Kategória: Helyzetjelentés

Egy majdnem tökéletes hétvége

Kecskenyál

Vagy akár mondhatnánk majdnem tökéletes hétnek is.
Szóval vége a hétnek, s ezzel egyetemben a februárnak is. Holnap már március 1. ami nálam hivatalos tavaszt jelent. De csak nálam. Ennek kapcsán pedig ideje megeresztenem némi sort a héttel kapcsolatban, melynél továbbra is itthoni elfoglaltságom adta a többlet részét.
A héten viszonylag elfogadható időjárásnak örvendtem, bár néha azért a hőmérséklet a  mínusz felé kacsintott. De szerencsére nem lett belőle semmi. Ahogyan az lenni szokott, természetesen semmi nem úgy alakul, mint ahogyan tervezném. Így történt meg, hogy a héten ismételten be kellett iktatnom „szünnapot” az iskolában, habár most nem a lustaság miatt. Valahol örültem is, mert így több időm jutott egyéb elfoglaltságomra, mint például a Tomb Raider 3 kipörgetésére, mellyel majd egy hónapot szenvedtem. De ugye mellette csináltam mást is.
A hét közepe táján tovább folytattam a Heroes-t, melyet ma tudtam befejezni (írás lesz róla). Csak úgy igaz, a Better Off Ted-re is (bejegyzés szintén), ami igazából a maga 13 epizódos első évadával, s a 20 perces epizódjaival nem sok vizet zavart. Végre napvilágot látott a [REC] 2. is (na erről muszáj bejegyzést kanyarítani). Eredeti nyelven néztem, ami tulajdonképpen spanyol, de szerencsére volt angol. Azért tartottam attól, hogy valami vicces emberke majd más szöveget tesz a szereplők szájába, amit én úgy se fogok érteni, lévén spanyol az eredeti nyelv, de megbízható forrásból szereztem be az angol feliratot, így végül kellemesen csalódtam annak minőségében.

Az iskola egy vicc. Közeleg az év vége, alig van hátra két hónap, s megkezdődik a kemény vizsgaidőszak, s pont most hullanak ki az emberek, pont most döntenek úgy, hogy az elmúlt majd féléves hiányzásra még ráhúznak még két hónapot, még véletlenül se sikerüljön befejezni az évet. Hát így van ez, én is csak sóhajtok. Nagy kaszálások lesznek év végén az biztos, mert a tanárok eléggé ki vannak akadva az osztályra. Természetesen akadtak kivételek /mint például én is/, akiknek semmi okuk az aggodalomra.
A hétvége gyakorlatilag ugyanúgy kezdődött, mint egy hete. Pénteken rendkívül jó, már-már tavaszias idő volt, majd pedig szombaton egész nap esett az eső, ma pedig hideg volt. Pfff… ennyit a tavaszról. Még pénteken bele kezdtem az utolsó olyan Tomb Raider-nek, melyet még nem pörgettem ki. Ezen felül próbálkoztam a kiegészítő részekkel, de az első epizód ugye DOS alapú, így még nem sikerült dalolásra bírni a kicsikét, főleg, hogy a program, ami használható lenne nem ingyenes, így az egész játék alatt egy bazi nagy logó fityeg előttem. Köszönöm, egyszer megvettem a játékot, nem akarok rá fizetni, ha a lemez működik.
Természetesen addig akarok mindenféle játékot kipörgetni, míg be nem jön az igazi tavasz, mert így napi 3-4 órával kevesebbel gazdálkodhatok, lévén a kinti tevékenységeimnek köszönhetően. Ezzel szemben a legrosszabb időjárást fogtam ki szombaton. Ami még nem is lett volna baj, ha reggel bekapcsolva a gépet az Avast vírus írtóm nem dönt úgy, hogy blokkolja a Firefox-t, s vele együtt nem töröl egy rendszerfájlt a windows mappából, ezzel fagyások, s hibaüzenetek sokaságát okozva. Természetesen próbáltam menteni a menthetőt, így frissítettem a Windows 7-et, ami ugye netről szervált frissítéseket is feltette. Ami nem is lenne baj, ha épp eredeti példánnyal rendelkeznék. Így jött egy teljes újra telepítés, s ez el is vitte az egész szombatomat. Tulajdonképpen maga a frissítés volt 3 óra, szóval… De nézzük a jó oldalát: mindent vissza tudtam tenni a gépre, valamint pótoltam némi hiányosságomat filmek terén: megnéztem az X-men Origins-t, továbbá az Égi Tűz című filmet is. Persze megtekintés után landolt a kukába.

A következő hétre nem tervezek sok mindent. Persze az már alapból várható, hogy holnap iszonyú fáradtan fogok beesni az első órára…

Időhiány

Kecskenyál

Néha azért szeretnem jó vaskosan képen törölni magam. Bevallom abban profi vagyok, hogy hogyan is tudjam a szabadidőmet értelmetlen dolgokra elpazarolni. Persze elsősorban nem arra gondolok, hogy leülök a gép elé majd megnézek pár sorozat epizódot, vagy valamivel játszok, esetleg megnézek egy-egy filmet, netán zenét hallgatok, bejegyzés írással, fórumozással foglalatoskodom. Ezeket mindennapi tevékenység, kikapcsolódásnak, egyrészt szórakozásnak tekintem, ami alanyi jogon jár azok után a rengeteg hülyeség, s pofátlanság után, amit nap, mint nap tapasztalok. A szabadidő elpocsékolásaként gondolok arra, hogy kis semmiségekkel képes vagyok órákig is szöszmötölni, aztán pedig arra eszmélek, hogy már bőven este van, s bizony nem mindenre marad időm. Vagyis lenne, ha éppenséggel lecsipkednék 1-2 órát a szükséges alvásidőmből, hogy a fontosabb dolgokra jusson egy kis idő. Ez legtöbbször természetesen valamilyen szórakozási tevékenységet takar, hisz hazaérkezve egy gyors késői „ebéd” elfogyasztása után azonnal a következő napi tanulnivalóval/házi feladattal bajlódom.

