Tavaszi szünet egyik igen becses darabja lett a Being Human (magyar keresztségben csak a A vámpír, a vérfarkas és a szellem), mely hat epizódjával azonnal a kedvencem lett.
Ami egyébként érdekesség, hogy nem amerikai, hanem angol sorozatról van szó. Tehát nincs szuper CGI, minden epizódban megtalálható monumentális csata; illetve harcjelenetek. Ettől függetlenül meglepő módon teljesen élvezhető szériáról van szó, mely leginkább történetileg erős. Ami valljuk be elég ritka, hisz rengeteg olyan szériát tudnék felsorolni most, ami történetileg elég gyenge lábakon áll, vagy csak a benne található CGI jelenetek összessége az, ami eladja.
Nos a Being Human ettől teljesen eltér. Hat – egyenként 48-50 perces – epizódból áll. Ezt nyugodtan írhatjuk a pozitív és a negatív oldalra is egyaránt. Pozitívnak mondható, hogy mivel az epizódok száma csak egy számjegyű, így nincs „fillér” epizód, azaz nincs kínosan időt húzó epizód, mely után leginkább felkötné magát az ember. Negatív abból szempontból, hogy így két évad között lazán eltelik 9-10 hónap is, így egy termetes cliffhanger után az ember tördelheti az ujjait.
Tovább…
Szerző: Kecskenyál
Tomb Raider: The Angel Of Darkness (2003) Teszt
Platform: PC
1995-ben hatalmas sikert ért el az első Tomb Raider. A három dimenziós kalandjáték az adott év egyik legnagyobb durranása volt, s nem csak azért, mert női főszereplővel rendelkezett, hanem annak idején korszakalkotó grafikája sokaknál vizuális orgazmust okozott.
A kalandornő megalkotója, Toby Gard otthagyta a fejlesztőcsapatot. Távozásának oka az volt, hogy az Eidos megérezte, hogy igazi aranybánya a sorozat bevétel szempontjából, s úgy döntöttek, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha évente kerülne a boltok polcaira új epizód. Ez meg is történt, s 2000-ig összesen öt fő epizód, s emellett négy kiegészítő epizód készült. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a széria az ötödik epizódig tökéletesnek mondható volt, s imádtam szinte minden mozzanatát. Az viszont tény, hogy bevált recept alapján készültek a későbbi részek minimális változásokkal, s a rajongók szép lassan kezdtek erre ráunni. Így ahogyan haladtak előre az új epizódok kiadásával ezzel arányosan csökkent az eladások száma. A játék alapjául szolgáló grafikai motor szépen elavult, s 2000-ben már nem is igen volt mérvadó, habár elsősorban nem ezért volt instant bukás a Chronicles névre hallgató ötödik epizód. A fejlesztőcsapat felismerte, hogy újra kell alkotni a játékot az alapoktól, új grafikai motorral, új ötletekkel, új irányvonallal. Így 2000 elején el is kezdődött a fejlesztés. Érdekesség, hogy a Chronicles egyik megnyitható extrájaként bepillantást nyerhettünk az új epizódba pár kép erejéig.
A készítőknek rengeteg ötletük volt, hogy hogyan is tudják felépíteni a játékot. Az már biztos volt, hogy grafikailag teljesen újra kell gondolni a játékot. Ezzel a részével nem is volt baj, hisz rendre jelentek meg olyan képek a megjelenés előtt, hogy ezzel probléma nem lesz, s egyébként is szükség volt fejlődni grafikai szinten. Rengeteg információ jelent meg a készülő új epizódról. Olvashattunk arról, hogy mit terveznek az alkotók, mit szeretnének megvalósítani. Ígéretesnek tűnt a játék, s a rajongók reményekkel telve várták, s a napvilágra került videók is azt mutatták, hogy egy igazán jó játékot fognak kapni. A megjelenésre azonban sokkal többet kellett várni, mint amit az Eidos ígért, ugyanis összesen háromszor tolták el a megjelenést kreatív okokra hivatkozva. Végül majdnem egy éves csúszással 2003 nyarán jelent meg a játék félkészen, grafikai és játékmenetbeli hibák tömkelegével.
Tovább…
Húsvét, s ami mögötte van
Örömmel nyugtázom, hogy idén is sikerült kiiktatni a hagyományt, azaz a Húsvét csupán három napos hétvége volt. Bevallom engem már jó ideje nem mozgatnak meg az ünnepek. Valahogy úgy vagyok vele én már kinőttem ezekből.
