Hólepte tavasz

Kecskenyál

Sokakkal egyetemben én is vártam már a márciust. Ugyan számomra több szempont volt mérvadó, de valahol a legnagyobb mégis az volt, hogy számomra ez a hónap már a tavasz ébredéséről szólt. Arról nem is beszélve, hogy átlagban ilyenkor már a jó idő adta lehetőségeket igyekszem megragadni, ami az esetek többségében a szabadban való csavargást jelenti részemről. Február legvége is arról szólt, hogy már nem igazán kellett a kabát alá aláöltözni elég jól ahhoz, hogy ne fagyjak szét. Mindezek mellett pedig megvolt az idei év legelső bicajozása is a meleg levegőn még akkor is, ha ez nem éppen tudatosan történt, hanem csak elég nagy kerülőutat választottam az otthonom és az úti célként választott bevásárlóközpont között. Ugyan média televolt azzal, hogy ismét tiszteletét teszi a zord időjárás, ennek ellenére bíztam benne, hogy ez mégsem volt bekövetkezni. Azt hiszem az eső, havas eső, majd az intenzív havazás, mely kellemetlen faggyal párosult bebizonyította, hogy még lehet hinni az időjárás előrejelzésnek. A hosszú hétvégémnek amúgy sem tett keresztbe, hisz a szabadságomat a múlt hétre időzítettem, így a hosszú hétvégétől tökéletesen elestem. De azért nem ilyen képeket szerettem volna készíteni március 15-én:

Az elmúlt időszakot vagy itthon, vagy pedig a munkahelyemen töltöttem, s igyekeztem minimálisra csökkenteni annak a lehetőségét, hogy munkaidőn kívül kimerészkedjek itthon. Nem túlságosan szeretem a hideget, habár ennek ellenére bőven akadtak olyan esetek, amikért megérte itthonról kimozdulni. Ebből a szempontból remek döntés volt az új TV vásárlást februárra időzíteni, hisz egyébként sem terveztem semerre sem menni, s legalább zord időben amúgy is a négy fal közt keresném a szórakozási lehetőséget. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy március 5-én jelent meg az új Tomb Raider, melynek megjelenése alkalmából legalább négy napi pihenőnapot vettem ki ahhoz, hogy biztosra menjek, hogy végére fogok érni, mert valahogy nem szerettem volna úgy munkába állni, hogy ezen jár az agyam. Egyébként valóban fantasztikusra sikerült a játék, habár pár kisebb negatívum ért az online megrendeléssel kapcsolatban. Először is nem volt egyértelmű, hogy a megrendelt fémdobozos kiadást kapom-e, ugyanis a telefonos megkereséskor azt az információt kaptam, miszerint nem estem bele a darabszámba, később e-mail-ben épp az ellenkezőt kaptam. Mindezek mellett némi bosszankodásra adott okot, hogy direkt megadtam egy másik elérhetőséget is, hisz aznap épp nem tartózkodtam itthon ennek ellenére mégis engem kerestek telefonon. Azt már szóba se hozom, hogy külön kérésem ellenére sem kezdeményeztek hívást a másik telefonszámra. A hab a tortán csak a nyugtára ragasztott aktiváló kód volt a DLC csomaghoz. A kiadvány árát megérte teljes egészében, s végeredményben mindent megkaptam, s a lemezekkel sem lett gond a bónusz tartalmakkal egyetemben, de azt hiszem legközelebbi szoftverrendelésemet máshol fogom leadni.
Korábbi gépfejlesztéskor leginkább 2-3 évre kalibráltam. VGA terén nem is mertem nagyobbat álmodni, így az akkor meglévőhöz mérve vásároltam. A vásárlást nem bántam meg, s valóban büszke vagyok a jelenlegi kártyámra, de sajnos egyre inkább bebizonyosodik, hogy kevés a benne rejlő tudás. Mivel elsősorban Tomb Raider van kiszemelve többszöri kipörgetésre, így csöppet csípi a szemem, hogy sebesség – látvány téren némi kompromisszumot kell kötnöm. Így immáron bizonyos, hogy idén ismét gépfejlesztés veszi kezdetét, ami már tulajdonképpen elkezdődött. Első körben a processzorra került egy viszonylag izmosabb hűtő, amit már korábban is szerettem volna megvásárolni, illetve már előrendelve lett egy izmosabb tápegység is. Ugyan áprilisra terveztem, de végül most fog megvalósulni, ugyanis valami botrányos módon elkezdett felkúszni az ára. Május – Június hónapra memória bővítés, illetve egy SSD beszerezése a cél mindazok mellett, hogy igyekszek tökéletesen egyensúlyt teremteni a szórakozásban, így már többekkel egyeztetve megszülettek bizonyos tervek, melyeket csak a munkaidő, s az anyagiak tudnak keresztbe húzni. Így végül a hőn áhított VGA vásárlás teljes egészében őszre marad, hisz csak így tudok spórolni úgy, hogy közben nem kell itthon ücsörögnöm. Habár mozgalmasabb, s élvezetesebb nyarat tervezek a tavalyinál.

