Szerző: Kecskenyál
A Man Called Otto (2023)
Magyar cím: Az ember, akit Ottónak hívnak
Ha őszinte akarok lenni, akkor filmek terén van némi lemaradásom. Ennek leginkább az az oka, hogy a mozilátogatásom kicsit háttérbe szorult. Ennek egyik oka a jegyár valamint az, hogy nem szívesen vesztegetek el olyan alkotásokra időt, hogy aztán keserű szájízzel álljak fel a vászon elől. Tom Hanks jó pár zseniális alkotáson van túl, habár kevés az, amely elé többször is leültem volna. Eme film már elérhető online, de még mindig megtekinthető a mozikban. Gondolkoztam, hogy elmegyek, de végül letettem róla. Habár érdekesnek tűnt az előzetese, de valahogy visszatántorított az, hogy láttam az eredeti változatot. Remake szempontjából pedig a legtöbb ehhez hasonló film sajnos bukás szokott lenni.
A leghosszabb séta
Aki aktívan jelen van a munka világában az minden bizonnyal képben van egy olyan törvényesen meglévő dologgal, hogy sajnos a munkáltató rendelkezik a szabadság több, mint a felével. Természetesen munkahely és az ott lévő vezetők, főnök hozzáállásán is múlik az, hogy ezek hogyan is lesznek kiadva. Tavaly sajnos én kicsit megszívtam azzal, hogy az év első féleben még nyár előtt nagyon sokszor pihenőre lettem küldve, s habár bíztam abban, hogy idén nem lesz így, de mivel legtöbb kollégámmal egykorúak vagyunk, így megállapítottuk, hogy a szabadságra elküldhető napok száma sem túl sok továbbá ők is tapasztalják azt, hogy a legtöbb embert év első felében küldik el. Ugyan nekem nem tetszik, hogy ennyire aktívan küldenek szabadságra úgy, hogy egy hónapon belül most megyek a következőre. Persze bízom benne, hogy nyárig már egyetlen egy napom sem lesz kiadva, de azért próbáltam most is pozitívan nézni a dolgokat. Az egyik az volt, hogy ismét szabad hétvégét kaptam, amelyen szépen sütött a nap. Szokás mondani, hogy a váratlan vagy a nem tervezett dolgok tudnak nagyon jól működni, amiben azért látok némi valóságalapot. Főleg úgy, hogy elindultam a boltba, de végül teljesen más utat vettem számításba, s így végül ismét bejártam Budapest pár természeti övezetét. Délelőtti órában indultam el, de aztán mivel csak pár dolgot vettem, amely nem igényelt hűtést így nem a közeli parkba mentem, hanem a régen látott Róka-hegy volt a célpont.
Egyszer jártam ezen a helyen, s ugyan tudtam hol kell leszállni, de feljutni a kőfejtő részbe már kellett a térképet használnom. Rémlett, hogy óvatosan kell használni a navigációt, mert akármelyiket is próbáltam mindegyik a csúcsra vitt fel elkerülve eme látványos részt. Annak mindenképpen örültem, hogy másnap is gyönyörű idő volt, így nem volt részemről rossz választás, hogy ismét kabát nélkül vastag pulóverben induljak útnak réteges öltözködést használva természetesen. Nagyon sokan voltak kint, s habár ismét egyedül indultam útnak, de most tett tanúbizonyságot, hogy mennyire okos döntés volt tavaly egy külső akkumulátort vásárolni. A messenger alkalmazást használva több volt kollégával konferencia beszélgetést folytattunk miközben én pedig túráztam. Ennek is volt köszönhető, hogy amikor végeztem, akkor a Római fürdő lett a célhely, ahol elég sokan voltak. Kissé érdekesen volt a kavicsos részen átsétálni, de azért mindenképpen érdekes volt végig menni rajta miközben több részén eszembe ötlött a kagylóhéjak gyűjtése, amely zacskó hiányában elfeledtem végül. Természetesen mindenképpen egy élmény volt úgy végig sétálni rajta, hogy ugyan egyedül mentem ki, de a telefonnak köszönhetően több emberrel kommunikáltam közben.
Mivel nem ért véget itt a dolog, s tovább folyt a beszélgetés ezért újabb irányt kellett vennie a miniatűrre tervezett túrámnak. Ugyan előző nap tiszteletemet tettem a Margit-szigeten, végül úgy döntöttem, hogy csak a tavasz előtt állunk tulajdonképpen, de azért sötétedéskor is érdekes látványt nyújthat. Még napsütéses időben értem ki, amikor megnéztem ismét a virágzó fákat, s majd leülve a sziget szélére megnéztem a naplementét miközben tovább folyt a csacsogás.
