The Walking Dead – Pilot (1×01)

Igen. Megérkezett a The Walking Dead, amely vasárnap indult hódító útjára. Az hype-nak köszönhetően valamit több mint 5 millió nézőt ültetett le az AMC csatorna elé, s ezzel nem kis meglepetést okozva, hisz jóval átlagon felül teljesített, mint a csatorna többi sorozata. Persze fel ekkora nézettséggel is siker lenne, de ugye a kérdés az, hogy stabil marad-e ez a szám, vagy szépen elkezdünk esni. Mert hát magasról lehet a legfájdalmasabb esést produkálni.
Amikor bejelentésre került a The Walking Dead mindenki bepörgött tőle. Hisz az élő holtak feltehetően fogyasztható tévésorozatban is megelevenedtek az utóbbi évek pár szánalmas próbálkozása után. Nem volt olyan blog ami – ha csak felszínesen – érintette a sorozatok világát ne lett volna legalább egy cikk a The Walking Dead-ről. Most meg lehet tapsolni, lazán hátba is lehet veregetni, ugyanis pár karakterképtől eltekintve igazából semmiféle anyagot nem láttam a sorozatból. Mert ugyan érdekelt, de nem kapartam a falat a hírekért. Így hát kb. semmi elvárással ültem neki a pilot epizódnak, ami hát…. megvett kilóra, de keményen.

Tovább…

Készüljünk a télre!

Ugyan még csak most vágtunk bele a novemberbe, ami hozott pár kellemesen meleg napot, hisz októberben előfordult, hogy bizony fűteni kellett, illetve elő kellett kaparnom az elég rendesen bejáratott bőrkabátomat, ami alá egy pulcsit is fel kellett venni. Ennek ellenére is igazán dideregtem. Így nagyon örültem, hogy november eleje igencsak kellemes napokat hozott, hogy elég volt egy pulcsit felkapni, s irány amerre az embernek kedve tartja.
Viszont a jó időnek nem sokára vége lesz, ha lehet az idokep.hu-nak hinni még a héten.  Tehát fel kell készülni, hogy ismételten a négy fal közé fogok szorulni. Amivel egyébként nem lenne különösebb nagyobb probléma, ha mondjuk nem fejeztem volna be az iskolát júniusban, s azóta nem lennék álláskereső.

Az előző bejegyzésben viszont épp arról áradoztam, hogy végre találtam munkát. Gondolom mindenkinek volt olyan élménye, amely túlságosan jó volt, hogy az emberből ne jöjjön elő a pesszimista énje. Nem fogok hazudni: az állásinterjún megvettek kilóra. Szépen húzogatták a mézesmadzagot előttem. Aztán nagyon elkezdtem gondolkodni, hogy túlságosan is könnyen jött ez az egész. Ugyebár az egyik neves biztosítóról van szó.
Nos az állásinterjún már az megütötte a fülem, hogy bizony nincs alkalmazotti jogviszony, ezért muszáj lenne kiváltanom a vállalkozói igazolványt. Igazából nem sokat töprengtem rajta, így rá is mondtam a főnöknek az igent. Azonban nem hagyott nyugodni az egyik alkalmazott elszólása, miszerint aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal annak havonta x összeget le kell perkálnia az Apeh-nak. Ez már szöget ütött a fejemben. Hisz csak első hat hónap lenne fix fizetésű, s utána teljesítményre menne az ember. Ugye egy hónap értékelésen is csendes megfigyelő voltam, amikor is megütötte a fülem, hogy átlagosan (!) 1-2 esetleg 3-4 biztosítást tudnak nyélbe ütni havonta. S azok se biztos, hogy akkora összegűek, hogy kaszálni lehetne vele rendesen.
Lényeg, hogy volt időm gondolkodni. Még azon a hétvégén megtaláltam, hogy vállalkozói igazolvány kiváltásával szépen kiütném a Start kártyára való jogosultságomat, azaz havi x összeget kellene befizetni az Apeh-nak (azért a biztosítónál ezzel jó fel akartak ültetni). Emellett ugye szükség lenne könyvelőre is… Arról már nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor – miután teljesítmény bér lenne teljesen – nem lenne miből fizetni. Az utolsó lökést pedig a Munkahelyi Terror Blog néhány  biztosítós  bejegyzései – és persze a hozzájuk érkezett hozzászólások – adták meg számomra. Így még azon a hétvégén felhívtam a főnököt és közöltem, hogy inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem kell mondanom, hogy eléggé lebeszéltem a kártyámat. Pedig megérdemelte volna, hogy egyszerűen lecsapjam a telefont, s nem hallgatni a győzködést tíz percen keresztül.