Természetesen a tavaszi szünetem ismét hosszabbra sikerült, mint ahogyan az országos „rendelet” szólt. Ez betudható a rossz időjárásnak is, ami azonnal elvette a kedvem, hogy tiszteletemet tegyem az iskolában, továbbá a többiek is kijelentették, hogy az utolsó tanítási napon nem hajlandók bemenni. És így is lett.
Természetesen a tavaszi szünetben is azt próbáltam magam utolérni mindazokban, amikkel le vagyok maradva. Persze ahogyan szokott lenni semmi sem úgy lett, ahogyan terveztem. Erre tulajdonképpen ráerősített, hogy rendkívül jó idővel áldott meg az ég a szünet első felében, így a szabadidőm java részét a szabadban töltöttem. Ennek köszönhetően nem is tanultam semmit, továbbá a letöltött temérdek film és sorozat epizód is csak pihent a merevlemezen egészen vasárnap estig, amikor is beköszöntött a rossz idő, s esett két napig. Filmekből egyet sem néztem meg, pedig három nappal ezelőtt behelyeztem az asztali DVD lejátszóba a Jurassic Parkot, ami tulajdonképpen újranézés lett volna, hisz mégis csak gyermekkorom egyik kedvenc filmjéről van szó, ami így túl a 150. megtekintésen sem unalmas.
Az aktuális, hétről hétre követett szériákkal is le voltam maradva, így kettő vagy három epizódot nyomtam le egyben. A nap végére általában pedig inkább zenehallgatás volt beütemezve, mint a képernyő előtt görnyedés. Ennek ellenére a letöltött bevezető epizódok közül a Being Human lett a tuti befutó, melynek az első – hat részből álló – évadát már le is daráltam. A másodiknak már neki is álltam. Első nézésre a Primeval és a Threshold azonnal kiesett. Listámon továbbra is rajta van a Pushing Daises, Greek és a The Lost Room. Talán majd lesz még rossz idő, amikor kénytelen leszek neki állni.
Ami igazán említésre méltó talán az, hogy új külsőt kapott a blog. Igazából régóta tervezgettem, de lustaságomból adódóan valahogy hanyagoltam az egészet. Ráadásul végre nem kódok között kellett szélesítenem a „szöveg részt”, hogy a korábbi bejegyzéseknél használt képek ne lógjanak pl. a jobb oldali widget részbe. Hm… És még a twitter bejegyzéseket is szépen be lehetett illeszteni a blogba. Azt hiszem büszke vagyok magamra… (Persze nem nagy kunszt volt az egész, de akkor is… :D)
Cyanide and Happiness (1.)
Mostanában erőteljesen rákattantam erre a képregényre. Hihetetlen, hogy fel tudja dobni a napomat. 😀
United States Of Tara: 1.évad
Újabb kedvenc ütötte fel a fejét nálam, ami nem más, mint az United States Of Tara (magyar vonatkozásban Tara alteregói).
Két nap kellett ahhoz, hogy az első évadot teljes egészében magamévá tegyem, s bizony belátom, hogy jó döntés volt a széria bepróbálása. Ráadásul csak 25-27 perces epizódokról van szó (amiből kapásból még lefaraghatunk 5-6 percet, ha az „előző részek tartalmából” részt, az intrót és a stáblistát gálánsan áttekerjük), tehát egy pilot epizód erejéig bepróbálhat.
Műfajilag elég nehéz lenne besorolni. Ugyan a vígjáték jelzőt ragasztották a szériára, de az igazság az, hogy nem elég vicces ahhoz, hogy a vígjáték kategóriába kerüljön. Dráma pedig végképp nem lehet, mert ahhoz nem elég drámai. Ennek ellenére valóban szórakoztató tud lenni feltéve, ha látunk benne potenciát a folytatást illetően. Én láttam, s bevallom nem bántam meg. A második évad már műsorra került (az újabb 12 epizódos etapból eddig két epizódot láthatott a nagyközönség). Ráadásul a nézettségnek köszönhetően az anyacsatorna (Showtime) azonnal berendelte a harmadik évadot is, azaz jövőre is visszatér Tara.
És miről is van szó tulajdonképpen?
A középpontban Tara Gregson kertvárosi nő áll, aki egyszerre feleség, s anya egyszerre. Átlagosnak mondható élete közelebbről megvizsgálva egyáltalán nem átlagos. Ugyanis Tara disszociatív személyiségzavarban szenved (ami nem egyenlő a skizofréniával ugyebár). Legtöbbször önmaga, azonban előfordul, hogy valamelyik énje előbukkan a semmiből. Hisz nem csak egy különálló személyiséggel rendelkezik: lehet a sört vedelő vietnámi veterán Buck, a „fiatalságtól” kicsattanó T, vagy a tökéletes kertvárosi háziasszony Alice.
