Szerző: Kecskenyál

Huawei P50 Pro – Az utolsó mohikán?

Kecskenyál

Az a típus vagyok, aki megőrzi és odafigyel a dolgaira. Így semmilyen olyan tárgyal vagy műszaki termékkel nem rendelkezem, amellyel probléma lett volna bármilyen szempontból miután cserére került a sor. Az előfizetésem lejárt, így egybekötve újabb újításon esett át. A korábbi modellt megtartva végül egy Huawei P50 Pro tulajdonosa lettem, mely elvileg fénykép szempontjából megugorja majd az elődjét. Egyelőre megvagyok vele elégedve, s az elmúlt időszak Google mentességét sem éltem meg hátrányként, hanem inkább előnyként.

A vadaspark

Kecskenyál

Már gyermekként is nagyon mozgékony voltam. Sokat bicikliztem, amikor pedig nem elégített ki eléggé, akkor pedig jöhetett a séta. A fővárosba való felköltözéssel a biciklimet otthon hagytam, mert személyes véleményem, hogy Budapest nem kerékpár barát város. Főleg, ha megnézem hogyan közlekednek egyes emberek. Így marad a séta. Azonban kárpótol a sok hely, ahová el lehet menni. Vannak ingyenes helyek, de vannak fizetősek is. Múlt héten az állatkertben voltam, s mivel meghívtak, így megmaradt a belépőjegy ára. Mivel a mai napon szabad volt, így úgy döntöttem, hogy ellátogatok a Budakeszi vadasparkba. A Hűvösvölgybe tömegközlekedéssel mentem, s onnan pedig nagyjából egy órányi gyaloglásra volt a vadaspark, amelyet nagyjából két óra alatt végig is jártam úgy, hogy a Dínóparkban is tiszteletemet tettem.

Emlékeim szerint több állat volt. Nagyon sok volt a háziállat, amelyeket ugyanúgy megnéztem természetesen, s egyes példányokat még meg is simogattam. A jegyárat kicsit húzósnak tartottam a park nagyságához mérve, s a büfében nem is próbálkoztam bármit is venni. Mondjuk vittem magammal elegendő folyadékot. Az állatok nem voltak nagyon elevenek, mondjuk amennyire meleg volt ez nem is csodálom. Bár tény, hogy a tavalyihoz mérve úgy emlékeztem több állat volt. Ugyan kifogtam egy iskolás csoportot, de nem zajongtak annyira. Kifejezetten élveztem, hogy elég sokat sétáltam, s elég magabiztosan odataláltam. Mivel több, mint egy órát sétálva töltöttem, így kénytelen voltam egyedül menni.

A besúgó (1.évad)

Kecskenyál

Ha sorozatokról van szó, akkor elég nagy a lemaradásom. Egyrészről az idő jelentős részét nem a képernyő előtt töltöm másfelől pedig elég nehezen kezdek bele új szériákba. Ha mégis, akkor elég nehezen tudom őket követni hetente, s sokszor mikor lemegy az évad akkor már nem is emlékszem mi volt az, ami megfogott benne. Egy valami azonban biztos, hogy nem voltam és nem is leszek előfizetője semmilyen platformnak lévén szinte minden elérhető és felkerül az internetre. Az HBO Max új sorozatára is így találtam rá, amelyet még hajlandó voltam hetiben nézni.
Szégyen vagy nem szégyen, de azért a magyar történelemben annyira képben már nem vagyok. Egyrészről nagyon sokat felejtettem másrészről pedig magával a témával nem is foglalkoztam középiskolás korom óta. Harmadrészt mivel egyáltalán nem nézek TV csatornákat, s politikai tartalmakat sem olvasok ezáltal elég gyorsan felejtem azokat, amelyekkel elég naprakész voltam iskolás koromban. Ezek ellenére azért mégis bepróbáltam eme szériát, melynek tegnap ért véget az első évada. Kérdéses persze, hogy az első évada vagy maga a sorozat.

