Címke: Meló

Kemény májusnak nézünk elébe!

Kecskenyál

És végre sikeresen letudtam magam mögött az áprilisi hónapot is, ami sajnálatos módon eléggé változó volt minden szempontból, s így valahol egy kicsit meg is viselt. Leginkább az, hogy a köztes évszakok, mint a tavasz és az ősz lassacskán kezdenek eltűnni. Ennek köszönhetően április végén és e hónap elején valami iszonyatosan jó idő volt olyannyira, hogy a strandok sorra nyitották meg a kapuikat. Sajnálatos módon a múlt havi fizetésemnek igencsak a sarkára léptem annyira, hogy szinte egy fillérem nem maradt hónap végére, így lefelé konyuló szájjal kellett elfogadnom azt, hogy bizony kénytelen vagyok megvárni a májusi összeget, ha strandra akarok menni. Helyette maradt az itthon ülés, sorozatok pótlása, bicajozás és persze sétálás. Ráadásul alig egy hónap leforgása alatt sikerült két telefonfeltöltési összeget lebeszélnem a kártyámról. Bár így van ez, ha ez ember a közeli ismerőseivel nem tudja tartani a kapcsolatot internet segítségével se, így természetesen marad a telefon.
Az előző havi beosztásom valami istenesen borzalmasra sikeredett, így nem sok szabadidőm volt. Ami volt azt pedig leginkább azzal töltöttem, hogy az ágyban igyekeztem pihenni, illetve nem bealudni, hogy aztán az éjszakai alvásom nyugodalmas legyen, s ne forogjak éjjel álmatlanul, mert délután mertem szenderegni egy kicsit. Ezzel szemben akadt jó pár olyan nap, amikor ez előfordult, s bizony igencsak megviselt. De szerencsére kijött a jó idő, s ez ad nekem némi plusz energiát, s megfigyeléseim alapján kevesebb idő is kell arra, hogy kipihenjem magam. Ráadásul erre a hónapra több szabadnapom is jutott, így több napot tudtam egyszerre itthon tölteni. Természetesen az igazi „kánaán” majd hónap vége felé várható. A tevékenységeket egyelőre most az anyagiak fogják befolyásolni. Bár ebben a hónapban már elindultak a sorozat finálék, s szeretnék a hónap végére, vagy a következő hónap elejére mindenből szintre kerülni, mert idén nyáron nem szeretnék arra sok időt sorozatokra szentelni. Lévén immár rendelkezek stabil munkahellyel, s már anyagiak sem szabnak leküzdhetetlen akadályokat, így ezen a nyáron elsősorban szabadidős tevékenységeket szeretném előtérbe helyezni. Elsősorban jó pár strandolást tervezek elsősorban családdal, továbbá kilátásba helyeztem egy pesti kirándulást is valamikor a nyár közepén. Bár azért ezek mellett még szétnézek a megyében vajon mennyi szórakozási, kikapcsolódási lehetőség van. Persze valami értelmes, amihez nem kell részegség, hogy élvezhető legyen.

Ha törik, ha szakad ebben a hónapban legalább egyszer kimegyek a strandra, ha már ilyen jó idő kerekedett. Már sikeresen beszereztem a strandhoz szükséges „kellékeket” is, persze kérdés az, hogy vajon az időjárás engedni fogja-e, hogy valóban ki tudjak jutni. Szeretnék nagyon, hisz tavaly rajtam kívülálló okok miatt sajnálatos módon nem jutottam ki, s eléggé bántam is utólag. Habár anyagilag a helyit nem engedhettem volna meg, s kilométereket pedig izzasztó melegben valahogy nem igazán szerettem volna megtenni.
Persze majd látom a lehetőségeket, mert ebben a hónapban is sikerülni fog majd igencsak a fizetésre lépni, hogy aztán az utolsó két hétben azt várjam mikor kapom a következőt. Szerencsére ebben a hónapban jó lett a beosztásom, így feltehetően a következő hónapban még számíthatok egy bizonyos összegre. Ugyanis egyéb politikai intézkedések miatt úgy néz ki ismételten szívok majd egy jó nagyot, ugyanis ismét sikerült egy olyan döntést hozni, amivel a nettó bérem tovább csökken. Szép. Bár igyekszek erre nem nagyon gondolni. Egyelőre elég az, ha az eltervezett dolgokat meg tudom valósítani.

Húsvét meglepetések nélkül

Kecskenyál

Ismét beköszöntött a húsvét, amit tavalyihoz hasonlóan hatalmas zabálásokkal és lustulással kívánom tölteni. Főleg úgy, hogy az ünnepek után keményen vár a meló. Amivel egyébként nincs gondom, habár az áprilisi fizetés is okozott némi csalódást nekem, hisz kevesebb került a bankszámlámra, mint vártam. Ez okozott némi elkeseredést nálam, hisz időközben monitorom igencsak jelezte felém, hogy bizony hamarosan távozik az „élők” sorából, így ideje lenne beújítani egy újat. Szerencsére ki is szemeltem egyet elég baráti áron, s úgy gondoltam meg is lepem vele magam, habár a terveim közt nem szerepelt, hogy további pénzmennyiséget költsek a számítógépre. Azonban hosszas rágódás, s szülői rábeszélés után úgy voltam vele, hogy végül csak meglepem magam eggyel.
A banktól kapott sms után a munkaidő java részét számolással töltöttem, s merengtem magamban, hogy vajon mennyi is fog maradni, ha megvásárolom azt magamnak, amit szeretnék és muszáj. Korábban már volt egy komolyabb elbeszélgetés a szülőkkel leginkább arról, hogy amíg az ember nem repül ki a családi fészekből, s még nem kell azon aggódnia, hogy vajon hogyan kell fenntartania magát nem biztos, hogy jó irány, ha az ember sok mindenről lemond, s megpróbál eszeveszett módon spórolni. Hasonló beszélgetésnek köszönhetően szántam rá magam, hogy a januári béremből nem a tervezett két magos Intel Core i3-as processzort, hanem az igencsak erős négy magos Intel Core i5-ös processzort került bele végül a hónapok óta épített számítógépembe.