Abból a szempontból hosszúra nyúlt, hiszen akkor már csak ketten maradtunk a beszélgetésben, s így a másik féllel elkezdtünk megosztani tapasztalatainkat az adott területtel lévén ő csak egyszer járt ott annak ellenére, hogy évek óta a fővárosban dolgozik. Ekkor azért valamennyire tudatosult bennem, hogy az sem volt rossz választás, hogy annak idején korlátlan mobilinternetre váltottam, mert így semmiféle adatköltség nem merült fel. Így gondolkodóba ejtett az az ötlet, hogy az otthonülő ismerősökkel így is tudom majd tartani a kapcsolatot, s ezáltal még jobban ki tudom használni az előfizetésem mellett a mobiltelefonom tulajdonságait is. Mindeközben pedig szépen rám sötétedett, de akkor azért éreztem már azt, hogy ideje lenne hazaindulni.
Késő tavasszal nyilván sokkal szebb a fentebb említett helyek, de így is nagy utat tettem meg délelőtt elindulva, s nem sokkal este nyolc utáni hazaérkezésemmel. Persze többször megálltam, hiszen ittam és ettem is közben, de végső soron választ kaptam arra, hogy annak ellenére mennyire szeretek kirándulni, sétálni miért is valószínű az, hogy a statisztikában nem fogom elérni a megtett 30 km-t. Sétára alkalmas és több éve használt márkát választottam cipő terén, de hazafelé azért éreztem a lábamon, hogy ez nem kis távolság volt, ennek ellenére sikerült a legnagyobb legyalogolt távolságot megtennem a telefon és az okosóra szerint.
Amennyiben nem történik változás a héten kezdődik meg a következő szabadságom vasárnaptól indulva. S mivel nem csak szabadság lett kiadva, de a pihenőnapjaim is oda lettek tolva, így most kezdem meg az elmúlt négy évben kiadott legnagyobb szabadságomat, amely kilenc napot rejt majd magában. Bízom benne senki nem fog lebetegedni, s semmi nem fog közbe jönni, hogy ez ne következhessen be. Sajnos azzal azért szembe kell néznem, hogy nem a legjobb előrejelzések vannak időjárás tekintetében, de bízom benne, hogy ez nem fog gátolni a pihenésben lévén a szabadságom felét odahaza fogom tölteni, s a hét második felében térek vissza majd a fővárosba. Többek között ez is volt az oka, hogy pár programot a nem tervezett szabadságom miatt elvetettem, s jó pár helyre elmentem. Emellett persze tervben van pár volt kollégával való összefutás, s mellette pedig a filmek és a zene téren való pótlás is.
Érkezőben a Cities Skylines II
Nekem kedvencem volt a Cities Skylines városépítős játék, amiről sikeresen megfeledkeztem. Egészen addig, amíg bele nem botlottam, hogy érkezik a folytatás. Megfelelő eszköz lévén sajnos maradnak számomra a gameplay videók, hogy vajon milyen is lesz.
Solymári vízesés
Mai napon úgy döntöttem, hogy ismét felfedezem a környéket. Hiszen a város nagy, s nagyon sok olyan helyen még nem jártam, ami tökéletes kiránduló hely lehetne. Így jutottam el a Solymári vízeséshez.
3096 Tage (2013)
Magyar cím: 3096 nap
Azt hiszem azzal sokan egyet értenek velem, hogy a mai világban elég sok borzalom van. Ha pedig a bűncselekményeket nézzük, akkor azt is el kell ismerni, hogy sajnos sok beteg ember él közöttünk. Az internet elterjedésével pedig egyre több ilyen borzalmas tett kerül napvilágra, ha esetleg az ember nem nézne híradót, vagy abban nem ejtenének erről szót.
Én a nyolcvanas évek végén születettem, és a kilencvenes években voltam gyerek. Azt hiszem nincs olyan magyar ember, aki ne emlékezne Szathmáry Nikolett esetére. Arra a kislányra, aki nyom nélkül tűnt el, s majd három évvel később egy szemeteszsákban találták meg földi maradványait nádvágók. Az eset elég megdöbbentő volt. Egyrészről abban az időben voltam gyermek, és a szomszédos városban laktam, így a szülők is kiemelten foglalkoztak ezzel és az iskolában is elég gyakran esett róla szó, hogy ne álljunk szóba idegenekkel. Ugyan nem vagyok gyermekközpontú, de nem tudom felfogni, hogy hogyan is képes valaki egy gyermeket bántani, vagy akár az életét kioltani. A témával kapcsolatban komolyabban nem foglalkoztam, még egyik nap nem láttam egy bejegyzést Facebook hírfolyamban Natascha Kampusch személyével kapcsolatban, s arról hogy mi is történt vele. Mivel film is készült belőle, így a könyv elolvasása helyett inkább ennek a megtekintését választottam.
