Címke: Uncharted

Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!

Kecskenyál

Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.

Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.

A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a „megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük.  Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.

Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a  telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.

Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.

A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.

Életmódváltás v2.0

Kecskenyál

Minden bizonnyal a homlok tetejére ugrott a szemöldököm, amikor ránéztem a naptárra, s azt vettem észre, hogy jövő hét vasárnapján már a júniusi hónapot írjuk rá minden hová, ahol meg kell adni a pontos dátumot. Igazából eléggé meglepődtem, mert sokszor annyira el vagyok havazva, hogy egyszerűen nincs arra időm semmire. Olykor épp ezért is tévesztem el, hogy milyen nap van. Olykor még a dátumot is benézem, ami elég érdekes, mert korábban mindig toppon voltam ilyen dolgokkal kapcsolatban. De sebaj, ezen is lehet változtatni.
Azt hiszem már a korábbi bejegyzéseimben is taglaltam, hogy szeretnék változtatni az életmódom. Nem csak azért, hogy testileg megfelelő legyek, hanem lelkileg is ott legyek a szerek. Ugyanis nemrég sikerült észrevennem magamon, hogy bizony elég rendesen sikerült ellustulnom. Amivel nem lenne gond annyira, ha épp nem unott pofával bámulnám a képernyőt a neten böngészve, miközben jó pár szinte megoldhatatlanak tűnő problémán merengve. Ehhez még hozzá társult a nassolás is, melynek eredménye meg is lett, hisz pár nadrágomhoz már nem kell használnom nadrágszíjat, illetve a gombot is át kellett tenni másik helyre, hogy be tudjam gombolni. Ekkor viszont elhatároztam, hogy változtatok ezen a stíluson, s igyekszek visszatérni a régi életmódomhoz, amely sokkal aktívabb volt, s sokkal nyugodtabb, mint most.

Az más kérdés, hogy azóta azért igencsak változott sok minden. Ehhez viszont mindenképp alkalmazkodnom kell. A felmondás megszűnése eredményeként ugyanúgy maradtam a jelenlegi cégnél. Annyi különbség van most, hogy valamilyen szinten még megvan a pár lépés távolság, így nem nagyon kell idegeskednem, vagy félnem attól, hogy mit tartogat az aznapi munkanap, vagy a következő. Nem tudom meddig tart ez az állapot, bár bejelentettem az elmúlt megbeszélés alatt, hogy mindenhez kettő vagy több ember kell, így hiába játszottunk nyílt kártyákkal, illetve tártuk fel minden fél részéről a problémákat. Ha ezek csak ideiglenesen lesznek megoldva, s előbb-utóbb újra előjönnek, akkor ismét búcsút intek, de akkor már végleg. Ezek pedig tényleg meghatározó dolgok, hisz sokszor sikerült magam alá kerülni, s épp ezért választottam a szobám magányát, mint hogy valóban menjek valahová. Az más kérdés, hogy amikor bejelentettem idehaza, hogy életmódot akarok változtatni, akkor nem vettek komolyan. Amikor pedig jeleztem, hogy kicsit formálni akarom a testemet esetleges 2-3 kilónyi súlyveszteséggel akkor egyenesen kiröhögtek. Valahol megértem, hisz nem vagyok kövér, de másik véglet, hogy nem szeretnék az lenni.  Előttem van példa rendesen, így nem szeretnék olyan sanyarú sorsra jutni. Rendben, semmi bajom a súlyproblémákkal rendelkező emberekkel, de én nem szeretnék közéjük tartozni.
Itthon vázoltam, hogy mik is lennének a terveim. Leginkább azt helyeztem előtérbe, hogy szeretnék továbbra is olyan célokat elérni, mint eddig. Mint például azt, hogy jó idő esetén ne busszal menjek a szomszédos faluba, hanem bicajjal. Nem csak azért, mert egészséges a friss levegő, hanem a közbeni mozgás illetve zene hallgatás mindig feldobott. Mindezek mellett az édességeket felváltotta a gyümölcs, zöldség, illetve táplálkozásban másfajta logikát igyekeztem beiktatni. Próbálkoztam nem olvasgatni bizonyos weboldalakat, mert egyszerűen egy vásárlás alkalmával hihetetlen, hogy miket össze nem tud venni az ember, s teljesen egészségesen nem lehet vásárolni. Arról nem is beszélve, hogy ennek köszönhetően mennyire megugrott a költségvetés nálam. És persze nagyon ügyes voltam, hisz beiktattam üdítők helyett a cukor nélkül fogyasztásra kerülő zöld teát. Az ötödik olyan napom után, amikor éreztem, hogy nem tudok elaludni, pedig nem aludtam eleget már úgy éreztem magam, mint akibe tényleg csak hálni jár a lélek. Ekkor felpattanva utána olvastam az egésznek, s akkor világosodtam meg, hogy az általam kiválasztott tea magas koffein tartalma miatt elég nagy balgaság volt mindig lefekvés előtt inni. Annyit sikerült észrevennem magamon, hogy mióta bevezettem ezeket kicsit energikusabb vagyok. A zöld tea is teszi a hatását, de hatásának elmúlása után nem érzem magam olyan rosszul, mint mondjuk a sokszor elfogyasztott energiaital után. A rossz idő sokszor befolyásolta a bicajozásomat, de úgy tűnik végre ennek is teret engedhetek. Mivel imádok pancsolni (feltehetően valamiféle vízi élőlény lehettem előző életemben), így nem adtam fel az úszás iránti vágyamat, így egy-két sportklubnak már írtam e-mail-t a felnőtt úszásoktatással kapcsolatban. Most pedig várom az eredményt. Eltökéltebb vagyok, mint ezelőtt, hisz végre sikerült valamennyire itthon is „fenyítenem”, hogy rám hallgassanak ez ügyben, hisz nem hiszem, hogy egészségesebb táplálkozással, sok mozgással bármiféle negatív hatást érnék el.