Így most még mindig aktuális munkakeresés van napirenden. Tehát ismételten 24 órából 24 áll a rendelkezésemre. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet – főleg a szabadban -, de ugye egyre inkább jön a rosszabb idő, tehát ismételten a négy fal közé szorulok. Persze személyes találkozókat is össze tudok hozni csak nem sűrűn. A legnagyobb gáz, hogy a legtöbben messze laknak. Tanulnak, dolgoznak, vagy pályakezdők, mint én.
Ebből a szempontból pedig itthoni szórakozásnak kell eleget tenni. Pár nappal ezelőtt örültem, amikor megjelent a Star Wars: The Force Unleashed második javítása is, ami eléggé pozitív visszhangokat keltett játékos körökben. Így rögtön feltettem a játékot, azonban a második javításnak már nem maradt hely… Helyszűke miatt pedig a Windows 7-ről visszaváltottam Windows XP-re, hisz az csak 1 gigányi helyet foglal, míg az előbbi 20-at. Persze nem sokat javított a javítás. Így kezdtem volna dühöngeni, hogy megint hiába formáztam le a gépet, amikor Isteni szikra kapcsán feltettem a klasszikus Tomb Raider-t, amit sikerült elindítanom. Ami nagy öröm lévén, hogy a kiegészítőkkel nem játszottam. Kihasználva azt, hogy több hellyel rendelkezem, hogy XP-re visszaváltottam (persze addig, míg nagyobb merevlemezt nem szerzek be) így azonnal kijelöltem azokat a játékokat, amelyeket szeretnék ismét magamévá tenni. Ilyenek közt szerepel a Tomb Raider teljes széria, Star Wars: The Force Unleashed 2(ami olyan jó, hogy már harmadjára ülök neki), Prince Of Persia: The Forgotten Sands, Peter Jackson’s King Kong The Official Game Of The Movie valamint a Silent Hill Homecoming vár kipörgetésre.

Emellett tovább folytattam a Pokémon nézését. Ám a 14. epizódnál is elkapott a röhögőgörcs akárhányszor Pikachu tűnt fel a képernyőn, így az ment a kukába. Helyette visszatértem a Lost-hoz, amit a harmadik évaddal folytattam. Ezután – az aktuálisok mellett, természetesen – elkezdem a Smallville-t is.
Természetesen a legkézenfekvőbb az lenne, ha fenti tervek meghiúsulnának, mert találtam munkát. 🙂