Tovább… →

Sorozatok a gyermekkoromból

Kecskenyál

Én azon emberek közé tartozom, akik a nyolcvanas évek vége felé született, és a kilencvenes években élte a gyermekkorát. Ismerősi ajánlásra csatlakoztam egy Facebook csoporthoz, amely tulajdonképpen azoknak jött létre, akik a kilencvenes években voltak gyermekek. Bevallom eléggé nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, hiszen mindennap több bejegyzés is napvilágot lát. Ennek is köszönhető többek között, hogy úgy döntöttem készül egy bejegyzés azokról a szériákról, amelyekért nagyon rajongtam gyermekként, vagy pedig valamilyen szinten meghatározó volt, hiszen emlékek kötnek hozzá. Az más kérdés, hogy felnőtt fejjel ezeknek a többségét már nem tudnám élvezni, és amennyiben elérhetőek lennének java részük, akkor már csak nosztalgia miatt néznem meg őket.
Mindenképpen érdekesen éltem meg ezeket a bejegyzéseket a fent említett közösségi portálon. Az internet térhódításával, és a technika fejlődésével a mai gyermekek teljesen más életet élnek, mint régen. Az, hogy ez mennyire fogja őket alakítani nem tudom, ámbár tény, hogy én is azon emberek közé tartozom, akik szerint rossz hatással lehet egy gyerekre, ha úgy akarják lefoglalni, hogy leültetik a számítógép elé vagy kezébe nyomnak egy telefont. A kilencvenes években ilyen nem volt. Anyagi szempontból nem nélkülöztünk, de nem is voltunk eleresztve, így azon gyerekek közé tartoztam, aki iskola után, vagy nyári szünetben kint biciklizett, játszott, vagy játszottunk más gyerekekkel. Ha ezek nem voltak, akkor pedig otthon voltam, és közösen tévéztünk. Ráadásul középiskolás koromig kizárólag a szabadon fogható csatornák álltak rendelkezésre, azaz a TV2 és az RTL Klub indulásáig maradt a két közszolgálati csatorna, mint szórakozási lehetőség. De nézzük szépen sorban, hogy mik azok, amelyekhez kellemes, vagy érdekes élmények kötnek, s kezdve az első bejegyzést magyar sorozatokkal. Tovább… →

La Brea: 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Emlékszem, hogy fiatalabb koromban, illetve középiskolásként mennyire faltam a sorozatokat. Szinte vártam a szeptembert, amikor indultak az új szériák. Egy ideig megvoltak a kiválasztottak, majd pedig szépen leírás alapján sokszor olyanokat is bepróbáltam, amik koncepciók alapján nem is nagyon jöttek be. A High Concept szériák voltak az egyik kedvenceim, de aztán szép lassan véget értek, amelyeket követtem, s az újak pedig nem húztak be. Azonban most itt van a La Brea, amelyre nem tudom azt mondani, hogy minőségileg kiemelkedő lenne, ellenben lekötött, aminek nagyon örültem.

Az alapkoncepció viszonylag elég egyszerű. Egy nap földrengés rázza meg a várost, ahol egy hatalmas lyuk keletkezik, amely sok embert elnyel. Az első negyed órában persze nem tudjuk, hogy miről van szó, majd pedig hamar képbe kerülünk, hogy bizony a túlélők nem a föld alá kerültek, hanem tulajdonképpen egy másik világba. A kérdés persze adott volt számomra, hogy vajon mit is lehet tudni erről a világról, amely számomra, kissé csalódásnak hatott, hiszen nagyon sok mindent nem tudtam meg róla. De persze nyilván kell valami az évadra is, azonban tény, hogy már most látható, hogy a középpontban elsősorban a túlélés fog kerülni, továbbá pedig az, hogy a túlélők milyen élőlényekkel találkoznak majd a másik világban. Ha a karaktereket akarom számba venni, akkor azt kell mondanom, hogy ezen a téren nem túl erős a sorozat, s nem is volt olyan, akivel kapcsolatban szimpátiát éreztem volna. De természetesen kellett egy kis szappanopera is a középpontba, hiszen kell némi családi dráma ahhoz, hogy kapjon némi klisét.

Nem tudom azt mondani, hogy ez jó volt, inkább közepesnél jobb, ami arra sarkall, hogy tovább nézzem. Viszont nagyon gondolkodok azon, hogy vajon ezt hetiben kellene-e vagy csak simán ledarálni majd az egész évadot, ha már végére ért. Egyértelmű, hogy egy TV sorozatnál azért az ember ne várjon el olyan látványvilágot, mint egy nagy költségvetésű filmet, de azért nem tudok elmenni az mellett, hogy azért voltak elég gagyi jelenetek, amelyeket nem nagyon tudtam hova tenni pont amiatt, ahogyan az egész kinézett. Ellenben ez még megbocsájtható tud lenni nálam, ha a minőségi szint idővel emelkedik, vagy olyat mutatnak majd a későbbiekben, amely maradásra bír.