Már így is időhiánnyal küzdök, hisz egyszerűen nincs időm mindenre. Amire muszáj időt szánni, arra muszáj. Amire nem, az pedig torlódik.  És elég nehézkes is beosztani az időt, hiszen mindenre nem juthat. Első körben ugye döntse el az ember, hogy mit is akar igazán csinálni. Így eshetett meg, hogy az egyébként lassan három hete (!) íródó Tomb Raider 2. kritikának a végére ma értem végére. Hát ez van. Első körben növeltem a nézett szériák számát. Eddig is 15-18 körül mozgott azok sorozatok száma, melyeket nyomon követek (habár ezekből hétről hétre csak 5-6-ot nézek), s ezt a napokban sikerült ismét növelnem. Ami azért némileg vicces, hisz eléggé repkednek még a mínuszok, így a kinti világ egyáltalán nem csalogat, így úgymond „döglök” a gép/TV előtt. De!
Pénteken elég tavaszias, 15°c-os meleg köszöntött be. Az időhiányhoz természetesen némi kimerültség érzet is társult. Valami oknál fogva betegségre hivatkozva itthon maradtam. Nem bántam meg. Először is a Légió-t sikerült megnéznem még délelőtt, majd délután rátettem a pórázt a két kutyámra, majd a közeli füves dombra mentünk. Nem kell mondanom, hogy eme sétáltatás (aminek egyébként semmi létjogosultsága nem lenne, hisz kertes házban lakunk) kicsivel több, mint egy órát ölelt fel. Ezek után – semmilyen betervezett program hiányában – felpattantam a „vasparipámra”, majd fülhallgató be a fülembe, s irány fordulni ebben a gyönyörű időben. Ez a kis fordulás egészen pontosan három órámba telt, s elég későn estem már haza. Bár be kell vallanom, hogy bizony ez a három órás bicajozás rendkívül pihentető, s nyugtató volt számomra, s többet ért, mint egy kiadós alvás (melyből az utóbbi időben megint kevésben van részem). Ennek fényében viszont nem bántam, hogy az itthoni teendőimben nem haladtam, s szórakozásul nem a gép előtt döglést választattom. A kérdés persze adott: már így is rengeteg megtekintetlen sorozat epizód hever pamlagon filmekkel egyetemben, mi lesz akkor, amikor majd beköszönt a tavasz, én pedig itthonról röppenek? Minden bizonnyal esti darák lesznek kilátásba helyezve.

Ezt megelőző hetem viszonylag nyugalomban telt. Főleg azután, hogy minden kötelező iskolai program lezajlott, s egy ideig nem is kell ilyeneken megjelennem (amitől egyébként rejtélyes módon, de kiver a víz).
Az egy napos tavasz után visszatért a komor tél, így kénytelen voltam ismét a szoba magányát választani. Ennek ellenére sikerült a Lost újranézését befejezni, s újult erővel vetettem bele magam a hatodik évadba, ami eddig nekem maradéktalanul bejött, s igazán örülök annak, hogy négy epizódig régi kedvenc szériám újra a régi fényében ragyog a szememben. Persze van itt nekem egy Heroes is, amely nálam erősen átcsapott unalomba, így a kiírt tíz epizód után csak hármat sikerült eddig legyűrnöm – az egyébként 19 epizódos évadból -. Ha ez még nem lenne elég még a héten beújítottam két nézni való szériát: az egyik a Better Off Ted, mely az egyszer nézős, de DVD-t meg nem érő kategóriát erősíti, a másik pedig a Blue Mountain State, mely számomra leginkább az Amerikai Pite hangulatot idézi. Emellett kiválogattam (sokadjára), hogy mely filmeket akarom ismét megnézni. Tipp: talán április végére végzek azzal a 10-15 címmel.
Természetesen nem maradhatott ki némi játék sem. Lélekszakadva a Tomb Raider III-al küzdök, ami ugye a szériában az Old Gen vonalat erősíti. Nem véletlen eme elnevezés, hisz rendkívül hosszú, időigényes, pláne akkor, amikor órákat tölt el azzal az ember, hogy miképp is tudna megvalósítani a tovább jutást. Hát egyelőre úgy áll a helyzet, hogy a játék 75-80%-án vagyok túl, azaz a héten végre magamévá tehetem ezt a gyöngyszemet, amit annak idején pályaugrásokkal tettem meg. Igazából rajongóként presztizs kérdést csináltam ebből (ami egyébként vicc, hisz a harmadik rész után ott a negyedik, amely hosszabb, nehezebb, s szintén a kipörgetetlen státusszal rendelkezik részemről). Persze örömmel kínlódok, s csak nagy ritkán fordulok webes segítséghez, szóval egyelőre nagyban élvezem a régi kalandokat. Ha minden jól megy, akkor minden bizonnyal hétvégére végzek is vele!