Star Wars: The Force Unleashed 2 Teszt

Platform: PC
Minden bizonnyal kevés olyan ember van, aki ne látott volna legalább egy Star Wars filmet. A kultikus filmsorozat 1977-ben indult hódító útjára, s további két folytatás követte. A PC-k folyamatos fejlődésével egy időben kezdtek előkerülni a Star Wars játékok is, hisz ki ne akarna kedvenc filmjének főhősének bőrébe bújva újra és újra bejárni egyes helyszíneket.
Az 1990-es évek eléggé termékenyek bizonyultak a rajongók számára, hisz elsősorban George Lucas belefogott az eredet trilógiába, mely szintén három epizódot ölel fel, mely tökéletesen kapcsolódik a régi trilógiához. Ebben az időben egy talicskányi Star Wars játékot vehettünk kézbe. Volt amelyik kizárólag a film átirata volt, de akadt olyan, ami a film univerzumában kalauzolt el minket.
Jó pár játékot kipróbáltam ebben a témában, de igazából egyik sem nyűgözött le annyira, hogy esetleg a végére érjek. Egyszerűen untam. Míg a filmeket viszonylag kedvelem addig kifejezetten hadilábon álltam az ebben a témában piacra dobott virtuálisan játszható verziókkal. Nagy szívfájdalmam, hogy a harmadik epizód játékadaptációja kizárólag konzolra jelent meg pedig azt valóban vártam.
A fenti szempontok miatt nem is voltam naprakész a Star Wars témát feldolgozó játéknak. Mert hát nem kötöttek le a régiek, így az újak iránt sem éreztem semmi izgalmat. 2008 szeptemberében azonban befutott a The Force Unleashed alcímre hallgató játék, amely konzol exkluzivitást élvezet, mely eléggé felháborította a PC-s rajongókat. Felháborodásukat meghallotta a LucasArts is, aki úgy gondolta, hogy ideje lenne lehúzni még egy bőrt – az egyébként rendkívül jó eladási statisztikával – rendelkező játékról ezért szépen piacra dobta a játékot megtoldva egy Ultimate Sith Edition címmel, mely árulkodott arról, hogy egy kibővített verzióról van szó, amely PC-n kívül megjelent ismételten konzolokra is.
PC-s verzió természetesen nem sikerült hibamentesre. A legnagyobb problémát azt jelentette, hogy PC-re átportolták konzolról, s nem esett át a szükséges fejlesztéseken. Ennek köszönhetően példának okáért grafikai szinten kizárólag felbontást lehetett módosítani. Emellett különböző grafikus és hangproblémák jelentkeztek, amit különböző javító csomagok sem tudtak megoldani.
Ennek ellenére a gameplay videók engem maradéktalanul meggyőztek, hogy ezt bizony ki kell próbálni, hisz irreálisan nagy gépigénye miatt is már megért egy próbát, hogy az új PC-met teszteljem.
A játék fantasztikusra sikeredett véleményem szerint, melyről bővebben itt fejtettem ki a véleményemet.  Nem sokkal később pedig megérkezett az első debut trailer is a folytatásról, mely a mai napon jelent meg. Mivel elég nagy húzócímről van szó, így természetesen idő előtt kikerült a netre az Xbox360-as verzió, s napokkal később követte a PC-s is. Természetesen én is éltem a lehetőséggel, így azonnal be is szereztem az egyik verziót. Összesen két napba telt mire a játéknak a végére értem.
Tovább…

Resident Evil: Afterlife

Azt hiszem kevés olyan ember van, aki olyan kacifántos utat járt be a Resident Evil-lel, mint én.
Számomra örök és halhatatlan státuszba emelkedtek  a filmek, hisz először a megfilmesített változattal találkoztam jó pár évvel ezelőtt, amikor is az az egyik ismert kereskedelmi csatorna a műsorára tűzte. Nem sokkal később azonnal megszereztem a második részt, s tűkön ülve vártam a harmadikat. Három tökéletes epizód valamint egy mesteri animációs film (Degeneration) elég ösztönző volt ahhoz, hogy egy évvel ezelőtt bepróbáljam a játék negyedik részét,  ami sajnálatos módon nekem csalódás volt. Új PC-met izzasztani kellett ehhez pedig tökéletes alapanyagnak bizonyult az ötödik rész, ami szintén nem vett meg engem. Nagyjából grafikai szempontból volt számomra élmény.
Természetesen látatlanul nem is lenne ez érdekes, azonban a film megtekintése után bizony fontos megemlíteni, hisz jócskán merít a tavaly megjelent ötödik játékból a film negyedik epizódja, mely igazából valamilyen szinten az első résszel egy lapon említhető már ami a megvalósítást illeti.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy a negyedik rész is nyitva hagyja a történetet, tehát szinte majdnem biztosan kijelenthető, hogy – ha a készítők, s a színészek is úgy látják – akkor 3-4 év múlva feltehetően érkezik egy ötödik rész. Bevételek alapján ez biztosra vehető, hisz a 60 millióból készült negyedik rész ugyanennyit vissza is forgatott saját hazájában, ami nem a legjobb teljesítmény, ellenben nemzetközi szinten tarolt a korábbi filmekkel ellentétben, s a 207 milliós bevétellel (összesen 267 millió ugyebár) a legsikeresebb Resident Evil jelen pillanatban.
Tovább…

