Magyar cím: Vészhelyzet
Az ER (honosított nevén Vészhelyzet) az a sorozat, amelyen egy generáció nőtt fel. Még a köztévé kezdte el adni keddenként, amit átvett az RTL Klub, de nem törte meg ezt a hagyományt. Így aztán keddenként mindig volt egy fix dolog egészen addig, míg a 15.évaddal véget nem ért a sorozat. Bevallom talán ez az évad volt, ameddig néztem, s utána már össze-vissza, s így már nem nagyon tudom összeadni, hogy mi mikor is történt.
A sorozattal kapcsolatban csak emlékfoszlányaim vannak már csak, ámbár a legmonumentálisabb jelenetek megmaradtak még a tudatomban. Akadtak olyanok is, amelyekről már csak az iskolában értesültem, így aztán amikor már nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal májusban úgy döntöttem, hogy ledarálom a sorozatot. A szeptemberig történő befejezés nem jött össze. Bár ez abból adódik, hogy a sorozathoz kell egy hangulat. Ha ez nincs meg akár egy, de két hét is eltelhet, hogy nem nézek meg egy epizódot, majd pedig egyszerre akár tizet is magamévá teszek. Így történt, hogy a mai napon az ötödik évaddal is végeztem.
Tovább…
Címke: Vészhelyzet
ER: 4.évad
Magyar cím: Vészhelyzet
Idén tavasszal nagyon elgondolkoztam azon, hogy a vizuális szórakozások tekintetében régen mennyire jobban ment a „sorom”. Az egyik tényező nyilván az volt, hogy amit elkezdtem azt addig néztem, míg véget nem ért. Semmit nem hagytam félbe. Majd jött a munka világa, és szépen elkezdtem mindent abbahagyni, amit meguntam. Ennek következménye az lett, hogy az általam követett szériák száma szépen lecsökkent tíz alá. Így aztán nem volt mese, kénytelen voltam elővenni régebbi sorozatokat. Jó párat sikerült is bepótolnom, majd pedig gyermekkorom nagy kedvence, tizenöt évadot megélt Vészhelyzet jött végül, melyet tulajdonképpen hébe-hóba követtem.
Mivel nyáron aktuális széria nem volt, s nagyon olyan se, amit be akartam pótolni, így gondoltam hamar túl leszek majd rajta. Ha nem is fejezem be szeptemberre, de legalább a tizedik évadnál fogok tartani. Oly fantasztikus lett végül a tervem, hogy a negyedik közepén elakadtam még június végén.
Tovább…
ER: 3.évad
Magyar cím: Vészhelyzet
Rekordsebességgel, azaz egy hét alatt tettem magamévá a szintén negyvennégy perces epizódokkal operáló, s huszonkét részből álló harmadik évadot. Régebben annyi sok sorozatot néztem, hogy a munkába állás után nagyon sokat abba kellett hagynom, mert egyszerűen semmire nem volt időm. Végül rákaptam arra, hogy aminél már van 2-3 rossz rész, azt már abba is hagyom. Így alakult, hogy lassan tíz alatti az általam nézett sorozatok száma. Ebből fakadóan az unalmas órákra nem maradt más választásom, mint hogy elővegyem a régi szériákat, amelyeket szerettem, de valamilyen oknál fogva nem néztem végig.
Az ER, azaz itthoni keresztségében a Vészhelyzet tökéletes választásnak bizonyult, hiszen nézni néztem, de inkább TV függő volt, s ahogyan munkába álltam már keddenként nem ültem a képernyő előtt. Tizenöt évadnyi epizód pedig tökéletes mennyiség arra részemről, hogy a nyarat kihúzzam aktuális sorozat nélkül. Ámbár tény, hogy a második évad szippantott be annyira, hogy egy hét alatt magamévá tegyem a soron következő etapot.
ER: 2.évad
Magyar cím: Vészhelyzet
Én még azok közé tartozom, akik még emlékeznek arra, hogy akinek nem volt műhold vevője, vagy éppenséggel nem rendelkezett kábel TV előfizetéssel, akkor kénytelen volt beérni két darab csatornával. Ez pedig nem volt más, mint az államilag finanszírozott M1 és M2. Nálunk javarészt az első csatorna volt, amit néztünk, mert ténylegesen azon mentek az igazi tartalmak. Így aztán kialakult némi tévénézési szokás, mint például, ha kedd, akkor Vészhelyzet.
