Kategória: Helyzetjelentés

A „vihar” után…

Kecskenyál

Egy kis időre véget ért a vizsgaidőszak. Ennek örülök, habár eléggé fáradt voltam utána, s csak twitteren jeleztem az eredményt.
Nem sokkal előtte dühöngtem ki magam, hogy mennyire nem találok anyagot hozzá, majd nem sokkal később írtam arról is, hogy nagyjából megvannak az anyagok, amire szükségem volt. Természetesen akadtak olyanok, amelyek teljes egészében megvoltak, de voltak olyanok is, melyek kissé hiányosak voltak, és persze volt 1-2 ami magasról le volt ejtve. Ennek fényében álltam neki a tanulásnak az utolsó napokban. Mivel a vizsga két részből állt, így a nyelvi részéből már korábban is felkészültem, így maradt a magyar tartalmi rész. Azokkal vért izzadtam ugyan, de nagyjából megtanultam. Természetesen most lehetne mondani, hogy miért nem ültem neki előbb kidolgozni a témaköröket, illetve miért nem ültem neki korábban. Nos azt gondolom, hogy manapság diáknak lenni nem túlságosan fenékig tejfel, főleg ha a diákévei végéhez közeledik az ember. Főleg amikor minden egyes vizsgának értéke van! Ráadásul, ha órákba telik mire eljutsz az iskoládba, alig marad magadra időd. Nekem még plusz megoldandó dolgok jöttek közbe, amik teljesen lefárasztottak, így a téli szünet maradék idejében inkább magamra szántam, és pihentem. Az többet ért.

Természetesen nem ezt az „utolsó pillanatban kapkodok, és tépek hajat a tanulás miatt” technikát fogom alkalmazni az év hátralévő részében, de tanulva az érettségikor szerzett tapasztalatból, nem fogok eret vágni magamon, ha valami nem megy, vagy egészen egyszerűen nem tudok valamit időre megtanulni. Valahogy a tanárok „hegyi beszéde” sem tud meghatni a tanulás és a bejárás jelentőségéről. Na nem arról van szó, hogy hiányzok össze-vissza, és nem tanulok. Hisz azon emberek egyike vagyok, aki pontosan megjelenik mindennap amikor kezdődik az első (!) óra, s az utolsóig maradok. Illetve megfelelően teljesítek, ami jelen esetben annyit jelent, hogy a húzós tantárgyakból továbbra is gyengén állok, de bukáshoz még messze vagyok. S persze nem utolsó sorban az osztály szerencsés emberei közé tartozok, aki sikeresen zárhatta a félévet bukás nélkül. Persze ezt az osztály 75%-a (!) nem mondhatja el magáról. De ez van. Valahol pont ezért nem érdekel egy csomó dolog, hisz ha dolgom van akkor igenis engedjem már meg magamnak, hogy itthon maradjak, hisz más helyett is én járok be, továbbá én legalább minimum egy közepesre értékelhető beszámolót is tudok produkálni még a húzósabb tantárgyakból. Szóval…
De maradjunk a témánál. Múlt héten még maradék energiámmal átnéztem a tanulnivalókat. Persze vége fele már csak olvasás volt a tanulás helyett. Szerencsére megvolt az, ami érettséginél nem: pihenés. Ugyanis sikeresen átidőzítettem alvási ciklusomat este 8 és hajnali 4 közé, így plusz másfél óra marad mindenféle tevékenységre, mielőtt elindulhatnék az iskolába. Legyen az zenehallgatás, filmnézés, vagy akármi más. Természetesen emellett ki is tudom magam pihenni, s nem szájathúzva ugrok ki az ágyból. Így remélem az effajta alvási időköz nem változik meg.
Ennek fényében már korán ágyba kerültem, így egy órával az eredeti ébresztés előtt már fent voltam. Mivel vizsga van, előjött belőlem a vizsgadrukk, így nem tudtam vissza aludni. Egy korábbi beszélgetésnek köszönhetően újra előkaptam a korábbi Tomb Raider játékokat, így reggel stresszlevezetőként pont az egyik szolgált. Igaz, abból is a legbugosabb… Miután szépen felöltöztem némi bosszankodástól ment fel a vérnyomásom az egekbe, mikor kilépve az ajtón megpillantottam a töménytelen hó rengeteget, s a mellé párosult irdatlan havazást, valamint az alacsonyan, de magabiztosan csipkedő mínuszok kellemetlen érzetét. És persze mindezt vékony nadrágban, mely alá semmiféle plusz melegítőt nem lehetett felvenni. Így vacogva jutottam el a vizsga helyéig, ahol még vagy százszor elküldtem a fenébe azt, aki kitalálta, hogy milyen ruhában kell vizsgázni. Mert télen feltétlenül szükséges egy vékony nadrágban, mely ráadásul teljesen rám volt szabva. Természetesen örültem, hogy a „verseny súlyomat” sikerül megtartanom valamivel több, mint három évvel az érettségi után is, de ettől függetlenül plusz „kiegészítőt” a nadrág alá nem tudok venni. És persze júniusra időzített vizsgák is jó lesznek, melyeknek júliusban lesznek vége, szóval menjél öltönyben, izzadjál, mint egy ló.