Igazából mióta jelenlegi munkahelyemen dolgozom bruttó fizetésem jóformán 50%-al nőtt, aminek természetesen örülök. Ebből az összegből meg tudnék élni akár egy albérletben egyedül is. Ezzel szemben viszont a nettó fizetésem erre nem lenne elég főleg, hogy rendkívül nagy összeg kerül levonásra, ami eléggé elszomorító, hogy végül mennyi is az a tényleges összeg, amit kézhez kapok. És persze ez igaz a többi kollégámra is, akikkel erről nem egyszer tartottam eszmecserét. Több effajta beszélgetés megtörtént közöttünk. S többek között ez is eszembe jutott mikor alapos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy felesleges jelen pillanatban lemondani bármiről. Jelen hátterem, s helyzetem elegendő arra, hogy bizonyos dolgokat megengedhessek magamnak, akkor miért is sanyargatnám magam? És ebből kiindulva jóformán sikeresen lepottyantva mindent vágtam bele az újfent költekezésbe. Ennek köszönhetően korábbi monitor került leváltásra, ami ugye előző hónapban nem volt betervezve. De mivel rendkívül jó áron volt, így megérte beújítani. Persze mindezek mellett megtartottam az ígéretem, amit itthon tettem, így a háztartási részlegünk is bővült némi konyhai műszaki cikk által. Ahogyan előző bejegyzésemben is írtam bizony megérkezett a tavasz. Sajnálatos módon a ruhák is kopnak, s ebből adódóan bizony ráfért a ruhatárra némi frissítés, mert eléggé hadilábon álltam a tavaszi ruházattal sajnos. Ezt a problémát is sikerült megoldani jó pár akciós ruha vásárlásával. Végül pedig belenyugvóan vettem tudomásul, hogy a fizetésemből négy számjegyű összeg maradt a számlámon.

A hosszú hétvégémet igyekeztem volna aktív pihenéssel tölteni, valamint terveztem némi szabadidős tevékenységet is. Tavasznak köszönhetően feltöltődtem energiával, s rendkívül pozitívnak hatott rám. Hisz végre elővehettem a bringámat, s végre eltehettem a szekrény mélyére a kabátomat is, s továbbá a természet is magához tért, mely a rügyező fákban, virágzó bokrokban nyilvánult meg. Ebből kifolyólag szerettem volna több időt tölteni kint, azonban beköszöntött a rossz idő. Ebből kifolyólag sajnos maradt az itthon ülés. Amit leginkább azért sajnálok, mert ebben a hónapban kicsivel keményebb lett a beosztásom.
A blogban a bejegyzések száma megcsappant tavalyhoz képest, ami leginkább a munkának és a kevés szabadidőnek tudható be. Viszont lassan a sorozatszezon a végéhez közeledik. S ebből adódóan bizony fel kell kötnöm a gatyámat, ha a nyaramat nem arra akarom áldozni, hogy a lemaradásomat pótoljam. Emellett persze továbbra is folytatom a HD filmek begyűjtését, habár egyelőre még nem tudtam időt keríteni arra, hogy meg is tudjam őket nézni.

…és amikor megjön a tavasz!!!

Kecskenyál

Körülbelül másfél hónapja vágyok arra, hogy a tél teljes mértékben eltakarodjon melegebb éghajlatra. Valahogy vágytam már arra, hogy anélkül tudjak szabadtéri programokban részt venni, vagy csak eljutni a munkahelyemre, hogy közben halálra ne fagyjak. És nagy örömömre a mai napon be is köszöntött végre a tavasz, s végre elég lenge öltözetben élvezhettem a napsütést és a rendkívüli jó hőmérsékletet.
Az utóbbi egy hónapban pedig igyekeztem megszokni, hogy a különböző kormány által eszközölt módosítások miatt csökkent a nettó bérem. De ettől függetlenül szerencsére még jócskán tudtam belőle gazdálkodni, hogy jusson is, s maradjon is belőle. Ami eléggé pozitívum volt, hogy a hónap elején végre befejeződött a PC-m teljes egészében történő újítása. Utolsó darabként végre egy Blu-Ray író került bele, s mellé beszerváltam egy hasonló kapacitású lemezt is, így végre a múlt hónapban igencsak jó áron vásárolt Blu-Ray lejátszót végre teljes egészében ki tudom használni. Ráadásul a közeli műszaki áruházban eléggé jó áron találtam írható Blu-Ray lemezeket is. Ennek fényében pedig elég jól telt a hónap eleje. Mondjuk beosztást nézve eléggé megcsappant a szabadidőm, meg valahogy a kedvem sem volt arra, hogy akár filmet nézzek, akár játsszak, s így az utóbbi hónapokban megvásárolt műszaki cikkek teljes kapacitását nem tudtam kihasználni. Hogy a közeljövőben ez változni fog nem tudom, hisz a jó idő beköszöntével igyekszek minél többet a szabadban tölteni, s kicsit feltöltődni. Hisz a rossz időnek köszönhetően elég sok időt töltöttem a négy fal között.

Szerencsére a munkában is történt előrelépés, ami természetesen számomra teljesen pozitív, hisz ezáltal növekedett a fizetésem is. De ez leginkább következik abból is, hogy jó pár kolléga döntött úgy, hogy távozik tőlünk, s akadt olyan is, akinek pedig útilaput kötöttek a talpára. Bár utóbbiak nem feleltek meg a követelményeknek, illetve jóformán magasról tojtak arra, hogy egyáltalán megfeleljenek. Azért valahol legbelül ilyenkor örülök, hogy elmúlt az az időszak, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon tartósnak fog-e bizonyulni a jelenlegi munkahelyem, illetve terveztem, hogy mi lesz akkor, ha közlik, hogy próbaidő lejártával mennem kell. Szerencsére nem így történt, aminek egyébként rendkívül örülök, mert remekül érzem magam a munkahelyemen, ami leginkább annak köszönhető, hogy eléggé jól kijövök a kollégákkal, s igencsak elvagyok velük. És persze reménykedek abban, hogy ez az állapot jó sokáig fog majd tartani.
Jövőre nézve vannak némi terveim, habár egyelőre csak az elkövetkezendő hónapokra tervezek, s ezek is inkább szórakozási célzattal rendelkeznek. Mert ugyanis annyiszor megfogadtam, hogy minden más lesz, de valahogy soha nem sikerült betartani. Talán most, hogy immáron van munkahelyem, a pozícióm jelen pillanatban stabil, s annak is néz ki elképzelhető, hogy ezeket a dolgokat majd szépen be fogom tudni tartani. Persze ez még a jövő kérdése, de egyelőre amit elterveztem sikerült megvalósítani, s ez azért örömmel tölt el.

