A virtuális gondolataim gyűjtőhelye
A jó időt ki kell használni. Mivel végre eljutottam oda, hogy szabadságra menjek, így úgy döntöttem nem vagyok hajlandó itthon ülni. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzám, így szinte mindennap tudtam valamerre menni. Emellett pedig olyanokkal is tudtam találkozni, akikkel sajnos régóta nem sikerült a munkámból kifolyólag. Főleg azért, mert sokan voltak táppénzen, melynek következtében kénytelen voltam túlórákat vállalni. A megérdemelt pihenést pedig tovább folytattam.
Sokaknál kérdéses, hogy milyen fülhallgatót használjanak. Nagy zenerajongóként minél minőségibb, de sajnos hiába érzem úgy, hogy komolyabb árfekvésű terméket tudnék vásárolni részemről túl sérülékeny, s aprók ezek. Ennek ellenére egy ideig a vezetékes fülhallgatókkal elvoltam, s sokáig egy SoundMagic E10 volt a társam. Idővel egy mikrofonosra cseréltem, mert kialakult nálam az a fajta kommunikáció, hogy amikor valakivel nem tudtam személyesen beszélni, akkor messengeren hívást indítottam. Aztán egy árzuhanásnak köszönhetően első vezetéknélküli fülhallgatómnál ráébredtem, hogy sokkal könnyebb és kényelmesebb, mint a vezetékes változat. Ismét beruháztam egyre, amely nem volt más, mint a Redmi Buds 6.
Egyelőre elégedett vagyok vele, de azért érzékelhető, hogy erősen a középkategória alsó határát súrolja. Természetesen a fent említett fülhallgató megmaradt tartaléknak.
Mikor ideiglenesen hazaköltöztem egy kis időre nyakamba vettem a várost. Mivel könnyen bejárható, s biciklizés is szinte balesetveszélyes amennyiben odafigyelünk elég sokat voltam a szabadban. Annak ellenére, hogy elsősorban kutyás ember vagyok mégis szeretem a macskákat is. Egy séta alkalmával hallottam meg egy elhagyott kismacska nyávogását, amit megfogva hazavittem. Azóta ő is házikedvenc lett. Ámbár elég nehéz jó fotót készíteni róla, de valahogy most mégis sikerült.
Kihasználtam azt, hogy remek az idő, így a mai nap tettem egy sétát Solymár határában lévő természeti részén. Megnéztem a solymári vízesést, s közben felfedeztem a környéket. A lakóhelyemhez képest messze van, s sok idő eljutni oda, de nem bántam meg. Igaz az ünnep miatt elég sokan voltak.
Egyik kedvenc kirándulóhelyem a fővárosban a Hűvösvölgy. Mai nap megcsodálhattam a naplementét is.
Sajnos idén nem ajándékozott meg minket a tavasz jó idővel, s szinte kizárólag akkor volt napsütéses sétában részem, ha éppenséggel munkanapom volt. Tegnap szerencsére ez másképp alakult, így tudtam tenni egy kisebb sétát:
Először a Tóth Árpád sétányra vezetett az utam, ahol megcsodálhattam a cseresznyefák virágzását. Sajnos nem tartott sokáig, s amikor teljes pompájukban díszelegtek, akkor épp esős idő volt. Később pedig Hüvősvölgy finom erdei illatát érezhettem.
Hónap elején publikáltam azt a bejegyzést, hogy sajnos kénytelen voltam a korábbi – több éves – laptopomtól megválni. Természetesen, ha valamire költeni kell, akkor mindig jön újabb váratlan kiadás. A mai napon egy Honor Band 9 okosóra tulajdonosa lettem. Kényszerből történt a vásárlás, ugyanis elődje szíja elszakadt, s mivel nem lehetett vásárolni hozzá újat így kénytelen voltam lecserélni. Kicsit keserű szájízem volt, mert sajnos ahány márka, annyi applikáció, s ha az ember használja, akkor márka váltás után korábbi statisztikái a kukában landolnak.