Miután valamelyest megnyugodtam, valahol kárörvendés fogott el a többiek arckifejezésén, mely már száz méterről sugallta, hogy pelenkacsere szükséges. Nem vagyok rossz indulatú ember, de amikor első órákra nem képesek bejárni, utolsók elmennek, vagy hetekig nem látjuk őket, majd félévkor, év végén összeszenvedve kettest sikeresen teljesítik az adott időszakot, valahogy kinyílik a bicska a zsebembe. Leginkább az ehhez társuló mérhetetlen beképzeltség terén. Ez alatt értem a „minek járjak be, úgy is tudok mindent, vagy összemakogok egy kettest” stílust. Én  se akarok bejárni, már nem azért…
Szerencsém volt, hogy egy olyan témakör lett az enyém, amit rendesen belém „vertek” a másfél év alatt, ami leginkább a töménytelen ismétlésnek volt köszönhető, így kiemelkedően tudtam teljesíteni. Természetesen bukás nélkül zajlott le a vizsga, ami leginkább annak tudható be, hogy a tanárok inkább év végén akarnak kaszálni. Persze demagóg duma, hogy azért rugdosták át a többieket a vizsgán, hogy kellő létszám legyen a vizsgáztatáskor év végén. Hisz elsősorban pénzt kap az iskola minden egyes tanulóért, másodsorban pedig az igazgató presztizs kérdést csinál abból, hogy minden egyes embernek sikeres vizsgája legyen, habár ez minősíti az iskolát is. Persze mindez épp úgy van beadva, hogy mi értünk teszik. Persze kérdés az, ha szigorúbb lenne a rendszer, akkor is megtennék ezt „értünk”?

Hazaérve egy kiadós alvást választottam, majd pedig kellemes elfoglaltságot itthon, ugyanis kint eléggé harapósak a mínuszok, melyek jelenleg -11°c-on állomásoznak. Ennek fényében végre befejeztem az Alias utolsó évadának az újbóli megtekintését. Az utóbbi időben pedig egyre inkább nosztalgikus állapotba kerültem, így elővettem korábbi kedvenceimet. Ez alatt a Tomb Raider korábbi epizódjait értem (kritika lesz róla), majd pedig neki feküdtem a Lost-nak, melynek részemről igazából csak az első három évad az, ami igazán értékelhető, újra megtekinthető. Mindenesetre nem fogok sietni az évadok gyors megtekintésével, de igyekszem elkerülni az utolsó évados spoilereket.
Nagy örömömre szolgált, hogy a 2012 végre megjelent hivatalosan is, így természetesen megfelelő helyen hozzájuthattam a HD-s verzióhoz is. Persze keserű szájízzel töltöttem le, hisz valamivel több, mint 8,4 GB, így csak megnézésre került a merevlemezre, hisz nem fér rá egy dupla rétegű lemezre. Hüpp. Ezen felül a Hellboy II.-őt is sikerült szintén HD-ben megnézni, habár jobb volt, mint amennyire emlékszem. Sorozatok terén átmeneti kaszát kapott tőlem a Supernatural az évad végéig, valamint új kedvencként lépett be a Life Unexpected. Illetve továbbra is vár a Smallville első évadának megtekintése.
És a továbbiakban?
Januári és februári hónapban nem tervezem magam különösebben megerőltetni. Természetesen folytatom a Lost darát. Mivel látott epizódokról van szó, így napi egy epizód van betervezve, de persze nagy unalomkor lesz olyan is, amikor 5-6 is lefog menni egyben. De nem tervezem szintbe hozni magam a jövő heti premierrel. Itthonról csak a suliba vagyok hajlandó elmenni, az alatt az egy óra alatt olyan fagyott állapotban leszek, hogy egész nap olvadozhatok. Mire kiolvadnék, mehetek haza. Ördögi kör. Tavaszt akarok. De gyorsan!
PC-m erőforrásait sem fogom kímélni. Korábbi Tomb Raider epizódok várnak arra, hogy ismételten magamévá tegyem őket. Továbbá itt van még az Avatar játékadaptációja, mely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És persze feltelepítve van még a The Sims 2: Állatos krónikák, melyet tervezek még kipörgetni, hisz a Hajótörött krónikák is elnyerte a tetszésemet. És mi lesz tavasszal? Feltehetően kiköltözök a szabadba és annyi D-vitamint szívok magamba, amennyit csak lehet!

Nagy levegő és…

Kecskenyál

Még nem dühöngtem ki magam a vizsga miatt, de már mérföldekkel jobb hangulatom van, mint csütörtökön. A tartalmi követelményt nagyjából összeszedtem, szóval minden bizonnyal csak sikerülni fog az a fránya vizsga, ráadásul ha szerencsés kezem lesz, akkor a vártnál jobban is teljesíthetek. De ettől függetlenül még mindig húzom a szám amiatt, amennyi időm ráment, hogy meglegyen a tartalmi vázlat, vagy valami ahhoz hasonló. És persze még nem is ültem neki, csak a nyelvi rész van úgy ahogy megtanulva.
Mivel az elmúlt napjaim nem teltek zökkenő mentesen, így a mai napot bónusznak megtartottam magamnak, s pótoltam a lemaradásom, amit az Alias újranézésével korrigáltam. És igen, maradt még 17 rész, azután előveszem egykori kedvencemet, a Lost-ot, s megpróbálom megszerettetni az előző évadot azzal, hogy elölről megnézem a szériát, melynek az első három évadát hibátlannak találom (hasra ütés szerűen olyan 66-68 epizódot jelent). Aztán jutok ameddig jutok, feltehetően az utolsó évad premierje előbb lesz meg, mielőtt én még végig érnék az epizódokon.

