High Concept-sorozat. Hmm… Lost óta érdekes fejben tartani ezt a szót hisz, ha valamelyik sorozatot ezzel a jelzővel illetik akkor ott minden bizonnyal történhetnek nagy dolgok. Tehát nem egyszerű krimi, nem sitcom. Nem is egyszerű drámasorozatról lehet szó, hanem egy olyanról, amihez azért nem jó fáradtan leülni, mert azért az ember kattoghat, ha letelik a 42 perc.
A legismertebb High Concept sorozat a Lost volt, mely aztán a korai évadainak köszönhetően magasra dobta a lécet kategóriájában más sorozatoknak. Hisz hat évadon keresztül kattoghatunk a sziget rejtélyén. Persze őt is elérte a „vég”, s szerencsére az alkotók döntöttek úgy, hogy a hatodik évad végén szépen búcsút intenek.
Az, hogy a készítők fejében van-e valamiféle főbb koncepció, vagy csak egymás után rakják be a nagy epizódvégi jeleneteket, mely sokkol minket… igazából nem tudni. Épp a Lost hatodik évada volt jó példa, hogy talán a készítők se látták a végét a dolgoknak. De jó példa a tavalyi év egyik legjobban várt high concept sorozata a FlashForward, ami látványosan és sikeresen besült az évad végére. Mondjuk nálam nem övezte nagy várakozás, mert már az alapötleten felröhögtem (ugye mindenki elájul x percre és belepillant saját jövőjébe … hahaha), s a pilot epizódot 15 perc után ki is kapcsoltam.
Idén szabadidőmből kifolyólag úgy döntöttem, hogy sokkal több új sorozatot próbálok be. Mivel ódákat zengtek látatlanból is a The Event-ről, így végül ezt is feltettem a listára.
És? Nos ismét van egy sorozat, aminek a nézése közben lehet kattogni. Szóval jó pár kérdést kapunk már a bevezető epizódban úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk meg. Az alapsztori már az első tíz percben kiderül: az Egyesült Államok elnöke valami nagy bejelentésre készül, s eközben egy repülőgép tart felé feltehetően terrortámadás céljával… És jön a repülő… és jön… majd pedig elkezdődik az időben való ugrabugrálás. Ha érdekel minket, hogy becsapódik-e a gép akkor bizony ki kell bírni azt a fránya 42 percet.
Tovább…
A lézerkard, ami tulajdonképpen fénykard…
Igén! Ismét gyakorikerdesek.hu!
True Blood: 3.évad
Tegnapi nappal véget ért az HBO saját készítésű nyári sorozatának, a True Blood-nak a harmadik évada.
Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni a szériát, hisz a csatorna egyik legjobb sorozata, mely már sok rajongót meghódított. Köztük engem is az első évaddal. Ami szerintem jó volt. Azonban azt követte egy borzalmas második évad, amely eléggé sokkolt olyan rossz volt. Így hát megfogadtam, hogy maradok ugyan a következő évadra, de azt kizárólag egyben vagyok hajlandó megnézni, s még lemezt sem vagyok hajlandó rá pocsékolni. Nos ez mind szép és jó, csak ugye általában az a tendencia szokott lenni, hogy ebből semmi nem lesz. És nem is lett, hisz időközben beszerváltam egy True Blood rajongót, így kénytelen voltam végigkövetni, ha nem akartam egy tucat spoiler-t a képembe kapni.
Az első évad – a gusztustalan megvalósítástól eltekintve – teljesen szerethető volt. Ellenben a felmagasztalt második évaddal, amelytől jóformán hányni tudtam volna, mert életemben nem láttam ennyi hülyeséget összehordva, ami minden bizonnyal a forgatókönyvben fantasztikusan nézett ki, azonban a megvalósítás nálam falkaparós lett. Ennek fényében nem is vártam semmit a harmadik évadtól. Sorozatfronton uborkaszezon van nyáron, s az újdonságra mindig ki vagyok éhezve, így heti egy órát lazán lehetett a sorozatra szánni anélkül, hogy időpocsékolás lett volna. Habár azt el kell ismernem, hogy nálam belépett abba a kategóriába a széria, ahol már jóformán már kijelenthetjük: annyira sz@r, hogy már jó!
Annak persze örülök, hogy az előző évadban elkövetett marhaságokat nem tetézték az új évadban, tehát lazán elfelejthető volt részemről az a borzalmas élmény, amellyel gazdagodtam a második évad kapcsán. Kijelenthető, hogy a harmadik évad számomra mérföldekkel jobb volt az előzőnél, azonban még így is az „egyszer nézhető” kategória üdvöskéje a sorozat.
A nap képe!
Nemrég akadtam rá erre a képre. Meg kell mondjam én személy szerint halálra röhögtem magam rajta!
Tehát adott egy nagyon jó zenés sorozat (Glee), melynek ugye van egy meleg karaktere (Kurt), aki nem a szexis meleg pasi fronton támad, hanem a tipikus lúzer, azaz a hajtűdobáló nyunyóka fronton erősít. Na már most hogyan is lehet ebből nagyon jó karakter promót csinálni?
