Kategória: Helyzetjelentés

Idióták…

Kecskenyál

Nagy az Isten állatkertje, aminek a kerítését már rég lebontották az állatok…

Múlt héthez képest elég jól vagyok, szinte vissza rázódtam a suliba. A nyár pedig olyan, mint ha egy hosszú hétvége lett volna, sajnálom, hogy a pihenésre szánt – s nem utolsó sorban utolsó – nyári szünet nem úgy telt el, ahogy terveztem, nem tudtam kiélvezni minden pillanatát.

Maga az órarend is tűrhető, már-már meglepő módon elfogadható, bár ezen szerintem még változtathatnak. A nagyobb negatívum megint csak a testnevelést érinti, amit személy szerint nagyon utálok. Nem a mozgást, hanem magát a tantárgyat kívánom a fenébe. Most pedig olyan jól megcsinálták az órarend beosztást, hogy két öltöző sem elég, ráadásul nem pont a jól nevelt osztály „férfi” tagjaival kell közösködni. Gondolom élmény lesz heti egyszer végig hallgatni, ahogy böfögve, szellentve csúsznak befelé az öltözőbe, miközben úgy ordibálnak, mint ha épp análisan erőszakolnák őket (és ebben az a vicc, hogy ez nem vicc!)

Én elhiszem, hogy az osztály létszáma nem épp a legnagyobb, de a „vérfrissítés” nem volt pozitív hatása az osztály közösségre nézve. Tavaly is megvolt már a két hisztérika, most kaptunk két újabbat, közülük az egyik teljesen elviselhetetlen. Buta, mint a föld, semmit nem tud, ráadásul ezt még méltósággal sem tudja viselni.
Én magasról teszek rá, hogy kinek milyen a kedve, mi áll a háttérben, ha ilyen módon nyilvánul meg. Tanulja meg elviselni, hogy ő sem tökéletes, és nem abban keresni a hibát, aki rá lát a dolgok mikéntjére. És legalább tanuljon meg alkalmazkodni, mert felőlem akár idegösszeroppanást is kaphat, de azért az mégis csak pofátlanság, hogy ezzel a hisztijével elrontja más napját is.

Az már csak hab a tortán, hogy az osztálykirándulás pont a hisztis p*csák miatt hiúsult meg, mert ugye győzőtt a lustaság meg a lógási kényszer. Ahhoz pedig csak gratulálni tudok, hogy az is baj, hogy nem megyünk sehová. Itt az alkalom, miért nem éltek vele?
Költői kérdés, persze. Ha nem olyan programról van szó, aminek keretein belül be lehet rúgni, akkor az már sz@rt se ér. Szomorú. De még az se mondható, hogy anyagilag megterhelő lett volna, hisz tanulmányi kirándulásként egy vasat se kellett volna befizetni.

Tegnap megint megtapasztaltam a tömegközlekedés „gyönyörűségeit”. Szóval ma fogtam magam, és szépen egy megállóval előbb szálltam fel. Igaz, ez nekem +15 perces utat jelentett, hazafelé pedig igencsak kellett koncentrálnom, hogy ösztönösen ne előbb szálljak le. Ráadásul reggel egy nő nagyon kereste a biciglijét, majd közölte velem, mint panaszt, hogy bizony ellopták. Mondom oké, és akkor nyugodt szívvel zárjam le az enyémet.

De a reggelem sem indult valami fényesen. Ugyanis a kutyák gondoskodtak róla, hogy egy órával a tervezettnél előbb felébredjek. Mondom, hurrá! Ráadásul arra az utolsó húsz percre bátorkodtam vissza aludni, hadd ne mondjam, hogy eme rövid idő alatt olyanokat álmodtam, s olyan töménytelen mennyiségben, hogy egy éjszakára is sok lett volna.

Egyelőre ennyi, remélem a jövő hetem is normálisan fog telni.

Ősz (?)

Kecskenyál

Hát nem sok minden történt velem az elmúlt napokban, kezdve azzal, hogy ma nem mentem be, és holnap sem tervezem, de beállítottam az órámat, ha reggel sikerül magamhoz térni.
Péntek délután aludtam egy csomót, így este huhogtam. Leginkább tévéztem, igaz semmi értékelhetőt nem néztem.
Úgy néz ki stabil már az órarend, s remélem hamar visszaszokok a normál hétköznapba, és a múlt heti dolog se fog többet visszaköszönni, látjuk.

Péntek este volt egy jó nagy vihar, azóta elég hideg van, már-már őszi idő van.

Viszont a nagy negatívum, hogy úgy néz ki ebben a hónapban nem fogom tudni összeállítani a régóta épülő PC-met. Kár.
Az igazság az, hogy minden évben terveztem valamit, most ez kimaradt, szóval gyorsan kell találnom valamit, ami leköt.
Hétvégén megírtam előre pár bejegyzést, mert hétköznap nem hiszem, hogy nagyon irogatni fogok, de ki tudja. Szeretném tartani a 2-3 naponta 1 bejegyzés ütemet.

Mivel PC-m nem lesz teljes, így a hétvégén veszek egy csomag DVD-t, s nekiülök jó pár szériának, amit eddig lemezhiány miatt passzoltam.
Addig kicsit játszogatok, azt úgyis olyan régen csináltam. Délután ismét elővettem a Tomb Raider: Underworld-öt, nem kicsit foglalt le, s a figyelmemet is elterelte. Legyilkolásztam pár tigrist:

„Allergia”

Kecskenyál

Már szerdán is meg akartam ereszteni egy bejegyzést, de túl fáradt voltam hozzá, tegnap pedig nem volt kedvem leülni. És bizony, ez nem véletlen.
Ahogyan a twitteren is írtam (s erre utal az MSN kiírásom is), bizony az iskolakezdés nem sikerült zökkenő mentesre. Olyannyira, hogy nem is emlékszem mikor akadtam ki így, ilyen szinten, s ilyen módon, mint kedden.

