Kecskenyál blogja

Rengeteg olyan vizuális tartalom van, ami számomra meghatározónak számít. Függetlenül attól, hogy az zene, film, játék vagy épp valami más. Idővel természetesen több dologra lettem nyitott, s sok minden keltette fel a figyelmem, s ebből fakadóan pedig kiszélesedett az érdeklődési köröm, s több dolog lett nekem fontos. A szellemi szórakozást nálam elsősorban a vizuális dolgok jelentik. Filmek, sorozatok, és játékok. Ezeket követik a mindennapi dolgok, mint a zenehallgatás, kirándulás, vagy egyéb szabadtéri programok. Habár utóbbiról kevés szó esik, hisz magánéletem jelentős részét képezik, így arról pedig nyílt publikum előtt csak részben vagyok hajlandó megnyilvánulni védve ezzel személyemet, s környezetemet.
Visszakanyarodva első számú szórakozási faktorhoz, mely jelentősen kiszélesedett. Ennek leginkább két oka van: a világ rendkívül nagy mértékben fejlődik, s ebből fakadóan több dolog kelti fel a figyelmemet. Illetve időközben felnőtté válás magával hozta a munkahely meglétét, így már anyagiak nem igen állnak útban, hogy ennek a „hobbimnak” hódoljak. S ebből fakadóan pedig kevés olyan alkotás van, ami valóban meg tud fogni.

Más volt a helyzet viszont gyermekkoromban. Annak ellenére, hogy a húszas éveimet taposom hatalmasat változott a világ. A szórakozás kimerült a szabadtéri játékban, biciklizésben. Otthoni szórakozást a TV jelentette főképp, vagy esetleg egy videózás, ha volt az embernek egy ilyen készüléke. Mivel mi elég későn újítottunk be egyet valamikor 2000 környékén, így gyermekként legfőbb szórakozás a TV volt. Nem is nevezhető véletlennek, hogy amikor először műsorra tűzte az RTL Klub az első Jurassic Park-ot mélységesen beleestem olyannyira, hogy napokig a hatása alatt voltam. Ez az évek alatt csak nőtt, így mennyekben jártam, amikor végül megvettük az első videót, s a közeli videotékába vettük az irányt, hogy a folytatást is láthassam. Később sikerült mindkét epizódot megszerezni VHS-en, s úgy próbáltam ösztönözni a harmadik epizód megvételére a szülőket, hogy rongyosra néztem az első két részt. Végül inkább beadták a derekukat, mint hogy százkettedjére is megnézzem az első részt.
A VHS-t végül szép lassan leváltotta a DVD. Mivel az asztali lejátszók elérhetőek voltak, így hamar lett egy. De szigorúan olyan, amivel nem csak eredeti lemezeket lehet nézni. Tanulói státuszomból kiindulva anyagi jövedelmem havi szinten egyenesen arányos volt a nullával, így a trilógia teljes egészében kimaradt az életemből eredeti DVD formátumon. Amikor pedig lehetőségem lett volna rá már váltottam a következő generációra, s részemről lezártnak tekintettem a DVD korszakot. Tavaly viszont bejelentésre került, hogy a trilógia egy szép díszdobozos kiadás keretén belül megjelenik idehaza is. Az öröm nagy volt, habár a megjelenéskor még csak a HD tartalom kihasználására alkalmas lcd tv-vel rendelkeztem. Egyrészről sajnáltam volna húszezret kiadni egy ilyen kiadásért. Főleg úgy, hogy sem asztali, sem PC-s Blu-ray lejátszóval nem rendelkeztem. Ugyan időközben szert tettem egyre, de a negatív kritikák hatására letettem arról, hogy ezt a kiadást megvegyem eredetiben. Gondolok itt a gyári csomagolás alatt rejtőző ujjlenyomatos és karcos lemezekről, illetve az elszabott díszdobozról, amiből simán kilóg a fekni. Végül múlt hónap elején belebotlottam a hírbe, miszerint külön-külön is megjelennek az epizódok.

A megjelenési időpont elvileg december 31 lett volna online áruházban, ami később „megjelenési időpont még nem ismert” szövegre módosult. Úgy voltam vele, hogy mindenképp szeretném, ha a kiadványok a polcomra kerülnének, hisz gyerekkorom egyik legmeghatározóbb filmjéről van szó, amit rengetegszer láttam.
Azt hiszem azzal mindenki egyetért, hogy a legszebb dolog, ha az ember markát pénz üti, méghozzá úgy, hogy nem is számít rá. Ez velem is megtörtént, s úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s némi vásárlást csapok. Bevallom őszintén minap megláttam a Matrix trilógiát leértékelve, s azért indultam. Azonban saját meglepetésemre a fent látható három kiadványba botlottam. Így szinte azonnal a kosaramba került, s célirányosan a pénztárhoz mentem. Nem kell mondanom, hogy az üzletben való tartózkodásom ideje jó, ha elérte az egy percet. Hazafelé pedig mosolyogva tekertem haza a bringámon, s az sem zavart, hogy majdnem odafagytam a drótszamaramhoz.