Az elmúlt hétben félévet zártunk. Természetesen ekkor volt a legmagasabb a jelenlévők létszáma, hisz kell az a félévi jegy. Gondolom vizsgák után máris beindul a gépezet, s újra egyjegyű szám kerül majd a jelenlévők listájának elejére. Mondanám, hogy ők tudják, de igazából legbelül, mélyen, elég mélyen nem tetszik ez a dolog, hogy tudatosan és teljesen felvállalva maradnak távol órákról, majd pedig zsebelik be az elégséges érdemjegyet, ami ugyan nem sok, de arra elég, hogy eljussanak a vizsgáig, vagy meglegyen a félévük, vagy a következő évük.

Lényeg, hogy az elkövetkezendő napokra beterveztem, hogy mit is akarok csinálni. A hét közepén lévő vizsga tökéletes, kapásból két nap kiesik ezáltal. Egyiket arra lehet fordítani, hogy átnézem az anyagot, a másikat pedig arra, hogy pihenjek. Emellett még ma neki esek az Alias utolsó, ötödik évadának, később megnézem a Twilight: New Moon-t is, ha már van nézhető release, meg úgy is érdekelnek az újdonságok. Ugyan az első részből nem sokra emlékszem, de újranézni nem fogom, esetleg belenézek, hogy milyen. Szerencsére reggel korán kivetett magából az ágy (két óra alvás után 7-kor fent voltam), így ma nem fogok huhogni, s ezzel eljön egy olyan hétfő, amikor végre kipihenten megyek be. Ezt azért felírom a naptáromba…

Idegbaj

Kecskenyál

Szeretném megragadni az alkalmat, s az oktatásban dolgozó összes embert olyan szinten elküldjem melegebb éghajlatra, hogy ebbe jó magam is belepiruljak.
Dühöngésemnek oka leginkább a januári vizsgák, amire próbálnék felkészülni. Csak próbálnék, ha meglenne az anyagom. Az, hogy valaminek neki kell ülni, utána kell nézni, oké. De az, hogy a feladott kérdésekre nem találom meg a választ sem a könyvben, sem a lediktált anyagban, de hogy még a neten se találok rá… enyhén szólva is kiborító. És természetesen vegyük hozzá, hogy segítséget ne nagyon kérjünk, dolgozzuk ki magunknak.
Ami módfelett dühítő ebben az egészben, hogy az elmúlt, valamit több mint két hónapban többször nekifutottam a kérdések kidolgozásának, de valahogy mindig beletört a bicskám. Tehát vizsgákon mehet majd a rizsázás, és imádkozás azért, hogy sikerüljön. Egyetlen jó dolog van benne, ami talán megmenthet: a nyelv. Ugyanis lesz nyelvi rész is, aminek kidolgozott anyagai megvannak, s már rég meg is tanultam. Szerencsére. Vannak könnyebb részek, amiből könnyen lehet rizsázni, de vannak olyanok, amik ha hozzám kerülnek, akkor bizony imádkozhatok, hogy sikerüljön. Pfff… Éreztem, hogy én ez lesz.

Ennek fényében vettem ki egy „szabadnapot”, hogy átrágom magam ezeken, de hajnali négy óra óta nem sokra jutottam, és már eléggé elkapott az ideggörcs, s egyáltalán nem tudom, hogy honnan a francból szerezzem meg azt a tetves anyagot. A könyv is olyan szépen körülírja a vizsga témáit, csak épp azt nem írja, amit kér. Online keresés is egyenlő a mezőn található trágyadombbal, a google első tíz oldalán sincs semmi hasznos, esetleg 1-2 mondat. Köszönjük!
Ugyan nem csak én vagyok ilyen helyzetben, de jelen pillanatban engem valahogy baromira nem tud érdekelni az, hogy más is nyavalyog. Ráadásul félév van, mehet a harc a jegyekért. Ami önmagában egyáltalán nem is lenne baj, hisz ez a tanév rendje, ha éppenséggel a beteges hiányzók nem jelennének meg az x hónapnyi hiányzásuk után, s zárnák sikeresen az első félévet, még ha az csak egy légyfinghoz hasonlítható gyenge kettes.
Ennek fényében most jött el az a pillanat, amikor jóformán letolom a nadrágom és pottyantok az egészre, mert csak az elkövetkező napokat fogom megkeseríteni ezzel, habár biztos fel fog büffeni még párszor ez a tökéletesen megtervezett, s kivitelezett vizsga. Komolyan nem tudom felfogni ésszel, hogy minek írunk oldalakat, minek kapunk könyvet, ha vizsgához nem lehet használni? Ha nem tud belőle tanulni az ember, akkor minek van? Komolyan nem értem. És most még azt se tudom mondani, hogy lusta voltam, s az utolsó pillanatban kapkodok.

Ünnepek után

Kecskenyál

Még kora délután szerettem volna egy bejegyzést megereszteni, de mivel az előző óta nem sok minden történt, így az év első bejegyzését átengedtem a Silent Hill: Homecoming kritikámnak, hisz az sokkal terjedelmesebb, s érdekesebb.