Az a bizonyos fekete 10.-e

Kecskenyál

És ismét elment felettem egy hónap. Negatív és pozitív dolgok egyaránt értek ez alatt az elmúlt egy hónap alatt. Előző havi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy bizony a gépfejlesztésem az utolsó fázisába lépett, s egy igencsak erős processzorra tettem szert. Sajnálatos módon a beosztásomnak és egyéb más tényezőknek köszönhetően nem volt elegendő időm ahhoz, hogy az új masinát teszteljem, így csak próba szintjén ütöttem bele az orrom. Eddig jelen pillanatban semmi konkrét panaszom sincs rá, habár az elmúlt hónapban nem voltak olyan erős húzócímek, amelyek mellé szívesen leültem volna.

Ebben a hónapban is eljött a tizedike, ami ugye a fizetés napja. Politikai dolgokba nem mennék bele, de szerintem nem kell senkinek sem ecsetelnem, hogy miféle változások voltak adóügyben. Ennek megfelelően kaptam fizetésemelést még múlt hónapban, de ennek ellenére is jóformán tízezer forint hiányzott a zsebemből minden juttatással együttvéve. Eléggé szíven ütött a dolog, s a vásárlás sem úgy ment, mint ahogy egyébként terveztem volna. Hiába volt ezrekkel, tízezrekkel több a számlámon, s hiába nem volt adósság vagy eltartandó család a hátam mögött  valahogy sok dologról lemondtam, amit egyébként megengedhettem volna magamnak.
Még mielőtt kiléptem volna az iskolából már akkor is megvoltak azok a pénzzel megvásárolható igényeim, amelyeket szerettem volna megvenni. Ezeknek java részét be is szereztem. Erre a hónapra egy Blu-Ray író lett volna betervezve a számítógépbe, de helyette egy rendkívüli jó akció  keretében áron alul leltem rá egy olyan Blu-Ray lejátszóra, ami az általam kedvelt mkv formátumot is lejátssza, s így végül erre esett a döntésem. Jókor jött az akció, mert így eléggé elfogadható mennyiségű pénz maradt meg a fizetésemből, ami sokakhoz hasonlóan csökkent. Eléggé szíven ütött, s bizony volt olyan munkatárs, aki elsírta magát. Sajnáltam őket, de igazából közösen bosszankodva a dolgon többre nem voltunk képesek.

Ez a hónapom lényegében jobban telt, mint az előző. Időjárás tekintetében sajnálatos módon igencsak bejött a zord a tél, s bizony itt voltam eléggé nagy havazások, hófúvások és jóformán hóviharok, melynek köszönhetően az is kérdésessé vált, hogy akár be tudok-e jutni a munkahelyemre. De szerencsére utóbbi sikerült, bár nem lettem volna túl vidám, ha nem sikerült volna. Hisz a fizetés csökkenés után nem igazán szerettem volna akár egy napot is hiányozni, s továbbá eléggé jól érzem magam a munkahelyemen, mert jó a közösség, s eléggé kijövök a kollégákkal főleg azokkal, akikkel egy osztályon vagyok.
Szabadságomat igyekszem minél hasznosabban kihasználni (például foglalkozok a bloggal is). Az időjárás kedvezően alakult, s igencsak tavaszias időnk van errefelé, így tervezek itthonról kimozdulni is egy kicsit. Emellett eljött az ideje, hogy jobban tesztelhessem az új gépet, így a Rage, Dead Island, Alan Wake és a Turok vár arra, hogy teljesen magamévá tehessem. Természetesen munka és magánélet mellett kevés idő jut például sorozatnézésre, de elkerülve a tavalyi ballépést, miszerint alig tudtam azokat az epizódokat beszerezni kedvencekből, amiket szerettem volna megnézni évad végén, így idén folyamatosan szerzem be az új epizódokat, hogy aztán időm engedi megnézhessem azokat is.

Az érem két oldala…

Kecskenyál

„Minden éremnek két oldala van” – Gondolom nincs olyan ember, aki ne ismerné ezt a mondást. És bizony ez így van. Erre tökéletes példa ez a hónap is.
Beosztásomnak köszönhetően eléggé kevés szabadidőm volt. Pontosabban szabadidőm van, amit leginkább aktív pihenéssel töltök, így a netezés csak mellékes. Így nem is meglepő, hogy ebben a  hónapban – két bejegyzésen kívül – alig volt valamiféle írás a blogon. Persze minden áldott nap úgy voltam vele, hogy majd írok, de valahogy a fáradtság mindig győzött. A kevés szabadidőnek köszönhetően pedig januárra nem maradt sorozatból kivégzett aktuális évad, végig vitt játék, megtekintett új film… tehát ebből a szempontból nem volt semmi, ami arra ösztönözhetett volna, hogy szépen írhassak is bármiről. De talán majd most…

