Platform: PC
A nagy vizsgaőrület után kellett azt mondom kellett egy kis lazítás. Mivel jelen helyzetben még munka nincs kilátásban, így az elmúlt egy hétben azzal töltöttem az időmet, hogy teljesen regenerálódjak, ami inkább agyi kapacitásra, mint testi állapotra értendő.
Természetesen hogyan is lehet pihentetni az agyat anélkül, hogy nem szórakoznánk? Nos, mivel az idő is olyan volt, így végül napközben maradtam a szobám árnyékámban, miközben a ventillátor kellemesen „nyalogatta” a bőröm. S mivel estig – amikor is lazán röppenhettem itthonról a kellemes éjszakába – valahogy el kellett ütni az időm, így úgy döntöttem, hogy ideje valamiféle játékot előkapni, hogy ha már ősszel sikeresen összeállítottam egy új PC-t.
A Prince Of Persia sorozattal jó pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, de az eddig megjelent négy epizódból csak az elsőt (The Sands Of Time) és a harmadik (The Two Thrones) sikerült magamévá tennem. A többibe tulajdonképpen csak belekóstoltam. Mivel nemrég került a boltok polcaira az új rész, mely visszatér a régi sorozat hagyományaihoz, így úgy gondoltam, hogy ajánlott a történeti áttekintés a kezdetektől, főleg, hogy időközben kijött egy filmfeldolgozás is. Így hát nekiültem az első kultikus epizódnak, amit pár nap alatt sikerült is újra kipörgetnem. Bevallom, jobban bejött, mint amikor először ültem neki.
Tovább…
Szerző: Kecskenyál
Cyanide And Happines (8.)
Glee: 1.évad
Kétség kívül idei év egyik legjobb sorozat újonca a Glee, mely minden bizonnyal hosszú időre a kedvencem lesz (s minden bizonnyal, ha idehaza is megjelenik DVD formátumban egyértelműen megvevős kategóriába fog esni).
A széria bemutatkozó epizódja még tavaly májusban került képernyőre az American Idol után. Ez érthető, hisz a sorozat központjában egy „ének szakkör” áll, ami természetesen amerikai szemmel sokkal komolyabb, mint idehaza.
A célközönség tehát adott: a szériában epizódról epizódra egy-egy hírhedtebb zeneszám/zeneszámok kerülnek feldolgozásra; emellett pedig igazán szerethető karakterekkel dolgoznak a készítők, s ennek köszönhetően minden megvan a sorozatban ami kell. Szerelmi háromszög, négyszög, románcok. És mindez megfűszerezve rendkívül sok jó zenefeldolgozással.
Az amerikai FOX nem hozott rossz döntést, amikor 13 epizódra berendelte a Glee-t, melyet később 22 epizódosra rendelt. A kezdeti nézettség – mely átlagosan 6-7 millió nézőt vonzott – elég volt arra, hogy az anyacsatorna berendelje a széria teljes, azaz +9 epizóddal bővített évadját. A téli szünet elég hosszú volt, azonban az őszi nézettségi adatok, valamint a dalfeldolgozásokból befolyt összeg valamint jó pár nevezés, díj besöprése elegendő volt arra, hogy még a szünet előtt megkapja a második évados berendelését is.
A széria visszatért, s nézettsége az új idősávban szárnyalni kezdett – átlagosan 9-10 millió nézőről beszélhetünk -, ráadásul egyre jobb dalfeldolgozásokat kaptunk, s ennek köszönhetően nem sokkal a májusi upfronts után az anyacsatorna a második évados berendelést még egy évaddal megtoldotta, azaz immáron biztos, hogy két évig nézhetjük még a kedvencünket feltehetően 44 epizódon keresztül (persze, ha a nézettség nem megy béka rottyantója alá, s az anyacsatorna nem állítja le a forgatást). Tehát a készítőknek van elég idejük gondolkodni, hogy merre is vigyék a történetet, mennyire tudjanak újszerűt vinni a szériába.
