a négy fal közt üldögélni még akkor sem, ha kész korcsolyapálya az egész város. Így hát úgy döntöttem, hogy ideje a már hervadó kapcsolatokba új életet lehelni. Ami egyébiránt sikerült is, ámbár következménye az lett, hogy végül betegen voltam kénytelen visszamenni dolgozni. Nem tudom minek tudhatom be, de annak rendkívül örültem, hogy nem volt lázam, mert az az egyetlen egy olyan dolog, ami le tud dönteni a lábamról, ha meg vagyok fázva. Szerencsére ez most elmaradt, s férfiasan ledolgoztam öt napot taknyosan.

Az időjárás vegyes volt, így legtöbbször úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek sehová. Volt tervben mozizás is, de olyan szinten szét volt fagyva minden, hogy inkább úgy döntöttem a röpködő mínuszok maradjanak csak kint. Ugyan megfogadtam, hogy nem fogok semmiféle vizuális tartalmat vásárolni, de ennek ellenére a nagy januári leakciózásnak köszönhetően a Tomb Raider: Definitive Edition került a kosaramba, melyet talán három nap alatt magamévá is tettem. Ugyanakkor szintén megfogadtam, hogy nincs több vásárlás, de pénteken megvásároltam a Rise Of The Tomb Raider-t, melynek nagyjából 75%-át teljesítettem eddig. Arra mindenképpen jó volt, hogy bebizonyosodjon, hogy nem egy rosszul sikerül portról van szó, de ennek ellenére kénytelen leszek majd VGA fejlesztésen törni a kobakom idén, habár azt már eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó feláldozni a külső tevékenységeket emiatt. Ugyanis jön a tavasz, nyár, s jelentős programokat kezdtem már szervezni. Többek között ismét szeretném meglátogatni a fővárosi állatkertet, s nem éppen forróságban.
Februárra szintén nem tervezek semmi komolyat. Első körben megpróbálok magamon erőt venni, s leszokni az energiaitalról, mert már most érzem, hogy nem lesz ez így jó. Mindenek tetejében pedig további túlórákra számolhatok. Mert, hát szeretnék egy-két dolgot vásárolni magamnak, továbbá ismételten csökkent a létszámunk, s egyelőre nincsen pótlás a távozottak helyére.

A végső változat: Rise Of The Tomb Raider!

Kecskenyál

Nálam a fő platform egyértelműen a PC. Leginkább azért, mert multifunkcionális tulajdonságait maximálisan ki tudom használni, így az egyik ilyen tulajdonsága a játék. Másik oldalon persze ott vannak azok a dolgok, melyeket úgy nevezzük, hogy „rajongás”. Kevés vizuális tartalom tudta kiváltani belőlem ezt, de tény, hogy a Tomb Raider közéjük tartozik.
Az Xbox 360-as konzol megvásárlása (melyet kihasználatlanság miatt tovább is adtam) kizárólag az új rész miatt volt, hiszen úgy tudtam exkluzív lesz teljesen. De szerencsére ez nem történt meg. Annak ellenére, hogy közepes élményem volt a Rise Of The Tomb Raider-rel mégis úgy döntöttem, hogy a végső változat, melyet meg is akarok tartani az a PC port lesz. Lévén évente 2-3x előfordul az operációs rendszer újrahúzása a gépemen nem óhajtottam digitális változatot megvásárolni. Viszont tény, hogy némileg húztam a számat a PC-s változat kapcsán.

Igen, igen. A borítón semmiféle (!) magyar nyelvű szöveg nincs. De még a borítóra ragasztva sincs, ámbár attól hülyét kaptam volna, mert az ilyen jellegű megoldásoknál szokott megjelenni, hogy nem a fóliára, hanem magára a borítóra teszik a címkét, mely rontja az összképet. Tudom, tudom. A játék a lényeg, nem a borító. (A Steam aktiváló kódot persze takartam értelem szerűen.)
Gépigényt tekintve 90%-os az én vasam, ámbár még nem biztos, hogy a lassan két és fél éves GTX 760 elég lesz neki. Azonban akadnak olyan effektek, amelyekre nekem nem igazán lesz szükségem. Azonban, ha mégis felmerül a szükség VGA cserére részemről majd csak ősszel lesz, amikor majd úgy sem lesz kedvem kimozdulni a rossz idő miatt.