Gyerekként kevés dolog maradt meg bennem, mert a kereskedelmi csatornák bejövetelével jelentősen megváltoztak a tévénézési szokásaim. idővel persze visszatértem, s össze-vissza, de láttam részeket. Ami megmaradt belőle azok is jobbára az első évadokból lévő emlékeim. Így az X-akták után végül egy másik veterán sorozat került fel a palettára, ha már alig van nézendő cím a listámon. Ez lett végül a Vészhelyzet.
ER: 1.évad
Magyar cím: Vészhelyzet
Aki a nyolcvanas évek végén, vagy a kilencvenes évek elején született, annak minden bizonnyal egyfajta konstans volt a kedd esti kórházsorozat, mely nem volt más, mint az ER, honosított nevén Vészhelyzet. Mai napig emlékszem jelenetekre, bizonyos karakterek történeteire. S természetesen nem kevés monumentális eseménysorra, melyre a mai napig kristálytisztán emlékszem. De el nem felejthető részemről az általános iskolában töltött ötödik év, melynek egyik osztályfőnöki óráján a sorozat legmegdöbbentőbb fordulata volt a téma, mely példa volt az akkori óra témájához. De el nem felejthető az sem, hogy amikor véletlenül a Grey’s Anatomy (amit azóta kegyetlen módon abbahagytam) lett a kedd esti program, akkor ismét visszatértem a sorozathoz, amit „véletlenül” hagytam abba annak idején. De letöltő korszak beköszöntével ismét abbamaradt a követése.
Régen nagyon sok szériát néztem, s addig követtem egy sorozatot, míg az be nem fejeződött. Még akkor is, ha már nem tetszett, nem érdekelt. Azonban a munkába állás után rengeteget abbahagytam, s az újak nem győztek meg. Így aztán maradt pár sorozatom, ami nem töltötte ki az itthoni szabadidőmet. Ebből fakadóan döntöttem a korábbi szériák elővételén.
Tovább…
Célegyenesben!
A szabadidőt nagyon meg kell becsülni. A mai világban, ahol az embert könnyen bedarálhatja a munka gépezete, hogy közben elfelejt élni, pihenni, szórakozni. Nekem annyiból szerencsém van, hogy legalább olyan szakmát sikerült szereznem, ami gyerekkorom óta érdekelt, s ebben el is tudtam helyezkedni. Az más kérdés természetesen, hogy ebből önállóan egy saját külön életet felépíteni anyagi szempontból nem lehet, s az ország fizetésbeli helyzetét ismerve csak akkor lehetne, ha feljebb tudnék lépni a ranglétrán, vagy más jobban fizető munkát találnék. Ami egyelőre esélytelen, ámbár sokakhoz mérve összetehetem a kezemet, hogy legalább van munkám. Arról nem is beszélve, hogy a munkahely váltás jól sült el, s végre nem egy olyan helyen dolgozom, ahol a cél a dolgozók teljes kizsigerelése, s idegileg tönkretétele.
Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy jól viselem a munkát, attól még szükségem van a pihenésre. Főleg azért is, mert nagyon sok kedvenc időtöltésem háttérbe szorult, mert a kikapcsolódást úgy oldom meg már lassan másfél hete, hogy vagy nem vagyok itthon, vagy pedig kifulladásig zenét hallgatok. Ugyanis ezek a dolgok azok, amiktől ténylegesen ki tudok kapcsolódni. Azonban szerencsére eljutottam abba a szituációba, hogy volt lehetőségem választani a szabadságolást illetően, ami kissé már hiányzott nekem.
Az év végi pörgésre való tekintettel év elején azonnal elindultak a szabadságolások, melyből egy hét volt az enyém februárban. Mondhatom azt, hogy kellemesen telt, hogy egy hétig nem kellett dolgoznom, de azért el kell ismernem, hogy sajnos hidegben nem igazán volt kedvem kimozdulni itthonról. Habár időm egy részét nem töltöttem itthon, de attól még sajnos nem telt a legjobban. Mivel még nem vagyok túl koros, így pár nap híján majdnem egy hónapnyi szabadságom jut egy évre, így aztán be kell nagyon osztani, hogy mikor is menjek, vagy ne menjek. Persze lehet bővíteni szabadnapokkal is, ámbár akkor viszont többet is kell dolgozni.