Amikor egy korszak lezárul
Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is?
Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem.
Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő “probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért. Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult.
Vegyes évkezdés
Sokszor vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Többször fordult velem elő, hogy nagyon szerettem volna, ha az adott szituációból nagyon gyorsan kikerülök, esetleg gyorsabban telik az idő. Eme tapasztalatok ellenére azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan eltelik egy adott hónap vagy akár egy adott év. Amióta hobbiként belevágtam a személyes blog készítésébe azóta rendszert csináltam abból, hogy minden év utolsó napján írtam vagy arra a napra időzítettem egy összegző bejegyzést, hogy hogyan éltem meg az adott évet. Ez nem volt most sem másként. Egy bővebb írásban leírtam, hogy mennyire is vegyesen éltem meg az előző évet. Még csak a második hétbe vágtam bele, de már most úgy érzem, hogy elég vegyes eme évkezdés, s ha nagy szerencsém lesz akkor minden bizonnyal hasonló érzelmekkel fogom zárni eme hónapot, ha nem történik valami, ami kizökkent eme állapotból.
Az évkezdés elsősorban két okból nem sikerült pozitív szemlélettel indítani. Az előző hónapban sajnos több kollégám betegen jött dolgozni, s végül nekem is sikerült elég rendesen lebetegednem. Mivel szilveszteri összejövetel volt megtervezve, így azt semmiképp nem tudtam elkerülni, így végül csak két napot töltöttem itthon táppénzen, s majd kénytelen voltam kicsit gyengén, s köhögve bemenni dolgozni. Ahogyan többször is leírtam jómagam nem tartom a naptári ünnepeket, mert nekem azoknak semmi jelentőségük sincs, s a “kötelező” dolgokat nem szeretem főleg, ha a szabadidőmben vannak ezek a dolgok. Az igazság az, hogy a döntésem egyik oka anyagi jellegű volt, míg a másik oka a megrendezett összejövetel volt, s tartottam tőle, hogy nem csak anyagilag bukok, ha több napot maradok itthon, hanem esetleg valami írás, vagy kép is kikerülhet különböző közösségi portálokra. Hiszen mindenképp érdekesen telt volna el számomra. A legkisebb bonyodalmat a társulás jelentette, mintha egyszerűen csak bezárkóztam volna a szobámba, mint egy zombi. Nagyon vártam, hogy vége legyen, de szerencsére a résztvevők hamar elfáradtak, s szerencsére nem volt hajnalig tartó mulatozás, beszélgetés sem. Így viszonylag korán le tudtam feküdni. Szerencsére a tűzijáték is hamar véget ért, s a petárdázások se tartottak sokáig. Habár utána jó pár napig hallható volt némi utólagos ünneplés, aminek annyira nem örültem.
Már tavaly is be lett jelentve, hogy a januári hónapban mindenki legalább egy hét szabadságra számíthat, mert előírás, hogy az ünnepi hónap után mindenkinek legyen kiadva némi szabadság. Részben örültem, mert iszonyatosan megterhelő volt a decemberi hónap. Másfelől eredeti terv az volt, hogy haza kell majd utaznom, ami végül nem valósult meg. Ennek kicsit örültem, mert anyagi szempontból így több maradt nekem. Másfelől kicsit húztam a szám, hiszen a karácsonyi hazalátogatás elég borzasztóra sikerült, s nekem pedig már muszáj volt jeleznem azokat a dolgokat, amik eléggé zavaróak annyira, ami miatt pihenni annyira nem tudok. Ugyan a kommunikáció megmaradt, de szerintem sértődöttség a másik fél részéről még mindig van. Érzelmileg ez eléggé nehéz teher, de mély levegőt vettem, s úgy döntöttem, hogy akármennyire is bántó és fájó az igazság azt bizony ki kell mondani egy idő után, ha nem akarok egy jelentős lelki teherrel élni függetlenül attól, hogy lassan négy éve sikerült otthonról elköltöznöm.
