Rajongónak lenni sohasem könnyű dolog. Egyrészről valahol értelmesen kell kezelnünk más ember véleményét, illetve nekünk valahol fel kell nőnünk lélekben ahhoz, hogy objektívek tudjunk lenni a rajongásunk tárgyával szemben, illetve racionális elvárásaink legyenek felé.
Annak idején roppant mód utáltam a számítógépet, mert gyermeki szemmel csak egy pénznyelőt láttam benne, ami megakadályoz abban, hogy kedvenc filmem VHS formátumban a polcomon legyen. Egészen addig, míg „kapcsolatba nem kerültem” a Tomb Raider sorozattal, mely felé mai napig töretlen a szerelem. Nagyon sok cikket olvastam vele kapcsoltban rajongóktól, nem rajongóktól illetve kritikusoktól egyaránt. Némelyikkel egyetértettem, némelyikkel nem. Idén év elején a sorozatot elindító legelső kultikus rész megjelent Androidos telefonokra, melynek köszönhetően úgy döntöttem, hogy az idei új epizód előtt még nekifekszek mindegyik résznek, s szépen sorrendben kijátszom őket. Nyár végén láttam, hogy eme elhatározásom nem igen lesz teljesítve egészen, így végül úgy döntöttem, hogy elegendő lesz, ha az eredeti fejlesztőcsapat által készített részeket magamévá teszem ismét, hiszen egy néhány alkotást ezek közül régen nem vettem elő már. Emlékeim egyes pályaszakaszok kapcsán már megkoptak, így szinte újként hatottak nekem. S mivel elég sok elemzést, s kritikát lehet találni az interneten a sorozattal kapcsolatban úgy döntöttem, hogy én, mint egy vérbeli rajongó is elkészítem a sajátomat, melynek középpontjában az Core Design által készített első hat rész, illetve ezekhez tartozó kiegészítő epizódok állnak.
Tovább…
Címke: Gamer sarok
Tomb Raider – The Times (1999) Teszt
Aki nyomon követi eme blogot, azt hiszem annak nem kell ecsetelnem, hogy mekkora rajongója is vagyok a sorozatnak. Annak ellenére, hogy nagyon sok időt fordítottam a klasszikus sorozatnak úgy esett, hogy nem mindegyiknek sikerült a végére érnem. Volt olyan, amelyiknek a felénél feladtam, mert nem boldogultam vele, illetve akadt olyan is, amellyel szemben olyan technikai problémáim akadtak, hogy egyszerűen nem tudtam a játékot egy bizonyos ideig játszani.
Idén erős lökést adott számomra, hogy az első rész megjelent mobiltelefonokra szinte teljesen érintetlenül, de grafikailag kicsit felturbózva. Ennek köszönhetően ültem neki a folytatásoknak, s elmondhatom, hogy mára már minden egyes részt magaménak tudhatok. Ugyanis a The Last Revelation alcímet viselő negyedik résszel pótoltam a hiányosságomat, majd pedig a kiegészítőket vettem célba, melyet kereskedelmi forgalomban én sehol nem találtam meg. Ennek ellenére azonban mégis sikerült beszereznem őket, így szépen nekiálltam. Tegnapi nap mielőtt még munkába indultam volna volt annyi időm, hogy a negyedik rész kiegészítőjének is nekiüljek, mely a The Times alcímet kapta.
Tomb Raider: The Last Revelation (1999) Teszt (v2.0)
Platform: PC
Előző teszt a játékról: v1.0
12 év. Nagyjából ennyi idő telt el, hogy megismerkedtem az első Tomb Raider játék demójával. Nem később pedig egy akciós szoftvervásárlásnak köszönhetően pedig megvásárolhattam az első eredeti példányt a második résszel kezdődően, lévén annak a termékismertetőjéhez kapcsolt képek alapján sokkal több számomra érdekesebb pályát tartalmazott, mint elődje. A kapcsolatunk már megpecsételődött, s onnantól fogva, hogy ha játékról van szólt, akkor nekem mindig csak ez az egy jöhetett szóba.
Természetesen azóta ebből a szempontból változtam, ámbár a sorozat iránt továbbra is tart a hű lelkesedésem, ámbár azt mindenképp megemlíteném, hogy a szemellenzőt már levettem, így nem akarok olyan epizódokat görcsösen szeretni, amelyek nem jók, vagy csak számomra nem sikerült túl jól. Első körben a számítógépes problémák okozták, hogy nem sorrendben haladtam az epizódokat követve, illetve nehezítette még az is, hogy a szoftverek nem voltak elérhetőek számomra. Természetesen még akkor nem is szóltam arról, hogy a nehézségi szintből adódó fennakadások megálljt parancsoltak nekem, így még a 2015-ös évben is voltak olyan epizódok, amelyeknek nem értem a végére. A kiegészítő részek mellett egyetlen egy főrészt nem sikerült végigvinnem teljesen az pedig a szóban forgó The Last Revelation. Az év elején androidos rendszerre megjelenő első rész tökéletes portja indított el az úton, hogy szépen sorra vegyem a soron következő epizódokat akármennyi időt ölelnek fel.