Szerencsére a jelenlegi munkahely úgy gondoskodik erről, hogy a szabad hétvégés munkahéthez adja hozzá a szabadságot, így aztán három havonta öt nap szabadsággal elmehetek egy hétre. Most kicsit sikeresen megcsúsztam, mert voltak betegségek, családi problémák kollégák részéről, így aztán már ideje volt, hogy én is kivehessen a jól megérdemelt egy hetemet.
Üröm az örömben, hogy sajnálatosan el kellett döntenem, hogy pontosan mikor is akarok menni. Én úgy voltam vele, hogy minél hamarabb, azonban a szórakozáshoz szükség van anyagiakra is, mert azért egész nap itthon ülni, vagy csak elmenni valahová mindenféle költés nélkül nem nagyon szeretnék. Azonban most fennállt egy olyan lehetőség, hogy a két napos ünnepet felhasználva több napot tölthetek itthon úgy, hogy közben csak öt napra írnak ki, vagy pedig több napra írnak ki a szabad napjaim hátralévő részéből, s fizetési héten megyek el. Végül aztán (szerencsére) győzött a józan ész, így azt választottam, hogy kevesebb szabadságból származó napom legyen kiadva – ezzel spórolva nyárra -, s egybe essen az ünneppel, s ezáltal kevesebb szabadnappal, de ünnepnappal pótolva jobban járok.
Mit is tervezek? Első körben naprakész lesz a lassan egy hónapra megvásárolt új telefonom, amin annyi minden van, hogy nem árt, ha éppenséggel tisztítást végzek alkalmazások, s duplán meglévő zeneszámok terén. A töménytelen fotókról (van legalább 150), amit még nem mentettem le róla. Akkor természetesen van pár film is, amit érdemes lenne bepótolnom, hogy végre törölni tudjam a merevlemezemről. Sorozatok terén pótolni valóm kizárólag a Prison Break, aminek majd a napoknak nekiülök, hogy jövő héten csak a fináléval kelljen foglalkozni. Egy kilenc részes évad nem sok, bevállalható. Természetesen még ott van a Vészhelyzet is, melyet annak néztem, tetszett is, de csak tévében követtem. A kevés általam nézett sorozat miatt a régieket kellett elővennem, s mivel egyébként is kiestem a későbbiekben, így elölről kezdtem el, s tizenöt évadnyi szórakozás vár rám. Jelenleg megakadtam az első évadnál (mint tavaly), s a maradék tíz résszel minden bizonnyal végzek a héten. Legalábbis, ha nem adódik más program.
Ugyanakkor bízom abban, hogy jó idő lesz, ámbár minden bizonnyal a kimozdulást majd valamikor délután hat utánra időzítem, mert megsülni nem óhajtok, s a kellemes esti levegőt jobban szeretem a fülledt délutáni állapottól eltérően. Természetesen már most tervezgetek hova kellene elmenni, így aztán bicajos „túráknak” nézek majd elébe, s majd frissíthetem a telefonom applikációját, hogy éppenséggel hány kilométert tettem meg éppen. Benne volt a pakliban egy mozizás is,de végül úgy döntöttem, hogy újra megnézve előzetesét az Alien Covenant-nak jobb lesz, ha megvárom a digitális változatot belőle, s itthon nekiülök.
Ideiglenes búcsú a tavasztól
Nagyon örültem annak, hogy megérkezett idén elég hamar a tavasz. Annak legjobban, hogy végre úgy mehettem akárhová, hogy közben nem fagytam szét. Sajnos változatos volt az időjárás az elmúlt hetekben (reggel megfagytál, délután megsültél), s talán ennek is volt köszönhető, hogy alig egy hónappal a megfázásom után ismét megfáztam.
Most természetesen nem mentem orvoshoz, hiszen komoly láz nélkül megúsztam a dolgot, viszont szembe kellett néznem azzal, hogy a húsvétot minden bizonnyal a négy fal közt kell töltenem, hogy minél jobban kikúráljam magam. Igazából egy röpke egy órás séta még belefért volna, de a szeles időnek köszönhetően ezt passzoltam. Azonban a mai nap engedett némi lehetőséget, hogy ki tudjak mozdulni, mert elég meleg volt, s a szél is alább hagyott. Így a közelben lévő élővíz csatorna mellett lesétáltam másfél órát. Persze emellett fotóztam is:
Ideiglenesen búcsút vettem ma a tavasztól, hiszen az előrejelzések alapján két hétig eléggé szeles, s csapadékos időjárás kezdődik, aminek azért annyira nem örülök. Miközben itthon voltam szinte minden jelenleg futó sorozatommal naprakész lettem, továbbá bepótoltam a már régóta megnézésre váró filmeket. Igaz, ebből kapásból négyet a felénél ki is kapcsoltam az érdektelenség miatt.
