Ha már megvolt a film maraton, akkor nem fogtam vissza magam: azt hiszem jó vétel volt az első három rész megvásárlása, melynek darabja potom 2000 forintba került.
Kategória: Film
Dawn Of The Planet Of The Apes
Magyar cím: A majmok bolygója – Forradalom
Film kedvelő ember vagyok, de azért megválogatom, hogy mit is nézek meg. Itthon könnyebb, hisz ha valami nem tetszik, akkor fogom és a film közepén felállok és abbahagyom az adott cím nézését, s elkezdek mást csinálni. Moziban ezt kicsit nehéz meglépni. Senki nincs, aki akadályt gördítene az elé, hogy én felálljak és kimenjek, de ennek azért van némi anyagi oldala is. Így ebből fakadóan azért jól meg kell gondolnom, hogy mi éri meg igazán, hogy elkússzak a helyi moziba. Persze elhanyagolható összegért az ember bármit megnézhet, de azért senki nem szeret olyan dologra pénz fecsérelni, melynek köszönhetően később negatív hangulata lesz.
Idén folyatódott Peter Parker kalandja Pókemberként, de megérkezett az új köntösbe bújt Godzilla is, s egyiknél sem bántam meg azt, hogy elmentem rájuk. Tavaly januárban meglepetés volt nekem a Rise Of The Planet Of The Apes, főleg azok után, hogy a korábbi „majmos” filmek nem jöttek be. Pár napra rá elég korrekt áron (igen, szeretjük a Vaterát!) jutottam hozzá a Blu-ray változathoz is, s szám is tátva maradt, mikor nem sokkal később már a folytatás előzetese is bekúszott. A júliusra nagyon rákészültem, s azt kell mondanom, hogy életemben talán ez az első film, amit szinte a premier napján néztem meg. Kérdés persze adott volt, hogy mennyire fog illeszkedni a fent elsorolt filmek közé, illetve mennyire is fog majd tetszeni.
Lévén mennyire fifikás vagyok, ha filmnézésről van szó, de munka miatt várnom kellett a premier után három napot, hogy vasárnapi délelőtt tegyem tiszteletemet a moziban. Ugyan majdnem lekéstem a vetítésről, de nem bántam meg még azt sem, hogy nagyjából öt órás alvás után felébredve, s rohanva mentem el. Egyrészről kevesen voltunk, s a „csőcselék” otthon maradt, így a felesleges csámcsogás, szörcsögés és egyéb irritáló dolog elmaradt. Persze nem ennek köszönheti számomra a film a sikerét, hanem a minőségének. Számomra biztos, hogy az idei három mozis élményből a majmok kerültek ki győztesen.
Tovább…
Immáron biztos: Jön a Jurassic World!
Aki figyelemmel követi a blogon található bejegyzéseimet, annak azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy mennyire megfogott, s gyermekkorom egyik meghatározó filmélményévé nőtte ki magát a Jurassic Park trilógia, melynek záródarabja 2001 szeptemberében startolt a mozikban, s vegyes érzelmeket váltott ki rajongókból, kritikusokból egyaránt. Jogosan.
Sok helyen írták már, hogy érkezik a negyedik rész, amiről jelen pillanatban ellentétes hírek keringenek a neten. Egyik teória szerint folytatás, másik szerint pedig teljes reboot lesz. Látjuk. Reklámanyag viszont már van dögivel:
Minuscule – Valley The Lost Ants (2014)
Magyar cím: Csodabogarak – Az elveszett hangyák völgye
Felnőtt fejjel azért néha visszamegyek gyerekbe, amikor megnézek egy animációs filmet. Az igazság az, hogy mostanság már úgy készülnek ezek, hogy kivétel nélkül legyen benne rejtett felnőtt tartalom. Egyértelmű, hogy ez legtöbbször a moziban bemutatott címeknél van jelen, hisz ezzel elérhető az, hogy a gyártónak sokkal több bevétele legyen, mint ha csak kizárólag gyermekek számára készült volna. Ugyan időm lassan tényleg elég kevés, így ezt legtöbbször a filmekre töltött időm bánja. A mozifilmek többször szem előtt vannak, hisz az embernek elég elmenni a helyi pláza posta részére, hogy befizessen csekket, feladjon levelet, hisz ott kisebb a sor, s rögtön belebotlik pár érdekes plakátba, ami elegendő arra, hogy felkeltse a figyelmét az adott alkotásra. Persze hozzáteszem, hogy van mikor ez sem elég ahhoz, hogy egy-egy cím elkerülje a figyelmemet.
Azonban akadnak olyan idők, amikor egyszerűen nem vagyok hajlandó, vagy nem tudok felkelni a tévé előtt, s film maratont tartok. A kevés szabadidőmet aranyban mérem, így azok a filmek, melyeket még nem láttam többnyire akár hetekig is itt figyelnek a merevlemezemen mire erőt veszek magamon, hogy megnézzem őket. Általában előzetes, vagy a filmből látott képek alapján választom ki melyet nézek meg, illetve „tapsolom” le a virtuális tárhelyekről. Semmit nem tudtam erről az animációs filmről, s csupán a látott képek alapján döntöttem úgy, hogy majd egy esős napon tökéletes lesz arra, hogy majd elüssem azokat az órákat, melyek unalommal telnének egyébként. Semmilyen elvárást nem támasztottam ezzel kapcsolatban, s talán lehet ez is szerepet játszott abban, hogy pozitívan csalódtam. Méghozzá elég nagyot.