Először is vége az ünnepeknek. Szilveszter kicsit szájathúzva telt, ugyanis az akkori 10°c idő arra tökéletesen jó volt, hogy felébressze a vágyat, hogy valahová elmenjek. Ugye szilveszter van, egyedül táncikálós szórakozóhelyek voltak nyitva, ahol persze alkohol fulladásig, s jómagam ebből nem kértem. Inkább vágytam egy mezei sétára, ami az észnélküli durrogtatók miatt nem valósulhatott meg. Egyéb szórakozási lehetőség meg nem volt, ugyanis minden zárva volt.
Este Silent Hill-éjszakát terveztem, de végül másképp alakult, ugyanis felléptem MSN-re, s egynél több beszélgető partnerem akadt, így végül maradtam, s csak a korai hajnali órákban ültem neki a játéknak. Továbbá voltam olyan ügyes, hogy este benyakaltam egy doboz energiaitalt, ami gondoskodott róla, hogy reggelig ne is tudjak aludni. Mivel a játékot már kipörgettem alig egy órája, s az élmény fantasztikus volt, így ki is esett az álom a szememből. Valahogy majd kikecmergek az ágyamból lehetőleg dél előtt. Nehéz lesz, de majd remélem meg tudom oldani.

Maradt még pár nap, azt megpróbálom kihasználni. Először is az Alias harmadik évadát mindenképp le akarom gyűrni, s a negyedikbe is bele akarok kezdeni. Persze pár filmet is újra kellene nézni. Szűkös idő lesz, de tanulni nem fogok, az ráér később. Mindenképp az agyamra fog menni, s jobb ha későn…

A szörnyek sosem ünnepelnek!

Kecskenyál

Természetesen nem magamra, s hasonló gondolkodásmóddal, s esti programmal rendelkező emberekre gondoltam. Pár óra múlva véget ér az év, s mivel kicsit lustultam az elmúlt órákban, így végül úgy döntöttem, hogy publikálom az év utolsó bejegyzését.

Nálam soha nem volt kiemelt ünnep a szilveszter, azután sem, hogy szabadon dönthettem el azt, hogy hol is töltöm. Volt mindenféle, itthon ücsörgős, beszélgetős, házi bulizós, de az ünnepi hangulat gép szíjja valahogy sohasem kapott el igazán, s másnap ott álldogáltam, s gondolkoztam, hogy miért is kellett volna előző nap ünnepelni.
Így hát hagyományt teremtettem magamnak, hisz keresve sem lehetne hasonló ünnepet találni, mint a szilvesztert, aminek tulajdonképpen semmi különösebb jelentősége nincs, jóformán hasztalan, de a fogyasztás ünnepeként viszont jövedelmező (főleg az italgyártóknak). Idén kicsit dühöngtem, ugyanis alternatív szórakozási lehetőség nincs erre felé, választhat az ember, hogy házibuli, diszkó, vagy kiemelt szórakozóhely. Köszönöm, nem élek vele. Így hát maradok itthon, filmezek ameddig tudok, s nem válik zavaró tényezővé a sok eszetlen petárdázó. Utána „füles” fel, s bolyongok majd Silent Hill utcáin. Az ünneplők zaja sem fog zavarni az elalvásban, ugyanis ügyes voltam, hisz semmilyen fontosabb programot nem tettem délelőttre, így az alvási ciklusom szépen beállt a hajnali 3 óra és 12-13 óra közé.

Az, hogy jobb lesz-e a következő év, mint az idei volt nálam egyértelműen nemleges válasz lesz. Egyrészt utolsó évesként vizsgák tömkelege vár rám, utána pedig irány a nagy betűs élet, szóval nehezebbnek nehezebb lesz, furcsábbnak furcsább lesz. Az, hogy magánéleti dolgaim hogyan is fognak alakulni arról nem nyilatkoznék. Elvégre magánélet az mégis magánélet.
Természetesen az év első szakaszában sem fogom szabadidős tevékenységeim hanyagolni, így kedvenc filmjeim újra megtekintésre fognak kerülni, szériáim folytatásra kerülnek. Kérdés már csak az lesz, hogy két hetes szünet után miként lehet majd kibírni az első két hetet a suliban anélkül, hogy az ember ne akarná felakasztani magát a következő diófára. Ugyan minden évben így megy ez, de hát az ember szeret lustálkodni, ha több jön össze, akkor ugye nehezebb visszaállni a megszokott hétköznapokba.

Tény és való az idei év felemás volt. Volt itt minden szinte minden téren. Talán a legnagyobb pozitív csalódásom volt, hogy végre egy éves alkatrész gyűjtögetés után összeállhatott az új gép, melyet nem kísérte arcpirító kínlódás összerakás terén, így az elmúlt hónapokban a szokásosnál többet tudtam szórakozni, s nem kellett szitkozódnom.
Többször tiszteletemet tehettem a fővárosban, ami kenterbe verte az összes megyei általam is támogatott „megmozdulást”. Főként, hogy az állatkertet tüzetesebben is meg akartam már vizsgálni, de valahogy soha nem szántam rá magam igazán. Noha a terv felemásan került megvalósításra, s csalódásba, unalomba fulladt, azért valahol mégiscsak jó volt. Ezek után hanyagolásra került az állatkert, de majd jövőre az is pótlásra kerül. Habár az ember most már felkészültebben mehet.
Kilátásba helyeztem PC-m fejlesztését. Pontosabban azon alkatrészek pótlása, melyeken spóroltam. Ugye a memória és a merevlemez. Remélhetőleg utána már nem kell kéthetente DVD csomagot vennem, főleg hogy java részük szériák évadainak kiírására szolgál.

