Jó pár éve annak már, hogy a technika nem csak belépett az életünkbe, hanem olyan szinten részévé vált, hogy az emberek többsége már nem is tudna létezni nélküle. Ez egyfajta függőség is egyben, hiszen ilyenkor érdemes belegondolni, hogy a mai felnőtt generáció milyen technikai körülmények között nőttek fel. A szórakozás teljesen mást jelentett. Nem voltak közösségi portálok, melyeken megoszthattuk az állapotunkat, vagy a frissen készített fényképeket, amelyeket feltehetően a publikálás után soha többet nem tekintettünk meg, kivéve persze akkor, ha nem éppenséggel valamilyen rosszul sikerültről volt szó, ami miatt aztán kellett magyarázkodni, vagy szégyenkezni. Volt VHS korszak, VHS lejátszók, Videotékák, mozik, strand, fesztiválok, és persze némi társasági élet, amely elsősorban a személyes találkozók hoztak létre. Azóta egy csomó minden átalakult, vagy megszűnt. A mai felnőtt korosztály viszont egy valamire biztosan emlékezhet: milyen volt egy olyan társadalom, ahol a telefonálás csak vezetékes telefonon volt lehetséges, hiszen nem voltak még mobiltelefonok.
Én pont azok közé tartozom, akik abban a generációban nőttek fel, amikor még csak elkezdődött a mobiltelefonok gyártása. Emlékszem, hogy a közvetlen környezetemben csak a felnőtt és dolgozó embereknek volt ilyen készülékek, s mindegyik szinte akkora volt mint egy tégla. Nem sok funkciójuk volt, s tényleg szinte csak alap dolgokat tudtak. Aztán szépen lassan beszivárogtak a mindennapokba, hiszen ahogyan elkezdődött a sorozatgyártásuk ellepték a piacot. Megjelentek a mobiltelefonszolgáltatók, utána pedig megjelentek az egyre kisebb, s már sokkal igényesebben kinéző példányok. A feltöltőkártyás és az előfizetés opció pedig lehetővé tette, hogy szinte akárki hozzájuthasson ezekhez a készülékekhez.
Azóta hatalmas alakuláson ment át ez a szegmens, hiszen tulajdonképpen jelenleg az érintőképernyős változatok uralják a piacot, amely sokszor akár egy miniatűr számítógépnek is megfelelhet. Mindezek mellett persze fontos megjegyezni, hogy az emberek ennek köszönhetőek függővé váltak. Hiszen mindent meg kell osztaniuk a közösségi portálokon, valamint mindent le kell filmezni, és mindenhol ott kell lennie a készülékünknek. Én inkább zenefüggő vagyok, tehát a telefonom 80%-át a zenehallgatás teszi ki. Nagyon sok hasonló bejegyzést olvastam a mobiltelefonok evolúciójával kapcsolatban. Érdekes volt mindenképp, hogy mi történt az elmúlt 18 évben. Én is kedvet kaptam egy hasonló bejegyzés megírásához, de inkább saját szemszögből, és saját tapasztalattal a készülékeimen keresztül. Tovább…
Kategória: Mobiltelefon
Kezdődik a visszaszámlálás!
Év eleje régen volt, s egyre inkább kezdtem elfáradni, mivel a rutin gépezete kicsit berántott a munkahelyen. Ehhez nagyban hozzátett a kiszámíthatatlan időjárás, de annak nagyon örültem, hogy időközben megérkezett a tavasz, amely magával hozta természetesen a megfázást is. Szerencsére az utóbbi kettőnél megúsztam szimplán torokfájással, s rekedtséggel, így a láz, s az orrfújás elmaradt.