Tervek

Kecskenyál

Tervek arra jó, hogy utána rendre fejemet verhessem a falba, ha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan azt terveztem. Szóval íme még egy bejegyzés ennek fényében, hogy aztán tudjak miről írni a későbbiekben, hogy mi az, amit nem sikerült megvalósítanom.

Első körben bejegyzés írás terén sikerült magam teljesen utolérnem, ami leginkább köszönhető a Google Chrome-nak is, hisz a Firefox enyhén lassú volt e téren. Hétvégi szerverkimaradásnak köszönhetően nem sikerült publikálni (megírni sem mondjuk) a Lost 3 és 4 évadának idevágó kritikáját, valamint a Kés/Alatt hatodik évadának bejegyzését. Előbbit még tegnap és ma pótoltam, csak úgy, mint az utóbbit. Király!
Továbbra is farkasordító hideg van, így még pár hétig az iskolán, a helyi közérten meg némi bevásárló „túra”, vagy baráti összeröffenésen kívül nem vagyok hajlandó elhagyni a lakást. Filmek terén szinte mindent megnéztem amit akartam. Három hétig pihent a Twilight – New Moon a merevlemezem mozis verzióban, mire kijött egy normális release, de azt is csak napokkal később tudtam megnézni. Mivel borzalmas volt, így még lesújtó írást sem eresztek meg róla.

Szériák terén lent pihen a Heroes maradék epizódjai az évadból (kritika lesz!). Természetesen már eléggé felzárkóztam Lost terén, így majd bekapcsolódhatok a „real-time” nézésébe is, így rendkívül sok időm szabadul fel. Az, hogy melyik lesz az a széria, amit újból elkezdek (ha elkezdek!), azt még homály fedi. Bár vannak esélyek (Six Feet Under, esetleg Friends?).
Filmek terén pangás lesz. Mondjuk ideje lenne már a régi kedvenceket elővenni.

Játékok terén tervezem még a héten befejezni a Tomb Raider III-at, hogy aztán az eddig félig érintett negyedik résznek nekiüljek, s teljessé téve ezzel a Tomb Raider széria epizódjainak teljes kipörgetését. Ellenben beszereztem az X-men Origins: Wolverine-t, szóval…

A kötelező „bulik” után

Kecskenyál

Szóval ismét elröppent egy hét, ami viszonylag elég tömör és zsúfolt. Természetesen a héten sokszor fordult meg a fejemben, hogy bizonyos emberekre igazán rászakadhatna az ég, csak úgy általánosságban…
A hét elején nem tudtam eldönteni, hogy legszívesebben pofán csapnám, vagy vigasztalnám magam saját hülyeségem miatt. Először is valahogy soha nem tudtam ellenállni bizonyos ételeknek, melyek éppenséggel meggyorsítják, s felerősítik – az egyébként teljesen normális – anyagcserémet. Ezeket az ételeket kerülöm, vagy csak akkor fogyasztom, amikor teljesen biztos vagyok benne, hogy az azt követő két napon nem tervezek sehová menni. Ha pedig igen, akkor nem okoz gondot, ha rendetlenkedik a gyomrom. Azaz a laza nap nálam egyértelműen a péntek. Ezzel szemben kapásból tele ettem magam töltött káposztával vasárnap, melynek hatására kénytelen voltam a hét első napjait itthon tölteni. Persze, bíztam abban, hogy nem lesz semmi baj, ezért még elvonszoltam magam a közeli megállóig, ahol rövid tanakodás után jobbnak láttam, ha nem szállok fel az épp beérkező buszra. A helyzet csúcspontja egyértelműen az új fülhallgatóm volt, amely az első használat után világossá tette számomra: rossz vásárt csináltam. Egy dolog, hogy minőségben sehol nincs a Walkman mobilokhoz használt fülesekhez, de forgalmas úton használhatatlan, ugyanis a kocsik zaja elnyomja a fülemben szóló taktusokat. Ami azért elég gáz, hisz ez a tipikus „agybadugós”, szóval a csalódottságom határtalan volt. Főleg a füles árához képest. Így végül elhatároztam, hogy kénytelen leszek megvenni az új fülest horrorisztikus áron, azonban internetről rendelve olcsóbban megúszom, de továbbra is húzom a szám ezen a megoldáson. Persze nem sokáig kellett zene nélkül élnem, ugyanis szigetelő szalag felhasználásával a korábbit hamvaiból „támasztottam” fel. Az, hogy meddig bírja még… nem tudni.

A hét második felében az iskolai dolgok miatt morogtam. Először is végzősként ilyenkor megvannak a kötelező „bulik”, amiket én nem tartok sokra. A legtöbbjén legszívesebben meg sem jelennék, de ugye kötelező program. Az ehhez tartozó próbák is, melyek további időmet rabolták még úgy is, hogy gyakorlatilag passzív (néző) szerepet töltöttem be ebbe. De hát meg kell jelenni. Ennek köszönhetően a pénteken teljes egészében elment, ráadásul olyannyira rosszul sikerült az egész, hogy péntek estémet az ágyban töltöttem, ápolgatva saját magam.
A hét első felében farkasordító hideg volt, míg a másik felében enyhüléssel egybekötött havazás volt. Télen amúgy sem járok sehová. A szórakozóhelyeket is elkerülöm, mivel nem vagyok hajlandó pubertáló tinikkel együtt tölteni akár öt percet is, így végül marad a négy fal. Mivel zenehallgatásban, film/sorozat nézésben ki is merül a szórakozás címkével ellátott tevékenység, s ebből a szempontból lényegtelen, hogy a saját szobám négy fala, vagy más falai között folyik eme tevékenység. Ebből kifolyólag tovább folytattam a Lost újra nézését, melyből két évaddal kerültem előrébb, valamint a Kés/Alatt hatodik évadát. Írás róla nem született, ugyanis pénteken a fáradtság ledöntött a lábamról, a hétvégén pedig szerver hiba miatt nem tudtam megírni (ami késik nem múlik, ugyebár). Emellett hétvégi tevékenység keretein belül legyűrtem pár pályát a Tomb Raider III-ból, ezzel is közelebb kerülve a végleges kijátszáshoz.

