Magyar cím: Így jártam anyátokkal
Meglepődtem volna, ha valaki azt mondja nekem nyolc évvel ezelőtt, amikor a sorozatot féltávnál kaszáltam, hogy egy bejegyzést fogok írni az utolsó évadról, ugyanis a teljes sorozatot magamévá teszem. Egyébiránt nem terveztem, pusztán a körülmények hozták így, hiszen annyi sorozat befejeződött, vagy abba hagytam, hogy már alig van mit nézni. Amikor pedig úgy adódik, hogy az ember a képernyő elé kényszerül, vagy csak kedve lenne valamit nézni, akkor bizony kell valamit keresni, ami kielégíti a vizuális igényeit. Azt már korábban leírtam, hogy az első évadok nosztalgikus élménye volt a perdöntő, hogy ismét nekiüljek, de az elejétől, hiszen annak idején az első három évad már javában leadásra került, mikor én csatlakoztam. Ebből fakadóan pedig csak jelentősebb jelenetek ragadtak meg a fejemben.
Azt szintén leírtam, hogy annyira ellaposodott nekem a sorozat, hogy a hullámvölgyek, s a minőségi ingadozásoknak köszönhetően féltávon „elfelejtettem” tovább nézni, de amikor volt a finálé, akkor elolvastam a véleményeket, s az utolsó öt percet is megnéztem. Tehát én már úgy ültem neki a sorozatnak, hogy tudtam mi lesz a végkifejlet. Azonban az is tény, hogy nem mindegy valamiről olvasni, vagy csak megnézni egy morzsát, mint sem a teljes egészét látni. Ugyan én nem háborgok a befejezés miatt, mert az alapkoncepció soha nem mozgatott meg teljesen, hogy agyaljak rajta, hiszen az aktuális történetek tartottak a sorozat mellett. Ellenben a teljes kilencedik évad kivitelezése volt az, ami teljesen felidegesített, hiszen ennél hitványabbat kitalálni nem lehetett volna. De mi is a problémám? 
Tovább… →

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 
Bő egy hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy rászánom magamat arra, hogy egy korábban általam nagyon kedvelt sitcomot előkapok ismét, s a féltávnál kaszált sorozatot végignézem. Nyilván ehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt években drasztikusan elkaszáltam sok sorozatot, illetve jó pár véget is ért, így aztán kevés néznivalóval maradtam itt. Mivel a nosztalgiahangulatom megvolt, s az első három évad is klasszikussá vált számomra, így úgy döntöttem félre teszem minden előítéletemet, amit a későbbi évadokkal kapcsolatban termeltem ki, így nekiülök. Annyi tény, hogy már korábban is elismertem, hogy a későbbi évadokat tényleg csak egyben érdemes megnézni, mert akkor kevésbé csalódásképesek.
Kíváncsi voltam mennyi időbe fog kerülni, még végére érek, de gyakorlatilag egy hónap alatt az utolsó évadhoz érkeztem. Nyilván sokkal könnyebb, ha az epizódok játékideje húsz perc. Azonban el kell ismernem, hogy bele-bele olvasgattam írásokba, s igazat kell adnom a keserű véleményeknek. 
Tovább… →