Azért ez szép. Írtam egy bejegyzést, amiben összefoglaltam az elmúlt két nap eseményeit, erre eltűnik.De nem baj, fejemben még megvan az előző „szerkezete.
Nos, ahogy már lentebb kifejtettem pénteken megérkezett a fizetésem, amit a gyakorlatért kaptam. Ropogós 14.300 forint, aminek nagyon örültem. Aznap éjszaka csak 5 órát aludtam, de az sms elolvasása után bizony nem voltam fáradt. Irány a város, ahol kivettem a pénzt, s azonnal a pályaudvar felé vettem az irányt, ahol megvettem a jegyemet.
Aznap éjszaka megint csak nem tudtam aludni, hisz hiába feküdtem le viszonylag hamar, a hörcsögeim csak gondoskodtak róla, hogy bizony ne legyen zavartalan az éjszakám, s 2.45-kor már fent „kukorékoltam”, holott elég lett volna 4-kor felkelnem. 4-kor már be is vettem a fájdalom csillapítót, mert éreztem, hogy szükség van rá, hisz két napig csak 5 órát aludtam. Nem sokkal 5 előtt elindultam a pályaudvarra, ahol akár rossz vonatra is szállhattam volna, ugyanis a pályaudvar egyik részében 4-es vágányra, a másikon 7-es vágányra volt kiírva a pesti vonat, ténylegesen pedig 6-osról indult.
A vonaton majdnem összetalálkoztam volt osztálytársammal, de ő nem vett észre, az ülőhelyemet féltettem, a Kalauz sem jelent meg időben, így maradtam egy helyben. Fél úton keresésére indultam, de úgy nézett ki, hogy időközben leszálltak valamelyik megállón. Ám a keletiben sikeresen kiszúrtam a tömegből, habár pár percet még hezitáltam, de aztán mégis utána eredtem, s ráköszöntem. Tény és való, sok furcsa ember van, de egy időben, és ennyit még nem láttam, gondolok itt a nagy drámára, melynek középpontjában egy szál cigi állt, vagy a fején egy üveggel mutatványozó öreg úrra.
Addig szórakoztam is, izgatott is voltam, de utána már jöttek a csalódások. Lévén, hogy egy fórum találkozóról van szó, nem sült el valami jól. Kezdve azzal, hogy a kezdeti 15 fős lelkes jelentkezőből csak 6 maradt, ténylegesen pedig csak 4-en jelentünk meg, a két távol maradó személyről pedig nem tudtunk semmit, s ez bizony rányomta a bélyegét a hangulatra, s amikor a 4 fős társaság 3-ra csökkent, ez kés volt az egyébként alig észrevehető hangulat „szívébe”.
Összegezve nem bántam meg, hogy elmentem, viszont az utolsó pillanatban lemondók, a szervezési fázis (ami kritikán aluli volt), majd a kivitelezés, s a ténylegesen megjelentek száma nagy csalódás volt. És hát ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy akkor mit is akarhat egy közösség, ha egy napos találkozó ilyen? És még költségileg sem volt megterhelő, én összesen 5400 Forintot költöttem.
Hazaérve nem estem egyből az ágyba, hisz 15.13-as vonattal indultam haza (amit egyébként baromi nehezen találtam meg, majdnem lekéstem, pánikoltam rendesen), s már 18-kor itthon voltam. Fürdés után meg tévéztem, majd este bepótoltam azokat az órákat, amelyek kimaradtak az előző két napban, így 13 órát aludtam összesen.
Korábban már hangot adtam annak, mennyire is unatkoztam ezen a nyáron. Hát most visszasírom azokat a napokat, ugyanis letagadhatatlanul közel van az iskola. Ma megvolt az első álmom ezzel kapcsolatban, továbbá kezd a tudatalattim is felszínre törni, ugyanis ma 8-kor keltem, kipihentem, és alig tudtam vissza aludni még egy órát. Tavaly is ez volt, az utolsó két-három hétben elkezdődött az iskolai időre való átállás (anélkül, hogy tudatosan készültem volna rá), utolsó héten már 6-kor meg 7-kor keltem.
Hogy a cím se legyen megmagyarázatlan, tegnap este nehezen aludtam el. A hörcsögeim folyamatosan kaparásztak, mellé társult a tücsök zene, amit a szobámból élvezhettem. Ugyanis feltehetően mikor szellőztettem egy ilyen „muzsikus” valahogy bejuthatott a szobába. De szerencsére nem folyamatosan, s nem egész éjjel húzta a nótáját.
Lényegében nincs mitől félnem, csak az időm nagy részét az iskolában fogom tölteni, de azért mint minden ember, jobban örülnék, ha nem lenne. De ez természetes.