Ennek ellenére nagyon szerettem volna menni a szabadba, s mozogni nem keveset, de sajnos kimerült kutyasétáltatásban, illetve kerékpározásban, lévén sajnos az időjárás mindig akkor mondott csődöt, amikor épp lehetőségem lett volna rá, vagy éppen dolgozni kellett volna. Ezért eléggé örültem annak, hogy a munkahelyemen kiderült, hogy a hónap végén megyek egy hosszabb szabadságra. Annyira azonban nem örültem, hiszen fizetés előtt lesz, így maximum egy mozizás fér majd bele a keretbe. Ámbár abból a szempontból viszont szerencsés leszek, hogy több, mint egy hét lesz majd anélkül, hogy a munkahelyi büfé ízes felhozatalát kihagyva jelentőset tudjak majd spórolni a be nem tervezett finomságokon. S természetesen nem elfelejthető az sem, hogy a lassan egy hónapos Huawei P9 Lite (2017)-et még jobban tudjam majd tesztelni, amihez elég szépen hozzászokott a személyiségem.
Természetesen a kamera az, amitől nagyon el voltam ájulva, s persze azóta is igyekeztem szinte mindent lefotózni, amit csak tudtam. A helyi élővíz csatornát többször bejártam, valamint a távoli gáton is megfordultam. Nem utolsó sorban a zöld részeket bejárva a városban. Egy kis mozgás egyébként sem árt, s zenehallgatás mellett pedig élvezet minden egyes perce.
Természetesen jelen helyzetben nem nagyon tudtam messzebb jutni, így aztán egyelőre maradt a városom sajátosságai. Egy idő után viszont igyekeztem tovább próbálgatni a kamera képességeit, s így rovarokat is próbáltam lencsevégre kapni. Ebből egy valami azonban lényeges volt számomra: a bogarak nem állnak meg pózolni.
Mindezek mellett elég jól sikerült kiismernem a készüléket, amivel kapcsolatban azt gondolom ismét nem hoztam rossz döntést. Persze bízom benne, hogy ez is kibír majd két évet legalább, s nem is nagyon fog probléma lenni. Mindenképpen pozitívum, hogy akár három (!) napot is kibír az én használatom mellett, ami zenehallgatást, némi beszélgetést, nagyjából egy órányi internetezést takar. S szerencsére szinte semmit nem fogyaszt a telefon, ha készenléti állapotban van. Ez mindenképpen öröm volt számomra, hiszen az előző telefonom töltő része is azért ment szét, mert mindennap kellett töltenem.
Ahogyan pedig elkezdődik a szabadságom – amire elég jó időt jósolnak – elkezdődhet a szórakozás. Tervek közt szerepel mindenképpen egy mozizás, valamint napi szinten legalább 2-3 óra aktív bicajozás akár másik városba való áttekerés. Nevezetességek, zöld rész meglátogatása, amennyire bírni fogom, ha éppen nem olvadok szét majd a szinte nyári melegben. S persze egy nagy adag csavargással megfűszerezett pihenés.
Generációváltás
Majdnem két évvel ezelőtt lőttem ki a virtuális térbe egy bejegyzést, melynek alaptémája az volt, hogy ugyan megfogadtam, hogy nem cserélem rekord gyorsasággal a telefonjaimat (ami évenkénti egy készüléket jelentett), de végül elcsábultam egy Huawei P8 Lite által.
A csábulás oka leginkább az volt, hogy korábban megszállottan ragaszkodtam a Sony termékeihez, de mivel szinte egyik készüléke se remekelt fényképezés terén, még a 100 ezres telefonjaik sem, továbbá pofátlan módon minimális ideig volt szoftvertámogatás a készülékekre (cél a folyamatos csere az újabb szoftver miatt, ugyebár).
Azzal természetesen tisztában voltam, hogy a több százezres telefonok sem érik el nagyon a profi fényképezőgépek szintjét, de nekem az már bőven elég volt, hogy a számítógépen történő nézegetés közben sem tűnnek fel az elmosódó részletek, valamint bármilyen fényképet tudok végre háttérképnek használni a számítógépen. Így nekem ez bőven elég volt.
Szerencsém volt, hiszen másfél év alatt a készüléknek nem volt baja, habár egy-két jellemző hiba előjött, mint például a telefonálás közbeni háttérzajok, vagy a sötétben történő silány képminőségek fényképezés terén. Persze idővel szoftveresen támogatottságának köszönhetően rengeteg hiba javítva lett, s én meg is voltam vele. Azonban egy ideje felütötte egy probléma a fejét: az USB kábel – minden bizonnyal a mindennapos használat miatt – tulajdonképpen már kiesett a készülékből. Sokat gondolkoztam mit tegyek, de az ezen a héten történő 12%-os leértékeléseknek köszönhetően végül megszületett a döntés: a tesztek alapján egyébként is célként lebegett előttem a Huawei P9 Lite 2017, de a júliusi vásárlást előre hoztam.