Az egész általános iskolás koromat végigkísérte ez a felesleges adminisztrációs baromság, melynek köszönhetően mindig fenn akadtam azon a bizonyos „hálón”, amit mai napig nem is értek igazán, hogy miért volt oly nehéz az iskolának, mint tanulót nyilvántartásba venni, majd pedig kezelni éveken át anélkül, hogy minden évkezdés egy kellemetlen procedúra volt számomra. Természetesen ehhez az ügyintéző bunkósága párosult, azaz amikor meghaladta szellemi képességeit az adminisztrálás valahogy mindig rajtam vezette le. Mondjuk ez annyira általános dolog, hogy ezen semmi meglepő nincs, hisz gondolom mindenki járt úgy, hogy az iskolában, munkahelyén, esetleg a hivatalban hiányoztak iratok, nem voltak pontosak, vagy épp valamivel nem rendelkezett, és akkor az ügyintéző/titkár nézett maga elé, s gőgös kioktató hangnemben közölte, mi is a probléma forrása.
Balszerencsémre az ilyen „problémák” végig kísérték az egész általános iskolás tanulmányaimat, amivel szépen megutáltam mindenféle adminisztrációt, adategyeztetést, adatleadást meg még a többi idetartozó dolgot. Miután 14 évesen kiváltottam a személyimet, látszólag megszűnt ez a probléma, örültem is neki nagyon, habár továbbra is az ilyen adminisztrációs baromságoknál azért ott volt az a bizonyos „félsz”.

A baj a reakciókkal van, és nem a problémával. Nem csak én tapasztalom azt, hogy néha felelesleges köröket kell róni a hivatalokban, semmit mondó, értéktelen papírokat kér be az iskola. Kevés dolog van, ami igazán fel tud húzni, ki tud akasztani, de az ilyen „buktatók” ide tartoznak.
Én azt elhiszem, hogy az iskolák, munkahelyek számadással tartoznak az állam szerveinek, de azt, hogy miért kell ilyen bicskanyitogató módon végrehajtani, azt ép ésszel sem tudom felfogni. És miről is van szó?

Hétfő este kaptam egy telefont osztályfőnökömtől, egy viszonylag fontos kérdésben. Közölte, hogy az iskolában volt egy ellenőrzés, ami egy új törvény miatt történt meg, s ebben én is érintett vagyok. Lényegében csak egy kérdést tett fel, amire én nemleges választ adtam. A telefon eléggé felidegesített, mert volt egy halvány sejtésem, hogy ez bizony több lesz holmi adategyeztetésnél. Megérzéseim ritkán csalnak, főleg rám nézve negatív dolgokban. Természetesen nem kell mondanom, hogy jelen esetben sem kellett csalódnom megérzésemben. Másnap ismét megkérdezett az osztályfőnök, melyre ismételten nemleges választ adtam. Ekkor az osztályfőnök teljes döbbenetben közölte, hogy akkor gyorsan irány az iskola titkár, mert ez nagy baj. Gondoltam magamban, hogy én is, mivel ez az egész megelőzhető lett volna, hogy ha egy héttel korábban felhív, vagy berendel az iskolába, illetve előző este kitisztítja a fülét, vagy esetleg kevesebb tudatmodósító szert fogyaszt, és eljut az agyához az egy nappal azelőtti válaszom, ami természetesen semmilyen formában nem különbözött a kedditől.

A reakciója több mint kellemetlen volt, már-már az égő kategóriába sorolható, amikor azt kívántam, hogy abban a szent pillanatban süllyedjek el. Valahol persze érthető volt reakciója, hisz kétségbe esett, hisz aznap volt a határidő a különböző adminisztrációs dolgoknak. Amit azért egy nagy viccnek tartok, hogy rögtön első nap minden papírnak a helyén kell lenni, mindent be kell vinni. Időközben sikerült összefutni az igazgató helyettessel, akiről nem tudom elképzelni, hogy a francba tud bejönni az ajtón anélkül, hogy beütné a hatalmas egóját, ami mellé bicskanyitogató túlzott jóneveltség és hatalmas beképzeltség társul. Jelzem, ebben a dologban abszolút nem voltam semmilyen módon hibás, persze véletlenül se az ott dolgozoknak lett egy kellemetlen napjuk, hanem nekem. Az igazgató helyettes, hogy fokozza a meglévő – korántsem pozitív – hangulatomat, beszólt.
Konkrétan ugyan nem ért engem atrocitás, de az egész számomra annyira megalázónak jött le, olyan érzékenyen érintett, ráadásul pedig rátett egy lapáttal, hogy korántsem nyithattam ki a számat, hogy már pedig ezt nem így kéne, az igazgató helyettes is elhúzhat a fenébe a beképzeltségével. Így végül remegő gyomorral indultam haza a papírokért, miközben hazafelé azon járt az agyam, hogy ezt akkor most hogy gondolták?

Természetesen visszaszédelgés az iskolába hasztalan volt, hisz addigra senki se volt fellelhető formában, ami igaz volt szerdára is, és tegnapra is. Ugyan átadtam a papírokat az osztályfőnöknek, de ugye ő nem iskolatitkár, szóval az egész lóg a levegőben. Ugyan itt a hétvége, s feltehetően a mai és a holnapi nap nyugalmasan fog telni. Ez az egész arra volt jó, hogy jelenlegi helyzetemben megutáljam az egész iskolát, s allergiás legyek az iskolára. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy vasárnap ismét enni fogom a kefét, hogy mi lesz másnap, sikerült-e elrendezni mindent.
Komolyan nem értem ilyen dolgokra miért van szükség. Persze az ilyeneket csak kibírni lehet, az más kérdés, hogy utána az ember padlóra kerül. Hiába, az ilyen dolgok mindig az érzékeny pontjaim voltak, s egyáltalán nem is számítottam ilyenre az első napon, így egyből megzuhantam, ahogyan arra talán még példa se volt eddig.