Szórakozás céljából elég érdekesen alakult ez a hónapom. Szokásosan el voltam havazva, s a nem mindennapi tevékenységek, esetek pedig továbbra is olyan dolgokat hoztak elő, amik miatt olykor sikeresen nem tudtam kikapcsolódni. Ennek ellenére azért mégis sikerült eljutnom a moziba, ahol a The Amazing Spider-man második részét sikerült megtekintenem. Ekkor sikerült kikapcsolódnom, az már teljesen más tészta volt, hogy feszengve ültem végig az utolsó háromnegyed órát, ugyanis sikerült több mint fél liter vizet magamba önteni, melynek eredménye meg is lett. Az e havi mozizást persze nem tettem félre, hisz jövő hét egyetlen, s utolsó májusi szabadnapján tiszteletemet teszem az új Godzilla filmen, ami remélem lesz annyira jó, mint várom. A holnapi napomat szeretném azokra a filmekre áldozni, melyek már egy ideje itt várakoznak, hogy megtekintsem őket. Mindezek mellett pedig sikeresen lezárult nálam a sorozatok, így most már szinte mindenre lesz időm. Jelen helyzetben a korábban vetített (nem nevet) Sailor Moon eset áldozatul, illetve a Desperate Housewives korábbi évadai, mert azok tényleg kikapcsolóak voltak. És persze játék határok nélkül. Felélesztve a hanyagolt Playstation 3-at nekiálltam az Uncharted első részének.
Ami nem elhanyagolható: júniusi bérszámfejtés után irány Pest… és persze korlátlan csavargás, ha az idő is engedi 🙂

A zene mindenek felett!!!

Kecskenyál

Nem gondoltam volna még decemberben, vagy pedig január elején, hogy ennyire mozgalmasan fog majd telni a 2014-es év. Főleg, ami az első hónapjait illeti. Szórakozásból eddig sem volt hiány, viszont elmondható, hogy ha anyagi helyzetem is úgy kívánja (értsd nem jön be egy táppénz, melynek köszönhetően kevesebb fizetést kapok, vagy pedig nem jön közbe valami váratlan kiadás) akkor szeptemberig szinte biztosított az önfeledt szórakozás a pihenőidőmben. Talán elmondható, hogy elég jól indult ez az év, s egyelőre ez a minőségi szint tartja is magát, s bízom benne, hogy ennél már csak jobb lehet. Persze utóbbi mondatom nem arra értendő, hogy elégedetlen lennék, hisz jó pár évvel ezelőtt nem ment ennyire jól a sorom. Na ennyit arról, hogy majd visszasírom az iskolás éveket!
Elég sok tervem volt, hogy mit is kívánok megvásárolni miután befejeztem az iskolát. Azt kell mondanom, hogy azóta elég sok mindenre sikerült szert tennem talán olyanra is, amely nem volt betervezve. Utóbbira szoktam azt a jelzőt használni, hogy „impulzus” vásárlás, azaz valamit meglátok, s a kosaramba kerül, vagy pedig a neten szörfölgetve kapok kedved a vásárláshoz. Ezeknek az impulzus vásárlásokkal különösebb gond nincs feltéve, ha az embernek van elegendő anyagi kerete. S bizony nem egyszer hozta úgy a sors, hogy nagyobb kiadás után csak csorgattam a nyálamat bizonyos dolog, dolgok után, mert bizony nem fért bele a költségvetésbe. Decemberben leginkább úgy láttam, hogy már szinte mindenem megvan, ami tervbe volt véve, s a 2014-es év leginkább arról fog szólni, hogy elég komoly összeget fogok majd összegyűjteni a bankszámlámon, amelynek egyik részét ismételten a fogászati kezelésre fogom költeni. Ugyanis elhagyva az iskolapadot egy nagyon jó fogorvos elég drágán dolgozik, s én pedig mindenképp szeretnék címlapra illő mosolyt magamnak nem csak esztétikai szempontot alapul véve annak ellenére, hogy az emberek többségétől eltekintve nincsenek rothadó barna, sárga fogaim. De ez most nem lényeg.

Volt egy pár Playstation 3 exkluzív cím, amire nagyon fájt a fogam, de úgy voltam vele, hogy nem fogom a fizetésem java részét egy konzolra költeni, arról nem is beszélve, hogy eredeti játékokat lehet csak rajra futtatni (feltéve, ha megakarjuk tartani a garanciát), így az egészről lemondtam. Viszont figyelmembe került, hogy a szóban forgó konzol Blu-ray lemezeket is lejátszik, ergo egy Blu-ray lejátszót simán tud helyettesíteni. Mivel az általam választott játékok száma elérte a négyet, illetve a neten belefutottam egy 12 gigás változatba 45 rugóért, amely annyira vonzó volt, hogy nem volt megállás, vásárlás gombra kattintottam. A vatera jó barát, így onnan kétezres áron elhoztam három Uncharted játékot, amelyek olyannyira megtetszettek, hogy csöppet csippentettem az alvásidőmből, hogy tudjak velük játszani. Három hét alatt vittem ki a három részt, de igazából két nap elég volt egy részre, csak ugyebár dolgozni kell, illetve vannak más programok is, így aztán eléggé szűkössé vált a szabadidő. Mindezek mellett pedig a Tomb Raider Legend hibáinak köszönhetően beruháztam a The Tomb Raider Trilogy-ra, ami három epizód tartalmaz. De ha már megvettem, akkor mindhármat végigviszem. Mindezek mellett mivel leárazva volt a The Last Of Us,így azt is megrendeltem. Szóval játékok terén most nem lesz hiány, ami a márciusra lett tervezve. És akkor még nem is beszéltem a konzol exkluzív Silent Hill epizódról sem.
A fentiek fényében pedig elég szűkösre sikerült a szabadidő. Így hát nem is csoda, hogy például a sorozatokkal, amiket nézek elég jól sikerült lemaradni. Ezt pedig úgy mondom, hogy nagyjából van hét, amit nyomon követek, s ebből csak öt olyan, ami jelenleg is fut, s nincs szüneten. Persze emellett párat még bepróbáltam, illetve egy-kettő amely annak idején halálra lett ítélve részemről ismét visszakerült a nézős listára. Szóval az itthoni vizuális szórakozással nem lesz probléma az biztos. Abban pedig bízom, hogy a márciusban ténylegesen elkezdődik a tavasz.