A 86 ezres készülék 74 ezerért volt kapható, s a jobb üzemidő, valamint erősebb hardver, s jobb fényképezőgép valamint az időközben megérkezett tok, és fólia rávett, hogy a MediaMarkt oldalán megrendeljem a készüléket.
Korábban eljátszottam a gondolattal, hogy majd előfizetésre váltok, s a fennmaradó összeget majd másra költöm, de a Telekom pofátlansága miatt elálltam ettől, hiszen hiába van összegző oldalán felsorolva a feltételek, ha az online rendelésnél a készülékek oldalán nincs feltüntetve, hogy előleg befizetés kötelezettség van, ha nincs már meglévő előfizetés. Én pedig úgy döntöttem, hogy a kikalkulált 25 ezret megtoldva megveszem egész áron, s nincs előfizetési kötelezettségem. Egyébiránt jól jártam, hiszen még a készülék kézhezvétele előtt fellőttem aukciós oldalakra a korábbi telefont, így nagyjából egy napig volt aktív a hirdetésem. Miután kifizettem a 74 ezer forintot az új készülékért két órán belül ebből az összegből visszafolyt 26 ezer forint, így a tényleges kiadásom az újra 48 741 forint volt 86 470 forint helyett. Azaz a 12%-os árengedménynek, illetve a korábbi telefonom eladásának köszönhetően gyakorlatilag több, mint fél áron jutottam hozzá az új készülékhez. Rendesen megnyomkodtam, s azt kell mondanom, hogy bízom benne ez is időtálló lesz legalább másfél, de inkább két évig.
Egyelőre mindent rendben találtam a készülékkel, habár ahány ország, annyi néven jelent meg, de számítógépre való csatlakozásakor megállapítottam, hogy feltehetően a Huawei P9 Lite (2017) az eredeti név:
Tesztek elolvasása után minden bizonnyal jobb üzemidővel, s jobb fényképekkel is számolhatok. Utóbbit már most délután teszteltem, így minden bizonnyal az elkövetkezendő két hónapban fényképek tömkelege lesz látható eme blogon.
A részletekbe belenagyítva azért látható, hogy mobiltelefonhoz képest nagyon jó képek készülnek, főleg ha a fényviszonyok is adottak, de még mindig nem helyettesíti a fényképezőgépet. Viszont a több százezres „zászlós hajók” sem képesek tökéletes képekre, így véleményem szerint bőven elegendő 70-80 ezres árkategóriában mozogni.
Habár tény, hogy a képek készítésekor nem találtam meg a bővebb beállításokat, így elképzelhető, hogy még ezeknél is jobbakat tudnék készíteni.
Egyelőre örülök, hogy a 86 ezer forintos készüléket sikerült végül 48 ezer forintos áron megvennem, így anyagilag kevésbé megterhelő, s ugyan előre hoztam a vásárlást két hónappal, de a nyaramat nem vágtam haza.
Bízom abban, hogy mivel nem sufni gsm boltban vettem, így tartós lesz. Habár mutatós az üveg hátlap, de roppant gusztustalanul érzékeny, így örülök is, hogy már megvolt a hátlap, hiszen így nem karcolódott, s ujjlenyomatokat sem gyűjtötte. Egyedül az üvegfólia felrakását sikerült elrontanom, így abból rendelnem kellett újat.
Úton!
Biztos alapra kell építkezni. Szokták ugyebár mondani. Ez anyagiakra is vonatkozik, mert nálam lassan már egy éve minden hónapban van legalább valami váratlan kiadás, aminek köszönhetően az adott terveimet mindenképpen csúsztatom tovább. Így van a telefonvásárlással is, annak ellenére, hogy a jelenlegi Huawei P8 Lite-tal meg vagyok elégedve. Azonban elég „kellemesen” mozog az USB kábel a telefonba helyezve, így elég egy minimális mozdulat, s már esik is ki belőle. Köszönhetően ez a mindennapos töltésnek elsősorban.
