Nikita – Pilot (1×01)

Kecskenyál

Az idei sorozatszezon egyik legjobban várt újonca volt számomra a Nikita. Amelynek ugye van egy 1990-es filmes alapja (amit ugyan láttam, de nem emlékszem rá), melyből született is egy öt évados sorozat is, amit én nem láttam.
Tehát csajos akciósorozatról van szó, melyre már alapból fel is kaptam a fejemet, hisz szeretem ezt a műfajt feltéve, ha normális módon van találva, s nem valami „zs” kategóriás híg széklet. A sorozat nyitánya is remek számokat hozott a csatorna szintjén, noha kicsit furcsállom, hogy pont egy ilyen sorozatot rendelt be a The CW, mely tulajdonképpen a nőket jelöli meg célcsoportként. Lényeg, hogy szeptember elején már láthattuk is a bemutatkozó epizódot, melyből mindenki eldönti, hogy kíván-e a sorozattal maradni. Részemről óriási pozitív csalódás volt, s magasan felülmúlta az elvárásaimat.

Tovább… →

Hellcats – Pilot (1×01)

Kecskenyál

Idén jó pár új sorozatba akarok belekezdeni temérdek szabadidőmnek köszönhetően. Ahogyan eddig is biztosan lesz olyan, aminek már az első epizód után búcsút intek (vagy évad közben). Ha már esélyt adok, akkor legyen már valami nyoma is. Szóval az évadkritikák mellett helyet kapnak az új sorozatok Pilot, azaz a bevezető epizódja.
Idén az amerikai országos csatornák közül a The CW volt az, amely korán elkezdte a 2010/2011-es évadot. Rögtön két újoncot és egy visszatérőt időzített erre a hétre. Nekem a leírás, s a poszterek elegendőek voltak, hogy az egyiket nagyon várjam a másikat pedig megtekintés után írjam le végleg. Nos a Hellcats épp az utóbbiba tartozik.
Azt kaptuk, amit már korábban is sejtettünk: egy hatalmas nagy „csöcs-sorozatot”. Mert nagyjából ennyiből össze is lehet foglalni miről szól a sorozat, amelynek középpontjában ugye a Hellcats nevű pom pom csapat áll(na). Egyelőre a csatorna örülhet, hisz a felvezetésre lazán rápakolt a sorozat, s csatorna szinten is jól hozott. Persze ez csak az első epizód volt, ami ráadásul ismétlések ellen ment. Feltehetően évad közepén beleáll a földbe.

Tovább… →

Sinchronicity

Kecskenyál

A fő sorozatszezon többnyire szeptember és május közé tehető. Nyáron kevesebb olyan sorozat fut, mely nem ismétlés, s  új epizódokkal jelentkezik. Tehát a nyár sorozatszemszögből uborkaszezon, ahol lehet pótolgatni azokat a dolgokat, amikre nem volt időnk év közben, illetve újranézhetünk sorozatokat, filmeket amikre a hétköznapokban nem volt idő.
Ebből a szempontból igyekeztem hasznosan tölteni az uborkaszezont. Nos ebből a szempontból új sorozatként próbáltam be a Sinchronicity-t, ami egy angol sorozat, s csupán egyetlen egy évadból, azaz hat epizódból áll, melynek van eleje, közepe, vége, azaz van befejezés, azaz a hatodik rész végére kerekké válik a történet, s nem maradnak nyitva szálak.
Kevés angol sorozattal volt dolgom eddig, s úgy néz ki, hogy kizárólag olyanokat fogok ki, amelyek valóban bejönnek, s valóban olyan jól vannak elkészítve, hogy teljesen beléjük lehet szeretni. (Ilyen volt részemről a Being Human és a Survivors is).
A történet középpontjában tulajdonképpen egy szerelmi négyszög áll megtűzdelve pár erotikus jelenettel. Tehát teljesen hétköznapi, már-már sablonos történettel állunk szemben. Szóval mi is az, ami kicsit másabbá, kiemelhetőbbé teheti az egészet? Maga a történetvezetés, s a szálak tökéletes összefűzése, melyből megannyi komikus helyzet adódik anélkül, hogy bugyuta marhaságba torkollna az egész sorozat. És épp ez az, ami szerethető az egészben!
A történet középpontjában a pornóújságnak dolgozó Nathan áll, aki elmeséli az egész történetet. Hagyományos alaptörténetet kapunk. Adott egy lány Fi, aki összejön Nathan legjobb barátjával Jase-szel. Azonban Fi összeszűri a levet Nathan-nal. Megesik mindennapokban. Azonban nem kell sajnálni magát Jase-t sem, aki viszont meleg viszont tart fent egy Mani nevű orvossal, azaz homofóboknak egyáltalán nem ajánlott a sorozat.
Tovább… →

Toy Story 3.