A sorozat pedig bárkinek ajánlható, hisz olyan elemeket tartalmaz, mely minden bizonnyal a legtöbbeknek kedvencévé válhat. Ráadásul olyan szériáról beszélhetünk, amit nem elég egyszer megnézni, hanem újra és újra neki lehet ülni. (Már most látom, hogy melyik szériát fogom legalább egyszer végignézni a nyáron).
Tovább…
Prayers For Bobby
Filmek terén több féle dolog van, amit nem tudok elviselni. Az egyik, ha egy film mindenképp többnek akar látszani, mint ami, illetve maga a témát, történetet teljesen irreálisan próbálja tálalni.
Na pont ez amiatt tulajdonképpen nem igen szoktam szeretni azokat a sorozatokat, filmeket, amelybe valamiféle homoszexuális szál kerül. Többnyire mindig átbillennek a készítők a ló túloldára, s vagy egy idióta, már-már gusztustalan tálalásban kerül terítékre az ilyen szál/történet, vagy pedig átmegy kőkemény drámába, és akkor nincs megállás. Szerencsére a legtöbb ilyen alkotásnak elég volt megnézni az ajánlóját, és máris el tudtam dönteni, hogy nem vagyok kíváncsi az adott filmre.
Nos, úgy érzem ebben a témában van ki aknázatlan lehetőség, lehetne valóban jó filmet csinálni. Azonban rendre készülnek huszadrangú, semmit érő alkotások. Amikhez szerencsém volt, azokat többnyire egy-egy színész/színésznő miatt vállaltam be. Kivétel a Love To Hide volt, melyet inkább a holokauszt vonatkozása miatt néztem meg. Illetve volt itt még egy Transamerica, melyet szinte kizárólagosan Felicity Huffman miatt néztem meg (és kb. akinek ajánlottam a filmet, az kapásból hülyének nézett, mert jeleztem, hogy szerintem alapjáraton a színésznő nem néz ki rosszul).
Na és akkor itt a Prayers For Bobby (Imák Bobby-ért), ami viszont tetszett, habár sokat hezitáltam, hogy megnézzem-e. És végül győzött a kíváncsiság. Sigourney Weaver-t nagyon tisztelem az Alien sorozat óta, s nem hagyott nyugodni a tudat, hogy vajon milyen lehet egy ilyen témájú filmben. Milyen volt? Nagyszerű! Csak úgy, mint maga a film, mely egyébként igaz történet alapján készült.
Tovább…
Cyanide and Happines (7.)
Tomb Raider: Underworld (2008) Teszt
Platform: PC
A Crystal Dinamics 2006-ban sikeresen élesztette újra a Tomb Raider sorozatot a Legend alcímre hallgató reboot-nak köszönhetően. Maga a sorozat 1996-ban indult hódító útjára. Az első epizód elsöprő sikerének köszönhetően a kiadó egy aranytojást tojó tyúkot látott a szériában ezért minden évben megjelent egy új epizód, ami mellé még egy kiegészítő rész is érkezett többnyire. Az évenkénti megjelenésnek köszönhetően a széria lassú hanyatlásnak indult, s a Chronicles alcímet viselő ötödik rész szépen le is zárta egy időre Lara Croft történetét. Persze ettől a kiadó még továbbra is látott benne fantáziát, ezért úgy döntött, hogy szükségesek bizonyos változtatások magán a szérián. Ehhez a készítőknek volt három évük, melynek köszönhetett megszületett a The Angel Of Darkness, amely mind eladás, mind rajongói oldalról akkorát hasalt, hogy ember nem volt, aki azt gondolta, hogy valaha is érkezhet egy új játék. De szerencsére megjelent a színen a Crystal Dinamics, aki visszaadta nekünk a játék iránti szeretetünket. A sikernek köszönhetően született meg a játék tizedik évfordulójára szánt Anniversary és persze az Underworld. Míg az előbbi két játék elég pozitív értékeléseket és eladásokat tudhatott magáénak, addig sajnos ez nem mondható el az Underworld-ről, amely felemás fogadtatásban részesült bevételek és rajongói szempontokból egyaránt.