Így döntöttem, hogy újabb készüléket vásárok ugyanebben a márkából, de jobb hardverrel. Ezért a nevében 2017 toldalékot viselő Huawei P9 Lite lett a befutó. Természetesen mindent elolvastam róla, s így aztán kivédve az üveg hátlapot, és minimális kijelzővédőt fizetéskor azonnal a rendelésre kattintottam:
Mivel Magyarországon eléggé új a készülék, így tartozékok nem igazán vannak rá, továbbá ahogyan elkezdik őket forgalmazni minden bizonnyal elég „szép” árcímkével látják majd el őket. Arról nem is beszélve, hogy a készülék többféle névvel jelent meg (P8 Lite 2017, P9 Lite 2017, Nova Lite, Honor 8 Lite), így minden bizonnyal jó párszor belefuthat az ember majd vásárlási katasztrófába. Főleg, ha alapul vesszük, hogy idehaza egyes szolgáltatók és viszont eladók is külön kezelik az egyébként több névvel érkezett, de ugyanazt a készüléket rejtő telefont.
A teljesítési idő június, addig bízom benne, hogy a jelenlegi készülékemnek nem lesz semmi baja, továbbá a kiszemeltnek az ára is lejjebb megy, valamint rejtett hibái is előjönnek (ha van).
Huawei P9 Lite (2017) – Egy barátság kezdete?
Aki régebb óta olvassa ezen az oldalon a bejegyzéseket az tudja, hogy mennyire márkahű vagyok. Még tinédzserkoromban kezdődött, amikor a sokadik telefonom után egy SonyEricsson zenetelefonom lett, amit annyira imádtam, hogy szinte fájt megválni tőle, amikor már nem működött a töltője rendesen. Az csak hab volt a tortán, hogy nem hagyományos csatlakozású volt a fejhallgató, így egy Sony füles nagyjából 8 ezer forintba került. Mindez 2008-2009 környékén.
Végül egy SonyEricsson Spiro lett belőle, ami iszonyatosan gyenge készüléknek találtam. Így lett végül egy Sony W8, amit egy évre rá követett egy Sony Xperia U, amit majdnem egy évre rá követett egy Xperia L, amely az első olyan telefonom volt, amit az ára miatt „sufni gsm” bolttól vettem, s még abban az évben megadta magát. Ugyanolyan nem kell felkiáltás megvolt az első százezres értékű telefonom az Xperia SP képében, mely az utolsó Sony márkás készülékem volt.
Majd egy évre rá szembefutottam a Huawei P8 Lite-tal, melynek tesztjétől, s technikai leírásától is már a mennyekben jártam szinte. Ugyan fényképezője nem volt a legtökéletesebb, de még így is köröket vert rá a drágább ellenfeleire. Így lassan két éve nyúzom eme csodát, habár esti, s rossz fényviszonyok közti fényképei nem a legjobbak, de még így is hibahatáron belül mozognak. Sajnos két év elegendő volt, hogy kiessen immáron a frissítési körből, ami a legkisebb bajom vele. De sajnálatos módon a szinte napi töltés igénybe vette a készüléket, s immáron az USB kábel lötyög benne, így egyre inkább tartok tőle, hogy egyszer csak megadja magát. Végül úgy döntöttem, hogy az idén megjelent 2017-es évszámmal ellátott Huawei P9 Lite lesz a befutó, amelynek vételét minden bizonnyal nyárra időzítem:
Jelenleg 80 ezres határon mozgó készülék minden bizonnyal lejjebb megy majd mire eljutok odáig, hogy megvásároljam. Kicsit gyorsabb, kicsit jobb a kameraszoftvere, mint a jelenlegié. Igaz, a váltást még nem indokolná, de sajnos a lötyögő kábel már késztet erre.
