The Amazing Spider-Man 2

Magyar cím: A csodálatos pókember 2.
Kisgyerekként szinte közvetlenül miután megtanultam olvasni odavoltam a képregényekért. Mivel anyagiak terén azért volt némi korlát, így azért nem tudtam annyira terjeszkedni, így végül megrekedtem a Donald Kacsa szintjén. Azt azonban élveztem. Egyszer azonban úgy hozta a sors, hogy lehetőségem volt más képregényt is vásárolni. A választásom azonban nem másra esett, mint Pókember kalandjára. Bevallom nem nagyon voltam képben, így szerencsésen el is vesztem a történet hálójában. Ezt a vonalat nem is nagyon erőltettem tovább, s ebből fakadt is többnyire az, hogy nem estem hanyatt, amikor meghallottam, hogy film készül belőle. Nem is véletlen, hogy valami agyonmásolt lemezen jutott el hozzám az első film. Innentől nem volt megállás, s a második epizódot már moziban néztem meg. Az itthoni büdzsének volt köszönhető az, hogy a harmadik ebben a formában kimaradt nálam.
Sokak szerint azonban nem vesztettem sokat. Ha őszinte akarok lenni nekem eléggé furcsa élményt nyújtott ugyan, de nem utáltam. Ellenben kíváncsi voltam, hogy mikor érkezik a negyedik rész. Eltelt egy év, eltelt kettő…. eltelt öt. De valahogy sehogy sem akart jönni a pókember negyedik része. Eközben gondolom sokaknak feltűnt, hogy az amerikai filmgyártás most a reboot korszakát éli, így hát a kedvenc hálószövőnket is elérte ez a „pestis”, s így ő is megkapta a maga kis reboot-ját, mely a The Amazing Spider-man nevet kapta végül. Én vagyok talán az, aki legjobban utálja az ilyesmit, s annak ellenére, hogy nem voltam rajongója se a képregénynek, se az első trilógiának mégis köpködtem aztán ezeket a dolgokat rendesen. Aztán végül jött az első előzetes, és…. premieren ott voltam a moziban, majd miután megjelent fizikai adathordozón is meg is vásároltam azt. Részemről teljes mértékben kijelenthető volt, hogy jót tett az újraindítás ennek a szériának, mert nekem teljes mértékben bejött. Az már más kérdés, hogy ezekből fakadóan azért akadt némi gubanc is. Rajongókkal.

Tovább…

Jack and Jill

Magyar cím: Jack és Jill
Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor bizony én nem nagyon szoktam adni mások véleményére. Úgy vagyok vele, hogy felnőtt ember vagyok, s el tudom dönteni, hogy mit akarok megnézni, meghallgatni, vagy épp mivel szeretnék játszani. Persze jól meg kell gondolnom a korlátozott szabadidőm miatt, így persze elő szokott fordulni, amikor sajnos én is sikeresen mellé trafálok, s aztán csak arra gondolok, hogy értelmesebb dolgokkal is elüthettem volna az időmet, mint az adott alkotással.
Ciki vagy nem, én annyira már nem vagyok (sajnos) naprakész az filmes alkotásokkal, így sokszor sikeresen el is megyek sok mellett. Legtöbbször persze sikerül olyan mellett, amely egyébiránt tényleg tetszik. Ilyenkor nem szoktam más weboldalakt nézni, így nem is nagyon szoktam az értékeléseket figyelembe venni, hisz mindenkinek más és más az ízlése.
Mivel én nem vagyok nagy ünneplős fajta, így nem is nyekeregtem, amikor megtudtam, hogy húsvét előtt bizony jó pár napot kell majd dolgoznom, s nem is sima műszakban. Én már régóta leszoktam a tévécsatornák nézéséről, így általában akkor találkozok egy adott műsorral, amikor épp a közös helyiségben tartózkodom a szülőkkel. Így történt meg, hogy idén az egyik kábelcsatorna műsorára tűzte a Jack és Jill-t, Adam Sandler egyik vígjátékát. Bevallom magát a színészt nem szeretem, de az általam látott jelenetek nekem tetszettek, s úgy döntöttem, hogy akkor ideje lenne megnéznem ezt a filmet pótolva ezzel a lemaradásomat. Persze előtte azért megnéztem az előzetest is, hisz nem voltam tisztában az alapszituációval.

Tovább…

Gravity

Magyar cím: Gravitáció
Vannak olyan filmek, amelyek az alaptörténetük, plakátjuk, előzetesük alapján nem fognak meg. Egyáltalán. Azonban olyan sok írás születik róluk, s ezt követően elkezdenek a csapból is ezek folyni, hogy egyszerűen muszáj őket megtekinteni. Nagyjából ez a helyzet illik rá a szóban forgó filmre is, amiről hónapokig lehetett hallani, de csak pozitívumot, majd pedig jött az Oscar díjátadás, ahol viszont majdnem minden kategóriában győzött a film. Ugyan tisztában voltam vele, hogy lehet pofára esek majd, de úgy voltam, hogy nem veszíthetek semmit.
Ahogyan az előzetes hírektől  sem, úgy a filmtől sem sikerült hanyatt esnem. Leginkább azért, mert számomra úgy jött le az egész, hogy ez inkább a nagy vásznon működik pontosan a látvány miatt. Biztosan érdekes lehetett volna, de szöget ütött valami a fejembe. Még pedig az, hogy ha maga a film nem tetszik, akkor bizony lehet akármennyire is látványos, engem az nem fog lekötni. Ebből fakadóan pedig azért elgondolkoztam azon, hogy vajon nem-e a látvány volt az, amely sokakat megvett kilóra?