Tovább…
Rise Of The Tomb Raider Xbox 360-ra is!
Már jó ideje lehet tudni, hogy az új Tomb Raider nem csak az Xbox One tulajokat örvendezteti meg, hanem azokat is, akik egy generációval előbbi, azaz Xbox 360-nal rendelkeznek. Ennek köszönhetően szereztem be tavaly egyet (hozzátenném, hogy még egy rakat exkluzív cím is rásegített). A mai napon azonban végre megérkeztek az első képek ebből a változatból is:
Vélemény?
Szerencsére ahogyan látom itt nem történt olyan fiaskó, mint a playstation 2-es Underworld esetében. Minden bizonnyal azért lesznek „csúnya” dolgok benne grafikailag, de mivel PC-re is megjelenik, így egy új konzol vásárlása helyett inkább egy GTX970–ben gondolkodom, hogy teljesen ki tudja majd hajtani. Bár bízom, hogy jövő év első hónapjaiban azért majd a kártya esik legalább 20 ezret árban.
Játék megjelenése: 2015.november 13.
Középpontban: a játékfüggőség!
Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon milyen is lenne az életem szórakozás szempontjából, ha mondjuk egy nagyobb városban laknék, mint mondjuk Budapest, ahol aztán tényleg van minden, amit az ember megkíván. Ezzel szemben persze nem élek kis városban, csak sajnos a szórakozási lehetőségek tárháza számomra eléggé véges, s szegényes. Ha ingyenes szórakozási lehetőségről van szó, akkor marad a sétálgatás, vagy a közeli zöld övezetekbe való kirándulás, bicajozás, vagy pedig a másik településen található szabad strand. Városon belül pedig marad a mozi, s a helyi fizetős strand.
Mivel nem preferálom az alkoholt szórakozás szempontjából, s az illuminált emberek sem a kedvenceim, így a bulik, szórakozóhelyek, kocsmák, diszkók kimaradtak az életemből. Részben ennek is volt köszönhető, hogy a vizuális szórakozások felé fordultam. S véleményem szerint talán jobban megéri, hiszen hónapokkal később is fel tudom mutatni (esetleg értékesíteni) az általam megvásárolt terméket ellenben egy átszórakozott éjszakát, s annak fogyasztási termékeit nem.
A munka világába történő belépés számomra azért is volt jelentős, s hozott magával pozitív dolgokat, mert így végre kiteljesedett eme szórakozási vágyam. Ugyan környezetemben is csak azokkal osztom meg ezeket, akik hasonlóak mint én, hiszen ők is osztják az én véleményemet. Ugyan nem vagyok nagy játékos, hiszen van, amikor akár két hétig sem játszok semmivel, de van mikor egy hétig csak ezzel szórakozom, ha itthon vagyok. Jön a tél, így nagyjából megint ezek a dolgok lesznek majd a középpontban, ha nem tudok majd sehová se menni.
Jön a Rise Of Tomb Raider PC-re is, s gondolkodóba estem, hogy talán illene frissíteni ismét a konfigurációm perifériáit, hiszen nem biztos, hogy a lassan három éve megvásárolt GTX 760-as videokártya elég lesz a maximális vizuális élményhez. Így jelenleg egy GTX 970-es kártyámban gondolkodom szintén a Gigabyte műhelyéből:
A kártya bitang nagy, így valószínűleg okozhat némi problémát a gépházba való betevésnél, de mivel az előző is nagyobb, mint ami beférne így, ha a magasság valóban valós, s azonos a jelenlegivel, akkor elméletileg gond nem lehet vele. A vásárlást jövő év elejére tervezem olyan január végére, február elejére, hiszen úgy döntöttem, hogy inkább előre összegyűjtöm az adott összeget, mint hogy beleköltsek a hitelkeretembe, s aztán pedig fogjam a fejem, ha bejön valami váratlan kiadás.
Tomb Raider 3: The Lost Artefact (2000) teszt
Platform: PC
Két évvel ezelőtt nagyon elkapott a nosztalgia hullám, s úgy döntöttem, hogy ismét neki kellene ülnie a klasszikus Tomb Raider epizódoknak. Az öt fő és négy kiegészítő részt tartalmazó kollekcióból eredetileg négy fő részt vittem végig, így hát megvolt a lehetőség, hogy újdonsággal is találkozzak. De végül három fő és két kiegészítő epizód után elfogyott a lelkesedésem.
Idén azonban fordult a kocka, amikor is megjelent az első rész mobiltelefonokra. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit is tud, így nem is volt kérdés, hogy mindenképp végig akarok rajta menni. Ami meg is történt, így ennek fényében ismét ott fénylett a lehetőség, hogy akkor folytassam a szériát a soron következő epizóddal. Végül úgy döntöttem, hogy egyébként sincs nagyon másra időm, egy pár órás játékra hetente kikapcsolódásnak tökéletes lehet talán. Így végül nekiültem, s a héten sikeresen eljutottam az első olyan tartalomig, amit még nem sikerült magaménak tennem.
Tovább…
Izzik a Gamer sarok erősen!