Tomb Raider: Definitive Edition teszt

Kecskenyál

Platform: Playstation 4
Nagyjából 13 éve annak már, hogy először találkoztam Croft kisasszonnyal. A virtuális szerelem azonnal bekövetkezett, s még mindig ott tartunk, hogy megannyi változással szemben tart ez az érzelem felé. Nem is meglepő, hiszen kalandjai közt nagyon sok minőségi epizód került megvalósításra, mely minden téren újat hozott a már laposodó játékos szekvenciákba.
A kezdeti epizódokat is nagyon szerettem, ámbár tény, hogy nálam egyre inkább kicsapta a biztosítékot az, hogy a sorozat nem volt képes önmagához képest ténylegesen megújulni, s inkább azon játékosoknak kedvezett, akik fejüket akarták a falba verni a nehézség miatt. Utóbbi számomra keserűen hatott már negyedik résznél, amikor már olyan szintű szívatásnak éltem meg az egészet, hogy nem tudtam mit kezdeni vele, s csak évekkel később tavaly nyáron tettem teljesen magamévá. A fejlesztőcsapat váltás jót tett a szériának, habár hiányoznak a korábbi részek megvalósításai, azért örültem, hogy nehézség szempontjából könnyebb lett. Pont azért, mert engem nem szórakoztat, ha csapkodom a billentyűzetet vérvörös fejjel, mert nem tudok továbbmenni, vagy mert egy ugrást nem tudok végrehajtani.

Tovább… →

Nem vásárolok Tomb Raider játékot januárban – Eddig tartott!

Kecskenyál

Már korábban kiderült, hogy a Rise Of The Tomb Raider nem marad örökre Xbox exkluzív játék. Az is kiderült, hogy most januárban fog majd érkezni. Viszont mivel nem nyűgözött le teljesen, így úgy döntöttem, hogy ha már egyszer magaménak tudhattam, így első körben várok februárig, hogy meglássam milyen beosztásom lesz. Hiszen nincs értelme megvennem, ha nem tudok leülni elé.
Rajongónak lenni sohasem könnyű. Főleg azért, mert az ember ilyenkor kénytelen sok időt rászánni a rajongásának tárgyára, illetve képes abba a körbe belelépni, amikor ténylegesen minden sz*rt megvesz, amire a rajongásával kapcsolatos. És nem is beszélve a rengeteg kiadásról, mely többnyire ugyanazt tartalmazza, csak épp máshogyan néz ki a csomagolás.

A 2013-as epizód nekem elnyerte a tetszésemet annak ellenére, hogy kezdetben nem rajongtam sem a koncepcióért, sem pedig a videón látott gameplay-ért. Már a megjelenés napján megvásároltam, s nem bántam meg, hogy felkerült a polcomra. Elsődleges platform nálam továbbra is a PC. A „néhai” Xbox 360-ra kizárólag azért vásároltam meg egy akció keretén belül, mert látni akartam, hogy hogyan is fest, s mire kell számítanom az új résszel kapcsolatban. Mennyire is lesz lebutítva, hiszen a 2013-as rész grafikus motorját használták.
Mivel a PC-m teljes fenevaddá érett technikailag, így a fentebb említett rész zökkenő mentesen fut teljes grafikai beállítás mellett. November végén végül megvásároltam a Playstation 4-et, így örömmel ugrottam neki a remastered játékoknak, melyek ugyan szépen festettek az előző generáción is, de azért Full HD TV megköveteli a Full HD felbontást. Ma csak kóvályogtam a Playstation Store-ban (semmi vásárlási szándék nélkül), erre ez lett a vége:

Ugyan semmi szükség nem volt a megvásárlásra, de annyira csábító volt a 3690 forint, hogy végül megvásároltam a játékot.
Nem tudok akcióról, de ez nagyon jó ár volt érte.

Rise Of The Tomb Raider januárban PC-re!

Kecskenyál

Nagyjából egy emberként hördült fel a Tomb Raider rajongók, amikor kiderült, hogy a legújabb játék Xbox exkluzív lesz.
Rám aztán nem lehet mondani, hogy nem vagyok rajongó, hiszen mikor megtudtam, hogy a 360-as konzolra is érkezik majd rögtön is beszereztem egy olyan gépet. Igaz, hogy szinte egy regényt írtam novemberben a játékról, de azt kell mondanom, hogy mély nyomokat azért nem hagyott bennem. Ennek ellenére azért kíváncsi leszek a PC-s portra, ámbár már most tény, hogy nem vagyok hajlandó digitálisan megvásárolni, hiszen én szeretem, ha valami a kezemben van fizikai adathordozón is. Egyelőre annyi bizonyos, hogy január 29-e a dátum, amikor megjelenik a játék, s szerencsére az összes megjelent DLC is jár vele. Mindenesetre pár kép azért napvilágot látott:

A minimális gépigény persze kecsegtető, de a maximum élményhez szükséges technikai speckók még nem kerültek napvilágra. Minden bizonnyal szebb lesz majd, mint az Xbox 360-on, ámbár tény, hogy azért nem biztos, hogy rögtön első nap megvásárolom majd a játékot. Elképzelhetőnek tartom, hogy megvárom majd a február eleji fizetést…

A bőség zavara jellemezte a 2015-ös évet!