Igencsak a januári hónapban a végéhez közeledünk. Az új év új pozíciót is hozott a munkahelyemnél,  ahol jelen pillanatig sikeresen állom a sarat. Egyelőre panasz nincs rám. Habár a beosztásom eléggé összevissza, így leginkább akkor pihenem ki magam teljesen, amikor hulla fáradtan beleesek az ágyba, s másnap tízig alszok feltéve, ha másnap nem kell pihenni. A kevés alvás hátterében leginkább az áll, hogy igyekszek mindenre időt fordítani, főleg magánéletre, ami viszont az alvás rovására megy. Ráadásul ebben a hónapban is sikerült gyönyörűen lebetegedni, de egyéb okok miatt nem tudtam eljutni az orvoshoz, így jóformán egy héten keresztül kénytelen voltam betegen bemenni dolgozni. Nem volt leányálom annak fényében meg végképp, hogy magánéletem nem úgy alakult, ahogy terveztem, s nem csak a betegség, de a fellépő problémák is gondoskodtak róla, hogy nem csak fizikailag, hanem lelkileg is sikeresen kimerüljek. Ugyan hiába gyógyultam meg, de valahogy nem érzem magam még teljesnek sajnos.
Gépfejlesztés az utolsó fázisába lépett. Egy két magos i3-as processzort néztem ki magamnak még valamikor november tájékán, de végül egy elég erős i5-ös négy magos processzor lett végül belőle, melyre igazából a szülők beszéltek rá. Szerencsémre az új beosztásomnak köszönhetően aznap épp itthon voltam, amikor a „kicsike” megérkezett, így egész nap gépszerelésbe torkollott, s a másnap is, hisz sok mindent vissza kellett telepíteni a gépre. Sajnálatos módon csak a korábbi játékokkal próbálgattam az új masinát, ugyanis jelen pillanatban egyetlen egy olyan új játék nincs, ami mellé szívesen leülnék, s végéig kitartanék. Ugyan párat bepróbáltam, s még jelen pillanatban is fent van, s játszogatok velük, de valahogy nincs meg most az érzés bennem. De reménykedek benne, hogy a közeljövőben érkezik valami végigjátszás kötelező játék, ami tényleg a tévé elé szögez.

Munkahelyemen minden oké, habár jó pár régi kolléga készül elmenni, s ezek szerint lesz még jó pár új is. Szerencsére velem nincsenek különösebb problémák, így kijövök mindenkivel. Még a főnökséggel is. Bár bevallom furcsa érzés az, hogy túlélek embereket: felmondanak, elbocsájtják őket az én pozícióm pedig jóformán biztos. Noha pont ez volt a vágyam, hogy legyen egy stabil, megbízható munkahely, s a kollégák pedig fogadjanak el.
Az idei évtől változtak a bérek elszámolása (pl. adójóváírás megszüntetése), így bele sem merek gondolni abba, hogy februárban vajon mennyivel kapok kevesebbet. Nem igazán örülök neki, habár nagyobb értékű dolog nem kerül vásárlásra. Igazából csak a Blu-ray író, ami azért nem került megvásárlásra decemberben, mert épp készlethiány volt, s helyette inkább alaplapra, tápegységre és memóriára költöttem. Ebben a hónapban pedig inkább megvásároltam az új processzoromat, hisz az év végén érkezik az új Tomb Raider, tehát jó, ha van egy erős „vas” alattam. És azért az se elhanyagolható, ha évekig nem kell fejlesztésre költenem.

Nem igazán vártam ezt a hónapot a megannyi változás miatt. De az eltelt egy hónap alatt azt hiszem megtapasztaltam a negatívumokat és pozitívumokat egyaránt, s azt kell mondanom, hogy kiegyenlítik egymást, s sikerült belerázódnom az egészbe. S valahol úgy érzem örülnék neki, ha jelenlegi munkahelyemnél ez a helyzet megmaradna állandóra. Habár a magánélettel nehéz összehozni, s ha úgy alakul igencsak le tud húzni mindkettő.
Különösebb terveim nincsenek a jövőre nézve, s jelen pillanatban én leginkább csak arra vágynék, hogy egy hosszabbat tudjak pihenni, s jelenlegi problémáimra megoldást tudnék találni…

Az erős középmezőny…

Kecskenyál

Tény és való soha nem volt ilyen felemás évkezdésem. Bár lehet tényleg jobban jártam volna, ha szilveszter napján pihenés helyett inkább valami vad bulit választok, ahol teljesen kitombolom magam… aztán persze másnap úgy megyek munkába, mint egy megerőszakolt havasi jeti.
A tavalyi évem olyan mindenféle volt. Voltak benne nagyon jó dolgok, voltak benne nagyon rossz dolgok. Első körben rögtön munkanélküliként kezdtem az új évet, ami két hónapnyi itthon üldögélés követett. Végül hasonló időtartamra sikerült munkahelyet találnom addig, amíg az szépen két hónap alatt nem adósodott el teljes mértékben, s kerültem egyik napról a másikra ismételten az utcára. Aztán hónapig semmi fény munka szempontjából, s így is telt el a nyár, ami eléggé megviselt fizikailag, s lelkileg is. Aztán végre nyár végétől ismét találtam munkahelyet, s még jelen pillanatban is van munkám. De….

…van olyan – feltehetően mindenki által ismert – mondás, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nos a munkahelyemre ez tökéletesen igaz volt. A munkakör, csapat, beosztás minden annyira tökéletes volt számomra, hogy csak lestem, amikor november közepe táján szépen megindultak az átépítések, átszerveződések. Így gyakorlatilag szinte majdnem minden megváltozott, s keveseknek adatott meg az, hogy abban a beosztásban maradjanak, mint amiben eredetileg is vannak. Ez a fajta átszerveződés engem is érintett, aminek azért annyira nem örültem. Szakmai szempontból jól jártam, hisz fizetésem valamelyest emelkedik, s másabb dolgokat kell majd tennem, de leginkább beosztás szempontjából gyönyörűen jönnek a hátrányok is. Nem csak a munkába jutás miatt, hanem magánélet miatt is. Habár mindkét szempontból megkaptam az ígéreteket, ami alapján tényleg nem lehet okom panaszra, de valahogy mégsem görbül őszintén mosolyra a szám egy hete.
Ezzel az egész dologgal nekem leginkább az a problémám, hogy jöttek előnyök, s jöttek hátrányok, s a kettő olyannyira egyensúlyban van egymással, hogy sajnos igencsak semlegesítik egymást. Bő egy hete mindennap megfordul a fejemben, hogy bizony jó lenne felmondani, mert nekem ez a helyzet nem tetszik. Csak ugyebár a jó munkás ember viszont tudja, hogy gazdaságilag az ország nem áll úgy, ahogy kellene, így gyakorlatilag nincs hová menni. Továbbá még mindig kijövök a kollégákkal, s mindenkivel elvagyok, ami igazán fontos szempont. Arról nem is beszélve, hogy magánéleti tervekből is van egy pár, s ezek igen csak nagy hangvételű dolgok ahhoz, hogy inkább elfogadjam a jelenlegi helyzetet, mert ugyanis, ha számításaim bejönnek akkor év vége felé költözésből adódóan úgy is új munkahelyet kell keresnem, s ebből a szempontból azért jó, ha van hosszabb ledolgozott időm egy cégnél, s ebből adódóan pedig valamennyi spórolt pénzem. Bár bevallom leginkább a kimerüléstől félek, hisz azért a munkám fontos, de a magánéletemnél nem, s bizonyos részéről nem is vagyok hajlandó lemondani.

