Kitekintés
Becsúszó szerelem (2021)
Ha filmekről van szó korlátozott szabadidő fényében elég nehezen veszem rá magam olyanra, amely már az előzetes alapján sem győzött meg teljesen. Magyar filmek terén főleg így van ez, s azt kell mondanom, hogy nem is könnyű dolog a magyar filmet készíteni. Egyrészről nagyon kevés a jó szakember, másrészről pedig azt kell mondanom, hogy nagyon kevés a tényleg jó színész. Így aztán nagyon nagy meglepetés, amikor olyan alkotásokkal találkozok, amin nem csak ki tudok kapcsolódni, hanem tényleg el tudom hinni azt, hogy amit a képernyőn és/vagy a vásznon látok az valóság. A Becsúszó szerelem az előzetesével érdekesnek ígérkezett, de tavasszal nem ültem be rá. Egyrészről nem volt kedvem maszkban moziban menni, és emlékeim szerint csak védettségi igazolvánnyal lehetett beülni bármelyik filmre. Így aztán erről lecsúsztam, ámbár annyira nem is estem kétségbe. Az viszont tény, hogy kíváncsi voltam a filmre. Egészen mostanáig, amikor is végre megjelent, s idehaza is megtudtam nézni.
Keserédes ősz
Aki olvasott már hozzászólást, vagy bejegyzést tőlem az minden bizonnyal nem most fogja olvasni tőlem azokat a sorokat, amelyek kifejtik, hogy a gyermekkoromban mennyire imádtam az időjárást, és szinte az összes évszakot. Ugyanis mindegyiknek megvolt a maga varázsa, és mindegyikhez volt köthető olyan emlékem, amelyre szívesen emlékszem vissza. Felnőttként ez már kicsit sarkított megjelenést kapott, ugyanis egyre inkább eltűnnek a köztes évszakok. Beszélek például a tavaszról, és az őszről. Helyette kapunk enyhe telet, valamint elég meleg nyarat.
Bevallom idén sem sikerült eljutnom a strandra, és kirándulni is visszafogottan mentem. Ennek egyik oka volt, hogy iszonyatosan meleg volt, így nappal nem szívesen mentem sehová, hanem estefelé. A munkahelyemen történt változások miatt pedig sokszor futottam szembe azzal, hogy a korán kelés miatt legtöbbször döntést kellett hoznom, hogy szórakozok és jól érzem magam, vagy pedig korán kelek és lehetőleg kipihenten. Én az utóbbit választottam még akkor is, amikor ennek ellenére sem sikerült elaludnom időben. Ez is magával hozta azt, hogy szinte a szeptember egész végig eléggé izzasztóra sikerült, így sokszor csináltam azt, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazaestem, és inkább nem mentem sehová. Ha mentem is, akkor sem szívesen tettem. Természetesen én is azok közé tartozom, akiknél nagyon könnyen kijön a száján a “majd” és a “holnap” továbbá eme szavak társjelentése, még végül odáig jutottam, hogy mire feleszméltem már a csapadékos és hideg időjárás fogadott, s alig két nap alatt a nyár átváltott őszbe. Kollégáimhoz mérve én még szerencsés voltam, mert mindenféle egészségügyi problémák nélkül meg úsztam a dolgot, így nekem nem kellett például fejfájással bemennem dolgozni, és kapkodnom befelé a fájdalomcsillapítókat.
Szépen, de lassan és biztosan ismét rájöttem arra, hogy nagyjából ugyanaz történt velem, mint pár évvel ezelőtt. Annyira lefoglalt a munka, hogy szinte minden mást elhanyagoltam, így nagyon sokszor csak zenehallgatás volt, s szinte még filmet sem néztem. Azzal nyilván szembe kell néznem, hogy most jön majd a zordabb időjárás, tehát hamar fog sötétedni, és ha akarok valahová menni, akkor azt minél korában kell megtennem, és oda kell figyelnem erősen az időjárásra. Természetesen bízok abban, hogy idén lesz hólepte táj, mert véleményem szerint a fővárosnak azért van jó pár olya helye, amit szívesen megcsodálnék miközben hótakaró borítja.
