Magyar cím: Így jártam anyátokkal
Meglepődtem volna, ha valaki azt mondja nekem nyolc évvel ezelőtt, amikor a sorozatot féltávnál kaszáltam, hogy egy bejegyzést fogok írni az utolsó évadról, ugyanis a teljes sorozatot magamévá teszem. Egyébiránt nem terveztem, pusztán a körülmények hozták így, hiszen annyi sorozat befejeződött, vagy abba hagytam, hogy már alig van mit nézni. Amikor pedig úgy adódik, hogy az ember a képernyő elé kényszerül, vagy csak kedve lenne valamit nézni, akkor bizony kell valamit keresni, ami kielégíti a vizuális igényeit. Azt már korábban leírtam, hogy az első évadok nosztalgikus élménye volt a perdöntő, hogy ismét nekiüljek, de az elejétől, hiszen annak idején az első három évad már javában leadásra került, mikor én csatlakoztam. Ebből fakadóan pedig csak jelentősebb jelenetek ragadtak meg a fejemben.
Azt szintén leírtam, hogy annyira ellaposodott nekem a sorozat, hogy a hullámvölgyek, s a minőségi ingadozásoknak köszönhetően féltávon „elfelejtettem” tovább nézni, de amikor volt a finálé, akkor elolvastam a véleményeket, s az utolsó öt percet is megnéztem. Tehát én már úgy ültem neki a sorozatnak, hogy tudtam mi lesz a végkifejlet. Azonban az is tény, hogy nem mindegy valamiről olvasni, vagy csak megnézni egy morzsát, mint sem a teljes egészét látni. Ugyan én nem háborgok a befejezés miatt, mert az alapkoncepció soha nem mozgatott meg teljesen, hogy agyaljak rajta, hiszen az aktuális történetek tartottak a sorozat mellett. Ellenben a teljes kilencedik évad kivitelezése volt az, ami teljesen felidegesített, hiszen ennél hitványabbat kitalálni nem lehetett volna. De mi is a problémám? 
Tovább… →

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 
Bő egy hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy rászánom magamat arra, hogy egy korábban általam nagyon kedvelt sitcomot előkapok ismét, s a féltávnál kaszált sorozatot végignézem. Nyilván ehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt években drasztikusan elkaszáltam sok sorozatot, illetve jó pár véget is ért, így aztán kevés néznivalóval maradtam itt. Mivel a nosztalgiahangulatom megvolt, s az első három évad is klasszikussá vált számomra, így úgy döntöttem félre teszem minden előítéletemet, amit a későbbi évadokkal kapcsolatban termeltem ki, így nekiülök. Annyi tény, hogy már korábban is elismertem, hogy a későbbi évadokat tényleg csak egyben érdemes megnézni, mert akkor kevésbé csalódásképesek.
Kíváncsi voltam mennyi időbe fog kerülni, még végére érek, de gyakorlatilag egy hónap alatt az utolsó évadhoz érkeztem. Nyilván sokkal könnyebb, ha az epizódok játékideje húsz perc. Azonban el kell ismernem, hogy bele-bele olvasgattam írásokba, s igazat kell adnom a keserű véleményeknek. 
Tovább… →

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 
Azt gondolom minden sorozatrajongó ismeri azt az érzést, amikor egy széria annyira magával rántja, hogy az új epizódok úgy kellenek neki, mint egy falat kenyér. Egyszerűen alig lehet létezni nélküle, s amennyiben lehetséges akár napi több részt is magáévá tesz az ember. Kevés sorozatnak adódik meg az a lehetőség, hogy tisztességes befejezéssel véget érjen. Még kevesebbnek pedig az, hogy a rajongó ne keserédes szájízzel keljen fel a képernyő elől, miközben visszasírja a korábbi epizódokat, melyeket úgy szeretett. Így jártam a How I Met Your Mother esetében is, amelynek az első három évada számomra etalon, mert valóban nagyon szórakoztatóak voltak, s azután elindult számomra a lejtőn, hogy az utolsó négy évadot már nem is követtem nyomon.
Természetesen azok közé tartoztam, akik elolvasták mi is lett a befejezés, konkrét történeti részeket is megtudtam, de ez az a sorozattá nőtte ki magát, amit hetiben nézni kínszenvedés volt. Amikor elfogynak a néznivalók, akkor viszont előfordul, hogy olyan hatás éri az ember, hogy ad még egy esélyt kedvencének. Tavaly ledarált ER volt, amely eszembe jutotta a sorozatot, idén pedig frissen bemutatkozott Rise volt a végső lökés. Miért? Ugyanis a How I Met Your Mother kulcsfigurájának életre keltője az előbbi szériában mellékszereplőként tűnt fel, míg az utóbbinak a főszerepében. Így visszacsábultam a sorozatba. 
Tovább… →