Kecskenyál

Ritka az a fajta animációs film/film, amelynek második, harmadik része is olyan jó, mint az első. Az pedig még ritkább, amikor a következő epizódok felülmúlják az előző részeket. Maguk a kritikák, s bevételek is ezt támasztják alá a Toy Story harmadik epizódjával kapcsolatban, s nekem is ez a benyomásom.
A Pixar stúdió nem tud rossz animációs filmet csinálni? Úgy néz ki nem, mert eddig egyetlen egy olyan alkotással sem találkoztam részükről, ami csalódást keltett volna. A készítők tudják mit akar a célközönség, s meg is adják nekik.
A harmadik részben kevés dolog kifogásolható. Ráadásul nem igen találkozhatunk üres jelenetekkel, s nem is mondhatjuk, hogy a harmadik rész már lerágott csont. Ugyanis a harmadik részbe is sikerült megannyi újdonságot belecsempészni, mint az előző részbe. Ugyanazzal az újdonsággal szembesülhet az ember, mint az első vagy a második rész esetében. Ráadásul nem szükséges ismernünk az előzményeket sem. Bár utóbbi mondat kifogásolható, hisz ki az, aki megnézné a harmadik részt anélkül, hogy látta volna az első kettőt?
A történet középpontjában most is az elnyűhetetlen játékok állnak. Ahogyan a második részben, úgy a harmadik részben is újabb játék karaktereket tettek bele a készítők, s ezt úgy sikerült megoldani, hogy az előző epizódokban érkezettek egyáltalán nem váltak feleslegessé. De ugye minden játék rémálma válik valóra egyszer: „gazdájuk” felnő…
Tovább… →

The Twilight Saga: Eclipse

Kecskenyál

Nem vagyok nagy könyvmoly, így nem vagyok tisztában, hogy melyek azok a nyomtatott formában terjesztett művek, melyekért bolondulnak az emberek.
Jó pár adaptáció került már mozivászonra. Érdemben nem tudok nyilatkozni, hisz csak keveset olvastam könyv formában, s amelyeket olvastam azok is kizárólag magyar szerző művei voltak (ugye gondolom mindenki emlékszik a Kincskereső kisködmönre vagy az Egri Csillagokra???).
Ugyan én leszoktam a könyvek olvasásáról  (tudom, nagy hiba, de ez van), mint a legtöbb fiatal, de mégis csak dicséretes azok szerzők művei, akik képesek ismét olvasásra bírni a fiatalok, mint ahogyan történt a Harry Potter sorozat esetében is, amely ugyanolyan sikeres filmen, mint könyvben.
A film elkészültjéig nem is tudtam, hogy az újabb könyv kedvenc épp a Twilight (idehaza ugye Alkonyat). Jóformán a film létezéséről sem tudtam, míg egy népszerű portálon nem láttam meg a népszerű letöltések között. Most senki nem kérdezze, hogy ez a film hogyan kerülhette el a figyelmemet, amikor mindennap a neten szörfözök, s böngészem a friss infókat (köztük filmeseket is).
Szóval kíváncsi voltam, így megtekintettem az első részt. Ugyan világot nálam nem váltott, de épp elegendő volt ahhoz, hogy élvezzem, s megnézzem másodszorra is. Nem váltam habzó szájjal rendelkező rajongóvá. Ugyanis megint egy olyan filmmel gazdagodtunk, amelyben vámpírok vannak. Hát a vérszívók épp nem a kedvenceim, de ez mellékes. Másfelől nem én voltam a célközönség, hisz nem vagyok sem tinédzser, sem pedig habzó szájú tinipicsa, aki már attól elélvez, ha feltűnik a vásznon az iszonyatos fehérre sminkelt Robert Pattinson, aki kb. úgy néz ki, mint egy bulldog, akit jól pofán sóztak egy péklapáttal.
Az első résszel még nem is volt bajom. Hisz tényleg szerethető alkotásról van szó, amit egyszer, kétszer bőven meg lehet nézni. Nem folyik patakokban vér, ráadásul a vámpírok se olyanok, mint korábban: nem égnek el a napfényben, hanem gyémántként ragyog testük, s nem minden esetben vérszomjas ragadozók.
A második New Moon névre keresztelt alkotást is kétszer volt „szerencsém” megtekinteni. Már csak azért néztem meg másodjára, mert elsőre valami borzasztó minőségben sikerült megnéznem. Az első részhez képest unalmas, s érdektelen volt, amin háromszor be lehetett volna aludni. Ráadásul tökéletesen kezdett körvonalazódni, hogy a készítők milyen módszerrel próbálják megvenni a célközönséget. A számomra botrányos második rész után úgy gondoltam még van annyi potenciál a filmben, hogy a harmadik epizódot is megnézzem.
Tömör vélemény?? Minőség sehol, üresjáratok sorozata, színészi játékról nem is beszélhetünk! És talán az a legszörnyűbb, hogy a filmet nem a történet, hanem a színészek adják el, akiknek színészi tehetségük majdnem egy kétéltűével vetekszik.
Tovább… →