Amit korábban többször leírtam az az, hogy eléggé mozgásigényes vagyok. A kerékpározás mellett szívesen sétálok is, ámbár mióta felköltöztem csak az utóbbit csinálom. Minap egyik ismerősömnél járva szóba elegyedtünk, és előjött a téma, hogy bizony ő sok mindent kipróbálna úgy is, hogy elmúlt már bőven harminc éves. Így esett meg, hogy előkerült két pár görkorcsolya, és elkezdtünk róla beszélni. Nem kell azt mondanom, hogy aznap azzal is álmodtam, majd miután rákerestem végül oda jutottam, hogy magamnak is vásároltam egy párt.
Előtte természetesen rákerestem mennyibe kerülnek, és bevallom elcsodálkoztam, hogy akár százezres tétel is lehet egy ilyen. Azonban, aki meg akar tőle szabadulni, és az ember jól utána olvas, az négy számjegyű árat kell csak megfizetnie, és már övé is lehet egy elég jó minőségű korcsolya. A vásárlás mellett inkább az döntött, hogy a városban vannak olyan részek, ahol ezt a tevékenységet elég jól lehetne űzni, továbbá csoportot is találtam, ahová tudnék csatlakozni idővel, és közös gurulós programot is lehet csinálni. Természetesen a védőfelszerelés még hiányzik, de mivel elsősorban tavaszi sportnak tervezem, így aztán ez még várat magára. Mindezek mellett a lakásban felpróbáltam, és kipróbálni is sikerült. Bízom benne, hogy a használat is elesés mentes lesz, ahogyan az első próba.
Mielőtt még belementem volna a vásárlásba, azért meg is kérdeztem pár ismerőst. Felmerült a korábban vásárolt kerékpár felhozatala. Ezt azonnal el is vetettem, ugyanis a véleményemet még mindig tartom, mely szerint a főváros zsúfoltsága nem teszi kerékpárbaráttá. Valamint legalább két éve nem nagyon használtam az otthoni biciklit, amire azért kellene költeni, és a felhozatala sem lenne olyannyira egyszerű, mint ahogyan többek között leírják az interneten. Így aztán hosszas beszélgetés után isteni szikra keletkezett a fejemben, hogy talán az lenne a legjobb, ha a téli időszakban használtan vásárolnék egy olyat, amit annak idején magamnak is vettem, így olcsóbban is kijöhetnék, és nem lenne akkora ráfizetés, ha csak hobbi biciklinek használnám, és a lakásban lenne tartva. Ha a biciklis futároknak sikerül közlekedni a városban, akkor azt gondolom én is megtudom tanulni, habár ahhoz azért tény és való, hogy még jobban meg kell ismernem a város, minthogy beírom az applikációba, hogy hova akarok menni, és kidobja, hogy mikor és mire kell felszállnom, vagy átszállnom. Egyelőre decemberre, vagy januárra tervezem a vásárlást, és kíváncsi leszek, hogy vajon mennyire fog megvalósulni, és lesz-e még egy Neuzer kerékpárom.
Venom 2: Let There Be Carnage
Magyar cím: Venom 2 – Vérrontó
Elég magabiztosan, de szépen és lassan beúszott a hazai mozikba is a Venom folytatása, amely három évvel ezelőtt bemutatott első rész után veszi fel a fonalat nem sokkal. Bevallom nekem tetszett, ámbár azóta egyszer sem néztem újra, így aztán totálisan sikerült lecsúsznom a folytatásról majdnem, ha éppenséggel az egyik kollégám nem dicsekszik el vele, hogy megy és megnézni. Így aztán úgy döntöttem, hogy én is megtekintem. Habár tény, hogy a majdnem két órás filmtől nem vártam sokat, és a mitológiájával sem voltam tisztában, de ennek ellenére jól szórakoztam.
A folytatás nem sokkal veszi fel a fonalat az első rész végétől, már hogyan emlékszem rá. Ugye itt van egy halálra ítéltünk, aki szintén kap egy szimbiótát, aki miután megszökik sikeresen úgy dönt lemészárol mindenkivel, akit őt oda juttatta, ahová került. Nagyjából itt ki is merül az alapkoncepció, tehát elég mély mondanivalóval a második rész sem rendelkezik. Azonban az tény, hogy az első remekül megalapozta a folytatást, amiben azért sok újdonságra az egyedi néző nem is számolhat.