Tovább…
Harry Potter: A teljes sorozat
Azt hiszem én is azon személyek egyike vagyok, akit annak idején egyáltalán nem kapott el a Harry Potter-láz. Tény és való, hogy a nevet hallottam többször is, de valahogy nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Az, hogy most minek számít nem igazán foglalkoztat, de annak idején – mint ahogyan most is jellemző rám – nem igazán szerettem könyveket olvasni. Így az életemből ki is maradtak gyönyörű módon a regények. Első vizuális élményem mégis egy előzetes, illetve egy beszélgetés, amely a biológia tanárnőm és az osztály legjobb tanulója között zajlott nem sokkal karácsony előtt, melynek központi témája az volt, hogy mennyire is volt könyv hű az első rész. Ugyan én is végighallgattam ezt a beszélgetést, de ennek ellenére nem éreztem semmiféle belső késztetést, hogy otthon jelezzem igényemet a moziba való látogatás miatt.
Nem is nagyon foglalkoztam sem a filmmel, sem pedig a könyvekkel egészen addig, míg az egyik hazai kereskedelmi csatorna nem tűzte műsorára az első részt. Ekkor a filmsorozat már javában a harmadik epizódjánál tartott, s itthon meglepő egyetértést volt azzal kapcsolatban, hogy bizony ezt rögzíteni kell. Annak ellenére, hogy az alaptörténet nem tetszett, s nem is keltette fel az érdeklődésemet meglepődve fogadtam, hogy mégis remekül szórakoztam rajta. Természetesen én is felvettem a fonalat a történettel kapcsolatban, habár a könyveket továbbra is kihagytam az életemből leginkább azért, mert nem is lett volna megfelelő anyagi hátterem azok beszerzésére, illetve nekem elegendő volt a vizuális tartalom is. Aztán tíz éves pályafutása után a széria leköszönt 2011 nyarán, s én is lezártnak tekintettem. Persze az új TV vásárlása után nem volt kérdés, hogy ez az egyik cím, amit már magáért a látványért be kell szerezni HD formátumban, ami sikerült is. Azóta lemezre felírva hevert a polcomon, s az újranézésnek a legkisebb szikrája nélkül. Ahogyan az lenni szokott persze én is „csavarogtam” az interneten, még olyan bejegyzésre nem akadtam, melynek központi témája a címbeli mű volt. Mivel egyben egyébként sem láttam az összes részt, így az a fajta érzés fogalmazódott meg bennem, hogy talán hallgatnom kellene pár rajongóra, miszerint igazi élmény az, s úgy áll össze rendesen a kép, ha minden egyes epizódot egymás után nézi meg az ember. Nos, hallgattam rájuk. Igazuk volt.
Tovább…
Jön: Lara Croft And The Temple Of Osiris
Hogy őszinte legyek a 2010-es Guardian Of Light, mely felülnézetes Tomb Raider tulajdonképpen nem nyerte el a tetszésemet. Ugyan nagyon sokaknak bejött, de én nem vágódtam tőle hanyatt, sőt!
Az idei E3-on azonban bejelentésre került, hogy folytatódik. Becsületből, s rajongói mivoltomból nekiülök, de már előre látom, hogy egy végigjátszást fog ez (is) megérni számomra.
Godzilla (2014)
Magyar cím: Godzilla
Moziba járni elég agresszíven csak tinédzser koromban kezdtem. Így nekem sajnálatos módon az 1997-es Godzilla teljes mértékben kimaradt. Mivel a megjelenés után nem rendelkeztem szinte semmilyen otthoni szórakoztató technikával, így általános iskolás egyik maradandó élményem volt vizuális értelemben amikor egyik osztálytársam elhozta a filmet. Akkoriban szinte hagyománynak számított, hogy karácsonyhoz közeledve az utolsó két-három napban már nem volt tanulás, hanem aVHS korszak egyik közös szórakoztató formáját műveltük, azaz filmet néztünk. Nagy volt az öröm, s nekem bevallom őszintén látványban, s mindenben lenyűgözött.
Persze az idő engem igazolt, s a film megérkezett a kereskedelmi csatornákra is, így engem sikerült akkor a képernyők elé szögeznie. A nem túl horrorisztikus költségvetésből készült filmnek vártam a folytatását, de nem érkezett, s azt sem értettem, hogy miért is tűnt el a kínálatból nyom nélkül, illetve miért is olyan nagy negatív visszhang lengi körül. Annyira nem merültem bele a témába, de azért párszor még sikerült megnéznem. Aztán sikeresen belefutottam abba a hírbe, miszerint készül egy remake, mely megpróbálja majd hitelesen alátámasztani a gigantikus szörnyeteg eredetét. Nem hozott lázba igazából annyira ez a hír, viszont elegendő volt ahhoz, hogy kicsit utána olvassak, hogy miért is övezi az 1997-es alkotást ekkora negatívum. Minden világossá vált, de igazából nem dobtam hátast a dologtól. Majd szép lassan elkezdtek megérkezni a sejtelmes előzetesek, s az utolsónak köszönhetően – ha nem is rögtön a premier napján – de ott voltam a vetítésen.