Természetesen ahogy hazaértem egyből elpanaszkodtam bánatom mindenkinek. Ugyan mindenki csak pislogott, hogy azért ezt hogy gondolták, de az egyetértésük, s az, hogy ott voltak, amikor kellett sajnos nem enyhített azon a terhen, amit a keddi nap a vállamra rakott.
Kedden, miután megittam egy bögre nyugtató teát, ledőltem két órára, de nem tudtam magam kipihenni, s különféle gondolatok emésztettek. Egész nap alig ettem valamit, este pedig tisztában voltam vele, hogy a délutáni sziesztám miatt biztosan nem fogok tudni időben elaludni, s mivel még akkor is ideges voltam kizártnak tartottam azt, hogy 2-3 óránál többet tudjak pihenni. Ami azért akkori állapotomban egyáltalán nem tett volna túl jót, annak fényében pedig főleg, hogy az azt megelőző éjjelen 3 óránál többet nem tudtam aludni. Így ennek fényében elővettem az altatót, de túl idegesnek ítéltem meg magam, ezért nem bíztam abban, hogy egy szem képes lesz álomba ringatni, ezért rögtön kettőt vettem be. Nem kell mondanom, hogy tíz órás alvás után is alig bírtam kikelni az ágyból.

Hiába volt mérföldekkel jobb az utolsó két nap, a keddi dolog mégis rányomta a bélyegét az egész hétre, s a délutánjaimra is, csodálkozom is azon, hogy nem lettem beteg. Tekintve, hogy az altató megvolt mind három nap, kedden alig ettem, szerdán szinte felfaltam az egész házat, tegnap pedig délután megint csak aludtam, ami esti huhogáshoz vezetett.
Eléggé elkapott ez a depresszív hangulat, azért nem örülnék neki, ha ez tartós maradna. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem nagy dolog, más is így járt, nem csak én. Annak ellenére, hogy valóban rosszul esett ez az egész dolog, mégis kicsit hálátlannak érzem azt, hogy míg másokat nap mint nap megaláznak, vagy olyan külsőt kapott az anyatermészettől ami miatt minden nap atrocitással kell szembenéznie, én pedig mégis ilyen dolgokon akadok ki, pedig hálásnak kellene lennem, hogy a nagy átlaghoz tartozok, még akkor is, ha a gondolkodásom kicsit más.

Az egészet még tetézi az az egy ember, aki miatt nincs osztályközösség. Aki iszonyúan buta, s akinél a szókimondóság párosul a hétköznapi bunkósággal, melynek hátterében a felsőbbrendűsége áll, miszerint ő tökéletes, s mindenki másban van valami ami miatt meg kell szólni.
Belegondolva, hogy az osztály létszáma nagyon alacsony, s kisebb csoportokra bomlik miatta, hát … nem lesz könnyű elviselni, mint ahogyan nem is volt könnyű a héten.
A leginkább mégis azon vagyok kiakadva, hogy ez az egész megmérgezte a napjaimat, s amit terveztem az elmúlt három napra az iszonyatos sz@r kedvem miatt meghiusúlt.

És ennyi volt!

Kecskenyál

Ennyi volt. Bizony, a mai nappal véget ér a nyári szünet. Az augusztussal ezzel egyetemben ennek is vége. Mint ahogy lenni szokott, természetesen az utolsó héten, de legfőképp az utolsó napokban már vissza sírtam a nyarat, amiről koránt sem volt jó véleményem.

Kezdjük rögtön a nyári gyakorlatomat, amit amolyan semleges dolognak tartottam. Legfőképp azért, mert ugyan a hátam közepére kívántam, de mégis lefoglalt, így a maradék időmet, amit arra fordítottam amire akartam, megbecsültem.
Sajnos épp ez hiányzott ebből a nyárból. A nagyon sok szabadidőt nem tudtam értékesen eltölteni, így úgy érzem azzal, hogy szinte ugyanazt csináltam, mint a szürke hétköznapokban, elpazaroltam a pihenésre szánt időt.
Korábban már több bejegyzésben is megemlítettem, hogy leginkább az játszott szerepet a nyár silányságában, hogy helyileg nem túl sok szabadtéri szórakozási lehetőség van. Kiemelve a szabadtért, hisz nálam jó időben megbocsájthatatlan bűn otthon ülni. Program és helyszín hiányában valóban maradt az otthon ülés. És nem csak nálam, de ez nem vígasztal, hogy másnak is így telt a nyara. Nagyon nem.
A nyári gyakorlat miatt egy hónappal megrövidült a nyári szünetem. Így július közepén nem tudtam magammal mit kezdeni. Ráadásul a fizetésemet is augusztusban kaptam meg, így a megmaradt júliusi hetekben nem tudtam egyáltalán kimozdulni itthonról. Mondjuk az már az én hibám, hogy nem vettem számításba a szomszéd településen lévő strandot, ami ugyebár ingyen van.

A nyár legjobban várt programja a pesti fórum találkozó volt. Egyrészt már kíváncsi voltam, milyenek élőben az a közösség, amihez másfél évvel ezelőtt csatlakoztam, másrészt régi tervem volt már feljutni a fővárosba. Sajnos az utolsó pillanatban lemorzsolódok, valamint a megjelentek kevés létszáma kettétörte a kialakuló hangulatot, így hamarabb véget ért a találkozó, mint ahogy terveztem.
Hazatérve döbbentem rá, hogy három hét, és ismét kezdődik a suli-időszak, valamit csak kell kezdeni az utolsó hetekkel. Kreativitással nem is volt gond, leginkább a pénzhiánnyal, hisz a fizetésem egy részét elköltöttem a pesti útra, a másik feléből megvettem a gépházat, szülői részről meg kifizetésre került a külön órám. Így maradt a strand, ami szintén balul sült el. Ugyanis sikeresen leégtem, de olyan szinten, hogy három napig szenvedtem a fájó bőrrel, majd a hámló bőrőm okozott gondot, főleg mikor itthonról el akartam menni.
Rövid összefoglaló után pedig lássuk, mit is sikerült megvalósítanom a terveimből.