Ünnep emberekre vadászó gépekkel, bérgyilkosokkal, füstszörnnyel és zombikkal…

Kecskenyál

Számomra szinte áldás, hogy velem egyetemben a családom sem ragaszkodik a karácsony és az új év megünneplésére, mely nem kevés családnak/embernek okoz fejfájást. Kezdve az ajándékozástól egészen az ünnepi vacsora elkészítésének/megvásárlásának/megvalósításának gondjain keresztül.Szerencsére nekem ilyenekkel nem kell foglalkoznom, s ezt a szokást át is vette az egész család.
Szóval karácsonykor nem kell jó pofizni rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Nem kell azon törni a fejet, hogy kinek mit és miből vegyek ajándékot. Ebből is kifolyólag örömmel tölt el a tudat, hogy a két hetes szünetet úgy tölthetem el, ahogyan csak én akarom. Nem lesz rosszalló tekintet a döntésem miatt. Senki nem fog nyaggatni, vagy később szemrehányást tenni nekem. Tavalyi se volt rossz, de az ideit igyekszem teljesen a mentális pihenésre fordítani, s kivételesen nem is vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, maradok a négy fal közt. Amit úgy átlagosan nem sokra szoktam értékelni sőt, ha tehetem azonnal röppenek is itthonról. De ugye az ünnep miatt enyhén szólva senkit nem tudnék magamhoz csábítani egy közös mozizásra, de még egy mezei sétára se, azon okból kifolyólag, hogy a mínuszok röpködnek elég intenzíven.
Maga a karácsonyi hangulat megvan, s ez a lényeg. Ráadásul pár nappal ezelőtt leesett az első hó, ami meg is maradt, s mivel a napokra szintén ilyen betyár idő lesz, ezért fehér karácsony lesz, ráadásul olyan, amilyen egy ideje nem volt.

A héten utoljára mentem suliba. Az már előre látható volt, hogy az osztály folyamatosan csökkenő létszámának kiváltó oka a rengeteg hiányzás a szünet előtti utolsó napokban tetőfokára fog hágni, ami önmagában nem is lenne meglepetés, azonban itt dönthet az állandó bejáró, hogy az utolsó napokban is az iskolapadban fog ücsörögni, vagy idő előtt megkezdi a szünetét.
Természetesen nem meglepő, hogy mindenki az utóbbira voksolt. Mivel a jegyeim és a hiányzásaim nem adhatnak okot a kételkedésre, hogy a januári vizsgák sikeresek lesznek-e, továbbá nem kívántam egyedüli tanulóként lézengeni az iskolában, mint osztályom egyedüli képviselőjét, ezért már a hét közepén itthon maradtam.
Tegnapi napon felutaztunk a fővárosba, ami nekem enyhe csalódás volt számomra. Először is nagyon főváros centrikus vagyok. Álmaim netovábbja, hogy suli befejezése után felköltözzek, ahol tanulhatok és/vagy dolgozhatok. Azonban ez volt az első olyan alkalom, amikor is az úticél történetesen nem szórakozás volt, s ebből a szempontból megtapasztalhattam a fővárosi életmód enyhén szólva sem elhanyagolható hátrányait.
Mivel már múlt héten is kilátásban volt az utazás, ezért igyekeztem nem költeni, azonban csütörtökön a MediaMarkt-ban jártam, ahol megláttam a Tomb Raider Underworld 2 lemezes, díszdobozos kiadását röpke két rugóért, ami már önmagában is kecsegtető, de rajongóként azonnali tűzbehozó állapotot jelent. De erőt vettem magamon, s az egyedüli példányt visszatettem annak tudatában, hogy ez bizony kis város, ha elviszik ebből az üzletből, s nem történik pótlás, akkor bizony enyhén szólva is feldughatom magamnak az összeget, amibe történetesen kerül.
Nos ezzel a tudattal vágtam neki Pestnek, s bíztam benne, hogy majd eljutok egy fővárosi MediaMarkt-ba, ahol majd megtalálhatom ezt a verziót ezért az árért, mert ha egy boltban ennyi, akkor a többi társboltban is ennyinek kellene lenni. Maga a felutazás nem volt zökkenőmentes, ugyanis a kiszemelt vonat, ami hajnalban indult több órát késett, ami még önmagában elviselhető lett volna, de az államosan lévő padok korlátozott száma, továbbá az akkor 14 órás ébrenlét nem volt kedvező hatással rám. Ugyan pár órás várakozás után sikerült feljutni a várt vonatra, de még az energiaital fogyasztása ellenére sem sikerült teljesen éber állapotba hoznom magam. Az egészre meg rátett egy lapáttal, hogy a megérkezés előtti fél óráig korom sötét volt kint, így nem igen élvezhettem a kilátást. Így zene hallgatásra kényszerültem, ami a harmadik órában már kínzó volt, de emellett sikerült párszor bealudnom percekre.