Aliens vs. Predator (2010) Teszt

Platform: PC
Az idegenek 1979-ben, míg a ragadozók 1987-ben tették tiszteletüket  a mozik vásznain. Előbbi több folytatást ért meg a gyártónak, de ennek ellenére hatalmas rajongótábora alakult ki mindkét filmnek, melyekből képregények, videojátékok is készültek. Hamar megszületett az az ötlet, hogy mi lenne akkor, ha egy közös történet erejéig összeeresztenék a két sci-fi vérszomjas fenevadjait. Az idegenek és a ragadozók először képregényben, majd két számítógépes játékban, s végül 2004-ben a mozivásznakon is összecsaptak.
Rajongói szempontból ezeknek az alkotásoknak a szórakoztatás a céljuk, de addig a gyártó oldaláról pedig ezek csupán üzleti kellékek, melyeket profit szerzésre használ, így anyagi siker után nem volt kérdés, hogy jönnek meg az újabbnál újabb alkotások minden formában. S minden bizonnyal addig, amíg van profit bármely franchise-ban addig kapni fogunk majd új anyagokat kedvenc teremtményeink főszereplésével.
Annak ellenére, hogy lehetőségem volt kipróbálni, de én ennek ellenére kimaradtam a lázból, amit a 2001-ben megjelent Aliens vs. Predator 2 indított el a PC-s játékosok körében. Noha hatalmas siker volt számomra elég megdöbbentő, hogy a 2010-es epizódig egyetlen egy játék nem jelent meg a témában, s ami pedig tervezve volt megjelenésre azt is jegelik egy ideje a fejlesztők. Aktívan egyébként sem vettem részt a játékvilág híreivel kapcsolatban, így nekem meglepetés volt az új epizód megjelenése, s lévén annak idején frissen vizsgázott munkanélküliként tengetettem a napjaimat megvolt a lehetőségem arra, hogy mélyebben bele tudjak merülni az új játékba, amelyről rengeteg teszt, s kritika született nem csak itthon, hanem külföldön is. Volt olyan írás, amely 10 pontból 4-et adott rá, de akadt olyan is, amelynél elérte a 8.5-ös értékelést is. Tehát erőteljesen kijelenthető, hogy a legutolsó Aliens vs, Predator epizód eléggé megosztotta a rajongókat. Szerencsére én azok közé tartozom, akiknek pozitív véleményük van a játékról, s azóta többször is sikerült végigjátszanom. Mindezek mellett pedig anyagi szinten is áldoztam rá, hisz végül eredeti lemezen is megvásároltam, még ha az LV (Legjobb választás) rendkívül akciós kiadványaként.
Tovább…

Vágjunk bele!

Azt hiszem eljött az idő, hogy ismét beizzítsam a „helyzetjelentés” kategóriát.
Június elején tettem le a szóbeli vizsgát, s ezzel egyetemben zártam sikeresen a középiskola utolsó évét, ami tulajdonképpen második évét jelentette az érettségi utáni szakmai képzésnek, s melynek keretein belül egy viszonylag sok mindenre és sok területen elhelyezkedést biztosító OKJ-s szakmát szereztem magamnak. Természetesen ezzel nem lehet világot megváltani. Arra elég, hogy több esélyem legyen elhelyezkedni, de ahhoz, hogy igazán meg lehessen élni belőle bizony még szükség van sok-sok év tapasztalatra – és persze több továbbképzés – után tudnék olyan fajta élet és munkakörülményeket kialakítani magam körül, amivel az ember igazán elégedett lehet.
Négy hónapnyi sikertelen munkakeresés után a héten úgy néz ki, hogy csak rám mosolygott a szerencse. Egyrészről örülök, hogy lesz valami, másrészről pedig teljesítmény orientált a fizetés, azaz jutalékban történik az elszámolás. Nem szeretnék részletekbe belemenni. Egyelőre annyit kell tudni, hogy a főnökkel, s egy-két jövendőbeli kollégával már összebarátkoztam (annyi viszont legyen elég róluk, hogy a „kollégák” közül nekem van a legtöbb fogam!). Azonban el kell kezdeni egy OKJ-s képzést, majd vizsgázni. Majd utána lesz még egy kis dolgom, s utána vághatom bele teljes egészében. Ami még pozitívum (s leginkább pont ez volt, amiért igent mondtam), hogy az első hat hónapban fix fizetés kapok, melyre könnyen rájöhet a jutalék, utána pedig kizárólag jutalékból lehet majd megélni. Ugyan nem repesek az örömtől, hogy nem lesz fix fizetés, de a lényeg, hogy elég 7-8 hónapot náluk dolgozni, s meglesz a 200 ledolgozott nap, s ott hagyhatom őket, ha nem jön be a dolog, s mehetek munkanélküli segélyre. Mert ugyan az nagy semmi, de az is több, mint amit pályakezdő munkanélküliként kapok (azaz semmit). Kitartásom és elképzeléseim vannak, szóval nem igen tudok belebukni. Egyelőre a vizsgára, az útiköltségre kell megteremteni a rávalót.