Először is vasárnapra tervezett postból semmi lett, két nyomós okból is. Mindkenképp a nyári szünet utolsó napjára akartam időzíteni a bejegyzést, ami utólagos tájékoztatásból kiderült, hogy a nyári szünet utolsó napja nem augusztus 30. vasárnap, hanem 31.hétfő, azaz a mai nap.
Tegnap akartam is bejegyzést írni, de végül meghiusúlt, mivel elég vacakul voltam egész nap. Ugyanis az azt megelőző este kicsit túlzásba vittem a képernyő elő görnyedést, ami abból fakadt, hogy direkt linkekről töltögettem, s meg akartam várni, még a letöltött adatmennyiség teljes egészében leér. Keveset aludtam, már alapból fejfájásra ébredtem. Így délután – annak tudatában, hogy egy kis alvással jobb lesz – ledőltem két órára, de ez csak hab volt a tortán, ugyanis utána még rosszabbul lettem, ráadásul este se sikerült aludnom. De szerencsére pár órás alvás után 9-kor már fent voltam, így elméletileg ma korán ágyban kellene lennem, bár első tanítási napot megelőzve tuti, hogy nem fogok tudni elaludni.

Ugye anyám lépett öt napra, hétfőn ment és pénteken jött. Már a hétfő se kezdődött jól, ugyanis volt oly kedves, és gyakorlatilag pénz nélkül hagyott itthon. Ami önmagában nem lett volna probléma, ha mondjuk előtte az én „szájízemre” vásárol. Így végül kedden végre apámtól kaptam pénzt, amivel azonnal a Tesco-ba mentem bevásárolni.
Szerdán észrevettem, hogy a biciglim szépen leereszt a sokadik felpumpálásra is, így csütörtökön kénytelen voltam gyalog bemenni a városba, s megvenni a bérlemetemet, illetve kifizetni a webtárhely számláját. Mivel a legrövidebb úton mentem, így meglepődve vettem észre, hogy egykori internet kávézó, ahová jártam, megszűnt. Hm, ki gondoltam volna.

A strandolásból természetesen nem lett semmi. Múlt hét vasárnapján mentem volna ki, de csak mentem volna, ugyanis rendkívül esős idő volt. Ráadásul tegnap se tudtam még megkísérelni se, ugyanis szombat hajnalban jelentős eső esett.
És arról még nem is ejtettem szót, hogy a két héttel ezelőtti strandolás utóhatásai még mindig megvannak. Az arcomról és a vállamról már „eltávozott” az „égett bőr”, most a karomon van a sor. Szerencsére egy kiadós testápolós kezelés jó hosszú időre elfedi a hámló bőrt, így legalább nem kell hosszú pólóban mennem.

Ahhoz képest, hogy mit terveztem megnézni, csak töredékét néztem meg az általam felsorolt filmeknek. Egyedül a Harry Potter szériát néztem végig az új epizód miatt. A Gyűrűk Urát elkezdtem, de rögtön az elején feladtam. Mai napon nekiülök a Jurassic Parknak, aztán meglátom, hogy belefér-e az időmben a folytatás, illetve mennyire leszek fáradt, mert simán végignézném egyben a három filmet.
Sorozatok terén még mindig hadilában állok az X-aktákkal. Egyedül a Tell Me You Love Me-t szenvedtem végig. Játékok terén hosszú idő után úgy döntöttem, hogy nekiülök a Potter játékoknak, tekintve, hogy annak idején szerettem az elsőt. Így a második mai napon pörgettem ki, illetve nekiültem a harmadiknak. Továbbá letöltöttem egy Playstation 2 emulatort, szóval ha leér a kiszemelt játék, akkor majd meglátom, hogy érdemes volt-e töltögetni egész nap.

Kedden kimostam az itthoni ruháimat, a csütörtöki mosást pedig szombatra napoltam el. Ma viszont megint csak volt egy adag ruha. Ugyanis épp terveztem, hogy elmegyek már, s veszek pár farmert, amikor meglepetésemre előkerült rögtön kettő is. Igaz, rögtön repültek a mosógépbe.

Szóval ennyi volt a múlt hét, és holnaptól kezdődik a suli. Vissza a jól megszokott hétköznapokba!

Tervek…

Kecskenyál

Anyám úgy kb. három órája kijelentette, hogy ő bizony hétfőn elmegy és csak pénteken, vagy szombaton jön haza. Ennek úgy igazából semmi köze nem lenne hozzám, de pár részlet eléggé is érint, így jelentősen át kellett gondolnom mit akarok majd csinálni az utolsó héten. Pontosabban azt, hogy mit tudok csinálni az utolsó héten, mert hát időzíteni azt tudni kell.

Hogy mi is a probléma? A probléma az, hogy van két aranyos kutyánk. Ez önmagában még nem jelentene problémát, ha nem egy nagy családi házban laknánk, ami három részre van osztva, így mi, valamint két idős, külön álló emberrel osztozunk az udvaron. Az egyik kutyával semmi probléma nincs, viszont a másik már elég öreg, s eléggé elkényesztette anyám, s ha elmegy valahová, akkor bizony nem tud csendben maradni, akár hol is van. Ráadásul még kiskorában kikönyörögtem, hogy ne csukjuk ki a hidegre, így a lakásban van a másikkal együtt (most őszintén, kit tud kicsukni egy kölyök kutyát az udvarra??). Csak ugye az a baj, hogy nem tudja magával vinni, apám meg csak késő délután jön haza, szóval kemény 5 napnak nézek elébe. Hurrá, hurrá.