Távol a tökéletestől…

Kecskenyál

Elsősorban: végre HÉÉÉÉÉÉTVÉGE!
Az egész hét viszonylag nyugodalmasan telt, ami leginkább annak is köszönhető, hogy már az sem nagyon jár be az órákra, aki eddig bejárt, így már nem szokatlan az sem, ha netalán senki nincs bent az iskolában. Természetesen a tanároknak ez egyáltalán nem tetszik, hisz eddig legalább volt egy fix létszám, amire számolhattak, most az a szám pedig erősen konvergál a nulla felé. Nos, én sem erőltettem meg magam e terén, leginkább pont azért, mert eddig viszonylag normálisan megjelentem, de valahogy nálam is kezdi kiütni a biztosítékot az, hogy más havi szinten bejön 4-5 napra, összeszed pár jegyet, s majdnem ott van, ahol én jegyileg. Persze ez erős túlzás, hisz akinek jobb a logikája, s jobban tud számolni az lazán lealáz számvitelből.
Az osztály hiányzási statisztikájától már csak a tanulmányi átlag rosszabb, s ha az „alattunk” lévő osztály nem verne ránk ebből a szempontból, minden bizonnyal mi lennék a legrosszabbul teljesítő osztály az iskolában. Az a pár ember (bele értve engem is) hiába teljesít jól, ha a többiek tanulmányi, s hiányzási átlaga rendkívül lehúzóan hat, elég csak a félévre gondolni, ahol az osztály 70%-a megbukott egy, vagy több tantárgyból, de nem szabad elfelejteni a vizsgaidőszakot sem, ahol pár egyedtől eltekintve a legtöbben kegyelem kettessel mentek át. Persze ott is volt olyan akinek mázlija volt, szóbeli részből azt az anyagot húzta, amelyiket tudta. Egyelőre engem még sem bukás, sem kicsapás veszélye nem fenyeget a hiányzások mennyiségét illetően, szóval én nem aggódom amiatt, hogy mi lesz pár hónap múlva.

Ahogyan pár bejegyzéssel előbb írtam, két évnyi hűséges szolgálat után gyakorlatilag megadta magát  a fülhallgatóm füles része, amit még annak idején a Walkman mobilomhoz kaptam (ami ugye a csomag része volt). Szerencsére a csatlakozó és a fülesrészt szét lehet szedni, így nekem csak a füles részre volt szükségem. A dolog szépséghibája az, hogy nekem ilyen típusú van, ami minőségileg kifogástalan, azonban erre felé meg is kérik az árát. Két év hosszú idő, így emelkedtek az árak is. Mivel csak a füles részre volt szükségem, emlékeim nem csaltak annak idején láttam a MediaMarkt-ban ehhez hasonló (természetesen nem Sony Ericsson) fülest. Bántam is, hogy nem vettem meg annak idején. Ami késik nem múlik, így ma örömmel vettem célba kedvenc elektronikai üzletláncomat. Hát kegyetlenül pofára kellett esnem, ugyanis a legolcsóbb füles rész is 2490 Ft-ba került (pár hónapja 1500 Ft-ért láttam), ráadásul a gyári alulról kóstolgatta a 6 ezres határt, így végül 3 ezer alatt maradtam, megvettem a fent említett fülest.
Természetesen minőségileg elmarad az előző(ek)től, ráadásul megszoktam, hogy tökéletesen „hangszigetel”, ami erről az új fülesről nem mondható el, továbbá nem emeli ki a hangszíneket, mint az előző, ami viszont roppant zavaró, hogy halkabb, mint a gyári. De hát garasoskodnom kellett…

Persze ez is jobb, mint a semmi, s remélhetőleg nem nyomja el majd a busz és a kocsik zaja a zenét, amit épp hallgatni szeretnék. Egy hét buszozás zene nélkül maga volt a borzalom, s mivel egyetlen egy ismerős sem közlekedik azon az útvonalon, amin én, így még beszélgető partnert sem tudtam magamnak szerezni. Meg kell mondjam, elég idegtépő volt néhány utam. Elsősorban a legzavaróbb a turbékoló párok voltak. Az egy dolog, hogy én kissé gátlásos vagyok az utcára történő kilépés után (az, hogy meghittebb, privátabb helyen hogyan viselkedek már más tészta), de azért ésszel nem tudom felfogni amit egyesek művelnek. Gondolok itt például arra, hogy a postán sorban állás közben miért gondolja a pár egyik tagja, hogy a másik nadrágjában kell matatni, miközben aktív nyálcserét folytatnak, s mindezt pár centire tőlem? Vagy miért gondolják azt, hogy miközben csókot váltanak, vagy puszit adnak egymásnak akkor elengedhetetlen eme tevékenységhez az, hogy cuppogjanak úgy, és olyan hangosan, mint a partra vetett hal? Komolyan nem értem. Ráadásul amilyen beszélgetéseket hallottam… Egy szinten félelmetes, hogy az emberek mennyire nem tudnak kommunikálni… Csak két példa:

– Nem értem. Egyszerűen nem értem, bazd meg!
– De érted? Én ezt nem értem, bazd meg!
– De érted, ne legyen már luxus egy sör, bazd meg!
– Bazd meg, tele vagyok ideggel, bazd meg!
– Bocs, hogy most neked mondom, de tényleg tele vagyok ideggel, bazd meg!
– Barát egyetértően bólint.
– De nincs igazam? Ne legyen luxus egy sör, bazd meg! Megfogom mondani a szomszédnak is, hogy nem én randalíroztam éjszaka, bazd meg! Elegem van, hogy én vagyok a fekete bárány, bazd meg!!
(Hát, még ha kenyérről beszélt volna… De ilyen egyoldalú beszélgetés után azt hiszem mindenki levonhatja a következtetéseket, mint ahogyan én is tettem).

– Hát, hogy viselkedik már?? Figyelj odamegyek hozzá, eltöröm (???) a f@szát és odadobom a kutyámnak, hadd egyen húst!
– De látod, hogy megy? Holnap már nem fog így menni, mert nem lesz neki f@sza. Letöröm neki, esküszöm!
(Ah, a barátnői összetartás…)

És természetesen ezek csak két példák voltak a sok közül!

A héten tovább néztem a Lost-ot, így végül a második évad feléig jutottam. Elég kicsi az esélye annak, hogy a hétvégén nem fogom befejezni ezt az évadot, habár nagyon sokat szemezek a letöltött évadpremierrel, de egyelőre még erős vagyok.

Áramszünet

Kecskenyál

A vizsgák végeztével szép lassan kezd visszaállni minden a régi kerékvágásba. Természetesen akadnak olyanok, akik egy nap helyett egy teljes hónapos szabadságot vettek ki. Vájjék egészségükre, év végén minden bizonnyal nagy kaszálások (és természetesen emiatt rendkívül cifra szitkozódások) lesznek.
Az időjárás sem kedvez nekem. A napokban erős havazások voltak, s mivel házon kívüli teendőim voltak, így keményen fáztam, ráadásul a réteges felöltözködés ellenére is sikerült kissé megfáznom, ami egyelőre csak torokfájásban nyilvánult meg. Természetesen azonnal gondoskodtam a kezelésről, tea minden mennyiségben. Valahogy nem érdekelt, hogy másnap iskola, azért jó kis hagymás dolgokat ettem, hisz köztudottan ilyenkor ez segít.

Kezdődik újra a hajtás, így viszonylag elég nehéz beosztani a szabadidőm. Egyrészt még nincs tanulás, így viszonylag csak „pihenés van”, másodsorban nosztalgiázok, így elég nehéz dönteni, hogy a PC előtt görnyedve kínlódjak a Tomb Raider szériával (melynek egyébként az összes eddigi elkészült epizódját felraktam), vagy épp Lost-ot daráljak. Mivel az utóbbihoz csak sassolni kell, így annak ültem neki erőteljesebben. Természetesen 3 lemezt már nem visz a lejátszóm, így a frissen szerzett másodlagos meghajtóra hoztam létre egy másodpéldányt, kérdés az, hogy meddig marad ott, hisz csak +80 gigányi hellyel gazdálkodhatok (melyből már 50 le van foglalva). De majd látom.
Mai nap ismét kiakasztó volt, ugyanis délutáni kemény tíz perces áramszünet azonnal megmutatta, milyen gáz is, ha az ember függ a század technikai vívmányaitól. Itthonról való elmenetel pedig szóba sem jöhet az időjárás miatt. Várom a tavaszt…

Elvonási tünetek!

Kecskenyál

Az ember fel sem fogja mennyire is függ a modern világ technikai vívmányaitól egészen addig, amíg szépen el nem veszti őket. Engem már akkor idegbaj kerülget, amikor 1-2 órára elmegy az áram (szerencsére ilyen ritkán van), net még hanyagolható, hisz van DVD is a világon. Azonban a múlt héten erőteljes beütött a sz@r, azóta pedig leginkább a hajamat tépném szívem szerint.
Történt ugyanis, hogy másfél év után a walkman mobilhoz tartozó fülhallgató füles része bemondta az unalmast. Lévén, hogy minőségileg teljesen rendben van, így pár ropogós ezresbe fájna egy újat beszerválni. Ráadásul teljesen váratlanul ért, így nem is tudtam felkészülni arra, ami majd rám fog várni. Valahogy a mindennapi buszozás elviselhetetlenné vált, hisz négy év után ez az első eset, hogy nem hallgattam zenét. Bírtam két napig, mire szerváltam egy minőségileg teljesen kifogásolható fülest, melyet csatlakoztatni tudtam a fülhallgatóm alsó részéhez, mely automatikusan a telefonba volt dugva egy ideje. Persze a busz zaja hangosabb volt, így anyáztam párat. Nem is lenne ez baj, ha a héten nem főváros és a lakhelyem között tengődnék, ami eléggé gáz, hisz órákat kell egy helyben ülni. Brrr….
Vizsgák után minden csendesedik, habár a tanárok már most pörögnek. Néha túlzottam is. Azért a kelleténél többször gondolok arra, hogy valakinek ki kellene vennie belőlük a Duracell elemet, hogy pihenhessenek. Borzalmas. Eddig még nem volt tanulni való, szóval egyelőre még lehet kicsit lazítani.
Teljes nosztalgia hangulat van itthon. Először is egy pár napja a Tomb Raider II-őt nyúzom, természetesen ahogyan szabadidőm engedi. Hisz még fityeg itt PC-n feltelepítve, aminek érdemes lenne neki ülni. Nem utolsó sorban a The Sims: Állatos krónikák.