Szerencsém van!

Kecskenyál

Sokan mondták, hogy visszafogom sírni az iskolai éveket. Én már az utolsó évben is eléggé sajnálkoztam, hisz tudtam, hogy számomra véget ér ez az időszak, s majd nagyon fog hiányozni. S hiányzott is, ugyanis tavaly júniusban léptem ki a nagybetűs életbe, hogy aztán öt hónapos munkanélküliség várjon rám. Nagy sikerélménynek könyveltem el, amikor egy nagyobb céghez kerültem decemberben, de hamar rájöttem, hogy bizony ott mindenki magasról tojik a fejemre, s senkit nem érdekel az, hogy a próbaidő végén valóban meg is tudjak ott maradni. Arról nem is beszélve, hogy a kollégákkal ugyan személyes konfliktusom nem volt, de a naponta előkerülő gusztustalan, neveletlen viselkedéstől napi szinten rosszul voltam és idegesített. Így egy hónapnyi munka után végül nem én lettem a befutó, amit nem is bántam, mert nem egy álom munkáról volt szó.
Az álom munka ezután jött el egy közeli frissen nyíló üzlet képében bő két hónapos álláskeresés után, hogy olyannyira álmokra és naivitásra épült, hogy jóformán két hónap után útilaput kaptam a talpamra, hisz a cég csődközeli állapotba került. Ezután viszont ismét itthon üldögélés lett várva valamiféle munkára. Már mindegy volt, hogy milyen, csak legyen már valami. Ennél fogva sajnos igencsak betett a jókedvemnek, s igencsak sikerült beárnyékolnia mindent. Aztán végül augusztusban kaptam egy telefont, s így augusztus végétől ismét munkába állhattam.

A munkakör és a munkahely nem álmaim állása, de mégis munka. Ettől függetlenül természetesen szerettem volna megmaradni, hisz két rosszul választott és jövőképpel egyáltalán nem rendelkező állás után már igazán reménykedtem, hogy jön egy hosszútávú is. Sajnálatos módon a három hónapos próbaidőm alatt másik kollégámat elküldték, így én akarva, akaratlanul elkezdtem azon aggódni, hogy vajon mi lesz a sorsom. Tanulva előző esetből már most elkezdtem munka után keresni, míg közben dolgoztam, hogy végül ne eshessek keményen pofára, mint az előző munkahelyemnél, ahol túlságosan lojális voltam a főnökömhöz, s bíztam benne nem lesz olyan gerinctelen velem szemben, hogy egyik napról a másikra megszüntesse munkavállalói jogviszonyomat. Végül megtette.
Az új helyen viszont egy nagyon pozitív dolog volt, amit nagyon sajnáltam volna: a kollégák. Ugyanis szinte kivétel nélkül mindenkivel kijöttem, s senkivel nem voltam haragban, s eléggé könnyen eltelt a munkaidő. Gyakran azon kaptam magam, hogy igencsak jó napom volt, s igencsak hangulatos is, s máris letelt a munkaidő. Így rendkívül pozitív dologként ért, hogy a minap közölték velem, hogy próbaidő letelt, s továbbra is igényt tartanak rám. Ennél fogva pedig jövővel kapcsolatban kicsit merészebb mertem lenni. Példának okáért a gépfejlesztés sokkal tudatosabbá vált részemről, s aznap úgy döntöttem, hogy ugyan jelenlegi konfigurációm alkatrészei (függetlenül attól, hogy idén januárban eszközöltem egy gépfejlesztést) nem épp a kor legmodernebb kellékei, s így bizony drágább alkatrészek már nem biztos, hogy ugyanúgy fognak működni, mint az újabb alkatrészek mellett. Ettől függetlenül többet mertem rászánni az augusztus vége óta tervezett VGA vásárlására, s végül Nvidia kínálatából választottam egy ASUS GTX 550 Ti videokártyát.

Másnap kora reggel viszont pont ébredésre meg is jelent a futár a fentebb látható kártyával a kezében. A csomag átvétele sokkoló volt, ugyanis a kártya jóval nagyobb volt, mint vártam. Végül beépítettem a gépembe, s örömmel nyugtáztam, hogy valójában belefért, habár a három merevlemezem közül az egyiket sajnálatos módon ki kellett vennem, de még így is bőven jól jártam, hisz jelenleg egy 500 és egy 1500 gigás whincester pörög a gépemben.
Természetesen az új kártyát tesztelni kell, s kíváncsi voltam mire képes a GDDR5-ös 1 GB-s fedélzeti memória, megspékelve  192 biten. Nos, ugyan tisztában voltam, hogy a jelenlegi alkatrészeim nem fogják kipörgetni rendesen az új szerzeményt, ennek ellenére mégis leesett az állam. Idén újítottam műszaki dolgok terén itthon, így a régi tévémet egy Full HD LCD tv-re cseréltem, amit ráadásul összekötöttem a géppel, s így kényelmesen lehetett filmet nézni, s játszani némi kompromisszummal természetesen. A régi kártya sajnos nem volt a legtökéletesebb, így sajnos meg kellett békélnem azzal, hogy bizony a játékok túlnyomó többségét nem hogy Full, hanem mezei HD felbontáson sem futtathatom. Azonban az új szerzemény erre tökéletesen képes, s eddig még nem akadt olyan olyan játék, ami kifogott volna a jelenlegi konfigurációmon. Még a hatalmas gépigényéről elhíresült Crysis játékok is hajlandóak Full HD-ben minden maximális beállításon futni minden gond nélkül. Ebből adódóan pedig pénztárca kímélőbben jöhetek ki gépfejlesztés téren egy ilyen erős kártyával. Így végül a következő két hónap még gépfejlesztésről fog szólni, hisz fizetésem nem akkora, hogy mindent egyszerre meg tudjak venni, továbbá nem kívánom a teljes bevételemet erre fordítani. Így következő hónapban egy 500W-os tápegység, Blu-Ray író (hozzá pedig természetesen lemezek a HD tartalmak kiírásához) valamint a januárban esedékes további alkatrészekhez megvételre kerülő DDR3-as memóriák.