Mindezek mellett már a tervezett kerékpár vásárlás is lezárult, s szerencsére a jó időt ki tudtam használni, így már teszt körút is megtörtént. Bízom benne, hogy pár hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy végre a gyalogos munkahelyre történő közlekedést felválthassa a biciklivel való útra kelés öröme.
Ezek mellett persze igyekszem pótolni a lemaradásaimat, ami példának okáért a sorozatok illeti. A szintre jövés nem lesz nehéz, hiszen iszonyatosan sokat hagytam abba, vagy épp fejeződött be, így az esetek többségében már elfogyott a néznivaló.

Tomb Raider (2013) Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
10 éve annak, hogy megismerkedtem a Tomb Raider sorozattal annak ellenére, hogy a legelső epizód 17 évvel ezelőtt látott napvilágot. A család minden egyes tagja érdekes élménnyel gazdagodott, amikor otthonunk egyik fénypontja az első PC-nk volt. Akkor még elsősorban játékok futtatásához lett vásárolva. Engem nem nyűgözött le, hisz nem nagyon volt ínyemre való cím egészen addig, míg egy ősrégi valamilyen újsághoz mellékelt CD-n nem találkoztam a klasszikus 1996-ban megjelent első rész demójával. Rengetegszer újra játszottam, de a teljes játékot sajnos nem sikerült magaménak tudnom. Annak idején fénykorát élte az EVM (Ezt Vedd Meg) sorozat, melynek keretén belül nagyobb címeket kis összegért volt megvásárolható. A grafikai fejlődés, helyszínek miatt a második epizódot választottam, melynek hangulata, s változatos helyszínei olyannyira magával ragadtak, hogy belül kezdtem érezni mit jelent az a szó „rajongó”.
Ekkor a sorozat már javában a hatodik epizódjánál járt, s mozivásznon is másodjára tette tiszteletét Croft kisasszony Angeline Jolie jóvoltából. Nekem pedig sikerült pótolnom a lemaradásomat az epizódokkal kapcsolatban. Különösebb problémám az old gen epizódokkal nem volt, s véleményem szerint nagyszerű munkát végzett a Core Design, habár számukra elsősorban a bevétel volt a lényeg, így a Tomb Raider gyakorlatilag egy évente megjelenő tömegcikké vált, mely gyakorlatilag minimális változtatásokkal ugyanazokat a sablonokat követte, így az eladások folyamatosan csökkentek. A megoldást új irányvonalban látták. Ennek az eredménye lett az Angel Of Darkness alcímet viselő hatodik rész, amely félkészen bugoktól tarkítva látott napvilágot, s ezzel vált a Core Design nemezisévé, mely csődbe juttatta a fejlesztőcsapatot, melynek eredménye a stúdió megszűnése volt. 2006-ban a Crystal Dynamics remekül feléleszte a franchise-t a Legend alcímet viselő hetedik epizóddal, melyet további kettő követett. Sikerük nem ért fel az old gen részekhez, de bőven elegendő volt ahhoz, hogy a sorozat folytatódhasson. Az Underworld kritikái kapcsán viszont megszületett a döntés, miszerint ismét új alapokra kell helyezni a játékot. Végül egy eredettörténetben manifesztálódott kiadvány látott napvilágot március 5-én, melynek rajongói, s sajtói visszhangra rendkívül jóra sikeredett olyannyira, hogy utat engedjen a következő résznek.
Tovább… →