Összegezve azt tudom mondani, hogy egyelőre maradok, és meglátom, hogy mi fog vajon ebből majd kisülni. Nagy reményeket azért nem táplálok, de azért bízok benne, hogy elfog menni majd olyan irányba, ami nekem majd tetszeni fog.

Sliders – A teljes sorozat

Kecskenyál

Az otthoni kikapcsolódásnak tökéletesnek mondható sokak számára egy elsőre szimpatikusnak tűnő film vagy sorozat, amely nem sokkal később az embert teljesen berántja. Olyannyira, hogy rajongója lesz, s akár többször is képes újra nézni az adott tartalmat. A forgalmazók és gyártók szemszögéből azonban harc a bevételért és nézettségért. Így a nézőnek hatalmas nagy érvágás az, amikor egy-egy történet lezáratlan marad miután nem érkezik újabb berendelés epizódokra vagy ahogyan sokan szokták mondani „elromlik”. Rengeteg szériában van mélyrepülés, de kevés az, amelyik onnan vissza tud kapaszkodni fénykorába. A Slidersnek ez sajnos nem sikerült.

Tovább… →

The Big Leap: 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Nagyjából egy hete tologattam a sorozat bevezető epizódjának megtekintését. Azt hiszem talán tavasszal az előzetes kapcsán döntöttem úgy, hogy mindenképpen ki akarom próbálni majd, hiszen mindenféle zenés és táncolós dolgokra kapható vagyok. Azonban azt kell mondanom, hogy elég nehezen tettem magamévá a bevezető epizódot, s bevallom miután véget ért csak azon gondolkoztam el, hogy ez vajon mi is volt?

Már maga a kezdés is elég érdekes volt számomra. Az alkotók ugyanis elég érdekes akarták bemutatni a főbb karaktereket. Mivel nekem kiesett az alapkoncepció, így tulajdonképpen csak kapkodtam a fejem, hogy most tulajdonképpen mit is látok, hiszen eléggé meglepő fordulatokat tartogatott az első tíz perc. Legalábbis nekem eléggé bugyutának hatott az, hogy egy tinédzser lány teherbe esik egy meleg sráctól, majd pár év múlva ismét feltűnnek egymás életében. Nagyjából ekkor indul be a történet, és ekkor tudjuk meg, hogy miről is szól a sorozat. A középpontban a Big Leap táncos reality show van, amely tulajdonképpen nem mást jelent a szereplőknek, mint egy második esélyt, hogy a szürke hétköznapokból a csillagokba emelkedjenek, vagy pedig szürke életükből kitörjenek. Ez alapkoncepcióként nem is lenne rossz, azonban azt kell mondanom, hogy a megvalósítás nagyon borzalmasra sikeredett.

Véleményem szerint az alapkoncepció önmagában még bőven vállalható lenne. Azonban ez az a fajta, amelyiknél nagyon sokat számít, hogy kik a szereplők, milyen karaktereket láthatunk, illetve kik is alakítják őket, továbbá hogyan sikerül őket életre kelteni. Mindezek mellett pedig nem mehetünk el amellett, hogy vajon ezeket hogyan is sikerül összehozni, valamint mennyire is fogják tudni elbírni a történetszálat, s hogyan is fognak összekapcsolódni. Ebből a szempontból a sorozat bevezető epizódja nem kötött le, s egyik karaktert sem éreztem annak, hogy szimpatikus lenne, s így viszont azt gondolom, hogy az alapkoncepció képtelen lesz működni. Legalábbis nálam.

Nálam ilyenkor a problémát leginkább az szokta jeleneti, hogy sajnos úgy ültem le elé, hogy semmilyen elvárásom nem volt. Így aztán nagyobb a csalódás, mintha magas elvárásokkal ültem volna le a képernyő elé. Nem mondom, hogy vállalhatatlan, de ha valakinek tetszik a koncepció, és eltekint a megvalósítástól, akkor talán tud majd rajta szórakozni. Én sajnos nem tudtam.