Ha pozitívumról kellene beszélnem, akkor elsősorban azt kell kiemelnem, hogy az első rész óta szerencsére a látvány nem romlott, hanem némi fejlődést is észre lehet venni, habár azt kell mondanom, hogy néha azért akadnak megmosolyogtató jelenetek, amelyek elsősorban nem a büdzsé az oka, hanem elsősorban a készítők kreativitása. De, hogy ennek mennyire is van létjogosultsága nem tudom, hiszen én semmilyen formában nem olvastam képregényeket, így nem tudom mennyire hűek a film képkockái a nyomtatott változatéhoz.
Bevallom egy kicsit rövidebbnek éreztem, mint az első részt, de talán ez annak is betudható, hogy abban sok volt az alapozás, és nagyjából majdnem az első óra a felvezetésre ment el. Ha ezt az első résznél negatívumnak hozom fel, akkor a másodiknál mindenképpen pozitívumnak kell megemlítenem, hogy itt a készítők nem tökölnek, és alig húsz perc alatt rögtön elindítják a történetet, hogy az aztán nagyjából le se csendesedjen egészen a végéig. Az más kérdés persze, hogy itt-ott azért felmerül az emberben, mintha üresnek érezné a folytatást.
Mint ahogyan fentebb is említettem én jól szórakoztam rajta, habár nekem valóban semmiféle előtörténeti ismereteim nem voltak és valószínűleg nem is lesznek. A szereplőválogatással nem is voltak különösebb problémáim, bár tudtommal ebből a szempontból több kritikát is kapott a film. Jómagam azonban ezekkel el voltam, és bár kicsit hosszabb is lehetett volna, de önmagában véve csak annyit tudok mondani, hogy elődjéhez képest nem rontott, de nem is javított a film.
Azonban az borítékolható, hogy amennyiben megfelelő összegeket szed be a film a mozipénztáraknál, akkor biztosan érkezik majd a harmadik rész, ugyanis a befejezés egyértelműen erre utal.
Finch (2021)
Magyar cím: Finch
Ha filmekről van szó, akkor bizony sokszor elég nehezen veszem rá magam, hogy megnézzem azt, ami a felkeltette a figyelmemet. Már ott kezdődik a probléma, hogy kevés az, amelyik felkelti a figyelmemet, s mivel a járvány “gyönyörűen” elintézte a mozikat (is), így sokszor a filmek megjelenéséig kell várni. Azonban ekkor szembesülök azzal, hogy olykor bizony elég nehezen állok neki, hiszen szembe kell néznem a szabadidőm korlátozottságával is. Az év vége felé pedig a fennmaradó szabadságokat mindenképp ki kellett adni, így aztán mivel ezt most kaptam meg úgy döntöttem, hogy pár filmmel felzárkózok. Ilyen volt első körben a Finch.
Borats American Lockdown and Debunking Borat: 1.évad
Középiskolás koromban véletlen volt, hogy rátaláltam a Borat című filmre. Ennek oka leginkább az volt, hogy annak ellenére, hogy mennyire szerettem a filmeket azért mégsem voltam teljesen képben az épp aktuális trendekkel, és kedvencekkel. Főleg úgy, hogy a tucatfilmek kedvelői voltam. Ez is közrejátszott abban, hogy bemutatása után évekkel sikerült megtekintenem a filmet, amely ugyan tetszett, de eddig összesen kétszer néztem meg. Ugyanis annak a filmnek tartom, amelyet egyszer meglep, majd még egyszer muszáj megnéznem. Elég hosszú idő telt el mire folytatás született, s bevallom ha ismételten nem olvastam volna filmes híreket, akkor simán elmentem volna mellette. Ugyanígy van ez a sorozattal is, amely összesen nyolc epizódból állt, és bevallom rá kellett keresnem a második részre, mert már nem is emlékszem arra, hogy megnéztem tavaly.