Abban már biztos voltam, hogy mindhárom epizódot meg kell néznem extrákkal együtt. Annak ellenére, hogy láttam már tavaly az eredeti lemezről készült másodpéldányokat, így sejthető volt milyen képi minőség vár majd rám, de mégis kíváncsi voltam milyen lesz ilyen példányról megnézni a korszakalkotó filmet, mely 63 millióból készült, s világszerte 913 millió dollár bevételt termelt.
Egy teljesen új élménnyel gazdagodtam, s a film végén ismét azt az érzést éreztem, mint gyermekként. Új technológia, új határok, s egy teljesen új érzés kerített hatalmába. Szerencsére nem állóképes menüt kaptunk, s emellett pedig rengeteg extrát is rázsúfoltak a lemezekre, melyekből kedvemre szemezgettem. Bár bevallom a film jobban érdekelt, mint az extrák mennyisége és minősége, de azért az utóbbira sem volt panasz. A képminőségre egy 5-ös skálán 4,5-öt adnék, ugyanis akadtak benne szemcsés részek. Mondanám, hogy régi film, hisz jövőre „ünnepli” a huszadik születésnapját, de ha alapul veszem az Aliens Blu-ray kiadványát, melynek transzfere tökéletes felett van bőven akkor azt mondom, ezt nem fogadom el kifogásként.

Sokak szerint az első epizód volt az etalon, s a folytatások már nem érnek fel hozzájuk. Ha a tömeg ízlését nézem, akkor valahol igazuk van, hisz a második epizód 73 millió dolláros büdzséjéből vissza a stúdiónak „csak” 610 millió dolláros bevételt tudott felmutatni. Az első epizódban is bőven akadtak logikátlanságok, illetve bizonyos történeti zavaró tényezők, de ennek ellenére én szerettem, mint sokan mások. A második részre is bőven igazak ezek, de azok táborát erősítem, akiknek mindkét rész tetszett. Nálam az első két epizód egy szinten mozog, így szívesen néztem újra HD felbontáson ismét.
Extrák tekintetében hasonlókat kaptunk. Majdnem két órányi tömör háttéranyag, ami azért nem elhanyagolható. Persze így is akadt olyan, amibe bele se ütöttem az orrom, mert nem tartottam érdekesnek. Bár ez annak is betudható, hogy időm nem sok volt rá, így elképzelhető, hogy majd karácsony tájékán újra előveszem a kiadványokat, s teljesen kivesézem őket extrák tekintetében. Képminőség pedig csodálatos volt, s nem tapasztaltam olyanokat, mint az első rész esetében.

És akkor elérkeztünk az utolsó részhez. Habár a borító oldalán leírás alapján a „trilógia záródarabja” címszó szerepel erősen remélem, hogy ez tényleg így van. Ugyan az első két rész tetszett, s a harmadikat is sokszor újranéztem, de valahol mégis hiányérzet maradt bennem utána. Ugyanis a harmadik rész a tökéletes példa arra, amikor valami kifullad. A második epizódban rengeteg jó ötlet volt, s a harmadik is akadt tény, de iszonyatosan meglátszik, hogy már más rendező keze alatt készült. A megítélés is igencsak negatív irányba tolódik, s nem is csoda, hogy a 93 millió dolláros készítési költségekből összesen hozzávetőleg 320-at tudott csak visszaforgatni a gyártónak. Nem is lenne akkor csorba a harmadik epizód, ha éppenséggel mindenféle katarzis nélkül nem zárták volna le. Kb. olyan érzése van az embernek, mint ha menet közben elfogytak volna az ötletek, s egyszer csak lemaradt volna a vége.
Az extrák elég karcsúak lettek már erre a lemezre, de ahogy nézem nagyjából azok kerültek rá, amelyek a DVD-re is. Viszont egy remek látványorgia, mely tényleg jól néz ki HD-ben, s nem igazán lóg ki a CGI dinoszauruszok, mint az első két rész esetében, melyek nagy felbontásban jobban láthatóvá tette azokat.

Összességében azt kaptam, amit vártam. Megvagyok elégedve a kiadványokkal, habár az tény, hogy a díszdobozos kiadás lemezeit dobták külön-külön piacra. Ez azért zavart engem picit, mert nekem bejöttek a borítótervek a DVD kiadással egyetemben, s mostani trend szerint a lemezeket is ezekhez igazítják. Itt pedig határozottan úgy néznek ki, mint ha nem ezekhez a kiadásokhoz készültek volna. Mert mondjuk nem is ezekhez készültek tulajdonképpen.
Az extrák mennyisége elfogadható, s az viszont bónusz mindenképp, hogy jó néhány kisfilmet tavaly rögzítettek, így szinte az összes eredeti szereplő megszólal a filmek kapcsán, s így aztán teljes képet kaphatunk, hogy mi történt a színészekkel. Bár arra rácsodálkoztam, hogy a férfi színészek hogy megöregedtek, s a női színésznők pedig mennyire kikupálódtak. Véleményem szerint az első két rész bárkinek ajánlható, a harmadik pedig kizárólag rajongóknak.