Azt hiszem itthon minimum júniusig tökéletesen elleszek, persze ezt befolyásolhatja a munkahely is, pontosabban az ott lévő légkör, fáradtság, illetve szabadnapok, vagy azoknak a hiánya. Ugyan egy hónapnál előrébb nagyjából soha nem tudom mi várható, hogy pontosan mi lesz, mikor leszek itthon, mikor nem, de azért már most elkezdtem tervezni a dolgokat, melyeket itthon is megosztottam.
Amint ténylegesen kijön a jó idő, s immáron vasparipán is száguldhatok mindenképp kevés, illetve kevesebb időt akarok a négy fal közt tölteni. Nem mondom, hogy nem szórakozok jól, de azért jó időben nagyobb kedvem van bárhová menni. Ebből fakadóan például már be lett jelentve itthon, hogy áprilisban ismét célpont Budapest lesz, ahol első körben ismét tiszteletemet teszem az állatkertben, s ha marad idő, akkor viszont lehet csavarogni. Mindezek mellett ismételten számításba vettem, hogy ha már nagyon szeretek pancsolni, akkor ideje megtanulni rendesen úszni, ugyanis a nyarat mindenképp strandon, vagy az mellett akarom tölteni. Persze a hűvös pláza sem elhanyagolható, ahol egyelőre három biztos alkalom van, hisz idén három olyan film is mozivászonra kerül, amely engem nagyon érdekel. Tehát, akkor….

Amit viszont megpróbáltam mindenképp megtenni, hogy mindezek mellett is tudjak rendesen pihenni. Sajnos a műszakok váltakozása sokszor nem tette lehetővé ezt, így sokszor adódtak olyan esetek, amikor munkaidő előtt leemeltem a polcról egy-egy energiaitalt, s azt „betankolva” indultam útnak. Pedig sokszor megfogadtam, hogy nem iszok többé ilyeneket, főleg azért, mert érettségi környékén eléggé rászoktam, amelynek meg is lett az eredménye. Sokat gondolkoztam azon, hogy szeretek zenét hallgatni, s milyen lenne, ha arra is aludnék el. Az egyik félelmem leginkább az volt, hogy nem fogom hallani majd az ébresztőt, de szerencsére ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Így ahelyett, hogy a TV menne, vagy pedig a csöndes szobában forgolódnék, miközben azon jár az agyam, hogy már rég aludni kellene, helyette kedvenc zeneszámaim szólnak a fülembe. Ez is kipipálva.
Az időjárás viszont teljesen kikészített. Egyik pillanatban még téli nagykabát kellett, másik pillanatban pedig egy szál ingben flangáltam lent. Mondjuk utóbbinak köszönhetően még nem „sikerült” megfáznom, s bízom benne, hogy ez a francos nátha el is fog majd engem kerülni. Viszont kicsit gáznak éreztem, amikor reggel még kabátban kellett mennem dolgozni, délutánra meg már alig volt rajtam valami. Vagy épp fordítva, mikor szépen lenge öltözetbe bementem, majd mikor végeztem este, akkor meg majd meg fagytam. Érdekes.

Tomb Raider trilogy

Kecskenyál

Történt egyszer nagyon régen, legalább tíz évvel ezelőtt – s az akkori PC -nk is őskori leletnek számított -, amikor is egy újságos CD-n ráakadtam a Tomb Raider 1996-os első részének demo változatára. Nem volt megállás, azonnal rajongó lettem. Azóta rengetegszer ugrottam neki az azóta elkészült epizódoknak, bár tény, hogy a Core Design váltó Crystal Dinamics hozta el nekem azt, amire leginkább vágytam: egyedül is képes legyek végigvinni egy adott részt, s ne kelljen végigjátszást beszereznem elakadás esetén, illetve egy rész kijátszása ne hónapokat vegyen igénybe.
A Legend alcímet viselő reboot nekem személyes kedvencem, s meg sem tudom számolni a kezemen, hogy vajon mennyiszer is mentem végig rajta. Igazi élmény volt, amikor végre egy olyan videokártyával gazdagodtam, melyen akadásmentes lett a játék az úgynevezett Next Generation opció bekapcsolásával. Időközben azonban megjelentek az újabb operációs rendszerek, melyeken az a probléma ütötte fel a fejét a játékkal kapcsolatban, hogy két pálya játszhatatlan, ha a fent említett opció bekapcsolva van. Átnyálaztam rengeteg weboldalt, s az internet legmélyebb bugyraiba is eljutottam, de semmi nem hozott megoldást. Azonban a nemrég megvásárolt Playstation 3 kapcsán az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a játék megvásárlásra kerülne erre a platformra, ahol hibátlan?

Igazából úgy vagyok vele, hogy megvásároltam eredetiben PC-re, s rendelkezek megfelelő rendszerkövetelménnyel, akkor már maximális beállítások mellett tudjak vele játszani. Ez kicsit bosszant, hogy erre a hibára nincs orvosság, s maga a készítő csapat sem dobott ki egy esetleges harmadik javítócsomagot. Bár ez a probléma nem most lépett fel, s számtalan ilyen bejegyzéssel találkoztam, szóval szerintem nem is érdemes várni rá.
Jó pár helyen találkoztam a játékkal, de sok helyen már a „nincs raktáron” felirat fogadott. Mint ahogyan az Uncharted kapcsán  most is vaterán néztem körül, ahol elég baráti áron, mindössze 4500 forintért lehetne az enyém a fent látható kiadás, ami három játékot tartalmaz összesen. Egyelőre még nem döntöttem, de azon gondolkozom, hogy végül megveszem.

Uncharted 2 & 3

Kecskenyál

Teszem azt, ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy nekem lesz majd egy Playstation 3-mom minden bizonnyal körberöhögtem volna. Ugyan már akkor felfigyeltem az Uncharted-re, de egy-két játékért nem voltam hajlandó konzolt venni. De mivel már végét járta a Blu-ray lejátszóm, s eme gép pedig ezeket a lemezeket olvassa, így végül beruháztam egyre. Úgy voltam vele, hogy teszek egy kört az Uncharted első részével, amely olyan jól sikerült, s annyira elnyerte a tetszésemet, hogy a játék feléig se jutottam el, amikor megrendeltem a következő két részt, amely meg is érkezett.
Azt hiszem nem kell azon gondolkodni mivel ütem el az időt februárban, ha itthon leszek:

Uncharted: Drake’s Fortune teszt

Kecskenyál

Platform: Playstation 3
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy szép nyári nap, jó pár évvel ezelőtt, amikor belefutottam az Uncharted előzetesébe. Azonnal magával ragadott, hisz én a tökéletes Tomb Raider klónt láttam benne. A kipróbálási faktor nálam az egekbe szökött,  s alig vártam, hogy játszhassak vele. Azonban egyetlen egy nagy probléma állta az utamat: a játék Playstation 3 exkluzivitást élvezett, azaz más platformra esélytelen volt a megjelenése. Annak idején diák mivoltomból adódóan anyagi hátterem nem tette lehetővé, hogy beruházhassak egy konzolra, hogy a játékot magaménak tudhassam. Ugyan sokan mondták, hogy nem fog megjelenni, de azért én bíztam benne, hogy idővel még is napvilágot fog látni egy számítógépes port.
Az idő eltelt, de végül be kellett látnom, hogy nem fog PC-s port érkezni a népszerű játékból. Annak ellenére, hogy diákból munkás emberre váltam, s saját fizetéssel rendelkeztem mégis megmaradt a játék nyálcsorgatónak. Egyszerűen nem éreztem logikát abban, hogy azért vásároljak konzolt, hogy egyetlen egy játékot megvásároljak. Időközben azonban ráakadtam az olcsóbb 12 GB-s változatra, s mivel Blu-ray filmek is lejátszható rajta, így végül beruháztam rá. Sokak tanácsára pedig másodkézből vásároltam eredeti példányt a vatera által ezzel is némi pénzt spórolva.