Még márciusban írtam, hogy már befejezett szériákat kezdtem el nézni, de aztán végül ezek közül maradt az ER, azaz Vészhelyzet. Aztán meglátom hogyan haladok vele, mert régen nagyon szerettem. Minden bizonnyal az első évaddal végzek, ha valóban rossz idő lesz. De bízom abban, hogy két hét múlva napi szintűvé tudom tenni a mozgást.
Sorozatfront: Elő a „halottakkal”!
Saccolva az elmúlt három évben nagyon sokszor írtam arról, hogy régebben mennyire rá csüngtem a sorozatok virtuális mellbimbóján. Az egyik oka a diák mivoltom volt, melynek következménye pedig az eltartott státuszom, így a világ nem igazán volt nyitott számomra. A sorozat nézés pedig elég olcsó szórakozás volt. Megváltozott ugyan ez mióta beléptem a munka világába, de a legnagyobb problémám az, hogy a szériák nem kötnek le.
Régebben nagyon sok sorozatot néztem egyszerre, s olykor nem nagyon tudtam már követni őket. Azonban a magánélet kiteljesedése, valamint a munka rákényszerített arra, hogy ami csak közepes, vagy nem köt le, annak megtekintését hagyjam abba. Így aztán jelenleg aktuális futó sorozat 7, amiből csak egy teljes évadon át (szeptembertől májusig) futó 22 epizóddal operáló széria van. Így aztán úgy döntöttem, hogy ideje elővennem azokat a sorozatokat, amelyekbe régen belefutottam, de nem lettem nézője, ámbár valamilyen szempontból tetszett.
House M.D. , azaz idehaza csak Doktor House. Több részt is láttam belőle, de tulajdonképpen nem lettem a sorozat nézője. Nem utáltam, de annyira viszont nem is tetszett. Ebben az ínséges időben viszont úgy döntöttem, hogy napi 2-3 rész simán belefér nekem, s mindenképpen bepróbálom. 8 évad, s 176 rész készült el belőle, szóval nem kis mennyiséggel állok szemben. Egyelőre az első évad végén járok.
Azt hiszem senkinek nem kell bemutatni az ER címet viselő, de itthon frappáns Vészhelyzet nevet kapó kórház sorozatot. Mai napig emlékszem, amikor ez volt a kedd esti program, amikor még a közszolgálati csatornán futott a széria. Aztán az RTL Klub-ra költözött, s ott néztem is egy darabig, de aztán ez abbamaradt.
Úgy döntöttem, hogy eme sorozat tökéletes társ lesz a fenti szériához, s 15 évad 331 rész vár rám. Mivel a stílus bejött, s csak „elfelejtettem” nézni tovább azt gondolom, hogy nem gond bepótolni. Kevés dologra emlékszem már a régi részekből, így aztán ismét felveszem a kesztyűt.
Third Watch neve nem ismerős, akkor Harmadik műszakként mindenképpen kell. Annak idején sok részt láttam belőle, s tetszett is a kissé nyers megközelítése, de tudatos nézője viszont nem voltam. A hármasból ő rendelkezik a legkevesebb elkészült epizóddal, hiszen csupán 5 évad és 131 rész látott napvilágot.
Mivel a műfajt egyébiránt kedvelem, ezért úgy döntöttem, hogy ideje ezekkel a sorozatokkal is felzárkóznom. Munka előtt, vagy után jól jöhet egy kis kikapcsolódás, így tökéletes, ha a fenti sorozatokat elkezdem nézni. Egy ideig kitart, hiszen 638 epizódon keresztül nézhetek orvosokat, mentősöket, rendőröket.
3
3…igen. Ennyi napot töltöttem a munkahelyemen a szabadságomból visszatérve, s azt kell mondanom, hogy nem mindig jó, hogy ha az ember több, mint egy hétre megy el. Hiszen utána visszarázódni már nem olyan jó, mint előtte.