Megérkezéskor már produkáltam a tüneteket, ami a nem alvás, illetve a pár percre történő elszenderedés okozott. Természetesen a vonat megfelelő hely volt arra, hogy réteges öltözködés ellenére is sikerüljön átvennem a kellemes hőmérsékletet, melynek köszönhetően leszállás után azt hittem abban a szent pillanatban a fagyhalál fog beállni nálam. Nem sokkal dél előtt sikerült is visszaérni a pályaudvarra. Előtte természetesen volt egy kis visszafogott városnézés, mely leginkább a Hősök terét és annak környékét érintette. Meglepő módon, de most nem az én érdemem, hogy egy digitális fényképezőgép is helyett kapott a „felszerelésben”, így pár képet el is lőttem (képek majd a bejegyzés végén), így nem kellett a telóét használni, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után.
És akkor jött a visszautazás. Mivel bő egy óra volt indulásig, ezért úgy döntöttem, hogy a környéken található üzletekbe érdemes lesz benézni. A keletiből beérkező vonatról eléggé közelinek tűnt az Aréna pláza, ami a valóságba egy negyedórás gyalogútra volt. És persze felért egy csalódással. Ugyanis a lakóhelyemen talált akciós árú játékért mentem, ami természetesen megvolt, igaz a Gyémánt kiadás (az, hogy mit takar ez a hangzatos név, nem tudom), ami 5490 Ft-os fogyasztó áron volt elérhető. Ezután már nem volt kedvem barangolni az áruházban, így a pályaudvarra vettem az irányt. A szomszédos épületek tetőszerkezetein reklámok voltak. Természetesen az alsó szinten található üzletekéé, s mivel láttam a MediaMarkt emblémát, ezért kocogva eljutottam oda. Természetesen pofára estem, mert még a környéken sem találtam az üzletet.
Az állomáson szokás szerint káosz volt. Maga a vonat, mellyel utazni akartunk kapásból két vágányra volt kiírva. Természetesen a digitális volt rossz, így majdnem Németországba tartó szerelvényre sikerült felszállni. Természetesen az ott tartózkodó hölgy remekül funkcionáló fülének köszönhetően tudtuk meg, hogy a járatunk hol is található percekkel az indulás előtt. Természetesen a síneken történő átjutást választotta mindenki, azonban szerencsétlen hölgy (aki percekkel az eset előtt még kioktató hangnemben közölte velünk az egyébként hülye elméletét) akkorát vágódott, mint egy termetes ólajtó. Igen, ilyenkor jön a szokásos „Isten nem ver bottal” bölcsesség, s enyhe megnyugvás, hogy akár mi is lehettünk volna a helyében, s ezzel egyetemben némi rosszindulat, hogy megérdemelte, hisz pár perccel még nagyban flegmásan kioktatott minket. S persze utolsó sorban meg egy erős kárörvendés az egész helyzeten. Persze nem is az esés lehetett a legkínosabb a hölgy részéről, hanem az, hogy az segít, akit ő percekkel a gigantikus esése előtt lenézően kioktatott. Igen, mindenki úgy arat, ahogy vet.

Az utazás idegörlő volt, néhol elég lassan haladtunk, majd végül két óra után már a zenehallgatás is kínzó volt, továbbá ismét sikerült percekre bealudnom. Végül pedig már jött az idegeskedés, hogy több órás utazás után sem vagyunk itthon. Nagy megkönnyebbülés volt leszállni a vonatról, majd pedig azonnal a helyi MediaMarkt üzletbe vettem az irányt, ahol elég szomorúan vettem tudomásul, hogy az egyetlen példányt, amit kiszemeltem a Tomb Raider Underworld-ból elvitték. Természetesen megnéztem, hát ha van más is akcióban, így végül a polcsor végén megtaláltam a kiszemelt példányt, ugyanis úgy néz ki zárás után feltöltötték a készletet.
Természetesen válogatni is tudtam, így sértetlenül gyűjtődobozosat sikerült kifognom. Hazaérve örömmel nyugtáztam, hogy ennyi pénzért ez ingyen volt. Hisz két lemezes, a lemez mellé képeslapok, evolúciós füzet (benne artwork-ök, készítői kommentárok, képek stb.). Igényes kiadás, és még a polcomon is jól mutat.

Mivel új szériába nem akarok belekezdeni már idén, a „félre tett” szériáknak pedig nem ment le annyi epizódjuk, hogy DVD-re érdemes lenne kiírni, ezért ebből a szempontból nem lesz letöltés/kiírás. Filmek és játékok terén pedig igazából nincs is mit, így az ünnepekben nem nagyon fogok letöltögetni.
Szériákat nézve az Alias és a Desperate Housewives van kijelölve újranézésre, valamint a Dexter negyedik évadának teljes egészében való megnézése, ha már egy nagy látogatottságnak örvendő hírportálon sikerült lelőni a negyedik évad egyik legnagyobb, s egyben legsokkolóbb jelenetét. Ezen felül jó pár film újranézése van betervezve.
Az időm nagy részét PC mellett töltöm, hogy az elmúlt időszakban lehúzott játékok ne csak az „elpazarolt DVD-k” szekciójába tartozzon. Ezért – az egyébként nagyszerű történettel rendelkező – Silent Hill széria harmadik részét tervezem kivinni. Ezen felül a grafikai orgazmust – de történetileg, irányításilag rosszullétet okozó – Resident Evil 5 van kijelölve kipörgetésre. Emellett még az agyondícsért Assassin’s Creed vár. De korábbi kedvencek, mint a Tomb Raider Underworld, The Sims 3, és a Lost: Via Domus is felkerült.
És most képek (Kattintásra nőnek!):

Ünnepek előtt

Kecskenyál

Mostanában erősen hanyagoltam a blogot személyesebb hangvételű postok tekintetében, amin valószínűleg a közeljövőben nem fogok változtatni két okból is: először is nem sok minden történik mostanság, másodsorban ami történik az meg enyhén szólva is túlságosan személyes, szóval megtartom magamnak!