Crysis 3 Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Soha nem tartottam magam nagy játékosnak abból kifolyólag, hogy nagyon kevés az olyan cím, amely tetszik, s többször vagyok hajlandó nekiülni, hogy az elejétől a végéig kivigyem. Eddig rengeteg játékot tettem magamévá végigjátszás szempontjából, s csak kevés volt az, amelyiknek másodjára is nekiültem, s ebből még kevesebb, aminek a végére is értem. Ezekből pedig elenyésző mennyiséget vásároltam meg eredeti lemezen, de persze többségük egy 70-80%-os leárazásnak köszönhetően váltak a gyűjteményem részévé. A játékosok többsége statisztikák szerint FPS, RPG és egyéb játékok vezetik a népszerűségi listákat. Bevallom őszintén – főleg tavaly eszközölt nagyobb gépfejlesztés után – valahol irigylem is őket. Rengeteg nagyobb cím látott napvilágot az utóbbi időben, s sajnálom ilyenkor, hogy nem a többséghez tartozom. Minden bizonnyal remekül szórakoznék. Így csak húzom a szemöldökömet, amikor előkerül a Dead Space 3 vagy Metro 2033. Előbbi húsz perc után került a lomtárba, utóbbinak is négyszer ültem neki, mire ténylegesen végére értem, s újabb kijátszás részemről esélytelen.
FPS műfajú játékok tehát nálam szinte esélytelenek. Legalábbis elég sokáig így gondoltam. Személyiségemből kiindulva tehát kérdés adott lehet, hogy vagy az én ízlésem változott az évek múltán, vagy pedig tényleg ennyire jó alkotással van dolgom. Fentiekből fakadóan nem voltam naprakész az ilyen húzócímekkel, s addig, amíg olyan közösségbe nem kerültem igazából a Crysis teljesen kiesett a látókörömből. Egy unalmas, s rendkívül bugyuta lövöldének tartottam, aminek még esélyt sem akartam adni. Aztán az első nagyobb gépfejlesztésnek köszönhetően egyik ismerősöm ajánlotta, hogy igazán csak a Crysis-zal tudom tesztelni, hogy mire is képes az adott konfiguráció. Bevallom őszintén elindítottam, és ennyi. Nem igazán díjaztam, hogy az első képkocka után az egész kifagyott a fenébe. Valahol azért idegesített, hogy hogyan lehet ilyen gusztustalanul gyenge vasam, de igyekezem túltenni magam az engem ért sokkon. A második gépfejlesztéskor viszont már tudatosan jártam el, így próbálgattam a szárnyaim, s fülig érő szájjal dicsekedtem: megy a Crysis. Persze néztem boci szemekkel, amikor kérdeztek minden félét, hisz még akkor sem ültem neki komolyabban. Az iskola befejeztével kicsit rögös út vezetett a jelenlegi munkahelyemig, így akadtak olyan időszakok, amikor rengeteg szabadidővel rendelkeztem az akkori munkanélküli mivoltomból. Végül két évvel ezelőtt az agyonhype-olt második epizód hatására nekiültem a szériának. Az első rész két órája után már tágra nyílt szemekkel tapadtam a monitorom képernyőjére. A Warhead  alcímet viselő kiegészítő epizód magyar szinkronja megvett kilóra. A folytatás pedig meggyőzött arról, hogy az akkori frissen bejelentett harmadik résznek is neki fogok ülni.
A bejelentést követően rengeteg kép és mozgó anyag látott napvilágot. Tetszett a posztapokaliptikus-dzsungeles környezet, de hírekkel nem voltam naprakész. Annak ellenére, hogy élveztem az előző epizódokat nem váltam rajongóvá, s nem ültem tűkön a megjelenésig. Többséghez hasonlóan engem is berántott a várakozás gépszíja, amikor közeledett a megjelenés, s persze én is csorgó nyállal vártam valamiféle játszható változatot, amikor az idő előtt közkinccsé vált virtuális formában. Nem terveztem a játék eredeti kópián történő megvételét a jelenlegi árát ismerve, ugyanis az első rész, s annak kiegészítője is akciós ár miatt került a bevásárló kosaramba még tavaly nyáron, addig a harmadik epizóddal kapcsolatban tapasztalt pozitív meglepetés hatására számításba vettem az új epizód megvételét. Természetesen kizárólag fizikai adathordozón.
Tovább… →

Tavaszváró

Kecskenyál

…nálam legalábbis erőteljesen így van. Utolsó ilyen jellegű bejegyzésem december utolsó napján volt, mely gyakorlatilag egy szokásos évértékelő volt részemről legalábbis, mely nem csak egy átlagos bejegyzés volt, hanem az év értékelése is egyben, s a közeli jövőre szóló tervekkel megfűszerezve. Azt kell mondjam, hogy a tervekkel jól haladok, s időközben gyakorlatilag majdnem eltelt a fejem felett egészen két hónap. Igazából nem terveztem ennyit várni ezzel a bejegyzéssel, de valahogy soha nem jutott sem energiám, sem kedvem arra, hogy a klaviatúra fölé keveredjek, s írjak valami érdemlegeset. Azonban jutottam némi szabadidőhöz, így megragadtam az alkalmat arra, hogy a régóta tervezett bejegyzést most meg is írjam.
Év végén természetesen mindenkit megkérdeznek, hogy mikor szeretne szabadságra menni. A szabadságok többnyire három részre vannak osztva. Rajongói mivoltomból fakadóan az első egy harmadot azonnal március elejére lőttem be, amikor is majd napvilágot lát a Tomb Raider újabb része. Szerencsére úgy néz ki, hogy csúszás nem lesz, így már javában várom a megjelenés napját. Egyetlen egy negatívum van nálam, hogy úgy fest a fémdobozos kiadásból nem nagyon lesz semmi, ugyanis a webshop oldaláról eltűnt a kiadás, s a visszaigazoló e-mail is a hagyományos dobozos oldalára visz. Mindenesetre még egy webshop van a tarsolyomban, így már érdeklődtem is, hogy mi a helyzet nálunk, s ha szükség úgy hozza, akkor azonnali hatállyal törlöm a megrendelést, s másik cégtől rendelem meg. Igaz, hogy ekkor személyesen kell majd elmennem a kiadásért, de ez legyen a legkevesebb. A fentiekből fakadóan pedig kénytelen voltam feláldozni egy rendkívül kényelmes, jó és pihenéssel tarkított pihenő napjaimat, ugyanis nem szerettem volna még év elején ezeket ellőni, s azért kell valamit hagyni nyárra is ugyebár. Ezért az elmúlt időszak leginkább arról szólt, hogy dolgoztam. Amivel különösebb gond nem volt, mert legalább gyorsan telt az idő, s nem azzal telt, hogy itthon ültem, s unatkoztam a négy fal közt, mert az időjárási viszontagságokból fakadóan nem szívesen mentem a szabadba. Így amikor ki kellett mozdulnom, s építenem a közösségi kapcsolatok személyes formában igazi kínszenvedés volt eljutni a fedett, s fűtéssel rendelkező helyekre.