Egyszerű: fogod a hajtűdobálót és berakod pár izmos, bőrnadrágot viselő macsó közé… és, ha nem vagy homofób, s érted a viccet halálra röhögöd magad!
Nikita – Pilot (1×01)
Az idei sorozatszezon egyik legjobban várt újonca volt számomra a Nikita. Amelynek ugye van egy 1990-es filmes alapja (amit ugyan láttam, de nem emlékszem rá), melyből született is egy öt évados sorozat is, amit én nem láttam.
Tehát csajos akciósorozatról van szó, melyre már alapból fel is kaptam a fejemet, hisz szeretem ezt a műfajt feltéve, ha normális módon van találva, s nem valami „zs” kategóriás híg széklet. A sorozat nyitánya is remek számokat hozott a csatorna szintjén, noha kicsit furcsállom, hogy pont egy ilyen sorozatot rendelt be a The CW, mely tulajdonképpen a nőket jelöli meg célcsoportként. Lényeg, hogy szeptember elején már láthattuk is a bemutatkozó epizódot, melyből mindenki eldönti, hogy kíván-e a sorozattal maradni. Részemről óriási pozitív csalódás volt, s magasan felülmúlta az elvárásaimat.
Hellcats – Pilot (1×01)
Idén jó pár új sorozatba akarok belekezdeni temérdek szabadidőmnek köszönhetően. Ahogyan eddig is biztosan lesz olyan, aminek már az első epizód után búcsút intek (vagy évad közben). Ha már esélyt adok, akkor legyen már valami nyoma is. Szóval az évadkritikák mellett helyet kapnak az új sorozatok Pilot, azaz a bevezető epizódja.
Idén az amerikai országos csatornák közül a The CW volt az, amely korán elkezdte a 2010/2011-es évadot. Rögtön két újoncot és egy visszatérőt időzített erre a hétre. Nekem a leírás, s a poszterek elegendőek voltak, hogy az egyiket nagyon várjam a másikat pedig megtekintés után írjam le végleg. Nos a Hellcats épp az utóbbiba tartozik.
Azt kaptuk, amit már korábban is sejtettünk: egy hatalmas nagy „csöcs-sorozatot”. Mert nagyjából ennyiből össze is lehet foglalni miről szól a sorozat, amelynek középpontjában ugye a Hellcats nevű pom pom csapat áll(na). Egyelőre a csatorna örülhet, hisz a felvezetésre lazán rápakolt a sorozat, s csatorna szinten is jól hozott. Persze ez csak az első epizód volt, ami ráadásul ismétlések ellen ment. Feltehetően évad közepén beleáll a földbe.
Sinchronicity
A fő sorozatszezon többnyire szeptember és május közé tehető. Nyáron kevesebb olyan sorozat fut, mely nem ismétlés, s új epizódokkal jelentkezik. Tehát a nyár sorozatszemszögből uborkaszezon, ahol lehet pótolgatni azokat a dolgokat, amikre nem volt időnk év közben, illetve újranézhetünk sorozatokat, filmeket amikre a hétköznapokban nem volt idő.
Ebből a szempontból igyekeztem hasznosan tölteni az uborkaszezont. Nos ebből a szempontból új sorozatként próbáltam be a Sinchronicity-t, ami egy angol sorozat, s csupán egyetlen egy évadból, azaz hat epizódból áll, melynek van eleje, közepe, vége, azaz van befejezés, azaz a hatodik rész végére kerekké válik a történet, s nem maradnak nyitva szálak.
Kevés angol sorozattal volt dolgom eddig, s úgy néz ki, hogy kizárólag olyanokat fogok ki, amelyek valóban bejönnek, s valóban olyan jól vannak elkészítve, hogy teljesen beléjük lehet szeretni. (Ilyen volt részemről a Being Human és a Survivors is).
A történet középpontjában tulajdonképpen egy szerelmi négyszög áll megtűzdelve pár erotikus jelenettel. Tehát teljesen hétköznapi, már-már sablonos történettel állunk szemben. Szóval mi is az, ami kicsit másabbá, kiemelhetőbbé teheti az egészet? Maga a történetvezetés, s a szálak tökéletes összefűzése, melyből megannyi komikus helyzet adódik anélkül, hogy bugyuta marhaságba torkollna az egész sorozat. És épp ez az, ami szerethető az egészben!
A történet középpontjában a pornóújságnak dolgozó Nathan áll, aki elmeséli az egész történetet. Hagyományos alaptörténetet kapunk. Adott egy lány Fi, aki összejön Nathan legjobb barátjával Jase-szel. Azonban Fi összeszűri a levet Nathan-nal. Megesik mindennapokban. Azonban nem kell sajnálni magát Jase-t sem, aki viszont meleg viszont tart fent egy Mani nevű orvossal, azaz homofóboknak egyáltalán nem ajánlott a sorozat.
Tovább…
Toy Story 3.
