Tavaszi szünet egyik igen becses darabja lett a Being Human (magyar keresztségben csak a A vámpír, a vérfarkas és a szellem), mely hat epizódjával azonnal a kedvencem lett.
Ami egyébként érdekesség, hogy nem amerikai, hanem angol sorozatról van szó. Tehát nincs szuper CGI, minden epizódban megtalálható monumentális csata; illetve harcjelenetek. Ettől függetlenül meglepő módon teljesen élvezhető szériáról van szó, mely leginkább történetileg erős. Ami valljuk be elég ritka, hisz rengeteg olyan szériát tudnék felsorolni most, ami történetileg elég gyenge lábakon áll, vagy csak a benne található CGI jelenetek összessége az, ami eladja.
Nos a Being Human ettől teljesen eltér. Hat – egyenként 48-50 perces – epizódból áll. Ezt nyugodtan írhatjuk a pozitív és a negatív oldalra is egyaránt. Pozitívnak mondható, hogy mivel az epizódok száma csak egy számjegyű, így nincs „fillér” epizód, azaz nincs kínosan időt húzó epizód, mely után leginkább felkötné magát az ember. Negatív abból szempontból, hogy így két évad között lazán eltelik 9-10 hónap is, így egy termetes cliffhanger után az ember tördelheti az ujjait.
Tovább…
Kategória: Sorozat
United States Of Tara: 1.évad
Újabb kedvenc ütötte fel a fejét nálam, ami nem más, mint az United States Of Tara (magyar vonatkozásban Tara alteregói).
Két nap kellett ahhoz, hogy az első évadot teljes egészében magamévá tegyem, s bizony belátom, hogy jó döntés volt a széria bepróbálása. Ráadásul csak 25-27 perces epizódokról van szó (amiből kapásból még lefaraghatunk 5-6 percet, ha az „előző részek tartalmából” részt, az intrót és a stáblistát gálánsan áttekerjük), tehát egy pilot epizód erejéig bepróbálhat.
Műfajilag elég nehéz lenne besorolni. Ugyan a vígjáték jelzőt ragasztották a szériára, de az igazság az, hogy nem elég vicces ahhoz, hogy a vígjáték kategóriába kerüljön. Dráma pedig végképp nem lehet, mert ahhoz nem elég drámai. Ennek ellenére valóban szórakoztató tud lenni feltéve, ha látunk benne potenciát a folytatást illetően. Én láttam, s bevallom nem bántam meg. A második évad már műsorra került (az újabb 12 epizódos etapból eddig két epizódot láthatott a nagyközönség). Ráadásul a nézettségnek köszönhetően az anyacsatorna (Showtime) azonnal berendelte a harmadik évadot is, azaz jövőre is visszatér Tara.
És miről is van szó tulajdonképpen?
A középpontban Tara Gregson kertvárosi nő áll, aki egyszerre feleség, s anya egyszerre. Átlagosnak mondható élete közelebbről megvizsgálva egyáltalán nem átlagos. Ugyanis Tara disszociatív személyiségzavarban szenved (ami nem egyenlő a skizofréniával ugyebár). Legtöbbször önmaga, azonban előfordul, hogy valamelyik énje előbukkan a semmiből. Hisz nem csak egy különálló személyiséggel rendelkezik: lehet a sört vedelő vietnámi veterán Buck, a „fiatalságtól” kicsattanó T, vagy a tökéletes kertvárosi háziasszony Alice.
Tovább…
Nip/Tuck: 7.évad
És ennyi volt. Véget ért a Nip/Tuck (idehaza Kés/Alatt) a 100. epizóddal.
Igazából a legtöbb dolgot már leírtam a 6. évad bejegyzésénél, szóval nem igen lenne szükség újabb írásra, hisz egy teljes évadról van szó, melyet ketté vágtak, majd más évadszámmal illettek. De ugye hivatalosan is így van, akkor én is kettő bontom a 2009/2010-es évadot.
Az „évad” kilenc részből állt, melynek minősége egyenlő az előző kettőével. Kár, pedig reménykedtem abban, hogy jobb lesz, vagy legalábbis méltóan lezárásra kerül a széria, esetleg lesz benne valami igazán meghökkentő. Sajnos ez nem így történt.