Fentiek mellett igyekeztem mindenre időt szakítani, amit általában nem sikerült megvalósítani, ugyanis mindig valaminek a kárára történt. Az esetek többségében általában az alvásból „spóroltam”, így többször előfordult, hogy a harmadik, vagy a negyedik nap után dőltem ki úgy, hogy akár 12 órát is lealudtam egyhuzamban. Munka után nem szívesen mentem már sehová, s igazából csak arra vártam, hogy az ágyban döglődhessek. Ennek megfelelően a vizuális szórakozás mindig munka előtt, után volt, így végül folytattam a The Big Bang Theory-t, melyet nem bántam meg, hisz szerencsére számomra ismét minőségi szórakoztatást nyújt. Mivel kevés szabadidő, így a sorozatokat két részre osztottam: az egyik, amely el van téve nyári darára, illetve a másik, melytől könnyektől mentesen búcsút vettem. Végleg. Ebből fakadóan jelen pillanatban van nyolc széria (melyből kettő nyári), amit nyomon követek, így nem nehéz naprakészen lenni. Szerencsére időközben felfedeztem az egykori kedvencem HD minőségű kópiáit, így most nálam a Jóbarátok van újranézésben. Tíz évad, jelenleg az elsőnél tartok. Kilenc évvel ezelőtt láttam utoljára, s újranézés nem volt nálam, így majdnem prémium képminőségben színtiszta élvezet, s meglepő, hogy mennyi mindenre nem emlékszem már.
A kevés széria miatt általában zenehallgatással ütöttem el az időmet, de végül nekiültem a sokszor elkezdett, majd abbahagyott Metro 2033-nak. A végigjátszás hamar megvolt, igaz sikerült úgy berántania, hogy hosszú munkanapok után az egyetlen egy szabadnapomat feláldoztam a játék oltárán. Elmondható, hogy ebből a szempontból nem volt unalmas a február. Szabadnapokon pedig úgy döntöttem, hogy ki kell mozdulni, mert a virtuális kapcsolattartás egyébként sem az erősségem. A rossz idő sok energiát kiszívott belőlem, így

Még tavaly év vége felé többször irányult felém egy kérés, miszerint jó lenne megcsinálni az szülők tévéjét. Igazából komolyabb problémája nem volt, csak a csatlakozók már nem funkcionáltak olyan jól, mint újkorában, ezért a rá csatlakoztatott készülékek nem mindig hozták azt a minőséget, amit kellett volna. Így megoldás hamar az lett, hogy egy új készüléket kell venni. Természetesen az olcsóbb kategóriából került volna ki a győztes márkátlan vacak, így az ötletet azonnal leszavaztam jelezve, hogy sz*rt nem veszünk, ugyanis azt az elvet követem, hogy ha lehet, s van rá keret, akkor minőségit, s újat. Közel három hónapnyi teljes spórolás után végül három napja az új készüléket tesztelem. Első elképzelés egy 32″-es LED-es tévé volt. Később módosítottam az ötletet egy 42″-esre, ugyanis egy esetleges költözéskor egy nagyobb szobába az általam kiválasztott méret kicsi lenne. Végül egy LG 42″-es 3D-s 3400-es szériás tévé boldog tulajdonosa lettem. Ár-érték arányban kiválónak bizonyult, habár el kellett szórakoznom a 3D-s beállításokkal. Egyetlen negatívum ért vele kapcsolatban, hogy 3D-ben nem lehet kalibrálni bizonyos dolgokat, mint a kontraszt, fényerő… Igazából nem vágytam, s nem is szerepelt a terveimben egy 3D-s készülék. Egyrészről nem is nagyon érdekel, mert ki vagyok békülve a tökéletes HD minőséggel, illetve árban elég húzósak az ilyen készülékek. Mivel a hazai forgalmazók többnyire 20-30%*-os árréssel dolgoznak, s a forint sem olyan erős, így többnyire elég borsos még mindig ilyen készüléknek az ára.
Most is online rendelés mellett döntöttem, s természetesen utána néztem minden szóba jöhető lehetőséggel. Végül egy elég jó hírnek örvendő határon túli műszaki webshop mellett döntöttem, mely szerencsére magyarországi kiszállítást is vállalt, s magyar nyelvű ügyfélszolgálattal is rendelkezik. Az elhatározásomat tett követte, így pont akkor volt aktuális a megrendelésem, amikor pár napos akció keretében a fenti készülék árából további kedvezményt vontak le, így ugyanabba az árba esett, mint amit rászántam az előzőleg kiválasztottra. Így végül úgy döntöttem, hogy még ha nem is használom ki teljesen, s nem is esek hanyatt a 3D-s lehetőségtől, de inkább a nagyobb tudásút választom. Továbbra sem estem hanyatt ettől az opciótól ugyan, de mindenesetre a pár napja megjelent Crysis 3-at érdekes élmény volt 3D-ben kipörgetni. Habár terveim közt szerepel egy 2D-s kipörgetés is…