Tény és való, hogy a legjobbkor sikerült elmennem, hiszen a nap szinte égetett, s ennek örömére a strandra is kijutottam. Igaz, az elsőnél történt napégés miatt csak kétszer. Ennek ellenére azért jól éreztem magam, ámbár tudtam, hogy mire visszatérek már minden a feje tetején fog állni. Elsősorban ez alatt azt értem, hogy szinte mindenkinek változott a beosztása kivéve az enyém, így persze megint csak sikerült olyanokkal összefutni, akiről úgy tudtam nem lesz benn, vagy máshogyan fog majd jönni. Így természetesen az első nap is tapasztaltam azt a fantasztikus érzést, mely csak annyiból áll, hogy „legszívesebben belehánynék a szádba, úgy utállak”.
A szabadságom remek időzítésében az erősített meg leginkább, hogy a héten végre elkezdődött a várva várt nagy hidegfront megérkezése, s ennek köszönhetően gyakorlatilag legalább 15°c hűlt a levegő. Ennek köszönhetően végre az esti alvásom maximálisan biztonságban volt, hiszen nem úsztam a saját izzadságomban úgy, hogy közben mindent megtettem ennek elkerülésének érdekében. Mindezek mellett persze délelőtti műszakokat nyertem meg, aminek az volt a legnagyobb negatívuma, hogy az utolsó napomon sikerült délig aludni, így másnap röpke másfél órás alvás után vonszoltam be magam úgy, hogy egész nap olyan voltam, mint egy hulla. Nem véletlen.
A szétcsúszás persze nem szűnt meg a megfelelő mennyiségű alvás megvalósításával, hiszen sikerült például a fülhallgatómat 60°c -on kimosni. Ámbár a legnagyobb öröm akkor ért, amikor kiderült, hogy az én „szemem fénye” még ezt is túlélte. Halálának nem igen örültem volna, hiszen eme modell ára legalább 5 ezernél kezdődik, s nem azért vettem tavaly ilyen fülhallgatót, hogy egy éves használat után dobhassam a kukába, főleg ilyen ok miatt. A rossz idő miatt természetesen csak itthon tudtam maradni a négy fal között, hiszen a kapuig se tudok úgy eljutni, hogy ne legyen valamim vizes. A Vészhelyzet volt betervezve, mint sorozat, de annyira csömöröm lett tőle, hogy az első évad utolsó előtti részét már kikapcsoltam, s a meglévő évadok repültek a kukába. Mivel találtam egy elég szép kis filmes listát, így arról kezdtem el válogatni a megnézendőket, melyeknek java részét nem is láttam. Vagy amit már láttam, azt már olyan régen, hogy már nem is emlékszem rá. Így nagyjából 19 film vár megtekintésre ebben a hónapban, ha már sorozat egyáltalán nincs szinte.
Megkezdődött…!!!!
Még nem töltöttem be a harmincadik életévemet, így sajnálatos módon az éves szabadnapjaim eléggé karcsúak. Ámbár, ha alapul vesszük a magyar munkaerő piacot bizony összetehetem a kezemet, hogy olyan helyen dolgozok, ahol legalább megadják, s kivehetem, s nem kötnek útilaput a talpamra, ha jelzem igényemet ez felé. Persze ettől még nem lesz jó munkahely, sőt!
Azt már korábban is gondoltam, hogy nem lesz sétamenet, főleg a nyári szezon. A dolgozók száma tavalyhoz képest megcsappant, habár részben ennek is a következménye a sok (szerencsére még választható) opció: a túlórák tömkelege. Egyrészről mindig volt valaki, akinek volt valami dolga, illetve olyan is, akinek összegyűltek a pihenőnapjai, szabadnapjai, s ennek következménye volt, hogy a többiek meg húzták a lóbőrt majdnem egyhuzamban. A szabadságokat augusztusra tartogattam (meg beírtam novemberre is, csak hogy örüljenek). Ennek egyenes következménye lett a májusi rossz, a júniusi botrányos, s a legnagyobb munkaórával rendelkező szinte vállalhatatlan júliusi beosztásom. Ugyebár mivel vonzó volt az ár, így egy új telefont beújítottam, habár hozzáteszem, hogy a viszonylag alacsony ár, s a jó hardveres háttér miatt nem bántam meg. Napokat gondolkodtam megvegyem-e, mert tisztában voltam vele, hogy vásárlás után nem sok lehetőségem lesz a szórakozásra nyáron, már ami az anyagiakat illeti. Végül bevállaltam, de ekkor már tudtam, hogy minden egyes túlórára rá kell harapnom. Na most jelen pillanatban eddig olyan 40 órányi plusszal rendelkezem, melyek elosztva 4 órával toldották meg a nyolc órás műszakjaimat.
