Friends: 2.évad

Magyar cím: Jóbarátok
Alig egy hét telt el azóta, amikor úgy döntöttem, hogy egy kis mosolyfakasztó szórakozást választok magamnak, már ami a vizuális szórakozást illeti. Így döntöttem el, hogy ideje ismét elővenni az annak idején hatalmas sikert arató sorozatot, a Friends-et. Nem tudom miért, de azóta egyetlen egy olyan sitcom se látott napvilágot, amin hasonló módon jól tudtam volna szórakozni, mint ezen. Nem is véletlen, hogy az eltelt egy hét alatt gyakorlatilag két évadot sikerült teljesen magaménak tenni.

Tovább…

Puss In Boots

Magyar cím: Csizmás, a kandúr
A nemrég a TV2 által agyon reklámozott Shrek arra ösztönzött engem, hogy újra megnézzem mind a négy részt. Részben jól is tettem, mert az utolsó két részre gyakorlatilag nem is nagyon emlékeztem, így nagyjából olyan volt, mint amikor egy új filmet nézek meg. Persze olyat, aminél azért lehet következtetni, hogy majd mi is lesz a vége.
Nem nagyon titkoltam már annál a bejegyzésemnél sem, hogy véleményem szerint az egyik legjobban eltalált mellékkarakter nem más lett, mint a kandúr. Így nem is volt meglepő, amikor három évvel ezelőtt érkezett egy spin-off, mely elméletileg eme nagy rajongótáborral rendelkező karakter háttértörténetét óhajtja bemutatni. Én annak idején nagyon el akartam menni, de nem jött össze. Ugyan megnéztem itthon, de szintén olyan sorsra jutott, mint a fentebb említett animációs film utolsó két része: látni láttam, de szinte egy-két jelenet foszlányon kívül semmire se emlékeztem belőle. Így végül úgy döntöttem, hogy mivel kedvenc karaktereim egyike, így mindenképp meg kell tekintenem még egyszer a róla készült filmet.

Tovább…

Ráncfelvarrás!

Gyerekként nem nagyon volt arra lehetőségem, hogy sok helyre elmenjek. Így többnyire itthon ültem, s bámultam a TV-t,  ha olyan műsor volt, ami engem igazán érdekelt. Amennyiben jó idő volt, akkor pedig szépen fogtam magam, s elmentem sétálni. Mindezek mellett miután az első számítógép tiszteletét tette nálunk immáron nem volt megállás, s mai napig a függőség minden tünete tapasztalható nálam.
Annak idején is unatkoztam rendesen olykor, de mivel szerettem volna valamilyen szinten megörökíteni az utókornak azt, hogy mi is történik velem, így vezettem naplót. Először csak iskolás füzet volt, majd később bőrkötésű határidő napló az alap. Amit nagyon sajnálok, hogy mivel eléggé személyes dolgok kerültek leírásra bele, így azt fogtam, s megsemmisítettem. Miután internet is lett itthon, s hogy kihasználjam teljes mértékben a tárhelyem kínált lehetőséget elkezdtem sokakhoz hasonlóan én is blogot vezetni. Ennek pedig több, mint öt éve lassan már. Ez nem kis idő semmiképp, s olykor azért visszaolvastam, hogy miket is írtam. Leginkább a „Helyzetjelentés” kategória bejegyzéseiből szemezgettem, melyből azért nekem teljesen lejön, hogy mennyit változtam ez idő alatt, s mennyire is nőttem fel a koromhoz. Mivel egyébként is szerettem szöszmötölni a blogommal (véleményem szerint ezzel sokkal értelmesebben ütöttem el az időmet, mint ha valamelyik kocsma, vagy disco padlóján feküdtem volna hulla részegen), így természetesen mindig törekedtem arra, hogy egyszerű kinézettel rendelkezzen, melyet megtöltök tartalommal. Mindezek mellett pedig igyekeztem, hogy naprakész legyek minden tekintetben. Már régóta tervezgettem, hogy kap egy kis ráncfelvarrást. Mivel nálam elsődleges a tartalom, így mellé egy egyszerű, de mégsem tömegsite-nak kinéző megjelenést szerettem volna. Időm nem volt, azonban a mostani szabadságom lehetővé tette, hogy ennek az elfoglaltságomnak is hódoljak. Jelzem, sikerült. S elégedett is vagyok az eredménnyel.