Egyelőre minden a terveim szerint alakult pénzügyileg, s az év végén elképzelt rövidtávú jövőképpel kapcsolatban, már ami a szórakozást illeti. A tél maradék részét igyekszem átvészelni, s a tavasz beköszöntével beruházok egy új kerékpárra, s minimum a felére csökkentem a vizuális szórakozást, s irány a szabad. Igazából már nagyon hiányzik a mozgás, a kirándulás, s a csavargás. Ugyan most is megvalósítható lenne, de az időjárási viszontagságok miatt inkább hanyagolom ezeket a dolgokat. Főleg azért, mert könnyen megfázok, s sajnos az elmúlt időszakban is sikerült beleesnem ebbe a betegségbe, ami nem volt nehéz, hisz hihetetlenül szélsőséges téllel volt dolgunk. Hol méteres hó köszöntött be mínuszokkal tarkítva, hol pedig majdnem tíz fokos tavaszias időjárás követte.

Tomb Raider Steelbook

Kecskenyál

Novemberben egyszer már született tőlem egy bejegyzés, miszerint milyen kiadások várhatóak a március 5-én megjelenő új Tomb Raider-ből a hagyományos mellett. Bevallom őszintén én azonnal lecsaptam a Survivor Edition-re, mely az általam favorizált webshop árlistáján kemény 14 990 forintos áron érhető el, amihez természetesen még hozzátartozik a házhoz szállítás is. Aztán valahogy másik webshopon ráakadtam olcsóbban, azonban ott pontosabban voltak feltüntetve a csomag tartalma. Bevallom őszintén ami szemet szúrt az az, hogy elvileg nem cd-n, hanem letöltő kódot kapok a zenei anyaghoz. Én szeretem, ha ilyenek fizikai formában vannak (ezért sem szeretem a kizárólag Steam típusú játékokat, melyek soha a büdös életben nem jelentek meg fizikai adathordozón).
Azonban itt előrendelhető volt a fémdobozos kiadás is, ami máshol nem. 7900 forintos ár véleményem szerint nem sok, sőt! Ráadásul találtam róla több képet is, így végül végső elhatározásomban lerendeltem. Bízom benne, hogy március 5-én kezembe is foghatom 🙂


És pár Offline kép egy külföldi kiadásból. Bízom benne, hogy a hazai is ilyen borítót kap. Mivel nincs rajta semmilyen szöveg, így meglepődnék, ha mi éppenséggel másfajta tokot kapnánk (Kattintásra a képek nagyobb méretben is megtekinthetők).

Do No Harm – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Volt olyan – rajtam kívül -, aki várta ezt a sorozatot? Az alapkoncepció szerint adott egy fő karakterünk, aki a történet mozgatórugóját képezi. Vagyis pontosabban nem csak ő, hanem második személyisége is, aki nem éppen egy ma született bárány. Az NBC új üdvöskéjét a csatorna midseason időpontjába száműzte, s komolyabb marketing kampányt nem is kapott. Vagy legalábbis nem nagyon futottam bele. Megvallom őszintén azért nem tördeltem az ujjaimat, hogy láthassam a bevezető epizódot, de úgy voltam vele, hogy megannyi sorozatot kaszáltam el olyannyira, hogy egy bemutatkozó részre megelőlegezzem a bizalmat. Valahol persze éreztem, hogy nem lesz átütő siker, s én magam lepődtem volna meg, ha éppenséggel egy második évadot megért volna a széria.
A sorozat második epizódjára már nem is maradtam, bár kár is lett volna ugyanis a folytatás még gyengébbre sikerült nézettség szempontjából, így az anyacsatorna azonnal le is kapta a műsoráról. Így, akinek tetszett a leadott két epizód alapján az most minden bizonnyal eléggé ideges lehet.