Az, hogy mennyire minőségi a jelenlegi telefonom nem is bizonyítja más, mint hogy egyelőre nem óhajtom eladni az új készülék vásárlása miatt.
Akkor most magabiztosan felszállok arra a bizonyos szopórollerre!
Ha keresnem kellene, hogy melyik nyár volt az, ami számomra a legjobban telt el szinte mindenféle malőr nélkül… hát talán az általános iskolás éveim jutnak eszembe. Ugyanis szinte mindegyik nyáron volt valami, ami kesernyés emléket ébresztett bennem. Tény és való, hogy szinte a tavalyi volt az egyik olyan, amelyik eléggé nyomorúságosnak végződött, ugyanis hiába volt munkám, keretesem, s emellett megfelelő mentális, fizikális állapot, ha úgy jöttek az események, hogy minden komolyabb tervem meghiúsult.
Valahogyan pontosan ugyanez jutott eszembe tegnap is. Első körben már jó előre féltem ettől a hónaptól, hiszen a teljesítendő munkaórák száma kissé magasabb volt, mint az átlag. Mindezek mellett pedig bravúrosan sikerült a szabadságom jelenetős részét augusztusra áthelyeznem, melynek köszönhetően az elmúlt három hónapban kizárólag pihenőnappal voltak jelölve azok a napok, melyeket itthon töltöttem. Sok jót nem vártam, ámbár a beosztás kézhezvétele után enyhe sokk ért, hogy függetlenül az anyagi helyzetemtől bizony ebben a hónapban nem sokat fogok házon kívüli szórakozással tölteni.
Ami viszont tény volt számomra, hogy idén is muszáj valamerre kimozdulnom, így a júliusi terv első körben a kecskeméti fórumtalálkozó összehozása, illetve azon való megjelenés, mely jelenlegi percében is megvalósulni látszik. Ám teljesen biztos akkor lesz, ha ténylegesen nem jön közbe semmi, s holnap korán reggel pattyoghatok a buszhoz lelkesen. Mindezek mellett sajnos a pihenőnapjaim száma, elosztása horribilisnak mondható, így nagyjából egy, vagy jó eséllyel két strandot tudok összehozni. Az augusztusi pesti utazás viszont egyelőre labilis, mint a kutya vacsorája, ugyanis ismételten nem sikerült betartanom a vásárlás kapcsán felállított szabályt. Annak ellenére, hogy tavaly milyen esküt tettem tegnapi nap folyamán egy Huawei P8 Lite boldog tulajdonosa lettem.
Legalább egy hetet gondoltam azon, hogy vajon vásároljak-e újabb mobil készüléket. Nyilván eme vásárlás negatívan hatással van arra az összegre, melyet költésre tudnék fordítani. Ámbár tény, hogy egy fokkal jobb helyzetben vagyok, mint tavaly, de hatalmas kételyeim támadtak, s szinte az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy mit is tegyek. A beosztásom egyébként sem volt valami jó, így eme hónap úszik minden tekintetben, ami már a szórakozást jelenti, hiszen úgy lettek elosztva a napjaim, hogy bizony erősen meg kell gondolnom, hogy mikor hova megyek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kisiskolás voltam, s délutánra nem tervezhettem komolyabbat, mert korán ágyban kell lenni, márt másnap iskola. Azt gondolom, hogy ezzel elmondtam mindent.