Azt gondolom, hogy nem volt olyan ember, akinek az életét nem határozta volna meg az elmúlt két év, melyet a koronavírus árnyékában töltöttük. Még akkor sem, ha az illetőnek egyetlen egy ismerőse, vagy rokona nem betegedett meg, s az állását sem vesztette el, vagy változtattak rajta. Elég csak a kötelező maszkviselésre, s rengeteg szórakoztató helyiségre gondolni, amit bizonytalan időre bezártak. Akadtak olyan franchise-ok, amelyet nem foglalkoztak a világméretűvé váló járvánnyal, de akadtak olyanok is, amelyek beleírták a koncepcióba. A Borat egy elég érdekes koncepció alapból is, főleg ha alapul vesszük mennyire polgárpukkasztó volt az első része, amelyhez a folytatás sajnos nem tudott felérni. Szerencsémre nem is nagyon emlékeztem a folytatásra, s nem is óhajtottam megtekinteni, de a sorozatra mindenképpen beneveztem. Amelyről sajnos az a véleményem, hogy talán még a második részt is sikerült alászárnyalnia.
Az alapkoncepció szerint címszereplőnk elhagyja otthonát, s ismét Amerikába látogat, hogy megtalálja az elszökött lányát. Ehhez viszont nem sok esélyt lát, mint összeköltözzön két férfivel, akik elég mélyen foglalkoznak az összeesküvés elméletekkel. Azt gondolom, hogy mindenki találkozott ilyen hírekkel, vagy hozzászólásokkal különböző cikkek kapcsán, így azt gondolom nem meglepő, ha ez volt a központi témája az új alkotásnak. Az első részt még közepesnek mondanám a maga fél órás játék idővel, de aztán jött a meglepetés, hogy a maradék epizódok összesen hét percesek. Ennyi időbe pedig nem sok minden fér bele.
Ha visszagondolunk, és megnézzük, hogy mekkora médiacirkusz alakult ki, és mennyi mindent lehetett olvasni az interneten, akkor azt gondolom ez a franchise akár tökéletes is lehetett volna arra, hogy ezt a témakört jól kifigurázza. De sajnos ez nem így történt. Ugyanis a címszereplő kizárólag az első részben tűnt fel, s korábbi mellékszereplőkből egyik sem társult hozzá. Mindezek mellett pedig azt kell mondanom, hogy nekem koránt sem volt szórakoztató, hogy számomra ismeretlen színészek próbálnak egy korábbi sikeres film farvizén elúszkálni. Ebből a szempontból pedig totál megdöbbenés volt nekem, hiszen még előzetest és leírást sem tettem magamévá, hogy legalább felkészüljek arra, hogy mi is fog majd rám várni.
Nem mondom azt, hogy élvezhetetlen lett, hiszen akkor hazudnék. Azonban azt kell mondanom, hogy eléggé érezhető volt az, hogy a korábbi sikereket igyekeztek az alkotók meglovagolni, így szinte öröm volt számomra, hogy csak hét percesek a fennmaradó részek, mert ezt fél órában nem biztos, hogy el tudtam volna viselni, és végig tudtam volna nézni. Az mindenesetre biztos, hogy nem óhajtom folytatni, már ha lesz folytatás, és újra megtekintés is ki van zárva teljesen.
Naplemente a Hűvösvölgyben
Toxikoma (2021)
Többször tettem említést a filmes bejegyzéseknél, hogy magyar alkotásokat nem nagyon szoktam nézni. Ennek egyik oka az, hogy sajnos a magyar alkotások minősége eléggé a béka rottyantója alatt van. Azonban, ha alapul veszem csak az elmúlt tíz évet, akkor azt kell mondanom ha a sorozatokat vagy a filmeket veszem alapul, akkor van némi remény arra, hogy minőségi alkotásokat kaphatunk. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy magyar filmet moziban néztem volna, habár volt nagyjából három, ami érdekelt. Azonban a Toxikoma volt az, amelyre végül úgy döntöttem, hogy mégis jegyet váltok, mert az előzetese alapján felkeltette a kíváncsiságomat.
A film Szabó Győző könyvének egy jelentős részét dolgozza fel. Jómagam nem vagyok a színész rajongója, így bevallom meglepett, amikor szembefutott velem először a film előzetese és elolvastam a koncepciót, mely a színész drogproblémáját veszi alapul. Én azon szerencsések közé tartozom, akinek nem voltak drogproblémái, és a közvetlen közelemben sem ismerek ilyet. Akiről pedig hallottam, azzal egyébként sem álltam közelebbi kapcsolatban. Viszont tény, hogy nem egyszerű dolog lehet egy ilyen függőséggel szembenézni. Elég, ha belegondolunk, hogy kis hazánkban hányan küzdenek alkohol és gyógyszerproblémákkal. A film elég erősen indít, és tökéletesen bemutatja azt, hogy önbizalomtól és önteltségtől magától elszállt színész tulajdonképpen milyen mélységekbe is nyomta a drog. A szereposztással kapcsolatban semmiféle problémám nem merült fel, s azt kell mondanom, hogy talán elég jól sikerült is a szerepeket kiosztani. Egy percre sem estem ki a ritmusból, habár a filmnek voltak lagymatag részei is. Nem mondom azt, hogy egy kimagasló alkotással van dolgunk, hiszen úgy vélem a játékidőnek egy részét azért jobban is ki lehetett volna használni.