Tovább… →

Metro 2033 Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Dimitrij Glukovsky szülőhazájában 2002-ben vált híressé, amikor megjelent  a Metro 2033 című könyve. A könyv hatalmas sikere azonban folytatásért kiáltott, így 2009-ben megérkezett a második epizód is, mely hasonló fogadtatásban részesült, mint elődje. Ahogyan a szórakoztatóiparban lenni szokott itt is elsősorban az író dolga az olvasóréteg szórakoztatása olyan minőségi színvonalon, hogy az a kiadónak rendkívül jól jövedelmező bevételi forrás lehessen. A nyereség növelése érdekében ilyenkor szokás előhúzni a tarsolyból az írott anyag vizuális formában történő újbóli eladását, ami többnyire film formájában szokott megvalósulni. Meglepő módon azonban a Metro 2033 esetében úgy gondolták sokkal nagyobb profit rejlene  egy játékban, mint egy másfél – kétórás mozifilmben. A hivatalos ok leginkább az volt, hogy egy játék jobban vissza tudná adni vizuális formában az igencsak terjedelmes könyvet, mint egy film, s így szinte minden kulcsfontosságú mozzanat érintetlen maradna, ami nem lenne elkerülhető egy forgatókönyv esetében.
Egészen pontosan majdnem négy évnyi fejlesztés eredményeként látott napvilágot 2010 márciusában a Metro 2033. A megjelenésig rendkívül jó reklámkampányt kapott a játék, habár én ezekre csak akkor figyeltem fel, amikor már a játékos társadalom javában nyúzta friss megjelenésként. Ha össze kellene számolnom, akkor talán egészen pontosan négy alkalommal futottam neki a Metro 2033-nak, s az utolsó próbálkozás bizonyult csak eredményesnek, hogy végére is tudtam érni, habár elismerem, hogy vért izzadtam vele, de utólag nem bántam meg a ráfordított időt. Jómagam rendkívül szeretem a poszt-apokaliptikus történeteket bármely formában, de viszont nem vagyok nagy rajongója az FPS játékoknak, s ebből a szempontból elég nagy kihívással kerültem szembe. Egyrészről roppant mód érdekelt a történet, s a videók alapján az atmoszféra is telitalálat volt, de viszont mégis ott volt a taszító FPS tulajdonságok tömkelege. És akkor még nem emeltem szót a grafikai megjelenésről sem. Első nekifutásom nem sokkal a megjelenés utánra esett. Vizsgaidőszak kellős közepén próbálgattam az akkor még elég karcsú specifikációkkal rendelkező PC-men, így a DX9-es környezet annyira nem nyűgözött le, valamint folyamatosan szembekerülő akadályoknak köszönhetően végül pihentettem a játékot egy hosszú időre. Amikor kisebb fejlesztéseket hajtottam végre a PC-men valahogy mindig előkerült a játék, de egy bizonyos idő után mégis a lomtárba landolt sokadszorra is.
Többi embertársamhoz hasonlóan a téli időszakban én is hajlamos vagyok a négy fal közt lustálkodni, s minimálisra venni a szabadban tölthető időt. Ilyenkor pedig könnyen elunja magát az ember, s én is így jártam, s mivel komolyabban egyébként sem lett tesztelve a tavaly összeállított PC-m, így úgy döntöttem, hogy a Metro 2033 tökéletes lenne erre. És ugyebár a nem kis összegért megvásárolt Controllert is nyúzni kellene alapon tökéletes elfoglaltsággá nőtte ki magát a játék.
A történet szerint az emberigés újabb nukleáris világháború elé nézett, melynek eredményeképpen milliók haltak meg, s kevés túlélő maradt csak életben. A föld felszíne lakhatatlanná vált, s a nukleáris fegyverek, vegyi gázok használatának következményeként különböző mutáns lények fejlődtek ki, s szaporodtak el olyan mértékben, hogy a túlélőknek a föld mélyét kellett választaniuk, mint biztos menedék. A kevés életben maradt ember ahelyett, hogy összefognának inkább „csoportokat” hoztak létre, s ezeken belül különböző hierarchiai réteget alkottak, s minden betolakodó, idegen sorsa feltehetően halál. Ebbe a világba született bele Artyom is, akiről azt is mondhatnánk, hogy véletlen folytán csöppen bele abba a feladatba, amit végre kell hajtania, mely nem más, mint segítséget hívni a bajbajutott embertársainak, illetve a többi állomáson tartózkodókat figyelmeztesse a közelgő veszélyre. Azonban ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudja rengeteg kihívással teli utazással kell szembenéznie, habár a félelem legkisebb jele nélkül vág bele, hogy segítséget szerezhessen.
Tovább… →