Az elmúlt hetek viszonylag eseménydúsan teltek. Végre sikerült volt osztálytársammal összehozni a személyes találkozót, így egy egész napot töltöttünk együtt. Megdöbbentem, hogy a találkozó napján – ami szombat volt egyébként – szó szerint kongott az ürességtől az egész város, s csak a helyi bevásárlóközpontban volt valamiféle élet. Jól elbeszélgettünk, pletykáztunk, ahogyan illik. Szokás szerint ecsetelte, hogy milyen rossz az új munkahelye, amit nem csodálok, hisz kereskedői szakmával csirkefeldolgozóba kartondobozokat hajtogat. Ezen felül persze sikerült új ismeretségekre is szert tennem. Szóval négy hónap után végre kezd beindulni az élet.

Az itthon töltött napok továbbra is leginkább film, sorozat nézéssel, illetve zenehallgatással teltek. Nem igazán izzasztottam még meg a tavaly összeállt új PC-met, s csak pár játékot pörgettem ki azóta lévén, hogy nem vagyok nagy játék fanatikus. Azonban még a múlt héten magamévá tettem az Aliens vs. Predator 2010-et (melyről érkezik írás, csak egy csöppet lusta vagyok), továbbá újabb játékba fogtam bele, mely megvett kilóra. Igen, ez a Prototype lenne. Egyelőre még a játék elején vagyok. Szóval nem tudom mikor érek a végére főleg, hogy bejött ugyebár a munka is. Ráadásul jövő héten érkezik a Star Wars: The Force Unleashed II is, szóval lesz mivel tökölnöm itthon.

Igyekeztem hasznosan eltölteni az időt. Ami hol sikerült, hol nem. Még a nyáron ültem neki ismét a Lost-nak abban a hitben, hogy talán elejéről ismételve megnézve a szériát valamelyest jobban fog tetszeni az utolsó évad, azonban a harmadik évad első epizódjánál beálltam a földbe, s képtelen voltam tovább nézni. Ezen felül erősen retró van idehaza, mert belekezdtem olyan sorozatokba is, amik régen a kedvenceim voltak. Meglepő módon találtam letöltő linkeket a Pokémon (nem röhög!) eddigi részeihez, s mivel jó nosztalgiázni, így belekezdtem. Nem mondom, hogy nem röhögök fel hangosan, amikor „megszólal” Pikachu, de tény és való, hogy kizárólag azért ültem neki ennyi idősen, mert valamikor néztem.

No Ordinary Family – Pilot (1×01)

Az idei – az átlaghoz képest – erős termés volt sorozatszempontból. Legalábbis ami az újoncokat illeti, hisz idén többe pillantottam bele. Igaz pár el is vérzett már az első résznél.
Igazából a No Ordinary Family semmilyen szempontból nem szerepelt a várt sorozatok között. Még meg sem néztem volna, hisz nem láttam belőle semmiféle előzetest, vagy leírást. Amikor tömören annyit írtak a sorozatról, hogy „megfilmesített” Hihetetlen család akkor jött el a pillanat, hogy belepillantsak.

Tovább…