Annak idején a Viasat3-on akadtam rá valahol az első évad végén, s azonnal beszippantott. Ez valahogy négy évadig tartott, amikor is változtattak a koncepción (s egyben a helyszínen is), így az ötödik évadtól megkezdődött a minőségi mélyrepülés, így azóta kizárólag egyben tekintettem meg az évadokat.
Tovább…
Better Off Ted: 1.évad
A rengeteg pozitív kritika hatására pár héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy belekezdtek a tavaly indult, s 13 epizóddal rendelkező Better Off Ted első évadába.
Leginkább épp azért is akartam belekezdeni, mert filmek és szériák terén lassan nálam kevés vígjáték lelhető fel. Filmes „részlegem” úgy néz ki, hogy halálra van ítélve, azonban tekintélyes vígjátéksorozatokat tudhatok magaménak. Így hát egy héten jól jön jó pár olyan szabad perc, melyet annak áldozhatok, hogy önfeledten tudjak mosolyogni – esetleg felnevetni – egy-egy epizódon ahelyett, hogy azon aggódnék, hogy vajon mi történt a kedvenc szereplőmmel, vagy épp az epizód végén falat kaparjam, hogy mikor lesz a következő rész.
Nos ennek fényében álltam neki a Better Off Ted-nek, melyről bevallom mindenhol pozitívakat olvastam. Így ültem neki a bevezető epizódnak, mely nem igen jött be, így a második epizódra nem is maradtam. Maradt némi felesleges időm, így végül csak beszerváltam a maradék részeket, mely leginkább Portia De Rossi zseniális játékának köszönhető, s az általa alakított karakternek.
Tovább…
Heroes: 4.évad
Az, hogy évadzáró vagy sorozatzáró is egyben a negyedik évad, s annak 19. epizódja egyelőre nem ismert. Legkésőbb májusban majd kiderül. Addig lehet falat kaparni, s imádkozni, hisz a nézettség eléggé a béka segge alatt van. S én bizony nézek egy nagyot, ha közelegni fog az ötödik évad.
Annak idején természetesen én is odáig voltam a szériáért, habár én bevártam a TV2-es vetítést, s a premier előtt 5 (!!) órával kaptam meg lemezen az első évad addigi levetített epizódjait, melyet még aznap sikeresen megtekintettem. Sokaknak törött relikvia volt a második évad, azonban nekem az is tetszett. Azonban tavalyi harmadik évad valami borzalom volt, melyet csak két részletben tudtam megtekinteni. És természetesen jött az évadzáró, ami nekem bejött, így végül úgy döntöttem, hogy maradok a negyedik évadra is. Azonban az első két rész nem győzött meg eléggé, de mivel egyébként is nehezen kaszálok el egy szériát, ezért inkább úgy döntöttem, hogy pihentettem. S ismét két részletben sikerült megnézni.
Az a nagy büdös harci helyzet, hogy az évadfinálé megint remek volt, szinte hibátlan az évaddal ellentétben. Így megint csak azt tudom mondani, hogy remélem lesz új évad. De bevallom nem fogok eret harapni magamon, ha még se lesz. Az igazság az, hogy annyi mindent beletettek a készítők, hogy igazából az egész széria súlytalanná vált a negyedik évadra. Kár érte én azt mondom.
Tovább…
Lost: 5.évad
Nos nem kellett sok idő ahhoz, hogy az ötödik évadon is végig szenvedjem magam. Ugye egy ötödik évados bejegyzés már megszületett eme blog keretein belül (ami egyébként itt található), de ha már az előző évadokra is elment 1-1 viszonylag hosszabb bejegyzés, akkor az ötödik se maradjon ki. Habár sajnálatos módon a negyedik évados hatás elmaradt (újra nézés hatására az évad felértékelődik), s mivel most csak pár nap alatt (egészen pontosan 3) sikerült a teljes évadot megtekinteni, így összefogóbb írást tudok róla kanyarítani, habár a véleményem nem sokkal változott tavaly májushoz képest. Ez pedig nagy kár.
Bizony, elég nagy kár. Az újra megtekintés viszont csak arra volt jó, hogy még jobban tudjam szidni a készítőket, mert ez az ötödik évad bizony még mindig pocsék számomra. Ami azért lényeges és fontos is számomra, hisz tévézési/DVD-zési szokásaimat nagyban befolyásolta eme széria. Egykori nagy kedvenc, ami iszonyatosan magas minőséggel került annak idején „terítékre”, mely azonnal rajongóvá tett olyannyira, hogy súlyos ezreseket hagytam ott a közeli internet kávézóban, hogy az aktuális epizódot láthassam.