Egy kollégám van, akinek többnyire mindig van valami változtatás kérelme havonta, így történt meg, hogy némileg árnyaltabbak lettek az előző hónapjaim. Mielőtt beleléptem volna az augusztusban is így volt. Végül az alap szabadságomhoz még jó pár nap hozzá lett dobva a hónap végéről. Így végül majdnem két hétig a munka közelébe sem fogok menni… Hurrá!!!!
És nézzük mit tervezek!
Házon kívül tevékenységek
Ez az, amire jelentősen oda kell figyelnem. Ugyan nem kell még a szuszt is kiszorítanom belőlem olyan erősre húzott anyagi nadrágszíj miatt, de azért oda kell figyelnem, hogy mit mire költök. A júliusi csorba pihenőnapok számának és azok csorba elosztásának köszönhetően csak itthon dekkoltam szinte, s alig mozdultam ki. Nos, ezen mindenképp változtatni szeretnék, ha az időjárás is kellően kegyes hozzám. Elméletileg jövő hét derekáig az is lesz.
Mozi nem lesz. Szeretnék menni, de sajnos semmi számottevő nincs, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Azért pedig elhúzni a belemet, hogy megnézzem valamit, ami nem is tetszene… nem érdemes. Az előző hónapban szerettem volna strandra még kijutni, de sajnos nem jött össze. Leginkább azért, mert fél napos pancsikolástól úgy kifáradtam, mint egy 13 órás munkás műszaktól. Így áttoltam erre a hónapra a szabadságom alatt. Mai napon kellően 11 órakor másztam ki az ágyból, hogy magamhoz tudjak térni még két óra alatt, hogy kivonszoljam magam. Mivel bámulatosan félrenéztem a fizetési dátumot, így a héten ez lesz az első, s utolsó is egyben. Jövő hét hétfőre tervezek még egyet, s utána viszont már az időjárás fogja eldönteni, hogy lesz-e további lehetőség fürdőzésre. Hétvégék kicsukva, ugyanis ilyenkor van a „hering-effektus”, amikor mozdulni nem lehet a medencében.
A legkedveltebb tevékenységem „sport” közül a bringázás. Ez az, amit az elmúlt egy évben olyan cudarul elhanyagoltam, hogy arra nem találok szavakat. Ahogyan észre is vettem magamon, hogy bizony el is lustultam. Régen akár 40 km-t is úgy letekertem, hogy még levegőért sem kellett kapkodnom, ez bizony mára megváltozott. Bár hozzáteszem, hogy a kapcsolatok virtuálissá válásának is nagy szerepe van ebben, sajnos.
Viszont úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s mivel a környező településeket többnyire erdők kötik össze érdemes meglátogatnom őket kirándulás címén. Amint beindul a munka az időm java részét úgy is itthon fogom tölteni, így nincs értelme itthon ücsörögni még akkor sem, ha az anyagiak nem teszik lehetővé egy nyaralás lehetőségét. És hát a tegnapi napon megpillantva munkahelyemen a naplementét eszembe jutott, hogy mennyire imádtam ez időtájt felpattanni a bringára, s körbeszelni az egész várost, s annak környékét…A hétvégét meg továbbra is fenntartom a személyes találkozóknak.
Házon belüli tevékenységek
Feltehetően nagy hőségek, illetve nagy esőzések lesznek, ha hinni lehet az előre jelzésnek. Napközben kizárólag a kötelező bevásárlás lesz meglépve, s szinte semmi más.
Természetesen elsősorban a vizuális tartalmakat fogom kiélvezni. Kevés sorozatot nézek, s van is betervezve nézésre, s mivel nem lehet mindig játszani se, így végül úgy döntöttem egy kedvcsináló bejegyzés után nekiülök az ER azaz itthoni nevén a Vészhelyzetnek, hiszen öt évada HD minőségben is elérhető. Régen szerettem, s kell valami hiánypótlás. Mindezek mellett ugyebár itt van a Zoo, melynek már négy részét kellene pótolnom. Ha pedig játékról van szó, akkor a régi generációs Tomb Raider epizódok vannak most a listámon. Teljes kikapcsolódásról van szó, akkor pedig van pár film, amit még szeretnék megnézni az mellett, hogy egy listát írtam össze azokról, amiket újra meg szeretnék tekinteni.
Remélem ez a másfél hét remekül fog eltelni, s szinte mindent sikerül meglépnem, amit elterveztem.