Kecskenyál

Eme blog keretén belül már többször leírtam, hogy a szilveszter nekem nem létezik. Először is semmiféle ünnepi hangulatom nem volt, továbbá mivel alkoholt nem szoktam fogyasztani, így sajnos a kulturált szórakozás, mint lehetőség sajnos nekem kimaradt. Hozzá kell tennem, hogy ezen felül ilyenkor az utcát sem érzem biztonságosnak, így hát részemről van minden évben egy nap, amikor biztosan nem akarok itthonról kimozdulni. Nem is véletlen, hogy erre a napra sorozatosan bevállalom az aktuális kolléga helyett a szilveszteri műszakot, hogy ha már én nem óhajtok vigadni, akkor ő legalább megtegye.
Mai munkamorál nálam teljesen a béka feneke alatt volt, hiszen nagyjából négy órányi alvás után cammogtam be dolgozni. Persze a nap folyamán legalább négy energiaitalt megittam, ámbár ez sem segített, hogy pörögni tudjak, vagy ne ásítozzak minden tíz percben. A hideg megérkezett, így valamennyire felébredtem mire hazaértem. Ami viszont fix, hogy legjobb eshetőségben is este tízig óhajtok fennmaradni, de addig jó bloggerként szépen kilövök a virtuális térbe egy évösszegzőt.

Tovább… →

Rise Of The Tomb Raider teszt

Kecskenyál

Platform: Xbox 360
1996-ban egy új csillag tűnt fel a videojátékok vizuális égboltján. Ez volt a Tomb Raider (amiről annyit érdemes még tudni, hogy a teljes játék HD textúrákkal elérhetővé vált mobiltelefonokra ebben az évben). A Core Design egy olyan játékot hozott létre, melyben mind az akció, mind pedig a kaland műfaj elemei megtalálhatóak. E mellé lélegzetelállító grafika, s hatalmas bejárható területek tartoztak, s mindezek mellett pedig egy rövid időn belül szexszimbólummá váló női karakter is feltűnt. Ő volt Lara Croft.
A játékosok szórakozni akartak, s a kiadó ebből az igényből pedig profitot szeretett volna. Ebből fakadóan a széria 1996-tól egészen az ezredfordulóig öt egész epizódot, s ez mellett pedig négy kiegészítő részt tudhatott magáénak. Mivel az alap koncepció ugyan az maradt, s csak minimális változás történt az epizódok között, így végül a készítők új generációs megvalósításban gondolkodtak, amely az alapjaitól építi újra a szériát. Ebbe az eredeti fejlesztő csapat szépen bele is bukott, így 2006-ban a Crystal Dynamics vette át a staféta botot. Nekik csak három epizódot kellett elkészíteniük ahhoz, hogy a sorozat lassan húsz éves pályafutása alatt a siker érdekében harmadik reboot megoldásához nyúljanak. A sorozatot az alapoktól írták újra, s szerencsére pozitív fogadtatásban részesült. Történeti lezáratlansága pedig folytatásért kiáltott, mely a Rise Of The Tomb Raider alakjában valósult meg.
rott00
Tovább… →

Balszerencsék összegzése

Kecskenyál

Azt hiszem elmondhatom, hogy ez az év eléggé balszerencsés nekem. Legalábbis eddig tekintve szinte semmi nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Ráadásul ez jelentős anyagi töblettel is járt, amivel egyáltalán nem számoltam. Majd az év értékelőben úgy is külön bekezdés lesz erről, így csak az elmúlt napokat összegzem.
Szerdán megkezdtem a szabadságomat, melynek egyébként nagyon örültem, hiszen ideje volt már pihenni. Azonban ahhoz, hogy itthon legyek egy hetet úgy, hogy csak három szabadnapom volt már kénytelen voltam hozzá tolatni még a pihenő napjaimat. Ennek köszönhetően úgy hozta a sors, hogy az elmúlt heteket sz*rrá dolgoztam egy-egy pihenőnapokkal, s mivel még túlóra „hülye” is vagyok, így akárhányszor felajánlották nekem csak az összeg lebegett a szemem előtt, s bevállaltam őket. A szerdai napom többnyire a bevásárlásról szólt, így csak a csütörtöki nap volt az, amin ténylegesen kimozdultam. Iszonyatosan jó idő volt, így végre örülhettem, hogy feltehetően az év utolsó bringázását kivitelezhettem. De!
Annak ellenére, hogy sok ember között vagyok, akik mind taknyosak megengedtem magamnak azt a kényelmet, hogy egy szál dzsekiben tündököljek a fent említett napon. Így a pénteket már erős torokkaparással kezdtem, mely torokfájásba csapott át estére. Megelőzvén, hogy a kór ágynak döntsön természetesen folyadék pótlás ezerrel,s csak ami lehet mehet a meghűlésre. Harmadik nap a betegségben, egyelőre láz nincs, kevés orrfolyás van, s némi tüsszentés. Nem tudom örüljek-e a neki, hogy most van időm kúrálni magam, hiszen kedden már dolgozok, s a szabadnapokhoz csapott pihenőnapok miatt egy-egy pihenőnapom lesz az elkövetkezendő két hétben. Túlórával tűzdelve.