Klaviatúra vs. Controller

Kecskenyál

Gyermekként a legjobb játék számomra az volt, amikor felmásztam titokban a cseresznyefa tetejére, vagy télen egy kupacba hordott hóba hatalmasat huppanni. Időközben cseperedtem, s új szórakozási lehetőség nyílt meg számomra, amikor meglett a család első PC-je. Elkezdődött egy korszak számomra, s akkor már nagyobb kihívást láttam abban, hogy végigvigyem The Lion King című játékot, mint hogy kint hógolyózzak a többiekkel.
Sorra jelentek meg a nagyszerű címek, melyek legtöbbször azért maradtak ki, mert egyszerűen nem rendelkeztem megfelelő gépigénnyel ahhoz, hogy akár minimális percig játszhassak velük. Így végül beleestünk az ördögi csapdába, melynek neve: PC fejlesztés. Tinédzserként már meghatározó elem volt a vizuális szórakozás ezen formálja, így aztán több hazavágott billentyűzet a példa arra, hogy mennyire aktívan vettem részt ezekben a játékokban. Az internet eléréssel viszont rászabadultam az online tartalmakra is, így tovább bővült a paletta számomra. Már ekkor is megvoltak a kedvenc címeim, így nem is telt el nap, hogy ne olvastam volna róluk, vagy nem jelentem meg volna a témával foglalkozó oldalakon, fórumokon. Elvakult PC-rajongóként természetesen bőszen belefutottam konzol tulajokba, s rendszerint az irányítás kapcsán mindig heves vitába keveredtem. Én lelkesen mindig a billentyűzet & egér kombináció mellett álltam ki még akkor is, amikor sokkal több olyan játék elé ültem le, melynél a kamera 360° szögben volt elforgatható, tehát az egér használata elkerülhetetlen volt. Kényelmi szempontból nekem így tökéletes volt, s hülyének is néztem azt, aki – egyébiránt elég vulgáris szóhasználattal – közölte velem azt, hogy neki milyen kényelmes a fotelből a 107 centis plazmatévén keresztül játszani egy egyszerű kontrollerrel.

Középiskolás éveim alatt a játékok iránti lelkesedésem kicsit alábbhagyott, így nem igazán volt meghatározó szórakozási tevékenység a gép előtti ücsörgés. Minden bizonnyal mindenki ismeri az impulzus vásárlás fogalmát, amikor az ember bemegy egy boltba, áruházba egy vagy két dologért, vagy esetleg egy teljes bevásárlólistával, s a sorok között bóklászva meglát valamit, ami felkelti az érdeklődését, s akaratlanul is a kosarába landol. Az egyik ilyen vásárlás alkalmával egy leárazás keretén belül futottam bele egy rendkívül primitív gamepad-be, s úgy voltam vele teszek egy próbát, hogy milyen. Nem dobtam tőle hátast, mert gyakorlatilag nem nagyon akart működni. Épp akkoriban gyűrtem rendesen a Silent Hill 2-őt, melynek irányítása maga a megtestesült katasztrófa, így számomra hatalmas dolog volt, hogy élvezhetően tudom játszani egy mezei gamed-del.
Mielőtt kezdtem volna az első munkahelyemen, már kisebb cél lebegett a szemem előtt, mely az első fizetés után egy enyhe gépfejlesztésben manifesztálódott. Mivel kisebb összeg maradt még, így végül egy Manta MM819-es gamepad vásárlására fordítottam. A kicsike remekül tette a dolgát, habár az általam játszott játékok 70%-ánál meg se mukkant, de mégis több vált irányíthatóvá billentyűzet nélkül, mint az előzővel. A legnagyobb pozitívumot egyértelműen a Need For Speed szériánál nyertem vele, mert egyszerűen irányíthatatlanok voltak nekem klaviatúrán. A billentyűzet & egér kombinációja végül akkor áldozott le, amikor megvásároltam két évvel ezelőtt az első LCD tévét, melynek funkcióinak és hátlapi csatlakozóinak köszönhetően összeköthetővé vált a számítógéppel. A kényelem tehát adott volt: fotelből, ágyban fekve szórakozni. A fekete leves leginkább a játékoknál jött elő. Egy élmény volt végigjátszani az MM819-el például a Tomb Raider Underworld-öt, ellenben maga volt a borzalom a Crysis széria, mely kizárólag billentyűzetről volt irányítható. Időközben próbáltam orvosolni a problémát, de végül tavaly decemberben hosszas gondolkodás után végül egy PC-hez is használható vezetékes Xbox 360-as Controller mellett döntöttem.

Kereskedelmi ára 6890 és 14990 között mozog. Ugyebár jelentősen függ attól, hogy az ember hol vásárolja meg, hisz mindegyik üzlet más és más árréssel dolgozik. Kicsit sajnáltam rá az összeget, illetve a kialakítás, s a gombok helyzete is nagyban eltért az általam használt MM819-től, így féltem attól, hogy esetleg kidobok rengeteg pénzt, s kapok egy használhatatlan vackot. Jobban beleugrottam volna, ha mondjuk az ár nem éri el az 5 ropit, így jó pár hónap eltelt, mire rászántam magam. Hiába a sok pozitív vélemény az általam kreált félelem nagyobb volt. Végül a decemberi hónapban rászántam magam és megvásároltam. Ugyan féltem, hogy pénzkidobás lesz, de a pozitív vélemények tömkelegének köszönhetően egyszerűen annyira kíváncsi voltam, hogy egyszerűen muszáj volt megvennem. Hatalmas csalódás volt a készülék. Méghozzá pozitív értelemben.
Az első pozitív dolog számomra egyértelműen az volt, hogy rendkívül kézre áll a kicsike, s sokkal kényelmesebb a játék vele, mint az elődeivel. Ugyan más Controller-t nem igazán próbálgattam, de nálam eddig ez viszi a pálmát. USB-n keresztül csatlakozik a számítógéphez. Az USB rész leválasztható, így Xbox360-hoz is tökéletes. Létezik vezeték nélküli változat is, de nekem nem érte meg a plusz költséget, mert közel 2 m hosszú kábel nekem tökéletes, illetve az elhelyezés szempontjából nekem nem zavaró. Ahogyan megvizsgáltam a vezetéket elég vastag bevonattal rendelkezik, így minden bizonnyal nem kell félnem majd attól, hogy esetleg időközben megtörik, s dobhatom ki a fenébe.