Tovább…

Carrie (2013)

Magyar cím: Carrie
Hanyadik feldolgozás is ez? Stephen King 1976-os regényéből már készült nem egy adaptáció. Az elsőt sajnos nem láttam, habár nem is igazán érzek arra késztetést, hogy pótoljam eme hiányosságomat. Talán már van annak tíz éve is, amikor unalmamban váltogattam a csatornákat, s így akadtam rá a 2002-es TV adaptációra a műből, ami viszont elnyerte a tetszésemet. A DVD korszak elején még VHS-re rögzített film azonban soha nem került újranézésre. Pedig tényleg nem volt szörnyű, sőt!
Annak ellenére, hogy eléggé szeretem a filmeket sajnos nem vagyok naprakész a hírekkel kapcsolatban. Így történhetett meg amikor a TV-ben akadtam össze a tavalyi év Carrie-jével, amely elméletileg egy remake lenne. Gyakorlatilag meg nem igazán érthető a létjogosultsága. Tartottam tőle, hogy nem fogja megütni a színvonalat, de azért reménykedtem, hogy azért élvezhető lesz, ha már ennyi pénzt beleöltek. Hát sajnos nem lett az. Azt kell mondanom, hogy végig szenvedtem az egészet.

Tovább…

Májusban menni moziba! The Amazing Spider-Man 2 végső előzetese

Az utolsó előzetessel engem megvettek kilóra. Egyetlen dologtól azonban tartok, hogy abban az esetben, amikor beülök a moziterembe, akkor majd minden látványosabb jelenet visszaköszön, s szinte semmi újdonság nem lesz majd a filmben. Sajnos mostanság jellemző, hogy minél csalogató legyen egy bemutató, annál több mindent tesznek bele, így végül szinte semmi nem marad a film élvezeti értékéből, mert az ember úgy érzi, ezt már látta.
Ennek ellenére persze ott leszek majd májusban. Persze kérdés az, hogy majd mikor is tudok menni a munka mellett. Bízom benne, hogy majd ez is annyira fog tetszeni, mint a 2012-es változat, melynek Blu-ray kiadását rögtön a megjelenés napján megvásároltam. Várós. Nagyon.

Amerikai Pite – Találkoztunk ismét…

Én még azon gyerekek közé tartoztam, akik kint játszottak este kilencig az utcán. Persze akkor, amikor másnap nem volt tanítás. Amikor rideg idő volt, akkor pedig a tévé előtt ücsörögtem. A nyár nagyjából annyiból állt, hogy vagy csavarogtam, vagy tévéztem. Aztán megérkezett az első videó, s onnantól kezdve nem volt megállás, hisz igazi filmbolonddá nőttem ki magam. Van jó pár kedvenc alkotásom, s közéjük tartozik az Amerikai Pite is, melynek sajnos csak a harmadik részét sikerült megnéznem a moziban.
Részemről nem volt velük gond, kellemes kikapcsolódásnak ígérkezett mindegyik. Sajnos a negyedik kimaradt az időközben kissé zsúfolttá váló életemből. De szerencsére a megjelenéskor megtekinthettem, s nekem elnyerte a tetszésemet. Véleményem szerint eléggé jól sikerült, s a nosztalgia valóban érződött rajta. Arról nem is beszélve, hogy már csak az is emelte a film értékét szememben, hogy bő egy hónappal a negyedik rész megtekintése előtt volt a tíz éves osztálytalálkozóm, szóval… A jogtulajdonos miatt az első rész kivételével mindegyik epizód napvilágot látott blu-ray lemezen, melyből a második, s harmadik rész már a polcomon hevert. Ellenben úgy, hogy a negyedik rész pusztán 2500 forintos áron volt megvásárolható nem volt kérdés, hogy bizony a kosaramban fog landolni.

The Passion Of The Christ

Magyar cím: A Passió
Vannak jó filmek, vannak rossz filmek. Vannak közepes filmek, s van A Passió. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor sokat töprengtem azon, hogy vajon hogyan is indítsam ennek a bejegyzést, de csak ez a mondat volt az, ami eszembe jutott. Mert valahogy más nem igazán derengett elő nekem a filmmel kapcsolatban.
Nem tartom magam vallásosnak, s nem hiszek a megváltóban sem. Vallásos iskolába jártam, s ez még rá is tett egy lapáttal is az egészre, hogy növelje azt a fajta ellenszenvet, amit különböző vallások felé érzek. Arról már nem is beszélve, hogy jó pár marhasággal is találkoztam ezzel kapcsolatban, habár aki szentül hisz ezekben, azokkal nem érdemes vitatkozni. Főleg, ha az illető az ember tanára. Fentiekből fakadóan nem igazán érdekelt a film pedig nem mai alkotásról van szó, s volt is elég nagy visszhangja a bemutatásakor. De végül egy South Park epizód volt az, amely kapcsán úgy döntöttem, hogy megnézem. Az egy dolog, hogy jó párszor ásítanom kellett, de a film végén egy kérdésem maradt: ez mi?

Tovább…

Jurassic World

Immáron biztos, hogy jövő nyáron debütál a mozikban a Jurassic World, az 1993-as Jurassic Park negyedik része. 14 évvel az utolsó rész után – ami egyébként nem sikerült túl jól – kíváncsian várom, hogy vajon mit is fog majd nyújtani a mozikban. Bízom benne, hogy jobb lesz, mint a harmadik rész (vagy legalább nem lesz rosszabb). Túl sok információ még nem áll rendelkezésre, egyelőre csak a lent látható poszter, ami a hivatalos: 

Nyáron indul a forgatás, s remélem karácsonyi ajándék lesz pár forgatási kép, teaser, trailer vagy valami hasonló mozgóképes anyag.