Tovább… →

Playstation 3 és az első lépések

Kecskenyál


Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor én inkább a filmek, s sorozatok mellé teszem le a voksomat. Először is, mert könnyebben kikapcsolnak. Ez alatt azt értem, hogy egy húzósabb, fárasztóbb nap után hazaérek jobban ki tud kapcsolni egy jó film, mint egy jó játék. Hisz teszem azt egy filmnél csak bámulni kell az embernek ki a fejéből, addig egy játéknál figyelni kell. Így az utóbbi a fáradt elmét mentálisan még jobban lefárasztja.
Soha nem vallottam magam nagy játékosnak, s az elmúlt évek elteltével sem érzem azt, hogy azzá váltam volna. Annak ellenére mondom ezt, hogy jó bár címet végigjátszottam azóta, s születtek új kedvenceim amellett, hogy egyetlen egy játékot játszottam ki többször, s van folyamatosan napirenden. Azért igyekszem naprakész lenni, hátha érkezik egy olyan alkotás, amely maradéktalanul bejön az előzetesekkel egybevéve. Jó marketinggel mindent el lehet adni, s ezért is fontos számomra, hogy emberek véleményét olvassam, halljam. Természetesen normális intelligencia hányadossal rendelkezőkre gondolok itt, s nem a vérpistikék csoportjára, akiknek akkor van szellemi orgazmusuk, ha valamit isteníthetnek úgy, hogy közben mást pedig a sárga földig szidnak. Így az ő véleményük számomra nem mérvadóak, habár tapasztalatom szerint – főleg informatika terén – ők vannak többségben.

Információ szegény környezetemnek köszönhetően soha nem voltam naprakész a technikai eszközök fejlődésének. Sőt! Nem is nagyon szerettem váltani, így amikor elkezdték bevezetni a DVD formátumot minden terén csak húztam a számat. Aztán egy nap megláttam mennyivel jobb minőségű egy VHS-nél, s nem volt megállás. Az internet eléréssel pedig elérkezett az a világ számomra, amikor naprakész lehetek abból, ami érdekel. Nagyjából a megjelenés napján futottam bele az Uncharted előzetesébe, s azonnal lenyűgözött, ugyanis a látottak alapján nekem tökéletes Tomb Raider klón érzetét keltette. A probléma forrása pedig nem a gépigényben rejtőzött, hanem az exkluzivitásában. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez a cím kizárólag Playstation 3 tulajok számára elérhető. Időközben még két címmel bővült a repertoárom, amivel játszatnék, de konzolexkluzivitása miatt csak álom. Pontosabb volt: eddig.
Az Uncharted előzetesének megtekintésével egy időben ismerkedtem meg a HD fogalommal. Sok olyan hozzászólással találkoztam, melynek tömör lényege annyi volt, hogy „én mindent csak HD-ban nézek” volt. Így muszáj volt letölteni egy nagy felbontású tesztvideót. Végignézni akadozása miatt nem tudtam, de a látványa lenyűgözött. Filmbolond lévén munkába állás után nem sokkal egy full HD lcd TV került a szobámba, amely a számítógéppel összekötve tökéletes szórakozást nyújtott nekem. Amely filmek valóban meglépik az általam elvárt minőségi szintet, azok esélyesek, hogy eredeti Blu-ray lemezen is a polcomra kerülhessenek, hisz azért van különbség a tömörítetlen illetve a tömörített – internetről magunkénak tudható – filmnek. Időközben a szülők haldokló készülékük elajándékozásra került, így az először megvásárolt TV-m birtokosai lettek, én pedig egy nagyobb átmérőjű LED tv-nek örülhettem. Természetesen ezért is keményen megdolgoztam, s spóroltam is rá. A Blu-ray lejátszóhoz pedig egy akció keretén belül jutottam hozzá. Utóbbi furcsa zajokat produkált, így felmerült bennem a csere gondolata. És ekkor botlottam bele abba az információba, hogy a Playstation 3 is képes a Blu-ray lemezek olvasására. A legkulturáltabb fórumon feltettem a kérdéseimet, hisz időközben belefutottam a 12GB-s változatba, amely olyan áron volt elérhető, amire azt mondtam, hogy hajlandó vagyok ennyit adni érte, ha Blu-ray lejátszóként is tudom használni a gépet. A végeredmény végül az lett, hogy péntek délután már javában ismerkedtem az Uncharted lenyűgöző helyszíneivel.