Két nap alatt rengeteg játékot próbáltam ki, hogy vajon hogyan is működik vele. Két kivétellel nem volt különösebb gond vele. A Games For Windows feliratú címeknél kivétel nélkül működött, s jó pár régebbinél is elindult mindenféle állítgatás nélkül. Sőt! Nem egy játék volt, amely érzékelve a kicsikét szépen lecserélte a képernyőn feltűnő billentyűket a Controller gombjainak megfelelő képekre. Ergonómiai elrendezésétől féltem a legjobban, de használat közben rájöttem, hogy mennyivel könnyebb, ésszerűbb elrendezés ez, mint ahogyan kezdetben gondoltam.
Az ugrálós kalandjátékoknál kivétel nélkül a legjobb megoldás rövidtávon kényelem szempontjából. De mivel nem csak ilyen címekkel játszok, így kérdés volt, hogy vajon a többinél mennyire fog működni. Sokak állítása szerint egy FPS kizárólag billentyűzetről irányítható tökéletesen. Én is így voltam, de mivel a kíváncsiság hajtott, így jó pár címet kipróbáltam. A sokak által agyondicsért – de nálam csak egy végigjátszást megért – Crysis 2 feléig így jutottam el, s véleményem szerint jobban tudtam érvényesülni a játékban, mint az első végigjátszáskor. Elején persze nehéz volt, de kis idő kellett ahhoz, hogy kezemre álljon, s önfeledten tudjak játszani. Hasonló módon jártam a Crysis és a Crysis Warhead esetében is. A korábbi gamepad-demmel próbáltam jó pár játékot játszani, amelyek ugyan fel is ismerték, de valahogy nem voltak az igaziak irányítás terén. Az Xbox360 Controller ezzel szemben tökéletes volt, így meg se kottyant még egyszer végigvinni például a Star Wars : The Force Unleashed II-őt. De jó példa a Prince Of Persia: The Forgotten Sands, mely egyszerűen maga volt az élvezet számomra, főleg a játék végéhez közeledve, amikor sokszor a reakció idő döntött arról, hogy vajon továbbjutok-e vagy sem. Egyetlen negatívum ért az I Am Alive kapcsán, ami egyáltalán nem akart reagálni a csatlakoztatott eszközre. Utánaolvasva ez gyakori hiba az Ubisoft termékeinél, de leleményes rajongók ezt megoldották, így némi utólagos fájloknak köszönhetően vele is tökéletesen működött.

Rendkívül rákaptam az ízére így a játékoknak, így kín volt számomra nekiülni a korábbi kedvencek elé, melyek nem igazán akartak billentyűzeten kívül másra reagálni. Nem hagyott a tudat, hogy őket is irányíthatóvá tegyem, így hamar rátaláltam a Pinnacle Game Profile nevű oldalra. Nem volt más dolgom, mint letölteni a szoftvert, majd pedig előkeresni a címek közül azt, amivel szeretnék játszani. Elég meglepő dolog volt, amikor például a Tomb Raider II-t lazán lehetett játszani így, vagy akár mondhatnám a Doom első részét, de akár egy The Sims 3 is irányíthatóvá vált…
Részemről a kontrolleres irányítás lett a győztes annak ellenére, hogy a PC-s tábort erősítem. Aki viszont minőségi terméket szeretne vásárolni, annak tökéletes ajánlás a fenti Xbox360-as Contoller vezetékes, s vezeték nélküli kivitelben.

Fringe: 5.évad

Kecskenyál

Újabb sorozat került le végleg a képernyőről. Ugyan a Fringe-hez is elért tavaly a kaszás, de az anyacsatorna volt oly kegyes, hogy berendelt egy utolsó évadot, mely bőven elegendő volt ahhoz, hogy le tudják zárni az öt évvel ezelőtt indult szériát. Bevallom őszintén annak idején nem nagyon fogott meg a sorozat, s csak unaloműzőnek „használtam”, hisz iskolás időszak alatt több időm volt sorozatokra, mint most. Az első évad után szintén unottan ültem neki a folytatásnak, amely annyira felpörgött, s olyan szinten fejlődött minőségben, hogy tövig rágtam a körmöm a folytatásért, ami szintén remekül muzsikált.
Azonban a tavalyi évad kritikán alulira sikeredett, s csak azért nem hagytam abba a nézését, mert tudtam, hogy idén befejeződik. Szerencsére a készítők a megszokott 22 epizód helyett csak 13-at kaptad az utolsó etapra, de véleményem szerint ez jó döntés volt, mert egyébként is nyögvenyelősre sikerült sorozatzárón vagyok túl. És igen, nem fog hiányozni.

Tovább… →