A virtuális gondolataim gyűjtőhelye
A jó időt kihasználva úgy döntöttem, hogy kilátogatok a nemrég megismert Hűvösvölgybe. Egyik kedvenc helyem lett főleg az erdős része miatt. Ebből fakadóan pedig rengeteg fotót készítettem. Ez nem más, mint a feltehetően az itt kutyasétáltatók házikedvenceinek melléktermékén jelen lévő lepkék.
Igyekszem tökélyre fejleszteni a fotós képességeimet, s a legmegfelelőbb pillanatot elkapni. Most az erkélyről próbáltam egy megfelelő képet készíteni a naplementéről.
A magyar sorozatokkal kapcsolatban kezd visszatérni a hitem, mert egyre inkább tapasztalom, hogy igyekeznek a készítők a minőség felé menni. Nagyon nehéz egy olyan országban, ahol nincs rá elég anyagi keret, és nincs annyi színész és színésznő, hogy ne azzal szembesüljön az ember, hogy készül egy magyar film vagy sorozat, akkor ne olyan arcok tekintsenek rá, amelyek minden alkotásban feltűnnek. Persze akadt számomra egy-két ismerős arc, de azért mindenképpen pozitívum, hogy ilyen irányba mozdult el a magyar sorozatvilág. Egy valami azonban biztos, hogy jelenleg a hetedik epizódjánál tartó sorozatot mindenképpen végig fogom nézni.
Tovább…
A blog keretein belül már többször kifejtettem a véleményemet a magyar sorozatokról. Pontosabban arról, hogy sokszor úgy érzem, hogy nem azon bukik meg a dolog, hogy nem jó az alapkoncepció, hanem véleményem szerint a legtöbb magyar színész egyszerűen a vásznon nem tud színészkedni. Sok magyar filmnél, sorozatnál tapasztaltam azt, hogy úgy éreztem mintha színházi előadást néznék. Az elmúlt években azonban a tendencia javulni látszik, így hát én is teszek próbát sok sorozattal. Jelen helyzetben pedig egyelőre két magyar sorozatot követek (A mi kis falunk, A tanár) amihez úgy néz ki társul a harmadik úgy, hogy igazán nekem nem is tetszik. Azaz nálam abba a kategóriába esik, hogy annyira rossz, hogy már jó.
Tovább…
Ha saccolnom kellene, akkor nagyjából három hete már annak, hogy már kifutott a sorozat gyenge nézettséggel. Tehát sanszos, hogy nem fog visszatérni egy második évadra. Az igazság az, hogy többször felmerült bennem, hogy írjak-e róla annak fényében, hogy ténylegesen végignéztem az első évadot, de sajnos mély nyomot nem hagyott bennem, amelynek komoly oka volt.
Ismét eltelt egy hónap. Egy hónap az előző bejegyzésemtől, valamint két hónap attól, hogy idehaza is „berobbant” a koronavírus járvány, melynek következtében gyökeresen változott meg mindenki élete. Hiszen nincs az életnek olyan területe, amelyre nem nyomta volna rá a bélyegét ez a vírus. Aki nem akarta komolyan venni, vagy nagyon el akarta engedni annak sem ment, hiszen a járványügyi intézkedések mindenkire vonatkoztak. Tartalékra tettem magam, már ami a virtuális világot illeti, s igyekeztem hasznosan tölteni a szabadidőmet. Ráfoghatjuk, hogy sikerült, de nagyon rányomta a jelenlegi helyzet a bélyegét mindenre.
Tovább…
Többször leírtam már, hogy bizonyos okok miatt nem nagyon rajongok a magyar sorozatokért. Azonban A mi kis falunk ez alól kivételnek számít, mert az első résztől kezdve megszerettem. Az első két évad nyolc epizódja után a harmadiktól már hosszabb epizódszámú évadot kaptunk. Ebből fakadóan már a második olyan etapon vagyunk túl, amely több részt tartalmazott, s ezáltal tovább is volt képernyőn. Azonban azt kell mondanom, hogy nem minden részt élveztem már annyira.
Tovább…
Nagyjából egy hónapja kezdődött el, hogy idehaza is kihirdették, hogy nálunk is kimutathatóvá vált két Magyarországon tartózkodó embernél a koronavírus, amely jelenleg világjárványt okoz a földön. Én annyira nem foglalkoztam ezzel a dologgal, s éltem a mindennapjaimat a megszokott módon. Egészen addig, míg egyszer csak nem kezdett el leállni minden, s nem kezdődött meg a tömeges munkanélküliség, kilátástalanság, és az emberek pánikhelyzete. Ami egyébiránt érthető.
Először annyira nem foglalkoztam vele, de most már ez a dolog nagyon beivódott a mindennapokba. Olyannyira, hogy lassan már egy böngészőt nem lehet megnyitni úgy, hogy az első dolog, amivel az ember ne találkozzon az a koronavírussal kapcsolatos hírek lennének. Egy ideig én is kizárólag a munkahelyem és a lakhelyem között ingáztam, s a csupán húsz perces munkautamat gyalog tettem meg. Nagyjából két hétig ment ez így, amikor a stressz ki nem jött rajtam, és el nem mentem kicsit kimozdulni.
Tovább…
Magyar cím: Star Wars – Skywalker kora
Vannak olyan dolgok, amelyek beépülnek a hétköznapjainkba. Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor mindenképpen jó példa a Star Wars, melyet még az is ismer, aki egy filmet sem látott, vagy kifejezetten utálja az egész franchise-t. Emlékszem, amikor gyermek voltam az egész trilógiából nekem csak Darth Vader alakja maradt meg, így furcsálltam is, amikor az előzmény trilógia beúszott, hogy hol is van a hírhedt gonosz. Egészen addig nem értettem, ameddig egyik rajongó osztálytársam nem magyarázta el a sci-fi történetét, és nem értettem meg, s utána nem kezdtem el rajongani érte. Olyannyira, hogy az előzmény trilógia utolsó részét már a moziban ülve néztem. És akkor jött további három rész, amelynek kapcsán csak a fejemet vakarom, hogy ez most mi?