Tovább…
Tavasz van!
Bejegyzések hiányában azt hiszem meghallgatott imám: tavasz van!
A sors hülye fintora, hogy épp a hosszú hétvégére lett borzasztó idő. Bevallom, ez eléggé letörte a kedvemet. De szerencsére csak pár napig kellett elviselnem a borzasztó időjárást, s pár nappal később már reggel pattanhattam a „drótszamaramra”, hogy a közeli buszmegállóba jussak.
Persze mondhatnám, hogy kijött a tavasz, s végre feltöltődhetek energiával, azonban a suli ezt valahogy nem hagyja. Első körben fontos megemlíteni, hogy végzősként bizony a tanárok igencsak rágják a fülünket. Legalábbis az osztály azon elhanyagolható ötödének, aki az órákat látogatja is rendszeresen. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, ha éppenséggel ez nem lenne mindennapos, s nem úgy viselkedne mindegyik, mint ha más egyéb dolog nem is létezne a tanuláson kívül. Szó se róla én is iszonyú lusta tudok lenni, valamint fordítok időt szórakozásra is, azonban úgy vélem nem kéne elvennem magamtól a szabadidőt, hogy a tanulásra plusz időt fordítsak. Főleg akkor, amikor kialvatlanul, vagy épp testileg rosszul minden negatív előjel ellenére bemegyek végigszenvedni 7-8 órát…
Ráadásul tombol a „nemek harca” is, amivel nem is lenne baj, ha mondjuk a férfi vonalat nem én egyedül erősíteném. Ami egyébként azért is kezd már az agyamra menni, mert elsősorban valahogy természetesnek kellene vennem a durvább poénokat is, ami azért nincs ínyemre. Persze, ha arról lenne szó, hogy rühellnének vagy épp rám lennének indulva akkor könnyebben tudnám kezelni az egész helyzetet. Így bárgyú mosolyokkal próbálom leplezni a lappangó mérgemet. Másodsorban pedig erre a helyzetre a női tanárok is rátesznek egy lapáttal a „nőknek mindig igaza van” (kivéve amikor nem) dologgal, amivel mára már ki lehetne kergetni a világból. Ilyenkor szidom a férfi nemű osztálytársaimat, akik idén elvéreztek…
Szabadidőm java részét továbbra is a képernyő előtt töltöm, hisz a mindennapi utazás eléggé kimerít, így mire hazaérek már hulla vagyok. Noha a délutáni időm roppant kevés, azért még bevállaltam a meglévő szériák mellé újabb hetet. Ebből a hétből a United States Of Tara került megtekintésre, melynek első epizódja után gyorsan pótoltam a maradék 11-et is az első évadból. Így a hétvége alkalmával le is tudtam a fél órás epizódokat. Egyelőre még itt várakozik a Being Human, The Lost Room, Greek, Primeval, Pushing Daises és a Threshold bemutatkozó epizódja. Filmek terén csak a HD tartalmakra koncentráltam, melynek köszönhetően alig maradt hely a merevlemezen, azaz hamarosan instant törlés lesz a móka vége. Leginkább azért, mert nem vagyok a monitor előtti filmnézés híve, valamint egyelőre még nem megoldható a PC és a tévé összekötése. Ebből kifolyólag pedig felesleges a HD-re pazarolni a helyet, de érdekes módon ezt mindig megteszem.
Gyakori kérdések? (1.)
Napi szinten olvasom a gyakorikerdesek.hu-t. Na nem azért, mert én olyan jótét lélek vagyok, hogy a kérdést feltevőknek segíteni akarok. Tulajdonképpen azért böngészem a fent említett oldalt, mert minden nap van legalább egy olyan kérdés, amitől halálra tudom magam nevetni.
Nos néhány termés:
Újabb érv az önkielégítés mellett!
Senki ne gondoljon cumira!
X-men Origins: Wolverine – The Game (2009) Teszt
Platform: PC
Van annak talán már egy hónapja, hogy beszereztem az X-men Origins: Wolverine játékadaptációját. Bevallom kisebb-nagyobb dolgaimnak köszönhetően csak mai napon tudtam hellyel-közzel a végére érni.
Bevallom kevés játék van, ami igazán megtetszett, de amibe belefogtam, s az első negyed óra után nem kapott instant kaszát részemről azt bizony becsületből végigtoltam. Nagy rajongója vagyok a filmeknek (képregényeket sem olvastam), habár az utolsó film, mely Farkas (Rozsámák, bár nekem édes mindegy, mert talán én vagyok az egyetlen, aki nem szeretné főbe lőni azt, aki ezt a nevet adta magyar vonatkozásban a karakternek) eredettörténetét mesélte el nem aratott nálam nagy sikert. Kétszer néztem meg, ennyi éppen elegendő volt, s landolt is a lomtárban.