Mint mondtam időzíteni tudni kell, és persze pont utolsó hétre, aminek nem örülök, s az őszintén kicsit idegesít is.
Az már biztos, hogy nyugodtan nem fogok tudni semmit csinálni, itthonról meg nem szívesen mennék el, lévén, hogy szinte a ház egy átjáró, jönnek-mennek az emberek, aztán nem egy olyan van, aki teljesen felelőtlen és kiengedi a kutyákat, aztán én meg mehetek utánuk. Továbbá az öreg kutyát viszonylag én tudom csak kezelni, ha anyám nincs itthon, s mivel a másik kutyánkon kívül minden más ebnek neki megy (az udvar szomszédénak is), így a lakásban van, és csak kísérettel jöhet az udvarra, jó mi?

Az már biztos, hogy még apám haza nem érkezik, addig nem nagyon akarok elmenni sehová, őrködöm a házi kedvencek felett. Mondjuk ez csak a hétfői tervezett programomat érinti, s mivel úgy is csak késő délután szoktam elmenni itthonról, így azt legalább nem érinti. Szóval kb. délután 5-ig gubbaszthatok itthon. Szóval kiötlöttem, hogy mit is tervezek csinálni az utolsó héten, ami érinti már magát a mai napot is (igaz, még csak hajnali fél három van :D)

Strand:
Anyám kiruccanása ezt a szórakozási formámat érinti a legjobban. Azt terveztem, hogy az utolsó két hétben két naponta kijárok, hisz a kiszemelt strand ingyenes. Ez kútba esett, hisz szépen leégtem, s még mindig a „vedlési” fázisban vagyok, tehát már ez is áthúzta ezt a tervemet, de úgy voltam vele, hogy majd meglátom mi lesz a jövő héten, s ha idén nem is, de a nyári szünet alatt még utoljára kinézek. Nos jövő hétvégén már kevesebb az esélye, hogy kimenjek, viszont most vasárnap teszek egy próbát.

Játékok (PC):
Ugyan néha napján elkap a hév, és órákat ülök a gép előtt, de ez ritka, az még ritkább, hogy egy játék besszippantson annyira, hogy minden szabadidőmet ráfordítsam. Persze akad pár kedvenc, de nem hiszem, hogy ezzel fogom tölteni az időm nagy részét.
Az első játék a The Sims 3 lenne, aminek már két hete leszedtem a teljes verzióját, hogy a patch kijavítson egy súlyos hibát a játékban. Egyelőre még nem játszottam vele, csak az előző, félkész verzióval, szóval nem sok tapasztalatom van. Mivel életszimulátor, így nincs benne olyan, hogy vége, habár a The Sims 2-őt, és annak kiegészítőjét rongyosra játszottam. Meglehet az új részt majd elteszem téli szünetre, akkor úgy is itthon döglök, mínuszokba meg nem megyek ki csak úgy.
Ugyan fent van a Silent Hill első része, valamint az Alias játék, de nem hiszem, hogy velük időt fogok tölteni. Az előbbi a grafika és a billentyűzetről való borzasztó irányítása miatt, míg az utóbbit leginkább az egyhangúsága miatt passzolom. Ma este tettem fel a Tomb Raider Underworld-öt ismét. Mivel abszolút kedvenc a sorozat, a játékot teljes egészében pedig csak párszor pörgettem ki az előző két résszel szemben, így lehet ennek adok még egy sanszot (leginkább a játék lassúsága miatt hanyagolom, még kevés a vasam hozzá).

Filmek:
Mozi kilőve, semmi figyelemfelkeltő nincs a mozilistában számomra, így marad a DVD. Mivel tervezem a legújabb Harry Potter film megnézését, így újranézem az eddigi részeket, mivel nem sok mindenre emlékszem. Az első kettő tetszett, a többi már csak fogyasztható darab részemről.
Annak idején nem tudtam eléggé értékelni a Gyűrűk Urát, de miután láttam Peter Jackson King Kong-ját, úgy döntöttem adok még egy sanszot a trilógiának, melynek utolsó két része a 4 órás bővített verziót tartalmazza, azaz 11 órát szentelek majd ezekre a filmekre.
Még két kultikus sorozatot tervezek újranézni, név szerint a Jurassic Park trilógiát, és az Alien tetralógiát. Mert ugye mire jó a digitálisan felújított képminőség, ha nem erre?
Már régóta tervezem, de sort kerítek mindenképp a négy Terminátor filmre, valamint az eddig elkészült két Tomb Raider filmre is. Ha még belefér, akkor megnézem az ötödik Fűrész filmet, ha már letöltöttem és három hónapja ott áll a korongon.

Sorozat:
Holnap bepróbálom a Sanctuary pilot epizódját, aztán meglátom maradok-e a további részekre. Megnézem a Weeds és a Hung aktuális epizódját, ami csak 40 percet fog elrabolni az életemből. Továbbá még nyár elején kezdtem el nézni ezt a Tell Me You Love Me című kemény párkapcsolati drámát, ami iszonyatosan unalmas, de mivel csak 10 részes, így a maradék négy részt már csak megnézem, amúgy is kíváncsi vagyok a végére.
Tervezem még folytatni az X-aktákat, ami a második évad 14. epizódjától tervezem folytatni, aztán meglátom mire jutok egy hét alatt, de a második évadot mindenképp szeretném befejezni.

Web & Blog:
Kb. egy hete rendesen be van halva az MSN-em, gondolom majd szeptembertől lesz megint élet, mint tavaly. Szóval nem hiszem, hogy fellépek. Fórumozgatást eddig se vittem túlzásba, azok is ki vannak halva valamennyire.
A blogot rendbe teszem, még ma, ugyanis megtaláltam a sorkizárt funkciót a részeletek mögött 😀 Egyébként, ha időm lesz, kedvem lesz, akkor röffentek ide majd kritika címén valamit a Tell Me You Love Me, X-akták illetve a The Big Bang Theory-ról, illetve még a The Sims : Castaway kritikát is szívesen megírnám.