Egy nagy adag félelem volt bennem, s a megrendelés után is az futkosott a fejemben, hogy mi lesz akkor, ha megbánom az egész vásárlást. Szoftveres manipulációt nem terveztem, e téren pedig kizárólag eredeti játékok jöhettek szóba. Videók, leírások pedig mégsem fedik le teljes egészében milyen is egy játék, még az ember nem tapasztalja meg azt valójában. Hisz egy film előzetese is tetszhet, de aztán a moziteremben rájöhetünk, hogy valójában Kiszel Tünde zenei videoklippje jobb választás lett volna szórakozás szempontjából. Végül pár tanács után az Uncharted vaterás megrendelés után egy időben megérkezett a géppel.
Nem voltak elvárásaim a géppel kapcsolatban, de azért sikerült lenyűgöznie. Hozzáteszem a funkcióit alapul véve nagyjából a gép tudásának kb. 15%-át, ha használom, vagy későbbiekben ki fogom használni. De véleményem szerint elég stabil rendszer fut a fekete, masszív, vékony kialakítás alatt. Valóban mindenre kiterjedő program került bele, melynek köszönhetően valódi médialejátszóként is használható. Mivel kíváncsi voltam milyen is a lemez lejátszás rajta, így megejtettem az első filmnézést is neki köszönhetően. Annak örültem, hogy csendes a gép, s nem igazán volt hallható, ahogyan a lemez olvasásra kerül. Szoftveresen jobb lehet, mint a Blu-ray lejátszóm, ugyanis kicsivel jobb képminőséget produkált, habár mindkét eszköz ugyanazzal a HDMI kábellel volt összekötve a TV-vel. De akkor még ott volt a nagy próba, hogy tudok-e majd játszani a játékkal, illetve mennyire lesz kézreálló a kontroller. Annak idején, amikor sikerült először összekötni a számítógépet a TV-vel már éreztem, hogy leáldozott a billentyű & kombinációnak. Akkor már kerestem alternatívát, s végül a sok pozitív véleménynek köszönhetően belépett az életemben az Xbox360 univerzális kontrollere, amely PC-hez, s a konzolhoz is kompatibilis. Számomra ez lett az Isten, s így kicsit aggódtam, hogy vajon hogyan fog működni ezek után a kezemben. Egy páran azt mondták, hogy megszokás kérdése. Részben igazuk is lett ebben, mert kb. negyed órás bénázás után már úgy tettem hidegre a rám támadókat az első játékban, mint aki évek óta birtokolja a konzolt. Viszont összevetve a két kontrollert az Xbox360-aséra teszem le a voksom, mert valahogy az kézre állóbb, s masszívabbnak érződik. A kontroller alsó két gombja lenyomásakor nekem mindig olyan érzetem van, mint ha épp letörne. Ehhez még nem sikerült hozzászoknom. A játékkal viszont nem nyúltam mellé, így remélem a héten megérkezik, s az első rész után pedig az Uncharted 2 & 3 következik, majd pedig a The Last Of Us, Silent Hill: Downpour van betervezve ebben a sorrendben. És akkor jöhet a nagy kérdés:

Konzol vagy PC?
Rengeteg ilyen tartalmú hozzászólásokba botlok, ha teszem azt valamilyen játékokkal foglalkozó weboldalakra látogatok el. Ugyan nekem is van véleményem erről, s azzal, hogy vásároltam egy Playstation 3-at még nem változott meg, amit gondolok. Az ilyen jellegű hozzászólások többségénél leginkább az a bosszantóan szánalmas dolog, hogy vérpistikék lázadnak, akik Istenként tekintenek a tulajdonukra. PC esetében a virtuális orgazmust előtérbe helyező szinte kizárólag látványorgiára hajló egyedek vannak, akik mindig a grafikai megjelenésre, s az adott videokártyájukra elégítik ki a virtuális nemi szervüket. A másik oldalon pedig a konzol exkluzív címeket veszik mindig elő egyfajta kárörvendés keretén belül. Mindkét fél esetében belül elég sokan elfeledkeznek arról, hogy elég sok embernek nincs pénze egy konzolra, vagy PC fejlesztésére. Annak idején egy rajongói – azóta már megszűnt – oldalnak voltam tagja, melynek szerkesztői kizárásos alapon mind rendelkeztek konzollal, s erősen e gép elvakult követői is voltak egyben. Amikor előjött a PC hardveres témája az adott cím új epizódjának kapcsán, akkor gyakorlatilag moderálás áldozatául estem. Indok pedig az volt, hogy egy konzolos nem hajlandó a PC-s nyavalygásokat olvasni. Amikor erre reagálásként annyit írtam, hogy diák státuszomból kiindulva nem PC fejlesztésre, sem konzol vásárlásra nincs keretem reakció annyi volt, hogy ő magasról tojik rá, hisz beül a bőrfotelbe, s kényelmesen nyomja az új játékokat.
Véleményem szerint konzol mellett leginkább a tudása, s az exkluzív játékok azok, amelyek döntőek lehetnek. Ugyan érdekeltek mindig a fent általam felsorolt címek, s örülök neki, hogy végre magaménak tudhatom majd őket szabadidő függvényében persze. De ugyanakkor mégis öt játékról beszélünk, amiért konzolt nem vettem volna, viszont a médialejátszó mivoltának köszönhetően végül beruháztam rá. Utóbbi viszont eddigi tesztjeim alapján remekül működik. Ami nekem nagy negatívum, hogy visszafelé nem kompatibilis, így sem PS1, sem PS2 játékok nem futtathatóak rajta, míg ezzel szemben a PC-n történő operációs rendszer váltásnál – ha nem is egyszerűen – de a régi játékok is kompatibilissá tehetőek. Pénz tekintetében pedig véleményem szerint egyenlőség beszélhetünk. Hisz, ha szoftveresen nem manipulálunk egy konzolt, illetve minden játékot újonnan szerzünk be főleg a megjelenés napján bizony egy bizonyos idő elteltével a ráfordított összegből kijöhet egy gamer PC is. Ellenben a konzol és a PC tökéletesen kiegészítheti egymást. Tökéletes példa erre én lehetnék. Hisz Blu-ray lejátszóként tökéletes a gép, az exkluzív címek érkeznek idővel konzolra, az univerzális címek pedig PC-re.

Összegezve nem bántam meg a vásárlást, sőt! Kicsit pofátlanságnak érzem az exkluzív címeket még akkor is, ha vásárlás ösztönzés áll a hátterében. Véleményem szerint a középút lehetne a legjobb megoldás elérhető árakkal. Feltehetően kevesebb hibalehetőség kerülne elő, s egy-egy alkotás előbb látna napvilágot, ha nem kellene több gépre fejleszteni.

Üdvözlet Playstation 3!