A játékot ezzel szemben örömmel fogadtam. Az első trailerek után már biztossá vált számomra, hogy mindenképp ki kell próbálnom, de sajnos az idő, s a körülmények nem úgy hozták, hogy neki tudjak ülni. Azonban bő egy hónappal ezelőtt erre alkalmam nyílt, s az első fél óra után azonnal beleszerettem. De ugye aztán szépen jött a fekete leves, s kezdeti pozitív véleményem erősen átcsapott negatívba.
Tovább…
Tomb Raider Chronicles (2000) Teszt
Platform: PC
Bő tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Tomb Raider sorozattal. Annak idején eléggé matuzsálemi darabnak számított az akkori közös számítógép. Egy családi ismerősnek köszönhetően pedig rengeteg játékkal lettünk elhalmozva. Nem voltam nagy játékos, s ma sem vagyok az. Valahol irigykedve tekintettem a család többi tagjaira, akik leültek és órákig elvoltak egy kártyajátékkal, vagy csak elindították a Doom első, vagy második részét. Vagy esetleg játszottak egy Diablo-t. Én addig sok mindenbe belekóstoltam, de igazából egyik sem kötötte le az érdeklődésemet. Egészen addig, míg egyik újságos CD mellékletén nem akadtam rá a Tomb Raider első epizódjának demó verziójára. Ugyan csak az első pálya volt játszható, de még így is rabul ejtett. Akkor éreztem azt, hogy megtaláltam azt a játékot, ami tényleg leköt, s amit akár többször is kijátszanék.
Akkoriban kezdték el forgalmazni az Ezt vedd meg! sorozatot, melynek keretén belül elérhető áron kínáltak klasszikus sikerjátékokat. Annak idején tanulói státuszomból, s fiatalkoromból kiindulva önálló keresettel nem rendelkeztem, így elő kellett kapnom az akkor még igen ellenállhatatlannak tűnő bociszemeimet, hogy a két epizód közül valamelyik a bevásárló kocsinkban landoljon. Így végül a második epizóddal tértünk haza, melynek végigjátszása után az első epizódot is hasonló módon sikerült megkapnom. Időközben az Ezt vedd meg! sorozat további címekkel bővült, így helyett kapott a harmadik, s majd később a negyedik és az ötödik rész. Lévén anyagi forrásaink végesek voltak, így a további két folytatás csak másodkézből másodpéldányon kaptam kézhez. Később egy bevásárlás alkalmával ismét lehetőségem nyílt, hogy a meglévő két eredeti példányt egy harmadikkal bővítsem. Az emberek többsége logikusan a harmadik részt emelte volna le a polcról, de én nem így tettem. Levettem a három epizódot, s szépen elkezdtem olvasni a tartalmi ismertetőket. Döntésképtelen voltam egészen addig, míg a Chronicles alcímre hallgató ötödik rész kezembe nem került, s a kiadványt megfordítva nem kezdtem el olvasni az ismertetőjét. A negyedik epizód dramaturgiai szempontból sokkoló befejezése rajongók milliót döbbentette meg. A történet szerint Lara Croft barátai egy esős szürke estén összegyűlnek, hogy az emlékének adózva felidézzék korábbi kalandjait. Ugyanis Croft kisasszonynak Egyiptomban nyoma veszett, s a feltételezések szerint meghalt.
Tovább…
Nip/Tuck: 7.évad
És ennyi volt. Véget ért a Nip/Tuck (idehaza Kés/Alatt) a 100. epizóddal.
Igazából a legtöbb dolgot már leírtam a 6. évad bejegyzésénél, szóval nem igen lenne szükség újabb írásra, hisz egy teljes évadról van szó, melyet ketté vágtak, majd más évadszámmal illettek. De ugye hivatalosan is így van, akkor én is kettő bontom a 2009/2010-es évadot.
Az „évad” kilenc részből állt, melynek minősége egyenlő az előző kettőével. Kár, pedig reménykedtem abban, hogy jobb lesz, vagy legalábbis méltóan lezárásra kerül a széria, esetleg lesz benne valami igazán meghökkentő. Sajnos ez nem így történt.
Annak idején a Viasat3-on akadtam rá valahol az első évad végén, s azonnal beszippantott. Ez valahogy négy évadig tartott, amikor is változtattak a koncepción (s egyben a helyszínen is), így az ötödik évadtól megkezdődött a minőségi mélyrepülés, így azóta kizárólag egyben tekintettem meg az évadokat.
Tovább…