United States Of Tara: 2.évad

Kecskenyál

Még idén márciusban próbálkoztam be a United States Of Tara első évadával. Bevallom, kellemesen csalódtam.
Valahogy itthon nem igen lehet hallani a sorozatról, habár már bemutatásra is került. Nem döntöget nézettségi rekordokat, nem nyer sorra díjakat, nem beszélnek róla az emberek. Jóformán rá lehet mondani, hogy lazán esélyes a „méltatlanul hanyagolt” kategóriára. Mert valóban méltatlanul hanyagolva van.
A United States Of Tara tavaly indult Showtime csatorna sorozata, melynek középpontjában egy kisvárosi feleség, Tara áll, aki külsőleg átlagos háziasszonynak tűnik, azonban közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy tulajdonképpen egy tudathasadásos középkorú nővel állunk szemben, akinek az életét jelentősen megnehezíti a sűrűn felbukkanó alteregói. Igen, mert nem is egy van, s az idő előre haladtával egyre inkább bukkannak elő új személyiségek.
Már korábban is írtam, hogy a United States Of Tara-t igazából nem lehet besorolni sehova műfajilag. Drámának nem elég drámai, komédiának pedig nem elég vicces. Persze nyilván vannak olyan kritikusok, akik lazán be tudnák sorolni műfajilag, én nem tudom hova tenni. Mint ahogyan fentebb említettem amolyan átlagos sorozatról van szó, amelyik nem döntögeti a nézettségi rekordokat, ellenben hozza a stabil, túléléshez szükséges számokat, így jelen pillanatban annyi bizonyos, hogy érkezik az újabb tizenkét epizódos évad, amely feltehetően jövő márciusban, azaz bő fél év múlva indul majd útjára.
Tovább… →

Splice

Kecskenyál

Az előzetes után nálam az egyik legjobban várt film volt a Splice (magyar vonatkozásban a Hibrid nevet kapta). Hazai premierről nem tudok, feltehetően nem is lesz.
Valahogy én imádom azt a műfajt, amiben a Splice is próbálkozott. Próbálkozott, de csúnyán besült. Mai napig nem tudom megérteni, hogy ebben a műfajban miért nem lehet valóban értékelhető, élvezhető filmeket letenni az asztalra, miért csak egyszer végigszenvedős, végignézős alkotásokat kipottyantani? Pedig maga a téma nem rossz, rengeteg kiaknázatlan ötlet van/lenne benne.
A Splice jött, látott, s akkorát bukott, mint egy ólajtó, ha nem nagyobbat. Nagyon sok negatív kritika látott napvilágot. A nézők is eléggé lehúzták, imdb-n jelenleg 6.5-ös osztályzattal bír a 10-ből, ami általában az egyszer megnézhető alkotásokra szokott jellemző lenni. Emellett természetesen a bevételi szempontból is olyan bukást láthattunk, hogy hasonlót tényleg erősen kell keresnünk, hogy találjunk. Maga a film 30 millió dollárból készült, s saját hazájában ebből csak 17 milliót tudott össze kapirgálni, amihez nemzetközi viszonylatban még hozzájárult 5 millió.
Clive és Elsa két tudós, aki azon fáradozik, hogy olyan élőlényeket hozzon létre, amelyek segítségével különböző betegségekre lehetne gyógymódot találni. Azonban a tudománynak is vannak erkölcsi és morális határai, amit jobb nem átlépni. Azonban a két tudós végül mégis meglépi: létrehoznak egy hibridet.
Tovább… →

Toy Story 2.