Ha a Fotók kategóriára kattint bárki, akkor leírható rólam, hogy szeretek megörökíteni olyan dolgokat, amely valami szempontból számomra érdekesek. Ehhez viszont az esetek többségében a mobilomat használtam. Sajnálatos módon a tavalyi készülék is csak megütötte azt a szintet, hogy használható legyen ebből a szempontból. Így kellemes meglepetés volt nekem, amikor a készüléket a kezembe fogtam, s csak komoly tesztek, videók után kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a Sony-ba vetett hitemet. Főleg azért, mert ha valóban számomra elfogadható készüléket keresek hardveres szempontból, az sajnos csak a Z széria lenne, melynek kereskedelmi ára továbbra is százezer felett van bőven. Feltéve, ha normális boltból, s újonnan akarom megvásárolni. Tegnapi nap végül megkaptam a fizetésem, s nagyon gondolkoztam mi legyen. Még pár telefont is megeresztettem, mert tanácstalan voltam. Szinte biztos voltam, hogy ilyen készüléket szeretnék a jelenlegi helyett, így végül logikusan döntöttem: a júliusom szét van barmolva munkanapok és a pihenő napok gusztustalanul aránytalan elosztása miatt, így lényegtelen, hogy egy napon nyolc, vagy tizenkét órát húzok le, hiszen nem nagyon tudnék kimozdulni. Ebből fakadóan túlórákkal nem vesztek el programokat. Másfelől pedig megvoltak a saját egyéni kedvezményeim, kuponjaim, hogy az átlag vásárló mellett legalább tízezer forinttal olcsóbban hozzájussak egy normális üzletben. Ellenben ha megvárom még lemegy az ára (saccolva két-három hónap) lehet GSM boltokra, s online rendelésre lennék szorítkozva. Így lehet szürke importot kapnék szinte semmi garanciális háttérrel. S persze kedvezmények nélkül.
Hosszabb számolgatás után úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban tudok vállalni annyi túlórát, hogy augusztusban már ne kelljen fillére kiszámolnom a pénzemet. Augusztusra beírt egy hetes szabadságom miatt pedig abban a hónapban is tudok vállalni plusz órákat, hogy közben nem cseszem szét a nyaram, s töltöm az egész időmet a munkahelyemen, vagy itthon. Szeptemberre pedig ismét tudok további programokat tervezni.
A mai napnak egy részét rászántam a tesztelésre. Persze egy kicsit szoknom kellett a készüléket, mely kétszer jobb hardveres teljesítménnyel rendelkezik, mint az előző. Ámbár tény, hogy ami legjobban megfogott benne (az ár mellett persze, ami nem érte el még így sem a száz ezres tételt) a kamera. Pár képet lőttem vele.
Mivel sem időm, sem energiám nem engedte, így igazából csak itthon tudtam lövöldözni vele. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy páran lehordták a kamerát én meg vagyok vele maximálisan elégedve. Nem tökéletes, de az én igényeimet maradéktalanul kielégíti. Végre van lehetőségem arra, hogy ha valóban egy jó fotót készítek azt ki tudom tenni háttérképnek a számítógépen úgy, hogy ha átváltok valami miatt TV-re, akkor azon a kijelzőn nem virít bele a pofámba az adott kép hibái.
Sajnálatos módon a múlt havi betegeskedésnek, illetve az e havi beosztásnak köszönhetően kimozdulni nagyon nem tudtam sehová, de még itthon sem tudtam elfoglalni magam rendesen időhiány miatt. A hónap elején el tudtam menni a moziba, illetve még pár sorozat premiert be tudtam csekkolni. Játékok terén a helyzet nem rózsás. Egyedül az Uncharted trilógiának ültem neki, ami nagyjából annyi szórakozást jelentett, hogy nagyjából fél órát játszottam az első résszel.
Szorítós lesz ez a nyár, de bízom a legjobbakban. Főleg az augusztusban. Szikla szilárd tervem, hogy ezen a nyáron még kétszer mindenképpen teszek egy kört a strandon.
Leszel-e a barátom kedves Xperia P2 ?
Nemrégiben egy érdekes kép jelent meg minden mobiltelefonnal foglalkozó oldalon. Egyelőre még pletyka szinten kell kezelni, de íme az egyik (elvileg) zászlóshajónak szánt, s Xperia P2 névre hallgató okostelefon:
Annak idején nagy barátságot kötöttem a Sony Ericsson telefonokkal. Amikor végre ténylegesen része lehettem a munkaerőpiacnak nem volt kérdés egy új készülék megvétele. Ez a volt a Sony Ericsson W8, melynek igazából nagyon semmi létjogosultsága nem volt már akkor sem, de ugyebár mivel az androidhoz nem értettem, így nem tudtam, hogy a walkman brand itt csak maximum design-t jelenthet, hiszen szinte minden okos telefonban van zenelejátszó. Ez volt nagyjából négy éve. Akkor itthon nagyon tetszett mindenkinek, így akartam venni még egy ilyet. De mivel úgy ítéltem meg, hogy gyenge, s sok helyen (leginkább munkahelyemen) nincs térerő, így beruházok egy erősebb mobilba. Egy évvel később így lett egy Sony Xperia U-m. Na ekkor kicsit pofára estem. Tetszett a készülék, de továbbra is gyengének tartottam. Kifejezetten zavart, hogy soha nincs térerőm a munkahelyemen. Bevallom ezt a szolgáltatónak tulajdonítottam.