A jól megérdemelt szünetben (amit ugye idén kénytelen vagyok megtoldani pár nappal) minden bizonnyal kizárólag csak pihenni szeretnék, s vakulásig filmet/sorozatok nézni, illetve halláskárosulásig zenét hallgatni. A nagy ünnepi rohanásból nem vagyok hajlandó kivenni a részem, főleg anyagi oldala miatt.
Ezzel ellentétben hangulat megvan, s ha minden igaz idén talán fehér karácsony lesz:

Lerobbanva…

Kecskenyál

Valahol rettentően idegesít az a tudat, hogy mindent megtettem azért, hogy még véletlenül se kapjak el semmilyen nyavalyát. Amikor halvány érzet tudatossá tette, hogy valami bujkál bennem azonnal megtettem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ne tudjon ledönteni a lábamról. Ennek fényében még azt is bevállaltam, hogy csupaszon fokhagymát egyek, hogy aztán két napig a tizedik fogmosás után is „kellemes” szájszagom legyen. És az eredmény?
Nos, az eredmény annyi lett, hogy egészen pontosan egy hetet bírtam ki enyhe torokfájással, ami ezen a héten a jól ismert meghűléses tünetekkel (orrfolyás, orrdugulás, torokfájás, láz, tüsszentő „rohamok”) ágynak döntött, s nagyon úgy néz ki az egész hetemet kiütötte.

Ennek fényében itthon ápolgatom magam, több-kevesebb sikerrel. Annyi pozitívuma volt ennek a dolognak, hogy kicsivel több időm volt kedvenceimre. Először is archiváltam a merevlemezemre az mp3-as CD-imet, miután nemes egyszerűséggel a DVD íróm nem akarja őket beolvasni. Remek „szórakozás” volt, egy egész nap elment ezzel.

Elkezdődött!

Kecskenyál

Kezdetét vette a december, mint az utolsó hónap a 2009-es évben.  Ahogyan lenni szokott, természetesen elkezdett mindenki készülődni az ünnepekre, már most. A város javában fel van díszítve, külön öröm számomra, hisz végre némi stílusérzékű „csapat” vette kézbe a belváros feldíszítését, s igazán igényes munkát végeztek. Teljesen elfogadható, szemet gyönyörködtetőre sikerült, így legalább lesz valami pozitívum a szürke hétköznapokon, amikor épp a buszmegállóba baktatok.

Meglepő módon meglehetősen jó idő van, amit vétek lenne nem kihasználni. Gondolom majd jönnek a durva fagyok, de addig lehet lazulni. Ugyan hétköznap itthon vagyok köszönhetően annak, hogy az iskola fenemód lefáraszt, a tanulás végképp leszívja minden agysejtem, így a szabadidőmben inkább bámulom meredten a képernyőt, mint sem megmozdítsam bármelyik végtagom. Ettől függetlenül fel kell készülni a hidegre! Szóval a kelleténél több itthon ülés lesz, szóval kell valami elfoglaltság. Mivel merevlemez vásárlást kénytelen vagyok odébb tolni, ezért tesztelve az új PC-m képességeit úgy döntöttem, jó pár játékot előveszek, kipróbálok, kipörgetek. Nos, első áldozat a Resident Evil 5 volt, aminek tetszetős grafikája volt ugyan, de annyira monoton játékmenettel bírt, hogy végül letöröltem. Utána természetesen az agyondicsért Batman: Arkham Asylum jött, ami számomra kétesélyes. Vasárnap akadtam rá a Star Wars: The Force Unleashed Ultimate Sith Edition-ra, melyet sikeresen kipróbáltam, s alig pár órája be is fejeztem (külön bejegyzést szentelek neki).
Ehhez kapcsolódik, hogy vasárnap nagyban telepítettem, s szépen el is ment az éjszakám egy negyede, ami azt vonta maga után, hogy a másnapi suli sztornózva lett. Mivel többen jelezték, hogy a mai, illetve a holnapi napot kiveszik szünetnek, s így már csak „Hol volt, hol nem volt” emberkék maradnak, így itthon maradtam. Program szokásos: kellemes elfoglaltság a jó meleg szobában.

Estére pótolok sorozatok terén, illetve filmeket is illene elővennem, amik már elég rég itt sorakoznak a lemezem megtekintetlenül.

Folyamatos rohanásban…

Kecskenyál

Mert az elmúlt időszak másról sem szól, mint hogy állandó rohanásban vagyok, s próbálok naprakész lenni szinte mindenből, persze ami nem megy.
A hét napos hiányzásom alatt felgyülemlett lemaradásomat egy délután alatt be tudtam hozni, természetesen hála annak, aki feltalálta fénymásolót. Hét közben igazából csak módosítanom kellett párat, továbbá pár kiegészítő mondatot kellett magamévá tenni.
Az előző bejegyzésem óta is eltelt majd egy hét, de abból is maradtak ki dolgok. Először is gondoltam egyet, s bő egy héttel ezelőtt leszedtem a Windows 7 RTM, azaz végleges változatát. Fantasztikus lelőhelyet találtam, ahonnan le tudtam szedni. Mivel a 32 bites és 64 bites változat is benne volt, ezért kizárásos alapon csak kétrétegű lemezre tudtam felírni, amivel kissé hátrányos helyzetbe kerültem. Először is dupla rétegű lévén a rétegek közötti váltás rövid szünetet eredményez, ezért a telepítés valamivel hosszabb. Kár. Továbbá a lemez pár forint híján egy ezresembe fájt, szóval annyira nem örültem neki. Annak már igen, hogy sikerült feltennem az új gépre, s be kell valljam, hogy semmivel nem vagyok hátrányosabb helyzetben az XP-hez képest, habár elkélne még egy memória, főleg az 1080p-s filmek miatt. Igaz, azokat csak nézem, de nem írom ki.
A hét kezdés nagyon nehezen ment számomra. Először is csak sok volt az a 13 nap, amiből ugye 7 volt tanítási nap. Így hát hétfőre elég kialvatlan voltam, valamint a buszon is alakítottam, ami természetesen tömve volt. A suliba menet pedig épp azon gondolkoztam, hogy mennyire nem akartam én bemenni, s inkább fordultam volna vissza. A másnapom valamivel jobban telt, de így se voltam százas, mert nem tudtam magam kialudni. És ez igaz volt a hét maradék napjaira is. Hiába próbáltam lefeküdni korábban, egyszerűen nem jött álom a szememre, s nem sikerült elaludnom. Ez van, ezt kell szeretni.