Egyéb:
Ha a sors is úgy akarja, vasárnap strand. Ha nem, akkor a fenti programok közül valamelyik. Az már biztos, hogy késő délután én röppenek itthonról és csak valamikor kilenc tájékán esek haza. Emellett felkészülök az évkezdésre: nagytakarítást tartok.
Továbbá keddre ütemeztem be egy nagymosást, de csak az itthoni cuccaimat mosnám ki, amiből nem kevés van. Csak azt hagynám meg, ami rajtam van. 😀 Feltehetően már másnapra megszáradnak. Csütörtökre ismét egy mosást tervezek, de az utcai és iskolai ruháimat tervezem kimosni, gondolom megint tele lesz az udvar.
Utolsó sorban pedig normalizálni az alvást, azaz korán lefeküdni és korán kelni, hogy ne dőljek ki már az első iskolai napon.

Jövő hét vasárnapján pedig dobok majd ide egy szép hosszú bejegyzést, összefoglalva az egész nyarat, valamint pár sort még írok, hogy a fenti tervek közül mit sikerült ténylegesen megvalósítanom.

Már csak egy hét…

Kecskenyál

Hihetetlen, hogy mennyire tud rohanni az idő. Tisztán emlékszem arra, amikor kisétáltam az iskolából, hogy itt van a jól megérdemelt három hónap. Arra is emlékszem, amikor először kellett menni gyakorlatra, na és persze arra is, amikor utolsó napomat lehúztam. Hurrá, hurrá, maradt kb. 5 teljes hetem, és persze mellé egy csonka, hogy élvezzem a nyarat.

Meló nem jutott már nekem, meg is lepődtem volna, ha lett volna, hisz július közepén diákként ki tud találni közvetítőn keresztül, főleg egy ilyen kis városban? Azt viszont máig nem tudom felfogni, hogy a francba nem jutott nekem előbb eszembe a strand, ami csak 40 percre van innen biciglivel?

Igazából mennék már nagyon. Hiába megyeszékhely ez a város, akkor is kicsi, kevés az olyan program ami igazán érdekel, szórakozó hely meg egyenlő a nullával, igénytelen helyre meg nem megyek. Szabadban sem tud az ember mit csinálni, hisz itt igazából alig van valami. Kivéve a strand. Múlt héten keményen leégtem, még mindig piros a bőrőm, de legalább jó hír, hogy hámlik erőteljesen, s ha vasárnapra elmúlik valamennyire, akkor megint kinézek, de most legalább annyi eszem lesz, hogy csak 1 órára lépek ki, tekintve, hogy 2×40 perces utat kell megtennem biciglivel. Az nem érdekel, hogy mi van a ruha alatt, mert ápol, véd és eltakar, de ha arcon égek le, akkor elég ciki lenne úgy iskolába menni, hogy miliméteres bőrfecnik lógnak az arcomon, mint ha bőrbeteg lennék.

Tegnap nagyon mentem volna valamerre, de ugye augusztus 20-a volt. Gyalog nem akartam sehová menni, biciglivel meg inkább nem is próbálkoztam, mivel a hátsó villogómban kimerült az elem. Azért egy szép büntetés se hiányzik a rendőröktől, akik ilyenkor duplán vannak jelen az utcákon.

Nem nagyon tudtam mást csinálni, így a Resident Evil 4 játékot pörgettem ki, erre rá is ment két napom. Tervbe volt véve, hogy pár filmet meg kellene nézni. Így esett a választás a Harry Potter sorozat első részére, mert ugye nem rajongok érte, de bőven a nézhető kategóriában van. Először akkor láttam, amikor leadták a tévében, s szívesen újranézném, mivel felidézné az akkori karácsonyi hangulatot. De már 4 napja tervezem megnézni, de hát játszottam – mást nem is tudtam csinálni leégett bőrrel -, este elmentem, mire hazajöttem már fáradt voltam, így nem is volt kedvem megnézni egy több, mint két órás filmet.

Tegnap is nehezen jött álom a szememre. Imádom, amikor már nem tudok a gép előtt ülni, így hát lefekszem. De már tévézni se tudok, mert leragad a szemem. Amikor meg kikapcsolom mindkettőt, nem tudok elaludni. Príma. Utolsó sorban pedig azt se felejtsem ki a sorból, hogy itt van az augusztus vége, én pedig egyre inkább törekednék arra, hogy a szabadidőmet hasznosan töltsem, azaz nem a gép, vagy a TV előtt. Ami még könnyen megvalósítható is lenne, hisz egy díszes társaság összeröffenését semmi sem akadályozza, pusztán egyetlen dolog: nincs normális program/helyszín a városon belül. Igazából az aktuális tanévben ez nekem egyáltalán nem tűnik fel, hisz a délelőttöm nagyobb részét elviszi az iskolában töltött idő, így minden egyes percet, amit az iskolai falain kívül töltök, megbecsülöm. De nyáron, amikor 24 órából 24 szabad, és nem igen tudsz mit csinálni…borzalom.

Várom már, hogy elkezdődjön az új tanév, habár abban egészen biztos vagyok, hogy hamar a büdös fenébe fogom majd kívánni, kezdve rögtön az első nappal. Ráadásul tegnap eszembe jutott, hogy az első héten nincs stabil órarend, azaz egy héten keresztül csak osztályfőnökkel leszünk, 12 előtt pedig nem lehet hazamenni. Anyám borogass…

Egy biztos: vissza fogom még sírni ezeket a hónapokat!