Terveztem még megnézni a 2012-őt HD-ben, de túl hosszúnak találtam egyszeri megnézésre, így napoltam a hétvégére, amikor is kipihenten teljesen neki vetekszek, és végigülök majd 3 órát. Hasonló a helyzet az Avatar újboli megtekintésével is. Persze nosztalgiát ezúttal a Lost biztosítja, melynek tökéletes első évadára még mindig rá tudok csodálkozni, így minden bizonnyal a héten már be is fejezem az első évadot (írok róla mindenképp).

A „vihar” után…

Kecskenyál

Egy kis időre véget ért a vizsgaidőszak. Ennek örülök, habár eléggé fáradt voltam utána, s csak twitteren jeleztem az eredményt.
Nem sokkal előtte dühöngtem ki magam, hogy mennyire nem találok anyagot hozzá, majd nem sokkal később írtam arról is, hogy nagyjából megvannak az anyagok, amire szükségem volt. Természetesen akadtak olyanok, amelyek teljes egészében megvoltak, de voltak olyanok is, melyek kissé hiányosak voltak, és persze volt 1-2 ami magasról le volt ejtve. Ennek fényében álltam neki a tanulásnak az utolsó napokban. Mivel a vizsga két részből állt, így a nyelvi részéből már korábban is felkészültem, így maradt a magyar tartalmi rész. Azokkal vért izzadtam ugyan, de nagyjából megtanultam. Természetesen most lehetne mondani, hogy miért nem ültem neki előbb kidolgozni a témaköröket, illetve miért nem ültem neki korábban. Nos azt gondolom, hogy manapság diáknak lenni nem túlságosan fenékig tejfel, főleg ha a diákévei végéhez közeledik az ember. Főleg amikor minden egyes vizsgának értéke van! Ráadásul, ha órákba telik mire eljutsz az iskoládba, alig marad magadra időd. Nekem még plusz megoldandó dolgok jöttek közbe, amik teljesen lefárasztottak, így a téli szünet maradék idejében inkább magamra szántam, és pihentem. Az többet ért.

Természetesen nem ezt az „utolsó pillanatban kapkodok, és tépek hajat a tanulás miatt” technikát fogom alkalmazni az év hátralévő részében, de tanulva az érettségikor szerzett tapasztalatból, nem fogok eret vágni magamon, ha valami nem megy, vagy egészen egyszerűen nem tudok valamit időre megtanulni. Valahogy a tanárok „hegyi beszéde” sem tud meghatni a tanulás és a bejárás jelentőségéről. Na nem arról van szó, hogy hiányzok össze-vissza, és nem tanulok. Hisz azon emberek egyike vagyok, aki pontosan megjelenik mindennap amikor kezdődik az első (!) óra, s az utolsóig maradok. Illetve megfelelően teljesítek, ami jelen esetben annyit jelent, hogy a húzós tantárgyakból továbbra is gyengén állok, de bukáshoz még messze vagyok. S persze nem utolsó sorban az osztály szerencsés emberei közé tartozok, aki sikeresen zárhatta a félévet bukás nélkül. Persze ezt az osztály 75%-a (!) nem mondhatja el magáról. De ez van. Valahol pont ezért nem érdekel egy csomó dolog, hisz ha dolgom van akkor igenis engedjem már meg magamnak, hogy itthon maradjak, hisz más helyett is én járok be, továbbá én legalább minimum egy közepesre értékelhető beszámolót is tudok produkálni még a húzósabb tantárgyakból. Szóval…
De maradjunk a témánál. Múlt héten még maradék energiámmal átnéztem a tanulnivalókat. Persze vége fele már csak olvasás volt a tanulás helyett. Szerencsére megvolt az, ami érettséginél nem: pihenés. Ugyanis sikeresen átidőzítettem alvási ciklusomat este 8 és hajnali 4 közé, így plusz másfél óra marad mindenféle tevékenységre, mielőtt elindulhatnék az iskolába. Legyen az zenehallgatás, filmnézés, vagy akármi más. Természetesen emellett ki is tudom magam pihenni, s nem szájathúzva ugrok ki az ágyból. Így remélem az effajta alvási időköz nem változik meg.
Ennek fényében már korán ágyba kerültem, így egy órával az eredeti ébresztés előtt már fent voltam. Mivel vizsga van, előjött belőlem a vizsgadrukk, így nem tudtam vissza aludni. Egy korábbi beszélgetésnek köszönhetően újra előkaptam a korábbi Tomb Raider játékokat, így reggel stresszlevezetőként pont az egyik szolgált. Igaz, abból is a legbugosabb… Miután szépen felöltöztem némi bosszankodástól ment fel a vérnyomásom az egekbe, mikor kilépve az ajtón megpillantottam a töménytelen hó rengeteget, s a mellé párosult irdatlan havazást, valamint az alacsonyan, de magabiztosan csipkedő mínuszok kellemetlen érzetét. És persze mindezt vékony nadrágban, mely alá semmiféle plusz melegítőt nem lehetett felvenni. Így vacogva jutottam el a vizsga helyéig, ahol még vagy százszor elküldtem a fenébe azt, aki kitalálta, hogy milyen ruhában kell vizsgázni. Mert télen feltétlenül szükséges egy vékony nadrágban, mely ráadásul teljesen rám volt szabva. Természetesen örültem, hogy a „verseny súlyomat” sikerül megtartanom valamivel több, mint három évvel az érettségi után is, de ettől függetlenül plusz „kiegészítőt” a nadrág alá nem tudok venni. És persze júniusra időzített vizsgák is jó lesznek, melyeknek júliusban lesznek vége, szóval menjél öltönyben, izzadjál, mint egy ló.