Az évkezdés munka szempontjából elég nehézre sikerült. Hiszen gyengén mentem még vissza, s még mindig köhögtem. Mindezek mellett sajnos sokszor nem sikerült kialudnom magam. Volt olyan kollégám, aki visszatért, s közös beszélgetésnél rátértem a betegségének a tüneteire, s aztán szépen összeraktuk a képet, hogy bizony ez valóban egy vírusos fertőzésen eshettem át, amit tőle kaptam el lévén betegen jött dolgozni. Ámbár, ha ez nem lett volna elég, akkor az év első hetében szabadságon lévő emberekhez még táppénzre kerülök is csatlakoztak, így aztán a beosztásom is többször változott, s még túlórám is keletkezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hét másik felét iszonyatos fáradtsággal és több, mint tíz órányi alvásokkal töltöttem, amire sokszor az tette fel a pontot, hogy reggeli ébredésem nem ébresztőnek, vagy bármi másnak volt köszönhető, hanem a a munkával való álmodásról.
Az időjárási tényezők miatt nem örültem a korai szabadságnak, de végül mégis vártam, mert iszonyatosan elfáradtam, s szerettem volna pár napot pihenni. Így a hét második felét már a visszafelé számolgatással töltöttem, valamint reménykedtem abban, hogy nem fogok lebetegedni újra, ha már ennyi kollégám küzdött náthás tünetekkel. Valószínűleg az időjárás szeszélyesége is megviselhetett, mert a hét második felében elég tavaszias idő lett, ami sajnos a vasárnap estére elmúlt, s a hétfői szabadságkezdésem egy két napra bejelentett jelentős esőzéssel kezdődött.
Még a fővárosba való felköltözéskor nagyon örültem, hogy sikerült gumiból készült cipővédőt vennem, amelynek köszönhetően ilyen jellegű időben bátran használhattam a kedvelt sportcipőimet anélkül, hogy beáztak volna. Azt hiszem mindenki tapasztalja az infláció hatásait, s mennyire értéktelenednek a fizetések, s ennek köszönhetően komoly kihívást jelent a havi bevételt beosztani. Így annyira nem örültem, amikor a mai napon szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a cipővédő végül kukában kellett kikötnie használhatatlansága miatt, s kénytelen voltam bemenni az egyik kedvelt sportboltomba, ahol viszonylag korrekt áron tudtam megvásárolni az első vízálló férficsizmám, ami viszonylag külsőre elég elfogadhatónak is néz ki. Én azon személyek közé tartozok, akiknek független a költséghatára, de ruházati termékekre egy bizonyos összeg felett nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha megvan rá a keret. Ezért is örültem, s bízok benne, hogy egy időre megoldódott az esős időjárási problémám lábbeli szempontjából.
Már megnéztem az időjárás előrejelzést, s sajnos nem vagyok elragadtatva, amit ezeken az oldalakon láttam. Némi sétát mindenképp be akarok szorítani a mindennapjaimba, s bízom benne, hogy komolyabb esőzések már a héten nem lesznek. Így valószínűleg komolyabban belevetem magam a vizuális szórakozásba, s több sorozatot is be fogok próbálni, valamint pár film is megtekintésre fog kerülni. Azért reménykedek abban, hogy az ismerősök azért rá fognak érni, s nem fogok “beszorulni” a négy fal közé, mint a múltkor.
Állóvíz
Ismét eltelt egy év, s megtartva a hagyományomat ismét megtartva egy évösszegzőt írok év végére, ha már sokakkal ellentétben, de nem tartom továbbra sem a szilvesztert. Főleg abból kiindulva, hogy nem igazán tudok rajta mit ünnepelni.
Az évet inkább az jellemezte, hogy állóvíz jellegű volt. A munkahelyem és a lakhelyem változatlan. Ennek ellenére az évet próbáltam minél jobban feldobni ahhoz, hogy élvezhető legyen. Ahogyan szoktam ellátogattam ismét a Tropicariumba, Budapesti Állatkertbe valamint a Budakeszi vadasparkban is tiszteletemet tettem. Emellett természetesen ahogyan tudtam kimozdultam a természetbe, s próbáltam minél több időt ott tölteni. Nyilvánvaló, hogy ehhez hozzásegített, hogy újabb mobiltelefon csere történt meg az életemben, így aztán nem volt megállás, hogy annak fényképes részét teszteljem.
Mindezek mellett az időjárás szerencsére kegyes volt hozzám, így aztán sok helyre el tudtam menni sétálni. Abból a szempontból szerencsés voltam, hogy többször akadt, aki csatlakozott hozzám. Mozgékony személyként sajnos sokan panaszkodnak, amikor megsétáltatom őket. Ezek mellett továbbra is tiszteletemet tettem a város több pontját felfedezve, hogy hova is érdemes elmenni. Komolyabb fordulatok nem voltak idén, s igazából stagnálásról tudok beszámolni, így komolyabb évösszegzőt nem tudok erről az évről írni.