„Vedlés”

Kecskenyál

Az elmúlt két napban csak itthon voltam. Mint már az előző bejegyzésben már említettem, sikerült remekül leégnek a vasárnapi strandolás alkalmával, ami mellé még beszerváltam egy napszúrást, meg egy jó izomlázat.

Szóval nagyjából itthon voltam, bár leginkább mentem volna világnak, azonban ahogy kiléptem a lakásból, s a bőrőmet napfény érte, szinte azonnal elkezdett égni, s elviselhetetlen kínomban inkább visszafordultam.

Ma fura volt az időjárás. Sütöt a nap, esett, szakadt, amit jég is kísérte. Ezután elment az áram, szóval nagyon örültem. Végül azért akadt jó dolog is a mai napon. Végre kiszállították az új gépházamat, amit egyelőre még nem tudok használni, mivel nincs meg minden alkatrész hozzá, mivel ez egy teljes PC csere lesz, íme a kicsike:

Azokat az alkatrészeket, ami már meg van hozzá már be is szereltem, majd óvatosan visszacsomagoltam, majd betettem a szekrénybe, biztonságos helyre.

Mennék már strandra, de úgy néz ki a héten már nem megyek. Az arcom szépen elkezdett hámlani, hát mit mondjak, nagyon „szexin” nézek ki. Ráadásul a vállam még mindig csupa vörös, szerintem kicsit duzzadt is. Ejj, mi lesz itt még egy kis laza strandolásból…

Fájdalom, izomláz…

Kecskenyál

Viszont eldöntöttem, hogy a nyár maradék részében – ha az idő is engedi, természetesen – megrohamozom a strandot. A helyire nincs kedvem menni, drága, sokan is vannak. Szárazföldön még elmegy a tömegnyomor, de vízben számomra nagyon gáz. Szóval 35-45 perces biciglizésre levő strandot szemeltem ki magamnak. Úgy terveztem, hogy két naponta megyek, lévén, hogy strand után nekem azért hajat is kell mosni, és azért naponta egyáltalán nem akarok. Mondjuk 35-45 perces sztem nem hosszú, de sokaknak igen, így kénytelen leszek legtöbbször egyedül menni.

Változott a terv, ráadásul önszántamból.

Ma voltam strandon, szülőkkel. Este keveset aludtam, kb. 10-kor indultunk, 11-re (vagy előbb) kint is voltunk. Nem kell mondanom, hogy én összesen, ha 20 percet voltam kint. Szülők 14 órakor hazaindultak, én kb. egy órával később, így kb. 4-4,5 órát töltöttem a vízbe, ahol persze nincs árnyék.

Én annyira nem szeretem a napot. Így amikor menni kell valahova, akkor olyan időpontot választok, amikor nem tűz úgy nap, vagy árnyékban megyek. Persze mikor csak úgy improvizálok, s elmegyek itthonról, akkor azt korán reggel (már amikor felébredek), vagy pedig este felé, este lépem meg. Így nap nem igen ér, így a mai strandolás alkalmával rendesen leégtem, mit ne mondjak. Mivel este keveset aludtam, így fél nyolckor bevertem a szunyát, de tízkor már felkeltem, ugyanis nem tudtam úgy feküdni, ahogy nekem kényelmes, mert fáj a vállam (vállam és az arcom égett le), és emellé még izomláz is társul. Pfff…

Egyedül nincs időérzék, többen ritkábban tudunk menni, így szerintem a maradék két hétben még kétszer kinézek, és ennyi. Az út hosszú, hogy csak laza 1-2 órát legyek kint, ha több időt töltök kint akkor meg leégek. Ah, ez így gáz.

Unalom…

Kecskenyál

Végül nem mentem be a suliba iskola látogatásiért, mert időközben rájöttem, hogy egyáltalán nincs is rá szükséges. Igazából az elmúlt négy napban sem történt semmi érdekes, azon kívül, hogy már rohadtul unom a nyarat, punnyadás ezerrel, de már a sulit se várom, de unatkozni se akarok… Ez van.

Épp ma elmélkedtem azon, hogy mennyire másabb volt minden mikor még általánosba jártam, vagy mennyire másabb volt akár 5 éve. Azért az eléggé gáz, hogy össz-vissz 5 évvel ezelőtt nem volt Kábel TV-nk, internet hozzáférés, temérdek számítógépes játék, és érdekes módon kevésszer mondtam azt, hogy unatkozom. Persze mondhatom azt, hogy felnőttem, megváltozott az ízlésem, szemléletem, de valahogy mégis csak érdekes, hogy szerényebb körülmények között jobban telt a nyaram, mint most.

Mondjuk ez nem az én hibám. Egyrészt munka lehetőség, mint diák, számomra nincs. Vagyis lenne, de arra nem vagyok megfelelő (ugyebár kellene hozzá kocsi, jogsi). Ez még annyira nem is lenne baj. Igazából az a probléma, hogy ez a város – annak ellenére, hogy megye székhely – túl kicsi, kevés az a program, ami ténylegesen érdekel. A disco-nál jobban már csak a kocsmát utálom, mindenféle alkohollal és egyéb tudatmódosító szerrel ellátott fesztivál már csípőből nem érdekel, így gyakorlatilag marad a strand, vagy a mozi. Mozi az már alapból necces, mert ugye 2-3 havonta van olyan film ami ténylegesen érdekel, és fizetnék is érte. Ugyanakkor a legnagyobb szívás mégis a stranddal van, mert kifut a vénasszonyok nyara, jön az ősz, búcsúzhatok tőle. Így marad az én, vagy más szobája, és megint csak dögölhet az ember a TV/DVD/PC előtt. Ezért jobb élni Pesten egy olyan fiatal számára, mint én, mert ott egy csomó hely van, ahová el lehet menni, s feltehetően soha nem unnám meg (Halászbástya, Lánchíd, Duna part, Állatkert stb. ), s némelyikért még fizetni se kell, s legalább szabadban vagyok. De sajnos ez a város évről évre csak kisebb lesz számomra.