Ahogyan tavaly, s tavaly előtt is szabadság kivételénél mindenképp úgy döntöttem, hogy majd a nemzeti ünnepkor fogom kivenni. Főleg azért, mert az ünnepnapnak köszönhetően egy nap bónusz lesz, amin egyébként sem kellett volna dolgozni. Így végül sikerült kiszuszakolnom valamivel több, mint egy hét pihenőt, amiből jelen pillanatban öt nap van hátra, sajnos. Részben örülök neki, hogy gyorsan telik, mert olykor azért kicsit unatkozok, de azért próbálom magam elfoglalni. Ugyan mozdultam ki itthonról, s találkoztam másokkal is, de most jelen pillanatban egyedül pihenek. Ezt a döntést azért is hoztam meg, mert munkanapjaimon egyébként is találkozok másokkal, s máshova is szoktam járni, s úgy döntöttem, hogy mivel az anyagi keretem nem teszi lehetővé, hogy kint lógjak a strandon, ezért a hétnek az egyik részét a vizuális szórakozásoknak szentelem, másikat pedig a nagy sétáknak, bicajozásoknak, illetve kutya sétáltatásoknak. Leginkább azért gondoltam így, mert úgy érzem kicsit kell most az, hogy egyedül legyek, hogy mentálisan teljesen ki tudjam pihenni ahelyett, hogy más nyekergését hallgassam. Lehet kicsit önzőnek hangzik, de így érzem.
Ennek kapcsán persze eddig is mindent megtettem, hogy ne unatkozzak. Először is az időjárás ugyan beárnyékolta rendesen az itthonról  való eljövetelt. Azonban már korábban rengeteg letöltött tartalom várt rám, így azoknak hódoltam. Még januárban újítottam be a Playstation 3-at, melyre ugyan szerváltam be olcsón vateráról játékokat, de mindegyik csak egy végigjátszást élt meg a kezem alatt. Ugyan nekiálltam még jó másfél hónappal az Uncharted-nek, melynek a végére is értem, de a második rész is csak váratott magára, s szinte verébléptekkel haladtam csak előre. Mivel kedvem volt, időm volt, így múlt héten végigvittem másodjára is, majd tegnap a harmadik résznek is a végére értem. Ebből fakadóan már régen neki akartam ülni ismét, de holnapi programom feltehetően a The Last Of Us lesz. És minden bizonnyal a betervezett filmek mellett vége is lesz a hetemnek.

Jövő héttel pedig ismét indul a munka, s szinte nem is lesz időm semmire. Részben örülök neki, részben pedig nem. De mindenképp szeretném a héten kipihenni magam, hogy bírjam az iramot a többiekkel szemben. Szeptembert pedig várom, de legjobban a bevállalt túlórák után kapható pénzösszeg miatt.

Exkluzivitás felsőfokon, avagy mennyire jövedelmezőek az exkluzív címek?

Nemrégiben lezajlott a Gamescon, ami azért tartogatott nem kis meglepetéseket. Még nekem is. És mindezt mondom úgy, hogy továbbra is azt vallom, hogy akadnak olyan címek, amiket szeretek, és/vagy kijátszottam, de nagyjából itt véget is ér az én „szerelmem” a virtuális játékok irányába.
Körülbelül 7-8 évvel ezelőttig eléggé csúnya szemmel néztem a konzolokra. Első körben váltig megvoltam győződve arról, hogy a billentyűzet & egér kombináció olyan  kényelmi funkciót jelent, amit nem lehet sárba tiporni. Emellett persze sokakhoz hasonlóan én is beálltam a „csataárokba”, hogy értelmetlen virtuális harcomat megvívjam a konzolpártiakkal, esélytelenül. Persze ehhez az érzéseimhez azért javarészt hozzájárult egy negatív fórumos tapasztalat, melyben szembe kerültem a tulajdonosokkal, akik ugyebár nem nézték jó szemmel a felhasználók számítógépes hozzászólásait, hisz Sony imádatuk tagadhatatlan volt. A már nem létező oldal máig megmaradt tagjai még persze emlékeznek mekkora harcok folytak belül is, de a konkurenciával szemben is, de azóta érzelmi vonala gyakorlatilag megszűnt létezni. Én is idősebb lettem azóta, s konzol utálatom szinte megszűnt. Nem is véletlen, hogy beruháztam egyre, habár tény, hogy mind játékok, mind gépek tekintetében megvártam a leárazásokat, illetve szinte a konzol kifutását. Bár igaz, hogy a vásárlás mögött az exkluzív címek álltak. Ebből azért valamennyire sejthető, hogy mennyire is éri meg egyetlen egy platformra fejleszteni.