Többnyire az impulzus váráslás az, aminek köszönhetően sajnálatos módon spórolt pénzem jelenleg nincs, de ha van, akkor pedig hamar elvész. Ennek oka az, hogy vállalok be plusz órákat, habár a pénteki napom olyan jól végződött, hogy úgy gondoltam ezzel az erővel kiállhattam volna az erkélyre, s az utcára is dobálhattam volna az ezreseket… Igen, igen. Rise Of The Tomb Raider.

fp

Konzolnál generáció váltáson gondolkodom, így minden bizonnyal januárban – ha a keret is megengedi – váltok egy négyes gépre. Viszont eddig komolyan gondolkoztam azon, hogy hozzá csapjam-e a már megvásárolt Xbox 360-as gépet, hiszen arra vásároltam játékokat, melyeket digitális formájuk miatt nem tudok értékesíteni. A pénteki eset után viszont mindenképpen búcsút intek a Microsoft konzoljának az alábbi eset miatt, mely simán az Epic Fail jelzőt is megkaphatná.

Mivel fizikai adathordozón vásároltam meg a játékot, így egyértelmű volt, hogy egy bizonyos szinten a lemezről fogja olvasni a gép a játékot. Ez meg is történt, viszont nem tetszett a gép hangja, s hőmérséklete. Így aztán a játékidőket nagyjából háromnegyed óránként megszakítottam, hogy a gép lehűljön. Mindezek mellett igyekeztem, hogy minél kisebb is legyen a zaj, mert roppant mód zavaró volt, hogy a konzol olvasója néha olyan hangot adott már ki, mint egy felszálló repülőgép. Ebből fakadóan pedig szépen megtettem azt a mozdulatot, hogy fél napos játék után a konzolt beljebb toltam, hogy legalább ne érjen semmihez, ami az olvasásból eredő hangokat felerősítené. Jelzem lassú, s óvatos voltam. Eddig tartott a megjelenés napján, teljes áron megvásárolt játékom lemeze, melybe olyan szép karcot tett a konzol, hogy utána már nem volt hajlandó olvasni a gép.
A dolgon kiadtam, s rögtön elkezdtem megoldások után kutatni. Így akadtam bele azokba a cikkekbe, melyek arról szólnak, hogy elég a konzolt egy picit is megmozdítani ahhoz, hogy lemezt karcoljon. Erről nem hallottam lévén ilyen problémával nem találkoztam egyetlen egy lemezmeghajtóval rendelkező műszaki eszközömnél sem, így rendesen elkapott az ideg, hogy valami ennyire silány minőségű, hogy még egy kis mozdítástól is hazavághat egy eredeti lemezt.

Minden megfordult a fejemben, de sajnos szembe kellett néznem azzal, hogy mivel ez fel van tüntetve (persze kis betűvel), így búcsút inthetek a lemezemnek. A játék kell, szerettem volna végigjátszani, így végül két órányi gondolkodás után végül megvásároltam a digitális változatot (is). Mindezt ráadásul úgy, hogy eredetileg is az utóbbi változat kellett volna, ha éppenséggel a Live rendszerben nem a megjelenés napján teszik elérhetővé.

Minden dolgomra nagyon vigyázok, így kifejezetten tud irritálni, ha valami tönkremegy, elromlik, megsérül. Méghozzá úgy, hogy szinte semmi olyan nem történik, ami ez indokolttá tenné.
Természetesen az anyagi károm felett nem tudtam szemet hunyni, s mivel egyébként is lett volna olyan szoftver, s termék, amit eladni akartam már, így azt feldobtam a vaterára, s jelen pillanatban a dobozos változat 75%-át már „visszanyertem” pénz formájában. Íme hogyan lehet gyorsan, s könnyedén kútba dobni egy szoftver árát.