Kecskenyál

Általában a téli hónapokban egyfajta „hibernálás” kezdődik nálam, ami annyit jelent, hogy ha nem muszáj bizony nem mozdulok ki itthonról. Idén ez kicsit változott a helyzet, ugyanis sajnálatos módon január elején olyan rendkívüli időjárás volt, hogy egy szál pulóverben közlekedtem, mert téli kabátban majd megfagytam. A hónap eleji szabadnapok jól teltek, ugyanis végére értem a Metro: Last Light-nak, illetve ismét visszavettem a nézendők listájára a South Park-ot, amellyel elég jól haladok.
Hogy őszinte legyek azért kicsit féltem attól, hogy vajon mi is lesz, ha majd véget ér a szabadságom. Főleg attól, hogy majd nem tudok visszarendülni a munka világába. Utóbbival nem volt gondom, ugyanis nem kellett fél óra, hogy úgy érezzem, mint ha nem is mentem el volna szabadságra. Viszont alvás terén ez nem volt elmondható, ugyanis sikerült olyan jól kipihennem magam, hogy nagyjából négy órás alvás után indultam el, hogy ismét elfoglaljam a helyemet a kereskedelemben.  Körülbelül egy hónappal ezelőtt „örültem” annak, hogy megfáztam. Leginkább azért, mert általában bő 6-8 hétig nem fordul elő nálam ez a betegség. Ennek ellenére a „gyönyörű” időjárásnak köszönhetően ismét sikerült első helyre kerülnie a takonyparádénak, remek…

Az előző évem érdekes volt. Sokszor megfogadtam, hogy félreteszem az impulzus vásárlást, s csak megfontoltan költök pénzt. Na már most megjelent az igény, hogy esetleg egy új telefon legyen ismét, ugyanis az előzőnél volt egy-két érdekes anomália. Aztán úgy döntöttem, nem olyan nagy probléma ez, megtartom a régit. Ennek ellenére január elején tulajdonosa lettem egy Xperia L-nek. Többször leírtam, hogy nem vagyok nagy játékos, de ennek ellenére azért akadt egy-két olyan cím, ami magával ragadott. Ezek közül akadt pár konzol exkluzív cím is, amely feltehetően soha nem lát napvilágot PC-re. A karácsony tájékán megjelenő olcsó konzolok nagyon csábítóak voltak, de az eredeti játékok ára visszatartott attól, hogy én is konzol tulajdonos legyek.
Még az előző hónapban megnéztem pár olyan filmet, amelyet megvásároltam eredeti Blu-ray lemezen. A problémám leginkább az volt, hogy a lejátszóm csöppet hangos volt, így amikor nem volt zene, vagy csak sima párbeszéd volt bizony eléggé zavart, s olyan hangzása volt, mint ha valami csiszoló korong lenne a lejátszóban. Nem minden lemeznél csinálta ezt, s szerencsére a lemezeknek sem lett semmi baja. Akkor megfordult a fejemben, hogy egy új lejátszót kellene beszerezni. Ekkor belebotlottam a 12GB-os Playstation 3-ba, ami valóban nagyon csábító árcédulát kapott, de amikor megtudtam, hogy Blu-ray lemezeket is lejátszik, nem volt megállás, vásároltam egyet:

Sokat gondolkodtam korábban, hogy nem sok értelme van beszerezni egy ilyen konzolt, ha összesen két játék érdekel. S ezek közül ugyebár csak videók, s tesztek alapján tudtam dönteni. Kicsit féltem, de végül úgy döntöttem, ha játékok terén nem vált világot még akkor is tudom használni egy szimpla Blu-ray lejátszóként. Ezek mellett természetesen igyekeztem azt is meglépni, hogy azért legyen valami játszható is mellé, így végül 2000 forintért a vatera segítségével hozzájutottam az Uncharted: Drake’s Fortune-hoz:

Féltem attól, hogy mellényúlok, s ha azt is hozzáteszem, hogy mennyibe kerül ez a szórakozás összesen, akkor bizony tényleg nagy volt a rizikófaktor. Igazából februárban akartam megrendelni, de úgy voltam vele, hogy várok addig, míg megtudom milyen is lesz a beosztásom. De mivel a szabadnapjaim a hónap elején elég érdekesen alakulnak, így nem volt választásom: meg kell ebben a hónapban rendelni.
Két nappal ezelőtt a munkahelyen délelőtt küldtem e-mail-t az üzletnek, hogy megoldható, hogy akkor szállítsák ki, amikor itthon vagyok majd, pihenőnapon. Válasz nem érkezett, így délután gyorsan elbújva az öltözőben felhívtam az online üzletet, ahol azt mondták igen, csak írjam be a megjegyzésbe. Hazaérve meg is tettem, de a visszaigazoló e-mail-ben sem, s a profilomban sem volt látható a megjegyzésem, csak az első mondat, amiben nem volt benne a lényeg. Így a weboldalon hagytam üzenetet a webmesternek, amire semmi válasz nem érkezett. Majd késő este jött az e-mail a futárszolgálattól, hogy a következő munkanapon érkezik a gép. Nem tudtam mire vélni, de anyám meggyőzött, hogy adjam oda a pénzt neki, majd ő itthon lesz. Nem tetszett az ötlet, hisz ha jeleztem mikorra kérem a szállítást, ami megvalósítható, akkor azért ez kicsit felháborítónak éreztem. Arról nem is beszélve, hogy hiába hívtam az e-mail-ben megadott számot, a futárszolgálat nem vette fel. Másnap kaptam az sms-t itthonról, hogy korán reggel megérkezett a gép, majd két órával később a postás meghozta a játékot, amely annyira megtetszett, hogy szintén 2000 forintos áron megvettem a második, s harmadik részt is. Érdekes hónap lesz a február.

Mindezek mellett megérkezett az igazi tél, s immáron elkezdett havazni is. Ugyan a szélnek nem igazán örültem, de kellemes volt hazacammogni a hóesésben. Valahogy ez hiányzott a decemberi ünnephez. Bevallom kicsit félek, hogy milyen lesz a március, mert nem szeretnék tavasszal is havat lapátolni, vagy pedig benne lépkedni.
Az elkövetkezendő napokban – játék mellett természetesen – igyekszem kipihenni magam, s meggyógyulni. Szerencsére most nem voltam annyira beteg, hogy talpon se tudjak állni, de nem volt leányálom így bemenni dolgozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt indok, hogy a ledolgozott munkanap miatt ne kapjak kevesebb pénzt a táppénz miatt. Szóval nem mondhatom magam a munka hősének, de azért igyekeztem nem göthös csirkeként viselkedni. Mondjuk tény, hogy más úgy, ha munkaidő alatt talpon vagyok, mint ha ülök egy iskolapadban.

2013 a vizuális szórakozások éve volt?!

Kecskenyál

Folytatva a négy évvel ezelőtt elkezdett, s általam megteremtett „szilveszteri hagyományt” a blog keretén belül az év utolsó napján ismét jelentkezek egy személyes bejegyzéssel, ami egyben évértékelőben is funkcionál.