A telefonjaimra mindig vigyáztam, s munka közben ritkán volt olyan, hogy a zsebemben volt. A tavaly vásárolt S23 Ultra esetében fel sem merülne, hogy nálam legyen. Az okosóra is kizárólag arra szolgál, hogy tudjam mennyi az idő. Jó megoldás, ha sűrűn, akár negyed óránként kell ellenőrizni az időt. Mivel a munkám egy része fizikai aktivitást kíván továbbá nem vagyok lassú ezen a téren sem, így többször belefutottam, hogy odaütöttem valamihez az előző órát vagy beleakadt valamibe és kikapcsolódott. Hiába gumiszíj, sajnos megadta magát idővel. Ezért is gondolkoztam el milyen legyen, de inkább alsó ár sávban gondolkodtam. Ha sérül valami, akkor inkább az óra legyen. Bízom benne, hogy nem pár hónapig lesz a társam, s a szíj itt is bírni fogja a kiképzést.
Ismét egy évösszegző kerül ki a virtuális térbe részemről, ahogyan az lenni szokott szilveszter napján. Elég érdekes szösszenet kerül ki részemről, hiszen ez az év is nagyon sok változást hozott magával. Első körben tavaly sokadik megpróbáltatás, s rengeteg kínlódás után egy lakbér emelést indoknak felhozva anyagi tartalék nélkül döntésem az volt, hogy hazaköltözök. Ez elég nagy visszalépés volt részemről elsősorban szórakozás tekintetében. Mivel nem fogyasztok alkoholt, így sajnos odahaza a strandon és mozin kívül komolyabb szórakozási lehetőségem nem nagyon volt. Az első fél év még viszonylag komolyabb problémák nélkül telt ellenben nem adtam fel azt, hogy egyszer újra a fővárosban élhessek. Ámbár tény, hogy hazaköltözéskor nem is gondoltam, hogy ez a vágy nem sokáig fog vágyálom maradni.
Az első fél év még viszonylag nyugalomban telt. Azonban az év kezdés már koránt sem volt az. Odahaza élettársi kapcsolat áll fenn, s sajnos egyik fél, akivel nem állok rokoni viszonyban több konfliktust idézet elő. Próbáltam magam megvédeni, de hiába bizonyultam erősebbnek, mégis megviseltek a történtek. Sajnos hiába mondtam édesanyámnak, hogy nem veszi komolyan a dolgokat nem sikerült megmagyaráznom neki, hogy az élettársa alkoholista, aki időközönként szeret berúgni. Ez több személyes tárgyamat is érintette. Emellett a munkámra is kihatással volt, aminek a vége végül a munkahelyváltás volt.
A nyarat már kevésbé tudtam elviselni, mert az új helyen nem éreztem magam jól. Ekkor egyszer egy vita során egy napra feljöttem megnézni egy kiadó lakást, de sajnos kiderült, hogy átverés. Majd történt egy újabb vita, amikor szembe kellett néznem azzal, hogy részemről előbb vagy utóbb fizikai bántalmazásba fog süllyedni a dolog, s én többet érek annál, hogy a hatósággal kelljen szembenéznem. Másodjára már siker koronázta a felutazásom, s azonnali szerződés aláírással augusztusban ismét visszaköltöztem Budapestre.
Előtte eléggé szélsőségessé vált a helyzet az új munkahelyemen, s így már felutazás napján mindent kockára téve felmondtam. Aznap magamra zárva az ajtót lefeküdtem. A kimerültségem abban látszódott, hogy pár óra alvás olyan volt, mintha egy napot átaludtam volna. Nem volt kérdés, hogy azonnal jeleztem mindenkinek, hogy visszatértem majd este pedig nyakamba vettem a várost. Nem volt kérdés, hogy a Hűvösvölgy és a Margit-sziget volt az állomás. Ugyan odahaza nem tetszett a hirtelen költözésem, de erőt vettem magamon. A történtekről beszámoltam mindenkinek, akik kivétel nélkül jelezték, hogy büszkék rám, ahogyan döntést hoztam, s azt kiviteleztem.
Mivel keresett végzettségem van, így felköltözéskor nagyjából 70 db önéletrajzot küldtem el. Ennek ellenére már másnap megindultak a megkeresések, s egészen pontosan két nap alatt találtam munkát. Az említett önéletrajzokra pedig nagyjából 90%-ban pozitív visszajelzést kaptam. Mindenesetre jelenlegi munkahelyemmel vegyesekké váltak az érzelmek, de váltani stabil anyagi tartalék nélkül nem tervezek. Mindezek mellett pedig sarkamra álltam, s letiltások ellenére is kapcsolatba léptem volt lakótársammal, akit figyelmeztetve viselt dolgaival kapcsolatban, amit dokumentáltam elértem, hogy ugyan részletekben, de törlessze felém az adósságát.