A film rögtön azzal indít, hogy a színész már függő. Ezzel kapcsolatban annyi az észrevételem, hogy bőven kiderülhetett volna, hogy mi is vitte rá a szer használatára. Főleg úgy, hogy közben feleséggel, és gyermekkel is rendelkezett. Ebből a szempontból maradtak üres részek a filmben, s azt gondolom, hogy sokkal drámaibban sikerülhetett volna bemutatni a szertől való függőséget, és annak következményeit, ha ezeket az eseményekre is szánnak rá vagy legalább negyed órát, akár egy visszaemlékezés erejéig.
Az viszont mindenképpen tény, hogy a filmben sok bölcs mondat is elhangzik, amelyet akár a mindennapjainkban is tudnánk használni, illetve ha hétköznapi emberként átgondoljuk, akkor van mögötte racionalitást. Ahogyan elhangzik a filmben csak az tud leszokni, aki tényleg el akarja hagyni a szert, hiszen senkit sem lehet kényszeríteni a leszokásra. Kérdés persze adott, hogy az adott illető mennyire is van képben a saját állapotában, ugyanis a Toxikoma nagyon jól rámutat arra, hogy milyen az, amikor valaki függőséggel van dolga, viszont még saját magának is hazudik. Ugyanis főszereplőnknél ez egyértelműen látszik, hogy elég jól meg tudja győzni nem csak a körülötte lévőket, hanem önmagát is, hogy nincs akkora baj, mint amekkora valóban van. Azonban amikor felmerül, hogy úszik a karrier, és a család is veszélybe kerül, akkor viszont már rögtön elindulnak azok a gondolatok, amelyek a leszokás útjára tereli a szereplőt.
A képi világ mindenképpen zseniálisan lett megalkotva, és azt gondolom, hogy tökéletesen meg lett csinálva, hogy mi is játszódik le a főszereplőnk fejében, amikor beadja magának a drogot. Mindezek mellett azt kell mondanom, hogy azért akadtak eléggé naturista jelenetek is. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot – hiszen az előzetesben is benne van -, hogy amikor Győző segítséget kér, és megkapja a leszokáshoz szükséges gyógyszert, az konkrétan eléggé padlóra küldi. Nem tartozom azok közé, akiknek könnyen felfordul a gyomrom, de azért én is elcsaptam a fejemet pár másodperce, amikor az a jelenet jött, amikor a főszereplő a leszokást segítő gyógyszertől gyakorlatilag összeesik, majd egyszerre hányja és fossa össze magát.
Mindezek mellett a középpontba a páciens és doktor konfliktusát helyezte a film, amely nem volt ugyan rossz ötlet, azonban azt gondolom, hogy jó pár olyan dolog belefért volna, amelynek köszönhetően sokkal drámaibb is lehetett volna a film. Ami nekem negatívum volt, hogy rögtön a film elején megkaptuk a választ, hogy valós dolgok alapján készült a Toxikoma, azonban vannak benne fiktív jelenetek. Hogy melyek ezek a jelenetek nem tudom, de azért azt gondolom így azért némileg van fenntartásom a filmmel kapcsolatban. Habár tény, hogy elégedetten jöttem ki a moziteremből.
Részemről két év után jó érzés volt elmenni moziba, és annak különösebben örülök, hogy annak ellenére, hogy magyar alkotást választottam nem bántam meg, és még tetszett is. Bevallom miközben jöttem ki a teremből már biztos voltam benne, hogy még egyszer meg fogom majd nézni, amennyiben megjelenik. S talán, ha jó áron lesz elérhető még talán meg is vásárolom eredeti kiadásban.
Délutáni mélyalvás