Tovább…

Friends: 1.évad

Magyar cím: Jóbarátok
Igazából sitcom nem nagyon az én műfajom. Pontosabban nem igazán találtam egyetlen egy olyan sorozatot sem az elmúlt évek alatt, aminél tényleg azt éreztem volna, hogy ez olyannyira szórakoztat, hogy hangosan kell nevetnem. Ehhez legközelebb talán a The Big Bang Theory került eddig.
Nem mondhatom azt, hogy mostanság minden remekül ment/megy nálam, így valami elég jó kikapcsolódást kellett választanom. Sajnos azt kell mondanom, hogy olyat sajnos nem sikerült találni, melyre tényleg azt tudtam mondani, hogy megérte a rááldozott időt. Ezt mindenképp a vizuális szórakozásra értettem, mert jelen helyzetben úgy vagyok, hogy inkább nevetnék, kikapcsolódnék, mint szorongatnám a párnámat miközben egy olyan látványorgiával teletűzdelt akciófilmet tekintek meg, melynek közben vizuális orgazmus kerülget. A kereskedelmi tévék térhódításával természetesen én is Friends rajongó lettem, de csak később figyeltem fel rá teljes mértékben. Ugyan akkor még a DVD nem terjedt el széles körben, így VHS-re rögzítettem mindig az epizódokat. A 2004-es finálé után sokat pihent a sorozat, de a tavalyi Blu-ray megjelenésnek köszönhetően (mely sajnos idehaza nem jelent meg) az interneten feltűntek a HD változatokat, melyek számomra is elérhetőek lettek. Tavaly egyszer már végignéztem az egész sorozatot, mert úgy voltam vele sokkal jobb kedvre tud deríteni, ha megnézek egy epizódot egy tényleg jókedvet sugárzó szériából, mintha ülök magam előtt majszolva a reggelimet. Így végül idén is belekezdtem még egyszer, habár számomra rejtély, hogy tavaly miért is nem született írás a sorozatról.

Tovább…

Noah

Magyar cím: Noé
A bibliai történetekkel majdnem hogy teljesen képben vagyok. Annak idején, amikor még nem voltak kereskedelmi csatornák, akkor sokszor futottam bele ilyen fajta filmekbe, rajzfilmekbe. Mindezek mellett persze az iskolában is kaptunk némi tanítást ennek kapcsán. A bónusz pedig akkor jött, amikor középiskolában volt is ilyen tantárgyam. A hit mindenképp érdekes dolog, hisz ez egy olyan megfoghatatlan valami, amit az ember nem tud se bizonyítani, se cáfolni. Ha az alapoktól szeretném megvizsgálni az egész dolgot, akkor azt mondom, hogy a biblia java része az emberi tudatlanságon, illetve hitbe vetett hűségen alapul. Hisz legyünk őszinték a történelem pont jó arra, hogy megmutassa nekünk, hogy az ember mennyi rosszat tudott tenni kitalált történetek miatt, illetve a keresztény hitbe vetett hűség mennyi rosszat eredményezett, s mennyi embernek tette az életét tönkre. Kérdés persze az, hogy megéri-e nem hinni valami fennköltebb jóban, hiszen remény nélkül az ember nem is tudna élni.
Az év elején már a sokszori belefutásnak volt köszönhető, hogy a Passió végre megtekintésre került. Nem is nagyon tudtam róla írni, mert folyamatosan az motoszkált bennem, hogy tulajdonképpen ez mi is volt? Hasonló volt a helyzet a Noé-val is. A jelenlegi mozinézőket bármely fajta alkotással, mely mögött különféle hitek, vallások állnak nem nagyon lehet a moziba vonzani. Legalábbis én ezt vettem észre. Ha őszinte akarnék lenni, ha posztban lévő címre nem találtam volna rá Full HD-ban, s nem lett volna látványos az előzetese meg sem tekintettem volna. Kész.

Tovább…

Ennyi volt: Jurassic World!

Eme kép látott napvilágot a napokban, mellyel tudatták, hogy befejeződött a film forgatása. Pontosabban az a része, melyeket színészekkel vettek fel. Ez annyit jelent, hogy következnek az utómunkálatok.
Mindenesetre egyre inkább kíváncsi vagyok a filmmel kapcsolatban. Egyrészről reménykedem, hogy tényleg egy méltó folytatást hoztak létre, másfelől pedig bízom benne, hogy nem valami másfél órás „valami” lesz az, amit majd kapok jövő év júniusában.