Téli időszak többnyire számomra az itthon ülésről szokott szólni, így számomra semmiféle komolyabb nehézségeket nem jelent, hogy jelen pillanatban ilyen dolgokra költök. Lévén most már hosszabb időre tervezhetek, így a jövővel kapcsolatos tervek miatt legkésőbb tavaszra egy laptopom kívánok beújítani, s tavaszra pedig teljes egészében szabadtéri programok és ruhatár fejlesztése lesz a cél. Terveimet itthon már ecseteltem is, lévén útitárs feltehetően szülők egyikéből kerül ki, így már előre vázoltam terveimet tavaszra és nyárra.

Hétköznapi forgatag…

Kecskenyál

Több, mint egy hónapja ismét visszakerültem a munkaerő piacra, aminek nagyon örültem. Hisz egyik részről ismételten pénzt kereshetek, másfelől pedig végre hasznosabb(an) is el tudom tölteni az időmet, mint itthon ülve kutatva az aktuális álláshirdetések között.
Szerencsémre a harmadik munkahelyemmel is szerencsével jártam – akármennyire is szidják többen a multikat, mint munkahely, mint vásárlói szemszögből -, ugyanis a kollégák több, mint 80%-a teljesen normális, s egyikkel sem volt eddig konfliktusom. Továbbá a csoportommal teljes mértékben elvagyok, s mindenki maximálisan igyekszik segíteni nekem abban, amit nem tudok. Így nem úgy jártam, mint az első igazi munkahelyemnél tavaly év végén,  ahová jóformán már csak azért jártam, hogy próbaidő végén megkapjam a fizetésem, s búcsút intsek nekik. Sajnos eléggé lehangoló összeget kaptam, amiből hellyel-közzel minimális gépfejlesztést hajtottam végre, melynek eredményeként a közeljövőben ismételten kénytelen vagyok számítógép fejlesztésbe fogni. Azonban hosszabb időre terveznék váltani, így alkatrészenként igencsak borsos árat kell majd fizetnem a fizetésemhez mérten.

A munkarend tűrhető, s a munkahelyre való eljutást is igazán szerettem, ugyanis a napi bejárást bicajjal oldottam meg. Azonban a két hete bekövetkezett időjárás változásnak köszönhetően sajnos szeptember végén úgy döntöttem, hogy búcsút intek, ugyanis úgy érzem az egészségem sokkal fontosabb, mint az, hogy kényelmesebben érjek el a munkahelyemre. Így az októberi fizetésemből kénytelen voltam megvásárolni a havi bérletemet, amelynek árát ugyan költségtérítés címén visszakapom minden hónapban, csak ugye a leadási határidők miatt jövő hónapban ebből (még) nem lesz semmi. Ennek ellenére viszont merészebb voltam, s utat engedtem a vágyaimnak, így megvásároltam az új telefonomat, amely a Sony Ericsson W8 walkman mobil lenne kék színben az alábbi képen:

A készülék egyébként Android-os okostelefon, melynek köszönhetően már az első használatkor komoly költségek merültek fel adatforgalom terén. Ugyanis a készülék „kattintásra” frissítette a szoftverét, melynek eredményeként feltöltőkártyás egyenlegem jóformán nulla forintra redukálódott, hisz mivel kártyafüggetlen készülék, így nem voltam tisztában azzal, hogy okostelefonhoz internet csomag is kéne. Ugyan kisebb anyagi kár révén, de megtanultam a leckét, s még aznap kapcsolatba léptem a mobilszolgáltatómmal, ahol barátságos összegért kaptam netcsomagot, amelynek köszönhetően a hatalmas adatforgalmi költségeket elkerülhetem. Habár annyi igaz, hogy a telefont elsősorban nem internetezésre vettem… De ettől függetlenül már most látványosan megérte az árát, s ennyit áldozni rá, hisz közelébe sem ér az előző telefonomnak, amit eléggé olcsón sikerült megszerezném, s még így is azt mondom, hogy nem érte meg az árát.