Miután valamelyest megnyugodtam, valahol kárörvendés fogott el a többiek arckifejezésén, mely már száz méterről sugallta, hogy pelenkacsere szükséges. Nem vagyok rossz indulatú ember, de amikor első órákra nem képesek bejárni, utolsók elmennek, vagy hetekig nem látjuk őket, majd félévkor, év végén összeszenvedve kettest sikeresen teljesítik az adott időszakot, valahogy kinyílik a bicska a zsebembe. Leginkább az ehhez társuló mérhetetlen beképzeltség terén. Ez alatt értem a „minek járjak be, úgy is tudok mindent, vagy összemakogok egy kettest” stílust. Én  se akarok bejárni, már nem azért…
Szerencsém volt, hogy egy olyan témakör lett az enyém, amit rendesen belém „vertek” a másfél év alatt, ami leginkább a töménytelen ismétlésnek volt köszönhető, így kiemelkedően tudtam teljesíteni. Természetesen bukás nélkül zajlott le a vizsga, ami leginkább annak tudható be, hogy a tanárok inkább év végén akarnak kaszálni. Persze demagóg duma, hogy azért rugdosták át a többieket a vizsgán, hogy kellő létszám legyen a vizsgáztatáskor év végén. Hisz elsősorban pénzt kap az iskola minden egyes tanulóért, másodsorban pedig az igazgató presztizs kérdést csinál abból, hogy minden egyes embernek sikeres vizsgája legyen, habár ez minősíti az iskolát is. Persze mindez épp úgy van beadva, hogy mi értünk teszik. Persze kérdés az, ha szigorúbb lenne a rendszer, akkor is megtennék ezt „értünk”?

Hazaérve egy kiadós alvást választottam, majd pedig kellemes elfoglaltságot itthon, ugyanis kint eléggé harapósak a mínuszok, melyek jelenleg -11°c-on állomásoznak. Ennek fényében végre befejeztem az Alias utolsó évadának az újbóli megtekintését. Az utóbbi időben pedig egyre inkább nosztalgikus állapotba kerültem, így elővettem korábbi kedvenceimet. Ez alatt a Tomb Raider korábbi epizódjait értem (kritika lesz róla), majd pedig neki feküdtem a Lost-nak, melynek részemről igazából csak az első három évad az, ami igazán értékelhető, újra megtekinthető. Mindenesetre nem fogok sietni az évadok gyors megtekintésével, de igyekszem elkerülni az utolsó évados spoilereket.
Nagy örömömre szolgált, hogy a 2012 végre megjelent hivatalosan is, így természetesen megfelelő helyen hozzájuthattam a HD-s verzióhoz is. Persze keserű szájízzel töltöttem le, hisz valamivel több, mint 8,4 GB, így csak megnézésre került a merevlemezre, hisz nem fér rá egy dupla rétegű lemezre. Hüpp. Ezen felül a Hellboy II.-őt is sikerült szintén HD-ben megnézni, habár jobb volt, mint amennyire emlékszem. Sorozatok terén átmeneti kaszát kapott tőlem a Supernatural az évad végéig, valamint új kedvencként lépett be a Life Unexpected. Illetve továbbra is vár a Smallville első évadának megtekintése.
És a továbbiakban?
Januári és februári hónapban nem tervezem magam különösebben megerőltetni. Természetesen folytatom a Lost darát. Mivel látott epizódokról van szó, így napi egy epizód van betervezve, de persze nagy unalomkor lesz olyan is, amikor 5-6 is lefog menni egyben. De nem tervezem szintbe hozni magam a jövő heti premierrel. Itthonról csak a suliba vagyok hajlandó elmenni, az alatt az egy óra alatt olyan fagyott állapotban leszek, hogy egész nap olvadozhatok. Mire kiolvadnék, mehetek haza. Ördögi kör. Tavaszt akarok. De gyorsan!
PC-m erőforrásait sem fogom kímélni. Korábbi Tomb Raider epizódok várnak arra, hogy ismételten magamévá tegyem őket. Továbbá itt van még az Avatar játékadaptációja, mely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És persze feltelepítve van még a The Sims 2: Állatos krónikák, melyet tervezek még kipörgetni, hisz a Hajótörött krónikák is elnyerte a tetszésemet. És mi lesz tavasszal? Feltehetően kiköltözök a szabadba és annyi D-vitamint szívok magamba, amennyit csak lehet!