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 
Középiskolásként rengeteg időt töltöttem azzal, hogy sorozatokat néztem. A sorozatokra jellemző, hogy egy idő után „elromlanak”, vagy pedig egyszerűen csak rájuk ununk. Mivel akkor temérdek idővel rendelkeztem, főleg nyáron, így amit elkezdtem, azt végig is néztem az utolsó részig. Aztán jött a munka világa, és olyan szinten változott meg az időbeosztásom, hogy már kincsnek tekintettem minden egyes szabad percemet. Ebből fakadt, hogy nagyon sok sorozatot abba hagytam. Ilyen volt a How I Met Your Mother is, aminek tényleg az első három évada volt kiemelkedő számomra.
Eleinte persze nehezen ment bármely kedvenc nézésének követése, de aztán nagyon könnyen átestem a ló túloldalára. Olyannyira, hogy jelenleg pillanatokon belül abba tudok hagyni egy szériát. Ennek is köszönhető, hogy csak azért is van tíz aktuális sorozatom, mert ebből négy idén mutatkozott be. Amikor pedig elfogy a néznivaló, akkor bizony elő kell kapni azokat, amiknek nem adtam esélyt, vagy pedig abbahagytam. A második esélyt a How I Met Your Mother kapta meg, s azt gondolom nem volt rossz döntés a sorozat befejezte után négy évvel pótolni a kimaradt évadokat. 
Tovább… →

Magyar cím: Így jártam anyátokkal
Mikor az ember elkezd unatkozni, s tulajdonképpen nem marad mit néznie, akkor vagy elkezd új néznivalót keresni, vagy pedig a régebben félbehagyottakat folytatni. Én az utóbbit választottam, lévén hiányzik egy megszokott sorozat, valamint többször is futottam bele a széria színészeivel más alkotásokban, így hát elkezdtem merengeni, hogy mi is történt ezzel a sorozattal.
Annak idején a széria első három évadát darálva tettem magamévá talán két hét alatt, s aztán pedig heti nézést választottam. Ennek is köszönhető, hogy tulajdonképpen csak pár nagyobb jelentőségű dologra emlékeztem úgy, hogy az elmúlt hetekben megnézett öt évad epizódjainak 80% jóformán újnak hatottak.
Tovább… →

Magyar cím: Így jártam anyátokkal
Annak idején, amikor először találkoztam a sorozattal elég üde színfoltnak tűnt, így hát nem is volt véletlen, hogy akkor már harmadik évadát is letudó sorozat addig elkészült epizódjait magamévá tettem. Aztán ez volt az az évad, amelyet hetiben kellett néznem, s tényleg azt kell mondanom, hogy borzasztó volt végigszenvednem. Ha akkor ugyanazzal a hozzáállással rendelkeztem volna, mint manapság, azaz túlságosan fontos a szabadidő ahhoz, hogy egy olyanra pazaroljam, amely nem szórakoztat, akkor minden bizonnyal itt hagytam volna abba.
Emlékeim nem is csalnak, hogy volt egy írás a negyedik évadról, amelyben semmi konkrétum nem szerepelt, rövid is volt, így visszaolvasva nem nagyon emlékszem mi is volt, amely igazán zavart. Azonban, amit észrevettem, hogy egyben nézni a szériát sokkal, de sokkal szórakoztatóbb. 
Tovább… →

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 
Ha a külföldi sorozatokat nézzük, akkor egy adott évadra 12 vagy 22 epizóddal számolhatunk. Amennyiben a nézettség megfelelő, úgy az adott széria sok évig képernyőn maradhat. Persze ez attól függ, hogy mennyire kitartó a nézőközönség, valamint mennyire is tudják fenntartani az érdeklődést egy adott sorozat iránt. Ugyanis hiába lehet valamit szeretni, amennyiben az általunk követett széria „elromlik”. Ráununk, vagy csak egyszerűen úgy érezzük, hogy a történet nem tart jó irányba.
Bevallom nem emlékszem, hogy csak egyszerűen nem folytattam, vagy évad közepén abbahagytam annak idején a sorozatot, hiszen csak az első évadok történéseinek maradványai maradtak meg bennem. De úgy döntöttem, hogy mindenképpen kíváncsi vagyok hova is futott ki a sorozat úgy, hogy közben az alap dolgokkal már tisztában vagyok. 
Tovább… →