Jövő hónapban pedig elkezdődik ismételten a gépfejlesztés. S mivel most biztosabbnak látszik a munkahelyem, így nagyobb lélegzetvételű fejlesztésbe merek belevágni, hisz tudom, hogy következő hónapban is „x” összeg ütheti a markomat. Sajnálatos módon a bérlet költsége ismételten engem terhel, így egyelőre egy új videokártya lesz a cél, s bizony minőségre kell most törekedni, így kénytelen leszek a harmincezres költségű kategóriából választani annak érdekében, ha nem szeretnék fél éven belül ismételten VGA cserét eszközölni.
Ha minden jól megy, akkor minden bizonnyal decemberben is kapok egy teljes havi fizetést, ugyanis november végén jár le a próbaidőm. Bár eléggé sokan pozitívan nyilatkoznak rólam, s látják mennyire szeretném megtartani a munkámat, így talán sikerül is. Viszont rajtam kívül még volt próbaidős, aki sajnálatos módon a jövő hétig marad még, ugyanis szinte közös döntés volt, hogy próbaidő után nem marad. Ami részemről több szemszögből rossz, hisz hozzá mérten tudtam nagyjából relatívan gondolkozni hisz, ha őt véglegesítik, akkor minden bizonnyal engem is. Munkaviszonyának megszűnésével azonnal több probléma is felüti fejét. Elsősorban ismét marad a magányos buszozás, ami önmagában még nem is baj, hisz az újabb mobilkészülékem is zenelejátszó egyben. Az már problémásabb, hogy sajnos a hagyományos nappali műszakjaimnál gyakorlatilag háromnegyed órát kell várnom a buszra, s hazafelé sem tíz perc lesz az út, s minden másfajta megoldás sajnos kiesett. S bizony előfordul olyan is, hogy itthon bő három órával előbb kell elindulnom, ha műszak kezdésre oda akarok érni a menetrend miatt. Mit ne mondjak, fantasztikus. Továbbá az ő távázásának köszönhetően a maradék csoporttagokra több teher, munka vár, így nekem még többet kell teljesítenem, s teljesítmény alapján értékelnek elsősorban. Emellett pedig még azt sem szabad elfelejteni, hogy új kolléga biztosan lesz, s bizony, ha az magasan felettem teljesít akkor minden bizonnyal nekem meszeltek.

Ebből a szempontból tervezem a gépfejlesztést, hisz első körben egy új videokártya beszerzése a cél, ami elsődleges, mert jó pár Full HD film igencsak megfekszik a mostani kártyánál, továbbá játékok terén is kéne fejlődni, főleg akkor, ha az ember már LCD tévén is játszhat, s bizony egy HD felbontás sem ártana, ami a jelenlegi VGA kártyánál kizárt.
Függetlenül attól, hogy milyen vég vár rám próbaidő végéhez közeledtével decemberben minden bizonnyal egy Blu-Ray író megvétele lesz a cél, hisz az árak eléggé estek, s lesz annyi elegendő anyagi jövedelmem, aminek köszönhetően megtudom vásárolni majd azt. Emellett természetesen szerencsére minden területen rendben vagyok, így panaszra nem igen lehet okom. Egyelőre, ami elsődleges cél, hogy jelenlegi állásomat megtartsam.

Vissza a dolgos napokba!

Kecskenyál

Közel három hónapja nem volt személyesebb bejegyzés, melynek két oka volt. Először is nem volt kedv, továbbá pedig nem igazán volt miről is írni.
Legutóbbi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy sajnos két hónapnyi munka után  útilaput kaptam a talpra a cég rossz anyagi helyzete miatt, ami a munkahelyemet biztosította. Sajnos azóta eltelt időt jobbára azzal telt, hogy állást kerestem. Sajnos az interjúk száma igencsak elenyésző volt a kiküldött önéletrajzok, telefonhívások fényében. Sajnos ez jelentősen rányomta bélyegét a nyárra. Főleg annak fényében, hogy sajnos semmiféle járadékra nem lettem jogosult, csak az utolsó hónapban. Így végül a nyarat szintén unatkozással, itthon üléssel töltöttem. Igyekeztem elfoglalni magam, így ennél fogva leginkább sorozatokkal való lemaradásomat igyekeztem behozni, s emellett egy-két játékkal igyekeztem feldobni a szürke napokat.

Sorozatok terén bepróbáltam a The Office-t, mely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy az elkészült hét évadból mind a hetet végignéztem. Szinte az összes sorozattal sikerült szintre kerülnöm. Természetesen egyszerűen nem lehet mindig sorozatokat nézni, így amikor nem sétáltam a környéken, vagy bicajoztam játékkal ütöttem el az időm. A nyár borzalmas bepróbálása a Harry Potter játék volt, viszont a nagy pozitív meglepetést a Crysis hozta el.
Igazán kezdtem már belefáradni a semmittevésbe, s szinte semmiféle olyan programot nem tudtam alkotni a nyáron, amitől tényleg jól érezhettem volna magam. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis simán kijár az idei nyárnak az a cím, hogy „az életem legrosszabb nyara”.
Már igazán kezdtem kiakadni, amikor is egy hétfő délutánon megcsörrent a telefonom, s az egyik multi ügyintézője keresett, hogy ugyan azt az állást betöltötték, amire én meghallgatásra mentem ellenben van más pozícióban üresedés, s rám gondoltak. Természetesen azonnal igent mondtam  a felkérésnek, s szinte két hét folytonos járkálásról szólt, hogy minden iratom meglegyen, s elkezdhessem a munkát. Így végül augusztus végétől elkezdtem dolgozni. A munkaidő, s a munka nem a legjobb, de mégis valami. A munka beosztásban persze akadtak olyanok, hogy jómagam is csak néztem, de a munka mégiscsak munka, ugyebár. S négy hónapnyi itthon ülés bizony már igazán kezdett az agyamra menni. S természetesen reménykedek abban,  hogy a mostani állásom ténylegesen hosszútávú lesz. Ami a legfontosabb, hogy a kollégák, akikkel egy csapatban vagyok jó fejek, így a beilleszkedéssel nem volt gond. Jelen pillanatban megvannak elégedve velem, így bizakodom, hogy a harmadik hónap végén nem kapok útilaput a lábamra.

Viszont, így már tudok bővebben alapozni. Példának okáért a következő hónapban azonnal beszerzek egy új mobilt, mert sajnos az áprilisi mobilvásárlásnál nem a legjobb döntést hoztam, s bizony ez csak használat után derült ki. Addig pedig valahogyan majd kibírom a mostanival. Utána pedig feltehetően ismételten gépfejlesztés lesz. Természetesen ez csak akkor, ha valóban maradandó lesz a munkahely, mert különben nem vágok bele, hisz jóformán a merevlemezen kívül szinte minden alkatrészt le kell cserélnem, ami a gépemben van.