Nagyjából végigszenvedtem a hetet, persze tanulmányi szempontból ez nem látszott meg. A közösség is szépen formálódik, röhögés a köbön, ami annak tudható be, hogy a hiányzások már a plafont is elérték, s már csak szorgalmasabb „fajta” húzza be a „belét”, hogy valami tudást szerezzen be.
Tombol az influenza, az időjárás kedvez is neki, szerdán például pólóban lötyögtem az udvaron. Tegnap óta érzem azt, hogy valami kóvályog bennem, de egyelőre erősen vitaminozom magam, és iszom a teát, hogy nehogy elkapjam, vagy kijöjjön rajtam, ugyanis a jövő hét fontosabb tanulmányi szempontból, hisz félévtől vizsgák, arra készülni kell. És sajnos van olyan tantárgyak, amire nem elég, ha előveszem itthon a füzetet, ahhoz be kell mennem.
Természetesen nem lustaságról van szó, ugyanis egy csomó dologgal el vagyok maradva. Szórakozást nézve is le vagyok maradva magamhoz képest. Először is a héten lazán kaszáltam a Sanctuary-t, How I Met Your Mother-t, szóval most már hivatalosan is megkapták tőlem az integető kezet, majd folytatom akkor, ha teljes lesz az évad. Nincs időm, passzolni kell lefele a szériákat. Így esett meg, hogy a már több napja lent lévő filmeket sem tudtam megnézni. Ebből a borzalmas Jennifer’s body-t sikerült megnéznem, ami rejtélyes módon itt pihen DVD-n, pedig emlékeim nem csaltak, letöröltem. De ezek szerint a törlésből kiírás lett. Két napba telt, hogy megtudtam nézni a Becstelen Brigantyk-ot, ami viszont elég jó volt, épp elég jó volt ahhoz, hogy mondhassam: megérte 720p-ben megnézni! Igaz, azt is majdnem ketté szedve néztem meg.

Új gép ide vagy oda, valahogy nem igen ültem le játszani. A Tomb Raider Underworld-öt feltettem magyar nyelven, de végül mai napon azonnali hatállyal eltakarítottam, ugyanis kellett a hely. Ugyanígy járt a Resident Evil 5 is, amely azon kívül, hogy rendelkezik egy überbrutál grafikával, szinte egy nagy nulla, szóval nem is strapáltam magam azzal, hogy kijátszam. A hét legnagyobb baklövése volt letölteni az Assasin’s Creed-et, majd pedig kiírni DVD-re. Egyrészt borzalmas átvezető animációkat nem lehet átlépni, maga a játék meg enyhén szólva is megbukott nálam. És persze erre elpazaroltam két lemezt, fantasztikus. Jelen pillanatban nekiláttam a The Sims 3-nak, már régóta megvan, de nagyon nem tudtam vele érdemben foglalkozni. Örömmel fogadtam, hogy a két lemez melyre kiírtam enyhén szólva is nehezen kerül beolvasásra, szóval szükséges egy kétrétegű, ami persze nem két fillér.
Tegnap délután valamennyire utol tudtam magam érni, így jó pár epizódot bepótoltam a kedvenceimből, este tízkor már alvás volt, lazán lehúztam 10-12 órát. Reggel pedig úgy ébredtem, ahogyan már elég régóta nem. Ennek is tudható be, hogy lassan hajnali 3-kor is ébren vagyok. Délután megtaláltam a Star Wars: Force Unleashed Sith Edition-t PC-re. A trailerek és a gameplayek meggyőztek, azonban amikor megláttam mennyit is foglal a telepítője, majd leestem a székről. Csak 14,4 gigányi telepítőt foglal magában, és 25 gigányi üres helyre van szüksége a merevlemezen. Nem tudom, ki volt az, aki ezt átportolta PC-re, de elég sz@r munkát végzett. Borzalmas. Jelenleg is töltöm, jelen pillanatban 10 giga van lent. Holnap elválik, hogy megtartom-e, egyelőre a letöltötteket írom ki folyamatosan, és törlöm, jelenleg 3 újraírható vannak a fájlok, ahonnan majd kicsomagolom majd a holnap folyamán.
Jövő héten pedig már december, szóval kezdődhet az ünnepi hangulat! Város feldíszítve, persze még vár az üzembe helyezésre. Hó nem igen lesz, szóval ez nem fog hozzátenni a hangulathoz, de azért jó lenne, ha fehér karácsony lenne.