A Legend tökéletesen nyitva hagyta történetileg a folytatás lehetőségét, s erre az Anniversary pedig tökéletesen ráerősített. Ebből a szempontból az Underworld közvetlen folytatása az előző két epizódnak továbbá pedig egy izgalmas lezárása egy trilógiának. Azoknak, akiknek maradéktalanul bejöttek az előző epizódok, azoknak feltétlenül ajánlható jelen pillanatban az utolsó aktuális epizód. Az előző epizódokkal szemben ráadásul akár hivatalos forrásból is elérhető a játék teljes magyar nyelven, ami rendkívül pozitív, hisz ez az első Tomb Raider játék, amely teljesen magyar nyelven jelent meg. És persze reménykedhetünk abban, hogy a következő játékok is ilyen formában fognak majd idehaza megjelenni.
Tovább…
Chuck: 3.évad
Tavalyi év egyik legjobb sorozata volt a Chuck, melynek első évados korrekt nézettségének köszönhetően kiérdemelte a 22 epizódos második évados berendelést. Azonban a sorozat nem állt jól nézettségileg, így lehetett is érte szorítani. Természetesen az anyacsatorna látott benne potenciált, így egy rövid, 13 epizódos harmadik évados berendelést szánt a sorozatnak, ami elég hosszú időre lepihent.
A második évad zárása után újult erővel tért vissza a széria, amely viszonylag elég korrekt, már-már a második évadhoz viszonyítva kimagasló nézettséggel tért vissza. Természetesen a készítők készültek a lehetséges végre, így a 13.epizód végén félig-meddig egy évad/sorozat finálét írtak. Ezek után persze jött az évad kibővítése, így a meglévő epizódokhoz még érkezett hat rész berendelése.
Ami egyébként roppant vicces az egészben, hogy a széria ismét mélyrepülést hajtott végre nézettség tekintetében, így kb. másfél millió nézőt veszített a premierhez képest. Tavaly kegyelemként kapott folytatást a széria idén is bekerült a „Buborékba”, szóval a rajongók megnyomhatták a „pánik gombot”. Ennek ellenére másodszorra is megúszta a széria a kaszást, így 13 epizódos negyedik évados berendelésnek nézhetünk elébe.
Tovább…
The Vampire Diaries: 1.évad
Idén talán a The Vampire Diaries-t vártam a legjobban az újoncok közül. Már, ha ezt lehet várásnak nevezni, hisz nem rágtam tövig a körmöm a nagy várakozásban, hanem szépen, nyugodtan kivártam a premiert.
Az utóbbi években eléggé fellendült a vámpír téma, s bizony a siker nem maradhatott el, így Amerika legkisebb csatornája ezzel a berendelt sorozatával a legjobb nézettségét érte el, amit nem igen sikerült az elmúlt években.
Alaptörténet roppant egyszerű: vámpírok léteznek. Mert bizony léteznek. Persze sok fajta van. Vannak köztük veszélyesek, s vannak köztük ártalmatlanok. Nos, az utóbbiba tartozik Stefan, míg öccse az előbbibe. A két vámpír testvér közös vágyálma pedig nem más, mint Elena, aki tökéletes hasonmása Katherine-nek, aki annak idején a Salvatore testvérek szerelme volt, s nem utolsó sorban az a vámpír, aki őket átváltoztatta.
Természetesen ez csak a felszín, hisz a felszín alatt még bőven rejtőzik különböző természetfeletti szálak, amelyek ugyan megpróbálják kiemelni a The Vampire Diaries-t az agyatlan romantikus vámpír történetből. Ez nem teljesen sikerül, hisz erre már láthattunk már korábban példát.