Nem jött össze…

Kecskenyál

Az elmúlt három hónapban igazából leginkább csak facebook-on töltöttem az időmet, s nagyon másra nem is nagyon jutott, vagy nem is nagyon volt kedvem időt szakítani. Pont ez a helyzet volt a bloggal is, hisz nem sok kedvem volt leülni, s újabb bejegyzéseket írogatni. Legfőképp ez annak volt köszönhető, hogy alig másfél hónap után ismételten sikerült jóformán az év elején munkát találnom, s jelentősen ez eléggé kitöltötte az időmet. Főleg úgy, hogy jól is éreztem magam ott, így hazajövet már a betervezett menetrend volt. Így rengeteg dolog elhanyagolásra került részemről, amit viszont be kell hoznom, de sürgősen.

Elsősorban örömteli hír volt az, hogy több, mint másfél hónapos munka után szép summa ütötte a markomat április elején. Akkori kolléganőm tanácsát sajnos nem fogadtam meg (amit így utólag bánok, mert sokkal jobban gazdálkodhattam volna a pénzzel, továbbá sokkal több mindent tudtam volna megvenni…), így elsősorban telefon mellett sok mást is megvettem, így gyakorlatilag a betervezett tévé vásárlás el is lett csúsztatva egy hónappal. Azt már korábbi bejegyzésben is taglaltam, hogy bizony munkahelyen az anyagiakkal koránt sincs minden rendben, hisz egy kereskedelmi egységnél fontos, hogy legyen bevétel, hisz nem csak a dolgozók munkabérét kell kitermelni, hanem bizony a bérleti díjat, és a hozzá tartozó költségeket. Nos ennek szépen meg is lett az eredménye ugyanis, mint ahogyan már boncolgattuk akkori kolléganőimmel a témát bizony április végén szépen megkaptam a képemben műszak végén, hogy attól a naptól kezdve alkalmazotti státuszom két hónap után felmondásra kerül. Az ok pedig egyszerű: a kereskedelmi egység anyagi gondokkal küzd, s nem képes ennyi alkalmazottat fenntartani. Kolléganőm már akkor mondta, hogy figyeljem meg nem adnak az egésznek alig egy hónapot, s ők is követnek majd engem. Nos ez abban a helyzetben nem vigasztalt.

A főnök elég rendesen volt, bár épp ez volt a veszte is. Ugyan soha nem használtuk ki, de azért nem sok esze volt neki se, hogy egy friss vállalkozást egyből csődbe is juttasson. Természetesen hazaértem, s amint becsukódott a kapu mögöttem bizony eltört a mécses. S onnantól pedig csak azért aggódtam, hogy a fizetésem kézhez kapjam. Így rákövetkező héten szépen bementem, s úgy terveztem már pedig nekem kell a tévé vigaszként,  s ha kell az asztalra csapok, hogy még azon a héten kézhez kapjam a fizetést. Azonban a főnök közölte, hogy két nap múlva meg is kapom, csak döntsem el, hogy hogyan: készpénzben, vagy bankkártyán. Természetesen előbbit választottam. Majd ahogyan megbeszéltük szépen meg is kaptam a fizetést. Így nem volt más, mint hazajönni, és szépen megrendelni a tévét, s a hozzá tartozó kábeleket, hisz többet kaptam kézhez, mint reméltem. Délután tájékán rendeltem meg a tévét, s már másnap reggel meg is érkezett. Tökéletesen sikerült összekötnöm a géppel. Arról nem is beszélve, hogy tudásilag többet kaptam, mint amit vártam, s teljesen meg vagyok elégedve vele. Azonban egyetlen negatívumot tudok igazán kiemelni, az pedig az, hogy bizony korábban letöltött nem HD tartalmak szinte élvezhetetlenek rajta, valamint a márciusban vásárolt DVD lejátszó, ami elvileg felkonvertál mindent HD minőségre, felbontásra hát finoman fejezzem ki magam… sz@rt se ér. Ami ugye azért is gáz, mert ugye ahhoz, hogy a HD tartalmakat normálisan ki lehessen írni lemezre, valamint lejátszón lehessen nézni ahhoz egy mkv fájlokat is kezelő Blu-Ray lejátszóra lenne szükség, tehát ahogy anyagiak engedik a DVD lejátszó röppen a kukába… Bár hozzáteszem a DVD lejátszó megvételére elsősorban anyám beszélt rá.

Igazából többet vártam volna a tévétől „érzelmi” alapon, ugyanis egész pontosan két napig sikerült elterelni a figyelmemet arról, hogy bizony jelen pillanatban munkanélküli vagyok, s bizony nem lesz olyan könnyű újabb állást találni, ha az ember hamvas hátsója alá nem tolnak egyet szülők, rokonok, barátok. Így végül sikerült egész pontosan két hét alatt olyan szintre jutnom, mint tavaly négy hónap alatt. Azért ez nem kis teljesítmény!
Természetesen azóta volt összeütközésem egy-két emberrel emiatt. Persze nem kell mondanom olyanokról van szó, akik soha életükben nem voltak munkanélküliek, vagy pedig protekció által sikerült újat találni. Idiótábbnál idiótább tanácsok, jó pár beszólás és persze végül pedig maradt a vita, s részemről a teljesen jogos sértődés.  Az ember természetesen felkapja a vizet, ha éppenséggel igyekszik. Önéletrajzokat küld szét, telefonálgat, személyesen is megjelenik az adott helyen, s valahogy mindig akad olyan valaki, aki szerint ez kevés, vagy éppenséggel nem teljesen igaz. Ilyenkor örültem, hogy ezek virtuálisan illetve telefonban hangzottak el, mert minden bizonnyal, ha valaki ezeket a mondatokat élőben röppenti meg felém nem biztos, hogy nem ismerkedett volna – egyébként nem túl vonzó – tenyeremmel, öklömmel ami a másik arcán landolt volna. És persze igaza volt a volt kolléganőmnek: e hónap végén ők is repültek…

Egy hónapja itthon üldögélek. Azóta több kevesebb sikerrel sikerült elfoglalnom magam. Egyelőre igyekszem pótolni az elmaradásom, ami van sorozatok terén (ami hihetetlen mennyiségű), és persze igyekszem tesztelni a tévémet. Egyelőre kevés sikerrel. Természetesen pedig reménykedem, hogy legrosszabb esetben is csak még egy hónapot kell itthon ücsörögni…