Áprilisban jelent meg az első Tomb Raider mobil telefonokra hivatalosan. Akkor nem bírtam magammal, s azon az eszközön is végigvittem. Ugyan volt már rá precedens, hogy neki akartam ismét ülni a klasszikus részeknek, de végül nem értem a végére, mert túlságosan nehezek a szabadidőmhöz mérve.
Azonban úgy gondoltam időt nem számolva ismét nekiállok a részeknek, s jutok ameddig jutok. Már lassan a negyedik hónapban járok, s jelenleg a harmadik résznél tartok. Másfél hetes szabadságom gondolom elég lesz, hogy eljussak a negyedik etapig, de addig sikerült egy remek statisztikát összehoznom.
A játék felénél tartok. Azért a másfél órás bolyongás azért üt.
Vajon kell-e Special Edition?
Arról már korábban írtam, hogy érkezik a The Nathan Drake Collection megelőzve a negyedik részt. Mivel összesen immáron öt játék lenne playstation 4-re (+még hozzá adva az itthoni Blu-ray gyűjteményt, melyet le is tud játszani a készülék), úgy döntöttem, hogy ideje beszerezni egy ilyen ketyerét, de természetesen csak jövőre lesz ez esedékes.
Tegnapi napon azonban belebotlottam egy ilyen hírbe, mely szerint ebből a kiadásból is lesz Special Edition. Kíváncsi leszek mennyivel fog nyitni, s akkor talán megér majd egy vásárlást.
Uncharted: The Nathan Drake Collection
Tavaly év elején váltam tulajdonosává egy Playstation 3-nak. Tény és való, hogy nagyon komfortosan mozgok a gamer világban, ámbár egyetlen egy bökkenő van. Nagyon kevés az olyan cím, ami igazán megfog. Az Uncharted volt az, ami már a videók alapján is lenyűgözött, s nagyon ki akartam próbálni. Konzol exkluzivitásából fakadóan azonban ezt nem tudtam. Mikor beléptem a munka világába ugyan már megvolt a lehetőség, hogy vásároljak magamnak egy konzolt, de úgy véltem, hogy a trilógiát tartalmazó három játékért nem éri meg, illetve nem költök havonta eredeti kiadásra. Mindezek mellett pedig ténylegesen kevés az olyan cím, ami megfog.
Ellenben amikor megtudtam, hogy Blu-ray lejátszóként is lehet használni az adott konzolt nem volt más, mint hogy azonnal beszerezzek egyet. Egyetlen egy negatívum ért, hogy sajnos egy Full HD TV készüléken a sima HD tartalom vonalsimítást nélkülözve kicsit mosott képet adott. Az új generációs konzol azonban már teljes felbontással nyomul, s ugyan a The Last Of Us Remastered kiadása nagyon jól sikerült, ámbár azért az egy címért megint nem lett volna költség hatékony váltani. Azonban a negyedik Uncharted mellett október 9-én érkezik a The Nathan Drake Collection, mely tartalmazza mind a három részt feljavított grafikával.
Tény és való, hogy a negyedik rész miatt engem végül megvettek, így végül eldöntöttem, hogy beszerezem a Sony negyedik generációs konzolját. Leghamarabb kizárólag év vége előtt lehetséges, addig pedig úgy néz ki a megjelenések sora miatt bizony az év hátralévő részére is számolnom kell a túlórákkal.
Addig viszont kaptunk egy remek előzetest:
Cities: Skylines teszt
Platform: PC
Mindig is nagy érdeklődés vette körül a szimulációs játékokat. Amennyiben olyan üzletbe tévedtem, ahol értékesítettek nagy mennyiségben játék szoftvereket elég soknak volt a műfaja a szimuláció. Az ilyen játékok esetében viszont nagyon meghatározó, hogy hogyan állnak hozzájuk a fogyasztók. Hiszen mitől is lesz jó egy játék? Valakinek elég, ha jó a grafika, de van olyan, akinek mindegy, hogy milyen, hisz neki csak az kell, hogy legyen benne tartalom. És van egy szűkebb kör, akiknek mindkét tulajdonsága az adott játéknak meghatározó. Valahol pont emiatt is kukázható az ilyen műfajú játékoknak több, mint a fele.
Aggodalomra nincs azonban ok. Igaz, hogy kevés az olyan cím, amelynek nevéhez minőségi jelzőt tudunk kapcsolni, de legalább az a kevés ténylegesen jó játéknak minősül a játékosok számára. A szimulációs játékokkal nagyon hadilábon álltam lévén kevéssel jutottam el a kipróbálási fázisig, illetve még kevesebb volt, amely ténylegesen tetszett. A 2013-ban megjelent Simcity volt az, amelynek komolyabban nekiültem, hiszen az tartalmazta azokat a dolgokat, melyeket a korábbi epizódjaiból, illetve konkurencia által piacra dobott játékokból hiányoztak. A lelkesedés csak az első hétben tartott, ugyanis nálam hatalmasat bukott az idétlen korlátai miatt. Gyógyír a sebre, hogy itt a Cities: Skylines.