Tovább…
The Hunger Games: Catching Fire (2013)
Magyar cím: Az éhezők viadala – Futótűz
Végül ez is megvolt. Tavalyi év első napján döntöttem úgy, hogy ha már mindenki odavan a filmért, akkor már én is megnézem, hogy miért emlegetik mindenhol az első részt. Az előzetese alapján nem vágódtam hanyatt, de mivel egyébként sem volt épp jobb elfoglaltságom, így végül úgy döntöttem, hogy nekiülök annak a két órának, esetleg nem tetszik akkor fogom és kikapcsolom. Ennek ellenére végigültem, ugyan mély nyomott nem is hagyott bennem, de arra elegendő volt, hogy a játékidőt valóban kitöltse, s pozitív filmes élménnyel gazdagodjak. Bár már akkor is biztos voltam benne, hogy a folytatást is meglesem, de azt viszont biztosan tudtam, hogy nem mozis élményeim közt fogom számon tartani.
Így is lett, habár nem friss megjelenésről van szó, de azért akár merre mentem mindig belebotlottam film második részének valamilyen fizikai adathordozón lévő változatába, legyen az akár DVD, akár Blu-ray. Ennek ellenére azért a merevlemezemen azért hetekig itt „sínylődött”, mert nem tudtam magam rávenni, hogy megnézzem. Egyrészről ott volt a több, mint két órás játékidő, valamit ugyanazok az érzések, amelyek az előzményeket is végigkísérték: hiába látványos előzetes, de nekem közömbös volt. Így végül megvártam azt, hogy több napos szabadnapomon itthon legyek, s mivel az eső elmosta a lehetőséget, hogy elindulhassak itthonról akárhova, kénytelen voltam belevetni magam a folytatásba.
Tovább…
Robocop (2014)
Magyar cím: Robotzsaru (2014)
Eléggé hiszékeny lennék, ha hittem volna abban, hogy a címben megjelölt film valami nagyon nagyon jó dolog lesz, ami történhet velem. Szigorúan csak akkor, ha a vizuális szórakozást vesszük alapul. Nem ültem le nagy reményekkel az új Robotzsaru elé, így nem is tudtam pofára esni, de azért olykor-olykor eszembe jutott az az ötlet, hogy most kinyújtom a kezem, s szépen kikapcsolom az egészet a francba. De mivel egyébként is rossz az időjárás, s nem is lett volna kedvem sehová se menni, így inkább úgy voltam vele, hogy végignézem.
Tény és való, hogy a reboot-ok és a remake-kek korát éljük. Bevallom én nem nagyon értem ezeknek a létjogosultságát még akkor sem, ha teszem azt a későbbi változat sokkal, de sokkal jobban sikerül, mint az első nekifutás. Jókat lehet ezeken szórakozni, tény. De valahol azért nem értem, hogy ennyire nincs semmi alapötlet, önálló gondolat? Muszáj szinte mindegy egyes hónapban egy olyan filmbe, sorozatba belefutni, amelynek már voltak első próbálkozásai? Egyértelmű, hogy erre nem fogok választ kapni. Azonban az elmúlt időben rendkívül sokat fejlődtek a filmek, sorozatok látványvilágban, így talán egy-kettőnél még meg is lehet érteni az újra feldolgozás mivoltát. A Robotzsaru azonban nem ilyen. Nagyon nem.
Tovább…
Walking With The Dinosaurus
Magyar cím: Dinoszauruszok – A föld urai
Ilyenkor azért belegondolok abba, hogy milyen rég voltam is gyerek. Már akkor is kezdtem rajongani az őslényekért, habár elsősorban egy-két filmnek köszönhetően. Nem emlékszem pontosan, hogy hányadik osztályba is jártam akkor, de talán még alsó tagozatos voltam az általános iskolában, amikor megérkezett hazánkba a The Walking With The Dinosaurus, azaz honosított nevén Dinoszauruszok – A Föld Urai című hat részes sorozat.
Nem kell mondanom, hogy azonnal beleestem, s hat héten keresztül nyomon követtem, s minden egyes epizódját rögzítettem. Azóta nálam a feledés homályába merült leginkább azért, mert az epizódokat felkutatni, s ismét magamévá tenni nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Főleg, ha az ember gyermeke valamilyen normális minőségben szeretné ezt megtenni. Azért valahol a felnőttes naivitás is volt részemről, hogy az azonos című mozifilmről azt hittem, hogy majd valamiféle kapcsolata lesz az általam preferált szériával kapcsolatban. Ebből a szempontból pedig kemény pofára esés volt, így talán örülök is, hogy decemberi hónapban eme alkotásra nem maradt időm, így csak tegnap este tudtam itthon megtekinteni.
Tovább…