The Strain – 1×01 (Pilot)

…és akkor megérkezett a nyár egyetlen legjobban várt sorozata, a The Strain. Olyannyira nem voltam képben a sorozatokkal kapcsolatban, hogy nem is tudtam, hogy eme széria épp érkezni fog. Egy nap azonban belebotlottam egy plakátba, mely elég érdekesre sikerült, ahogyan egy női szemből lóg ki egy kukacféreg. Ebből fakadóan pedig úgy gondoltam, hogy ez mindenképp nekem való, s legalább az első részt be kell próbálnom, mert lehet, hogy pont ez az a sorozat, amire nekem most jelen pillanatban szükségem van.

Tovább…

Extant – 1×01 (Pilot)

Nem tudom pontosan mi is van velem. Vagy meguntam a sorozatokat, vagy csak egyszerűen nem készülnek az ízlésemnek megfelelő címek. Vagy esetleg mindkettő egyszerre. A nyaramat annyira nem is akartam betáblázni ebből a szempontból, mondjuk tény, hogy nem is nagyon lett volna mivel. Hisz nagyjából minden néznivalóm elfogyott még májusban, azóta pedig a nagyon régóta hanyagolt szériák vannak toppon, vagy pedig nosztalgiázok. De már oda jutottam, hogy az általam elkaszált Falling Skies-t is gyorsan lementettem az aktuális évadig, mert már annyira nincs mit néznem, hogy már fáj. S amikor már a szabadidőm java része unatkozással telik, akkor viszont kell valamit tennem. Mese nincs.
Valahol pont ezért is örültem, hogy nyáron sem áll le a sorozatgyártás, s mivel egyébként is nagyon sok pozitív vélemény volt az Extant-ról nem volt kérdés, hogy nekem is be kell próbálnom. Nem mondom azt, hogy életem legrosszabb bevezető epizódját láttam, de hogy csalódás ért, s nem is kicsit, az biztos.

Tovább…

A nagy bevásárlás – Azaz biztos, hogy a vevő az Isten???

Sok férfitársamhoz hasonlóan valahogy én sem rajongok a vásárlásért. Amennyiben műszaki termékről van szó, mely engem érint természetesen úgy pattanok fel a bringámra, s indulok útnak, hogy valószínűleg egy traffipax sem tudná bemérni a sebességemet. Az internet térhódításának köszönhetően a vásárló könnyen tud tájékozódni, hogy hol tud bizonyos dolgokat megvásárolni, illetve mely az az üzlet, ahová bátran bemehet. Nyilván egy kisebb üzletet nem igazán tud bemérni a virtuális világban, de teszem azt egy üzlet lánccal ezzel szemben már elég nagy esélye lehet.
Mivel nem vagyok eleresztve én sem anyagilag, így számomra is fontos, hogy amire szükségem van, vagy meg szeretnék vásárolni azt hol lehet kapni, illetve a vásárlás helyei közül hol tudom minél olcsóbban megszerezni. Gondolom mindenki tisztában van azzal, hogy a multinacionális vállalatok miatt a kisebb boltok egyre inkább háttérbe szorulnak, s a megélhetésük, fenntartásuk miatt olykor elég nagy árréssel dolgoznak. Így nagyon sokszor maradnak a nagyobb üzletek, melyek pofátlanul olcsón adnak bizonyos termékeket. Mivel sokszor a kényszer szüli ezeket a vásárlásokat, így sokszor kötök itt ki, habár nem igazán érzem magam kedvezően. Természetesen én is olvastam nagyon sok mindent online, hogy hogyan is csalnak, hazudnak a vevőknek, illetve hogyan is akarják a potenciális vásárlót átvágni. Tény és való, ez létezik. Viszont jómagam is kerültem már konfliktusba más vásárlóval méghozzá úgy, hogy pont ő volt az hibás. De volt már olyan is, amikor segítséget kellett kérnem egy eladótól, aki épp vitatkozott egy vásárlóval, hogy ő nem bontja ki az általa kinézett fülhallgatót. A vásárló pedig nem akarta megérteni, hogy egy másik potenciális vevő nem biztos, hogy elviszi a kiszemelt fülhallgatót, ha az  más ember váladékát tartalmazza, ha a jelenlegi tranzakció meghiúsul. Ekkor azért megfordult a fejemben, hogy biztos, hogy a vevőnek kell magának Istennek lennie a kereskedelem szempontjából?

Tovább…