Nagy levegő és…

Kecskenyál

Még nem dühöngtem ki magam a vizsga miatt, de már mérföldekkel jobb hangulatom van, mint csütörtökön. A tartalmi követelményt nagyjából összeszedtem, szóval minden bizonnyal csak sikerülni fog az a fránya vizsga, ráadásul ha szerencsés kezem lesz, akkor a vártnál jobban is teljesíthetek. De ettől függetlenül még mindig húzom a szám amiatt, amennyi időm ráment, hogy meglegyen a tartalmi vázlat, vagy valami ahhoz hasonló. És persze még nem is ültem neki, csak a nyelvi rész van úgy ahogy megtanulva.
Mivel az elmúlt napjaim nem teltek zökkenő mentesen, így a mai napot bónusznak megtartottam magamnak, s pótoltam a lemaradásom, amit az Alias újranézésével korrigáltam. És igen, maradt még 17 rész, azután előveszem egykori kedvencemet, a Lost-ot, s megpróbálom megszerettetni az előző évadot azzal, hogy elölről megnézem a szériát, melynek az első három évadát hibátlannak találom (hasra ütés szerűen olyan 66-68 epizódot jelent). Aztán jutok ameddig jutok, feltehetően az utolsó évad premierje előbb lesz meg, mielőtt én még végig érnék az epizódokon.

Az elmúlt hétben félévet zártunk. Természetesen ekkor volt a legmagasabb a jelenlévők létszáma, hisz kell az a félévi jegy. Gondolom vizsgák után máris beindul a gépezet, s újra egyjegyű szám kerül majd a jelenlévők listájának elejére. Mondanám, hogy ők tudják, de igazából legbelül, mélyen, elég mélyen nem tetszik ez a dolog, hogy tudatosan és teljesen felvállalva maradnak távol órákról, majd pedig zsebelik be az elégséges érdemjegyet, ami ugyan nem sok, de arra elég, hogy eljussanak a vizsgáig, vagy meglegyen a félévük, vagy a következő évük.

Lényeg, hogy az elkövetkezendő napokra beterveztem, hogy mit is akarok csinálni. A hét közepén lévő vizsga tökéletes, kapásból két nap kiesik ezáltal. Egyiket arra lehet fordítani, hogy átnézem az anyagot, a másikat pedig arra, hogy pihenjek. Emellett még ma neki esek az Alias utolsó, ötödik évadának, később megnézem a Twilight: New Moon-t is, ha már van nézhető release, meg úgy is érdekelnek az újdonságok. Ugyan az első részből nem sokra emlékszem, de újranézni nem fogom, esetleg belenézek, hogy milyen. Szerencsére reggel korán kivetett magából az ágy (két óra alvás után 7-kor fent voltam), így ma nem fogok huhogni, s ezzel eljön egy olyan hétfő, amikor végre kipihenten megyek be. Ezt azért felírom a naptáromba…

Idegbaj

Kecskenyál

Szeretném megragadni az alkalmat, s az oktatásban dolgozó összes embert olyan szinten elküldjem melegebb éghajlatra, hogy ebbe jó magam is belepiruljak.
Dühöngésemnek oka leginkább a januári vizsgák, amire próbálnék felkészülni. Csak próbálnék, ha meglenne az anyagom. Az, hogy valaminek neki kell ülni, utána kell nézni, oké. De az, hogy a feladott kérdésekre nem találom meg a választ sem a könyvben, sem a lediktált anyagban, de hogy még a neten se találok rá… enyhén szólva is kiborító. És természetesen vegyük hozzá, hogy segítséget ne nagyon kérjünk, dolgozzuk ki magunknak.
Ami módfelett dühítő ebben az egészben, hogy az elmúlt, valamit több mint két hónapban többször nekifutottam a kérdések kidolgozásának, de valahogy mindig beletört a bicskám. Tehát vizsgákon mehet majd a rizsázás, és imádkozás azért, hogy sikerüljön. Egyetlen jó dolog van benne, ami talán megmenthet: a nyelv. Ugyanis lesz nyelvi rész is, aminek kidolgozott anyagai megvannak, s már rég meg is tanultam. Szerencsére. Vannak könnyebb részek, amiből könnyen lehet rizsázni, de vannak olyanok, amik ha hozzám kerülnek, akkor bizony imádkozhatok, hogy sikerüljön. Pfff… Éreztem, hogy én ez lesz.

Ennek fényében vettem ki egy „szabadnapot”, hogy átrágom magam ezeken, de hajnali négy óra óta nem sokra jutottam, és már eléggé elkapott az ideggörcs, s egyáltalán nem tudom, hogy honnan a francból szerezzem meg azt a tetves anyagot. A könyv is olyan szépen körülírja a vizsga témáit, csak épp azt nem írja, amit kér. Online keresés is egyenlő a mezőn található trágyadombbal, a google első tíz oldalán sincs semmi hasznos, esetleg 1-2 mondat. Köszönjük!
Ugyan nem csak én vagyok ilyen helyzetben, de jelen pillanatban engem valahogy baromira nem tud érdekelni az, hogy más is nyavalyog. Ráadásul félév van, mehet a harc a jegyekért. Ami önmagában egyáltalán nem is lenne baj, hisz ez a tanév rendje, ha éppenséggel a beteges hiányzók nem jelennének meg az x hónapnyi hiányzásuk után, s zárnák sikeresen az első félévet, még ha az csak egy légyfinghoz hasonlítható gyenge kettes.
Ennek fényében most jött el az a pillanat, amikor jóformán letolom a nadrágom és pottyantok az egészre, mert csak az elkövetkező napokat fogom megkeseríteni ezzel, habár biztos fel fog büffeni még párszor ez a tökéletesen megtervezett, s kivitelezett vizsga. Komolyan nem tudom felfogni ésszel, hogy minek írunk oldalakat, minek kapunk könyvet, ha vizsgához nem lehet használni? Ha nem tud belőle tanulni az ember, akkor minek van? Komolyan nem értem. És most még azt se tudom mondani, hogy lusta voltam, s az utolsó pillanatban kapkodok.