Ennek fényében bizony az ötödik évad számomra egy törött ereklye, a korábbi évadok gúnyos megcsúfolása ami ráadásul párosul a kreativitás teljes hiányával. A kérdés természetesen az, hogy a készítők már az első évadban tudták, hogy merre fogják vinni a szériát, vagy csak egy esős délután ráébredtek arra, hogy nem tudják normális módon lezárni a történet?
Tovább…
Lost: 4.évad
Egy-egy széria újranézése nálam a lehetetlen kategóriába tartozik. Nemes egyszerűséggel azért, mert az internet közvetlen elérésének köszönhetően rengeteg új szériába csatlakoztam bele, vagy kezdtem újba, így a régiek újranézésére már nem igen maradt idő. A Lost rendkívül nagy kedvencem volt, főleg az első három évad tetszett, a többit – legfőképp az ötödiket – valahogy eléggé leírtam, mivel úgy voltam vele, hogy ez már nem az a Lost, amibe én annó beleszerettem.
Nos, az újranézés sok mindenre jó. A Lost esetében valahol szükséges volt, hisz egy-egy összefoglaló epizód nagyon kevésnek bizonyulna ahhoz, hogy az új évadba becsatlakozzak, elkezdjem nézni, ezért úgy döntöttem a teljes kedvéért előlről elkezdtem az egész szériát remélve, hogy pozitívabb képet alkothattok az újabb epizódokról. Ezt annak fényében tettem, hogy van jó pár széria, melynek lassú folyása, vagy történeti szála miatt jobb, ha egyben tudom le az adott évad összes epizódját, hogy nagyobbat üssön a csattanó (pl. Dexter) . De jó példa az is, hogy épp egy részemről erősen kaszaközelbe lévő szériát épp az egymás utáni megtekintés ment meg, mert sokkal jobb összképet biztosít, mint hétről hétre való epizód várás (pl. Heroes). És akkor belép a Lost negyedik évada, mely egyben megtekintve szinte szünetek nélkül minőségi magaslatokba emelkedik, s végre én is meglátom a zsenialitást mögötte. És igen, pont ez az évad az, ami darálva sokkal jobban ütött, sokkal jobban átjött a hangulat, mint annak idején hétről hétre várni a friss epizódokat.
Tovább…
Nip/Tuck: 6.évad
Egy szériáról kizárólag akkor írok bejegyzést, ha az épp aktuális (vagy általam nézett) évada leadásra/megtekintésre kerül. Leginkább pont azért, mert egy teljes évadról könyebb írni, mint egy téli szünetre vonulóról, melynek (jobb esetben) még megannyi epizódja kerül majd leadásra. Ez leginkább pont azért érdekes eme bejegyzésnél, mivel tulajdonképpen a hatodik évad még javában tart a Nip/Tuck-nek (idehaza ugyebár Kés/Alatt). Egyelőre nem tudom miért, de az anyacsatorna a téli szünet utáni epizódokat már hetedik évadként kezeli, s mivel hivatalos, ezért én is így teszek.
A Nip/Tuck azon szériák táborát erősíti, melyek hazájukban, s itthon is kábelcsatornák kínálatában szerepel (pl. Dexter, True Blood, Six Feet Under habár utóbbi már véget ért).
Akinek nem lenne ismerős: a hatodik évadába lép széria két plasztikai sebész életét követi nyomon, melyet a készítők leginkább gyomorforgató műtős és arcpirító szexjelenetekkel fűszereznek. Olykor-olykor kapunk némi meglepő történetét, mely felkelti az ember érdeklődését, vagy épp annyira megdöbbenti, hogy képtelen a távkapcsoló után nyúlni (ugye én is a Viasat3-nak köszönhetem, hogy megismertem eme szériát), de akadnak aztán igencsak gyomorforgató jelenetek. A Nip/Tuck kezdetekkor épp ezért rántott be, habár az évadok számának növekedésével arányban csökkent a minősége is. Egy biztos: mesterien van elkészítve a széria. Így az egyszeri néző, aki újabb részt akar megtekinteni megtanulja, hogy a széria nézése közben jobb nem ebédelni, vagy kavargó gyomorral nekiülni. Persze egy szinten lehet dicsérni is, hisz annak biztos van valami a fejében, aki képes mesterien ötvözni a pikánst a gyomorforgatóval, s mi sem hangulatosabb egy szériában, ha egyik percben a páciensből leszívott testzsírt látjuk, a másikban pedig erotikus töltetű jeleneteket?