Kecskenyál

Fáradhatatlanul pótolom azon animációs filmeket, amelyek valamilyen módon kimaradtak eddig nálam. Mivel nemrég került bemutatásra a Toy Story harmadik epizódja, így úgy döntöttem ideje lesz újranézni az első két részt. Egyrészt nem volt meg digitális formában, másfelől csak VHS-en volt meg, ráadásul az is az MTV-ről (nem, nem a zenei adó, hanem a közszolgálati) lett felvéve, amikor egyik augusztus 20-ai ünnepi műsor alkalmával leadták. Másfelől pedig ez elég rég lehetett, mert az első részre emlékeztem, addig a második a feledés homályába veszett nem is értem miért.
Az első epizód sikere után nem volt kérdés, hogy elkészüljön egy folytatás. Animációs film révén, ha a történet és a bevétel is engedi többnyire készül folytatás. Így esett meg a Toy Story-val is, amely előzetes tervekkel ellentétben mégis mozipremiert kapott. Kezdetben kizárólag DVD-re érkező folytatásról volt szó, azonban a készítők meggondolták magukat, így végül 1999-ben egy novemberi napon megérkeztek Andy játékai a mozikba.
Az első epizód 361 millió dollár bevételt hozott (melyből 190 millió hazai, 170 millió nemzetközi bevétel) konyhára. Ez elegendő volt ahhoz, hogy előzetes tervekkel ellentétben mégis mozis premiert kapjon a második epizód. Nem volt rossz ötlet, koránt sem, hisz a 90 millióból készült folytatás 245 millió hazai, s 239 millió nemzetközi bevételt hozott!
A „látvány” tökéletessége, a karakterek szerethetősége, az egyedi történet engem kilóra megvettek az első epizódnál. Így magától értetődő volt, hogy a második részre is vevő vagyok. Habár második nézésre is kíváncsi voltam, hogy vajon miről is fog szólni, hisz gyakorlatilag szinte semmire nem emlékeztem belőle. És ezt nem is értem, mert egy-két dologra halványan azért emlékeztem újranézés kapcsán.
Tovább… →

Dínó

Kecskenyál

Nálam továbbra is tart a „nyári szünet”, szóval időm, mint a tenger. Amit ugyebár el kell ütni. Mivel internet hozzáférés adott, az erre használható idő is, valamint a megfordított alvási ciklus is (azaz éjjeli bagoly-effektus), így többnyire valamit nézni kell.
Korábbi filmeket, sorozatokat ritkán nézek újra. Feltéve, ha egy olyanról van szó, ami tetszett annyira, hogy „megérdemeljen” egy második, harmadik, negyedik … megnézést is. Azonban jobban lekötnek az újdonságok, hisz ha bejönnek, akkor a film, sorozat felénél nem kapcsolom ki, hogy mást csináljak. Persze legyen szó sorozatról, vagy filmről én bizony válogatok. Méghozzá erőteljesen, így nem nézek meg mindent, ráadásul az új alkotásokkal sem vagyok naprakész, mert fele valami oknál fogva nem keltette fel a figyelmem. Ennél fogva pedig nem marad más, mint előkeresni azokat a filmeket, amiket valami oknál fogva kimaradtak. Vagy azért, mert még gyerek voltam és nem került leadásra a tévében, vagy későn volt, vagy pedig maga a korhatár miatt nem tudtam megtekinteni.
Így hát nekifogtam, s összegyűjtöttem, hogy melyek azok az alkotások, amik valami furcsa módon eddig kimaradtak nálam. Az élen vezetnek a rajzfilmek és az animációs filmek. Attól függetlenül, hogy már felnőtt vagyok, azért továbbra is megnézem ezeket az alkotásokat. Persze itt is vannak olyanok, amiket semmi pénzért meg nem néznék (mint például a Barbie és a diótörő, hehe…), és van amit bepróbáltam, de nem tetszett.
Mivel gyermekkorom egy jelentős részét a dinoszauruszok iránti kielégítetlen vágy jellemezte, így kétségtelen volt, hogy ezt az animációs filmet is be kell pótolnom. Így hát pár nappal ezelőtt végre meg is nézhettem.
Tovább… →