Az ünnepi mámor
Egy héttel szenteste előtt számomra elég érdekesen végig néznem azt, ahogyan az emberek egyre inkább idegesebbek, agresszívebbek, feszültek lesznek. Egy olyan ünnep előtt, amelyre tulajdonképpen készülnek, s melynek érzelmi alapja a szeretet lenne. Ebből fakadóan elég érdekes látni egyesek viselkedését, amelyet a közlekedésben és kereskedelemben egyaránt meg lehet látni. Sajnos továbbra is tartanak a pánikszerű vásárlások, s most már nekem sem olyan könnyű bevásárolni, s kifejezetten irritálni is szokott, hogy szinte nem lehet beazonosítani azt az időszakot, amelyben könnyű elkerülni az infantilis vásárlókat. Annak mindenképpen örülök, hogy „kinőttem” az ilyen ünneplésekből. Habár tény, hogy soha nem is tartottam igazán ünnepnek a piros napos ünnepeket. Továbbá mindig úgy éreztem, hogy akkor tudok ünnepelni, bulizni, amikor történik valami olyan az életemben, amely ünneplésre ad okot. A szenteste, s a karácsony is inkább már arról szól, hogy örülök annak, hogy ilyenkor fixre vehető a pihenőnapjaim, valamint a fővárosba való felköltözés okán ez egy stabil dátum, amikor haza tudok látogatni. Annak azért örülök, hogy rokoni és ismeretségi körben is egyre elfogadóbbá váltak az emberek, s megértették, hogy számomra nem sokat jelentenek ezek az ünnepek. Így nem is szorongok rajta, s a tervem továbbra is a hazautazás lesz ezekre a napokra, ahol ugyanúgy fogom eltölteni az időmet, mintha sima hétköznap látogatnék haza.
A decemberi hónapom viszonylag nyugalomban kezdődött, s kifejezetten örültem annak, hogy megfelelő időben érkezett meg a számlámra utalt bér és ahhoz kapcsolódó karácsonyi jutalék is. Ezek kettősége viszont hozzásegített ahhoz, hogy a hónapok óta fennálló anyagi problémák megoldásra kerüljenek, s egy kis vásárlást is megengedhessen számomra. Kimozdulni keveset mozdultam ki, amely sajnos az időjárás számlájára lehet írni. Sajnos nem volt jó idő. Elsősorban hideg volt másodsorban pedig, amit mindig szerettem továbbra sem mutatkozik meg. Ez pedig nem más, mint a havazás. A frontok váltogatják egymást. Egyik nap viszonylag őszies idő van, de másnap pedig jóformán meg lehet fagyni. Az első befagyott tócsákkal is volt szerencsém találkozni. Mindezek mellett pedig kiadós szeles időből és esőzésből is sikerült kifognom azt, amit nem szerettem volna.
A fent írtaknak is köszönhettem azt, hogy az elmúlt napokban sajnos megfázással küzdöttem, így aztán nem igen tettem ki a lábam a lakásból. Ez hozzásegített ahhoz, hogy amit megtekintésre terveztem ebben a hónapban azt mind sikerült magamévá tennem vizuálisan. Ebből fakadóan pedig nem maradt más, mint hogy újabb szórakozást keressek magamnak. Ami a bemutatkozó új sorozatokban, s régen kedvelt filmekben mutatkozik meg. Hiszen ahogyan láttam az időjárás előrejelzést nem biztos, hogy megfelelő idő lesz akár egy sima fél órás sétára.
Munka szempontjából kicsit megterhelő ez a hónap, s ahogyan írtam fentebb sajnos a bevásárlás sem olyan könnyű emiatt. Mondjuk annak örülök, hogy ismételt pánikszerű pénzköltők közé nem álltam be, így aztán nagy kérdést nem nagyon csinálok a kristálycukor, étolaj, liszt szentháromságából. Kifejezetten meg vagyok nélkülük. Az mindenképpen kérdés lesz, hogy mennyire fog jól indulni a következő év valamint mi mennyire fog emelkedni. Kiadás és bevétel esetében mindenképp. Egyelőre bízok a legjobbakban, s próbálok kikapcsolódni. Mindezt úgy, hogy már előreláthatólag majdnem egy hetet fogok majd otthon tölteni jövőre, mert az évet máris szabadsággal leszek kénytelen kezdeni egy magánéleti probléma okán, amely hazautazást követel meg majd tőlem. Azért bízom abban, hogy ez majd megoldásra kerül, s az otthon töltött idő viszonylag kellemesen fog eltelni, s némi időt is tudok majd itthon tölteni miután visszautaztam jelenlegi lakóhelyemre.