Apex (2021)

Kecskenyál

Magyar cím: Apex – Vadászok szigete

Ha a vizuális szórakozásról van szó, akkor általában nagyon megszoktam fontolni, hogy mibe kezdtek bele, ha a korlátozott szabadidőmet veszem alapul. Nagyon sok film maradt ki számomra, ezért a tavaly év végéhez közeledtével úgy gondoltam, hogy amikor nincs kedvem zenét hallgatni, vagy sorozatozni, akkor elindítok valami filmet, amit nem láttam, s előzetes alapján semlegesnek mondanám. Esetleg, ha nem tetszik, akkor bealszok rajta. Eme film már a főszereplője miatt is érdekelt, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit is tudnak összehozni egy akciósztárral, aki azért már jelentősen benne van a korban, amikor már az ilyen kaliberű szerepeket lehet szögre kellene akasztania. A filmet ugyan végig tudtam nézni, de a végén csak lestem, hogy mi volt ez.

Alapkoncepció szerint adva van egy sziget, ahol szabadjára engednek embereket, akik egy kiválasztott bűnözőt kell levadászniuk. Szabályok vannak, de néha megszeghetőek. Főleg akkor, amikor egymást vadásszák le. Nagy elvárásaim nem voltak a filmmel kapcsolatban. Talán még azt is mondhatom, hogy szinte semmilyen elvárással ültem le elé, de még ezt is sikerült alul múlnia. Persze elmondható az, hogy aki már jártas a filmes világba, az azért elég könnyen kiszúrhatja, hogy nem egy komoly alkotással van dolga, hanem tulajdonképpen egy popcorn mozival, amely talán egyszer végig nézhető. De az is hatalmas kitartásnak tudható be. Komolyabb elfoglaltságom nem volt, és fáradt sem voltam, így én úgy álltam hozzá, hogy ha már belekezdtem, akkor végig is nézem. Látványban azért nem volt nagy valami, s a történetnek se íve, se kerete nem volt. Mindezek mellett pedig tulajdonképpen egyetlen egy kedvelhető karaktert sem sikerült találni benne.

A film műfajának jegyeit egyáltalán nem hordozza magán, és sokszor inkább vontatottnak éreztem, mintsem egy olyan alkotásnak, ami élvezhető lenne. Igazából csak lestem, hogy mit is nézek éppen, valamint állandóan a The Hunger Games járt az agyamban. Nem is véletlenül, hiszen ha közelebb megyünk, akkor bizony a két film alapkoncepciója hát valljuk be nagyon hasonlít egymásra. Ebből is mondhatom azt, hogy talán némileg érezhető, hogy talán az a film adta a koncepcióját ennek.

Mindenképp nagyon gyorsan le akartam írni a fenti sorokat, mert egyszerűen annyira súlytalan volt a film, hogy még talán azt is elképzelhetőnek tartom, hogy pár hét múlva azon fogok gondolkodni, hogy ha szembe jön velem valamelyik oldalon, hogy vajon láttam-e ezt? Ajánlani nem ajánlom senkinek, s kizárólag olyanoknak, akiket nem zavar, ha valami nem túl szórakoztató, s mellette elég steril megvalósítással rendelkezik.

 

A tanár: 4.évad

Kecskenyál

Sorozatokra az elmúlt bő egy évben nem nagyon jutott időm. Így aztán egyre inkább szelektálok, hogy mit akarok követni és mit nem. Ezzel szemben azért bevállalós vagyok, hiszen azért egy új széria bevezető epizódjára azért be szoktam nevezni. A magyar film és sorozatgyártás soha nem a minőségéről volt híres, hanem inkább arról, hogy mennyire be tudtak állni a földbe ezek az elkészített “remekművek”, vagy mennyire tudta tükrözni, hogy az ember sokszor szörnyűlködni ül a képernyő elé, vagy pedig jót röhögni az elkövetett hibákon. A személyes véleményem, hogy azért van fejlődés, még ha így is bőven felróható hibák vannak jelen. Többek között ezért is volt újabb felüdülés A tanár, így aztán beneveztem az újabb évadra is, amiről időközben derült ki, hogy az utolsó, valamint online volt eddig elérhető, és jövőre jön majd a tévés premier.

Tovább… →