Tudatosan felépített első évad volt, melynek ugyan nem hagyott mély nyomott az évadzárása, de azért kíváncsian várom, hogy ebből a készítők hogyan is akarnak kimászni. Továbbá olyan szálakat is megmozgattak az évad során, melyből arra következtetek, hogy ha az anyagi háttér is megengedi, minden bizonnyal a széria komoly fejlődésen mehet keresztül.
Tovább…
The Big Bang Theory: 3.évad
Lazán kijelenthetjük – mert megtehetjük -, hogy a The Big Bang Theory minden idők egyik legjobb sitcomja. Ugyan nem voltam az alapötlettől oda meg vissza, hogy egy négy kockasrácról szóló történetet kövessek nyomon hetente. Nos végül volt egy Summer Glau-s Terminator: The Sarah Connor Chronicles „crossover”, ami kihagyhatatlan volt. Ugyan ez az epizód nem rántott be teljesen, de később adtam neki egy esélyt. És bizony nem bántam meg, mert valami hihetetlenül lendületes, vicces sorozatról volt szó, melynél többet mosolyogtam, s többet nevettem, mint például a Friends valamennyi részén. Pedig az utóbbinál erős függőség volt, főleg, hogy a TV2 bátorkodott egy hónapos maratont tartani az új részekből, így beiktatott lazán 10-11 hónapos szünetet.
Szóval tavaly barátkoztam meg a sorozattal, s rekordidő alatt értem két évad végére. Könnyed, szórakoztató, súlytalan. Minden, amit el lehet mondani látatlanban a szériáról. Amennyire idiótán hat az ismertető, s az ezekhez készült képek, olyannyira jó igazából. Ez az évad az elvárásaimnak megfelelően teljesített, s ez igaz a nézettségre is, hisz a kezdeti 7-8 milliós átlagnéző megsokasodott, s bizonyos epizódokat már 15 millión követtek nyomon. Ennek megfelelően a következő két évad (ha jól emlékszem két évados berendelést kapott) már a zsebben van, nem kell aggódni a sorozat sorsáért.
How I Met Your Mother: 5.évad
Ez is megvolt. Szép sorjában, de a sitcomok is kivonultak idén. Az első, amelytől búcsút vettem az épp a How I Met Your Mother (magyar keresztségében Így jártam anyátokkal) mely ötödik éve van képernyőn, s az idei aktuális évadban már megléptem a 100. epizódot is, amelyet a sorozathoz méltóan ünnepeltek meg a készítők. Már három évad kapásból lement, amikor én elkezdtem nézni a szériát. Bevallom azonnal berántott. Azt mondom, hogy három tökéletes évadot tudhatunk magunkénak. Mint ahogyan az lenni szokott, általában a szériák egy idő után elfáradnak és/vagy a nézőnek unalmas lesz. Nem várja úgy epizódokat, lazán kimarad egy, ha a sors úgy hozza. Bár, a net világában elég nehéz egy epizódot is kihagyni, hisz nem a TV-ben követjük nyomon kedvencüket.
Ez a hullám sajnos elérte a How I Met Your Mother-t is. Ha válaszolnom kéne, akkor azt mondanám, hogy valamikor a negyedik évad közepe tájékán kezdett nálam zuhanórepülésbe, ami még úgy néz ki, hogy nem állt meg. Sajnos ezt tetézte az ötödik évad, s én nyugodtam ki merem jelenteni: a How I Met Your Mother – ha nem is teljesen, de – kifulladt. Abbahagyni nem fogom, hisz még nem ment át a széria a „nézhetetlen” kategóriába, s eddig is csak egyetlen egy sorozat volt, amit végleg abbahagytam (Kyle XY-ról van szó). Míg annak idején a széria kihagyhatatlan volt, sírva röhögős, addig az új évadok már csak szimplán fapofával végignézősbe ment át. Kár érte, nagyon kár.
Tovább…