Ma kicsit megcsúsztam a bejegyzés megírásával, de szerencsére pótolt a délutáni, s esti itthoni vizuális szórakozások tömkelege, így nem panaszkodhatok, hogy az új év előtt két órával vagyok „kénytelen” megírni eme bejegyzést. Ugyan korábban is leírtam, de nálam nem kiemelt ünnep sem a karácsony, sem pedig a szilveszter. Főleg az utóbbi nem jelent számomra semmit, mert úgy érzem kinőttem belőle. Gyermekként vágytam arra, hogy ne itthon szórakozzak a szülőkkel. Később megvolt a lehetőség, de vagy betegség, pénzhiány, esetleg a szórakozási forma illetve a hozzá kapcsolódó társaság nem volt megfelelő. Ugyan már akkor sem volt nagy kedv elmenni szórakozni, de mégis megtettem hat évvel ezelőtt, de akkor rá kellett jönnöm, hogy ténylegesen nem jelent nekem semmit az szilveszter, amit én csak fogyasztás ünnepeként tartok számon. Egyrészről alapból nem vagyok az a típus, aki szeret „muszájból” szórakozni, másrészről pedig a szilveszter is ugyanolyan napnak számít, mint a többi. Egyetlen egy negatívum van, amit rendkívül utálok benne, az pedig az eszetlen petárdázók tömkelege, illetve a kulturált szórakozási forma, illetve hely hiányát. Arról nem is beszélve, hogy nem is merek kilépni az utcára, így amikor tavaly már este kellett haza pattyognom a munkából bizony igencsak remegtek a lábaim, hogy elkerüljek minden veszélyes szituációt. Ahhoz pedig nincs kedvem asszisztálni, hogy mások hogyan részegednek le, illetve jó arcot vágjak olyan dologhoz, amit nem élvezek. Végül pedig marad a hagyományos megoldás: sz*rni az egészre, s csinálni azt, amihez van kedvem itthon. Egy napot pedig kibírok, hogy nem megyek sehova.

Természetesen azért ne feledkezzünk meg az előző évek bejegyzéseiről sem: 2009, 2010, 2011, 2012.
Ugyan nem vagyok nagy játék rajongó, de azért akadnak olyan címek, amik elé szívesen leülök, s elütöm a szabadidőm velük. A billentyűzet & egér kombináció tökéletes volt számomra egészen addig, míg az első komolyabb munkámból nem vettem meg a hőn áhított TV-t, s nem jöttem rá, hogy monitorként is funkcionálhat, s kényelmesen, ágyból fekve is tudok jót szórakozni. Igaz, kényelmi funkciója ekkor a klaviatúrának. Volt pár vásárlás, melynek központjában a bizonyos gamepad-ek álltak. Sokat töprengtem, de a sok pozitív hozzászólásnak köszönhetően végül egy évvel ezelőtt megvásároltam az Xbox 360 számítógéppel is kompatibilis kontrollerét, melynek köszönhetően az év eleji tél vizuális szórakozások szempontjából elég kényelmesre sikeredtek.
Már korábban is szóba került, hogy a szülők TV-je már nem éppen a legjobb. LG készülékről van szó, mely lassan a tizenötödik születésnapját ünnepelte idén. Azonban már meglátszódott a kora, így felvetődött, hogy készüléket kellene venni. Ugyan bejelentették, hogy nekik olyan is jó, amellyel én rendelkezek. Ugyan nem volt betervezve, de végül úgy döntöttünk, hogy az enyém lesz az övéké, s én pedig újjal lepem meg magam. A készülék sokkal nagyobb, mint az előző, illetve LCD helyett LED lett, mely a 3D-s opciót is tudja. Nem ez volt eltervezve, de akció keretén belül esett az LG LM3400-as készülékére a választás, illetve fontos szempont volt számomra, hogy ha esetleg pénzre lenne szükség, akkor jobban tudok eladni egy ilyen készüléket, mely a 3D-s funkciót is tartalmazza, mint egy hagyományosat, még ha áron alul is kellene ezt meglépnem. Szerencsére egyelőre ilyen probléma nem áll fent, illetve azóta párszor teszteltem mire is képes a kicsike. Habár 3D-t ritkán használom rajta.

Valamivel el kellett ütnöm az időmet, s mivel sorozatok létszáma eléggé megkopott nálam, s nem is volt épp aktuális epizód, így végül úgy döntöttem, hogy ideje neki esni a Metro 2033-nak, mely végül kellemes szórakozásnak bizonyult. Mindezek mellett persze ismételten nekiültem a Jóbarátok-nak, miután megtaláltam őket a világhálónak köszönhetően HD minőségben is. Emellett pedig szabadidő kitöltésére tökéletesnek bizonyult a február végén napvilágot látó Crysis 3, mely új lépcsőfokra helyezte a játékok látványvilágát olyannyira, hogy vizuális orgazmusa valószínűleg megvolt jó pár játékosnak, köztük nekem is. 😀
Aki többször járt a blogon, vagy netán állandó olvasója írásaimnak annak nem kell ecsetelnem, hogy egyetlen egy töretlen szerelem létezik virtuális formában számomra, amelynek középpontjában az 1996-ban a számítógépek monitorján életre kelő Lara Croft irányában van jelen. Így hatalmas nagy öröm volt számomra, amikor fél éves csúszással végül idén márciusban megjelent az új rész, amely hatalmas lelkesedéssel töltött el, s szerencsére nem kellett csalódnom. Persze ez megtörtént pozitív értelemben, de mindenesetre nem bántam meg, hogy a megjelenéskor rögtön szert tettem rá, s fémdobozos, exkluzív kiadásnak lehettem a tulajdonosa. Persze rajongóként az volt az első, hogy még év elején leadtam igényemet szabadság tekintetében, ami természetesen tökéletesen lefedte a játék megjelenését, s a kipörgetésére szánt időt. Egyetlen negatívumot tudok felhozni erre az időszakra, hogy ezalatt megvásároltam az új bringámat, amit sajnos nem tudtam tesztelni jó ideig, ugyanis még március végén is röpködtek a mínuszok, s fehérben pompázott minden.