Igazából az iskola/munkahely ebből a szempontból egy pozitív dolog, hisz a nap egy része elmegy vele. Részemről komolyabb problémák, bajok nincsenek jelenlegi iskolámmal, de azért reggel igencsak nehezen akaródzik felkelni, napközben a fenébe kívánom az egészet, s megváltás hazaérni. Persze mindez így diákszemmel, jócskán eltúlozva. De amikor hazaérek, akkor persze itthon ülök és csak péntek, szombat magasságában mozdulok ki. De akkor megbecsülöm a szabadidőm, nem úgy, mint nyáron, amikor nyakamba kapok egy csomó szabadidőt. És azért jobb azt mondani, hogy nincs időm erre, meg arra, mint unatkozni. Azt hiszem nem csak én vagyok így vele.

Szerda délután behúztam a „belem” a gyakszi helyemre, és levásároltam a második 1500 forintot. Múlt hónapban egy Coccolino öblítővel „leptem” meg magam. Így augusztus-szeptember hónapra biztosan nem kell majd öblítőre számolni. Mivel más nem volt, így megint vettem 2 literes öblítőt. Mivel kizárólag csak az utcai/iskolai ruháimhoz használok öblítőt (mivel én mosok), így azt hiszem ebben az évben nem kell költeni erre, mert még az előzőből is csak három kupakkal használtam el. Ugyanis az itthon használatos ruhában nem hagyom el a lakást, itthon meg ki nem sz@rja le, ha mosópor szagú a ruhám? A lényeg, hogy tiszta. 😀

Ezen kívül úgy volt, hogy tegnap megyek strandra. Nem vagyok a napi hajmosás híve, ezért becéloztam a két naponta való strandolást. Hát az első időpont már alapból nem volt szerencsés, ami tegnapra esett. Nemes egyszerűséggel megjött a felüdülést hozó eső. Ennek örömére egész nap itthon ültem és szellőztettem, és élveztem, hogy végre jó hűvös van a szobámban és a ventilátort sem kellett bekapcsolni. Viszont este eléggé fáztam, szóval a nyári takaró fölé még rákerült egy paplan is, hát valami rohadt jó éjszakám volt, igaz hülyeségeket álmodtam megint, de sebaj. Igazából a késő őszt juttatja eszembe, amikor még nem kell fűteni, de azért jó, ha már elő van véve a paplan. De ide sorolhatom azt is, mikor télen egy jó meleg szobában, fürdés után bújok a melegítő pokróc + paplan kombináció alá. Hmm… imádom ezeket az apró örömöket okozó dolgokat az életben. 😀 Visszatérve, a paplanra azért volt szükség, mert eléggé fáztam. Végül kiderült, hogy az ablak belső részét csuktam be, de inkább csak azt mondom, hogy behajtottam, kívülről meg nyitva volt egész éjjel, így szépen jött a hideg is be.

Ma végre kezelésbe vettem a blog kinézetét. Igazából az előzőekkel sem volt probléma, de ha lehet csiszolni, szépíteni, akkor miért ne? Egyébként ezt a témát már régóta vadásztam, végre megleltem, s teljesen az ízlésemnek megfelelően tudtam kialakítani. Szóval hurrá! 😀 Ma este szintén kimentem egyet levegőzni, épp láttam egy hullócsillagot! Persze kívánni elfelejtettem, de sebaj. Eléggé meglepett, mert nem tudtam, hogy csillaghullás lesz, és teljesen véletlenül kaptam oda a fejem.

Holnap elvileg megint strand lesz, most az egész család megy. Feltéve, ha jó idő lesz, ha nem, akkor minden bizonnyal csúszik hétfőre. Meglátjuk mi lesz. Én reménykedek abban, hogy tudunk menni, mert már nagyon mennék ki, itthon dögleni meg hát nem akarok. Unom is, és azért szeretném ezt a két hetet normálisan, nem unatkozva eltölteni. De hát ez nem rajtam múlik, sajnos.

A nyár (is) az utolsókat rúgja

Kecskenyál

Ahogyan az előző években is volt, úgy idén is eljött az augusztus, és vele együtt az „akarok iskolába menni, nem akarok iskolába menni” ellentétes érzelmek „gyülekezete”. Érdekes nyár volt ez, sajnos nagyobb részét a gyakorlat, és az ezért járó fizetés várása tette ki, ráadásul a legjobban várt program (Pest) is csalódást keltett.

Ráadásul most már készülni kell az iskolára, befizetni a csekkeket, megvenni a füzeteket, és várni. Szóval anyagi szempontból semmi jövedelmezőnek nem nézek elébe. Úgy vagyok vele, hogy leülök, megnézek jó pár filmet, kedvenceimet újranézem, s kicsit talán játszok még a számítógépen, ennyit az itthoni tevékenységről.

Viszont eldöntöttem, hogy a nyár maradék részében – ha az idő is engedi, természetesen – megrohamozom a strandot. A helyire nincs kedvem menni, drága, sokan is vannak. Szárazföldön még elmegy a tömegnyomor, de vízben számomra nagyon gáz. Szóval 35-45 perces biciglizésre levő strandot szemeltem ki magamnak. Úgy terveztem, hogy két naponta megyek, lévén, hogy strand után nekem azért hajat is kell mosni, és azért naponta egyáltalán nem akarok. Mondjuk 35-45 perces sztem nem hosszú, de sokaknak igen, így kénytelen leszek legtöbbször egyedül menni.

Holnap bemegyek a suliba iskola látogatásiért, már az is egy élmény lesz, legalább nem itthon ülök. Az iskola meg alapból sem nehéz (unalmasnak voltaképp unalmas), szerencsére nekem semmilyen problémám nincs osztályon belül, kívül, szóval nincs mitől félnem. Meg hát nekem csak ez lesz az utolsó.