Zavart a dolog, hisz nem voltam elérhető, s én sem tudtam elérni senkit. Így bő egy évre rá lett egy Sony Xperia L-m. Gondoltam már ez olyan jó készülék, hogy működjön normálisan. Nem így történt, így gyakorlatilag szintén csalódtam. Majd rákeresésnek köszönhetően isteni szikra: sim kártya csere a szolgáltatónál, hogy a telefonszámom meg maradjon. És láss csodát: a térerő gondok a sim kártya hibája volt. „Örültem”. Öt hónapig élvezhettem a telefont, mikor bedöglött. A hely, ahonnan vásároltam nem volt hajlandó javítani. Így dühömben felkerekedtem, s a helyi MediaMarkt-ban megvásároltam egy Sony Xperia SP-t, amely szerencsére azóta rendkívül jól működik. Szerencsére időközben sikerült kicsikarnom a másik javíttatását, így valamennyire csökkentettem az anyagi veszteségemet, ami ért ezáltal.
Amennyiben igaz, amit írnak róla, akkor minden bizonnyal pozitív teszt kapcsán beruházok egyre (persze szigorúan százezres értékhatár alatt).
Annak örülnék, ha valóban igaz lenne a 12,1 MP kamera, melyre ténylegesen jó szoftver írnának. Nyilván egy mobil nem nagyon fogja átvenni a fényképezőgépek szerepét, de azért jó lenne, ha lenne valódi minőség. Mindenezek mellett nagyjából nagyon picivel lenne nagyobb a mostani készülékemnél, ámbár ami felkeltette a figyelmemet az a 4240 mAh kapacitású akkumulátor, mely kétszer annyi üzemidőt kölcsönözne a készüléknek, mint a jelenlegi készülékemben elhelyezkedő 2360 mAh. Így minden bizonnyal, ha megjelenik vevő leszek rá, de egyrészről megvárom, míg tesztek születnek, az értéke lemegy. Addig pedig a sajátomra vigyázok, hisz akkor megválok az enyémtől.
Üdv Xperia M!
Sokszor eszembe jutott már az, hogy talán fel kellene hagynom azzal a szakmával amit kitanultam, illetve amiben dolgozok, s majd elmenni jósnak. Mert valahogy kiváló tehetségem van ahhoz, hogy sok mindent előre megérezzek. Így volt ez múlt hónapban is.
Már az előző bejegyzésemben is erősen taglaltam, hogy van egy olyan megérzésem, hogy mivel jóformán már elfogytak a szabadnapjaim (hisz harmadik egy hetes szabadságomat kaptam meg abban a hónapban), hogy majd októberben örülhetek, ha fel tudok lélegezni. Nem nagyon mosolyogtam, amikor kézhez vettem az októberi beosztásomat, ugyanis eléggé szomorúan vettem azt tudomásul, hogy elég sok időt fogok benn tölteni a munkahelyemen, s ráadásul olyan jól sikerült megírni, hogy gyakorlatilag két napnál többet itthon nem tölthetek. Normál esetben csak egyet hümmögök, s elfogadom. Azonban az éves leltárnak, illetve kolléga betegségének köszönhetően túlórák tömkelege várt rám. Ezek nem kötelezőek voltak, de úgy voltam vele, ha már részemről megy a többséghez mérve nagy lábon élés, akkor dolgozzak is meg érte. Lassan a hónap közepén járunk, de csak az első dupla pihenő napomon vagyok túl, s persze semmire nem volt elég, ami talán nem is meglepő.