Április már szerencsére több mindent tartogatott számomra. Első körben végre megérkezett a tavasz, így már a kedvem is jobb lett, s sokkal több energiával rendelkeztem, mint előtte. Az már csak extrának számított, hogy végre az új bringát is lehetett tesztelni, így aztán voltak „túrák” rendesen. Amellett, hogy a szabadidőm java részét vagy munkahelyen, vagy pedig csavargással töltöttem jutott idő a vizuális szórakozásokra is. Jó pár sorozat letudta évad vagy sorozatzáróját már áprilisban, így ezáltal is szabadult fel némi időm. Szerencsére sokszor volt jó idő, így amikor nagyon untam magam csak elmentem itthon. Mindenképp érdemes még szót említeni, hogy ebben a hónapban ismét mozikba került a Jurassic Park, méghozzá 3D-ben, így azt volt lehetőségem megtekinteni széles vásznon is. Nem kell mondanom, hogy igazi élmény volt újra látni gyermekkori kedvencemet, így átélhettem azt, amit sokak megtapasztaltak még 1993-ban.
Nem akarok abba belemenni, hogy mi volt régen, s mi van most, de már május közepén bizony akadtak izzadós napjaim, hisz már akár akkor is megléphettem volna egy strandolást. Nagy terv volt idén nyárra is a strandra való kijutás, aminek mindig két feltétele volt: pénz, s a szabadidő. Iskolásként – főleg az utolsó években – hiába volt meg a szabadidő, ha a helyi strandra nem sikerült kijutni pénz hiányában. Ugyan volt szabad, ingyenes strand, de ahhoz legalább ötven percnyi kemény kerékpározás kellett, s tartós lubickolás után bizony nem kellemes még legalább húsz kilométernyi bicajozás. Így évente egy alkalommal sikerült meglépni egy ilyen szórakozási formát függetlenül attól, hogy mennyire „víz mániás” is vagyok. Idén persze minden feltétel adott volt, de ennek ellenére megint sikerült úgy összehozni, hogy simán megtapsikolhatom magam, hogy sikerült egyszer elmenni a strandra. De mindenképp pozitív, hogy ismét sikerült meglátogatni az budapesti állatkertet júliusban. A nyár eseménytelenül telt, jóformán igazi uborkaszezon volt. De azért megpróbáltam minden lehetőséget megragadni a pihenésre, vagy a szórakozásra. Persze ez nem mindig jött össze.

Az év utolsó harmada már azért szerencsére jobban telt. Július végén megfordult a fejemben, hogy ideje lenne a videokártyámat lecserélni. Így elkezdtem gyűjteni rá, de azért voltak kételyeim, mert az akkori kártyával semmi komolyabb problémám nem volt. Mondhatom azt is, hogy szerencsém volt, ugyanis a szeptemberi fizetésem előtt két nappal elfüstölt a régi kártyám, így kénytelen voltam újat venni. Akkor összetettem a kezem, hogy két hónappal előtte eldöntöttem, hogy cserélem, mert így legalább volt pénzem arra, hogy a gépbe egy igazán erős, GTX 760-as kerüljön. Ezután nem kell mondanom, hogy jó pár napos szobában gubbasztás volt. Ezek után különösebb dolgok nem történtek velem. A munka eléggé leterhelt, s munkahelyváltás sem jött össze, s végül úgy döntöttem, hogy bizonyos dolgok miatt jegelem is egy időre. Így maradok ott, ahol jelenleg is vagyok. Ugyan szellemileg, fizikailag leszív teljesen, s talán épp ezért kezdett el úgymond „honvágyam” lenni az általános iskolás évek iránt. Szerencsére ezt is sikerült legyűrnöm.
Mint ahogyan az első sorokban is említettem sem a karácsony, sem pedig a szilveszter nem érdekelt. Úgymond tojtam rá, így szinte megváltás volt az előbbi ünnep, amikor is végre itthon lehettem huzamosabb időt. Ugyan ez sem tartott sokáig, de nyugtat a tudat, hogy legalább pénzben ez jelent majd kicsit többet a januári fizetésemet illetően, illetve még szabadságot is kaptam a jövő hónapra, így legalább tudok majd pihenni. A vásárlási vágyamat is sikerült legyűrnöm, habár elég komoly érzésem támadt, hogy egy konzolt vegyek. Egyrészt sikeresen belebotlottam a Playstation 3 exkluzív Uncharted, s The Last Of Us tesztjébe, amelynek köszönhetően nagyon akartam az utóbbi két játékot, de amikor megláttam mennyibe kerülnek eredeti lemezen… hát letettem róla. Persze vásárolni azért eljártam, mert enni kell, így amikor belebotlottam egy igen jó áru Xbox 360-ba bizony elég nehéz volt otthagyni. De végül szerencsére jól döntöttem, hisz mint ahogyan mondtam nem vagyok nagy játékos, illetve tízezreket játékért kiadni úgy, hogy abból semmilyen játszható formátumot nem próbáltam… hát hülyeség. Sokat szemeztem vele, de végül mégis nekiültem a Metro: Last Light-nak, s ezzel is zárom majd az évet.

És mit is tervezek a következő évre?
Először is remélem, hogy jobb lesz, mint a mostani. Ha nem is, akkor ne legyen rosszabb. Mindenképp szeretném továbbra is fenntartani a tudatos vásárlást, spórolást, s mindenféle impulzus vásárlást kerülni. Leginkább azért, hogy egyrészről legyen spórolt pénzem, másrészről pedig úgy nekiindulni a következő évnek, hogy megvettem, megvalósítottam mindent, amit eddig akartam.
Mindezek mellett némi életmódváltást is tervezek beiktatni, ugyanis egyrészről kezdtek igencsak ellustulni, s mielőtt ez átesne ártó kategóriába mindenképp jó lenne megszüntetni. Így nem csak étkezés, de személet változásra is erősen szükség van, habár  első bejegyzéseimet olvasva sokat változtam már lassan öt év alatt, mióta ezt a blogot vezetem. Ugyan még nem döntöttem el végleg, de a mozgáshoz ugyan megvan a kerékpárom, de elképzelhető, hogy ha megfizethető áron lesz elérhető, akkor beruházok egy tartósabb, stabilabba. Aztán pedig indulhatnak a csavargások. Tavasszal ismét célpont lesz a fogorvosi rendelő, hisz most már csak esztétikai kezelések várnak rám. Ismét tervezek felutazni, s megnézni a budapesti állatkertet, mellyel nem tudok betelni. Igaz, sokan már unják, hogy nem tudok mást kitalálni. Nyárra pedig maradt egyetlen szórakozási forma: strand. Egyelőre úgy tervezek, hogy hetente egyszer mindenképp ki kell menni, ha a szabadidő, s az időjárás is úgy engedi.
…végezetül pedig mindenkinek Boldog új évet! 😉