Ritka az a fajta animációs film/film, amelynek második, harmadik része is olyan jó, mint az első. Az pedig még ritkább, amikor a következő epizódok felülmúlják az előző részeket. Maguk a kritikák, s bevételek is ezt támasztják alá a Toy Story harmadik epizódjával kapcsolatban, s nekem is ez a benyomásom.
A Pixar stúdió nem tud rossz animációs filmet csinálni? Úgy néz ki nem, mert eddig egyetlen egy olyan alkotással sem találkoztam részükről, ami csalódást keltett volna. A készítők tudják mit akar a célközönség, s meg is adják nekik.
A harmadik részben kevés dolog kifogásolható. Ráadásul nem igen találkozhatunk üres jelenetekkel, s nem is mondhatjuk, hogy a harmadik rész már lerágott csont. Ugyanis a harmadik részbe is sikerült megannyi újdonságot belecsempészni, mint az előző részbe. Ugyanazzal az újdonsággal szembesülhet az ember, mint az első vagy a második rész esetében. Ráadásul nem szükséges ismernünk az előzményeket sem. Bár utóbbi mondat kifogásolható, hisz ki az, aki megnézné a harmadik részt anélkül, hogy látta volna az első kettőt?
A történet középpontjában most is az elnyűhetetlen játékok állnak. Ahogyan a második részben, úgy a harmadik részben is újabb játék karaktereket tettek bele a készítők, s ezt úgy sikerült megoldani, hogy az előző epizódokban érkezettek egyáltalán nem váltak feleslegessé. De ugye minden játék rémálma válik valóra egyszer: „gazdájuk” felnő…
Tovább…
Azok az „okos” kérdezők! //És válaszolók!!//
The Twilight Saga: Eclipse
Nem vagyok nagy könyvmoly, így nem vagyok tisztában, hogy melyek azok a nyomtatott formában terjesztett művek, melyekért bolondulnak az emberek.
Jó pár adaptáció került már mozivászonra. Érdemben nem tudok nyilatkozni, hisz csak keveset olvastam könyv formában, s amelyeket olvastam azok is kizárólag magyar szerző művei voltak (ugye gondolom mindenki emlékszik a Kincskereső kisködmönre vagy az Egri Csillagokra???).
Ugyan én leszoktam a könyvek olvasásáról (tudom, nagy hiba, de ez van), mint a legtöbb fiatal, de mégis csak dicséretes azok szerzők művei, akik képesek ismét olvasásra bírni a fiatalok, mint ahogyan történt a Harry Potter sorozat esetében is, amely ugyanolyan sikeres filmen, mint könyvben.
A film elkészültjéig nem is tudtam, hogy az újabb könyv kedvenc épp a Twilight (idehaza ugye Alkonyat). Jóformán a film létezéséről sem tudtam, míg egy népszerű portálon nem láttam meg a népszerű letöltések között. Most senki nem kérdezze, hogy ez a film hogyan kerülhette el a figyelmemet, amikor mindennap a neten szörfözök, s böngészem a friss infókat (köztük filmeseket is).
Szóval kíváncsi voltam, így megtekintettem az első részt. Ugyan világot nálam nem váltott, de épp elegendő volt ahhoz, hogy élvezzem, s megnézzem másodszorra is. Nem váltam habzó szájjal rendelkező rajongóvá. Ugyanis megint egy olyan filmmel gazdagodtunk, amelyben vámpírok vannak. Hát a vérszívók épp nem a kedvenceim, de ez mellékes. Másfelől nem én voltam a célközönség, hisz nem vagyok sem tinédzser, sem pedig habzó szájú tinipicsa, aki már attól elélvez, ha feltűnik a vásznon az iszonyatos fehérre sminkelt Robert Pattinson, aki kb. úgy néz ki, mint egy bulldog, akit jól pofán sóztak egy péklapáttal.
Az első résszel még nem is volt bajom. Hisz tényleg szerethető alkotásról van szó, amit egyszer, kétszer bőven meg lehet nézni. Nem folyik patakokban vér, ráadásul a vámpírok se olyanok, mint korábban: nem égnek el a napfényben, hanem gyémántként ragyog testük, s nem minden esetben vérszomjas ragadozók.
A második New Moon névre keresztelt alkotást is kétszer volt „szerencsém” megtekinteni. Már csak azért néztem meg másodjára, mert elsőre valami borzasztó minőségben sikerült megnéznem. Az első részhez képest unalmas, s érdektelen volt, amin háromszor be lehetett volna aludni. Ráadásul tökéletesen kezdett körvonalazódni, hogy a készítők milyen módszerrel próbálják megvenni a célközönséget. A számomra botrányos második rész után úgy gondoltam még van annyi potenciál a filmben, hogy a harmadik epizódot is megnézzem.
Tömör vélemény?? Minőség sehol, üresjáratok sorozata, színészi játékról nem is beszélhetünk! És talán az a legszörnyűbb, hogy a filmet nem a történet, hanem a színészek adják el, akiknek színészi tehetségük majdnem egy kétéltűével vetekszik.
Tovább…