Fentiek szempontjából pedig valóban előnyös döntés volt, hogy a szeptemberben kiadott egy hetes szabadságomra időzítettem az újabb konzol vásárlást. Ami nem volt betervezve az a Silent Hill Downpour, melynek a negyedénél tartok időhiány miatt, s legutóbb bő másfél hete nyúltam hozzá. Vizuális szórakozás szempontjából az élvonalban továbbra is a zenehallgatás, illetve a sorozatok vezetnek. A régi kedvencek visszatértek, újak is akadnak. Azonban jelen pillanatban a Jóbarátok van toppon, mert mikor elkezdtem ismét nézni nem volt semmi új éppen, másfelől pedig jobb a kedélyállapotom, ha egy húsz perces vigyorgós epizódot megnézek teszem azt munkába indulás előtt, vagy lefekvés előtt. Habár hamar véget ér a pályafutásom (ismét) vele, ugyanis a mai igencsak kiadós eső miatt nem volt kedvem sehová menni, így kapásból magaménak tudtam tenni egy teljes évadot.
Az októbert megpróbálok túlélni, s reménykedem majd abban, hogy a következő hónapban azért lesz legalább egy olyan alkalom, amikor két napnál többet tudok itthon tölteni, ami nekem elég fontos ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolódni teljesen, illetve szocializálódni is tudjak továbbra is. Habár elég nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka, illetve a magánélet között. Utóbbinál a probléma fő forrása az olykor kevés szabadidő, mely azt eredményezi, hogy nem igazán van kedvem találkozni senkivel. Azért nem szeretném, hogy a kapcsolatköröm leépüljön, így „muszáj” találkozásokat bevállalok, de szerencsére eddig még egyik ilyen sem végződött negatívan.
Lassan már ott tartok, hogy külön kategóriát kellene indítanom telefonvásárlás néven. Ebben a hónapban is sikerült egyet vásárolnom. Az előző bejegyzésekből azért látszik, hogy az elmúlt négy évben történt váltások azért megfontolt céllal történtek, s a hátterükben nem az állt, hogy én bármivel is villogjak. Eddigi készülékeim többségét a szülők örökölték meg, melynek többnyire az lett a vége, hogy nem is sokáig húzták náluk. Most is így volt édesanyám esetében, s már fontolgattam a vásárlást. A jelenlegi készülékénél rosszabb technikai specifikációval rendelkezőt nem akartam venni, de iszonyatosan drágát sem. Végül kiválasztottam a szerencsést, melynek árával nem voltam kibékülve. Azonban hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy feladom elveimet a kártyafüggő készülékekkel szemben. A jelenlegi szolgáltatómnál online rendeltem meg, melyhez járt némi kedvezmény, s mivel több, mint tíz éve vagyok a felhasználójuk, így már arany szintet is elértem, amely további kedvezményt jelentett. Így végül majdnem húsz ezerrel olcsóbban megvolt a tökéletes születésnapi ajándék, egy új Xperia M:
Ami meglepett, hogy mikor itthon kibontottam a telefont, s beüzemeltem nem kellett a szoftverfrissítéssel vacakolnom, ugyanis már a legfrissebb volt rajta. Átnézve a specifikációt annak idején talán jobban jártam volna egy ilyen készülékkel, ha megnézem, hogy mire is használom az enyémet.
Azt hiszem ez jó vásárlás volt!
Szoftver frissítés utáni helyzet:
Nagyjából egy hónapja írtam le, hogy hogyan is lettem boldogtalanul boldog egy Xperia SP tulajdonosa. Azóta érkezett rá egy szoftver frissítés, melynek köszönhetően az én használatomban (nincsenek teletömve különböző applikációkkal, nem játszom rajta, internet naponta maximum csak fél órányi van rajta használva, emellett kizárólag zenehallgatás, telefonálás, sms-ezés van stb.) a legmagasabb üzemidő töltés nélkül a több, mint négy napnyi készenlét. Lehet elérném még az öt napot is, de mivel holnap reggel munka, így este már töltőn lesz a kicsike. 🙂
Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!
Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.
Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.
A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a „megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük. Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.
Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.
Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.
A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.