Tovább…
Lost: 3.évad
A héten tovább folytattam a Lost újranézését a soron következő évaddal. A harmadik etap is a kedvenceim közé tartozik, s régen vettem már elő, továbbá a szép menüs DVD is csak belepillantás erejéig volt a lejátszóba, így ennek fényében örömmel ültem neki. Többek véleménye szerint a leggyengébb évaddal állunk szemben, de velük ellentében nekem maradéktalanul bejött annak ellenére is, hogy akadnak olyan epizódok, amiket nem tudtam hova tenni. Ennek megfelelően természetesen a napi 1-2 epizódszám azonnal felugrott 4-5-re, így pár nap alatt meg is tekintettem a teljes harmadik évadot, ami ugyebár 23 epizódot foglal magában.
Részemről talán a legjobbra sikerült évaddal folytattam az újranézést, amit egyelőre nem bántam meg. Az előző két évadhoz hasonlóan a harmadik is megannyi rejtélyt tesz elénk, amennyit szinte el sem lehet képzelni. Ezzel egyetemben azonban korábbiakat old meg, vagy zár le, ami részemről nagy pozitívumnak számít, így a gyengébb részeket nálam ez kiváltotta teljes egészében.
Vicces, hogy annak idején megbontottam a kronológiai sorrendet, így a második évad maradék epizódjait megtekintetlenül hagytam a fenébe, s kezdtem bele a harmadik évad „real-time” nézésébe, mely ugye tele volt jó pár több hetes szünetekkel. Természetesen minden ott folytatódik, ahol a második évad abbamaradt…
Tovább…
Lost: 2.évad
Egy hét sem kellett ahhoz, hogy korábbi kedvencem második évadát megtekintsem. Noha az utolsó két évadért nem rajongtam túlzottan, azért a korai évadok még mindig a kedvenceim. Egyrészt nem volt kedvem új szériába belekezdeni, de mégis akartam valamit nézni, így az Alias után döntöttem a Lost mellett, hogy az utolsó évadra felkészüljek, hisz rendkívül sok mindent felejtettem, amire egy összefoglaló rész nem lenne gyógyír.
Egyébként is jó lett volna újra elővenni, hisz a második évadot elég kuszán tettem magamévá. Az internet mentes korszakban egy közeli ismerősnek köszönhettem az évad első tizenkét epizódját, majd a közeli internetkávézóba indultam minden héten, hogy beszerezzem a heti Lost adagomat. Azonban ahelyett, hogy a kronológiai sorrendet követtem volna, logikátlanul a harmadik évadba kezdtem, ami természetesen azt jelentette, hogy jó pár érdekes kérdésem támad a szereplőkkel kapcsolatban. Persze fontos azt is megemlíteni, hogy amint kezembe vettem az első tizenkét epizódot (nem sokkal az RTL Klub-os befejezés után) azonnal neki estem, így egy nap alatt sikerült is megnézni az összes lemezen található epizódot. Azóta pedig itt pihent lemezen, megtekintetlenül, szóval ideje volt már elővenni.
A történetet nem kell külön leírnom, hisz az 1.évad kritikájánál mindent leírtam, amit tudni érdemes. Természetesen cselekmény szempontjából minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Az epizódok felépítése továbbra is az előző évadhoz hű: egy epizód egyetlen egy karakterre fókuszál, majd úgynevezett visszatekintésekben (flashback) ismerhetjük meg a karakter előéletét, mielőtt a szigetre került volna.
A második évad rendkívül sok dologban ráver az elődjére, ami talán a megnövekedett büdzsének tudható be. Ezen kívül pár kérdésre választ is kaphatok, persze ezzel egyetemben egy csomó nyílik meg. Az első évadban a készítők még csak bontogatták szárnyaikat, s ezáltal a karakterek sem voltak különösebben veszélyben. Az évad végeztével is csak egy karakter távozott az érdemlegesek közül (pár statiszta kíséretében ugyebár), addig a második évadban elkezdtek hullani.
Tovább…